Vallás, filozófia, ezoteria

[Zanador]

Nem akarlak elkeseríteni, de van ilyen. Ha nem is ezzel a szöveggel....  :ad:

Bazz... ennyit az áhitatról. Mi maradt akkor még meg?

bpka000: ezzel meg igazából csak annyi a bajom, hogy valahol igazad van, sajna...

[Damnatus]

Hali!

vallás korszerûsödése:
a biblia szövege ugyanaz. de nem ugyanazt jelenti ama embere számára, mint a középkori, ókori ember számára. Nem islehet érteni adolgokat, ha az ember nem ismeri valamennyire a régi korszakot, régi szokást stb. A modernizálás azt jelenti, hogy a régi tartlmat új köntösbe kell öltöztetni. Most az lesz a példa, hogy ne lopd el más autóját, mígrégen ne lopd el mástehenét.

az sms pedig arról szól, hogy minden napra kapsz egy gondolatot a Bibliából, amin elmélkedhetsz (mert nincs idõd otthon elõvenni a Bibliát)

A pápa kijelentette, hogy nem csak a keresztények üdvözülhetnek, más vallások hívõi is, akik a keresztény értékrendnek megfelelõ életet élnek. Ezzel nem zárta ki õket.

az embereknek szükségük van valamilyen vezetõre. Nincs az az ember, aki ne vett volna át értékeket célokat vislekedét környezetébõl (szülõk, rokonok, ismerõsök). A vallás leírja a követendõ értékeket. Max azon lehetgondolkodni, hogy ezek az értékek követendõk-e.

akaratgyengeség
az is akaratgyenge, akik pl. cigizik, kávézik. vagy egyéb szenvedélyei vannak.

[Ramiz]

Shiroi: akkor magyarázd meg! De nem arra gondolok, hogy azért halt meg, mert így messzebre ment a dolog híre, meg azért is, mert feltámadhatott, és így vallás született. Ha ezért, akkor az Újszövetség komolytalan.

[Djinn]

Én nem utálom a Valentin napot, mert nekem olyan, mint a többi normális nap, számomra eddig semmit sem jelent. És a Valentin nap pedig a szerelmeseké tudtommal, nem a szereteté. Nem mintha akár a szeretetnek akár a szerelemnek ki kéne jelölni spec napokat, hogy akkor "most kell szeretni?

Én nem mondtam, hogy csak a spec napokon kell szeretni. De ha nem akarjátok érteni, úgyis mindegy.

A másikhoz: én nem utálom az életet, csupán igazságtalannak tartom. Nagyon sok esetben az boldog, aki nem érdemli meg, és az boldogtalan, aki boldogságot érdemelne. Keresztények elintézik annyival, hogy majd a mennyországban, na majd ott... és mi van, ha nem?

Na és ki mondja meg, hogy ki érdemli meg? Szvsz ez zsákutca. Nagyon rossze megközelítése a dolgoknak. Az tény hogy az élet sokszor igazságtalan, de sokszor ezt ürügynek használjuk arra, hogy igazoljuk magunkat. Meg a hibáinkat. Bocs senkit nem akarok megsérteni, de ez a helyzet. És igen természetesen rám is igaz...
 
Ha már itt tartunk mi a boldogság? Ez sem olyan egyszerû kérdés szerintem...

bocs hogy átjöttem ide, de mindent az offtopcba írok akkor is ha lenne helye  

[Damnatus]

Hali!

A boldogság az, amikor úgy érzed, hogy ha meghalnál, akkor nem bánnál meg semmit. Amikor testileg lelkileg, szellemileg elönt az elégedettség, a teljesség.

[Rounin]

Hali!

A boldogság az, amikor úgy érzed, hogy ha meghalnál, akkor nem bánnál meg semmit. Amikor testileg lelkileg, szellemileg elönt az elégedettség, a teljesség.

Viszont ilyenkor nem akarsz meghalni A boldogság olyan érzés, amit nem akarsz elveszíteni, szeretnéd, ha örökké tartana.

[Djinn]

Hali!

A boldogság az, amikor úgy érzed, hogy ha meghalnál, akkor nem bánnál meg semmit. Amikor testileg lelkileg, szellemileg elönt az elégedettség, a teljesség.

Ez inkább csak pillanatokra vonatkozik nem? Akkor az ember csak pillanatokra lehet boldog? Folyamatosan nem?

Viszont ilyenkor nem akarsz meghalni  A boldogság olyan érzés, amit nem akarsz elveszíteni, szeretnéd, ha örökké tartana.

Örökké? Vigyázzunk vele. Az örökké nagyon hosszú idõ  

Talán, ami ma bologságot okoz, holnap már terhünkre van nem?
És ha olyan sokáig érzed, nem 'unod-e' meg? Akkor is olyan nagy ajándék lesz?

[Damnatus]

Hali!

Nekem nem csak 1 pillanatig tartott.

A boldogság több mint az öröm. Teljesen átjárja az embert, erõt ad.

[Djinn]

Hali!

Nekem nem csak 1 pillanatig tartott.

A boldogság több mint az öröm. Teljesen átjárja az embert, erõt ad.

Szerintem is így van. Illetve már én is éreztem ezt. Vagyis érzem most is. Hát nehéz ezt meghatározni.
Szerintem több féle boldogság is van. Van amit folyamatosan érzek bizonyos okokból. És van amit alkalmakkor. Pl. boldog vagyok, ha Animal örül annak az ajándéknak, amit tõlem kap. Szóval boldoggá tesz, ha boldoggá teszem.   Vagy ezt hívod te örömnek?
És a boldogság nem jelenti, hogy nem lehtsz szomorú vagy rosszkedvû. Nagyon is. A kettõ nem zárja ki egymást.

[Moha]

Pl. boldog vagyok, ha Animal örül annak az ajándéknak, amit tõlem kap. Szóval boldoggá tesz, ha boldoggá teszem.

:sóhaj: Ez mély, fájdalmas emlékeket juttat eszembe. :beken:

[Damnatus]

Hali!

A boldogság állapot, az öröm érzés. Ezért tart az öröm csak pillanatokig.
Remélem így érthetõbb!

[Djinn]

Hali!

A boldogság állapot, az öröm érzés. Ezért tart az öröm csak pillanatokig.
Remélem így érthetõbb!

Igen az. Köszönöm.  

[Ramiz]

Úúú, fizikán most pont ezt taglaljuk... boldogság, erkölcs, jó...
Nekem a boldogság egy olyasmi, mint egy délibáb, amit az ember soha nem érhet el, de törtethet felé.
Amikor mindent megteszek, hogy valamikor boldog lehessek, akkor küzdök, és fáradt vagyok, és nem boldog, amikor pedig nem csinálok semmit, csak részegen fekszek valahol, meleg van, és elnyúlok a földön, és zenét szûrök át kilazuló agyán, és kilazítom a görcsöt a tagjaiból, és visszasimítom az agyamba a felborzolódott idegszálakat, és a falnak dõlök, senki sem bánt, olyankor kerülök a legközelebb a boldogsághoz, pedig nem tudnék még egy hétig sem így élni, ha nem kellene... Szóval egy ilyen teljesen ellentmondásos dolog ez a boldogság, olyasmi, mint az Isten... sokat beszélnek róla, rengeteg sokatmondó hûtõmágnest teleírnak róla, minden valamirevaló írónak megvan a maga bölcsessége róla, de senki nem tud biztosat... talán nem is létezik...

[Djinn]

Úúú, fizikán most pont ezt taglaljuk... boldogság, erkölcs, jó...
Nekem a boldogság egy olyasmi, mint egy délibáb, amit az ember soha nem érhet el, de törtethet felé.
Amikor mindent megteszek, hogy valamikor boldog lehessek, akkor küzdök, és fáradt vagyok, és nem boldog, amikor pedig nem csinálok semmit, csak részegen fekszek valahol, meleg van, és elnyúlok a földön, és zenét szûrök át kilazuló agyán, és kilazítom a görcsöt a tagjaiból, és visszasimítom az agyamba a felborzolódott idegszálakat, és a falnak dõlök, senki sem bánt, olyankor kerülök a legközelebb a boldogsághoz, pedig nem tudnék még egy hétig sem így élni, ha nem kellene... Szóval egy ilyen teljesen ellentmondásos dolog ez a boldogság, olyasmi, mint az Isten... sokat beszélnek róla, rengeteg sokatmondó hûtõmágnest teleírnak róla, minden valamirevaló írónak megvan a maga bölcsessége róla, de senki nem tud biztosat... talán nem is létezik...

De igen. Boldogság biztosan létezik. Tudom, mert már találkoztunk  
 Tökéletesség nincs! Tehát tökéletes boldogság sincs.
Nem is lehetne, mert ha nem lennének nehézségek, akkor nem értékelnéd a jót sem. Már nem is lenne boldogság...  

[Djinn]

Ez most kicsit olyan volt, mint ha azt kérdezted volna: 'Nem unsz majd rá a másikra? Mit fogsz tõle kérdezni egy idõ után?" Tény, hogy egy barom gyerektõl hallottam ezt, de akkor is ez jutott eszembe. Nehogy félreértsd!

 

Ezzel a dologgal nem konkrétan párkapcsolatra gondoltam. Nem csak amiatt lehet boldog az ember  

Pontosan. Példa: ma tudtam meg, hogy szombaton nem tudjuk együttölteni az egész napot, legfeljebb a délutánt (és az összes többi nap kiesik a héten, a szerdát kivéve). Ritka sz*rul érzem magam. De jöjjön csak el végre a holnap délután, és lássam meg egy pillanatra...  
Vagy netán ez rossz példa volna?

Nem, nagyon is jó példa.
De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben.  

[Moha]

Pontosan. Példa: ma tudtam meg, hogy szombaton nem tudjuk együttölteni az egész napot, legfeljebb a délutánt (és az összes többi nap kiesik a héten, a szerdát kivéve). Ritka sz*rul érzem magam. De jöjjön csak el végre a holnap délután, és lássam meg egy pillanatra...  
Vagy netán ez rossz példa volna?

Miért lenne rossz példa? Pont ez a lényeg. Ha nem látod azt, akit szeretsz, persze, hogy sz*rul érzed magad. De a lelked mélyén boldog vagy, mert tudod, hogy ott van neked, és nemsokára újra láthatod.
De én nem igazán tudom megfogalmazni, mi az igazi boldogság. Ingatag dolog ez. Mert pl. ha sokáig vársz valakire, aztán nem azt kapod, amire számítottál... :sóhaj:

(Mit tudom én... most elég depis hangulatom van, légyszi nézzétek el nekem, ha hülyeségeket írok!)

[Djinn]

Példa most (szerencsére?) nem jut eszembe, de sajnos tényleg így van. Olyan kis apróságok bántanak, hogy én sem hiszem el.

Hát mi 5 és 1/2 éve vagyunk együtt és 9 éve ismerjük egymást. Mondhatom, hogy minden csak idõ kérdése. A lényeg, hogy mindent meg kell beszélni.
A legfontosabbak: Õszinteség, bizalom, türelem  

Miért lenne rossz példa? Pont ez a lényeg. Ha nem látod azt, akit szeretsz, persze, hogy sz*rul érzed magad. De a lelked mélyén boldog vagy, mert tudod, hogy ott van neked, és nemsokára újra láthatod.

Teljesen egyetértek.

[Moha]

Erre viszont majdnem ugyanazt mondhatom neked, mint te nekem. Miért lenne hülyeség? Bár ezt a "várást" azért kétfelé lehetne vágni:
1. Azt várod, hogy összejöjjetek
2. Azt várod, hogy találkozzatok
De természetesen mindkét esetben igaz.

Esetemben a 2.-ról volt szó. De inkább nem részletezném. Egyrészt mert már a múlt, másrészt meg errõl regényt lehetne írosgálni...

[Djinn]

Elhinnéd, ha most azt mondanám, hogy ugyanezeket tartom én is a legfontosabbnak?  

Hát persze! Fura vagyok, de azért annyira nem, hogy minden gondolatom egyedi legyen  

[Djinn]

Azért még annyit hozzáfûznék a dologhoz, hogy a boldogság igen munkás dolog. Ritkán csöppen az ember ölébe. Mi is nagyon megküzdöttünk érte. Ezt csak azért mondom, mert sokszor elhangzanak "az élet igazságtalan" féle kijelentések. Tényleg az. Tenni kell ellene. Úgyis mindenki pofára esik párszor. Szerintem ez elkerülhetetlen. De ha nem is próbálkozik valaki, tuti hogy sosem találja meg amit keres. Akármi is legyen az...  

[Moha]

De ha nem is próbálkozik valaki, tuti hogy sosem találja meg amit keres. Akármi is legyen az...  

Ez nagyon igaz, de szerintem néha kell valaki, aki egy kudarc után (legyen az bármilyen téren) bátorítja az embert, hogy talpra tudjon állni. E nélkül hamar feladnánk szerintem. Legalább is nem biztos, hogy mindenki önerejébõl el tudja viselni a kudarcokat és folytatni.

[Djinn]

Ez nagyon igaz, de szerintem néha kell valaki, aki egy kudarc után (legyen az bármilyen téren) bátorítja az embert, hogy talpra tudjon állni. E nélkül hamar feladnánk szerintem. Legalább is nem biztos, hogy mindenki önerejébõl el tudja viselni a kudarcokat és folytatni.

Ezzel teljesen egyetértek. Jó ha van az embernek egy barátja. (lehet az szülõ vagy testvér is akár).
Nekem sajnos sok problémám volt a barátokkal. Meg a haverokkal is.
De tény, hogy régen is mindig volt valaki aki átsegített a nehéz idõkön. (többnyire a bátyám).

[Zanador]

Na, akkor most már én is hozzászólok, még úgy is, hogy nem vagyok otthon a terepen.
Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent, ezen össze lehet veszni, el lehet fogadni a másik véleményét, és figyelmen kivül is lehet hagyni, nem számit, szerintem a boldogság teljesen más bármelyik két embernél. Abban van az összefüggés, hogy _mitõl_ lesz boldog az ember. Néhány dologtól mindenki az lesz, és általában minden ami boldogságot okoz, ugyan úgy okozhaz bánatot is: nincs is rosszabb a "majdnem tökéletesnél". Annál, amiben az ember már benne látja a vágyát, amit mindig is akart, de mégsem az. A különbségek szembetûnõek lesznek és nagyon ki tudják késziteni az embert. "Csak ez az egy apróság nem jó... miért nem lehet az?"
Egy elméletem szerint a kapcsolatok úgy néznek ki, hogy minél szorosabb két ember között, annál erõsebben érzõdnek át az egyik emberrõl a másikra az egyes dolgok. (Ez vonatkozik mindenre a közösségben az egyénrõl kialakult képtõl kezdve egészen a hangulatingadozásokig.) Például egy ellenségem nem tud annyira felbosszantani, vagy elszomoritani, hiába is próbálkozik, mint egy barátom, ha hülye, vagy ha rosszul érzi magát. Minél közelebb van egy adott emberhez egy másik, annál erõsebben hatnak a teljsen apró dolgok is. Ezért van az szerintem, amit Djinn is mondott:
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "
Hülye megfogalmazás, de most jobban nem megy: az ilyen emberrel "nagy felületen érintkezünk" (kb igy fogalmazom meg magamban, ha valaki tud jobbat szóljon, és átirom, hogy másokat ne zavarjon), és ez vonatkozik arra is, hogy egy szeretett társtól, vagy jó baráttól olyan dolgoknak is örülönk, aminek mástól annyira nem, és olyan is fájdalmas, amit mástól fel sem veszünk. (Djinn, ha nem igy értetted akkor elnézést)
A beszéd nálam az elsõdleges eszköz mindenre, szóval a problémák kezelésére is. A bajom az az, hogy nagyon kevés emberrel vagyok igazán õszinte, és néhánnyal, akivel az akarok lenni, egyszerûen nem megy. Vannak barátaim, olyanok, akikre bármit rábiznék, de nem tudom, hogy hogyan tudnék velük úgy beszélni egy csomó dologról, hogy azzal ne fölöslegesen nagy terhet tegyek rájuk, továbbá az olyan dolgokról se tudok beszélni, amiben nem vagyok biztos. A családommal meg egyáltalán nem tudok beszélni (pl itthon még arról se tud senki, hogy ide miket szoktam irni, a versekrõl aztán végképp nem). Majd kiderül meddig birom igy.
Szerintem egyelõre ennyi elég belõlem. (nekem kicsit sok is)

[Damnatus]

Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent,

Egy elméletem szerint a kapcsolatok úgy néznek ki, hogy minél szorosabb két ember között, annál erõsebben érzõdnek át az egyik emberrõl a másikra az egyes dolgok.
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "

A beszéd nálam az elsõdleges eszköz mindenre, szóval a problémák kezelésére is. A bajom az az, hogy nagyon kevés emberrel vagyok igazán õszinte, és )

Na szépen sorban:
szerintem boldogságból csak 1 fajta van, a kérdés az, hogy a többi érzés mennyire nyomja el.
szvsz pl. a Ramiz által leírt helyzet öröm volt. Nekem is sökminden okoz örömöt, de tudom, hogy ez nem boldogság.

Hát az elméleted kicsit átalakítva létezik a pszichológiában. Ha valaki fontos nekünk, akkor rá jobban figyelünk. És ezért jobban hatunk egymásra. Illetve a kapcsolat szubjektív voltából és a kommunikációs zavarokból adódóan elõfurdulnak véletlen megbántások is. Amiket mástól fel sem vennél, de a barátnál/kedvesnél félreértesz...

Velem is hasonló a helyzet, de én a legközelebbi barátaimmal megosztom azért a dolgaimat. Nálam inkább az a baj, hogy az empatikus készségem nagyon alacsony, az érzelmi jellegû információkat nem érzékelem/rosszul dolgozom fel. pl. ha beszélgetünk, akkor szinte elõre kitalálom, hogy mit akarsz mondani, de azt, hogy van-e kedved még beszélgetni, már csak a nagyon egyértelmû jelzésekbõl.

[Djinn]

Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent, ezen össze lehet veszni, el lehet fogadni a másik véleményét, és figyelmen kivül is lehet hagyni, nem számit, szerintem a boldogság teljesen más bármelyik két embernél

Ez igaz. Én is így gondolom. Sõt egy embernél is változhat az idõ függvényében, hogy mit jelent neki a boldogság.

Például egy ellenségem nem tud annyira felbosszantani, vagy elszomoritani, hiába is próbálkozik, mint egy barátom, ha hülye, vagy ha rosszul érzi magát. Minél közelebb van egy adott emberhez egy másik, annál erõsebben hatnak a teljsen apró dolgok is. Ezért van az szerintem, amit Djinn is mondott:
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "
Hülye megfogalmazás, de most jobban nem megy: az ilyen emberrel "nagy felületen érintkezünk" (kb igy fogalmazom meg magamban, ha valaki tud jobbat szóljon, és átirom, hogy másokat ne zavarjon), és ez vonatkozik arra is, hogy egy szeretett társtól, vagy jó baráttól olyan dolgoknak is örülönk, aminek mástól annyira nem, és olyan is fájdalmas, amit mástól fel sem veszünk. (Djinn, ha nem igy értetted akkor elnézést)

De igen, erre gondoltam. Bár én sosem törtkedtem a tökéletesre, Szerintem az is az emberi kapcsolatok szápségéhez tartozik, hogy a másik hibáit elfogadjuk. Segítünk változtatni rajta ugyan, de elfogadjuk, ha nem megy. (na persze nem akármilyen hibára gondolok)

Szerintem egyelõre ennyi elég belõlem. (nekem kicsit sok is)

Nekem nem. Írjál még, mert engem pl érdekel.  

[Djinn]

Velem is hasonló a helyzet, de én a legközelebbi barátaimmal megosztom azért a dolgaimat. Nálam inkább az a baj, hogy az empatikus készségem nagyon alacsony, az érzelmi jellegû információkat nem érzékelem/rosszul dolgozom fel. pl. ha beszélgetünk, akkor szinte elõre kitalálom, hogy mit akarsz mondani, de azt, hogy van-e kedved még beszélgetni, már csak a nagyon egyértelmû jelzésekbõl.

Na ezzel én pont forditva vagyok. De az sem jobb. Sok probémám adódott már abból, hogy bizonyos dolgokat meglátok és megérzek.  :eeek:
 
(nem vagyok jós vagy ilyesmi, mielött valaki vicceskedni akarna   )

[Ramiz]

szvsz pl. a Ramiz által leírt helyzet öröm volt. Nekem is sokminden okoz örömöt, de tudom, hogy ez nem boldogság.

Nem, az öröm az sokkal rövidebb, pl jót nevetni egy viccen. De ez akár egy estét is eltarthat. Mélyebb, mint az öröm. Tehát boldogság.

[Zanador]

Damnatus:1. pszihológiát sose tanultam, bár érdekel. 2. nem mondtam, hogy  a boldogságnak több fajtája van, csak azt, hogy neked ez mást jelent, mint a többieknek. Ebbõl adódik a nézeteltérés, pedig szerintem mindenkinek igaza van, csak a boldogság teljesen szubjektiv. Ehhez tartozik, bár egy kicsit elvont hasonlat, hogy elég sokszor elgondolkozok azon, hogy két ember ugyan azt a szint látja-e, amikor ránéznek egy falevélre, vagy csak régen megmondták nekik, hogy "ez a zöld" és azóta azt a szint zöldnek nevezik. A boldogság is kicsit ilyen szerintem: valamikor régen kialakult mindenkiben, hogy mi is az a "boldogság", és azóta azt tekintik annak. Mivel nem lehet érzéseket egy az egyben átvinni bármely két ember között, ezért szerintem ezt nem lehet fixen meghatározni.
Djinn: egyet értünk abban, hogy a hibáktól lesz érdekes egy kapcsolat. Én alapból nem akarok senkit se megváltoztatni, mert valaki éppen attól lett a barátom, hogy olyan, amilyen. Innentõl mit változtassak rajta? Pár tudajdonság, szokás persze nem tetszik, de elvi problémáim vannak a kivülrõl történõ változtatással.
Azt meg, hogy a másik mit gondol és érez beszélgetés közben, azt elég pontosan ki tudom találni. Ebbõl nálam egy újabb probléma adódik: mivel tudom magamról, hogy ez igy megy, egy idõ után nem tudom elkülöniteni egy helyzetben, hogy mi az amit valószinûleg tényleg gondol és érez a másik, és mi az, amit csak én képzelek oda...

[Karma XXL]

Nem, az öröm az sokkal rövidebb, pl jót nevetni egy viccen. De ez akár egy estét is eltarthat. Mélyebb, mint az öröm. Tehát boldogság.

Szerintem az "öröm" eltarthat akár napokig is, mégse lesz "boldogság" belõle. Egy tõrõl fakadnak, amikor az apró örömök összeadódhatnak, és akkor egy hosszabb ideig is "boldognak érzi magát" az ember. (Aberráció - nekem az egyenáramú generátorok mûködése jut eszembe errõl, ahogy a sok fél-sinusgörbe összegezve egyenest ad...)

Tapasztalat(lanság)ból szólok, eddigi pályafutásom alatt nem volt olyan, ami miatt igazából boldog lehettem volna (vagy csak nem tudok róla). De az idea, amit a boldogsághoz társítok, valami idõtlenebb, valami patetikus lelkiállapot.(Idealista vagyok...)

[Djinn]

Néhány idézet a boldogságról:

,,A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik;
s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak,
amit mi szeretünk,
nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."
(La Rochefoucauld)

,,Az öröm ott kezdõdik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni."
(Michel Quoist)

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."
(Goethe)

,,Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
(A.de Saint-Exupéry)

Mivel én nem vagyok egy költõ típus. ezért felhasználom mások tehetségét, hogy kifejezzem magam...
Még majd postolok ilyeneket ha valakit érdekel.
Most idézetet keresünk a meghívóra, úgyhogy találtam eleget  :eeek:

edit: tényleg ha valaki tud valami jó idézetet nekünk ne kíméljen! Akár saját írású is lehet!!!