Játékok és filmek egymásra hatása

[Ramiz]

(Megelőzendő egy felesleges vitát: igen, ha behal a topik, össze lehet olvasztani a Kötetlen beszélgetésekkel. De nem akarom, hogy addig szétmossa a beszélgetést a többi Kötetlenes "off".)

Van egy téma, ami régóta érdekel: a játékvilágnak és a filmes világnak a közeledése, majdani összeolvadása. Nem is feltétlenül a remake-ekre és hasonló átnyúlásokra gondolok, hanem arra, hogy két erősen különböző médium hogyan tanul a másiktól. A számítógép-hardverek rohamos fejlődése egyre jobban megközelíthetővé teszi a valóságot - szerintem most már nem kell soká várni, hogy elérjük azt a szintet, ahol nem csak egy profin renderelt, de egy in-game videó is megtévesztheti a beavatatlan néző szemét, hogy filmet lát-e -, de nem csak grafikai eszközökkel utánozzák le a filmeket a játékok... és nem is ma kezdődött a folyamat.

Korábban is akartam ennek topikot nyitni (legutóbb a Gamer film híre kapcsán, ami speciel ellenkező irányú interakció a két világ közt, de mindegy), most meg egy leendő Geekzes cikksorozat kapcsán jutott eszembe a kérdés. A tematika ilyesmi lehetne:
    [spoiler]FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #1. : Kalandjátékok
FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #2. : Platformjátékok
FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #3. : First Person Shooter-ek
FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #4.: Animációs filmek és a cel-shading[/spoiler]


Ha eszetekbe jutnak jellemző példák, áthallások, trendek, bármi ilyesmik a múltból, amik segítenek gerincet adni egy-egy témának, azt örömmel veszem. (Az utóbbi időben, kb a HL óta pl nem igazán követtem címről címre az FPS-eket, inkább csak távolról a trendeket, és nem tudom pl, hogy hol bukkantak fel először azok az egyre jobban terjedő grafikai fogások, amik a szubjektív tapasztalást, a beleélést segítik elő, és amikre pl a COD sorozat egyre jobban rágyúr.)
 

[Zen]

http://www.gamespot.com/news/6206691.html?sid=6206691
Talán ez segít.

[Próféta]

Filmes jellegű játékelemek? A téma azért veszélyes, mert csomó minden definíció kérdése. Mi az, ami "alap" (vagy a könyvektől eredeztethető), és mi az, ami már kifejezetten filmművészeti behatásnak számít egy játékban? Van is nem kevés szkepszisem aziránt, hogy ebből hogyan hoztok ki egy igazán értelmes cikket.

Brainstorm mode on.

Én úgy látom, hogy az utóbbi két évtizedben amilyen ütemben fejlődött a technika, úgy tudtak egyre több filmes elemet átvenni a játékok. A kis átvezető animációk egyre több lehetőséget adtak arra, hogy ne csak történet, hanem élmény is legyen bennük (Starcraft és társai...). Ma már tök normális, hogy külön rendező van a betétmozikhoz. Aztán még: drámai / sokkoló hanghatások és hangulatfokozó zene; ez nagyon sokat számít, hiszen az olcsó horrorhoz szinte nem is kell más, mint egy effekt CD, és számtalan érzelgős film sokat veszítene az erejéből a moll soundtrack nélkül (ld. Cinema Paradiso).

FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #1. : Kalandjátékok

Ld. az első bekezdést: ami eszembe jut, az inkább könyves vagy képregényes (spórolni lehet az animációval, lol) hatás. Persze triviális példa az FMV, de olyannal igazából sose játszottam.

FILMÉLMÉNY A JÁTÉKOKBAN #2. : Platformjátékok

Nem játszottam végig, de nekem erről kapásból a Flashback ugrott be.
(továbbá a wikipedia szerint cinematic platformer a műfaja)

ellenkező irányú interakció

Az ellenkező irányú interakcióról mindig eszembe fog jutni ez a hányadék; talán még Szív TV-n láttam, vagy MSat-on Van egyáltalán számítógépes játék(os)ról szóló, jó film? Én nem ismerek ilyet. Nem számítván egy remek rövidfilmet, amit talán többen ismernek a fórumról: PR_ _     A_O_E, azaz: [spoiler=eltakartam a nevét, mert nagy endspoiler, hogy köze van a játékokhoz, amit így kifordítva se szeretnék lelőni]Prey Alone[/spoiler]

Egy másik "ellenkező irányú interakció" a Machinima, ez szerintem megkerülhetetlen kulcsszó ebben a topikban.

Brainstorm mode off.

[kikuchiyo]

Ellenkező irány, azaz játék-"élmény" filmekben:

Számos példa van rá. Bizonyítani vagy egzaktul levezetni nem tudom, de sok, az utóbbi időben készült ún. sikerfilmnél volt olyan érzésem, hogy egyes jeleneteket csakis a filmhez kötődő későbbi számítógépes játék miatt tettek be, ami azt jelenti, hogy szinte semmi egyéb értelmük, esztétikai vagy történetvezetési funkciójuk nem volt, csak annyi, hogy a film címkéjével ellátott ugrabugrálós játékot - vagy a műanyag játékfigurákat - eladhatóvá tegye.

Ilyen volt többek között az új Star Wars sorozat nem egy jelenete (az egész?), de bármelyik más akció-jellegű film-jellegű izéből lehetne példát hozni.

[Dreamcleaver]

Az új Star Wars részekben sok kivetnivalót lehet találni, de pont a fergeteges fénykard párbajokat nem. Mióta kijöttek az új részek folyton elröhögöm magam, ha megnézem a régi részek fénykardozós jeleneteit (pl ahogy a vén Obi görcsösen koncentrál Vader ellen, vagy Mark Hamil "csodálatos" lábmunkája a császár előtti párbajban az uccsó részben, komikus).

[Zen]

Doom film anyone?

[Cloud]

Doom film anyone?

Na az az amit teljesen felesleges volt megcsinálni. Ha maradt volna a pokol téma még jó is lehetett volna. De már megint egy VÍRUS? Bah.... :S

[Zen]

Doom film anyone?

Na az az amit teljesen felesleges volt megcsinálni. Ha maradt volna a pokol téma még jó is lehetett volna. De már megint egy VÍRUS? Bah.... :S

Jó, de most az FPS jelenet a lényeg.

[Dreamcleaver]

Doom film anyone?

Na az az amit teljesen felesleges volt megcsinálni. Ha maradt volna a pokol téma még jó is lehetett volna. De már megint egy VÍRUS? Bah.... :S

Ha jól emlékszem kivételesen egész jó próbálkozás volt történet szempontjából (játék átirathoz képest), csak elrontották azzal az fps-es akció-val a végén. Szó sem volt vírusról szal nem tudom miről beszélsz. Valami olyasmi volt, hogy az ember valamelyik génjébe, vagy a DNS-ébe, vagy mit tudom én hova bele van kódolva a gonoszság, ergo maga az ember hozza el a poklot. A lények is átdefromálódott emberek voltak. Nekem tetszett.

[Cloud]

Doom film anyone?

Na az az amit teljesen felesleges volt megcsinálni. Ha maradt volna a pokol téma még jó is lehetett volna. De már megint egy VÍRUS? Bah.... :S

Ha jól emlékszem kivételesen egész jó próbálkozás volt történet szempontjából (játék átirathoz képest), csak elrontották azzal az fps-es akció-val a végén. Szó sem volt vírusról szal nem tudom miről beszélsz. Valami olyasmi volt, hogy az ember valamelyik génjébe, vagy a DNS-ébe, vagy mit tudom én hova bele van kódolva a gonoszság, ergo maga az ember hozza el a poklot. A lények is átdefromálódott emberek voltak. Nekem tetszett.

Sorry tényleg nem vírus. Génmanipuláció. Sokkal jobb.

[NLZ]

Doom film anyone?

AvP?

[Zen]

Doom film anyone?

AvP?

Az képregényből fakad.

[bimanc]

Doom film anyone?

Na az az amit teljesen felesleges volt megcsinálni. Ha maradt volna a pokol téma még jó is lehetett volna. De már megint egy VÍRUS? Bah.... :S

Ha jól emlékszem kivételesen egész jó próbálkozás volt történet szempontjából (játék átirathoz képest), csak elrontották azzal az fps-es akció-val a végén. Szó sem volt vírusról szal nem tudom miről beszélsz. Valami olyasmi volt, hogy az ember valamelyik génjébe, vagy a DNS-ébe, vagy mit tudom én hova bele van kódolva a gonoszság, ergo maga az ember hozza el a poklot. A lények is átdefromálódott emberek voltak. Nekem tetszett.

Sorry tényleg nem vírus. Génmanipuláció. Sokkal jobb.

Majdnem. Valami ősi fejlett emberősök voltak benne, akik csináltak maguknak egy 25-ik kromoszómát. Ez emberfeletti képességeket adott nekik, viszont aki gonosz volt, az szörnyjé változott. Ez így leírva nagyon gázul néz ki, de szerintem is jó film volt, pontosabban jó akció-sci-fi-horror lett volna, ha nem Doom lett volna a címe.

Más. Én úgy vettem észre az utóbbi időben, hogy (főleg fps-eknél) már elvárás, hogy a játék filmszerű legyen. Persze régebben is voltak ilyen próbálkozások, de akkor még jobban odafigyeltek a sima, mezei játékélményre. Jó példa erre mondjuk a platform, vagy a shooter (shmup) műfaj, nincs sok csicsa, meg sztori (ha van akkor általában bukás pl. Sonic 2006) csak játékélmény. Ezzel szemben ott van viszont egy Crysis, ami bevallom nem volt rossz játék, én élveztem, de sokkal jobban tetszett volna, ha egy film keretében nézhetem meg a történetét. Vagy a Mass Effect. Egy Babylon 5 szerű sorozatban nagyon csípném, de a játék kissé lassú, nyögvenyelős volt.
Szóval a hatásvadász filmes jelleg egyre inkább ott van a játékokban, de ez nem mindig jó.

[Raggie]

Whoa! Jó topic!

A filmes hatások megjelenése a játékokban... hát jó kis téma!

Én a 3D-vel kezdeném, mivel azelőtt maximum a rajzfilmes hatásokról beszélhetnénk. Najó ez nem teljesen igaz, de az akkori játékra alkalmas platformok fejletlensége miatt csak akkor engedhette meg magának egy játék, hogy akármennyire is filmszerű lehessen amikor a játékosnak nem volt beleszólása a képernyőn történtekre, ergo amikor előre "megrendezett" történéseket láttunk a monitoron. Ezen kívül maximum karaktereket, történeteket, stb olthattak át játékokba de nem magát a filmszerűséget.

Amit bimanc mond a játékélmény és a régebbi játékok kapcsolatáról az szerintem nagyon is helytálló. Mivel nem volt meg a technika arra hogy a látvány filmszerű legyen ezáltal élményt nyújtson, a játékélménnyel, magával a játék menetével kellett monitor elé kötni a játékost. Nem vagyok akkora gémer, hogy emlékezzek hogy mi volt az első 3D-s játék, de én a DOOM-al találkoztam először mint 3 dimenzióban mozgó fps. Itt még nagyon friss és kezdetleges volt a 3D-s grafika és éppenhogy csak elkezdtek vele kísérletezni, éppen ezért egy jódarabig azokban a játékokban is ahol már alkalmazták a 3D-t még ott is a játékélményen volt a hangsúly.

Személy szerint a Half-Life megjenése köré tenném annak a tendenciának a kezdődését, hogy igenis nem csak arra való a grafika hogy megjelenítse az adott típusú játék logikai, ügyességi vagy éppen reflexet tesztelő akadályait, hanem egy történet szereplőit, mellékszereplőit, áldozatait, ellenségeit, főellenségeit és a világot amiben játszódik a játékos elé tárja, mitöbb bebocsájtást adjon oda.

A Half-Life az első olyan játék(legalábbis emlékezetem szerint) ahol nincs "intro", azaz bevezető animáció, ahol megismerjük az alapállást, hanem egyből elindul a játék, egyből "beleszállunk" Morgan Freeman nevű tudósba. Nem egy általunk irányíthatatlan kisfilm kockái pörögnek előttünk hanem inkább átéljük azt(mászkálhatunk, nézelődhetünk, stb.) a már irányítható szereplőként, mint egy gyors kezdésű akciófilm főszereplőjeként. Ez a tendencia az egész játék során megmarad, sohasem veszi ki a program tökéletesen a kezünkből az irányítást mindig valamennyire urai maradunk a karakterünknek így a végfőcím alatt tényleg úgy érzi az ember mintha egy hihetetlenül jó filmet nézett volna végig, akinek a főszereplőjével nagyon jól azonosulni tudott.

A részletes lépcsőket nem ismerem, de a következő szerintem a Call of Duty sorozat negyedik részének... hát.. leginkább maga az egész játék. Amire gondolok az az, hogy ha valaki megnézi a Black Hawk Down-t, vagy mondjuk az Elit Alakulatot akkor kb látta a COD 4-et csak nem tudta irányítani az egyik szereplőt sem! Az egész történetvezetés, az effektek, a szereplők, a fegyverek és persze a pörgés ami az egész játékot egy játszható háborús filmmé teszi hihetetlen szerintem. Nem tudom ki hogy volt vele, de én két nap alatt játszottam végig körülbelül, szinte csak enni álltam meg, mert annyira magába szippantott. Hozzá kell tennem, hogy nagyon szeretem az összes fajta(vietnámi, II. VH-s, hidegháborús, közelkeleti-konfliktusos, stb.) háborús filmet és talán ezért volt rám ekkora hatással, hogy most "benne" is lehetek egy ilyenben nem csak nézem. Valószínűleg ehhez például nem csak a számítógépes grafika fejlődése kellett, hanem az hogy a modern háborús filmek formai nyelve is kialakuljon, ami alapján például minden standard filmnéző tudja, hogy ha elhangzik a "go, go, go!!" félmondat akkor "intense shooting" kezdődik hamarosan...

Most csak az FPS-ekről beszéltem, de mondhattam volna számos más példát. Ott van például az a teljesen filmszerű nyomozós játék ahol az áldozattal és az ő utána nyomozó két nyomozóval is a játékosnak kell játszania.(Ramiz tudja melyikről beszélek).

Jaj!! Ki ne hagyjam minden idők egyik legjobb és legfilmszerűbb játékát!!! Hát a Metal Gear Solid 3!! Ha valaki végigjátszotta tudhatja miről beszélek: tisztára mint egy másik világba oltott James Bond-féle főellenséges kémfilm, segítőkkel, karakteres főgonoszokkal, kémkedéssel, intrikával és persze csavar csavar hátán a sztoriban! A Bourne trilógia is megirigyelhetné a Kojima alkotta játék kémsztoriját szvsz!




huh. Hosszú lesz már, senki sem fogja elolvasni!




Még csak a grafikával kapcsolatban annyit írnék még ide, hogy azért az még jóval odébb van, hogy össze lehessen téveszteni egy mozis CG animációval, de haladunk. Most már ott tart a grafikai fejlesztés, hogy felismerték, hogy nem minél részletesebb és élesebb képet kell megjeleníteni a képernyőn, hanem hogy a jól felépített és élesen legenerált világot hogyan "csúfítsák" el úgy hogy ne tűnjön annyira művinek. Pl a HDR effekt a HL2-ben, a motion blur a Crysisban, esetleg a depth of field szinte minden mai fps-ben vagy a különböző sérülésekkor fellépő látványkárosulások.

Mazsi -out-

[Zen]

Morgan Freeman

Azért egyik messiást ne keverd a másikkal. 
Btw egyetértek, max annyi h a PoP: Sands of Time is elég filmszerű volt (hivatásos forgatókönyvíró volt a lead designer, duh), MGSből meg már az első is elég akciófilmszerű volt.

[katz]

Najó ez nem teljesen igaz, de az akkori játékra alkalmas platformok fejletlensége miatt csak akkor engedhette meg magának egy játék, hogy akármennyire is filmszerű lehessen amikor a játékosnak nem volt beleszólása a képernyőn történtekre, ergo amikor előre "megrendezett" történéseket láttunk a monitoron. Ezen kívül maximum karaktereket, történeteket, stb olthattak át játékokba de nem magát a filmszerűséget.

Emlekszem hogy ment a hűű, meg a háá, meg hogy milyen valósághű grafikája van a HL-nek, meg az AvP-nek 

A többit meg nem olvastam el

Nu, elolvastam.
A film VS jaték összehasonlításban én leginkább az interaktivitást hiányolom. Ahogy írtad, sok játék képes megadni azt az érzeted, hogy te épp egy filmben vagy és te magad vezeted a történeti szálat, de a legtöbbjében hiányzik az, hogy valóban te irányítsd a dolgokat és ne csak kövesd az előre kijelölt utat. A HL, az AvP, de még a Doom1 is pl remek hangulatot teremtett, de egyszer letoltad és onnantól kezdve max a nehézségi fokkal tudtál jáccani. (Kicsit visszakanyarodva az előző postokhoz, sztem a Doom film egyetlen értékelhető része az FPS rész volt, a többi csak gyenge Resident Evil koppincs).
Emlékszem anno teljesen magával ragadott a TES:Morrowind, mert nekem az volt az első játék ahol arra kolbászoltam amerre akartam és a bűnözéstől kezdve a vámpírkodáson át a hősködésig azt csinálhattam benne amit akartam. Ez az amiben a filmek jó darabig sztem nem lesznek képesek utolérni a játékokat. A grafika fejlődésével, pedig egyre inkább a játékok kerülnek majd fölénybe.

[bimanc]

Én végigolvastam, és érdekes volt.

Nem vagyok akkora gémer, hogy emlékezzek hogy mi volt az első 3D-s játék, de én a DOOM-al találkoztam először mint 3 dimenzióban mozgó fps. Itt még nagyon friss és kezdetleges volt a 3D-s grafika és éppenhogy csak elkezdtek vele kísérletezni, éppen ezért egy jódarabig azokban a játékokban is ahol már alkalmazták a 3D-t még ott is a játékélményen volt a hangsúly.

A DOOM előtt nem igazán volt 3D-s élmény, annyira, hogy maga a DOOM se 3D valójában, aki sokat játszott vele, az tudja, hogy voltak a motornak érdekes dolgai (repülő dögök alatt/felett nem lehetett elfutni, ha egy dög egy oszlop tetején állt, akkor az oszlop alját lőve rakétával ki lehetett nyírni, stb.). Az első valóban 3D-s játék a Quake volt, és annak idején a számítógépes játékok piacát az ID uralta az akcióorientált játékaival. Erre volt válasz a Half-life, ami a filmszerű élményt, és a komolyabb sztorit (mfha!) kezdte divatba hozni.
Az előre megrendezett jeleneteket ezután nagyon sok játék kezdte használni, viszont a grafikának sokat kellett fejlődnie, hogy megfelelő hatást érjenek el vele. Hogy ez mikorra tehető, azt sajnos nem tudom.

A film VS jaték összehasonlításban én leginkább az interaktivitást hiányolom. Ahogy írtad, sok játék képes megadni azt az érzeted, hogy te épp egy filmben vagy és te magad vezeted a történeti szálat, de a legtöbbjében hiányzik az, hogy valóban te irányítsd a dolgokat és ne csak kövesd az előre kijelölt utat.

Emlékszem anno teljesen magával ragadott a TES:Morrowind, mert nekem az volt az első játék ahol arra kolbászoltam amerre akartam és a bűnözéstől kezdve a vámpírkodáson át a hősködésig azt csinálhattam benne amit akartam.

Ez az alapvető különbség a játék és film között. A filmben a szereplők döntéseinek következményeként alakuló történetet láthatjuk, míg a játékban nekünk kell meghoznunk ezeket a döntéseket. Persze a legtöbb játékban nem nagyon van választási lehetőség, legfeljebb elhitetik az emberrel, de mindenesetre lehet hibázni. Nem gondolkodtatok még el, mennyi hihhhetetlen véletlent lehet látni a filmekben? Engem sokszor zavarni szokott, hogy a főszereplő megpróbál valamit, ami rizikós, lehetne máshogy is, de persze, hogy sikerül neki. Természetes, hogy ez egy filmben működik, ez a lényege. A játékokban viszont a játékos hibázhat, elronthat valamit, viszzatöltheti az állást, a történet nem folytatólagos. (ezért kell könnyű fokozaton játszani) 
Néhány játékban szintén alkalmaznak ilyen véletlenre épülő megrendezett jeleneteket, a COD4 épp ettől olyan filmszerű. [spoiler](amikor a lezuhanó helikopter rotorja két centivel a fickó fejétől áll meg)[/spoiler]

Még annyit, hogy a kaland/lopakodós/gondolkodtatós műfaj képviselőit nem nagyon ismerem, ott lehet, hogy korábban kezdtek megjelenni bizonyos filmszerű effektek, hatásvadász jelenetek, aki járatos a témában írjon pár sort róla, lécci.

[Raggie]

@Katz: A lineáris történetvezetés a játékokban valóban filmes hatás valamennyire, de nem teljesen. Ugyanannak a gondolatnak a bonyolultabb szinten megjelenő aspektusa amit a kezdeti játékok és a mai játékok filmszerűségének összehasonlításánál írtam. Ahhoz hogy többfelé ágazó, minden cselekedetünk által formálódó filmszerű történetszálat lehessen csinálni sokkal több energia és erőforrás(pénz) szükséges, mintha csak egy ilyen szál van és mindig ebbe "tereljük" bele a játékost. Én is régóta várok már ilyen játékra, de egyre inkább reménytelennek gondolom hogy valaha is megjelenik ilyen, már csak a filmes "kiszámítható sztori" tendenciákat elnézve is. Egyszerűen nincs rá elég igény hogy megérje az alkotóknak.

@bimanc: A valószínűtlen ámde látványos jelenetek megint csak nagyon jó ötlet( ), ez is valóban a filmszerűséget erősíti.

Még eszembe jutott egy nagyon jó példa a filmes behatásra: a Duke Nukem 3D!! Nem tudom ki játszott közületek vele, de az a játék meg tisztára egy Schwarcenegger film PC-n, csak még a csúnya beszéd lehetőségével is élnek az alkotók, mivel akkor még nem volt ilyen fejlett/szigorú a számítógépes játékok korbesorolásának szabálya.

Az előre megrendezett jeleneteket ezután nagyon sok játék kezdte használni, viszont a grafikának sokat kellett fejlődnie, hogy megfelelő hatást érjenek el vele. Hogy ez mikorra tehető, azt sajnos nem tudom.

Attól függ, hogy mit nevezel megfelelő hatásnak.
Ha csak azt, hogy a szereplők filmszerű, megrendezett dialógusokat folytatnak, a történet filmszerű fordulatokat vesz meg ilyenek, akkor szerintem már a HL vagy akár a COD sorozat régebbi részei is tökéletesen filmszerűek ilyen szempontból.
Ha viszont arra gondolsz, hogy magával ragad, teljesen "belekerülsz" a jelenetbe, akkor számomra a COD4 hozta el ezt először, és nem mellesleg azóta sem tudta egyik játék sem ezt nyújtani nekem. Lehet akármennyivel szebb a Crysis vagy a Far Cry 2 vagy mittomén, amit ott az Infinity Ward produkál az annyira összecsiszolt és persze annyira jó, hogy a többi a nyomába sem érhet hangulatilag.

(ezért kell könnyű fokozaton játszani)

Ezzel azért nem értek egyet! Én nem csak azért játszom, hogy élményben legyen részem, hanem hogy egy kicsit teszteljem, megmérettessem magam, tehát hogy ne végig gyakjam a halálkönnyű pályát hanem azért igenis meghaljak párszor, mert túl vakmerően vagy tervezés nélkül rohantam az ismeretlenbe egy-egy részen.

A lopakodós játékok közül a Thief sorozattal találkoztam, meg a Hitman-nel(már nemtom melyik részével, meg ne kérdezzétek). Ezek közül mindkettőre elmondható hogy elég filmszerű. A 3rd person nézet eleve filmesebb kinézetet ad a játéknak, mert az fps nézet elég ritka a filmekben, szeretjük ha látjuk is a szereplőt hogy mit csinál. A hitman-ből készült is később film ha jól tudom.

[bimanc]

Még eszembe jutott egy nagyon jó példa a filmes behatásra: a Duke Nukem 3D!! Nem tudom ki játszott közületek vele, de az a játék meg tisztára egy Schwarcenegger film PC-n, csak még a csúnya beszéd lehetőségével is élnek az alkotók, mivel akkor még nem volt ilyen fejlett/szigorú a számítógépes játékok korbesorolásának szabálya.

A sztoriját azt hiszem nem toltam végig, de számtalan délutánt elcs*sztem a haverokkal deathmatchelésre. 
Egyébként a DN 3D is valójában 2,5 D volt, valamint pont akkoriban kezdték el a korbesorolást komolyan venni, kidolgozni. Épp ezért Duke egy igazi jelenség.

Attól függ, hogy mit nevezel megfelelő hatásnak.
Ha csak azt, hogy a szereplők filmszerű, megrendezett dialógusokat folytatnak, a történet filmszerű fordulatokat vesz meg ilyenek, akkor szerintem már a HL vagy akár a COD sorozat régebbi részei is tökéletesen filmszerűek ilyen szempontból.
Ha viszont arra gondolsz, hogy magával ragad, teljesen "belekerülsz" a jelenetbe, akkor számomra a COD4 hozta el ezt először, és nem mellesleg azóta sem tudta egyik játék sem ezt nyújtani nekem. Lehet akármennyivel szebb a Crysis vagy a Far Cry 2 vagy mittomén, amit ott az Infinity Ward produkál az annyira összecsiszolt és persze annyira jó, hogy a többi a nyomába sem érhet hangulatilag.

Jól mondod, a korai játékokban is ott voltak a filmes dialógusok, egyéb eszközök, de nem "szippantott" be a jelenet. Ebben tényleg a COD4 volt a király.

(ezért kell könnyű fokozaton játszani)

Ezzel azért nem értek egyet! Én nem csak azért játszom, hogy élményben legyen részem, hanem hogy egy kicsit teszteljem, megmérettessem magam, tehát hogy ne végig gyakjam a halálkönnyű pályát hanem azért igenis meghaljak párszor, mert túl vakmerően vagy tervezés nélkül rohantam az ismeretlenbe egy-egy részen.

Ez csak egy félig komoly megjegyzés volt arra, hogy ha van egy filmszerű sztori, akkor úgy jön ki leghangulatosabbra, ha "tökéletesen" játszol. Hibák nélkül, mindig győzedelmeskedve, mint ahogy egy filmben (pl.: Die Hard) szokott lenni. Ha mindig meghalsz, akkor nem annyira film hangulatú, viszont abban igazad van, hogy a játék élvezeti fokához sokat hozzá tud tenni a kihívás. Én csak akkor szoktam magasabb fokozaton játszani, ha már ismerem a játékot, és megfelelő teljesítményt tudok nyújtani benne.

A 3rd person nézet eleve filmesebb kinézetet ad a játéknak, mert az fps nézet elég ritka a filmekben, szeretjük ha látjuk is a szereplőt hogy mit csinál.

Ebben lehet valami, egy fps a főszereplővel való azonosulást helyezi előtérbe, míg egy filmben nem feltétlen kell a szereplőkkel azonosulni, inkább nyomonkövetni a döntéseiket, a velük történteket. Ezért lehet talán a kalandjátékoknak is olyan "erős" hatása a játékosra, a történet-központúság mellett természetesen. (Ha jól tudom, a kalandjátékok általában külső nézetesek.)

[NLZ]

fps nézet a jobb célzás miatt van.

[Zen]

Jól mondod, a korai játékokban is ott voltak a filmes dialógusok, egyéb eszközök, de nem "szippantott" be a jelenet. Ebben tényleg a COD4 volt a király.

Someone didn't play their Deus Ex.

Most jut eszembe, régebben a zűrhajós játékok (Wing Commander, Freelancer, Freespace) eléggé törték magukat a filmszerűséggel/FMV-kkel (on that note, C&C too), valamivel mégiscsak fel kellett dobni a semmiben repkedést.

[Raggie]

@ NLZ: Hát ez eléggé baromság... Ott van a GoW vagy a Tomb Raider vagy az ezer másik 3rd person shooter játék és ott is tökéletesen lehet célozni... A first person az egy másik fajta játékmenet, merőben más játékélmény és játékstílus miatt van.

@ Zen: Én játszottam a Deus Ex-el és bőven nem volt akkora hangulata, mint a COD4-nek. Sokkal jobb és bonyolultabb története volt, de egyszerűen megjelenésben és összhatásban nem érte el azt a hatást. Legalábbis nálam.

[Tycho]

Raggie: NLZnek nem szabad válaszolni, pláne ha vigyorog is!

[Zen]

Raggie: NLZnek nem szabad válaszolni, pláne ha vigyorog is!

QFL

@Raggie: 7-8 évvel későbbi játék, csodálod? DX-nek kicsit kevesebbre volt lehetősége építeni.

[katz]

fps nézet a jobb célzás miatt van.

TPS-ben meg látod rendesen a dudákat is

[NLZ]

fps nézet a jobb célzás miatt van.

TPS-ben meg látod rendesen a dudákat is

FPSben meg mások dudáját látod jól.

[bimanc]

Someone didn't play their Deus Ex.

És nem is fogom.  (ez nem azt jelenti, hogy nem jó játék, csak engem nem érdekel)

fps nézet a jobb célzás miatt van.

TPS-ben meg látod rendesen a dudákat is

Tps-ben általában hátulról látod a karaktert, így hangyányival más szexuális preferáció szükségeltetik hozzá. 

[Tycho]

fps nézet a jobb célzás miatt van.

TPS-ben meg látod rendesen a dudákat is

FPSben meg mások dudáját látod jól.

Zen, ezekután nehogymár lies legyen amit írtam

NLZ: mesterien megy a derailment

[Zen]

Zen, ezekután nehogymár lies legyen amit írtam

Quoted For Lol-nak szántam.

bimanc: Imát mormolok lelkedért, de Zsiga lehet fáklyástul esik majd neked.

[Raggie]

@Raggie: 7-8 évvel későbbi játék, csodálod? DX-nek kicsit kevesebbre volt lehetősége építeni.

Tények. Akkor sincs olyan összhatása.

Nem azt mondtam, hogy rosszabb játék, hanem hogy nem adatottak meg azok a körülmények, hogy akkora hatást gyakoroljon, mint a COD4.