Írások

[Toplák]

én is köszönöm Xipe csak mert nem tom kinek gratuláltál

minden esetre visszatérve... Mi a baj az elérhetetlennek tűnő álmokkal?

[Fénymarék]

én is köszönöm Xipe csak mert nem tom kinek gratuláltál

minden esetre visszatérve... Mi a baj az elérhetetlennek tűnő álmokkal?

ú
[spoiler]nemoffolhatok[/spoiler]
háát...talán.anyi.hogy.elérhetetlen..

namenek

[Fénymarék]

                                                                   
                                                         

Veszteség

Azthiszed te vagy a legnagyobb hatalom, ember vagy és ezért azthiszed jogosult  vagy gondolni, hogy a világ mit sem ér nélküled s hogy a természet felruházott téged a lehetőséggel, hogy gondolkozz. Azt hiszed hogy a gondolkozásra való hajlam egyenlő a feljebbvalósággal,az egyeduralommal.
Pedig a természet kifürkészhetetlen s te még mindig nem jöttél rá, hogy hol lakozik valójában a hatalom.
  Ember: túlságosan merész vagy, ha azthiszed a gondolkodás Erő.
Az evolúció "legalja" is tisztában van vele, hogy ki/mi az igazi Úr. Jöjj rá az amit te inteligenciának hívsz, mit sem ér ha nem jössz rá mi a kulcs s hol található hozzá a zár.

"Reménységes" hitvilág

Elhatárolódhat az álom a valóságtól?
Az emberek képesek határvonalakat húzni?

                                 "Álom vagy valóság sokszor nem tudom
                                  Érzem, látom, átélem de nem tudom
                                  Hogy ami a szemem elé tátrul vajon egy szépálom..."

  Séta egy tóparton, csók az ajakon, összeforr test-testtel találkozik lélek-lélekkel. Szem fénye megcsillan, lelked hirtelen elillan. Hiszed, látod, gondolod hogy mindez valóságosan, kézzel foghatóan megtörtént veled.
Hiszed hogy ez a mocsokkal, bűnnel teli világ létezik és azzal hogy benne élsz valóságossá tehető.
Sejted hogy valós a kézzelfogható és álom az elsuhanó köd.
Az emberi agy összetettsége lehetővé teszi, hogy halvány hiedelemben ringasd árva gyermekded lelked, lehetővé téve, hogy azthidd meghúztad kettéválasztásképp azt a számodra fontos vonalat...

...De vajon tényleg létezik e ez a vonal....

...Séta közben mikor úgy érzed minden olyan homályos és halványan dereng benned a tudat, hogy valami nem természetes, sejted hogy ez a világ kezd szétomlani s te egyszercsak lezuhansz a mélybe, olyankor mért van mégis biztonság érzeted...Talán mert legbelül tudod hogy ez "csak egy" álom, vagy sejted valóság és amikor a valóságból átröppensz az álomba tudod az álom az igazi világ.
Mindig úgyérzed nem lehet rossz a másik, vagy ha az egyik tényleg rossz, ott van a másik és reméled a rossz a hamis, a fájdalmas lehet az álom...

Talán amit átélsz, igazából nem éled át...talán...csak Hiszed amit hinni szeretnél.
   

[Toplák]

na majd egyszer a "kritkus-mindent-látó-elemzést-író" szememmel is végig olvasom, addig "csak" teccik

de már rég raktam fel mívt... és ezt azért teszem fel, mert kisvirag neve mellett megláttam azt, hogy vámpirok virága és emiatt eszembe jutott... vegyük úgy h csak neki rakom fel

A Rózsa

Egy életen át halál,
Ez nekem a sorsom,
De el nem hervadok,
Virágzom a hanton,

Mert rózsa vagyok,
Vérvörös rózsa,
Szirmom a lelkem,
Tövisem a múzsa.

Növekszem a síron,
Engem le nem téphetsz,
Szakíts, ha bírsz!
Úgy se menekülhetsz.

Tövisem szúr meg,
Kicsordul a véred.
Gyökeremhez hull,
Ez tápanyag a földnek.

És növekszem addig,
Amíg majd egyszer,
Eljön a tél
És hó fedi be testem,

Várni a halált,
És egyben félni,
Vérszívóként
Így lehet csak élni.

Véremnek átka
Káin hagyatéka
Halálból élni.
Vadászok a jóra.

A prédám engem,
Meg nem láthat.
Mert sötétben járok,
Elkerül a nap.

Mire rám néz,
Elhozom a végét
Vagy rózsává teszem,
Vagy elveszti az esélyt.

Véremmel még
Élni hagyhatom
A kedvemtől függ,
Az én vadászatom!



ez az egyik fele a másik meg vmi amit te Fénymarék már félkészen láttál... nos elkészült és kellően búúúúúta és súúúta lett

Soha ne álmodj...

A szerelem öl mondta száz bölcs
Mert megismerték milyen a tőr,
Ami szívedbe tör. Belülről öl, mint
Rémálom, ami mindig gyötör.
És most kérded, ezt mért hozom fel?
Mi is a lényeg? Hibás a rendszer!
Hiszed, mindig szeretlek téged,
Hogy bilincs ez a kapocs, de a szíved téved

A szerelem öl, el kell, hogy bukjál
Ne bújj hozzám, és ne is szólj száj,
Hogy: várj! Így nem érhet véget
Utolsó sansz: beszéljük meg.
De a válasz: ,,nem!" Felém se nézz!
Ott az ajtó, futólépés!
Hisz nem hat már meg senki, semmi
Au revoir, bye-bye, vége, ennyi!

Mint barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!

Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!

A szerelem öl, én gondoltam egyszer
Veled még elmegy egy-két szemeszter
Közben majd persze mondom nem egyszer
,,Szeretlek, szívem, te vagy a minden"
De, csak ha kell, mert az igazat vallva
Fagyos a szívem, mint a gleccser vájta lyuk,
Amiben hallgatjuk, hogy mi ez a dallam
Ágy rugók tán vagy a szív szólt alólam

Hogy barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!

Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!


A szerelem öl, és a szerelemtől
Falra mászom ez egy ördögi kör
A szerelem öl, a szerelem hátrány
Szeressük egymást rugók hátán
A szerelem öl, a szerelem untat
Szerelmes filmen, szerelem a felirat
A szerelem öl, a szerelem öl
A szerelem öl, a szerelem öl
A SZERELEM ÖL!

Látod mivé lettünk...
Ezt nevezem pokoli létnek
Hogy néha bár, elvegyülünk
De soha semmi más sem kellett
Nézd!
Te a föld és én az ég
Te a zöld és én a kék
Te a fény és én a hangok
Te a víz és én a lángok.
Hát kérlek, soha ne álmodj...

Mint barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!

Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!



na most ennyi

[Pirula]

Nyitott kertajtó

Egy tarka macska
nyávog az ablak alatt.
Kutyám jóllakott.

[kisvirag]

az első sor csak 4 szótag
de egyébként cuki

Toplák: köszönöm szépen. az eleje nagyon jó, a végét viszont kicsit sutának vagy erőltetettnek érzem, azon még nem árt dolgozni

[Toplák]

ezen én már soha az életben nem fogok dolgozni

cirka 3 éve írtam... már nem tudnék rajta változtatni...

De köszönöm az építő jellegű kritikát

[Pirula]

az első sor csak 4 szótag
de egyébként cuki

Basszus...
Sose fogok haikut írni tanulás közben, még ennyit sem tudok követni...
Javítom sebtibe'.

[HVp213]

milyen sors valo egy versnek?

fiok valo annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés



Pirula tanul

Tanulj gyermek s okosodj
mint a nemzet gyarapodj
mig tanárod csak korhol
üvegedböl csak kortyolj

[Yakumo]

Toplák: igen, ez még mindig jó.
Vili: Pirulás: Egész jók.

[Pirula]

Pirula tanul

Tanulj gyermek s okosodj
mint a nemzet gyarapodj
mig tanárod csak korhol
üvegedböl csak kortyolj

Ezt pediglen meg fogom mutatni mindazon tanároknak akik meg akarnak buktatni.

[Ramiz]

Pirula versel.
Tanulja a haikut:
Szótagot számol.

[Pirula]

Nem csak haikuban
mozgok otthonosan hé!
Tankát is írok.

Persze csak ha kedvem van
és akad jó téma is.

[Ramiz]

Ülök, töprengek,
a hasam vakargatom.
Mi az a tanka?

[Pirula]

Egy ötsoros vers
öt, hét, öt, majd kétszer hét
szótaggal per sor.

Más megkötése nincs is.
Régebbi a haikunál.

[Ramiz]

Éjjel van, fürdök
monitorom fényében.
Szemem is ragyog:

Értem már! A tanka ez:
egy haiku farokkal.

[Pirula]

Örvendek hogy ezt az elméleti vitát is letudtuk. Most az egyszer viszont törekedtem arra hogy a mondanivalót is valamelyest a klasszikus követelményekhez igazítsam. Kíváncsi vagyok sikerült-e. Lehet mondani nyugodtan ha szar.


Zöld

Kacsák úszkáltak
csak az áradó Dunán,
barna volt a víz.

[Ramiz]

De mi itt a szar?
Biztosan az, amitől
A Duna barna.

Mert a versben nem lehet
hibát találni sehol.

[Selmo]

Esik az eső, követi utam. Vagy talán én követem őt. Esőben szélben lépkedek, kibontott hajjal, melyet cibál a szél. Csak megyek előre, követem a fekete útkígyót. Az esőt néha arcomba veri a szél, máskor meg kell állnom, mert a szél erőpróbának vet alá. Szemét és falevelek kavarognak a lábaim körül. Bambán bámulok le rájuk, miközben csak megyek előre. A lábfejem tocsog a vízben, de már nem fázik, a homlokomról vizpatakok csorognak lefelé, de csak megyek tovább előre. Hatalmas villanás és dörrenés, villám égeti bele képét a retinámba. A szél úgy dönt segíti haladásom, már-már vitorlát játszik a ruházatom. Mit sem látok a hajam miatt, így megyek csak előre. kanyarok alattam az út, néha fák szegélyezik az oldalát. Árnyékuk börtönrácssá változtatja az utat. Távoli fény tűnik fel, majd hamarosan eltűnik. Már nem fázok, már nincs hideg, csak megyek előre. Kettős fényszóró tűnik fel előttem és elvakít, de már el is tűnik, mintha csak álomkép lenne. Már nem látom az utat, csak megyek előre, már máshol járok, hol nincs hideg. Hegyeket látok és szikrázóan kék eget. Felhőtlen eget rajta a vándorló nappal, mely ontja melegét. Egy közeli villám zökkenti ki a gondolataimat. A ruhámból már patakok ömlenek a földre, de csak megyek tovább. Nem tudom miért, ezen el kellene gondolkoznom, ahhoz viszont meg kellene állnom, de azt nem lehet, ezért csak megyek, megyek tovább. Vár a narancsszín horizont. vagy csak én vágyom a horizontot? Nem tudom, csak megyek, megyek tovább...

[Necrid^]

Most élsz, Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!

[Pirula]

De mi itt a szar?
Biztosan az, amitől
A Duna barna.

Mert a versben nem lehet
hibát találni sehol.

Ajh... és egy kommenttel simán jobbat írsz mint az eredeti. Nem ér! Fogadjunk Oszkár súgott!

[Ramiz]

Ajh... és egy kommenttel simán jobbat írsz mint az eredeti. Nem ér! Fogadjunk Oszkár súgott!

Diktált.
Nyugi, az enyém nem igazi haiku stílusú, hiszen nem a környezet, a hangulat megfestése a célja néhány egyszerű szóval. Ez csak látszat-haiku. Csak olyan jól esett az a haikus válaszolgatás tegnap este.

[Ramiz]

Az állandó szorongás...

És a felhők végül leszakadtak az égről,
Ólomsúllyal, szélvihart támasztva
Zuhanni kezdtek felénk, de
Mi tovább rohantunk, mintha nem tudnánk a végről,
Mintha lenne holnap, de nincs okunk panaszra:
Saját testükkel verték belénk,
Aminek tudatában kellett volna lennünk régről,
A felhők, hát örüljünk most gyorsan a vigasznak
(Nem sok, de tán elég):

Legalább eddig odafent maradtak.

[Yakumo]

Most élsz, Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!

Hoppá, ez most meglepett Omár bácsitól!

[Toplák]

Ááááhhh régi szép emlékek... nyolcadikban erre ballagtunk el az isiből

(emlékek húzta könnycsepp gördül végig orcámon ) (az a sok suli-stúdióban eltöltött csajozás... ohhh )

[Toplák]

Hiába borzalmas dolog, ha az ember annyira ide oda van valamiért, hogy már annak a témájában alkot... ez már beteges... de nem letojom

Nesztek itt egy újabb naruto fan vicek vacak még pedig az én drága egyetlen rókucim szemszögéből

Kísértés

Én vagyok az erő, ami belőled árad
Csak hagyatéka lett a régi lángnak
Ami táplál, fel nem emészt
Én vagyok a kezdet, és messze a vég.

Én vagyok a tűz, ami soha ki nem alszik
Én vagyok a test, ami testbe nyugszik
Én vagyok az ész, ami élni enged
Én vagyok, barátom, Én vagyok benned.

Én vagyok az eleje sok ezer bajnak
Tőlem ered száz gyilkos gondolat
Én vagyok a gond, és Én tőlem retteg
Ezer csepp vér, amit a föld meg elnyelt.

Én vagyok az erőd, használd, barátom!
Én vagyok a segítő, én vagyok a démon!
Én vagyok a kézben, a gyilkos kés
Én vagyok a róka, és a nevem: kísértés!

Én vagyok az erő, ami belőled árad
Csak hagyatéka lett a régi lángnak
Ami táplál, fel nem emészt
Én vagyok a kezdet, és én leszek a vég.

[Larrodan]

Nem lehet...

Egyszer, bárhogy is erőlködöm,
Eljön az idő hiába kerülöm...
Hogyan történt? Magam sem tudom...
Csak Őt érzem, s hiányát nagyon.

Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...

Hetek jöttek, hónapok mentek...
Fel sem tűnt, de megszerettem,
S észrevétlenül lopta magát be,
Szívem legmélyére... annak rejtekébe...

Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...

Itt a nyár, mindennek vége...
Eljött a búcsú, de állok elébe...
"Ha szereted elengeded..."
Visszhangzik fejemben...

Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...

Maradok az ki eddig is voltam...
Az Őrző, ki vigyáz Rád a bajban...
Veled leszek mindig, ha kellek...
Bármi lesz is, nem feledlek...

Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem, nem lehet...



Egy hajnalon...

Egyszer volt... vagy mégsem?
Nem is oly rég, egy álmos reggelen...
Kint még sötét, s odabent,
Nyitott ablakon lágy szellő lengedez.

Kincseket vigyáz, dédelget...
Álmokat... vidám képeket...
S Őt ki mindezt látja...
Egy lányt, kit betakar szárnya.

Csendesen szuszog, s nem tudja...
Az angyala mindig mellette van...
Ha szomorú vidítja... ha haragos csitítja...
Ha fáradt álomba ringatja...

Percek percek után telnek...
Közeleg a hajnal, s eső ered...
Álmos lustasággal kél felhők mögül a Nap...
Szórva szét a szobában megannyi fénysugarat...

Eljött az idő, mennie kell...
Egy utolsó finom éritéssel...
Cirógatja arcát, csal elő halvány mosolyt...
Búcsúzóul dob apró csókot...

S ahogy jött úgy száll... szél szárnyán el...
El a messzeségbe, s onnan figyel...



Jó éjt...

Leszáll az est, csillagok gyúlnak,
kicsiny kis manó most indul útnak.
Ablakodnál áll most éppen,
ablakkeret szegletében...

Nehéz zsákja vállát nyomja,
aludni fogsz, Ő már tudja.
Álomport szór szemedre,
s nézi, ahogy szenderegve,
langyos szellő ringat messze.

S utánad suttogja, arcod meg-meg cirógatva...
Jó éjt te Drága....



Ismét itt...

Ismét itt, fáradtan és elgyötörve,
bágyadtan, elcsigázva... összetörve...
Sötét az éj, csendes a magány,
nincs több dallam, nincs már csalogány.

Hiányzik lénye, hiányzik a lány,
ki oly nékem mint haldokló tájnak a tündöklő fénysugár...
Nélküle semmi vagyok, s nem más,
csak egy szenvedő, félkarú óriás.

Vele minden szebb, és sokkal egyszerűbb,
mellette újra dalolnak az égi csengettyűk...
Földöntúli szikra, ismert-ismeretlen ragyogás,
mindent elsöprő szédítő látomás.

Zöld fűben vidáman kergetőzve,
elfáradva... egymást ölelve...
Minden mást egészen elfeledve,
szerelemben boldogan szenderegve.

Kakas rikkant, szemem rebben,
szívem remeg, lelkem mereng.
...
...

Ismét itt... fáradtan és elgyötörve...
elcsigázva... összetörve...
Sötét az éj... csendes a magány...
nincs több dallam... nincs már csalogány...

[Lazzaret]

Hú ide is régen írtam már.
No akkor egy rövid Warhammer 40K-s csata történet szerü leírása

Megint hadjáratra küldött minket a Császár. Feladatul kaptuk egy Niewn nevű bolygó lázadóinak a leverését. Az ostobák elárulták az Isten Császárt ezért meg kell bűnhődniük. Mi, a Császár vadászai, könyörtelenül elpusztítjuk azokat, akik megzavarják a békét az univerzumban.
A Fregatt lassan közeledett a bolygóhoz, amikor a védelmi ütegek tüzet nyitottak ránk. A kapitány azonnal útnak indította a vadászokat a Gunshipekkel. Ezékiel elvesztése nagy csapás volt számunkra. Helyére Artemis könyvtáros került. Még fiatal volt, de már kiérdemelte azt, hogy velünk tartson a hadjáraton. A Gunshipek hamarosan elérték a légteret, és erősen rázkódni kezdtek a külső atmoszféra súrlódásától. Folyamatosan figyeltem a kijelzőn jelzet képeket. A mellettünk levő Gunshipet egy lézernyaláb érte el és fényes villanás kíséretében a hajóval együtt nyoma veszet. Újabb húsz gárdista esett martalékául a halálnak. A Gunshipek hamarosan elérték a földet a közeli Meyervin város közelében. A titkos szolgálat információi szerint innen irányították az egész undorító lázadást. A feladat egyszerű volt. El kellett pusztítanunk a helytartót és új a Császárhoz hű embert állítani a helyére. Hamarosan minden egység leérkezett és megkezdődött a kíméletlen harc a Vadászok és az eretnekek közt.
Csapataim lassan haladtak előre a romos területen, sokáig semmilyen ellenállásba sem ütköztünk. Amikor elértük a várost erős védelmi vonalba futottunk. Valószínű itt gyűjtötték össze a fő erőiket. A vadászokat 3 ezred alkotta. Az egyik a város északi felén szállt le és onnan próbált behatolni, a másik tartalékosként a város keleti pontján várakozott. Ők főleg motorosokból, rohamosztagosokból és Land Speederekből álltak, hogy bárhova könnyen eljuthassanak. Az én ezredem egy 10 km széles szakaszon próbált betörni a déli oldalon. Az én századom Artemis segítségével a fő csapás mérés volt az elsődleges feladat. Ha lehetet minden eretneket le kellett vadásznunk. A csapatomat háromfelé osztottam, a Predátorok és a Land Raider volt a jobb szárnyon a veterán osztaggal és Artemissel. A kettő csapatszállító Rhino tíz-tízfős taktikai egységgel alkotta a balszárnyat. Középen én és a rohamosztagosaink álltak lesben egy épület mögött Cerverus lépegető kíséretében. A taktika egyszerű volt. A balszárny előre indul, és magukra vonják a figyelmet. Amint elérik az előttük levő romos épületet, kiugranak, és a nehézfegyverekkel megpróbálják szétzilálni a fegyelmet az eretnek gárdisták között. Ekkor elindul a bal szár és szétlövi az ellenség tüzérségét, majd tovább nyomul előre és fedező tüzet adnak a Land Raidernek. Mi ekkor kiugrunk és ugró hátizsákainkat bevetve, közelharcban felmorzsoljuk őket. Addig is Cerverus fedezz minket a rohamgépágyújával minket.
A gárdisták teljesen beásták magukat. Amint megjött a jel a Rhinok megindultak, az ellenség azonnal tüzelni kezdett rájuk, de kárt nem tudtak benne tenni. A Rhinok a füstgránátjaikat is kilőtték, hogy nagyobb biztonságban legyenek. Hamarosan elérték a romokat. Ekkor megindult a jobb szárny is teljesen megzavarva az eretnekeket. Hamarosan három tüzérségi ágyút is elpusztítottunk. Ekkor halottam meg az ismerős hangot, amit egy Baziliszkusz ad ki amint tüzel. Pontosan a taktikai osztagokat vették célba. Hamarosan erős tűz alatt voltak. Hirtelen a semmiből bukkant fel még két gárdista Leman Russ tank. Ők tűz alá vették a Predátorokat, és az egyiket megsemmisítették. Apró darabokra szakadt szét a találat nyomán. Azonnal beleordítottam a telekomba, hogy a maradék egy Predator viszonozza a tüzet a két Leman Russ tank ellen. A lézerágyúk fénydárdái szétolvasztották az egyik Leman Russ első páncélját és hatalmas robbanással darabokra robbant. Sok eretnek gárdistát vitt magával a halálba a robbanás ereje. Eddigre a taktikai osztagok is folytatták a tüzelést a romokból megtizedelve a gárdisták sorait. A Land Raider is előre tört és tűz alá vette a másik Leman Russt. Az egyik lövése levitte a toronyágyút, a másik pedig a lánctalpakat tette tönkre. Ekkor mi is kiugrottunk a fedezékünk mögül és rohamra indultunk. Ekkor megint megszólalt a Baziliszkusz hangja és telibe találta a romos épületet, ahol a taktikai osztagok voltak. Elsöprő erővel szinte a földel tette egyenlővé a területet. Még a két Rhino is felrobbant a repeszektől és a törmelékektől. A teljes balszárny oda lett. Hamarosan tűz alá vettek minket a beásott gárdisták. Vrexum őrmester mellettem eset el. Még a Leman Russ sem adta fel a harcot és az oldal fegyverével szétlőtte a másik Predatort is. Ekkor értük el a vonalaikat. A Land Raiderből is özönlöttek ki a veterán gárdisták Artemis vezetésével. A Land Raider, amint elhagyta az utolsó Veterán is, minden fegyverét a Leman Russ felé fordította. Egyszerre tüzeltek a lézerágyúk és a nehéz sorozatvetők. Irtózatos erejük elöl nem volt menekvés. Hatalmas krátert hagyott maga után emlékül az utókornak miután felrobbant.
Végre elértük őket. Mielőtt még beugrottunk volna a kiépített védelmi állások mögé, valami megfoghatatlan erő vonzotta el a tekintetem az ellenségről. Artemis hatalmas erejét használva haragos vihart küldött az ellenségei felé, amely hatalmas hipertéri őrvényt kavart. A túlvilági őrvény a betonfalaktól kezdve a gárdistákig mindenkit elnyelt. Hatalmas pusztítást vitt végbe a soraik között. És végre mi is megbosszulhattuk a Császáron és elesett bajtársainkon esett. A fegyvereink hatalmas öldöklést vittek végbe és a végére még Cerverus is odaért. Elesett társai láttánk teljes őrjöngésbe kezdett, és aki elé került, abból jó, ha néhány darab testrész megmaradt. Hamarosan többen is futottak amerre csak láttak. De aki kitartott az mind elesett. A végén senki sem maradt állva ellenünk. A Land Raider is felfedezte a Baziliszkusz helyét, és ronccsá lőtte az egészet. Már csak egy parancsnoki Chimera volt hátra de elmenekültek előlünk.

Pár óra elteltével a Császár vadászai dicsőséges győzelmet arattak Meyervin városában.

[noriko]

Reinkarnáció

Hangya voltam
Eltapostak.

Ember vagyok
Eltaposlak!

[Meske]

Reinkarnáció

Hangya voltam
Eltapostak.

Ember vagyok
Eltaposlak!

Ez tetszik! 

(Adok +1 karmot! )