Offtopic - Archive #1 - 2003-09 - 2006-03

[Tiaro]

Felmerült bennem egy kérdés.
Gondolom mindenkinek vannak olyan időszakai, hogy átértékeli az életét, viselkedését, stb. Én is gaykran eldöntöm, h ezentúl így, meg úgy csinálok valamit.
De valakinek komolyan sikerült valami mélyenható változást elérnie az életében?

[ignus]

Originally posted by Tiaro
Felmerült bennem egy kérdés.
Gondolom mindenkinek vannak olyan időszakai, hogy átértékeli az életét, viselkedését, stb. Én is gaykran eldöntöm, h ezentúl így, meg úgy csinálok valamit.
De valakinek komolyan sikerült valami mélyenható változást elérnie az életében?

Hát még nemtom.... Majd meglátjuk! Piciket biztos sikerül változni...

[Kalibur]

Originally posted by ElfWarrior
Ebből Saori nem stimmel, mert nem tud jönni, Kalibur már inkáb, Angel meg 1000%.
(Esetleg még Minna)

Én meg azért nem, mert nem használok baltát
De majd megoldjuk... Különben hogy is volt a Botman of the fjúcsörben? You don't kick a man when he's down... (You crush him, asszem így folytatódik, de ezt már ne vedd magadra kedves Shadowolf )

[Shadowolf]

Én eddig próbáltam igaz maradni magamhoz, de nagyon úgy tűnik, hogy a női nem számára én már csak a selejt kategóriát képviselem. Na jó lelövöm magam, és nem untatlak titeket tovább.

EDIT: Köszi ignus, ElfWarrior... Rendes tőletek.

[Itachi]

A legegyszerűbb azt csinálni,amit én...Beletörödni abba,hogy ez a sors ami neked adatott...Vannak jó meg rossz idők egyaránt..Amikor padlós szoktam lenni akkor mindig az jut az eszembe,hogy lesz még idő amikor happy leszek,biztos.   Nincs olyan ember aki egy életen keresztűl kárhozatra van ítélve...Az túl könnyű volna,hisz akkor nem mondhatná azt,hogy szép az élet..(ritkán)..Ha nem volna az a ritka alkalom akkor rájönne ,hogy az élet xar és kinyírná magát az ember...De neeeem,mivel az élet pedob egy ellenállhatatlan csalit minek neve: örömteli,szép pillanatok..Így mivel az illető ragaszkodik eme szép de ritka dolgokhoz ,nem veszi életet,hanem végig szenvedi azt....Persze a szerencsésebbek hamarább kinyuvadnak,akár akarják ,akár nem...  És talán pont ez a mázlijuk,mivel maguktól sosem vetnének véget nyomorult,nyamvadt létüknek...Na kb. EZ az élet..

[ElfWarrior]

Originally posted by Tiaro
Felmerült bennem egy kérdés.
Gondolom mindenkinek vannak olyan időszakai, hogy átértékeli az életét, viselkedését, stb. Én is gaykran eldöntöm, h ezentúl így, meg úgy csinálok valamit.
De valakinek komolyan sikerült valami mélyenható változást elérnie az életében?

Nekem igen,  de csak úgy, hogy folyamatosan dolgoztam magamon, és sokáig semmi, aztán egyszercsak mégis sikerült elérnem adott dolgokat. Például fel tudok nézni magamra, ha elérek dolgokat, és nem várok külső elismerést,  kevésbé tudnak a döntésemben befolyásolni, stb. ,szóval ilyen apró dolgok, amik könnyebbé teszik az életet.
De csakis hosszú munkával lehet elérni eredményeket. És nem rögtön látszik meg az eredmény.

[Shadowolf]

Originally posted by Lorenor
A legegyszerűbb azt csinálni,amit én...Beletörödni abba,hogy ez a sors ami neked adatott...Vannak jó meg rossz idők egyaránt..Amikor padlós szoktam lenni akkor mindig az jut az eszembe,hogy lesz még idő amikor happy leszek,biztos.   Nincs olyan ember aki egy életen keresztűl kárhozatra van ítélve...Az túl könnyű volna,hisz akkor nem mondhatná azt,hogy szép az élet..(ritkán)..Ha nem volna az a ritka alkalom akkor rájönne ,hogy az élet xar és kinyírná magát az ember...De neeeem,mivel az élet pedob egy ellenállhatatlan csalit minek neve: örömteli,szép pillanatok..Így mivel az illető ragaszkodik eme szép de ritka dolgokhoz ,nem veszi életet,hanem végig szenvedi azt....Persze a szerencsésebbek hamarább kinyuvadnak,akár akarják ,akár nem...  És talán pont ez a mázlijuk,mivel maguktól sosem vetnének véget nyomorult,nyamvadt létüknek...Na kb. EZ az élet..

Ebben egyetértek veled. Viszont öngyilkos nem azért nem leszek, mert vagyok olyan naív, hogy azt higyem képes leszek ebben a nyomorult életben valaha is megtalálni a boldogságot, hanem azért, mert az öngyilkosságot tartom a leggyávább problémamegoldási módszernek.

[ElfWarrior]

Originally posted by Lorenor
A legegyszerűbb azt csinálni,amit én...Beletörödni abba,hogy ez a sors ami neked adatott...Vannak jó meg rossz idők egyaránt..Amikor padlós szoktam lenni akkor mindig az jut az eszembe,hogy lesz még idő amikor happy leszek,biztos.   Nincs olyan ember aki egy életen keresztűl kárhozatra van ítélve...Az túl könnyű volna,hisz akkor nem mondhatná azt,hogy szép az élet..(ritkán)..Ha nem volna az a ritka alkalom akkor rájönne ,hogy az élet xar és kinyírná magát az ember...De neeeem,mivel az élet pedob egy ellenállhatatlan csalit minek neve: örömteli,szép pillanatok..Így mivel az illető ragaszkodik eme szép de ritka dolgokhoz ,nem veszi életet,hanem végig szenvedi azt....Persze a szerencsésebbek hamarább kinyuvadnak,akár akarják ,akár nem...  És talán pont ez a mázlijuk,mivel maguktól sosem vetnének véget nyomorult,nyamvadt létüknek...Na kb. EZ az élet..

Abban egyetértek Veled, hogy ha rossz kedve van az embernek, akkor jó arra emlékezni, hogy lesznek még happy pillanatok. De abban nem, hogy bele kéne nyugodni.
Okulni, és változtatni csak a szenvedések miatt lehet igazán, mert azok ébresztenek rá, hogy még sem jó úgy, ahogy addig csináltam. De ezt először be kell ismerni, csak utána lehet változtatni.

[ignus]

Originally posted by Shadowolf
Ebben egyetértek veled. Viszont öngyilkos nem azért nem leszek, mert vagyok olyan naív, hogy azt higyem képes leszek ebben a nyomorult életben valaha is megtalálni a boldogságot, hanem azért, mert az öngyilkosságot tartom a leggyávább problémamegoldási módszernek.

Reméltem hogy valami ilyesmit reagálsz erre!

[ElfWarrior]

Originally posted by Shadowolf
Ebben egyetértek veled. Viszont öngyilkos nem azért nem leszek, mert vagyok olyan naív, hogy azt higyem képes leszek ebben a nyomorult életben valaha is megtalálni a boldogságot, hanem azért, mert az öngyilkosságot tartom a leggyávább problémamegoldási módszernek.

Legalább már van egy okod az életbenmaradásra!
(Azért ennél nyomósabb ok is van rá, remélem, majd arra is rátalálsz.)

[Moloko]

Originally posted by ElfWarrior
Ebből Saori nem stimmel, mert nem tud jönni, Kalibur már inkáb, Angel meg 1000%.
(Esetleg még Minna)

TÉVEDÉS!
1000% hogy senkinek nem fogok székkel vagy bármivel nekirohanni csak azért mert általánosságban kibeszéli a női nemet - pl azért is mert nem sorolom magam az általánosságba, meg azért is nem mert nem rólam van szó, de ha engem beszélnének ki, akkor is figyelemmel végighallgatnám, valósz megsértődnék, de aludnék rá egyet, átértékelném az elhangzottakat, elfelejteném sértődöttségemet, és végiggondolnám hogy hol kell változtatni.
amúgy amellett hogy nem rohannék senkinek se székkel se semmivel, tuti hogy végighallgatnám hogy miről van szó, mert ennél jobb alkalmat nem tudnék a pasik gondolkodásának megismerésére aztán ha nagyon átmenne panaszáradatba a beszélgetés, odébbülnék.
a gond azt hogy 98% hogy nem megyek meetre

[Moloko]

Originally posted by Tiaro
Felmerült bennem egy kérdés. [...]
De valakinek komolyan sikerült valami mélyenható változást elérnie az életében?

ó, hogyne! tavaly nyár óta mentesítettem magam mindenféle párkapcsolattól és úgy döntöttem, hogy megvárok valakit aki nekem a tökéletes lesz
ezen kívül elhatároztam, hogy nem hagyom magam letörtnek lenni sokáig.
gyors gondűzőnek nálam az Angel Dust válik be, de volt már olyan hogy TaTuval mérgeztem magam ezt általában max+ hangerőn szeretem tenni, csak sajnos sose sikerül továbbtekerni azt a fránya volumét
másik megoldás hogy nekiállok a zongrát püfölni (improvizálni ) - de sajnos ez csak depresszió ellen jó, düh ellen nem jön be. dühre a bevált gyakorlat a zene és az edzés
a dohányzásról hamar leszoktattak (megígértették velem hogy nem gyújtok rá többet )

[Moloko]

Originally posted by Lorenor
Na kb. EZ az élet..

ha nem keresed őket akkor az örömteli pillanatok se fognak téged megtalálni
"csak" tekerni kell egyet a frekvencián és pozitív szemszögből nézni a dolgokat. minden eseményre úgy tekinteni, hogy 'ennek így kellett lennie' azért hogy engem próbára tegyen és azért hogy tanuljak belőle. ja hogy nem érthető a tanulság? akkor meg kell keresni! és persze nem kall nagyon bonyolult dolgokra gondolni, csak arra amiről az ember a legnehezebben mond le... a rossz beidegződések és szokások, a káros táplálékok és az egészségtelen gondolkodás.
de mintha ezt már mondtam volna neked

[Moloko]

dejó ez a téma tetszik írok még egy keveset
pl sikerek: elszakadtam az olyan "barátaimtól" akik károsan befolyásoltak magamra nézve, és összeszedtem az alkotókedvemet így pár év szünet után, újra alkotóképessé váltam, megtaláltam az örömömet a csendben a rendben az egyedüllétben a tisztaságban. most találtam meg a hajnalban olyan nagyon gyönyörűen csiripelnek a madarak, hogy ezért egyszerűen érdemes felkelni!
sőt! végre sikerült elérnem hogy képes legyek hosszabb időt tölteni tanulással - vagy egyetlen feladat végzésével (jelen pillanatban némettel)
á és még valami a múltkor megsértődött rám egy "barátnőm" mert rosszkor toppant be hozzám és kidobtam. ennek most nagyon örülök, mert megfőhet a saját levében, és legalább nem engem traktál a hülyeségeivel, nekem meg nem kell azzal foglalkoznom, hogy mennyire görbe tükörből látja csak az életet.

[Sephiroth]

Viszont az szerintem nem megoldás, hogy az ember elfogadja a dolgokat úgy ahogy vele történik (Ennek így kellett lennie). Mert az olyan, mintha azt mondaná: "a sorsom meg van írva" és hátra ölne a fotelben, hogy úgy sem tudok mit változtatni rajta akkor minek törjem magam. Én a Neo felfogást szeretem: a sorsom én irányítom és el is tudom rontani. Persze a depis hangulat az már több összetevőből jön össze, és a leküzdésének a módszerrét nem lehet konkrétizálni zenére, sörre, borra, pálinkára, vizibciklire  és atomrobbanásra. Egy olyan elfoglaltságot kell találnia az embernek ami eltereli a figyelmét vagy éppen ellenkezőleg.  Az én példám az, hogy elgondolkodok az okán, vajon mitől lehet és aztán kiadom magamból. Megkeresem egyik haver/barátom és leülök vele beszélgetni. Persze ilyenkor legnehezebb beszélgető partnert találni. Uhhh. Még életemben nem írtam ennyit. Abba is hagyom.  A folytatás telefonon megrendelhető.

[Sephiroth]

Például egy lánykán én úgy tudtam segíteni mikor be volt fordulva, hogy leültem mellé, csendben voltam, és öt percre rá elmesélte mi bántja, mi a baja. A beszélgetés végén már mosolygot, nevetgélt. Na mindegy nem untatok inkább senkit.

[Moloko]

én se úgy értettem hogy dőljön hátra az ember és nézze ahogy pereg az élet! arról van szó, hogy ha valami rossz történik akkor ne 1. más(oka)t 2. magadat okold, hanem tudd hogy a dolgok okozója sem te sem más, hanem ez az egész együtt, és a dolgok logikus sorrendben követik egymást. ha meg úgyérzed hogy nem logikus, hát gondolkodj el rajta. naszóval az ember a saját sorsának a kovácsa. tessék odafigyelni a "véletlenekre" meg a megérzésekre és tessék rájuk hallgatni. már csak azért is mert akkor csinálja az ember jól a dolgokat. na szépen eltértem a tárgytól...

[Moloko]

Originally posted by Sephiroth
Például egy lánykán én úgy tudtam segíteni mikor be volt fordulva, hogy leültem mellé, csendben voltam, és öt percre rá elmesélte mi bántja, mi a baja. A beszélgetés végén már mosolygot, nevetgélt. Na mindegy nem untatok inkább senkit.

naná mert megtalálta a bizalmát feléd és örült hogy van valaki aki meghallgatja, aztán a végén már rájött hogy tök hülyeség az egész - legalábbis szerintem ez történhetett.

ja és szerintem nem untatsz senkit

[Bruce]

Tény, hogy könnyebb elviselni a gondokat, ha van kivel megbeszélni, de tapasztalataim szerint (sajnos) a legjobb gyógyszer az idő... és néha még az sem hat.
Bár az mindenképp ok lehet a jobb kedvre - nem jókedvre, épp csak egy fokkal jobbra a mostaninál - hogy ennyien vagyunk melletted, nem?

Originally posted by Shadowolf
Én eddig próbáltam igaz maradni magamhoz, de nagyon úgy tűnik, hogy a női nem számára én már csak a selejt kategóriát képviselem. Na jó lelövöm magam, és nem untatlak titeket tovább.

Ilyen ember meg nem létezik. Az, hogy eddig peched volt ilyen téren, még nem kell ilyen általánosításokat levonni... Tessék egy kis önbizalmat gyűjteni (más nem a hozzászólásainkból), türelmesnek lenni, és soha fel nem adni! Előbb-utóbb csak ráakadsz arra, aki hozzád való.

[Tiaro]

Na, nőügyekben lúzer vagyok de pár gondolat, hátha hasznát veszi valaki.

Sose szeress bele egy lányba. Ez kissé kiábrándító tanács, de igen hasznos. A szerelem ráér, ha már jobban megismered, és esetleg együtt is jártok. Addig csak elront mindent, és ha nem jön be, piszok rossz napok elé nézel.

Ne kelj fel úgy, hogy na, még mindig nincs barátnőm, pedig ennek meg annak meg amannak is van. Ez önértékelési problémákat okoz, és ráadásul önfejlesztő folyamat... Nézd meg azokat, akik "boldog" párkapcsolatban éltek. A legtöbb srác nála jópár évvel fiatalabb lánnyal jár, és nem is biztos, hogy mindegyikkel szívesen lennél...

A legtöbb esélyed akkor van összejönni vkivel, ha nem veszed komolyan a dolgot, csak hagyod, hogy minden mesterkéltség nélkül menjen a maga útján a dolog.

Ja, és ne gondolkozz sokat: ilyenkor nem veszed sok hasznát, legfeljebb majd később bánhatod, hogy nem tettél meg valamit, amit meg kellett volna.

utolsó: a világon több nő él, mint férfi. Kizárásos alapon csak csurrannia kell valaminek neked is, ne...?

Megjegyzés: én a tipikus esete vagyok a bort iszi, vizet prédikál kitételnek, de attól a fentiek még megszívlelendők.

[Soridan]

Originally posted by Tiaro
utolsó: a világon több nő él, mint férfi. Kizárásos alapon csak csurrannia kell valaminek neked is, ne...?

Én azt az elvet vallom, hogy nincs olyan selejt fickó aki ne tetszene valamelyik nőnek, és olyan álomférfi sem, aki mindenkinek tetszene

[Moloko]

*nagyban bólogat*

[Soridan]

*megkönnyebbül* Akkor nem mondtam nagy hülyeséget

[Sephiroth]

Originally posted by Soridan
Én azt az elvet vallom, hogy nincs olyan selejt fickó aki ne tetszene valamelyik nőnek, és olyan álomférfi sem, aki mindenkinek tetszene

Magyarázd ezt el egy olyan pasinak aki már 30-35 éves. Életében egy nővel sem került beszélgetésen kivűl más kapcsolatba, mert ha olyan helyzetbe kerül rögtön el kezd parázni, hebeg-habog, nem tudja mit tegyen. Legtöbb nő ilyenkor mosolygova lelép. Pedig ha megértő lenne, ki tudja mi sülne ki a dologból.

Bizonyos szinten én is gátlásos vagyok (tudom, hogy a fotókról nem ez jön le).

[Soridan]

Originally posted by Sephiroth
Például egy lánykán én úgy tudtam segíteni mikor be volt fordulva, hogy leültem mellé, csendben voltam, és öt percre rá elmesélte mi bántja, mi a baja. A beszélgetés végén már mosolygot, nevetgélt. Na mindegy nem untatok inkább senkit.

Ez tényleg be szokott jönni *komolyan bólogat*

[Soridan]

Sephiroth: a 30-35 évesség kivételével szoktam ezt magyarázni, bizony. Főleg, mert nagyon is meg tudom érteni/átérezni amit írtál.

[Moloko]

Originally posted by Sephiroth
Magyarázd ezt el egy olyan pasinak aki már 30-35 éves. Életében egy nővel sem került beszélgetésen kivűl más kapcsolatba, mert ha olyan helyzetbe kerül rögtön el kezd parázni, hebeg-habog, nem tudja mit tegyen. Legtöbb nő ilyenkor mosolygova lelép. Pedig ha megértő lenne, ki tudja mi sülne ki a dologból.

Bizonyos szinten én is gátlásos vagyok (tudom, hogy a fotókról nem ez jön le).

hadd ne keserítselek el erre mondják hogy akkor azt a nőt nem találta meg az illető, aki megérti, és keressen tovább..
azért 30-35 évesen már elég sz*r (de szerencsére te még csak 23 vagy )

[Soridan]

Na erre most én bólogatok nagyban

[Sephiroth]

Valójában ez a 30-35 éves figura nem én vagyok, csak vetült már magam elé ilyen jővőkép. Sajnos popcorn éppen nem volt nálam és nem tudtam végig nézni. Szerencsére ez a jővőkép amit leírtam teljesen nem lehet igaz rám. Már nem tudom milyen régen. Lehet, hogy a múlt században volt, mikor találtam valakit aki megértett. Aztán meg rámunt, pedig szerintem nem vagyok kimondontan az unalmasabbik kategória.

Ez aztán paradoxon 30-35 éves jővőkép, aztán múlt századi emlékek. Időutazás? ÁÁÁÁ. Az időutazásnak nincs jővője.

[Soridan]

Sejtettem, hogy nem Te vagy az. Ez a jövőkép pedig szerintem nagyon sok férfitársunkat kínozza

Hogy rádunt? Uhh...közhelyeket nem akarok elsütni, inkább halgatok...