Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Bruce]

Most megneztem egy Terry Prachett-filmet, a cimere nem emlekszem, de nevettem rajta neha, bar eroltetett volt. Samu volt benne a vilag elso turistaja. XD Az pl aranyos volt, bar ordenare idetlenseg.

a filmeket én is láttam és végülis nem mondanám, hogy rosszak, de Terry Pratchett-et olvasni kell. azt viszont kötelező.
sajnos mivel Hogfather és a Color of Magic is TV filmek, ez erősen érződik is rajtuk, túlságosan letisztultak talán... nem tudom, de szóval nem az igazi.

Egyetértek az előttem szólóval: Pratchett-et olvasni kell (na jó, talán még játszani ). Filmen nem feltétlenül jön át (vagyishogy inkább nem, mint igen) az idétlenség mögött megbúvó, minden Pratchett könyvben jelen levő kritika, amellyel modern világunkat illeti... Minden egyes könyvében valami mást parodizál ki, hol a filmkészítés elé tart görbetükröt, hol az üzleti világnak bök oda agyet-kettőt, de előkerülnek az opera és a metálzene, a vallás, a turizmus, és úgy általában bármi és minden megkapja a magáét... mindezt olyan körítésben, hogy rövid időn belül  kimondottan kínossá kezd válni az ember számára ezen könyvek buszon történő olvasása.

[kikuchiyo]

Valis -  is this ?
...
Kíváncsi vagyok a véleményekre.

Majd holnap (ma (régi poén)) válaszolok, ha kevésbé leszek hulla - de csak akkor, ha megígéred, hogy még egyszer nem rövidíted hibásan a nevét. PKD, nem PDK. Fucking complicated.

[Próféta]

ezen könyvek többsége a béka seggét sem éri el

Nyilván. Bocs, hirtelen valamiért a Dragonlance jutott eszembe elsőnek, mert egy haver pont azt olvasta - bár épp annak vannak az általad is tisztesnek talált kiemelkedő pontjai. Nyilván mondhattam volna a Végtelen történetet (nem a filmet!) vagy a GRR Martin regényeket, ezeket se olvastam; a mondanivalóm lényegén ez nem változtat. A Riftworldsért bocsi, amire gondoltam, annak valami ilyesmi a neve, de a látszat szerint nem ez. A sword & sorcery kategória létezéséről tudok, meg azt is, hogy régi és trú

Valis

Na végre 

De ettől még nem idegesítene annyira a könyv, se a tény, hogy minden valószínűség szerint félbehagyom a könyvet

Eljutottál odáig, ahol belép a történetbe a V.A.L.I.S.? (Kb. a közepe, de esetleg csalnak az emlékek...) Onnantól jóval könnyebben fogyasztható, cselekményesebb lesz és részben helyreáll a Rend. Your mileage may vary.

(még a magyarázó utószóból sem értettem egy szót sem...),

Vagy ezek szerint mégis végigolvastad?

1123423234 hours in religion history után kéne visszatérnem talán,

Nyilván  sokkal jobban élveznénk úgy. Viszont én azt hiszem, hogy értettem annyit, amennyit kellett.

Szóval nem tudom, kinek íródott ez a könyv (lehet, hogy senkinek... néhol eléggé öngyógyító piszchoanalitikai szaga van

Ja. Amúgy meg tényleg nem scifi, remélem sose állítottam az ellenkezőjét.

Kiku, Próféta, segítsetek!!! Wát dö fákk is disz sit! Megkeresem a régi posztokat, hátha esik erről szó. Kíváncsi vagyok a véleményekre.

Nem rémlik, hogy lett volna "elemzés".

Volt kikuchiyonak egyszer egy szép költői képe:

Nekem, ha Dick regényeire és novelláira gondolok úgy általában, egyiket sem kiemelve, akkor az alábbi kép jön be: egy szürke, szinte teljesen üres szobában, ahol mindent belep a szürkés-barnás por, egy nyúzott arcú, nem túl fiatal férfi áll és szinte az arcára van vésve a tehetetlenség és a félelem.

Ha Valist kell egy képbe, vagy inkább egy jelenetváltozásba sűríteni, akkor nekem is egy férfi (nyilván Dick) jut eszembe, aki valószínűleg a kikuchiyo-félével azonos. Évtizedek múltán, már a halálához közeledve még mindig ott ül ugyanabban a szobában; jobban reszketve, mint valaha. Végiggondolja az életét, a szobát és a rémületét, de nem talál kiutat, nem talál megnyugvást. Aztán kínjában felröhög. Röhög magán, mert ilyen elfuserált alak. Röhög a szobán, mert ilyen abszurd. Röhög az egész világon, mert tartalmaz egy ennyire abszurd szobát, benne egy ennyire elfuserált alakkal. Röhög, mert már úgyis mindegy. És röhög, és röhög. És szemtelenkedik a fallal, a világgal, Istennel, az olvasóval szemben.

Amennyire jól át lehet érezni a PE3 vagy az Ubik főszereplőinek talajt vesztett, a sarkaiból kiforduló világban eltévedő gondolatait, én sokszorta annyira átéreztem Horselover Fat saját kálváriáját. Szerintem csak annyi kell hozzá, hogy megpróbáljunk együttérezni vele, követni a gondolatait (már emennyire sikerül felfogni az Exegézis durvább részeit). És ez nekem ebben a könyvben sokkal jobban ment ám, mivel valódi emberről van szó, nem kitalált regényalakról; ugyanezen okból keményebbet is ütött. Dick szinte karon fogva vezet egy hullámvasúton, úgy mutatja be az elcseszett életét; a sorra kudarcot valló kísérleteit, hogy legalább valamennyit megértsen a világból; a soha el nem dőlő dilemmáját, hogy ő most tényleg őrült-e vagy sem (ez első szám első személyben nyilván sokkal nehezebb); végül a V.A.L.I.S. csodáját. És mivel hagytam, hogy magával vigyen a hullámvasútra, élveztem az utazást, bár kicsit kemény volt a végén [spoiler]a legmagasabb emelkedő után a szakadék.[/spoiler] Valahogy így tudta elmagyarázni, hogy miért röhög.

Majd kiku szóvá teszi, hogy nem fogtam fel a tizedét se, és igazából tök mást kellett volna kiérteni belőle

[kikuchiyo]

Nagyon jól kiértetted, én már csak azért sem szólok bele, mert régen olvastam a Valist, és kezdenek homályosodni a részletek

De a megértéséhez feltétlenül tudni kell (akkor is, ha így a Ramiz által lenézett PKD-életrajzbuzik közé kerülünk), hogy Dick a hetvenes évek közepén átélt egy transzcendentális élményt. Persze így utólag nem tudhatjuk, hogy ez miben volt más a korábbi drogos látomásokhoz képest, de ő mindenesetre meghatározó jelentőségűnek tartotta, és az életművének a késői szakasza gyakorlatilag ennek azt élménynek a megmagyarázását célozza. Persze úgy is lehet fogalmazni, hogy vénségére erőt vett rajta a drogos múlt miatti agybaj és paranoia, és összebeszélt mindenfélét.
Azt is érdemes még tudni, hogy az ekkor írt szövegei egy részét nem is publikálásra szánta, hanem mintegy magának írta. Ezeket nevezte Exegéziseknek, több ezer oldalt tesznek ki. Egy részük talán már olvasható. A Valis ezeknek mintegy esszenciája.

A "de attól ez még nem lesz jó sci-fi vagy jó könyv!!!!!!!11egy" kritikára a fentiek persze nem adnak választ.

[Ramiz]

Hát, ezek alapján nem sok esélyem van megérteni a Valis-t...

Az agybaj egészen addig jó (lásd bármelyik random cyberpunk parafilm, vagy éppen a kedvenc "talajt-vesztő-hősök" filmem, a Félelem és reszketés Las Vegasban), amíg nem kell komolyan venni. De az megzavart, hogy a faszi elismeri, hogy őrült, aztán nagyon nehéz és fárasztó fejtegetésbe kezd, ami nekem valahogy mind "súlytalan", mert az őrület mocsarára van alapozva. És ha még kíváncsiságból követném is, akkor sem értem a vallástörténeti tudásom hiánya miatt.

Szóval ha PDK egy szobában ülő, parás arcú, csendben szorongó ember, aki végül röhögni kezd magán, akkor én inkább átmegyek a szomszéd szobába, ahol egy érdekes, szintén őrült sorozatgyilkos ugrál és kiabál, vagy még inkább kimegyek az őrültekházából oda, ahol van is értelme a dolgoknak.

Próféta: nem olvastam el, csak kb a harmadáig, aztán az utószót, hogy aszerint van-e értelme a könyvnek. De nem tudtam meg, mert nem értettem abból sem egy kukkot sem, azon kívül, hogy ZOMG hány síkon rétegzett könyv ez ami mindennek ellentmond de főleg magának stb.


ps. ja igen, azt meg nem is mondtam,hogy lenézem a PDK-életrajz-buzikat, szóval fakjú.

[Próféta]

Orson Scott Card: Ender's Game (1985-ös változat)

Zsenigyerekeket kiskorukban (6-7 év) beválogatnak egy űrharcos iskolába, ahol már ennyire fiatalon elkezdenek Starcraft gosukat képezni belőlük. Az iskolai élet pedig küzdelmes, különösen egy ilyen csodagyerekképzőben, pláne a kis Ender számára, akinek a sorsa már az iskola előtt is igen bőséges szenvedéssel és igen kemény elvárásokkal teli. Vagyis: Harry Potter IN SPACE! (Később az NGE és a Boomshine is eszembe jutott.) Az Ender's Game azonban jóval régebbi, tehát a hatás fordított irányú*. Sőt, ahogy haladtam a könyvvel, egyre inkább rádöbbentem, hogy a hasonlóság csak kezdeti és felületes; Ender kálváriája sokkal mélyebb a HP-nél. Ez a könyv ugyanis durva, nagyon gonosz, nagyon cinikus, kegyetlen és szemétparaszt. Egyáltalán nem gyerekkönyv (én legalábbis nem adnám gyerekeknek). Jó könyv.

Bónusz: végre valahára értem a világot.

_{* vagy mégse:} [spoiler]ansible-lel lehetséges az azonnali kommunikáció, tehát az időben visszafelé tartó is [/spoiler]

[Kvikveg]

Uhh, erdekes, meg most mar megjobban el akarom olvasni, de remelem utana nem akarom majd felkotni magam az elso fara. Ugye nem?

[kikuchiyo]

vagy még inkább kimegyek az őrültekházából oda, ahol van is értelme a dolgoknak.

Soha többet nem beszélek veled.
[spoiler] [/spoiler]

[Próféta]

remelem utana nem akarom majd felkotni magam az elso fara. Ugye nem?

Nem, nem olyan.

[kikuchiyo]

FlashForward

A most futó sorozat alapjául szolgáló könyv. Részben a sorozat miatt is akartam elolvasni, de még inkább azért, mert részecskefizikusokról szól és a CERN-ben is játszódik - tehát szinte kötelező olvasmánynak számított.

Aki azért olvassa el, hogy megtudja a sorozat történetének végét, az csalódni fog: szinte csak az alapötletet és a főszereplő nevét tartották meg a könyvből. Az jó kérdés, hogy ez jó-e vagy rossz, mindenesetre a könyv a végére azért összeszedte magát, egy nem túl rossz sci-fi lett belőle, annak ellenére, hogy a szerző (Robert J. Sawyer, ha jól emlékszem, korábban nem hallottam róla) nem ír valami jól, kicsit Dan Brown-os néhol.

Az alapötlet, amit már emlegettem, még aktuális is: a CERN fizikusainak egy csoportja izgatottan ül a LHC gyorsító konzolja előtt, és várják, hogy a számítógép elindítsa a Higgs-bozon megtalálását célzó kísérletet. A kijelölt időpontban azonban nem egészen az történik, amit vártak: kb. két percre mindenkinek - az összes embernek a világon - a tudata előreugrik a jövőbe, 2030-ba, és ezáltal tanúi lesznek a saját jövőjüknek. Persze ez egy csomó érdekes problémát felvet: a kísérletvezető fő-fizikus épp elvenni készül a menyasszonyát, de a látomásában épp egy másik nővel van; a másik fő-fizikus nem látott semmit, tehát a látomás idejében már halott lesz... A jövő megváltoztatható-e, és jó-e egyáltalán, ha betekintést nyerünk a jövőnkbe, akkor is, ha ez szétzúzza az álmainkat? Ilyesféle kérdésekkel játszik a könyv.

Érdekesnek tartottam, hogy tulajdonképpen kétféle jövőt igyekszik ábrázolni a szerző, hiszen a könyv 1999-ben íródott, ehhez képest a "jelen" idő 2009-e is jövőnek számít, és érdekes látni, hogy mi teljesült be a 10 éves jóslatokból, illetve el lehet gondolkozni, hogy a 2030-ra vonatkozó jövendölésekből mennyi fog beteljesülni. Azt pl. csak az utóbbi időpontra tette, hogy néger elnök lesz Amerikában, de a XVI. Benedeket mint a mostani pápa nevét jól megjósolta.
Szóval szerinte 2030-ban az autók képesek lesznek magukat vezetni, és az újságok helyett papírvékony kijelzők lesznek, továbbá a Microsoft tönkre fog menni 2030-ig.

[kikuchiyo]

Doubleposting, is it awwright?

Karácsonyra kaptam könyveket, elsőnek mindjárt A legnagyobb mutatvány a jó öreg Dick to the Dawk to the PhD-től. Még mindig jól ír, de ezúttal talán túl alacsonyra tette a lécet: azért, hogy tényleg mindenki számára érthető könyvet írjon az evolúcióról, olyan dolgokat is (túl)magyaráz, mint pl. a kontinensvándorlás, a radioaktív kormeghatározás, sőt, a lineáris regresszió. Persze éppen ezért még annak is kényelmes vagy befogadható olvasmány lehet, akit az iskolában amúgy beoltottak természettudományok ellen. A magyar kiadásban sajnos sok az értelemzavaró elírás és fordítási hiba - ahogy látom a belső címlapot, még lektort sem alkalmaztak. Kár.

Megkaptam még a Gulag-szigetcsoportot Szolzsenyicintől, és egy 800 oldalas Mao-életrajzot (amiből 150 oldalnyi jegyzet és hivatkozás), úgyhogy csupa könnyű, karácsonyi hangulatú olvasmány.

[Nakedape]

Mao könyv jó lehet, kontinensvándorlás meg tuti, hogy nincs túl lassú ahhoz, hogy a föld 6000 éves történetében jelentős hatása legyen.
én Viktor Pelevin Empire "V" furcsa vámpíros könyvével ismerkedem
szintén karácsony

[kikuchiyo]

kontinensvándorlás meg tuti, hogy nincs túl lassú ahhoz, hogy a föld 6000 éves történetében jelentős hatása legyen.

Ez nem is így van, mert a vízözön alatt hirtelen, nagy sebességgel mozogtak a kontinensek a mai helyükre!!!!1
Ha nem lennél vaskalapos, dogmatikus tudós az elefántcsonttornyodban, akkor te is tudnád.
Kapcsolódó írás az Onionról, mintha már lett volna

[Próféta]

Megkaptam még a Gulag-szigetcsoportot Szolzsenyicintől, és egy 800 oldalas Mao-életrajzot (amiből 150 oldalnyi jegyzet és hivatkozás), úgyhogy csupa könnyű, karácsonyi hangulatú olvasmány.

Ja igen, lógok kikuchiyonak a könyvével; már egy teljes hónapja elolvastam, de még nem került sor a következő fórumtalálkozóra, hogy visszaadhassam. Legalább a véleményemet leírom.

Philip K. Dick: The Penultimate Truth
Földalatti, szűkös, de sugárbiztos létesítményekben vészeli át Amerika maradéka a pusztító atom-apokalipszist. A súlyosan sugárfertőzött és porrá bombázott felszínre nem mernek már kilépni, de éjt nappallá téve harci robotokat szerelnek össze a felszínen továbbra is dúló - csak immár emberek által nem űzhető - világháború támogatására, hogy cserébe szegényes élelemellátmányt kaphassanak. Távoli remény csupán a keleti blokk feletti esetleges jövőbeli győzelem, mely után béke köszönthet be és talán mindössze pár évtized múltán újra lakható lesz a felszín. Aztán egyszer valakinek kényszerből fel kell jönnie a felszínre, és itt élesen elválik a sztori a Fallout világától: odafenn dúl a béke, madarak csicseregnek, káprázatosak a virágok, nyugis az élet, a fent tartózkodó szűk elit terpeszkedik az egész Földön, és a lent vérrel-verítékkel gyártott megszámlálhatatlan sok robot kényelmesen kiszolgálja őket. Az egykori háborús ellenfelek most együtt gyártják a hamis híreket, amikkel a lentieket meg lehet etetni, hogy maradjon lenn a sok balek.

Ez a fordulat jó lenne egy ponyvaregény vagy hollywoodi scifi végére "ütős" álleejtő poénnak, de itt az első oldalakon kiderül az átverés; ez csak az alaphelyzet, a csavarok majd innen történnek. A könyv persze ezen felül is bőven tartogat meglepetéseket, izgalmas szituációkat, erkölcsi dilemmákat és elmélkedéseket, és bőven marad elég puskapor arra, hogy a vége is ütős legyen. Nem csak izgalmas, hanem Dick összeszedettebb regényei közé is tartozik; kivételesen van eleje, vége, sőt értelme Az íróra oly jellemző módon előkerül benne két emberi-emberfeletti figura, akik valami ősellentétet jelenítenek meg (jó és rossz? vagy valami ennél kevésbé tiszta?); a többi szereplő pedig rákényszerül, hogy ezen dualitás mentén határozza meg magát és álljon be valamelyik táborba. Ebben a könyvben érdekes módon olyanok is lesznek, akiknek egyik se tetszik ám (méghozzá két lényegesen különböző módon), ez tetszett.

Összességében egy izgalmas, érdekes, jó témákat felvető könyvről van szó, köszönöm kikunak az ajánlást és a kölcsönt!
Kérdés: az Agave az utóbbi pár évben miért nem ilyeneket hozott ki, miért Dick vacakabb könyvei közül válogat?

Itt nem ilyen súlyos a helyzet, csak az zavaró egy kicsit, hogy a cselekmény mozgatórugóját képező bonyodalom egy kicsit túl ööö... bonyodalmas, és van egy pont, ahol az olvasó felkiált, hogy "ennek már végképp semmi értelme!".

Az a bizonyos pont megvolt De utólag elgondolkodva talán mégis található valami meta-értelme:
[spoiler]Ugye önmagával van magyarázva a David Bowman szindrómás indián bekerülése a stabil időhurokba (ő tereli a gyanút az építkezések főnökére, emiatt küldik vissza az időben az időfegyvereket, amiket végül megkap). Ez mindenhol máshol egy vacak magyarázat lenne, de szerintem itt pont azt támasztja alá, hogy a két pólus (ő meg Brose) "külső" eredetű, szinte csak véletlenül / kényelemből vették fel az indián ill. a propagandacsászár szerepét, de nem evilági hatalmakkal van dolgunk. Én legalábbis ennek a lappangó gyanúnak a megerősítését láttam benne.[/spoiler]

[kikuchiyo]

Philip K. Dick: The Penultimate Truth

Épp le akartam venni a polcról (illetve pakolás* közben a helyére tenni), de rájöttem, hogy nálad van

két emberi-emberfeletti figura, akik valami ősellentétet jelenítenek meg (jó és rossz? vagy valami ennél kevésbé tiszta?); a többi szereplő pedig rákényszerül, hogy ezen dualitás mentén határozza meg magát és álljon be valamelyik táborba. Ebben a könyvben érdekes módon olyanok is lesznek, akiknek egyik se tetszik ám (méghozzá két lényegesen különböző módon), ez tetszett.

Itt nem ilyen súlyos a helyzet, csak az zavaró egy kicsit, hogy a cselekmény mozgatórugóját képező bonyodalom egy kicsit túl ööö... bonyodalmas, és van egy pont, ahol az olvasó felkiált, hogy "ennek már végképp semmi értelme!".

Az a bizonyos pont megvolt De utólag elgondolkodva talán mégis található valami meta-értelme:
[spoiler]Ugye önmagával van magyarázva a David Bowman szindrómás indián bekerülése a stabil időhurokba (ő tereli a gyanút az építkezések főnökére, emiatt küldik vissza az időben az időfegyvereket, amiket végül megkap). Ez mindenhol máshol egy vacak magyarázat lenne, de szerintem itt pont azt támasztja alá, hogy a két pólus (ő meg Brose) "külső" eredetű, szinte csak véletlenül / kényelemből vették fel az indián ill. a propagandacsászár szerepét, de nem evilági hatalmakkal van dolgunk. Én legalábbis ennek a lappangó gyanúnak a megerősítését láttam benne.[/spoiler]

[spoiler]Ez nem rossz értelmezés. Az egyszerű "archetipikus jó vs. rossz" szembeállítás viszont nem nagyon illik rá, Dicknél ritkán ennyire tiszták a dolgok. Talán az közelebb áll a regény, ill. a szerző világképéhez, hogy mindkét természetfeletti külső erő gonosz . Valamelyik regényének utószavában, vagy talán valamelyik életrajzi szösszenetében olvastam, hogy volt egy korai transzcendentális élménye: éppen kászálódott ki a putriból, ahova írni járt, amikor felnézett az égre, és az felnyílt, feltárult előtte, és ő meglátta istent, aki pont úgy nézett ki, mint a kiborg a Palmer Eldritchből. És ő, Philip K. Dick akkor érezte, tudta, hogy ez az isten gonosz.
Szóval nála az belefér, hogy a beavatkozó külső hatalom egyértelműen gonosz, vagy hogy a céljai szempontjából az emberek közömbösek, de az nem, hogy egy ilyen hatalom szimplán jó legyen.

...vagy volt ilyenre példa? Hirtelen nem rémlik.[/spoiler]


* a könyvespolc rendezésénél nincs haladatlanabb munka: minden egyes könyvbe, egyetemi jegyzetbe, vacak papírfecnibe kénytelen vagyok beleolvasni, és ezzel rengeteg idő elmegy.

Szerk: És ez még csak az első láda...

[Próféta]

Az egyszerű "archetipikus jó vs. rossz" szembeállítás viszont nem nagyon illik rá, Dicknél ritkán ennyire tiszták a dolgok. Talán az közelebb áll a regény, ill. a szerző világképéhez, hogy [spoiler]mindkét természetfeletti külső erő gonosz . [...] Szóval nála az belefér, hogy a beavatkozó külső hatalom egyértelműen gonosz, vagy hogy a céljai szempontjából az emberek közömbösek, de az nem, hogy egy ilyen hatalom szimplán jó legyen.[/spoiler]

...vagy volt ilyenre példa? Hirtelen nem rémlik.

Volt példa, pl. az Álmodnak-e... ellentétpárja, a bohóc vs. Mercer esetén az egyik szerintem egyértelműen pozitív, míg a másik pozitívnak látszik, de hamiskás, az álcája alatt dekadencia és gonoszság lapul. Persze erre védekezésnek mondhatod, hogy valójában persze
[spoiler]pont fordítva van mint hinnénk: a bohócról derül ki, hogy természetfeletti, míg Mercer valójában csalás, csak egy közönséges ember. És a főhős ennek ellenére Mercert érzi jobbnak és valóságosabbnak, mert többet adott neki. Ez a példa tehát bizonyos értelemben pont téged igazol [/spoiler]

Visszatérve a Penultimate Truth ellentétpárjára:
[spoiler]itt szerintem az indián nem nevezhető igazán gonosznak; meg is jegyzi valamelyik szereplő, hogy sok benne a caritas, sokat törődik az emberekkel, szívén viseli mások boldogságát. Azért választaná a finom átmenetet, mert ez így elviselhetőbb, kevesebb kárt okoz. (Meg mert segítene neki hatalomban maradnia? Talán mégis önző?) Ezzel szemben a tanklakó főhős élesen elítéli ezt a megoldást a hamissága miatt, ő az igazságot akarja a világ tudtára adni, míg ha az zűrzavart, sok fájdalmat is okoz; ez viszont nem egyenlő azzal, hogy az indián Yancy gonosz lenne. Szerintem Foote se gonosznak tarja, egész egyszerűen csak kiveri tőle víz - jobban, mint Brose-tól, pedig utóbbit egyértelműen gonosznak tartja. Vagy csak előle el mer futni, míg Brose-tól nem mert?  [/spoiler]
Ez a sokféle hozzáállás, több legitim álláspont tette szerintem széppé a könyvet

[Ramiz]

[spoiler][/spoiler]

[Próféta]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

[via_mala]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

[NLZ]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

http://en.wikipedia.org/wiki/42_Puzzle
Te műveletlen, ennyit illene tudni.

[Ramiz]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

http://en.wikipedia.org/wiki/42_Puzzle
Te műveletlen, ennyit illene tudni.

NLZ, őszintén gratulálok az első nem-troll posztodhoz a 3808-ból!

De az is lehet, hogy via_mala trollkodott meg minket. sőt...

[NLZ]

Tévedés, 5128 postom van, csak 3808 van a Main Categoryban.

[Próféta]

Tévedés, 5128 postom van, csak 3808 van a Main Categoryban.

És - bár mindnyájan tudjuk, hogy túl szerény vagy kimondani - de nem is ez volt az első nem-troll köztük

NLZ, őszintén gratulálok az első nem-troll posztodhoz a 3808-ból!

De az is lehet, hogy via_mala trollkodott meg minket. sőt...

Azt metatrollnak hívják, aki mások trollá nyilvánításával trollkodik?

Wyndham

Ha netalán egy könyvtárban/antikváriumban/havernál rábukkannék a műveire, mivel kezdjem? A triffidekkel, vagy a kakukkokkal, vagy mit ajánlotok? Ha már top3 sci-fi íród közé mered sorolni.

[Ramiz]

Wyndham

Ha netalán egy könyvtárban/antikváriumban/havernál rábukkannék a műveire, mivel kezdjem? A triffidekkel, vagy a kakukkokkal, vagy mit ajánlotok? Ha már top3 sci-fi íród közé mered sorolni.

http://usteam.hu/forum/index.php?topic=469.msg229087#msg229087

Triffidek a legjobb, de az Újjászületés (és a Chocky) is bejövős. Ennyit olvastam... de a Triffidek annyira tökéletes volt számomra, amilyet még nem olvastam más Nagyoktól (Arthur C. Clarke vagy Asimov pl). Bár az Alapítvány 3.-on is besz.rtam, de csak az Alistair MacLean-es (Kémek a sasfészekben) vadállat csavarok miatt... teljesen más kategória, mint a Triffidek szomorú, őszinte, cinizmus-mentes realizmusa a széthullásról és a lecsúszásról.

[kikuchiyo]

Én pedig a Chrysalids/Újjászületést tartom egy picit többre, mint a Triffideket, vagy helyesebben, az tetszett egy picit jobban. De mindkettőt érdemes, vagy helyesebben, ajánlott elolvasni.
Ez a poszt viszont annyiban aktuális, hogy mostanában jelent meg a Midwich Cuckoos magyarul - az a címe, hogy "Szemünk fényei", valamelyik könyv-óriásboltban láttam felhalmozva.

Na és megjelent még az Agavétól a Fény ura (Lord of Light, by Roger Zelazny), ami szintén egy érdekes könyv.
(elvileg írtam róla, büszke leszek magamra, ha megtalálom Próféta előtt...)

[Flaser]

Charles Stross - A Colder War.

Egy baromi jó kis novella amely egyesíti a hideg háborús paranoiát a Cthulhu mítosz egzisztenciális horrorával. Stross érti a dolgát, rengeteg tudományos és politikai anyagot kever az alapba így kellő hitelességet ér el, hogy a felépítmény magasra nyúlhasson.

[Nakedape]

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhoviai Árpádhoz. A Halál szabadkozott, hogy csak így ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordula  noteszból, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  Amikor letetette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

[Bruce]

                                                                                        Előjegyzés

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhovinai Árpádhoz. a Halál szabadkozott, hogy csak így  ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordul a noteszből, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  amikor letette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

Höhö hö höhö... beelőztem Prófétát

[Makos]

Chrisropher Paolini - Elsőszülött  (az Eragon 2. kötete)

Még mindig nem tökéletes, de már kezd alakulni.
A történettel semmi bajom nincs, sőt az nagyon is tetszik, főleg hogy egyre izgalmasabb lesz.
Viszont a tájak bemutatása az elég hiányos. Egy-két résznél elég nehéz elképzelni a tájat mert elég gyengén van leírva. Hehe fogadjunk a második film, ha egyáltalán lesz még szarabb lesz mint az első volt.
A törénetben is van pár hiányos rész, amit szerintem butaság volt kihagyni...Könyörgöm ne hagyjunk már ki lényegtelennek tűnő de mégis lényeges részeket...Nem filmet nézek ami könyv alapján van megcsinálva, hanem könyvet olvasok...bahh...
És ráadásul a vége el van kapkodva :/

Na mind1, kiváncsi leszek a befejezésre.

Ed:
Ja hatalmas előnye van annak, hogy befejeztem most a könyvet:
Holnap tudok programozás vizsgára tanulni ami holnapután lesz. Juppí.

[Nakedape]

                                                                                        Előjegyzés

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhovinai Árpádhoz. a Halál szabadkozott, hogy csak így  ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordul a noteszből, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  amikor letette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

Höhö hö höhö... beelőztem Prófétát

na jó, megkeresem a mrozeket amit  akartam még,  ez meg upsz