Japán filmek és zenék

[csacsa]

Vissza is akarták vonni a licenszét, de végülis nem tették.
A másik amit tenni akartak, hogy újra leforgatják japán színészekkel. Mint tudjuk ez sem valósult meg.
Az utcsó észrevétel: Olvastam aa könyvet, mert érdekelt mi is maradt ki a filmből és mi volt amit megváltoztattak benne... A könyv jóformán onnan érdekes, ahol a film véget ér. Onnan van még kb 150 oldal a könyvből...
Nekem a film bejött úgy, hogy csak a történetre figyeltem és semmi többire.

[Baldy]

Rögtön a film elején Beat Takeshi találkozik saját magával, Takeshi Kitanóval, az egyszeri bolti eladóval. Ebből a paradoxonból indul el az a szürreálisan összetett, sokszor komikus eseménysor, melynek során Beat Takeshi többször találkozik saját énjével, korábbi filmjeire utalva kacsint ki ránk, mint régi barátaira, hogy aztán egy jakuza halálát saját maga játssza el egy mesterien felépített vérfürdőben. Ez Kitano 8 és 1/2-je, ahol a mester elszámol saját életével, majd kilép a halandók világából, hogy aztán valami egész másként szülessen újjá. Mindezt filozofikusan, és Kitano megszokott cinkos paródiájában. "500% Kitano!" ? ezzel az alcímmel mutatták be 2005-ben a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában. A Kitano-rajongóknak könnyebb dolguk lesz a történet követésével, de az új érdeklődők is mély benyomásokat fognak szerezni a japán filmművészet zabolázhatatlan fenegyerekétől.
Bemutató dátuma: 2006. október 26.

[Itachi]

Yamann!

Nem tudom felhozta e már valaki, de aki látta az Egy gésa emlékiratait, annak feltűnhetett hogy egy japánról szóló, történelmileg is elég meghatározó korban játszódó filmben a főbb JAPÁN karaktereket KÍNAI filmsztárokkal jelenítették meg!!!!
Hát nem tudom de ez kb. olyan mint ha mondjuk a Kőszívű ember fiait leforgatnák román szinészekkel. Engem legalábbis a japánok helyében tuti kinyírna az ideg 

Hidd el, őket ez nem zavarta annyira ,mivel rengeteg japán férfiszív rajong Michelle Yeoh de legfőképpen Zhang Ziyi ért.(hehe sőt nem csak japán szívek...) És persze a Hatsumomo t játszo Gong Li is elég szemrevaló imho.

[.Attila]

Én meg pont úgy hallottam, hogy igenis nagyon panaszkodtak emiatt.

[RE@L]

The Returner, aka A Beszállító

Kellemes kis film, de én nagyon megszívtam mert vmi magyar DVD-warezből volt a dvd és csak angol hangsáv volt rajta... Ami nagyon gagyi volt. Magyar feliratról ne is beszéljünk, de akkoris zavaró volt hogy japánul még talán meg is hathatott volna a film. Sőt, még élveztem is volna ezt a kevesebb mint B kategóriás filmet. Igaz 1-2 akciójelenetet leszámítva, és a főhős japán kiscsaj se nézet ki rosszul mélyebb nyomot nem hagyott bennem a film.
Hogy miről szól? Valami kamusztori van, hogy 2084 ben elpusztul mindenki mert az E.T.-k kinyirnak mindenkit háborúban, és ez mind visszavezethető 2002.Okt.22.-re ezért visszaküldenek valakit a múltba hogy megakadályozza mindezt.

[Yakumo]

The Returner, aka A Beszállító

Kellemes kis film, de én nagyon megszívtam mert vmi magyar DVD-warezből volt a dvd és csak angol hangsáv volt rajta... Ami nagyon gagyi volt. Magyar feliratról ne is beszéljünk, de akkoris zavaró volt hogy japánul még talán meg is hathatott volna a film. Sőt, még élveztem is volna ezt a kevesebb mint B kategóriás filmet. Igaz 1-2 akciójelenetet leszámítva, és a főhős japán kiscsaj se nézet ki rosszul mélyebb nyomot nem hagyott bennem a film.
Hogy miről szól? Valami kamusztori van, hogy 2084 ben elpusztul mindenki mert az E.T.-k kinyirnak mindenkit háborúban, és ez mind visszavezethető 2002.Okt.22.-re ezért visszaküldenek valakit a múltba hogy megakadályozza mindezt.

Ebben van, amikor a kiscsaj egy szerkezet segítségével meg tudja állítani/lassítani az időt? Mert az a film nekem tetszett.

[RE@L]

Igen! Nem mondom hogy nem élveztem, de sajnos nagyon de nagyon sokat elvett nekem a film élvezeti értékéből az hogy ultragagyi angol szinkronhangokkal tudtam csak nézni 5.1 ben nagy kontraszt volt hogy a hang-effektek és a zenék baromijók de amikor megszólal valaki akkor szájmozgás sántít és amit mond az se igazán bőbeszédő és választékos.

[Yakumo]

Igen! Nem mondom hogy nem élveztem, de sajnos nagyon de nagyon sokat elvett nekem a film élvezeti értékéből az hogy ultragagyi angol szinkronhangokkal tudtam csak nézni 5.1 ben nagy kontraszt volt hogy a hang-effektek és a zenék baromijók de amikor megszólal valaki akkor szájmozgás sántít és amit mond az se igazán bőbeszédő és választékos.

Én magyar szinkronnal láttam ezt a filmet az HBO-n, azóta is kerestem DVD-n. Jó volt amúgy a szinkron és sztem lehet hogy B film, de annak nagyon jó volt sztem.
Edit: A DVD kiadáson láttam a címet: Begyűjtő magyarul és nem Beszállító. (bár mindkettő baromság, mert egyiknek sincs sok köze a filmhez.  )

[Ramiz]

Az elejét nem élveztem, mert megpróbáltam értelmezni a dolgokat, de aztán kikapcsoltam az agyam és a végére már nagyon is tetszett. A romantikus szál is egész jó, amikor [spoiler]a lány eltűnik a fickó karjaiból[/spoiler], az elég hatásvadász, de nagyon szép...

[Lythis]

Versus letudva. Nemtudom mit mondhatnék róla, elég.. érdekes...
Minimális történet, éppenhogy csak érezhető utalásokkal egy úgy-ahogy összetákolt háttértörténethez (mert ugye kell az is, mert miért ne...). Mindezt kihozni minimálköltségvetésből, és egy újrahasznosítható szereplőgárdával egy kellően egyszerű helyszínen (erdőben). Maffia, szökött fegyencek, zsaruk, zombik...elvben értelme is van, gyakorlatban annyira nem sok, viszont a harcok elég látványosak, és túlzóak.
Végeredmény: mindenki elkeni mindenki pofáját, mert az jó, még akkoris amikor nem.

De legalább készül hozzá második rész.....

[noriko]

last minute ajánlat 

Örökmozgó moziban,
december 13, szerdán (azaz ma)
18.30-kor
Első szerelem
(Hatsukoi), japán, 1999, r: Shinohara Tetsuo, f: Nagasawa Masahiko, o: Fujisawa Junichi, z: Hisaishi Jo, sz: Tanaka Rena (Satoka), Sanada Hiroyuki (Shinichiro), Harada Mieko (Satoka édesanyja)
hb/J, 115 perc
with English subtitles
A film hőse egy diáklány, Satoka, akinek életét nagyon megnehezíti, hogy édesanyja betegsége miatt kénytelen nap mint nap konfrontálódni apjával, akivel soha nem tudott kijönni. Így amikor megtalálja anyja levelét, melyet első szerelmének, Shinichirónak írt, egyből elhatározza, hogy teljesíti a halálos beteg kívánságát, vagyis felkutatja és elviszi hozzá Shinichirót. Csak az a baj, hogy a férfi már nem is hasonlít egykori önmagára. Satoka azonban nem adja fel: megszállottan próbálja jó útra téríteni Shinichirót és összehozni a megálmodott találkozást a virágzó cseresznyefa alatt. Végül persze semmi sem alakul úgy, mint hitte...
A belépés ingyenes!
[japán filmklub]

én sajnos nem tudok menni, de hátha valaki, akit érdekel, még el tudja csípni.

[Djinn]

Versus letudva. Nemtudom mit mondhatnék róla, elég.. érdekes...

Egyik kedvenc filmem   
Tényleg gagyi a sztori, de engem ez cseppet sem zavart, lévén ennek a filmnek nem az volt a lényege. Mivel nem igazán veszi magát komolyan ezért vicces, szórakoztató és jó hangulata van szvsz.  Ja és a zöldinges pasas egy zseni!! 

//--------------

Mi pár napja néztük meg a Dolls c. Kitano filmet. Még másnap is úgy éreztem tudatosan küzdenem kell a levertség ellen Nem sok film van, ami ilyen erős hatással volt rám. Gyönyörű szép és nagyon-nagyon szomorú film.

[Kuroi Tenshi]

Magyarul nem Bábok a címe és a Sors vörös fonala egy
hangsúlyos szimbólum benne?

[Djinn]

De igen, az a film az.
Dolls

[Ramiz]

Megnéztem ma a The Blessing Bell-t, és nagyon tetszett! Nem merem most azt mondani, hogy kedvenc Sabum so far, mert erős a mezőny Very Happy , de jó eséllyel az. A Sabu filmekre jellemző váratlanul jelentkező és vad humor ebből a filmből majdnem teljesen hiányzik, egy-két rövid jelenetben bukkan csak fel, és azokban is sokkal visszafogottabb. Ez persze valószínűleg szándékos, hiszen ez talán a legkomolyabb mondanivalóval rendelkező filmje (azok közül legalábbis, amiket eddig láttam), és a művésziessége is pont olyan, ami miatt beleszerettem az ázsiai filmekbe: nem erőltetett, nem túljátszott, hanem finom és kecses, de a film egészét átszövi. Ráadásul több okból is személyhez szólónak éreztem a filmet: egyrészt nagyon szeretem Susumu Terajimát, és már régóta vágytam egy olyan filmet látni, ahol főszerepe van, másrészt foglalkoztat a zen filozófia és ez a film szerintem egy darab mozgóképbe öntött zen, harmadrészt pedig a film életszemlélete nagyon közel áll az enyémhez.

[Ramiz]

A fenti rövid jellemzéshez elsősorban annyit tennék hozzá, hogy bár a történet lineárisan halad, azért érdekes fordulatok bőven vannak a filmben, és az is nagyon ügyes fogás, hogy a film végén tulajdonképpen visszafele menet végigtallózunk az addigi cselekményen, bár az időben továbbra is előre haladunk. Egyfajta felidézése ez a történteknek, úgy a szereplő, mint a néző számára, de a mondanivaló szempontjából is jelentősége van.

A találkozások, amellyel a férfi szembesül furcsa napja során, egyszerre szimbolikusak és kézzelfoghatóak, azaz "csak egy kis furcsaságnak" értelmezhetőek, ez ismerős a többi Sabu filmből. A megszokott abszurd fekete humor és a Sabura oly jellemző hirtelen stílus- és hangulatváltások viszont majdnem teljesen hiányoznak a filmből. Ezt a nagyon tudatos visszafogottságot a film ritmusa is kiemeli: az első fél óra majdnem teljesen eseménytelen (az egyik snitt olyan hosszú ideig mutatja felváltva Susumu kifejezéstelen arcát és egy indexelő, álló buszt, hogy azt hittem, beakadt a dvd... persze ennek a jelenetnek is jelentősége van), aztán lassan gyorsulnak az események, és a végén, a visszafelé tallózásnál az ember szinte alig győz "emlékezni", holott még itt is nagyon nyugodt, lassú jeleneteket látunk. Ezért fontos az elején felvenni ezt a tempót - csak így működik a film. (Aki nem ilyen hangulatban ül le elé, az jobb, ha minél előbb abbahagyja, és máskor újrakezdi az egészet.)

A Blessing Bell alatt ugyanaz a kérdés merül fel többször is a nézőben: miről szól ez a film? A külön-külön kis dolgok, amik a főszereplővel történnek (a zseniális, ám legtöbbször mellékszerepeket kapó Susumu Terajima játssza), nem függenek össze, semmilyen nagyobb történet nem alakul ki a háttérben. A főszereplő, aki pedig összeköthetné az eseményeket, nagyon visszafogottan és meglehetősen passzívan viselkedik, valamint a film utolsó öt percéig nem szól egy árva szót sem! Zene pedig talán egy vagy két jelenetben szólal csak meg, egyébként végig csend van, hogy ez se vonhassa el a néző figyelmét.

De ez az üresség, amely olyan tudatosan, minden szempontból jellemzi a filmet, egy nagyon mély rejtett mondanivalót takar. A "mély" és "rejtett" szavak használatát már csak azért is indokoltnak érzem, mert nehéz egyáltalán szavakba önteni, hogy miről is van szó. Egy kis életszemlélet, egy darab megfoghatatlan, filmbe csomagolt zen filozófia. A néma szemlélődés, az, hogy a főszereplő nem von le mindenből tanulságokat, nem avatkozik mindenbe bele, nem beszél össze-vissza, egyszerűen csak megy és szemlélődik, mindent megfigyel és ha kell, cselekszik. 

Jelenet a filmből: hősünk lát egy égő házat, lát az ajtó előtt álldogáló embereket és egy zokogó nőt. Nézi a jelenetet öt másodpercig. Berohan a tűzbe. Kimenti a gyereket. Következő kép: a tűzoltóktól elismerő oklevelet kap. Kisétál az épületből, továbbmegy.

Egy egyperces zen történetben a csodatevésről beszélgetnek a szerzetesek. Egy vándor vendég szerzetes arra kéri a jelenlévő zen mestert, hogy ő is tud-e csodát csinálni. "Eszek, amikor éhes vagyok. Iszok, amikor szomjas vagyok. Ez az én csodám", feleli az.

Ez a film főhősének csodája is. A Blessing Bell csodája az, hogy nem nyom le a torkunkon semmilyen morális mesét, nem rág a szánkba mondanivalót, nem is fest hatalmas kérdőjeleket a vászonra, hogy "tessék elgondolkozni!". Csak elmond egy félig szimbolikus, félig csak simán, hétköznapian érdekes történetet egy férfiról, aki egy napig sétál, sok mindent maga mögött hagy, sok minden történik vele, de mindig tovább megy, ott éjszakázik, ahol tud, aztán reggel új napra ébredve hazamegy. Mert az élet mély ismerete és megértése nem a bonyolult szavakban rejlik (a zen egyik legfontosabb alapvetése, hogy ezeket a dolgokat nem is lehet szavakkal megfogalmazni), hanem bizonyos értelemben az egyszerű szemléletmód elfogadásában, abban, hogy az igazságot nem kell keresni, mert az igazság mindenhol ott van. (És a férfi végül hazatér...) A dolgok és az emberek helye és "funkciója" ebben a bonyolult világban... zen, megintcsak.

Végezetül: egyáltalán nem biztos, hogy a Blessing Bell tényleg erről szól. Ez az én olvasatom, és biztosan benne vagyok egy picit én is és az a tény, hogy foglalkoztat a zen filozófia. De már csak abból is, hogy mennyi mindent éreztem kiáradni ebből a filmből, és milyen kevés volt tényleg kimondva belőle, jól látszik, azt hiszem, hogy mekkora hihetetlen erő van a film csendes bölcsességében és harmónikus ürességében, ami a nézőt is bevonja a film cselekményébe, túllépve a "te mit csinálnál ebben a helyzetben?" kérdésen (amit sok film közben feltéve érzünk a háttérben), de a "te mit gondolsz, hogyan érzel ezzel kapcsolatban?" kérdést is sugallva, anélkül, hogy pontosan megmondaná, hogy miről is van szó. Egy kicsit tükörbe nézés ezt a filmet nézni, egy kicsit rejtvény-fejtés is (sok visszatérő motívum van a filmben, pl. helyváltoztatás (ki gyalogol, ki biciklizik, ki vonatozik), cipő (kin milyen lábbeli van, ki veszi le a cipőjét és miért) stb.) és persze szórakozás.

Biztos sokan művészieskedőnek és üresnek találják ezt a filmet, sokan meg művészinek és üresen is nagyon sűrűnek. Egy olyan filmről, ami ennyire a "nézőn belül" játszódik, lehetetlen objektíven nyilatkozni.
Sabu fanoknak kötelező, a (japán) művészfilmek kedvelőinek pedig nagyon ajánlott!

[krezga]

Tegnap két filmet néztem meg, az egyik  a Szamuráj Zatoichi (Takeshi Kitano): nah, ez nagyon tetszett, jó történet, jó kis harcok, és a végén fantasztikus fordulatok. A harcoknál ha jól figyeltem még a technikákat is jól használták, bár minden el volt túlozva(főleg a vér:D), de ez egyáltalán nem volt zavaró, inkább jót tett a filmnek.

A másik a Tabu (Gohatto) volt (szintén szerepel benne Kitano). Ennek az alaptémája a homoszekszualítás, és annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem ezt a témát a film egészen jó volt. Ebben kevesebb harc van, és nem is azon van a hangsúly(bár jópár bokenes harc van a dojoban). A történet jó, bár végig lehet sejteni, hogy ki is áll a gyilkosságok mögött:)

[Ramiz]

Electric Dragon filmzene
http://ul21.rapidshare.com/files/6502653/Electric_Dragon_80000v.zip

[krezga]

Electric Dragon filmzene
http://ul21.rapidshare.com/files/6502653/Electric_Dragon_80000v.zip

Huha nem egyszerű zene(olyan fűrészes..zörejes..nemtom:D). De megnéztem a film ismertetőjét, és jónak tűnik, majd valamikor rávetem magam:D

Ma délután pedig lecsorgott a torrentről a Battle Royale. Csak azért akartam megnézni, mivel a könyvet már olvastam, úgy álltam neki, hogy ez a film nem lesz valami hűdejó (haverom azt mondta szar...), de szerencsére kellemesen csalódtam:D Annak különösen örültem, hogy ebben is feltünt Takeshi Kitano:)
Bár a történetben jópár dolog eltér a könyvtől(persze, tudom..mindig így van), a film akkor is tetszett, és nem bánom, hogy megnéztem.

/úgy látom, neki kell állnom az ázsiai filmeknek, nagyon tetszenek:D/

[Ramiz]

Electric Dragon filmzene
http://ul21.rapidshare.com/files/6502653/Electric_Dragon_80000v.zip

Huha nem egyszerű zene(olyan fűrészes..zörejes..nemtom:D). De megnéztem a film ismertetőjét, és jónak tűnik, majd valamikor rávetem magam:D

Nagyon jó film, ne hagyd ki.

Ma délután pedig lecsorgott a torrentről a Battle Royale. Csak azért akartam megnézni, mivel a könyvet már olvastam, úgy álltam neki, hogy ez a film nem lesz valami hűdejó (haverom azt mondta szar...), de szerencsére kellemesen csalódtam:D Annak különösen örültem, hogy ebben is feltünt Takeshi Kitano:)
Bár a történetben jópár dolog eltér a könyvtől(persze, tudom..mindig így van), a film akkor is tetszett, és nem bánom, hogy megnéztem.

Szerintem is van olyan jó, mint a manga. A könyv még nincs meg.

/úgy látom, neki kell állnom az ázsiai filmeknek, nagyon tetszenek:D/

Way to go! Olvass vissza a topikban, ha kellenek tippek.

[Kuroi Tenshi]

Huha nem egyszerű zene(olyan fűrészes..zörejes..nemtom:D). De megnéztem a film ismertetőjét, és jónak tűnik, majd valamikor rávetem magam:D

Te tudod... "Érdekes" egy darab, az biztos... Ha 2005/06 szilveszterén
Ramiz nem bújt volna el, lehet meglincseltük volna. You have been warned.

[krezga]

Battle Royale 2

Sajnos nem éri el ez első rész színvonalát. Egy egyszerű lövöldözős, sok halottas film lett megspékelve sok vérrel:D Az dobta kicsit fel, hogy az első részből két szereplőt áthoztak(Suya, és Noriko), plussz Kitano(az első részben ő volt a tanár) lánya. Jah, és a vége sem lett olyan vészes...

[via_mala]

Kevenc, bár lassú halálra ítélt secret-cinemánk jóvoltából tegnap megnéztem az 1949-es, FF Banshun - Late Spring c. filmet.
A történet roppant egyszerű: egy 56 éves özvegy férfi meg akarja házasítani fiatal lányát, mert úgy gondolja, hogy a boldogságot a házzasságban fogja megtalálni, a lány viszont maximálisan boldog az apjával, és nem nagyon akar házasodni. Hosszú, néha már kínosan hosszú nyűglődés, óvatos győzködős és érvelés -és egy aprócska hazugság bevetesé- után a lány végül mégis beadja a derekát, de addig még végig kell hallgatni európai szemmel rengeteg üresnek tűnő, de valójában sok kis árnyalt célozgatással teli párbeszédet a nagynénivel, a régi munkatárssal, a barátnővel és még sok más ismerőssel.
Sajnos tényleg vontatott néha és a felszínen nagyon súlytalan, mert a japánok szokásos udvariassága, tisztelete, és tapintata miatt folytonos mosolygások -de tényleg, szinte már az arcukra fagyott, még fájdalmukban is mosolyognak- mellett igencsak árnyaltan fogalmazgatva közölnek egymással mindent, így aztán roppant lassan érik be a film végkifejlete.
A zárójelenet viszont tényleg hatásos, [spoiler]amikor az apa a lánya eskövőjéről hazatérve az üres lakásban leül egy almát hámozni, majd megáll egy pillanatra és a rázuhanó magány súlyától összegörnyed[/spoiler].

[krezga]

Most este megnéztem a Haze című filmet. Húha, hát nem egyszerű, az 50 perces filmből 45 perc teljes sötétségben játszódik, és az egész filmnek két szereplője van(de ők nagyon jól játszanak). A filmet még meg sem tudtam érteni teljesen, de most alszok rá egyet, talán:D
[spoiler] amúgy azt nem értettem nagyon, amikor a szájával kapaszkodva ment a csőnél...az miért is volt?....bár az biztos, hogy ott egy eléggé pocsék érzés fogott el, és szinte a saját számban éreztem a nyirkos fém ízét...[/spoiler]
Összességében szerintem nagyon jó film, főleg így a megnézése után, de az tény, hogy nagyon "különc"

[Ramiz]

Nagyon húzós film... A csöves résznél én is sokat filóztam, próbáltam elképzelni, hogy miért csak úgy fér el, de ha kicsit szimbolikusan fogjuk fel, lehet azt mondani, hogy talán elférne máshogy is, de ezt "így kell" csinálni... [spoiler]Mondjuk én amúgy is az élet jelképének láttam az egész labirintusos részt, de kicsit óvatosabb és (a neten) elterjedtebb és talán reálisabb hozzáállás szerint csak a haldoklást jelképezi.[/spoiler] De ha "csak" a kellemetlen, nyomasztó hangulatot erősíti, már van helye a filmben.

[via_mala]

Kevenc, bár lassú halálra ítélt secret-cinemánk jóvoltából tegnap megnéztem az 1949-es, FF Banshun - Late Spring c. filmet.

Ha van rá igény, akkor esetleg felteszem a 4shared-re. PM-be jelentkezzenek az érdeklődők.

[Ramiz]

Kill!

Kihachi Okamoto olyan híressé vált szamurájfilmeket rendezett meg, mint a The Sword Of Doom, a Samurai vagy a Zatoichi And Yojimbo. A Kill! egy egyszerre humoros, már-már parodisztikus film és egy bonyolult, helyenként nagyon is drámai szamurájtörténet.

A Kill! ugyanazon a könyvön alapul, amin Akira Kurosawa Sanjuro című filmje: Shugoro Yamamoto Békés napok (Peaceful Days) című regényén. A történet bonyolult szövedéke több, némileg független, ám később több ponton is érintkező szálnak. A legfontosabb középponti téma egy hatalmi harc, amelyet a Joshu faluban és környékén kitört parasztlázadások kaotikus légkörében játszanak a helyi hatalmak. Ebbe a nehezen áttekinthető helyzetbe keveredik bele két kóbor rónin: Genta (a zseniális Tatsuya Nakadai játssza, a film legkarakteresebb színésze) és Hanji (Etsushi Takahashi). Genta ravasz és tapasztalt fickó, óvatosan száll be a hatalmi játékba, igyekszik minél inkább csak egy érdeklődő megfigyelő maradni, de aztán érzelmileg érintett lesz az eseményekben, és kénytelen remek kardforgatási tudását használni, hiába ellenzi erősen a gyilkolást. Hanji éppen az ellentéte: forrófejű, viszont alig tudja használni a kardját. Nemrég még földműves volt, de most elindult, hogy beteljesítse régi álmát és szamuráj legyen belőle. Mikor Tamiya Ayuzama, a hatalmi cselszövés fő játékosa felbérel hét szamurájt egy gyilkosság végrehajtására, majd ellenük küld egy csapatot, hogy megszabaduljon tőlük, Genta és Hanji szembekerülnek egymással, hiszen Genta megpróbálja megvédeni az ártatlan szamurájokat, Hanji azonban az utánuk indult csapathoz csatlakozik, hogy bizonyítsa rátermettségét a szamurájéletben. Az ügy békés úton való rendezése lehetetlennek látszik, hiszen Ayuzama nem ismer könyörületet, ráadásul a szerencsétlen szamurájok után indult csapat főnökének személyes oka is van rá, hogy legalább hármat levágjon közülük, mert a 30 ryu-s vérdíjjal már meg tudná váltani jegyesét a nyilvánosházból, ahová az, adóssága lévén, menni kényszerült. Így hiába a testvériességnek és lelki rokonságnak az az érzése, ami Genta és őközötte kialakult, mindenképpen le akar számolni az üldözött szamurájokkal...

Azt hiszem, ebből a vázlatos leírásból is nyilvánvaló, hogy film igencsak bonyolult és összetett történettel rendelkezik, amit egyáltalán nem könnyű követni. A Kill! fő erőssége azonban mégsem ez és nem is (az egyébként nagyon tisztességesen megcsinált) harci jelenetek, hanem az egész filmet átható cinikus, fanyar humora. Ez egyrészt köszönhető a sok utalásnak, amiket Okamoto más szamurájfilmekkel kapcsolatban elrejtett, másrészt a tipikus szamuráj eszmékkel és elvekkel kapcsolatos gúnyos szemléletmód, ami a legtisztábban Hanji szamurájjá válást vágyó álma, illetve az ő és Genta karaktere közti kontraszt körül kristályosodik ki. Már a film nyitó jelenete megalapozza ezt a viszonyt (és a film cinikus humorát), ahol a két éhes, elrongyolódott rónin összekülönbözik egy elszabadult csirkén... A későbbiekben pedig Genta egy alkalommal sem mulasztja el, hogy valamilyen rejtett vagy kevésbé rejtett szurkával kommentálja az eseményeket Hanjinak, és felnyissa annak szemét: a szamurájok élete egyáltalán nem olyan fényes és tisztességes hősi lét, mint azt ő földművelés közben elképzelte. Hanji igazi tenyeres-talpas parasztember jelleme is sok komikumra ad okot, ilyen például az, amikor a nyilvánosházban mindenképpen egy földszagú lányt kér a madámtól, majd arról az akkoriban elengedhetetlen fehér púdert is lemossa róla. Szintén hatalmas poén a nyilvánosházban pihengető öreg fickó karaktere vagy éppen a film befejezése is, hogy mi lesz végül is Hanji sorsa. De a szamurájfilmek felé vágott fintornak fogható fel az is, hogy a film végi kötelező leszámolásos jelenet nem egy festői folyóparton vagy sziklaormon játszódik le, és nem is a falu főterén, hanem egy házban, szűk térben, kevés mozgási lehetőséggel, ráadásul úgy, hogy az egyik fél (Genta) meg is van sérülve.

Okamoto tehát egyáltalán nem idolizálja a szamurájokat, nem próbálja hősként vagy különleges, nemes harcosokként beállítani őket, de azért a stílustól elvárható fordulatokat és harcokat profin teljesíti, így a film a hagyományos szamurájfilmek kedvelőinek is ajánlhatő (sőt, a vicceket is ők fogják a leginkább értékelni). Okamoto pont annyival lazább Kurosawa-nál, amennyi nekem nagyon jól esett, és a Sword Of Doom-mal szöges ellentétben álló laza, humoros filmet készített (ugyanez az összetéveszthetetlen cinikus és gúnyos hangulat érződik egyébként Okamoto egy másik alkotásán, a Zatoichi sorozat egy részeként elkészített Zatoichi And Yojimbo című filmben is).

Számszerű értékelés: 9/10.

[via_mala]

Samurai Rebellion - Joi-uchi: Hairyo tsuma shimatsu (1967)
Remek dráma, kiválló színészi alakításokkal, a harci jelenetek is a kornak megfelelőek. Toshiro Mifune karizmatikus személyisége hatalmas húzóerő, tulajdonképpen az ő általa megszemélyesített Isaburo Sasahara, a nagyhírű szamuráj személyiségfejlődésének története a film. A történet elején kiderül, hogy hiába félelmetes harcművész, mégis 20 éve él papucsként, mert szinte vagyontalanul házasodott be apósa családjába. Az első konfliktushelyzet akkor alakul ki, amikor a gazdája a fiához hozzákényszeríti a volt feleségét. A fiatal, vonzó, szimpatikus nő elvesztette ura kegyeit, ezért távoznia kellett a háztól, de a nagyobb botrány elkerülése miatt a közelben kellett tartani. Isaburo fia és a nő a körülmények ellenére egymásba szeret és boldog, harmonikus házasságban élnek, gyermekük is születik. Isaburo is új emberré válik, látva fia és veje boldogságát, még a családi posztot is átengedi fiának, így ő lesz a család feje. De egy nap a földesúr visszaköveteli volt feleségét, mivel idősebb fia meghalt, s így az ő általa szült fiú lett az örökösjelölt, és a hagyományok szerint az anyjának az örökös mellett a helye. Ebbe viszont már nem akarnak belemenni a Sasahara család tagjai, ami nyílt lázadáshoz, és végső soron a család megsemmisüléséhez vezet.
Szerintem: 8/10

Doberman Cop - Doberuman deka (1977)
Joji Kano (Sonny Chiba) okinawai zsaru felutazik a zajos Tokyo-ba, hogy segítsen ottani kollégáinak megoldani egy csúnya gyilkosságot, és megtalálni egy 4 éve eltűnt okinawai lány gyilkosát. Jópár pofont és fordulórugást kioszt a film során, míg végül rájön, hogy túlkombinálta a dolgot, és szépen hazautazik. Nem egy hatalmas történet, és nincs igazán sok meglepő fordulat sem benne, mégis egyedi humoránál fogva kiemelkedik a tucat-akciófilmek közül.
Szerintem: 7/10

[Ramiz]

Nem először, de legutóbb látott film: Doppelgänger. Kiyoshi Kurosawa szerintem legjobb filmje (a Cure című krimi talán a leghíresebb, a Kairo az egyik kedvenc psziho-horrorom (semmi vér vagy ijesztés nincs benne!), a Bright Future-t pedig Magyarországon is vetítették pár éve a Titanicon).

A Doppelgänger hasonmást jelent, önmagunkat, akik megjelenünk a saját életünkben. Ezer dologra ad lehetőséget ez, ezerféle irányban mehet tovább a történet is, és így is történik abban a sok filmben és könyvben, amely felhasználta már ezt a témát (még kedvenceim: Dosztojevszkij: A hasonmás, Bret Easton Ellis: Glamoráma). Kiyoshi Kurosawa történetében a hasonmás egyáltalán nem gonosz és vad, valamint nem is akarja kitúrni a főszereplőt az életéből, tehát nem a tipikus, elvárható irányban halad a film, azonban mégis egyre több feszültség halmozódik fel, és bár a film nem horrorfilm, a (Kairo-hoz hasonlóan) jókora adag horror, rémület fér el benne, az egzisztenciális parából táplálkozó, nehezen megfogható, mélyen belül megborzongató félelem. A tempó, a beállítások, a zene is mind tökéletes, de ezt észre sem veszi az ember, első nézésre legalábbis semmiképpen. (A főszereplőt egyébként ugyanaz a színész játssza, aki a Cure-ban a nyomozót: Koji Yakusho).

Anno pedig ezt írtam róla.

[Ramiz]

Youth Of The Beast