Vallás, filozófia, ezoteria

[Moha]

1. Lusta kimondani?
2. Nem érez igazán úgy?

Hmmm... Errõl most a Ghost jutott az eszembe (Dettó).
Nem is tudom. Talán ilyenkor kell hagyni a másikat, hogy õ mondja ki.
Nem akarok azért "túl mélyre ásni", mert még itt a végén krónikus depresszióba fordulok.

[Djinn]

Szerintem azért ez nem ilyen egyszerû. Úgy értem, (mégha csakis a párlapcsolatot nézzük), minden embernek mást jelent ez a szó. Pontosabban ha valaki több embert szeretet(ett) is, mint társ (nem ugyanabban az idõben   ), nem fogja õket ugyanúgy szeretni.
Hogy miért nem mondják? Szerintem is az elutasítástól, illetve az elkötelezettségtõl való félelem lehet az oka többnyire. De lehet lustaság is vagy fásultság... esetleg, mert nem is érzi az illetõ igazán.
De vannak olyan emberek is, akik mondják, de nem is érzik úgy igazán (esetleg még õk sem tudják, mit is éreznek). Az még rosszabb szerintem.
Valóban nagyon fontos, hogy kimutassuk de az is fontos, hogy kimondjuk. Ha valaki tényleg szeret, akkor azt jó kimondani és megint kimondani...  
És ha õszinte, akkor a másik azt érezni fogja!!! Akkor jól esik és melegséget kelt az ember szívében
Ha meg nem õszinte azt is lehet látni.
Az "én is"-t nem szeretem én sem.  
De ez tényleg nem egyszerû, szerintem a  "szeretlek" az egyik legbonyolultabb szó a világon.

[Damnatus]

Hali!

Nem az számít, hogy hányszor mondja valaki, hanem milyen komolyan gondolja. És persze éreztesse is! Van akinek gyakran szüksége van arra, hogy kimondják, hogy szeretik, vannak, akiknek kevésbé.
Minden párnak magának kell megtalálnia a megfelelõ mennyiségû és minõségû szeretlek elhangzását!

[Raggie]

Minden párnak magának kell megtalálnia a megfelelõ mennyiségû és minõségû szeretlek elhangzását!

Ez jó!! És így is van!
Azért szvsz azok szoktak leginkább hûtlenek lenni akik nyakra fõre hajtogatják, hogy szeretlek. Akkor azért már gyanús, mivel vagy nem tudja más képpen kifejezni a szeretetét, vagy nem akarja(ez a súlyosabb)...

[Damnatus]

Hali!

Azért szvsz azok szoktak leginkább hûtlenek lenni akik nyakra fõre hajtogatják, hogy szeretlek. Akkor azért már gyanús, mivel vagy nem tudja más képpen kifejezni a szeretetét, vagy nem akarja(ez a súlyosabb)...

Nem hinném, hogy lenne valóságalapja annak, hogy aki többször mondja, az a hûtlenebb.
Viszont én sajnálom azokat, akik másképp nem tudják kifejezni a szeretetüket, mert nem annyira "talpraesettek" hogy lássák, hogy mi kell a Nõnek. És azért mondják sokszor, mert nem tudják máshogy kifejezni. Pedig szeretik a másikat. Talán még jobban is, csak éreztetni nem olyan könnyû. Bár szerintem ilyenkor sem hibás senki, mert az ilyen személyek nem illenek össze. Mást tudnak nyújtani, mint ami a másiknak kell, és az egymás iránti szeretet még nem elégíti ki a vágyakat, hiába is próbálják egymást boldoggá tenni. Szerelemnek az ilyen halott dolog, de láttam már több olyan volt párt, akik egy ilyen kapcsolat elõtt is jó viszonyban voltak, és utána is barátok maradtak. Hisz mindketten szerették egymást, nincs miért hibáztatniuk egymást és magukat. Egyszerûn nem mûködött a kapcsolat.
Szóval a lényeg, hogy olyan embert kell találni párnak, akivel kölcsönösen "összhangban" kell lenni. Csak így tudják egymás vágyait hosszú távon kielégíteni. Ha még szeretik is egymást, akkor akár egy egész életet is le tudnak élni együtt.

[Feldin]

Ez jó!! És így is van!
Azért szvsz azok szoktak leginkább hûtlenek lenni akik nyakra fõre hajtogatják, hogy szeretlek. Akkor azért már gyanús, mivel vagy nem tudja más képpen kifejezni a szeretetét, vagy nem akarja(ez a súlyosabb)...

Vagy fogalma sincs róla mi az hogy szerelem.

[Raggie]

Nem hinném, hogy lenne valóságalapja annak, hogy aki többször mondja, az a hûtlenebb.

Nemtom, én a környezetembõl szerzett tapasztalataim alapján írtam( vannak az évfolyamon elég nagy... khm... "p*csák", nincs ennél jobb szó sajna a szótáramban, szóval õk az elõbb említett módon járnak el...)

Ha még szeretik is egymást, akkor akár egy egész életet is le tudnak élni együtt.

Nagyon igaz! Bár a múlt(mosmár múlt elõtti) században ez a tényezõ hiányozhatott is akár...

Vagy fogalma sincs róla mi az hogy szerelem.

Aaz már durva!  

[Djinn]

Aaz már durva!  

Lehet, hogy durva, de a legtöbb ember nem tudja, mi a szerelem. Vagy mi a szeretet. Egyébként nagyon nem mindegy. A kettõ nem ugyanaz.

[Ramiz]

Jó, jó, de honnan tudjátok, hogy az x fogalom* tényleg az, aminek ti gondoljátok? Vagy hogyan lehet valakivel megértetni ezen szavak jelentését? Maximum a saját "olvasatát", "értelmezését" tudja mindenki rájuk erõltetni.
Én, ha nagyon erõltetem, rájövök, hogy nem tudom, mit jelent.
De ettül még nem vagyok "elõrébb" a megértésben.

Kell az, hogy két ember ugyanúgy értelmezze x-et*, ahhoz, hogy jól kijöjjenek?
Talán nem is.

----
* : jelen esetben az "sz" betûs szó/szavak

[Raggie]

Kell az, hogy két ember ugyanúgy értelmezze x-et*, ahhoz, hogy jól kijöjjenek?
Talán nem is.

Azért a szado-mazo + romantika nemannyira passzol ! Tehát azért legalább hasonlítania kell egymáshoz a két felfogásnak(szvsz).

[Moha]

* : jelen esetben az "sz" betûs szó/szavak

Szex, szodómia, szipó, szadizmus, sz...
---
Na jó, komolyra fordítva a szót: szerintem a szerelem mindenkinek mást jelent. Nem lehet egyszerûen definiálni a fogalmát, így nem is mondható el, mi is valójában a szerelem. Mindenkinek magának kell ezt megtalálnia és értelmeznie. A szeretet és a szerelem tényleg nem ugyanaz, és még a szereteten belül is van több "fajta".
A szerelem - akármennyire is pezseg az elején - idõvel alábbhagy, és akkor mûködik jól egy kapcsolat, ha ilyenkor a szerelem szépen lassan átalakul szeretetté és ragaszkodássá.
Szerintem manapság sokan elhamarkodottan rohannak bele a házasságba, és csak késõbb derül ki, hogy igazán nem is illenek össze. Aztán meg jön a válás...

[Damnatus]

Hali!

A szerelem - akármennyire is pezseg az elején - idõvel alábbhagy, és akkor mûködik jól egy kapcsolat, ha ilyenkor a szerelem szépen lassan átalakul szeretetté és ragaszkodássá.

Szerintem ez nem így van! A szerelem megmarad, csak a szenvedély hagy alább! Ami meg természetes.

[Moha]

Hali!

Szerintem ez nem így van! A szerelem megmarad, csak a szenvedély hagy alább! Ami meg természetes.

Hát nem tudom, lehet.
De minél jobban bogozgatjuk ezt a témát, annál gubancosabb lesz, nem?

[Djinn]

Jó, jó, de honnan tudjátok, hogy az x fogalom* tényleg az, aminek ti gondoljátok? Vagy hogyan lehet valakivel megértetni ezen szavak jelentését? Maximum a saját "olvasatát", "értelmezését" tudja mindenki rájuk erõltetni.

Ezt nem kell megértetni. Érezni kell. Ráerõltetni meg senkire nem szabad soha!!!

Kell az, hogy két ember ugyanúgy értelmezze x-et*, ahhoz, hogy jól kijöjjenek?
Talán nem is.

Szterintem nem szügséges, hogy ugyanúgy lássák. Sõt, talán nem is létezik két ember, aki ugyanúgy értelmezi ezeket a dolgokat. Ez (is) a szép benne.

A szerelem - akármennyire is pezseg az elején - idõvel alábbhagy, és akkor mûködik jól egy kapcsolat, ha ilyenkor a szerelem szépen lassan átalakul szeretetté és ragaszkodássá.

Ezzel azt feltételezed, hogy a szerelemhez nem szükséges a szeretet. Szerintem nem így van, igenis kell hozzá, különben nincs alapja az egész dolognak...

Szerintem ez nem így van! A szerelem megmarad, csak a szenvedély hagy alább! Ami meg természetes.

Egyátalán nem természetes!!! Ha a szenvedély elmúlik, akkor ott valami baj van.

[Feldin]

De
De biztos lesz haszna!

[Damnatus]

Hali!

Djinn
Nem a vágy múlik el, hanem a szenvedély. És ez bizony a korral és az idõvel jár!

[Djinn]

Hali!

Djinn
Nem a vágy múlik el, hanem a szenvedély. És ez bizony a korral és az idõvel jár!

Elsõre is értettem. Tudom mi a különbség
De akkor is úgy gondolom.

[Damnatus]

Hali!

Majd az idõ eldönti!

[Animal]

Hali!

Majd az idõ eldönti!

Ez így van
Nekem 6 éve tart a kapcsolatlom (relatív, hogy nagy idõ-e   ), úgyhogy csak ez alapján tudodk nyilatkozni. És csak az én tapasztalatom. Kívánom, hogy  senkinek ne legyen másmilyen tapasztalata!!

[Ramiz]

Majd az idõ eldönti!

Mint a pisai tornyot.

[Raggie]

Mint a pisai tornyot.

Ramiz te..... a francba ezt a szokásomat már abbahagytam...

On: Az idõ sokmindent eldönthet, de szvsz nem a döntéseket kellene rá bízni, mivel a saját életérõl, egy ember(két ember) inkább maga döntsön. Az idõ inkább elsimítja, elrendezi a dolgokat. Esetleg szokásokat kreál, vagy éppen rászoktat valamire, vagy kiegyenlít, de semmiképpen sem dönt helyetted...

Edit: elég nagyra sikerült a post két fele közt a kontraszt

[Feldin]

Ramiz te..... a francba ezt a szokásomat már abbahagytam...

On: Az idõ sokmindent eldönthet, de szvsz nem a döntéseket kellene rá bízni, mivel a saját életérõl, egy ember(két ember) inkább maga döntsön. Az idõ inkább elsimítja, elrendezi a dolgokat. Esetleg szokásokat kreál, vagy éppen rászoktat valamire, vagy kiegyenlít, de semmiképpen sem dönt helyetted...

Edit: elég nagyra sikerült a post két fele közt a kontraszt

De tovább él!!! Ramiz te debil!!!!

[Moha]

hmmm hát igen. ezek nem teljesen normális dolgok... sajnos perverz beteg ötletekbõl nincsen hiány... ezeknek kevés az elmegyógyintézet is... a mai fiatalok nevelése sajnos nagyon el van cs*szve...
Nekem nem az a gondom, hogy nem akarom a gyerekemet ezzel a világgal büntetni, hanem félek hogy elrontom a nevelését, félek hogy nem lesz elég idõm hogy foglalkozzak vele, és idõvel megfelelõ magyarázatok nélkül belõle is egy beteg állat válhat... Mert hiszek benne, hogy megfelelõ környezetben felnõve, ezek az emberek se követték volna el azt, amit tettek. Amennyiben bebizonyítjátok hogy pedig de, akkor elkezdek aggódni...

Most látom, hogy ez már kicsit általánosabb elmélkedés, nem kapcsolódik szorosan a topic-hoz, de talán még elfér itt.

Na igen. Ilyeneken gondolkodtam én is.
És ebben megerõsített az, hogy látom unokatestvéremék (nem túl jó) példáját: 27 évesen 3 gyerek, idejük alig van rájuk (rohanás, stressz), és ha valamit nem jól csinál a gyerek, akkor püff egy tasli...
Meg is látszik az eredmény sajnos: a legnagyobb fiú (aki mellesleg a keresztfiam) szabály szerûen vad és agresszív (dobálózik mindennel, lendületbõl nekifut az embernek, stb - alig 3 évesen...)
Én NEM szeretnék ilyen szülõ lenni. De sajnos a mai világ csupa rohanás, mindenki ideges, sosincs idõ semmire: ergo JÓL át kellene gondolni, mielõtt valaki gyerelet vállal.

[Fazék]

Na igen. Ilyeneken gondolkodtam én is.
És ebben megerõsített az, hogy látom unokatestvéremék (nem túl jó) példáját: 27 évesen 3 gyerek, idejük alig van rájuk (rohanás, stressz), és ha valamit nem jól csinál a gyerek, akkor püff egy tasli...
Meg is látszik az eredmény sajnos: a legnagyobb fiú (aki mellesleg a keresztfiam) szabály szerûen vad és agresszív (dobálózik mindennel, lendületbõl nekifut az embernek, stb - alig 3 évesen...)
Én NEM szeretnék ilyen szülõ lenni. De sajnos a mai világ csupa rohanás, mindenki ideges, sosincs idõ semmire: ergo JÓL át kellene gondolni, mielõtt valaki gyerelet vállal.

Még mindig azt a biológus barátom által adott könyvet olvasom Jared Diamond - A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása címmel és szerinte is vicces, hogy sikerült elérnünk a napi 8-12 órás munkamenetet a vadászó-gyûjtögetõ életmód napi 6 óra munkájához képest Jó ez egy elég sarkított példa, de a lényeget, hogy a munkában töltött idõt csökkentsük sikertelenségét érzékelteti talán. Velem sem tudtak sokat törõdni a szüleim, kész szerencse illetve a jó társaságba kerülésnek köszönhetem vélhetõen, hogy mégiscsak valami emberféleség lett belõlem Apám Ausztriában dolgozott, 4-5 évig, kb heti 1x láttam, Anyám még itthon is rendszeresen dolgozik. Egyszerûen ha tisztességesen meg akar élni az ember, akkor kompromisszumokat kell kötnie, és ez gyakran a gyerek rovására történik és a kellemetlen ebben, hogy a gyerek érdekében(!), hogy jobb iskolába járhasson, hogy meglegyen a számítógépe, hogy vehessen könyveket, hogy kényelmesen élhessen, hogy tudjon szórakozni, stb, stb., és végül, hogy neki majd könnyebb legyen... és pont ez nem valósul meg. Az esetek többségében neki is ugyanúgy kell majd güriznie, ugyanúgy nem lesz ideje a gyerekére, ugyanúgy kompromisszumokat kell kötnie, és ezeket igencsak nehéz megítélni, hogy mennyire jól lett az egyensúlyra törekvés megvalósítva...

[Moha]

Magyarul: a 22-es csapdája...
De tényleg ha manapság becsületesen akarsz megélni, akkor jó esetben is agyon kell dolgoznod magad.
Nálunk is elég elfoglaltak a szülõk, de szerencsére nekünk itt voltak a rokonok (nagyszülõk, "pótnagymama"), szóval még volt foglalkozva velünk. Nomeg itthon általában - legalább is anyu részérõl - mindig a megmagyarázás volt elõbb és gyakorlatilag sosem ütöttek meg, maximum olyan "ejnye-bejnye" módra. Mondjuk apám legtöbbször amolyan "let their things be" hozzáállással volt - azaz semlegesen viselkedett.
Nem azt mondom, csináltam én is nagy hülyeségeket, de általában meg is ittam a levét, szóval a tanulság megvolt.
Ilyen szempontból tehát azért én is szerencsés vagyok.

Mostanában viszont szinte mindennapossá váltak a veszekedések és meg kell mondjam, nagyon nem szeretem az ilyen légkört.
De félek, hogy évek múltával velem is ez lenne.

(Na, asszem megint sikerült egy zavaros postot összehoznom. Megyek is aludni...)

[Damnatus]

Hali!

Én mondjuk a nevelõ célzatú pofont nem tartom rossz dolognak. De ez nem egyenlõ a veréssel, és csak akkor alkalmazandó, ha már minden egyéb lehetõséget kipróbáltunk.

[Raggie]

Na itt azért sztem fontos, hogy lányról vagy fiúról beszélünk. Egy fiúnak minden további nélkül kuitalnék egy atyai nevelõ pofont ha rászolgált, mivel a gyerek tényleg megtanulja, hogy azt nem szabad, és ha majd felnõ akkor õ is rájön, hogy az úgy volt rendjén, az ahoz kellett, hogy meg legyen nevelve és nem pedig ahoz, hogy az apja kitöltse rajta a mérgét. A lányokkal más a helyzet szvsz, de hozzzájuk nem értek, lévén én sem vagyok lány...

[Damnatus]

Hali!

Lánynak max a kezére! Majd az anyja   . Remélem kevésszer kerülök majd ilyen helyzetben. Nekem jobban fog fájni, mint neki!

[Ramiz]

Nem szabad verni a gyereket! Higgyétek el, megnyomorítja a lelkét, akkor is, ha csak kicsit - de maradandóan!

Engem vertek, nem mondom, hogy sokat, de rendszeresen. A bátyámat többet (õt úszáson és dzsúdón is...). Egyikünk sem szereti az apánkat. Ezzel jár a verés. És még csak nem is tanultam belõle (hazugság, csalás stb), csak a szüleimmel dörzsöltebb lettem, sunyibb és rezzenéstelenül hazudok, ha kell. És úgy kell magamat lenevelnem róla más emberekkel kapcsolatban... bár talán így jobb... felkészítés "a Mai Világra"...

[Damnatus]

Hali!

Én nem is verésrõl, hanem nevelõ célzatú szülõi pofonról beszéltem! Verni valónban nem szabad a gyereket!