Álmok

[kikuchiyo]

Miután felébresztett a fogfájás és a macska, még visszaaludtam és ezt sikerült elkövetni:

Külföldön voltam munkaügyben, a szálloda a reptérhez közel volt, az út túloldalán ott volt a kerítés és mögötte röpködtek a helikopterek.

Busszal akartam bejutni a bázisra, mert nem sikerült egyeztetni, hogy a német kolléga vigyen be a kocsival.
Arra eszméltem, hogy a busz megfordul az egyik megállónál. Leszálltam, és tök máshol voltam, mint ahova akartam menni. Az út kb. véget is ért, csak egy földút vezetett onnan tovább az erdőbe, és az aszfaltút visszafelé teljesen töredezett volt, fű nőtt a repedésekből és gyökerektől volt púpos az egész, nem is értettem, hogy ment végig ott a busz.
Aztán észrevettem, hogy csak egy pizsama van rajtam és hogy a táskám a buszon maradt.

Begyalogoltam a városba, és ott egy újságosbódés nénitől próbáltam útbaigazítást kérni, hogy hol van a helyi BKV-ekvivalens képviselete, mert úgy okoskodtam, hogy oda viszik a talált tárgyakat.
De egy idősebb, ázsiai arcú nő volt, nem tudtam vele szót érteni.

Aztán egy szökőkút-szerűségen megtaláltam a táskámat. Látszott, hogy átnézték a tartalmát, de benne volt a pénztárcám, és vele a pénz hiánytalanul, sőt, a táskából előkerült egy boríték hatalmas köteg euróval, amiről nem is tudtam, hogy nálam volt.

Gondoltam, hogy hát igen, ez Németország, otthon nyilván nem lett volna meg.

Aztán valahogy oda jutottunk, hogy az egyik kolléga is repült a helikopterrel (vagy a szimulátorral, de ha azzal, akkor szokatlanul élethű volt), és végig káromkodott, hogy szar ez a fos, mert nem lehet vele magasra emelkedni. De láttam, hogy valahogy furán csinálja, mintha nem is nyúlt volna a kollektívhez. Úgyhogy beültem, és megmutattam, hogy tud ez emelkedni, valójában egész sok erőtartalék van benne, csak tudni kell vezetni.

Aztán a magasból egészen fenyegető, sci-fi filmek díszletére emlékeztető viharfelhőket láttam tornyosulni, és tudtam, hogy ha ideérnek, az valami rosszat fog jelenteni.

És itt még volt egy rész, amire sajnos már nem emlékszem, pedig a töredékek alapján nagyon érdekes lehetett: volt egy lány-szereplő az álomban, aki valahogy vissza tudta forgatni az időt (revertálni tudott bizonyos eseményeket az álombeli terminológiával), de az volt a csattanó, hogy ezt csak véges számú alkalommal tudta megtenni (mert csak adott számú slot volt vagy mi), és aztán eggyel többször csinálta, mint lehetett volna, és ezzel ő maga is eltűnt.

[Kvikveg]

Mondd el, mit szedsz?
edit: LOL, az elozot meg nem is olvastam el. Megigerem, hogy nem fogok gyanus folyadekokat inni! 
edit2: a Mercurialosat is csak most. 

[kikuchiyo]

Rég nem írtam ide...

Mentem le az utcánkban gyalog, már félúton jártam, amikor rájöttem, hogy pizsama van rajtam.
Átgondoltam a lehetőségeket, és arra jutottam, hogy még megéri visszafordulni és átöltözni.
Így lett (bár maga az átöltözés nem szerepelt az álomban), aztán amikor ismét lefelé mentem, észrevettem, hogy egy piros szalag fekszik végig a járdán. Olyan, amilyennel a karácsonyi ajándékokat szoktuk átkötni.

Valamiért fontos lett, hogy ezt a szalagot én felszedjem.
El is kezdtem szedni, de nehezen ment, mert állandóan elakadt meg el akart szakadni. Jött mögöttem valaki, egy alkoholista pasas lejjebb az utcából, eleinte nem bíztam benne, de ő is segített szedni a szalagot.
Aztán egyszer nagyon elakadt, és sokáig kellett rángatni, mire kiderült, hogy miért: egy nagy, kb. ötven centis szürke plüssmackó volt ráakadva.

Szóval amint ott álltam a plüssmackóval a kezemben, láttam, hogy jön felfelé egy társaság.
Amikor odaértek hozzám, megkérdeztem őket, hogy nem az övék-e a mackó, vagy nem tudják-e, hogy honnan, hányas számú háztól származik.
Kiderült, külföldiek voltak, ezért angolul is megkérdeztem ugyanezeket, de nem tudták. Az egyik lány viszont megismert, azt állította, hogy még az egyik konferencián találkoztunk az előző munkahelyem idején. Röviden elbeszélgettem vele, hogy mi a helyzet a tudománnyal, még flörtölni is próbáltam vele, de sajnos a többiek siettek valahova, így nem lett az egészből semmi. A plüssmackó származására nem derült fény.

Aztán volt még más is, valahova vonatoztunk egy általános iskolás osztálytársammal, de abból nem emlékszem a részletekre.

[Cloud]

Látom új hsz az "Álmok" topicban. Meg sem nyitom, mondom tuti kiku az.

[Darkstar]

Persze, mert írja az unread posts-nál is. 

[Cloud]

Direkt nem néztemoda.

[Kvikveg]

Hah! Majdnem elfelejtettem megirni.

Ma hajnali termes.

Tegnap tobb walking dead temaju post es kep jott szembe, meg par nagy szines dinoszaurusz - ez utobbibol a szines ES remiszto jellege maradt meg ugy latszik.

Valami kozepesen massziv fahazas varoskaban maszkaltam masokkal, es tudnivalo volt, hogy valami zombiszerusegek, de legalabbis veszelyes valamik leptek el a kornyeket. Zombik asszem nem voltak az almomban, vagy csak olyan nem tul veszelyes kellekkent, messze, viszont az egyik hazban tobbedmagammal voltam, es a szomszed szobaba bejutott egy kisebb ilyen szines zombi-szorny. Kb 1.5*teniszlabda meretu volt. A kisebb izet megmutattam a tobbieknek es megmutattam hogy lehet artalmatlanitani: szeretni kell, es akkor mint valami jatek-item, elkezd transformert jatszani es grafitporpamacs lesz belole a levegoben es utana eltunik. Miutan ezt megmutattam, meg egy mondatban elmondtam mi a lenyeg, utana azt gondoltam, hogy jo-jo, ez ilyen kicsi, majdnem aranyosnak nez ki, nade a tobbi az nagy es felelmetes es remiszto - bar szep szinesek -, azokat hogy a fenebe lehetne szeretni? Azoktol halalra remul az ember. Valami erdo is beugrott a varos kornyeken, hogy ott sok van, es nagyok.

Utana valami massziv ronkfa vagy normal fa kaputol felfele vezeto lepcson mentunk a haz fele (ez lehet, hogy az elobbi haz volt), talan meg kapusorozat vagy folyoso is volt fabol. Valamit beszeltunk, en meg azt mondtam, hogy nemsokara zombi leszek, mert elkaptak (mar nem tudom hogyan). Ekkor snitt es a kapu alatt az utcan voltunk. En a legjobb baratomnak mondtam, hogy nemsokara zombi leszek, es lojon le. Volt is a kezeben fegyver, de nyilvan huzodzkodott tole. Mikozben en vele szemben allva gyozkodtem, egyszercsak jobbrol valaki turelmet vesztve beszolt, hogy a baratom ne szorakozzon mar, a jobb kezevel a szamba tolt egy pisztolyt es lelott.
Erre kamera megbillent es eldoltem hasra, balra nezett a fejem. Nem fajt semmi, amde trivialisan hullanak kellett volna lennem, de en valamiert meg lattam es az arcom elott hevero balkezemet tudtam mozgatni.
Utana valaki eszrevette hogy meg mozgok, es lotte a fejembe a golyokat. Kb 8at gyors egymasutanban. Kb annyira fajt, mint amikor parnaval a fejemre huznak finoman, ugyanakkor dobbenten konstataltam, hogy pep lesz az agyambol. Az arcom meg megvolt viszont, es mivel gondolkodni is tudtam, ugy voltam vele, hogy hoho, hat, ez nem jott ossze. Illetve: a francba, most hogy fognak megolni, hogy utana ne tegyek kart bennuk?
Azert annyira nem volt jo es emiatt vege is lett az alomnak.

[kikuchiyo]

Már nem emlékszem milyen kontextusban, de iskoláról és vizsgákról álmodtam. Volt egy tükröződő mennyezetű terem, nyilván a puskázás ellen.

Aztán utána az egyik volt osztálytársam (még csinosabb volt, mint a valóságban, és erősen ki volt sminkelve, öltözve) jött felém, és kérdezte, tudom-e, hogy sikerült az Éva nyelvvizsgája. Kérdeztem, bukott? Ő pedig ismételte, hogy igen, bukott, bukott, bukott, de olyan furcsa hangon...
[spoiler]Aztán hirtelen felébredtem és kiderült, hogy a macska öklendezik a szobában. [/spoiler]

Visszaalvás után ismét az iskolában találtam magam, de ezúttal az F jelű intézményben, magyarórán. Nagyon csodálkoztam, hogy egyáltalán mit keresek ott, mert én már elvileg érettségiztem, meg túlkoros is vagyok, még az is bennem volt, hogy pár hete vittük el a régi füzeteimet, köztük a 10 kg. magyar jegyzetet a szelektívbe.

A tanár osztott ki fénymásolatokat (olyanokat, mint annak idején a valóságban is), de ezeken most újítás is volt: egy kézzel rajzolt QR-kód-szerűség is volt rajtuk, az azonosítás és sorba rendezhetőség miatt.
Odamentem a tanárhoz, és mondtam, hogy ez jó ötlet, de ha folytonos vonalakból álló ábrát rajzolna a pontok helyett, az egyszerűbb és felismerhetőbb lenne.

Aztán óra volt, próbáltam jegyzetelni, amit nehezített, hogy egy nagy kartonpapír paraván volt előttem és a padtársam (egyik jelenlegi kollégámnak tűnt) szélesen elterpeszkedik.

Aztán valami mást álmodtam: repülőn ültünk, először leszálltunk egy anyahajóra v. legalábbis kis, tengerben fekvő repülőtérre, a gép fordult egyet és újra felszállni készült, de egy géphang bemondta, hogy nincs elég üzemanyag, és amúgy is műszaki hibás a gép, álljon be a legközelebbi szervízbe. Az utasok nézegettek egymásra, hogy ez most felszáll? De felszállt.

Valószínűleg lezuhantunk, mert utána már egy személytelen számítógépes animációt láttam arról, hogy a gépből kikerült valami, ami elkezdett kölcsönhatni egy tengeri egysejtűvel, amiben megváltozott valami, és a változás egyre terjedt, ilyen mikroszkópos felvételt láttam, amin egyre lilultak el a sejtek. Aztán egy nagyobb léptékű térképen láttam, hogy a fertőzés intelligensen terjed a többsejtű létformák között, átterjed a madarakra és azok szétviszik a világban.

Aztán váltás, már az egyetemen voltam, szemináriumi szobákban, és azt elemezgettük, hogy a fenti eseményektől a fizika, kémia, matematika törvényei is megváltoztak. Sokra már nem emlékszem, csak arra pl. hogy a prométium, kűrium elemek az új világban stabilak.

WTF

[SaiyaGin]

Ma éjszakai álom: sétálok a kutyával az utcánk tőlünk távolabbi végén, amikor is valahogy leesik a póráz a nyakörvről, ő meg elrohan, eltűnik. Hosszasan kiabálok utána, majd hirtelen kijön az egyik ház kertjéből - egykerekű biciklin biciklizve.

[kikuchiyo]

Steve Jobsszal álmodtam.

Az előzményekre már nem emlékszem, egy közkönyvtár-szerű helységbe mentem be, és ott láttam, hogy az egyik polc előtt áll abban a fekete hálóingben, amelyet az utolsó fotóján is viselt, egy vonalkód-leolvasóval vagy kézi szkennerrel a kezében és a könyvek gerincét pittyegteti. A készülék különféle hibahangokat adott ki, biztos nem jó helyen voltak a könyvek és ez láthatólag Jobsnak sem tetszett.

Aztán leültem olvasni, és kis idő után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy találkoztunk-e már, ismer-e ő engem valahonnan. Mondtam, hogy nem valószínű, mert én eddig Unixos projekteken dolgoztam. Erre mondta, hogy jók is azok a régi stílusú dolgok, amikor a konfigfájl még konfigfájl volt és nem golfkurzus (WTF? már az álomban is csodálkoztam ezen), aztán visszament a polchoz, de ekkor már olyan fura, pókszerű volt a mozgása.

[kikuchiyo]

Ismét Kvikveggel álmodtam, szerkeszett irc-log következik:

10:30 <@kikuchiyo> hat sokk sikert az acceptance-hez
10:31 <@kikuchiyo> talan nem jo elojel, hogy veled almodtam
10:31 <@kikuchiyo> az eleje egy bonyolult kemtortenet/scifi/nemtommi volt, amire
                 csak toredekesen emlekszem, ott meg nem voltal
10:31 <@kikuchiyo> de aztan mentunk fel egy hegyre
10:31 <@kikuchiyo> hatizsakkal meg kabatban
10:32 <@kikuchiyo> aztan leultunk, es akkor mar valahogy kepes voltam az elemeket
                 befolyasolni, tuzet meg jeget fakasztani (ez meg az alom elso
                 reszebol jott)
10:32 <@kikuchiyo> es probaltalak tanitani ra
10:33 <@kikuchiyo> aztan mar kulso nezetbol lattam az egeszet, es kiderult, hogy
                 egy diablo-szeru jatekban v miben vagyunk, aminek a 10.
                 palyaja kovetkezik
10:33 <@kikuchiyo>  ki is irta a gep, hogy "Old Osztrograd", cirill betukkel
10:34 <@kikuchiyo> aztan jottek az ellenek, mi meg (stilizalt digitalizalt
                 formaban) megprobaltuk irtani oket
10:34 <@kikuchiyo> de keves sikerrel
10:34 <@kikuchiyo> aztan felebresztett a macska asszem
10:35 <@kikuchiyo> (asszem ez is megy a szaktopikba)
15:57 < Kvikveg> almod:

[Kvikveg]

Ma azt (is) almodtam, hogy a szerverszekrenybe beejtett csavart keresem, es kozben majdnem magamra dontom az egeszet. Amit amugy nehezen tudnek megtenni, egyreszt mert jo nehez, masreszt mert van direkt ez ellen az aljan egy femlap, ami azon botor embereket vedi, akik egyszerre huznak ki az osszes gepet.
Az alom folytatasa kevesbe volt erdekfeszito, valami felujitas volt benne, lakas falfestes, meg valami pince falfestes, blabla.

Komolyan nem ertem, hogy tudott az a csavar igy eltunni, mert egyreszt nem kicsi, masreszt annyit hallottam, hogy klunk, es ennyi. Ha azt hallom, hogy klunk klunk klunk csorr, ding, paff, akkor tudom, hogy leert az aljara, de ez nem. Wtf.

[szpeter]

Az éber álomról biztos hallottatok, én annyit tettem az ügy érdekében eddig hogy párszor megnéztem, öt ujjam van-e, ált lefekvés előtt, mert akkor jut eszembe (álmodban vagy több v kevesebb ujjad van, de sosem öt  ) Eddig sosem sikerült, hogy álmodás közben alkalmazzam, kivéve a mostanit.

A délutáni hullafáradt ágybadőlős álmodások nálam általában mindig alvási paralízisekbe torkollanak.  Amin belül ugyan sikerült még mélyebben aludnom (és rendesen álmodni vmi családi dolgot), de felkelve a sötét szobámban ébredtem az ágyon, a lehúzott roló résein át bevilágított az utcalámpák fénye, mozogni nem tudtam de ezt még nem realizáltam, ugyanis elterelte a figyelmemet az a tény, hogy a fogaim ki akartak szakadni a helyükről és ez iszonyatos fájdalommal járt. Ugyan az aktus nem folyt le de én már eltámolyogtam volna esetleg a fürdőszobába, ekkor vettem észre azonban, hogy a fejem megmozdítása is igen erős fájdalommal jár és végül is sikertelenül végződött minden mozgási kísérlet. Mondanom sem kell hogy amit láttam az abszolút lefedésben állt azzal ahogy ténylegesen kinéznek a dolgok a szobámban, a fényviszonyok is passzoltak a lefekvéskori állapottal. Ekkor jutott eszembe, hogy ez talán mégis csak irreális, hogy így fáj mindenem, úgyhogy ránéztem a kezemre, amit a beszűrődő utcai fények hat ujjal megáldottnak mutattak. (ijesztő látvány!) És ekkor jött a huhú, tudom hogy álmodom, tehát irányítani is képes vagyok eufória! ami végül is csak egy könnyed merülés a sötét semmibe érzetet adott és a nagy örömködés végül felkeltett. Fail! 
De rémálom esetén mindenképp javasolni tudom a kézre nézést, lehet hogy már csak az kihoz, lehet hogy rájössz h álmodsz és ezzel uralkodni tudsz a nyomasztó képeken (onnantól jöhetne elvileg a buli), mindenesetre beválik.

[NLZ]

Én azt szeretem, amikor feléig felébredek, de nagyon akarom, hogy ne legyen vége az álmomnak, így visszaalszom és sikerül folytatni.

[szpeter]

iigen, az egy achievment ha sikerül de az alvási paralízis igen kellemetlen egy dolog, abba nem jó visszaesni

[kikuchiyo]

(álmodban vagy több v kevesebb ujjad van, de sosem öt  )

Szerintem ez bullshit, lehet, hogy volt már, aki egyszer álmodott ilyet, de hogy általános szabály lenne, azt kétlem.

Mindenesetre én még sosem figyeltem az ujjaim számát álmomban és alvási paralízisem sem volt; egyszer álmodtam olyat, hogy felébredtem, de olyan furcsa volt az egész, nehezen mozogtam, erősen be kellett dőlni az előrehaladáshoz, mintha mézben kellett volna mozognom, és olyan tompán érzékeltem mindent. Aztán felébredtem. És egy percig gondolkodtam, hogy tényleg felébredtem-e.

[szpeter]

Lehet, hogy ez is az volt. Van erre sok elmélet, hogy micsoda ez, a tudományos válasznál maradva, lehetséges, hogy az elméd felébredt, a tested viszont nem (ez az alvási paralízis alapvetően)

[Damnatus]

Velem régóta előfordul, hogy alvás közben rá tudok ébredni arra, hogy álmodom, és ennek tudatában vagy változtatok az álmon, vagy felébresztem magam. Ebben sokat segített, hogy anno láttam az Álomküzdők című filmet.

[kikuchiyo]

Újabb közlemény a hülye álmok minisztériumából:

Az elejére már nem emlékszem, de valamilyen választások voltak épp, és az anyukám benevezett engem is elnökjelöltnek. Mondtam, hogy az nem veszi ki magát jól, ha ISTEN-nek nevezzük a pártunkat, az meg főleg nem, ha a logó az index.hu-éra hasonlít, mert be fognak perelni minket. ()

Aztán kiderült, hogy mindez Irakban volt, és már kezdett romlani a helyzet, úgyhogy el akartunk jönni onnan.
Rögtön adódott is a megoldás: ott állt a végállomáson a 49-es villamos, azzal el lehetett jönni Pestig. Magamban kicsit csodálkoztam ezen, felidéztem magamban a térképet, meg számolgattam a menetidőt, de aztán elfogadtam a dolgot.

Szálltunk volna fel a villamosra, eleve kétséges volt, hogy elindul-e, mert csak három utas gyűlt össze, de mondta a kalauz, hogy a viteldíj ezer euró. Szívtam a fogam, de aztán kivettem a pénztárcámból egy ezer eurós bankjegyet és odaadtam neki. Ezzel elindultunk.

Kicsivel később már kint jártunk a szavannán, amikor elénk vágott egy terepjáró, benne piros, tűzoltó-díszegyenruha-szerűséget viselő katonákkal, amit egy nagyobb katonai jármű üldözött. Az abban ülő, szedett-vedett milíciának tűnő emberek megállították a terepjárót, és a piros egyenruhásokat elfogták, nekünk is le kellett szállni a villamosról.

Aztán elkezdték a piros ruhásokat válogatott módszerekkel kivégezni. Én igyekeztem jelentéktelennek látszani, feltakarítani a vért utánuk, így engem nem végeztek ki. Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.

[Kvikveg]

... alvási paralízis...

Ez tudtommal az amikor tenyleg felebredsz, de nem tudsz mozogni, mert a korlatozo mechanizmus nem oldodik fel. Jellemzo kiserojelenseg hogy ugy erzi az ember hogy nezik, valami sotet gonosz dolog, es ez ellen nem lehet semmit tenni.
Nekem egyszer volt ilyen, attol jott a frasz ram, hogy ugy ereztem, hogy valaki all az agy labanal, es nez, es mindjart szornyu lesz. Aztan egy ideig rettegtem, de nem tortent semmi. Aztan felduhodtem, es ugy gondoltam ha o csak ugy alldigalni akar ott meg remisztgetni, hat felolem alldogaljon amig labfajasa lesz, de en aludni fogok. Es visszaaludtam.

[szpeter]

Jó megoldás volt  Nekem meglepően sokszor de nem tapasztaltam semmilyen más entitást. Inkább próbáltam megmozdulni. Meg egy irracionális félelemérzet uralkodott el rajtam. Elég vacak dolog ez.

[NLZ]

Én meg egy mangát álmodtam. Fekete-fehér képsorok.
Valami csaj vagyok, megyek valami aluljáró feleségben, de modern. Történik vmi fura, nem emlékszem pontosan. Aztán megjelenik valami idős, Morgan Freeman kategóriájú ürge és elvisz valami titkos helyre. Van nála fegyver, de a mi biztonságuk érdekében. Menet közben valami turpisságot is művel, hogy először ad fegyvert a kezembe, aztán elég, ha csak valami hasonlónak néz ki, mintha a saját szemeimből kameráznának.
Megyünk le egy nagyon mély lépcsőházban, aminek legalján egy számítógép van. Pont a lépcsőház közepén van, és nyitott a gép teteje, szóval egy hatalmas üres tér van felette, nem tudom, miért. Kicsit próbálok oldalról belenézni, de nem látok semmi furát.
Ezután az társam elkezdi használni a gépet. Kicsit fura, XP van rajta, de aztán mondja, hogy figyeljem, hány órát ír. Elkezd megváltozni, és valami más helyre elkerültünk, és tudom, hogy elmozdultunk térben és időben. Nem tudom már, hogy hova érkeztünk, de hirtelen elönti a fejemet egy csomó emlék, a társamat pedig elnyeli egy tér-idő hasadék.
Most már tudtam, hogy mit kell tennem, vagyis álmomban tudtam. Valahogy kapcsolatban van az elejével és hogy újra visszamenjek a tér-idő géphez, mostmár tudva, hogy kell használni.
És ekkor felébredtem.

Most felébredtem és azon filózok, hogy ebből tényleg lehetne valami jó kis mangát csinálni.

[Cheesy]

06:45 és 07:30 között álmodtam ma
(a héten mától szabadságon vagyok)

<fuckedupshit>
Debrecenben vagyok a cimbiknél, gangos társasház (nem olyanban laknak), a 2. emeletről lépcső nélkül megközelíthető (meg se lepődök rajta) barna földes parkolóval. Este van, valamiért kimegyek az autómhoz (piros buzuki) és látom, hogy ketten fekszenek alatta. Egy szeműveges tenyérbemászó képű öregember és a fia. Utóbbinak nem sokat volt előttem az arca, így nem emlékszem rá. Éppen lopták az alkatrészt az autómból. Erőteljesen kérdőre vontam őket és vigyorogva visszaadta a GPS dobozt. (OBD II-es csatival csatlakozó 10x10cm-es "cartridge"-szerű kis eszköz.) Ilyen eszköz nincs az autóban. Elkezdtem ütni az öreget, de mint minden álomban az ütések egyszerűen elcsúsztak az arcáról, erőtlenek lettek, pedig beleadtam mindent. Elzavartam őket, de nem nagyon zavartatták magukat.
Snitt, másnap este.
Felébredek (álmomban) mert zajt hallottam. Kimegyek a parkolóba, ezek megint szerelnek, de már fejezik be. Kérdezem, hogy mit hagytak benne? Röhögés, semmit. A motort, a váltót, mindent kiszedtek és már ott sincs. Sokáig ütöm őket, miután látom, hogy az ütés nem ér semmit, csapkodni kezdem a földhöz. Elmúlik végre a vigyor a pofájáról és mindketten csak néznek, ahogy kapják az ütéseket. Mondom jó, akkor rendőrt hívok, az ujjlenyomatok itt vannak. Magammal húztam őket vissza az albérlethez, jöttek ellenállás nélkül, de jókedvvel. Megjelent előttem egy rendőr, azt mondta, hogy "egyedi mintavétel" ára 15000 forint, de ne reménykedjek. Ezek ott röhögtek a hátam mögött. Kihívtam a barátokat, hogy mi legyen. Kétségbeesés, tehetetlen düh, a rendszerellenemvan érzés. Reménykedek, hogy ez csak álom és megrázom magam... és felébredek.
</fuckedupshit>

Ja, hogy a szomszédunkban van egy vén szemétláda, aki feketén veteránmotorokat újít fel és fúr-farag-csiszol-kalapál? És van egy munkanélküli fia? Hogy össze tudnám gyűrni mindkettőt? Pár ordibálás után, mióta meglátnak, legalább becsukják a garázsajtót. Nem is tudom, honnan jött ez az álom

[kikuchiyo]

Először valami céges szafari-szerűségen voltam, sokra nem emlékszem belőle, csak annyira, hogy a vége felé egy nagyobb szállodában voltunk, aminek az ebédlőjében lejtett a padló, amikor a főnök felállt és bejelentette, hogy örül, hogy rendben megérkeztünk, és csak annyit szeretne mondani, hogy a szállodai állatgondozók nagyon megküzdöttek a struccainkkal. Merthogy ezek nagy, majdnem kétméteres ugandai struccok, amelyek ráadásul makacs természetűek, a gondozók meg a helyi kisebbekhez vannak szokva.

Ott ez teljesen természetesnek hangzott, már ébredés után gondolkodtam el azon, hogy minek vittünk struccokat. Rémlik, hogy lett volna az utazásnak egy olyan része is, ahol sátrazunk a szavannán és akkor akartuk megenni őket.


Aztán meg egy X-akták/Bárányok hallgatnak thrillerben szerepeltem. Egy elvetemült sorozatgyilkost üldöztünk Scullyra emlékeztető partneremmel. Nagyon ravasz illető volt, állandóan az utolsó pillanatokban vesztettük nyomát, mintha el tudott volna tűnni.
Egy vidékies utcán lévő jellegtelen házban szálltunk meg, és valahogy a nyomokból rájöttünk, hogy a gyilkosnak ugyanaz a vezetékneve, mint a ház lakóié. Szóval a házinéni fia volt az. Kérdeztük, mikor látta utoljára, de csak motyogott értelmetlenül. Kiszedtük belőle, hogy a városban lehet, a bevásárlóközpontban. Aztán mikor indultunk volna a kocsihoz, kijött a házból Gy. kollégám, és a szokott hülye röhögésével mondta, hogy dehát nem is gondoltunk arra, hogy hátha végig ő volt a gyilkos. Az álomban csak legyintettem, hogy ne ökörködjön már, utólag, hmmmm....
Jelenetváltás után ott voltunk a plázában és jött szembe a pasas. Jellegtelen, sovány fiatalember volt. Fegyvert fogtunk rá és utasítottuk, hogy jöjjön velünk. Kifelé menet többször majdnem szem elől tévesztettük, és tudtuk, hogy nagyon veszélyes, így úgy döntöttünk, hogy nem kocsival megyünk, mert akkor még kicsavarná a kormányt a kezünkből és elszökne, vagy mi, hanem gyalog. (Érdekes filmes logika.)
El is indultunk a néptelen és egyre erdősebb úton, úgy, hogy én fogtam a karját, Scully meg mögöttünk jött és fegyvert fogott rá.
Jelenetváltás után egy nagy farönkre kötözött minket pucéran. Szóval mégsem volt olyan jó ötlet gyalogolni.
Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.

[kikuchiyo]

Azzal kezdődött az álom (legalábbis a része, amit fel tudok idézni), hogy mentem felfelé a fura, modern, csupa üveg társasházunk mellett, ahol a nyitott erkélyeken ejtőztek a szomszédaim, akik közül senkit sem ismertem. Odamentem az egyikhez, udvariasan bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy ki az az épületben, aki még hajnali háromkor is járatja a tévéjét vagy rádióját, mert nem tudok aludni tőle. Rávágta, hogy a Kertészné az elsőről, őket is idegesíti, de nem tudnak mit csinálni vele.

Aztán már a lakásomban voltam, és egyre többen gyűltek oda, köztük a mostani munkatársaim. Elvoltunk, aztán az egyik kitalálta, hogy ő akar lenni az alfa-nerd. Elkezdte szerkeszteni a megfelelő konfigfájlt (nem ám számítógépen, hanem a valóságban, amolyan augmented reality overlayként jött fel a szerkesztő), de kiderült, hogy a rendszer nem engedi a módosítást úgy, hogy saját maga állítja a saját tulajdonságait. Megkérte egy másik munkatársamat, hogy szerkessze ő a fájlt és mentse el. Megtörtént, erre egy alacsony költségvetésű animére emlékeztető átalakulási jelenet következett: az ember körül elkezdett villódzni a levegő, ő maga is sárgán-fehéren villogott, aztán meg egy elefántfej nőtt a feje helyére, olyan, mint a Postgresql logója.
A folytatásra nem emlékszem.

(Az értelmezéshez azt kell tudni, hogy valóban költöztem pár hónapja, bár nem modern, csupa-üveg társasházba, hanem egyszerű panelba, és valóban van valaki fölöttem vagy mellettem, aki járatja a tévéjét és nem tudok miatta aludni. És igen, Postgresql-t használunk a cégnél )

[Darkstar]

Van baj. 

[Cobra]

Kiku, szerintem túl sokat dolgozol (megint)

[kikuchiyo]

Hát akkor íme egy újabb, aminek nincs köze a munkához:

Újév volt, és ennek alkalmából a családdal meg jópár ismeretlen vagy csak látásból ismert emberrel együtt voltunk valahol. Ez a valahol egy csúnya, betonfalú terem volt, neoncsövekkel a plafonon, pecsétes matracokkal a földön és egy darab plazmatévével a falon. Apukám a meccset akarta nézni, és be is állította arra a tévét, de ezzel a lépésével nem volt népszerű, el is kapcsolták a jellegtelen újévi közvetítésre.

Aztán ki kellett mennem vécére. A WC hasonló színvonalú volt, mint a szoba, kb. úgy nézett ki, mint ahogy a vasúti kocsikban szokott a WC kinézni. A legnagyobb baj az volt, hogy ajtó sem volt, de hát ha kell, akkor kell, nincs mit tenni. De közben néhány lány odagyűlt a nemlétező ajtó elé és röhögve kommentálták a bent folyó tevékenységet, én meg majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

Aztán következett a nap fénypontja, a bokszmeccs Putyin és egy profi bokszoló között. Ezt a tévé közvetítette, jóelőre beharangozták és ezt várta mindenki. De nem derült ki, mi lett az eredmény, mert riasztott az óra.

Ébredés közben, félkómásan eszembe jutott, hogy egy nagyon hasonlót, szinte ugyanezt már álmodtam korábban, ugyanabban a szobában, igaz, a kínos IO-művelet nélkül. Akkor végigálmodtam a meccset is (élőben láttuk, nem tévén, a lelátó a szobából nyílt), Putyin vesztett, asszem kiütéssel néhány menet után. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg álmodtam ilyet korábban, vagy csak ma reggel konfabuláltam a mai álomhoz.

[kikuchiyo]

Újabb, megosztásra érdemes álomtöredék pár nappal ezelőttről:

Egy szép, régi épületekkel teli városkában voltam, ahova belépőjegyet szedtek, és egy széles, virágzó fákkal szegélyezett emelkedőn lehetett feljutni magába a városba. Ismerős volt, mintha már másodszor jártam volna ott (talán ugyanabban az álomban). Aztán valamiért elmentem a város egy lepukkantabb, folyóparti részébe. Egy koszos, kopár emeleti szobában voltam, kinézve az ablakon a sikátorszerű utca túloldalán is fantáziátlan, szürke kőházak voltak. Ekkor eszembe ötlött, hogy ez igazából egy álom, és hogy úgy lehetne erről leghamarabb meggyőződni, hogy kiugrom az ablakon. ( ) Ki is ugrottam, aztán szépen le is lassítottam a levegőben és visszalevitáltam a szobába. Mondtam is magamban, hogy ja persze, tényleg álom. Aztán volt még egy zavaros, 18 éven felülieknek való rész is, de mintha elkenődött, homályos lett volna minden, és végig ott volt a tudat, hogy amit látok, az nem igazi (pedig a résztvevő lányok mondták volna, hogy de igen, gyere csak...)

[szpeter]

Lányok