Írások

[Meske]

De jó! Jól értem, ide beírhatom, a verseimet? Ugyanis én kiskorom óta írogatok verseket. Meg persze meséket is írtam már, meg most is írok folyamatosan több regényt is. (Az már más kérdés, hogy mikor lesznek befejezve )

Nos, akkor itt van egy régebbi versem (a címe a "Szeretet verse"):

Szépülő, épülő mennyasszony,
Zendülő, pendülő cimbalom.
Eredményes, kitartó munka,
Romantikus, szépszemű fiú.
Emberes, tiszta, körülmény,
Tanulni akaró diák.
Elfogadott, tanult hit,
Teremtő, szerető Isten.
Ez mind benne van egy szóban
a: SZERETETBEN

(Persze, ennél vannak jobbak is, csak most nem tudtam másikat előkapni.)

[kisvirag]

Szia Meske!!!

Örülünk neked! igen, ide irogathatod a müveidet, amiket nagyon szívesen fogadunk!
pussza neked és nagyon aranyos a versed ha láttad, ilyen anagramma versekkel már itt is voltak igen jó "próbálkozások"
ujra érzem az alkotói vágyat ujjaimban....
hamarosan kaptok valamit...

[Soridan]

hamarosan kaptok valamit...

Sütit!!!!

[Tiaro]

Egy anagramma próbálozás:
(Meske vers Tiaro módra )

SZótlanul tekint rám a szép hold
Előttem oly kietlen, vén táj
Reámszakadt minden földi gond
Elmúlás csak, ami itt rám vár...
Téged idéz ég szürke szeme
Látom arcod az árnyak között-
Enyém vagy, mégis néha fáj e
Kósza vágy halk szerelmed mögött...

[Soridan]

Egy anagramma próbálozás:
(Meske vers Tiaro módra )

SZótlanul tekint rám a szép hold
Előttem oly kietlen, vén táj
Reámszakadt minden földi gond
Elmúlás csak, ami itt rám vár...
Téged idéz ég szürke szeme
Látom arcod az árnyak között-
Enyém vagy, mégis néha fáj e
Kósza vágy halk szerelmed mögött...

Ez csontvelőig hatott o.O

[Tiaro]

Ha már itt vagyok, egy újabb hangulatjelentés, a régi stílusban, de kicsit másként. ( Mindenkit megnyugtatok, van benne eső is, meg dohányzás is...   )

Valami megváltozott. Igen.
A balkonon ültem, és furcsa hangulatban néztem az eget- a szürke legkülönbözőbb árnyalatait maszatolta szét valami felsőbb hatalom a kék háttér előtt. A viharfellegek alkonyi fényekbe burkolták a nappali világot is, erős szél hajlítgatta a vén fákat a házunk előtt. Különös csend volt, egy autó, egy hangosan beszélgető csapat se tévedt erre, csak a szél fütyült egykedvűen a lombok között. A távolban néha egy-egy villám fénye lobbant fel, a halk mennydörgés unottan visszhangzott a panelházak között.
Vihar készült. Lassan közeledett, de az embert mégis megborzongatta a tény, hogy egyszer idetalál...
A régi hangulatot kerestem, a szomorkás, keserédes magány illatát- de már csak megszokásból gyújtottam rá a hideg falhoz kuporodva. Talán már sosem fogom végleg elnyomni. Mégis...
Valami megváltozott. Itt lüktetett belül, játékosan incselkedve a gondolataimmal, de hiába kaptam utána, szétmállott, akár a füstcsíkok az ujjaim között.
Önkéntelenül is elmosolyodtam, és hátradőltem, amennyire csak a szűk hely engedte- a  szél még utoljára végigsimította az arcom, hideg, jóleső ujjaival, aztán elült, mintha sosem lett volna, és egy mélyből feltörő mennydörgő robajjal leszakadt az ég.
Nem szemerkélő eső volt, hanem valóságos felhőszakadás- a víz hamar pocsolyákba gyűlt a betonon, és patakokként zúdult le a dombokon, elmosva a város minden mocskát.
Én csak ültem, és némán figyeltem az aláhulló cseppeket, hallgattam az egykedvű kopogást- de nem éreztem magamban a visszhangját. Lehunytam a szemem, és újra téged láttalak. Jóleső érzés volt, furcsa, szokatlan, és meleg...
Valami megváltozott. Még mindig nem hittem el, hogy igaz lehet, még mindig vártam az ébredést, a hideg, kérlelhetetlen döbbenetet... de ahogy telt az idő, a gondolat mind jobban kifakult, tartalmát vesztette- mintha ezt is elmosta volna a vihar.
Nem mertem szavakba, vagy akár konkrét gondolatba önteni az érzést, mégis biztos voltam benne:
Boldog vagyok.
Ennyi lenne az egész? Ez lenne a titkos kulcs, amit minden ember egész életében keres?
Az érzés mellé egy másik vegyült, alattomosan, de egyelőre személytelenül: élvezd, amíg lehet. Hisz elmúlik minden, minden egyszer...
De talán épp ez teszi széppé. A tudat, hogy egyszer véget ér, megsokszorozza az értékét, és az ember foggal-körömmel kapaszkodik a jelenbe, minden percét, minden pillanatát igyekszik elraktározni, hogy később felidézhesse...
Hogy elmondhassa: volt, amikor igazán, igazán éltem.
Volt idő, amikor boldog voltam.
Szeretnélek átölelni, szeretném, ha nem lenne köztünk egy fél országnyi távolság, átsuhanni a kilométereken, újra a füledbe suttogni, hogy szeretlek, és a szemeidben keresni a feleletet...
Megköszönni mindent.
Elmondani, hogy eddig egy kóbor árnyként éltem csak, ostobán, vakon, hitetlenül. Elmondani mindent, aminek te adtál értelmet, aminek te adtál valós tartalmat...
Elmondani...
A cigaretta teljesen leégett, szinte már égette a kezem. Mosolyogva pöcköltem ki az utcára, a parázs furcsa jeleket rajzolt a félhomályba. A vihar is megfáradt, elvesztette kezdeti erejét, mintha megvénült volna- a cseppek egyre lassabbak, a kopogás egyre halkabb lett...
Majd az utolsó is lehullott, és újra csend borult a házra.
Aztán...
Feltámadt az új szél, hogy elűzze a gondolatokat, és friss, hideg illattal hozza el az újrakezdés ígéretét.
Valami megváltozott, igen...
Valahogy mégsem bánom.   

Soridan:    

[Soridan]

Ha már itt vagyok, egy újabb hangulatjelentés, a régi stílusban, de kicsit másként. ( Mindenkit megnyugtatok, van benne eső is, meg dohányzás is...   )

Eső külön öröm

na mármost. Teljesen feleslegesen, de megjegyzem: erre vétek bármiféle dícsérő szózatot zengeni, szinte már lealacsonyító az ismert pozitív jelzőket szajkózni sokadjára is.

/me feláll és fejet hajt

Ui.:

/me serious (de nem samu)

[kisvirag]

annnoooooo

Tiaro, én már semmit sem tudok mondani, csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz...

ilyenkor mindig elképzellek, és kicsit filmszerű az egész...
állsz, kicsit messze, szomorú-szép szemekkel, halvány mosollyan az ajkadon, félig felsandítva, fújja a szél a sálat a nyakadon... asszem tudjátok mire gondolok... cigi a kezedben, hanyag, szexi testartás... olyan fenkölt, mégis emberi... jujj kezdem elragatatni magam...

[Meske]

Tiaro, ez mesés volt!
Ma, utolsó nap alkalmából rendkívüli magyarórát tartottak. Meghívtak 2 művészt. Az egyik író a DTK-ban egy tanár. (S, majd oda akarok járni).
Na jó, a lényeg az, hogy ez az emberke a legutóbbi verseskönyvét osztogatta (volna, de csak 2 lány ment oda kérni tőle). Persze én voltam az egyik, s nem bántam meg, mert nagyon jók! Pl.:

A virágokról

Akkor leszel a legszegényebb,
ha már nem lesznek virágaid.
Rokonként szegődik hozzád az árvaság,
s növeszti magányod rácsait.

Ha már nem lesznek virágaid,
nem fogsz örülni semmi méznek.
És sírsz majd, ha arról álmodsz: nélküled
röppennek tovább a méhek.
(Vitéz Ferenc)

[Meske]

Egyébként találtam mégrégebbi verseket is.
A következőt pl. általános iskola 2. osztályában írtam:

Anya

Anyukámnak köszönhetem mindenem,
mindenem és életem.
Köszönhetem, hogy felnevelt engemet,
felnevelt és megölelt.
Mikor bántott valaki megnyugtatott,
Sírtam-rítam vígasztalt.
Anyukámnak mindenem köszönhetem életem,
Anyukám az életem!

[kisvirag]

na
alkottam
ma kifejezetten boldog voltam, mert jol sikerált egy vizsgám (titkárnő jött be, lehetett puskázni jol, stb)
szoval, nem olyan, mint mikor sötét a hangulatom
ezt már egyszer elkeztem írni, de akkor se fejeztem be
ez is most még csak az eleje, de most nem futotta többre időmből
szóval majd lesz folytatás
hamarosan... meg lehet még ezen is finomítás

meske: aranyos!

[kisvirag]

na, buta, feledékeny lányka!
hát nem elfelejtettem csatolni

[kisvirag]

tudjátok mire gondoltam!

Több itten törzstag emberkét látom, hogy jön anime táborba
ha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud
igy lehet olyanokat is meg tudunk mutatni, amik gépen nem lehet, mert mondjuk nincs meg digitális formában. nekem pl több ilyenenm van.
meg a többieket is meg tudnánk ismertetni vele
és esetleg a tervezett kötetről is tudnánk beszélni, öszeállitgatni vagy valami hasonló
meg programnak se utolsó a felolvasóest, főleg ilyen jó munkákból

[Meske]

ha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud

Rám számíthatsz! Én biztosan viszek majd. Nekem is inkább füzetekben vannak meg a verseim/meséim.

[Freyja]

mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud

Én is nagyon kíváncsi lennék rá!

[Soridan]

Azért ide is írhatna valaki

[Relunx]

Én egy elég művészi vénákkal megáldott ember vagyok, mivel rajzolok fanartok-at is, csinálok amv-ket, és írok fanficeket, és nagyritkán még verseket is költök...pedig egyik szűlöm se volt művész..hmm ez van.

Szal a közel múltban firkantottam egy fanficet, elég bonyolult.
Trilogiát csináltam, melyből az első rész teljesen kész, a második és harmadik résznek a váza már kész. De a közeljővőben néhány kritika hatására, elkezdtem átírni az első részt..jelenleg még csak az első két epizódot írtam át...szal még van munka bőven vele...

Relunx

[Tiaro]

Ahoj! Végre vége az utsó vizsgának is, úgyhogy elképzelhető, hogy feltűnéseim száma drasztikusan megnő...  
Folyománya: amint sikerül kialudnom a másnaposságom.  

[Pandóra]

Több itten törzstag emberkét látom, hogy jön anime táborba
ha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud

Én inkább ezt passzolom. Prózában addig nem szabadulnátok meg tőlem, amíg a 1245. kockás füzetet is végig nem olvassátok, lírában meg -mint gondolom feltűnt- nem vagyok valami jó, azt inkább meghagyom Tiaro-nak.  
Tényleg, mi lenne, ha nyitnánk egy olyan topicot, amiben nem a saját írásaink lennének, hanem kedvenc költők/kedvenc írások? Mostanában olvastam egy csomó jó verset + szeretném beírni azt a monológot, amivel felvételizek majd egy színésztársulatba.  

[Soridan]

Na nézzük. Nem bírom ki. Még nincs kész, de nem tudom, élvezhető-e ilyen formában. Az első hét eseményei, visszajelzést komolyat kérek. Lécci.

[Zanador]

Na, végre visszajöttem!
Soridan: nekem tetszik! Várom a folytatást.
Nemrég megint irtam egy kicsit:

A hajnal már közel,
várom, hogy a Nap mikor jön fel.
Sugara előtör a sötétségből
és lemossa a csillagokat az égről.
Ezek egymás után, szépen
eltűnnek a vidám fényben
de vissza tér majd mind mi most még fent ragyog
mikor már a Nap nincsen, csak a Hold.
De lelkemben mikor a Hold leszáll
nem oszlik fel mind a homály.
S mi a fényt hozná, a Nap
fogolyként vár egy halom kő alatt.
Minden, mi jut nekem az egy gyenge sugara
mit nem takar el a fekete kavics és moha.
Habár ez a boldogsághoz nem elég
de csak ettől él a remény még,
hogy a kőrakás egyszer megindul
és arany boldogságom végre szabadul.

[noriko]

Hi! Én csak most tértem vissza, de megyek is tovább, még pénteken van vizsga :beken:
Üdv Zanador! Tényleg jórég nem láttunk..izé olvastunk
Tetszik a versed, éljen a remény!

Soridan. huh! Mai nagyon fárasztó vizsgám után leültem, és elolvastam a Nézőpontokat. Amikor elkezdtem megrémültem, mert sosem bírtam felfogni az ilyen sci-fis dolgokat, és a végén mindig elvesztettem valahol a fonalat. Viszont szerencsére a naplós dolgokat általában élvezem, így nem adtam fel, és nem bántam meg, mert eddig még asszem tudtam is követni!
Bár a közjáték közben egy kicsit bonyi volt, de előkapartam csilhábos emlékeim és valahogy értelmeztem Meg a sok hely-egység-személynév is nagy tömegben érkezett, de lehet hogy csak én vagyok már túl fáradt.
Amúgy érdekes, kíváncsi vagyok hogyan alakul a személyzet sorsa. És annak külön örülök, hogy az utolsó bekezdéssel rájöttem mit takarnak az "implantok"
Szóval mint sci-fi mű, szerintem jónak ígérkezik. És ez most teljesen komoly és őszinte vélemény vala.

[Soridan]

Most csak egy gyors reakcióra futja, Noriko számára:

Örülök, hogy követhető lett, ettől féltem a legjobban, hogy kusza esetleg, de ha - mint mondod - amúgy mindig belebonyolódsz, akkor külön öröm számomra, hogy most nem sikerült

Egyébként a vége már megvan jó szokásomhoz híven, már csak a köztes részt kell mehgírnom

[Relunx]

Bocsi, de ezt muszáj megjegyezni és megkérdezni!  

Zanador-nak:
Hmmm Chrono Cross (Serge)...jó választás!
Véletlenül nincs meg neked a Chrono Cross cd2-je? (psx iso)

Relunx

[Tiaro]

Helló újra!  
Kiderült, hogy mégsem olyan egyszerû a fórum közelében maradni mostanában, de majd rajta leszek az ügyön.
Addig is: Soridan: naggyon hangulatos a részlet, már kíváncsi vagyok, mint hozol ki belõle. (Mivel komoly véleményt vártál, ez komoly, nem amolyan tiszteletkör, szóval hajrá...   )
Zanador: ismerõs hangvétel, ismerõs téma, nekem bejött...
S hogy valami érdemit hozzátegyek a fórumhoz, íme egy kissé... kucc... liberális vers:

Pogány himnusz

Újra fellobbant a parázs
Új tûz lángol a fejemben
Hamvain tomboló vad nász
Lüktet a zsigereimben

Új hold izzik vak egemen
S köszönt, mint régi jóbarát
Szavai égnek fülemben:
Olyan soká vártam már rád...

Oly jó ez a fájó dallam
A poklok mennye hív haza
A vén föld repül alattam
Kacag velem az éjszaka

Oly jó újra bûnbe esni
Karodban égni lassan el
Szemed villanását lesni
Amíg a kéj nem ragad fel

Ajkad íze imára hív
Pogány himnusz, õsi vad dal...
S szelíd, végtelen harcot vív
Arcom édes-lágy arcoddal...

Újra fáj az ódon zene
S hiszem, örökké hallhatom...
-Ha szétszakad is szívem vele
Örökké hallgatni akarom.

[Zanador]

Tiaro: tetszik ez a vers, meg általában a többi is.
Nekem most ehhez képest egy nem összehasonlitható léptékű versikém van csak, pár nappal korábbi, de kb mára is jó (mivel ez lényegében csak egy helyzet leirás):

Csendes, nyugodt az éjszaka
Száll az eső illata.
A Hold is eltűnt már régen,
Felhők alszanak az égen
És én csak ülök egymagamban,
a sok-sok ezer gondolatban.

Lett volna hosszabb is, de az irás közben elveszett.

[Soridan]

Addig is: Soridan: naggyon hangulatos a részlet, már kíváncsi vagyok, mint hozol ki belőle. (Mivel komoly véleményt vártál, ez komoly, nem amolyan tiszteletkör, szóval hajrá...   )

Mwa.... ezek után kénytelen leszek magam megerőltetni, hogy véletlenül se rontsam le Nem baj, a motiváció megvan most már

Pogány himnusz

Kis huncut
Nekem tetszik nagyon :]

[Rounin]

Hajnali fényben,
márványkő szobor arcán
harmatkönny csillog.

Útivers

[Meske]

Ez egy kis bolondság, csak úgy viccbõl készült (persze nem is vagyok egoista   ):

   ÉN

Itt vagyok én,
és én,
meg egy én,
ami az enyém!

[Rounin]

Ez egy kis bolondság, csak úgy viccbõl készült (persze nem is vagyok egoista   ):

   ÉN

Itt vagyok én,
és én,
meg egy én,
ami az enyém!

Muhah... aranyos