Vallás, filozófia, ezoteria

[Djinn]

Elhinnéd, ha most azt mondanám, hogy ugyanezeket tartom én is a legfontosabbnak?  

Hát persze! Fura vagyok, de azért annyira nem, hogy minden gondolatom egyedi legyen  

[Djinn]

Azért még annyit hozzáfûznék a dologhoz, hogy a boldogság igen munkás dolog. Ritkán csöppen az ember ölébe. Mi is nagyon megküzdöttünk érte. Ezt csak azért mondom, mert sokszor elhangzanak "az élet igazságtalan" féle kijelentések. Tényleg az. Tenni kell ellene. Úgyis mindenki pofára esik párszor. Szerintem ez elkerülhetetlen. De ha nem is próbálkozik valaki, tuti hogy sosem találja meg amit keres. Akármi is legyen az...  

[Mattanja]

Esetemben a 2.-ról volt szó. De inkább nem részletezném. Egyrészt mert már a múlt, másrészt meg errõl regényt lehetne írosgálni...

Az már biztos!
Mondjuk a mi helyzetünk meglehetõsen ... hmmm ... extrém , ezért a legérdekesebb dolgokra is fel kell készülnöm, de akkor is:
SÍRÁS ON
Piszok egy érzés, amikor majd belepusztulok, hogy ne hívjam fel, aztán mikor mégis megteszem, akkor már keresem a hurkot a nyakam köré, mert valahogy nem azt kapom, amit vártam.
SÍRÁS OFF

[Moha]

De ha nem is próbálkozik valaki, tuti hogy sosem találja meg amit keres. Akármi is legyen az...  

Ez nagyon igaz, de szerintem néha kell valaki, aki egy kudarc után (legyen az bármilyen téren) bátorítja az embert, hogy talpra tudjon állni. E nélkül hamar feladnánk szerintem. Legalább is nem biztos, hogy mindenki önerejébõl el tudja viselni a kudarcokat és folytatni.

[Djinn]

Ez nagyon igaz, de szerintem néha kell valaki, aki egy kudarc után (legyen az bármilyen téren) bátorítja az embert, hogy talpra tudjon állni. E nélkül hamar feladnánk szerintem. Legalább is nem biztos, hogy mindenki önerejébõl el tudja viselni a kudarcokat és folytatni.

Ezzel teljesen egyetértek. Jó ha van az embernek egy barátja. (lehet az szülõ vagy testvér is akár).
Nekem sajnos sok problémám volt a barátokkal. Meg a haverokkal is.
De tény, hogy régen is mindig volt valaki aki átsegített a nehéz idõkön. (többnyire a bátyám).

[Zanador]

Na, akkor most már én is hozzászólok, még úgy is, hogy nem vagyok otthon a terepen.
Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent, ezen össze lehet veszni, el lehet fogadni a másik véleményét, és figyelmen kivül is lehet hagyni, nem számit, szerintem a boldogság teljesen más bármelyik két embernél. Abban van az összefüggés, hogy _mitõl_ lesz boldog az ember. Néhány dologtól mindenki az lesz, és általában minden ami boldogságot okoz, ugyan úgy okozhaz bánatot is: nincs is rosszabb a "majdnem tökéletesnél". Annál, amiben az ember már benne látja a vágyát, amit mindig is akart, de mégsem az. A különbségek szembetûnõek lesznek és nagyon ki tudják késziteni az embert. "Csak ez az egy apróság nem jó... miért nem lehet az?"
Egy elméletem szerint a kapcsolatok úgy néznek ki, hogy minél szorosabb két ember között, annál erõsebben érzõdnek át az egyik emberrõl a másikra az egyes dolgok. (Ez vonatkozik mindenre a közösségben az egyénrõl kialakult képtõl kezdve egészen a hangulatingadozásokig.) Például egy ellenségem nem tud annyira felbosszantani, vagy elszomoritani, hiába is próbálkozik, mint egy barátom, ha hülye, vagy ha rosszul érzi magát. Minél közelebb van egy adott emberhez egy másik, annál erõsebben hatnak a teljsen apró dolgok is. Ezért van az szerintem, amit Djinn is mondott:
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "
Hülye megfogalmazás, de most jobban nem megy: az ilyen emberrel "nagy felületen érintkezünk" (kb igy fogalmazom meg magamban, ha valaki tud jobbat szóljon, és átirom, hogy másokat ne zavarjon), és ez vonatkozik arra is, hogy egy szeretett társtól, vagy jó baráttól olyan dolgoknak is örülönk, aminek mástól annyira nem, és olyan is fájdalmas, amit mástól fel sem veszünk. (Djinn, ha nem igy értetted akkor elnézést)
A beszéd nálam az elsõdleges eszköz mindenre, szóval a problémák kezelésére is. A bajom az az, hogy nagyon kevés emberrel vagyok igazán õszinte, és néhánnyal, akivel az akarok lenni, egyszerûen nem megy. Vannak barátaim, olyanok, akikre bármit rábiznék, de nem tudom, hogy hogyan tudnék velük úgy beszélni egy csomó dologról, hogy azzal ne fölöslegesen nagy terhet tegyek rájuk, továbbá az olyan dolgokról se tudok beszélni, amiben nem vagyok biztos. A családommal meg egyáltalán nem tudok beszélni (pl itthon még arról se tud senki, hogy ide miket szoktam irni, a versekrõl aztán végképp nem). Majd kiderül meddig birom igy.
Szerintem egyelõre ennyi elég belõlem. (nekem kicsit sok is)

[Mattanja]

Szerintem egyelõre ennyi elég belõlem. (nekem kicsit sok is)

Jól szóltál, folytasd! Nincs értelme semmit külön kiemelnem, mert szinte mindegyik mondatoddal egyetértek!

[Damnatus]

Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent,

Egy elméletem szerint a kapcsolatok úgy néznek ki, hogy minél szorosabb két ember között, annál erõsebben érzõdnek át az egyik emberrõl a másikra az egyes dolgok.
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "

A beszéd nálam az elsõdleges eszköz mindenre, szóval a problémák kezelésére is. A bajom az az, hogy nagyon kevés emberrel vagyok igazán õszinte, és )

Na szépen sorban:
szerintem boldogságból csak 1 fajta van, a kérdés az, hogy a többi érzés mennyire nyomja el.
szvsz pl. a Ramiz által leírt helyzet öröm volt. Nekem is sökminden okoz örömöt, de tudom, hogy ez nem boldogság.

Hát az elméleted kicsit átalakítva létezik a pszichológiában. Ha valaki fontos nekünk, akkor rá jobban figyelünk. És ezért jobban hatunk egymásra. Illetve a kapcsolat szubjektív voltából és a kommunikációs zavarokból adódóan elõfurdulnak véletlen megbántások is. Amiket mástól fel sem vennél, de a barátnál/kedvesnél félreértesz...

Velem is hasonló a helyzet, de én a legközelebbi barátaimmal megosztom azért a dolgaimat. Nálam inkább az a baj, hogy az empatikus készségem nagyon alacsony, az érzelmi jellegû információkat nem érzékelem/rosszul dolgozom fel. pl. ha beszélgetünk, akkor szinte elõre kitalálom, hogy mit akarsz mondani, de azt, hogy van-e kedved még beszélgetni, már csak a nagyon egyértelmû jelzésekbõl.

[Djinn]

Elõször is szépen sorban: 1. boldogság: ez mindenkinél mást jelent, ezen össze lehet veszni, el lehet fogadni a másik véleményét, és figyelmen kivül is lehet hagyni, nem számit, szerintem a boldogság teljesen más bármelyik két embernél

Ez igaz. Én is így gondolom. Sõt egy embernél is változhat az idõ függvényében, hogy mit jelent neki a boldogság.

Például egy ellenségem nem tud annyira felbosszantani, vagy elszomoritani, hiába is próbálkozik, mint egy barátom, ha hülye, vagy ha rosszul érzi magát. Minél közelebb van egy adott emberhez egy másik, annál erõsebben hatnak a teljsen apró dolgok is. Ezért van az szerintem, amit Djinn is mondott:
"De arra is gondoltam, hogy akit szeretünk, az sokkal könnyebben meg tud bántani minket. És viszont.
Értsd: A szeretet/szerelem/boldogság sebezhetõvé is tesz. Nem feltétlenül negatív értelemben. "
Hülye megfogalmazás, de most jobban nem megy: az ilyen emberrel "nagy felületen érintkezünk" (kb igy fogalmazom meg magamban, ha valaki tud jobbat szóljon, és átirom, hogy másokat ne zavarjon), és ez vonatkozik arra is, hogy egy szeretett társtól, vagy jó baráttól olyan dolgoknak is örülönk, aminek mástól annyira nem, és olyan is fájdalmas, amit mástól fel sem veszünk. (Djinn, ha nem igy értetted akkor elnézést)

De igen, erre gondoltam. Bár én sosem törtkedtem a tökéletesre, Szerintem az is az emberi kapcsolatok szápségéhez tartozik, hogy a másik hibáit elfogadjuk. Segítünk változtatni rajta ugyan, de elfogadjuk, ha nem megy. (na persze nem akármilyen hibára gondolok)

Szerintem egyelõre ennyi elég belõlem. (nekem kicsit sok is)

Nekem nem. Írjál még, mert engem pl érdekel.  

[Djinn]

Velem is hasonló a helyzet, de én a legközelebbi barátaimmal megosztom azért a dolgaimat. Nálam inkább az a baj, hogy az empatikus készségem nagyon alacsony, az érzelmi jellegû információkat nem érzékelem/rosszul dolgozom fel. pl. ha beszélgetünk, akkor szinte elõre kitalálom, hogy mit akarsz mondani, de azt, hogy van-e kedved még beszélgetni, már csak a nagyon egyértelmû jelzésekbõl.

Na ezzel én pont forditva vagyok. De az sem jobb. Sok probémám adódott már abból, hogy bizonyos dolgokat meglátok és megérzek.  :eeek:
 
(nem vagyok jós vagy ilyesmi, mielött valaki vicceskedni akarna   )

[Ramiz]

szvsz pl. a Ramiz által leírt helyzet öröm volt. Nekem is sokminden okoz örömöt, de tudom, hogy ez nem boldogság.

Nem, az öröm az sokkal rövidebb, pl jót nevetni egy viccen. De ez akár egy estét is eltarthat. Mélyebb, mint az öröm. Tehát boldogság.

[Zanador]

Damnatus:1. pszihológiát sose tanultam, bár érdekel. 2. nem mondtam, hogy  a boldogságnak több fajtája van, csak azt, hogy neked ez mást jelent, mint a többieknek. Ebbõl adódik a nézeteltérés, pedig szerintem mindenkinek igaza van, csak a boldogság teljesen szubjektiv. Ehhez tartozik, bár egy kicsit elvont hasonlat, hogy elég sokszor elgondolkozok azon, hogy két ember ugyan azt a szint látja-e, amikor ránéznek egy falevélre, vagy csak régen megmondták nekik, hogy "ez a zöld" és azóta azt a szint zöldnek nevezik. A boldogság is kicsit ilyen szerintem: valamikor régen kialakult mindenkiben, hogy mi is az a "boldogság", és azóta azt tekintik annak. Mivel nem lehet érzéseket egy az egyben átvinni bármely két ember között, ezért szerintem ezt nem lehet fixen meghatározni.
Djinn: egyet értünk abban, hogy a hibáktól lesz érdekes egy kapcsolat. Én alapból nem akarok senkit se megváltoztatni, mert valaki éppen attól lett a barátom, hogy olyan, amilyen. Innentõl mit változtassak rajta? Pár tudajdonság, szokás persze nem tetszik, de elvi problémáim vannak a kivülrõl történõ változtatással.
Azt meg, hogy a másik mit gondol és érez beszélgetés közben, azt elég pontosan ki tudom találni. Ebbõl nálam egy újabb probléma adódik: mivel tudom magamról, hogy ez igy megy, egy idõ után nem tudom elkülöniteni egy helyzetben, hogy mi az amit valószinûleg tényleg gondol és érez a másik, és mi az, amit csak én képzelek oda...

[Karma XXL]

Nem, az öröm az sokkal rövidebb, pl jót nevetni egy viccen. De ez akár egy estét is eltarthat. Mélyebb, mint az öröm. Tehát boldogság.

Szerintem az "öröm" eltarthat akár napokig is, mégse lesz "boldogság" belõle. Egy tõrõl fakadnak, amikor az apró örömök összeadódhatnak, és akkor egy hosszabb ideig is "boldognak érzi magát" az ember. (Aberráció - nekem az egyenáramú generátorok mûködése jut eszembe errõl, ahogy a sok fél-sinusgörbe összegezve egyenest ad...)

Tapasztalat(lanság)ból szólok, eddigi pályafutásom alatt nem volt olyan, ami miatt igazából boldog lehettem volna (vagy csak nem tudok róla). De az idea, amit a boldogsághoz társítok, valami idõtlenebb, valami patetikus lelkiállapot.(Idealista vagyok...)

[Djinn]

Néhány idézet a boldogságról:

,,A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik;
s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak,
amit mi szeretünk,
nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."
(La Rochefoucauld)

,,Az öröm ott kezdõdik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni."
(Michel Quoist)

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."
(Goethe)

,,Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
(A.de Saint-Exupéry)

Mivel én nem vagyok egy költõ típus. ezért felhasználom mások tehetségét, hogy kifejezzem magam...
Még majd postolok ilyeneket ha valakit érdekel.
Most idézetet keresünk a meghívóra, úgyhogy találtam eleget  :eeek:

edit: tényleg ha valaki tud valami jó idézetet nekünk ne kíméljen! Akár saját írású is lehet!!!

[Meske]

Még majd postolok ilyeneket ha valakit érdekel.

Engem érdekel!
A boldogságról pedig csak annyit, hogy már leírtatok mindent, amit hozzá tudtam volna fûzni, úgyhogy nekem már csak annyi maradt, hogy ne csak filozofáljunk róla, hanem törekedjünk a boldogság elérése felé, azaz legyen meg mindenkinek a saját célja, és törekedjen e felé!

[Rounin]

Örökké? Vigyázzunk vele. Az örökké nagyon hosszú idõ  

Talán, ami ma bologságot okoz, holnap már terhünkre van nem?
És ha olyan sokáig érzed, nem 'unod-e' meg? Akkor is olyan nagy ajándék lesz?

Hosszú? Az örökké relatív. Ezt kifejtettem egy versemben is. Jól megtanultam: az örökké és a soha nem valós fogalmak:p

[Mattanja]

Néhány idézet a boldogságról:
...
...
...
Még majd postolok ilyeneket ha valakit érdekel.

Ezek nagyon jók! Talán a második tetszik a legjobban! Engem is érdekelne még!

[Ramiz]

Hosszú? Az örökké relatív. Ezt kifejtettem egy versemben is.

[Moha]

Na ezzel én pont forditva vagyok. De az sem jobb.

Ezzel én is így vagyok. Csináltam személyiségtesztet is (nem ilyen internetest, hanem "normálisat") és elég magasra jött ki az empátiaértékem.

[Damnatus]

Hali!

a boldogság teljesen szubjektiv. Ehhez tartozik, bár egy kicsit elvont hasonlat, hogy elég sokszor elgondolkozok azon, hogy két ember ugyan azt a szint látja-e, amikor ránéznek egy falevélre, vagy csak régen megmondták nekik, hogy "ez a zöld" és azóta azt a szint zöldnek nevezik. A boldogság is kicsit ilyen szerintem: valamikor régen kialakult mindenkiben, hogy mi is az a "boldogság", és azóta azt tekintik annak. Mivel nem lehet érzéseket egy az egyben átvinni bármely két ember között, ezért szerintem ezt nem lehet fixen meghatározni.

felhasználva a hasonlatot: lehet, hogy a te szemedben máshogy néz ki a zölde, de Te is zöldnek hívod a színt. Lehet, hogy neked más úton jön el a boldogság, de Te is a legcsodálatosabb érzést boldogságnak hívod.

[Zanador]

Hali!



felhasználva a hasonlatot: lehet, hogy a te szemedben máshogy néz ki a zölde, de Te is zöldnek hívod a színt. Lehet, hogy neked más úton jön el a boldogság, de Te is a legcsodálatosabb érzést boldogságnak hívod.

És szerintem ebben meg is állapodhatunk  

[Djinn]

 Akkor még pár idézet:

"Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
..."
(József Attila)
Ezt ^ nagyon szeretem.

,,Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet."
(Saint-Exupery)

Az életben az a legnagyobb boldogság,
ha meggyõzõdhetünk róla, hogy önmagunkért
szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.
(Victor Hugo)

,,Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk."
(Nagy Eszter)

Csak egy út van a boldogság felé: másokat boldoggá tenni.
(Lord Baden Powel)

 Hát egyenlõre ennyi.
Tudni kell, hogy én "idézet-mániás" vagyok, úgyhogy ne nagyon bátorítsatok, mert aztán teleszórom a fórumot idézetekkel  

[Djinn]

Hali!

felhasználva a hasonlatot: lehet, hogy a te szemedben máshogy néz ki a zölde, de Te is zöldnek hívod a színt. Lehet, hogy neked más úton jön el a boldogság, de Te is a legcsodálatosabb érzést boldogságnak hívod.

Egyetértek!  

[Animal]

Nálam inkább az a baj, hogy az empatikus készségem nagyon alacsony, az érzelmi jellegû információkat nem érzékelem/rosszul dolgozom fel. pl. ha beszélgetünk, akkor szinte elõre kitalálom, hogy mit akarsz mondani, de azt, hogy van-e kedved még beszélgetni, már csak a nagyon egyértelmû jelzésekbõl.

Ebben nagyon hasolítunk egymásra. Nálam is kb. ez a helyzet az empatikus készséggel kapcsolatban. Bár én néha még arra sem érzek rá, hogy mit fog a másik mondani.  Régebben szinte egyáltalán nem láttam mások szavai mögé csak a szó szerinti tartalmora koncentráltam    (kivéve talán a költõket, de ott meg rajtuk kívül ki tudhatja igazán, hogy mire is gondoltak valójában.)
Ezen Djinn segített valamelyest és ez példa arra, hogy nem feltétlenül baj, ha jelentõsebb dolgokat is megváltoztat benned/rajtad a társad.

Velem is hasonló a helyzet, de én a legközelebbi barátaimmal megosztom azért a dolgaimat.

Régebben ezt tettem én is. Illetve csak egy közeli barátom volt, de most már inkább csak Djinnel osztom meg a bánatot/örömet és azt hiszem ez így majdnem teljesen OK is. (Azért egy jó barátra szerintem mindig szükség van, még akkor is, ha van egy jó kapcsolatod.)

[Assassin]

Ez nagyon igaz, de szerintem néha kell valaki, aki egy kudarc után (legyen az bármilyen téren) bátorítja az embert, hogy talpra tudjon állni. E nélkül hamar feladnánk szerintem. Legalább is nem biztos, hogy mindenki önerejébõl el tudja viselni a kudarcokat és folytatni.

Teljesen egyetértek, és a legrosszabb, amikor megtudod, hogy aki segített/segíteni próbált, nem is igazából gondolta,... hirtelen rájössz, hogy egyedül vagy...inkább jobb néha , ha egyedül vészeled át a gondterhes idõszakokat, mint hazugságok között élni....ez viszont rendesen visszahúzó erõ a javulás útján, ha nincs valaki melletted, aki megért....

[Assassin]

Na ezzel én pont forditva vagyok. De az sem jobb. Sok probémám adódott már abból, hogy bizonyos dolgokat meglátok és megérzek.  :eeek:
 
(nem vagyok jós vagy ilyesmi, mielött valaki vicceskedni akarna   )

Nem vagy egyedül, és sajnos sok esetben nem lehet ellene tenni semmit...De van, amikor segít is...és az hülye aki humorizálni akar ezen...

[Assassin]

 Akkor még pár idézet:

"Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
..."
(József Attila)
Ezt ^ nagyon szeretem.

,,Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet."
(Saint-Exupery)

Az életben az a legnagyobb boldogság,
ha meggyõzõdhetünk róla, hogy önmagunkért
szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.
(Victor Hugo)

,,Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk."
(Nagy Eszter)

Csak egy út van a boldogság felé: másokat boldoggá tenni.
(Lord Baden Powel)

 Hát egyenlõre ennyi.
Tudni kell, hogy én "idézet-mániás" vagyok, úgyhogy ne nagyon bátorítsatok, mert aztán teleszórom a fórumot idézetekkel  

Bár igazak is lennének...

[Djinn]

Bár igazak is lennének...

Azok, hidd el!  
A többségrõl tapasztalatból tudom. Márpedig én egy egyszerú ember vagyok, nem valami különleges egyén. Tehét bárki megtapasztalhatja  

[Moha]

Nagyon szép idézetek! És szerintem is van bennük igazság.
Akárhogy is, biztos, hogy nem csak üres szavak.

[Assassin]

Azok, hidd el!  
A többségrõl tapasztalatból tudom. Márpedig én egy egyszerú ember vagyok, nem valami különleges egyén. Tehét bárki megtapasztalhatja  

Azt nem mondanám, sokszor visszafele tapasztaljuk meg, én arról beszélek ha "one-sided", akkor mi az értelme?....