Írások

[noriko]

Egyébként nem is írtam hogy bele akarna olvadni

hmm...igaz...oké, gomen, asszem mostmár átjött hogy mire akartál kilyukadni. (remélem)  ...na sebaj, addigis jól elszórakoztattam magam a szigetes hasonlattal!

[Soridan]

hmm...igaz...oké, gomen, asszem mostmár átjött hogy mire akartál kilyukadni. (remélem)  ...na sebaj, addigis jól elszórakoztattam magam a szigetes hasonlattal!

Szerintem szép is volt. Majd belecsempészem egy novellámba

[kisvirag]

Hűha


Ramiz: ez a két álomélményem éppen nem álomból van, de nem egy írás valódi álom hatására keletkezett. a legtöbb ihletet az álmaim adták.

Szméagolról annyit : ha nagyon akarjuk, rá lehet húzni, amikor írtam, talán már láttam is a Gyűrűk urát, erre sajna már nem emlékszem. De tényleg csak erőltetve lehet párhuzamot ráhuzni. Nem akarom magyarázni a műveimet. Azt vallom, ha egy művet magyarázni kell, akkor az már nincs jól megírva.

Köszönöm a varázsló szerelmének áthelyezését freewebes accom is volt valamikor (2is) de már elvesztettem a jelszavaimat.... erről ennyit.

Soridan: Blue Girlből annyit láttam, amennyi a NINes perfect drugra készitett AMV-ben van

Originally Posted by noriko


A varázsló szerelme <--kisvirágé nem enyim!
Ajánlom rögön az első mondatot, gyönyörű szvsz...

arigato szebb dicséretet nem is kaphattam volna.... (persze mindent lehet überelni )

Magányhoz annyit:

egy mondás valahonnan: "az emberek azért magányosak, mert falakat épitenek hidak helyett"

[Pandóra]

Vissza a hasonlatba: Nekem is az a bajom, hogy az óceán túl nagy, és ha van is sziget, és még ha látod is, sosem kerül hozzád közel, mert a szigeteknek nem szokásuk mozogni.

[Pandóra]

És akkor egy kis üdítés a nagy magányunkba.  :rotflol: Hozzáteszem, ezt sem ma írtam.

Eugene ráérősen sétált a találkahelyre, élvezte, ahogy az izgalom bizsergeti, lázasan tervezte, mit fog tenni, ha Elizabeth megérkezik.
Tíz perccel előbb ott volt a hangulatos helység előtt, mint megbeszélték. A cukrászda rózsaszín házikó volt, külsőre és belsőre édesség színű és –formájú. Hozzádőlt a nyalóka-kerítéshez, gondosan figyelt arra, hogy a hasa be legyen húzva. Ez volt az első randevújuk. El sem hitte, hogy a lány igent mond, amikor felajánlotta, hogy találkozzanak.
Két nappal előbb ismerkedtek meg. Eugene eltévedt a városban, Liz vezette el a térhez, amit ismert. Elbúcsúztak, de továbbra is egy irányba mentek. Kis idő múlva rájöttek, hogy egy utcában laknak, így beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy szeptembertől évfolyamtársak lesznek az egyetemen. Elizabeth gyönyörű volt. Sportos, vékony, napbarnított, szőke, hosszú hajú, kedves, intelligens arcú. Eugene félt, hogy csak azért egyezett bele a találkába, hogy meg ne bántsa.
Aggódva pillantott az órájára. Öt óra három. Mélyet sóhajtott, és eldöntötte, hogy negyedig fog várni.
-   Helló! – hallotta maga mellett az életvidám hangot.
-   Liz! – fordult felé szinte meglepetten. – Azt hittem, el sem jössz.
-   Miért ne jöttem volna? – mosolygott a lány. Eugene inkább válasz nélkül kinyitotta az ajtót.
Liz egy csendesebb sarokban ült le. Eugene ezt jó jelnek vette, de mégsem tudott teljesen megnyugodni. Úgy érezte, Liz azért egyezett bele a találkozóba, mert jószívű, és ha nem nyűgözi le teljesen, soha többé nem látja.
-   Mit kértek? – állt oda mosolyogva egy molett kamaszlány rózsaszín ruhában, fehér kötényben, ami rendkívül előnytelen volt a számára. Úgy nézett ki, mint egy óriáspuding.
-   Liz? – nézett rá Eugene.
-   Vaníliás roládot kérek. – Eugene úgy érezte, beleszeret a mosolyába.
-   Én is. – bólintott. – Majd lefutom este. – csúszott ki a száján a következő gondolata is. Ijedten kapott észbe, és behúzta a hasát.
-   Te is futsz? – csodálkozott Liz. – Én is pont erre gondoltam!
-   Valóban? – hűlt el Eugene.
-   Épp akkor, amikor kimondtad! Akár mehetnénk együtt is!
-   Tényleg...? – próbált mosolyogni Eugene. Nem hitte, hogy tényleg jól sült el a dolog. – Remek ötlet. Utálok egyedül futni.
-   Én is! – A társalgás megrekedt. Eugene-ben újra előtört a feszítő érzés, hogy nagyot kell alakítania a délután során.
-   Egyébként – kezdte – imádok sportolni. Azért hagytam abba a zongorát. Persze még mindig játszom néha magamnak.
-   Te zongorázol?
-   Nem akarlak ezzel untatni. – mosolygott. – Rád vagyok kíváncsi. Liz kicsit elpirult. Eugene belehelyezkedett a beszélgetés legkényelmesebb és leghálásabb pozíciójába: hallgatóság lett. Az emberek szeretnek magukról beszélni, és ha valaki végighallgatja, úgy érzik, a másik szereti és megérti őket. Eugene-nak jól bevált viselkedése volt ez. Hétre már szinte mindent tudott a lányról. Lizt csak az szakította félbe, hogy a pincérlány szólt nekik, hogy zárni szeretnének.
-   Olyan rémes alak vagyok! – nevetett Liz. – Csak beszélek, beszélek! Most biztos azt hiszed, öntelt vagyok.
-   Dehogy. – nyitotta ki előtte az ajtót Eugene. – Hálás vagyok. Miattad jöttem ide, és téged találtalak. – idézett egy német slágerből, amit Liz biztos nem ismerhetett.
m.  

[Pandóra]

Akkor egy kis üdítés a nagy magányunkba.  :rotflol: Hozzáteszem, ezt sem ma írtam. Ja, és ez a Eugene Dennis már emlegetett bátyja.

Eugene ráérősen sétált a találkahelyre, élvezte, ahogy az izgalom bizsergeti, lázasan tervezte, mit fog tenni, ha Elizabeth megérkezik.
Tíz perccel előbb ott volt a hangulatos helység előtt, mint megbeszélték. A cukrászda rózsaszín házikó volt, külsőre és belsőre édesség színű és –formájú. Hozzádőlt a nyalóka-kerítéshez, gondosan figyelt arra, hogy a hasa be legyen húzva. Ez volt az első randevújuk. El sem hitte, hogy a lány igent mond, amikor felajánlotta, hogy találkozzanak.
Két nappal előbb ismerkedtek meg. Eugene eltévedt a városban, Liz vezette el a térhez, amit ismert. Elbúcsúztak, de továbbra is egy irányba mentek. Kis idő múlva rájöttek, hogy egy utcában laknak, így beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy szeptembertől évfolyamtársak lesznek az egyetemen. Elizabeth gyönyörű volt. Sportos, vékony, napbarnított, szőke, hosszú hajú, kedves, intelligens arcú. Eugene félt, hogy csak azért egyezett bele a találkába, hogy meg ne bántsa.
Aggódva pillantott az órájára. Öt óra három. Mélyet sóhajtott, és eldöntötte, hogy negyedig fog várni.
-   Helló! – hallotta maga mellett az életvidám hangot.
-   Liz! – fordult felé szinte meglepetten. – Azt hittem, el sem jössz.
-   Miért ne jöttem volna? – mosolygott a lány. Eugene inkább válasz nélkül kinyitotta az ajtót.
Liz egy csendesebb sarokban ült le. Eugene ezt jó jelnek vette, de mégsem tudott teljesen megnyugodni. Úgy érezte, Liz azért egyezett bele a találkozóba, mert jószívű, és ha nem nyűgözi le teljesen, soha többé nem látja.
-   Mit kértek? – állt oda mosolyogva egy molett kamaszlány rózsaszín ruhában, fehér kötényben, ami rendkívül előnytelen volt a számára. Úgy nézett ki, mint egy óriáspuding.
-   Liz? – nézett rá Eugene.
-   Vaníliás roládot kérek. – Eugene úgy érezte, beleszeret a mosolyába.
-   Én is. – bólintott. – Majd lefutom este. – csúszott ki a száján a következő gondolata is. Ijedten kapott észbe, és behúzta a hasát.
-   Te is futsz? – csodálkozott Liz. – Én is pont erre gondoltam!
-   Valóban? – hűlt el Eugene.
-   Épp akkor, amikor kimondtad! Akár mehetnénk együtt is!
-   Tényleg...? – próbált mosolyogni Eugene. Nem hitte, hogy tényleg jól sült el a dolog. – Remek ötlet. Utálok egyedül futni.
-   Én is! – A társalgás megrekedt. Eugene-ben újra előtört a feszítő érzés, hogy nagyot kell alakítania a délután során.
-   Egyébként – kezdte – imádok sportolni. Azért hagytam abba a zongorát. Persze még mindig játszom néha magamnak.
-   Te zongorázol?
-   Nem akarlak ezzel untatni. – mosolygott. – Rád vagyok kíváncsi. Liz kicsit elpirult. Eugene belehelyezkedett a beszélgetés legkényelmesebb és leghálásabb pozíciójába: hallgatóság lett. Az emberek szeretnek magukról beszélni, és ha valaki végighallgatja, úgy érzik, a másik szereti és megérti őket. Eugene-nak jól bevált viselkedése volt ez. Hétre már szinte mindent tudott a lányról. Lizt csak az szakította félbe, hogy a pincérlány szólt nekik, hogy zárni szeretnének.
-   Olyan rémes alak vagyok! – nevetett Liz. – Csak beszélek, beszélek! Most biztos azt hiszed, öntelt vagyok.
-   Dehogy. – nyitotta ki előtte az ajtót Eugene. – Hálás vagyok. Miattad jöttem ide, és téged találtalak. – idézett egy német slágerből, amit Liz biztos nem ismerhetett.

[noriko]

Vissza a hasonlatba: Nekem is az a bajom, hogy az óceán túl nagy, és ha van is sziget, és még ha látod is, sosem kerül hozzád közel, mert a szigeteknek nem szokásuk mozogni.

Pontosan! hehe, kezd egyre jobban tetszeni ez a hasonlat!!:D Válaszként már csak idézgetni tudok:

ha az ember nem is tesz semmit, még szép hogy nem találkozik olyanokkal akikkel meg tudja értetni magát!(...)

illetve

a társaság pedig nem fog házhoz menni!

és még

keresni kell azt a társaságot, ahol jól érzed magad. Előbb-utóbb megtalálod, ha nem adod fel.

. De ezt inkább lezárom, mert már csak magunkat ismételgetem.

Pandóra: köszi az üdítést!! jól esett. tényleg jó néha emberközelibb dolgokról is olvasni a soksok sci-fi és fantasy közepette! erről jut eszembe..vajon Tiaro milyen hangulatban van mostanában?  

[Tiaro]

Felemásban...  
Egyrészt nincs ideje rendesen elolvasni az alkotásokat, ezért inkább csendben marad, amig nem lesz, másrészt pedig úgy döntött, mostantől tenni is fog azért, amit el szeretne érni, és épp emiatt gyűjti a pofonokat az élettől.
Egyébként jól elvan...

Idézgetésről jutott eszembe:
Hey, ho, let's go, I'm gonna start a riot, you don't wanna fight it
One, two, fuck you, Don't tell me, what to do
I don't wanna be like you
Can't you see, it's killin me- I'm my own worst enemy
Knock me down, I'll keep on movin
-it's the art of losing...

American Hi-Fi. És milyen igaz...  

[Pandóra]

Tiaro, tényleg nagyon el voltál tűnve a napokban. (Szép kis nyelvtant tudok produkálni   magyar szak   )

[kisvirag]

passziv szerkezet rulz
latinosként erősen a hatása alatt vagyok!

egy kis hangulatjelentés:

Már megint nem sikerült... Újra és újra megpróbálta, de újra és újra elbukott... pedig tudta, érezte, hogy sikerülnie kell, különben...
miért is kell?
Mert ezt várják el otthon?
Mert azt hiszik ő olyan okos? és tökéletes? hihetetlen kacagásba kezdett... ő! okos és tökéletes! LOL!
Istenem, mikor értik már meg végre? hogy ő ezt nem akarja! ezt nem... nem így, nem most, és nem ezt... talán... ha az egész nem igy alakult volna... ha nem kényszerül rá.... de a 22es csapdája már bezárult.
Ő pedig most ül itt, röhög magán, és akkor sem képes megcsinálni.
Hm... vagy csak nem akarja?
Igen. ez az. Nem akarja. Mert utálja ezt az egészet... Nem. ez nem igaz. Nem az egészet. Vannak benne jó dolgok is... csak sajna... azok számitanak a legkevesebbet. itt. ezeknek. A többiek is csak mosolyognak rajta...
Persze... mindenki tudja, hogy ez neki csak "kell". De ez sem igaz. Ő szerette... tényleg szerette! De arról nem tehet, hogy már mikor elkezdte tudta, hogy sosem lesz képes befejezni.. persze mindenki azt hiszi, hogy igen.  Ő az egyetlen, aki tudja ezt...
hogy soha, de soha nem lesz képes rá... egyszerűen NEM! és kész!
A sarokba dobta a könyvet, és megkönnyebbült. Elvégre, még soha semmit se fejezett be...

Nah... tessék.
a legdurvább az egészsben, hogy ez a lelkem mélyéről szólt, és 100% igaz...
ja, és a drága latin szakomról van szó... ez most jolesett )

[Pandóra]

Nah... tessék.
a legdurvább az egészsben, hogy ez a lelkem mélyéről szólt, és 100% igaz...
ja, és a drága latin szakomról van szó... ez most jolesett )

Igen, egyből lejött, a szituáció. Csak a tantárgy nem volt benne konkretizálva.

[Bruce]

egy kis hangulatjelentés

Ó, minő hasonló érzelmeket fogalmazványozál meg, mint mik bennem is érlelődének! Még jó hogy én nem tanulok latint...

[Ramiz]

Én egyszer azt mondtam teljesen véletlenül (ösztönösen), hogy "a CD el lett hozva általam"... olyan büszke voltam!

[Soridan]

Egy nem heroic történet megtörtént eset alapján. Ímádom a kis lurkókat

Megváltás
----------
Hangosan csukódott be mögötte az öreg, megvetemedett ajtó. Tucatnyi szempár fordult felé kíváncsian, gyermeki zsivajuk elhalkult egy pillanatra. Óvódások, gondolta unottan a fiatal férfi. Szerette a gyerekeket, de nem miattuk jött orvoshoz. Fásult arccal sétált el a szemközti falig, majd nagy sóhajjal nekidőlt. A falusi rendelő várószobáját máris újra birtokba vette a vidám locsogás, hiába pisszegtek az óvónők. A férfi elmosolyodott. Kellemes emlékek tolultak fel benne, iménti rosszkedve enyhülésnek indult. Hirtelen figyelmes lett egy kisfiúra, amint az kíváncsian méregeti hátrafogott, hosszú haját.
 - Te ugye fiú vagy? - meglepte a kérdés, és a közvetlenség. Már el is felejtette ezt a fajta nyíltságot. MIelőtt válaszolt volna, töprengve dörzsölte meg egyhetes borostáját.
 - Úgy tudom, az vagyok. - mosolyogva leste, miként reagál majd a fiú a válaszára.
 - Értem. És hány éves vagy? Én már hat éves vagyok, nemsokára járhatok iskolába. Te jársz még iskolába?
 - Igen járok, itt a városban. Én 20 éves vagyok. Szeretnél már iskolába járni?
 - Igen, már alig várom. A testvéreim már iskolások, a bátyám már ötödikes! - figyelmen kívül hagyva az egyik óvónő suttogását -Ne zavard a bácsit!- közelebb húzódott - Te hányadikos vagy?
 - Én is ötödikes vagyok, de középiskolában. - nem tehetett róla, de nevetnie kellett a kisfiú először értetlen, majd erősen töprengő arcán.
 - Leszakadt az egyik gomb a kabátodon. Látod? Itt. - közelebb hajolt és kicsi ujjával máris mutatta hol. A férfi meglepődött. Eddig észre sem vette. A hirtelen témaváltás is megzavarta. Egy kislány húzódott közelebb kíváncsian.
 - Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók! - erre többen is felfigyeltek, hamar a figyelem középpontjába került. Csak úgy záporoztak rá a kérdések és nevek.
 - Ki vagy? Még nem láttalak.
 - Az én nevem Gábor. Iskolás vagy?
 - Jéé, de hosszú a hajad. Nagyon szép.
 - Nekem nem tetszik.
 - Szejintem szép!
 - Itt laksz te is?
 - Tényleg pók formájú. Szereted a pókokat?
 - Az István fél a pókoktól, tudtad?
 - Van egy pók nálam egy gyufásskatulyában, megnézed? Reggel fogtam!
 Zavarba jött a nagy figyelemtől, alig győzött válaszolni és odafigyelni mindenkire. Aztán a kisfiú, aki megszólította őt - Zsolt, talán - hirtelen egy meglepő kérdést szegezett neki:
 - Van barátnőd?
 Csend támadt, az összes gyerek kíváncsian nézett rá. Érezte, ahogy elvörösödik. Hidegzuhanyként érte a kérdés, most még a nevét sem tudta volna megmondani, ha kérdik. Zsolt mindenttudó, szinte fensőbbséges arckifejezéssel folytatta:
 - Nem szégyen ha nincs. Nekem sincs. Szerintem a lányok mind nyafognak. - kapott egy pár csúnya pillantást, de nem törődött vele. - Neked miért nincs?
 Tétován felemelte a bal kezét, valami válaszon törte a fejét. Most erre mégis mit mondjak?! A következő pillanatban ajtónyílás hallatszott, majd az orvos asszisztense lépett a váróterembe.
 - Kérem a következőt!
 A fiatal férfi megkönnyebült sóhajjal vágott át a csalódott óvódások gyűrűjén - Majd legközelebb. - majd felszabadult mosollyal lépett be az orvoshoz.

És jópár vers öcsémtől. Akarta magát regisztrálni, de kifogott rajta rencer

Telihold
--------
Pesti hideg éjjelen,
Telihold égett az égen,
Fények csillogtak a téren.
Sál a nyakon kesztyű a kézen,
Hazamegyek én is a télen.
Te vagy a kezemben a képen,
Tán rám gondolsz éppen,
Vagy mégsem.

Remélem
-------
Remélem nem tart soká',
Remélem nem köt hozzá.
Remélem este itt leszel,
Remélem el nem veszel.
Remélem sok levelet írsz,
Remélem soha nem sírsz.
Remélem szíved újra szeret,
Remélem a szeretetet.
Remélem a Napfelkeltét,
Remélem a Holdtöltét.
Remélem, Te majd itt leszel,
És élünk ketten, szerelemmel.

A Nap Dala
----------
Széttárt karokkal
Nevetett fel a napra,
Szelíd álmokkal
Fakadt lassan dalra.
Bőre alá beúszott
A lázasan söő Nap,
Újra elcsodálkozott,
Hogy milyen erőt is kap.
A lány a Napba nézett,
Fejét hátrahajtotta,
A Nap is felnevetett,
És tudat:
A lányt is biztos Ő alkotta.

Illúzió
-------
Kék köd vesz körül,
Szívemben fény derül,
Mikor arcod előkerül
A kék ködből.
És átölelsz, mosoly arcodon,
Majd repülünk szárnyadon,
Újjászületünk hajnalokon,
Alszunk üde virágokon,
Táncolunk ezüstös Holdakon...

Arcomra eső verdül,
A Valóság vesz körül,
Arcod a tömegbe vegyül,
Én pedig újra egyedül.

Nem akartam!!
-------------
Eltörtem egy poharat, kérlek, bocsáss meg,
Legalább felsöpörni hadd segítsek!
Én nem akartam! A lelkedet céloztam,
Nem az én hibám, hogy a fejedet találtam!

Hatalmas
--------
Hatalmas az, ki nagy erőt birtokol,
Vagy nagy tekintély öleli körül?
Kinek vára kontinenseket határol,
És Ő uralkodik egyedül?
Hatalmas az, ki érző szívet rabol,
Vagy embert öl gyűlöletből?
Ki ártatlant bűnnel vádol,
És pénzt néz ki a könnyekből?
Hatalmas az, ki boldogan él,
És feltétlen segíti társát?
Kinek szívében sosincs tél,
És aki küzd, hogy elérje álmát?
Hatalmas az, ki őszintén szeret,
És gátolja a rosszat?
Vagy mindig nyújt segítő kezet,
És van benne varázslat?
Szerintem a jó a hatalmas,
Ki feltétlen szeret,
Nem a rettegett vérszomjas,
Ki pusztít, ha lehet.

Semmi
-----
Semmi, amit suttogsz, számomra ennyi,
Semmi, amit érzek, kár lenne tettetni.
Semmi, ami hozzám ér, nem is érezni,
Semmi, amit kiáltok, lehetetlen hallani.

Aláhullt falevél
----------------
Aláhullt az utolsó falevél,
Távol, ám mégis közel a tél.
Ülünk némán a parton,
Útálok rágódni üres szavakon,
De most megteszem.
"Elhagylak" így szólsz ridegen,
De látom fáj, látom szemeden.
Nem szólok, nem merek szólni,
E különös pillanatot romba dönteni,
De fáj.
Nagyon.

Végső Fantázia
--------------
Átélted már azt,
Mikor a víz alattad örvénnyé válik?
Álmodtad már azt,
Hogy az idő már nem is számít?
Érezted már azt,
Hogy érted és veled harcolnak?
Láttad már azt,
Mikor ezer bajon át Veled utaznak?
Érezted már azt,
Hogy hatalmas vagy és legyőzhetetlen?
Érezted már azt,
Hogy sebezhető vagy, és esetlen?
Átélted már azt
Hogy mindenki Téged figyel?
Hallottad már azt,
Hogy a szél a füledbe énekel?
Figyelted már azt,
Hogy a Te életed más, mint másé?
Észrevetted már azt,
Hogyan váltál hétköznapi hőssé?
Gondolkoztál már azon,
MIt is kellett eddig már átélned?
Elérzékenyültél már azon,
Hogy kviel kellett együtt félned?
Levegőbe szálltál akkor,
Mikor a mágia átjárta tested?
Kézen fogtad akkor,
MIkor a szerelem eltalálta szíved?
Átélted már azt,
MIkor angyalszárnyaid nőttek?
Álmodtad már azt,
Hogy az életed álmodként élheted?

Szükségletek
------------
Szükségem van az igazságra,
Az igazság bölcs szavára,
Szükségem van a szabadságra,
Szinte az egész világra!
Szükségem van a lágy szellőre,
Hogy arcomat megérintse,
Szükségem van a szerelemre,
Hogy szívemet melengesse.
Szükségem van a holnapra,
Hogy sokat álmodozzak róla,
Szükségem van a múltra,
Hogy emlékezzem arcodra.
Szükségem van a küzdelemre,
Hogy legyen életemnek értelme,
Szükségem van a nyugalomra,
Hogy békésen zuhanjak álomba.
Szükségem van a fellegekre,
Hogy szálljak velük messzire,
Szükségem van Rátok,
Hogy legyünk örökké barátok,
Szükségem van Rád,
Hogy lelkemet vigyázd.

[Pandóra]

És jópár vers öcsémtől. Akarta magát regisztrálni, de kifogott rajta rencer

Mondtam már, hogy üdvözlöm öcsédet? Ja, igen, mondtam.  :rotflol:  :rotflol:  :rotflol:

Végső Fantázia  

[Soridan]

Mondtam már, hogy üdvözlöm öcsédet? Ja, igen, mondtam.  :rotflol:  :rotflol:  :rotflol:

Végső Fantázia  

Itt ül és vigyorog Köszi, most szereztél neki pár boldog órát (legalább nem fog engem terhelni a gondjaival )

[Freyja]

Soridan: én is hozzájárulnék öcséd önbizalmához!   Tetszenek a versei!

Panda: Örülök hogy újra előszedted Dennist és a bátyját!  

[noriko]

tyű ha! szinte egy egész verseskötet!:D És még milyen!
személyes kedvenceim: Telihold, és a Hatalmas (ennek az utolsó négy sora különösen!!!)
no meg Soridan: Megváltás  Hehe, én is kerültem egyszer hasonló helyzetbe! De szerencsémre ők is a gyors témaváltás hívei voltak!
a legaribb: "Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók!"  :rotflol:

[Ramiz]

Öcsikéd után szabadon:

Szükségletek
------------
Szükségem van animére
Szükségem van erre
 a jó kis fórumra
Szükségem van sörre
Szükségem van húsra
 Ja meg egy ágyra

Remélem nem sikerült elrémisztenem! Ezt mutasd meg neki lécci ----> Helló! Jöjj közénk! (Ez kicsit Jézusos lett... ) És azér' se a Bemutatkozásokban kezdd, hanem itt!   <-----

És a Megváltás marha jól esett! Valahogy kezdtek eldurvulni az Írások, persze nagyon jók, de akkora megkönnyebbülés volt elolvasni egy ilyen békés kis jelentetet, hogy azt el sem tudom mondani. 3xos hurrá Soridan samának... na jó, ne, mert még zavarba jön...

És még valami (mindig akor jutnak eszembe a dolgok, amikor éppen rákattintok a Save Changes-re...). Mindenkinek ajánlom figyelmébe Akutagavától A vihar kapujában-t. (Japánbarát Könyvtárban van belőle pl., csak épp nálam ). Biztosan tudom, hogy tetszene nektek. Lehet, hogy be is gépelek belőle egy oldalt, annyira jól fogja meg a dolgokat.

Ez meg egy kis merengés...


EZ MINDEN, AMIT SZEM ELŐTT KELL TARTANI

Az ember nem széthúzni született. Nem bírja, ha bántják, a haragoskodás, áskálódás megmérgezi a lelkét. Az ember nem gyűlölni született.
Az ember az összefogásra született. Intelligens, fejlett kommunikációjú. Az ember szeretni született.

Az ember nem rombolni született. Nem erős építésű, nem hatalmas termetű.
Az ember az építésre született. Ügyes kezei vannak, ügyes ujjai, mindenfelé tekintő szemei.

Az ember nem harcolni született. Nincsenek gyilkos erejű csápjai, vastag páncélja, szarva, mérge, karma... Puha a teste, gyenge a húsa, kevés a vére. Nagyon-nagyon könnyű meghalni.

Az ember élni született.
Az ember meghalni született.

[Soridan]

a legaribb: "Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók!"  :rotflol:

Ezen vagy egy öt percig elszórakoztak Igyekeztem szó szerint beidézni, de ez igazán a lelkes kis arcocskával lenne teljes


Ramiz: késő, már zavarba jöttem.    Dehát nem tehetek róla, isteni vagyok Kucc.... kezdek megint elszállni

Az öcsémet meg majd kényszerítem tüzes vassal, hogy regisztrálja magát

[Tiaro]

Most jön a kéretlen tanács:
Kisvirág, annyit szeretnék javasolni, hogy a novellákban is írj le pár dolgot részletesebben, merülj bele egy kicsit jobban, mert az könnyebben leköti az olvasót... Ezt speciel a Nekrora értettem, mert azon annyira végigrohantál, mintha versenyeztél volna valakivel. Vagy ez szándékos? A Kómánál úgy emlékszem, rendben volt a dolog.
Pandóra kis írása tetszett, éppúgy, mint kisvirág hangulatjelentése, Soridan Megváltása pedig nagyon profi, én röhögtem rajta. Ja igen, beállok én is a sorba, és üdvözlöm öcsédet.   Ramiz verse meg... tele van mondanivalóval, tökéletesen megszerkesztett ritmika, és rímek jellemzik, látszik rajta, hogy az írója hosszú heteket töltött el a tökéletesítésével...  
Most biztos van, akit kihagytam, de sorry, alig látok ki az arcomból.

A magányosság okait most nem boncolgatnám, mert kivételesen optimista kedvemben vagyok...   Ehhez illően egy régi vers, ami nem negatív hangvételű!!! 12 éven aluliak számára is megtekinthető, szülői felügyelet mellett.

Szonett

Nevetve szakad ránk a hajnal
fázósan didereg az éj
a nap fényes, izzó arccal
csókolja, s borzong a vidék

Ragyogj hát szépen, fény hírnöke
s szánd meg e vén árnyat alant
fújd el a komor zord felhőket
hadd halljam újra csábító szavad

Énekeld, hogy élni jó megint
nevesd, hogy van mindig jövő
szórd fényed négy világtáj szerint

...S ha halvány színben zuhansz alá
emlékezz, míg fent ragyogtál,
nem volt úr életen a halál.

De mielőtt azt hinnátek, hogy gonosz(?) ikertestvérem írkál, íme egy másik

A kulcsra zárt könyv

Éjsötét papírlap-köteg
Poros, ősi vén kötésben
Szomorú, bús emlék-tömeg
Baljós fény a sötétben

Ez a kulcsra zárt könyv.

Megfagyott érzés a lapja
Hideg, sivár mindahány
Nincsen szava, nincsen hangja
Suttog csupán, hogy megtaláld

Vérrel írott minden szava
Vérrel, és perzselő könnyel
Minden egyes zord versszaka
Ezért lángol vérszín fénnyel

Ha mered, olvasd csak bátran
Lapozz, ahogy kedved tartja
Ő felnyög úgy, mintha fájna
Minden, ami összetartja

De vigyázz rá, nehogy mélyen
Az igazi tikát felfedd
Mert hátha az érintésed
Megolvasztja, mélyen, ott bent

Olvasd, és emlékezz így rá
Hisz amint egy lapját nézed
Szertefoszlik a szép írás
Nem lesz több már, mint emléked...

És utolsónak egy régi, elborult one, ezúttal kizárólag saját felelősségre

 A kárhozott

Ne félj, nem hibázom el.
  Sosem teszem.
Fejed nyakadtól válsztom el
  De, megteszem:
Vacogj csak, nem menekülsz
  Én nem hagyom
Egyenest a pokolra kerülsz
  Kis angyalom
Most miért nem nevetsz hát?
  Mint tetted rég
Most légy bátor, ne reszkess
  gyáva cenkként:
Akár én is lehetek vesztes,
  s így, ekként
Megválthatod életed
  ha meg tudod
Pusztán át kell döfnöd szívemet
  ha át tudod...
Miért teszem, azt kérded?
  hát nem érted?
Régi esküm köt, vegyem véred
  és én érted
Eljöttem, kard kezemben
  mosolyogva
Bosszúm teljeseül, mert te engem
  mosolyogva
megöltél, nem emlékszel?
  lelkem vetted
s aljas végzet, sors kezével
  megtetetted
S tettél azzá, mi vagyok
  de ma éjjel véged
Megöllek, még ha meg is halok:
Sötét világ, téged!

[Soridan]

Yesss.... végre kibukott Tiaroból is a fehér szárnyú angyal. Aztán újra leteperte a denevérszárnyú démon A kárhozott nagyon megfogott, most igyekszem magamról lerázni hangulatát. Kegyetlen.

A MEgváltással kapcsolatban meg csak annyit, hogy örülök, hogy tetszett, megvallom, kicsit féltem tőle, hogy nagy csend fogadja majd

[Bruce]

Yesss.... végre kibukott Tiaroból is a fehér szárnyú angyal. Aztán újra leteperte a denevérszárnyú démon  

Hehe... Milyen igaz! De én személy szerint nem haragszom ezért: angyal bácsi is nagyon jó, és várom, hátha ő is beugrik néha, de a démon versei jobban megfognak... Mind a Kulcsra zárt könyv, mind a Kárhozott nagyon bejött! Kirázott a hideg, mikor olvastam őket... ( VS : 1:2 a félidőben)

A MEgváltással kapcsolatban meg csak annyit, hogy örülök, hogy tetszett, megvallom, kicsit féltem tőle, hogy nagy csend fogadja majd

Ezt? Csend? Hol élsz te? Ez olyan ari, hogy kihagyhatatlan! Kis vidámság a sok eldurvult írás között, kis oázis a sivatagban!

[Soridan]

Ezt? Csend? Hol élsz te? Ez olyan ari, hogy kihagyhatatlan! Kis vidámság a sok eldurvult írás között, kis oázis a sivatagban!

Hmmpff... de most aztán alig merem beírni két igencsak homokdűnésre sikeredett 'alkotásomat'

Egyébként...művészi szempontból az lesz a legjobb, ha Tiaro angyala és démona közül egyik sem kerekedik a másik fölé. Különben csupa rózsaszín heppinessz lesz, vagy nem lesz több mű

(hehhe, na ez se veendő túl komolyan)

[Bruce]

Hmmpff... de most aztán alig merem beírni két igencsak homokdűnésre sikeredett 'alkotásomat'

Egyébként...művészi szempontból az lesz a legjobb, ha Tiaro angyala és démona közül egyik sem kerekedik a másik fölé. Különben csupa rózsaszín heppinessz lesz, vagy nem lesz több mű

(hehhe, na ez se veendő túl komolyan)

Ebben egyetértünk.

Az alkotásaidat meg csak küldjed, én spec szeretem a sivatagot

[Soridan]

Ebben egyetértünk.

Az alkotásaidat meg csak küldjed, én spec szeretem a sivatagot

Akkor most sárkbecsszóra és lovagi hitemre, holnap megkapod

[kisvirag]

huu, ez ember egy napra hazamegy, és alig győzi kapkodni a fejét!

Soridan: Megváltás igazán igazán nagyon tetszett, és annyira aranyos! (én is kerültem már hasonlo helyzetbe )

Öcséd versei: nem olvastam mindent, de megmondani neki, hogy tessék azonnal regelni

Tiaro. a kárhozott nagyon megfogott... de a többi is igencsak tetszett. a kárhozottról eszembe jutott egy másik novellám, de attól félek az pillanatnyilag egy régi sistem crash miatt csak nyomtatott formában létezik. de szünet jön, talán erőt veszek magamon, és begépelem.

Soridan. hol van, hol van már? (homokdüne rulz, akár a regényre, akár magára a jelenségre gondolsz )

Tiaro: köszönöm a kritikát. a nekro is még egy kiforratlan gyöngyszem, bár kétlem, hogy akarnék bármit is jobban részletezni.
az az igazság, hogy én szeretem az olvasóközöségre hagyni, hogy mit hogyan képzel el, csak az irányvonalát megadni a dolgoknak. persze azért van amit szeretek kifejteni. De ezt a huszoldalbanleiromhogyanrepedeznekafalak dolgot nagyon nem szeretem... anyukám pont ezért nem szereti, meg leszolja a müveimet. Én nem tudok hosszan írni...

[Tiaro]

Nem is kell átesni a ló másik oldalára, egyszerűen csak jó, ha néha elkalandoznak a gondolataid írás közben, szerintem pont az ilyen apróságok, mint a repedezett falak leírása adja meg az írás mögöttes hangulatát.
De azért ne engedd meg, hogy leszóljanak...  

[Tiaro]

Most találtam még egy régebbi darabot, remélem még nem volt.
Akinek ismerQs pár motívum, az nem téved: pont elQtte néztem meg a Hellsinget...  

[Bruce]

Nos, a Hellsinget nem láttam, de már megvan, csak még nem voltam otthon, hogy megnézhessem... Így aztán nem ismerrős semmiféle motívum. Lehet, hogy jobb is így? (Nos, jónak biztos hogy jó! Ezek a M.A.G.U.S.os novellák mindig úgy magukkal ragadnak! )