Írások

[Damnatus]

Hali!

Mivel megtalálni véltem a mondanivalót, és kellõen kusza egy malkáv stílusához, ezért dicséretnek vedd!
Csak nem tudok rá pontot adni, mert még elõbb 9 másik embernek kell!

[kisvirag]

akkor jolsejtettem      

[Rounin]

Egy malkáv dala

Álmot szül a csendes éj,
vidám dalt odakünn,
a napfény dalát,
ami hív rendületlen.

Álmod vágyni,
mindent látni,
a fülekbe súgni:

Nézzetek rám!
A Napfény gyermeke lettem!

Na, hát ez is hagy kivánnivalót maga után, de ezek inább csak gondolatok, valami formaszerûségbe öntve
ezt éppenséggel a vonaton írtam, amikor a verõfényes idõ csordulásig telítette bennem a boldogságot

Na igen, a bolond tavasz Ez meg pont kellõen 'bolond' egy malkávhoz. Egészségedre

[kisvirag]

Egy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül

Éjféjt üt a toronyóra. Szívdobbanásnyi idõ... egy, és még egy, és még egy... az óra ütését hallom, ám már rég elhagytam szívdobogásom.
Fenn a Hold ezüstösen süt, sápadtan visszacsillogja a bolygó mögé bújt aranyos nap perzselõ sugarait. Gyilkos sugarak, melyeket nem kívánok látni már soha. Néha azért belém, belém hasít a narancsvörösben izó horizont, az épp lebukó nap vérvörös haláltusája. De elhesegetem a gondolatokat, helyettük a félelemtõl remegõ, csillogó szempárok vágyat gyújtó pillantására gondolok.
De rég láttam már ilyen szemeket...
A maró éhség egyre sürgetõbben vág belém. Egyre türelmetlenebbé válok, de sehol semmi nem mozdul.
Végre egy csendes árny válik ki a falak, és a rejtet adó árnyékok közül. Gyorsan mozog, menekülõ vad. A levegõ szinte bûzlik a félelmétõl. Zsenge, fiatal. Csak úgy kapkodja a fejét, és a Hold megcsillan mélybarna szemeiben. Pont úgy, ahogy annyira szeretem. Az éhségtõl is siettetve, lobog bennem a vágy. Utánavetem magam.
Kapkodja aprócska lábait, hátra hátra lesett... talán már észrevett. Már nem számított. Egyre közelebb kerültem. A félelem édes szaga messze lengett az éjszakában. Vágyakozva, egyre éhesebben szívtam be az édes illatot.
Még három lépés, még kettõ... még egy, és...
megragadtam a karjait, és magam felé fordítottam. Gyönyörû volt. Mély barna szemei remegtek a félelemtõl, és csillogtak. apró orra, keskeny szája kivánnivaló volt. Hófehér nyaka csókra kínálkozott. Magamhoz rántottam, de nem ellökött, ahogy számítottam, hanem hozzámsimult. Annyira szokatlan, annyira gyengéd, és annyira meglepõ volt az érzés, hogy egy pillanatra megbénultam. Vékony hangján érthetetlen nyelven rebegett valamit. Nem értettem. Látta az értetlenséget a szememben, már nem félt annyira. Remegõ teste hozzám simult, de a belõle áradó félelem egyre csökkent. Félresöpörte haját nyakáról, szinte felkínálta nekem azt.
Gyanút fogtam... nincs az az áldozat, ki így kínálná fel magát egy magamfajtának! Hiszen legtöbbjük azt sem tudja, kivel van dolga... tolvajnak, szatírnak, gyilkosnak néznek... és bár ölök, mégsem úgy, ahogy õk gondolják. Újra mélyen a lányka szemébe néztem. mélyen, lelkéig hatolva. Még félelem csillogott a szemekben, de már vágyat, és türelmetlenséget is láttam benne...
Erõsen magamhoz szorítottam,  és fejét elhajlítottam a másik irányba, hogy szemügyre vegyem nyakának bal oldalát is. Két aprócska fognyom árulkodott, bár sminkel próbálta takarni. Ellöktem a lányt. Az sértõdötten nézett rám, és újra, panaszosan szólt valamit az elõbbi érthetetlen nyelven. Elrohantam. Le, a folyóhoz. A Hold ezüstösen csillogott, a víz játszva verte vissza gyenge sugarát.
Albeeeeeeeeeeeeeeeeeeert! - mint farkasüvöltés szakadt ki belõlem a kiáltás, már nem tudtam türtõztetni magam, az éhség elvette az eszem. A part mentén rohantam, folyamatosan üvöltve.
Az erdõbe érve tiltott szerelmet lopó párba botlottam, akik korábbi vérfagyasztó sikolyaimat figyelmen kívül hagyva egymást szerették. Hajánál fogva téptem fel a férfiról a kéjtõl remegõ nõt, és haraptam mélyet tejes, puha húsába. Az édes vér melegen folyt végig torkomon, megpezsdítve táplálékhoz jutó sejtjeimet. Mohón ittam, ügyet sem vetve, hogy a halálra rémült, immáron lankadt férfiasságú partner meztelenül, fejvesztve menekül a város felé. Az asszony arcára kéjjel vegyes rémület fagyott halála pillanatában. Bõre hamar szürkéssé változott. Eldobtam a könnyû testet, még mindig õrjöngve, de már higgadtabban. Éhségem csillapodott, de még mindig nem eléggé, és bántott, hogy Albert ismét keresztbe tett nekem. Most nem törõdtem a ronygyként összeesett, meztelen, vértelen testtel. Most nem érdekelt az sem, ha minderre fény derül. Most csak enni akartam, mohón falni, és újra érezni azt a csodálatos érzést, mikor a friss vér megbizsergeti, és erõvel tölti fel a sejtjeimet... az éjjel kis híján végem lett Albert cselétõl. De hiába próbálkozik. Túl fiatal még ahhoz, hogy képes legyen átverni. Kiszoríthat a városból, és kiéheztethet. De nem fog megölni!
Az õrület ismét elborította az agyam, és a férfi után vetettem magam. nem tellett sokba, hogy utolérjem. Felbuktattam, és mint farkas az elbukó õzre, vetettem rá magam. Mohón, hatalmasakat kortyolva szívtam, a vér lecsorgott az arcomon, vörösre festette az ingemet, nadrágomat.
Erõvel telten, boldogan emelkedtem fel a férfirõl. Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot, majd megtöröltem arcom az ingujjamba.
Diadalmasan, elégedetten indultam meg. hatalmasat sétáltam, óriási kerülõvel érve el a szállásomat. Sajnos tudtam, hogy bár erre az éjszakára csöppnyi boldogsághoz jutottam, még távolabb szorulok. Az esdõben napokig nyüzsögnek majd a rendõrök, csaholó kutyáikkal. De enyém volt a diadal: Albert, ezt az éjszakát is túléltem, és minden túlélt éjszaka engem erõsít. Sosem kapod meg a helyem!

[Rounin]

Egy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül

Csak az nem, hogy ki az az Albert Sejtés meg nem elég Tessék elõ- és utótörténetet is írni. (szokásos helyesírási hibákat nem említem )

[Pandóra]

Elsõ haiku-próbálkozások.

Megfagyott halak

Csalfa napmeleg jégtón
Olvad, de már újra fagy
Megdöglött halak.

Cím nélkül A variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.

Cím nélkül B variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Behunyom szemem.

Halálvágy 1

Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.

Halálvágy 2

Felderengõ boldogság.
Létben ilyt nem találtál.
Halál-álomkép.

[Damnatus]

Hali!

Nekem is tetszett, fõleg a jó képek miatt.  
De egy két szót lehetne mással helyettesíteni, pl. ne a "Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot"-nál a maradék helyett vmi más szót lehetne írni. Szóval olvasd át még egyszer, és ha van olyan kifejezés, amit Te sem találsz utólagosan odaillõnek, akkor javítsd! Ha nem találsz, az még jobb!

[Damnatus]

Hali!

Elsõre is nagyon jók  
Ezek különösen tetszettek:

Cím nélkül A variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.

Halálvágy 1

Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.

[Rounin]

Elsõ haiku-próbálkozások.

Az elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott.

[kisvirag]

Még én sem tudom, ki az az Albert, de azt hiszem, lesz folytatás de ki tuggya, annyiszor mondtam már ezt, aztán mégse
mmm.... majd még átnézem, ez megin ilyen elsõre/hirtelenfelindulásból elkövetett dolog

[Pandóra]

Az elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott.

Igen, az elsõ elég élethelyzet-függõ (van ilyen szó?). Kapcsolatban áll a kitörölt (edit: és azóta már egy beszólásként az elõzõ oldalra visszahelyezett - Rounin: megtaláltam, megtaláltam!) versekkel.
Az utolsót úgy gondoltam, a cím magyarázná.
(Egyébként egy unalmas Bevezetés az esztétikába V. órán jöttek.   )

És köszönöm a hozzászólásokat.

[Meske]

Ha valaki olvasta az Álmok threadben, hogy mit álmodtam, akkor az tudja, hogy miért posztolom most ezt be. (Ha pedig nem olvastátok, akkor pedig gyorsan pótoljátok )

Az elveszett gyûrû

Volt nékem egy gyûrûm,
Gyönyörûszép kürtöm.
Ez volt kedvenc gyûrûm,
elveszett a kûrtöm.

Szép, kék kövü,
Ici, pici körü.
Jól tudom, hogy hol tünt el,
A kapunál tünt el.

Sázszor kerestem a gyûrüm,
Egyszer se találtam a kürtöm.
Virágokban, bokrokban kerestem a gyûrüm,
Ott se találtam meg kürtöm.

Azóta se találom a gyûrüm,
Hogy elveszett gyönyörûszép kürtöm.
Ki megtalálja gyûrüm,
Neki adom kürtöm.

Ezt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!

[Damnatus]

Hali!

Másodikostól ez szép munka!  

[Rounin]

Ezt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!

Általános másodikban? o.O Mert akkor megyek és összetöröm tollaimat, hamut hintek fejemre, és befordulok. Én akkor max. homokvárakat kreáltam, nem verseket

[Meske]

Köszike!

Igen, általános iskola 2., bár lehet, hogy már harmadikos is voltam, de annál biztos, hogy nem több!
Amúgy eredetileg a kürtöm szó "kürtüm" volt, mert nem találtam olyat, ami rímmelne a gyûrümre, majd csak évekkel késõbb korrigáltam kürtömre.

[Rounin]

Köszike!

Igen, általános iskola 2., bár lehet, hogy már harmadikos is voltam, de annál biztos, hogy nem több!
Amúgy eredetileg a kürtöm szó "kürtüm" volt, mert nem találtam olyat, ami rímmelne a gyûrümre, majd csak évekkel késõbb korrigáltam kürtömre.

Argh Akkor mentem. Én 5-ikben kezdtem el megjelentetni írásaimat suliújságban :/ Igaz, hogy össze-vissza lopkodott ötleteket gyúrtam még össze, de nem volt annyira vészes

/me hamuszürke, kopasz fejjel ücsörög a sarokban

[Meske]

Megjelentetni??
Én még ott nem tartok. Egyenlõre csak úgy irogatok, s majd ha lesz egy könyvre való, akkor majd talán kiadom... (Micsoda nagy álmok...)
Valahogy sose éreztem magam annyira jónak, hogy azt megjelentessem. Bár 1x-2x gondoltam már arra, hogy a mostani suliújságunkba 1-2 jobb mûvemet megjelentessem. De ahogy elnéztem ott szinte csak szerelmesversek vannak, én meg nem nagyon írok ilyeneket...
De leginkább attól félek, hogy leszólnák, nem tetszene nekik, s örökre eláshatnám magam...

EDIT: ja, amúgy ez az Elveszett gyûrüm volt életem elsõ verse. (De nem az elsõ mûve, mert már elõtte írtam egy igaz történetet BORZASZTÓ helyesírási hibákkal, s egy kis valamit a nõnapról, amit egy gagyi rajzzal is illusztráltam.)
Amúgy a 2. verset is postoltam már egyszer régebben, az az Anya címû volt. (Az oldalamon is fenn van.)

[Exo]

Üdv újra Mûvészek!
(mostanában nem volt túl sok érdemes gondolatom, amit lejegyezhettem volna, de ma jött egy kis szikra...)
Mellesleg lustaság rox!

Majd visszaolvasok a mûveitek közt, ha lesz egy kis energiám, meg épp nem tanulással tolom el az idõt!

Ezt most írtam:

Harcom

Kekec, szívós dög. Folyton azon van,
hogy megtörje nem-belévetett hitem.
Fagyos dal az, mit róla égõ harc
indulójaként énekel szívem.

Nem játszik tisztán, hisz csalóhoz méltón
mocskos eszközeihez nyúlva próbál
megtört hívõihez csatolni, béklyón.
Belõlem nem csinálsz hitrabszolgát!

Sors, nem ismerlek el! Küzdj csak, mert ha kell
én dacolok veled, háborút szítok
s ellened lázítom megtévesztett
társaimat. Harcolj, én még nem sírok!

Élvezd most nyarad, mert rövidesen én
leszek kalauzod, ki mutatja a telet
s akkor majd könnyek közt, nevetve vén
véreddel szignálom a fegyverszünetet.

[Damnatus]

Hali!

Szép munka!
Bár nekem a tördelés miatt kicsit nehezen ment az olvasás, értelmezés!

[Pandóra]

Ezt most írtam:

Harcom

Nekem tetszik. Azt hiszem, ez is az a vers, hogy akkor könnyû érteni, ha van kire gondolnod közben.  

[Zanador]

Akartam ide valami felvezetõszöveget irni, hogy ne kezdjen el senki a szellemi épségem miatt aggódni, de valahogy nem jött össze, úgyhogy most túl sok elõzetes komment nélkül:

Megint én,
megint itt.
Megint a hülye, ki remélt,
és a bolond, aki hitt.

Megint a régi társak,
kikre számíthatok, hogy jönnek:
Magány és Bánat,
csak új ruhát öltöttek.

Elfuthatnék, de mit tegyek?
Mit ér az, ha a Magány sem követ?
Futni csak az õrült szokott,
kit már a bánat is kikacagott.

Csukd be a szemed, álmodj szépet!
Jobb neked, ha itt most vége.
  Látom hiába szólok...
De ha rám úgyse hallgatsz, miért csinálom?

-

Elegem volt, abbahagyom...
Több rímet nem akarok!
Legyen vége most már.
Itt befejezem
Jóéjszakát
Vége lesz,
talán
Nem
.

[Exo]

Köszönöm a kritikákat!
Zanador: bravó!

Egy friss darab:


Összetört idill

Legfájóbb seb az,
mit a szépség ejt.
Megsebzett tavasz,
nem más, csak selejt.

Hiába érint
finoman, lágyan,
tévhit lesz mégis
törékeny vágyam.

Hátranéz a tél,
szilánkok közt már
épet nem remél.
Átlátszó madár
múló képében
tûnt el egy angyal,
dobbanó hanggal
szívem mélyében.

[Damnatus]

Hali!

Zanador
Én nem értem ezt a verset, az elsõ versszak után elõször vmi szerelmi csalódás jutott eszembe, meg a Magány és a Bánat is ezt erõsítete meg bennem, de valahogy nem áll össze a dolog.

Exo
no comment, ez tetszik  

[Rounin]

Zanador : érdekes módon nekem tetszett, s érthetetlen sem volt - lehet, hogy ehhez tényleg kell valamilyen szintû 'elborultság', 'õrület'

Exo : csak annyit, hogy már rég vártam visszatérésed. A tördelés hatott furának - ritmus szempontjából - de hamar belerázódtam szóval

[Rounin]

Önzés

[Meske]

Zanador: nekem is tetszett, nagyon!
Exo:Ez is tetszett, s nekem a tördelés sem hatott furának!

[noriko]

Önzés

nahát! ezek az angyalok! Pandóra, ha erre jársz, ezt mindenképp olvasd el!
 

[Damnatus]

Hali!

Önzés

Nekem nem nyitja meg

[noriko]

Hali!

Nekem nem nyitja meg

try this: Önzés
(a jó mûvekért mindent!;) )

[Damnatus]

Hali!

try this: Önzés
(a jó mûvekért mindent!;) )

Köszönöm

Tényleg jó volt, nekem végig az Angyalok városa jutott eszembe.