Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Próféta]

Megkaptam még a Gulag-szigetcsoportot Szolzsenyicintől, és egy 800 oldalas Mao-életrajzot (amiből 150 oldalnyi jegyzet és hivatkozás), úgyhogy csupa könnyű, karácsonyi hangulatú olvasmány.

Ja igen, lógok kikuchiyonak a könyvével; már egy teljes hónapja elolvastam, de még nem került sor a következő fórumtalálkozóra, hogy visszaadhassam. Legalább a véleményemet leírom.

Philip K. Dick: The Penultimate Truth
Földalatti, szűkös, de sugárbiztos létesítményekben vészeli át Amerika maradéka a pusztító atom-apokalipszist. A súlyosan sugárfertőzött és porrá bombázott felszínre nem mernek már kilépni, de éjt nappallá téve harci robotokat szerelnek össze a felszínen továbbra is dúló - csak immár emberek által nem űzhető - világháború támogatására, hogy cserébe szegényes élelemellátmányt kaphassanak. Távoli remény csupán a keleti blokk feletti esetleges jövőbeli győzelem, mely után béke köszönthet be és talán mindössze pár évtized múltán újra lakható lesz a felszín. Aztán egyszer valakinek kényszerből fel kell jönnie a felszínre, és itt élesen elválik a sztori a Fallout világától: odafenn dúl a béke, madarak csicseregnek, káprázatosak a virágok, nyugis az élet, a fent tartózkodó szűk elit terpeszkedik az egész Földön, és a lent vérrel-verítékkel gyártott megszámlálhatatlan sok robot kényelmesen kiszolgálja őket. Az egykori háborús ellenfelek most együtt gyártják a hamis híreket, amikkel a lentieket meg lehet etetni, hogy maradjon lenn a sok balek.

Ez a fordulat jó lenne egy ponyvaregény vagy hollywoodi scifi végére "ütős" álleejtő poénnak, de itt az első oldalakon kiderül az átverés; ez csak az alaphelyzet, a csavarok majd innen történnek. A könyv persze ezen felül is bőven tartogat meglepetéseket, izgalmas szituációkat, erkölcsi dilemmákat és elmélkedéseket, és bőven marad elég puskapor arra, hogy a vége is ütős legyen. Nem csak izgalmas, hanem Dick összeszedettebb regényei közé is tartozik; kivételesen van eleje, vége, sőt értelme Az íróra oly jellemző módon előkerül benne két emberi-emberfeletti figura, akik valami ősellentétet jelenítenek meg (jó és rossz? vagy valami ennél kevésbé tiszta?); a többi szereplő pedig rákényszerül, hogy ezen dualitás mentén határozza meg magát és álljon be valamelyik táborba. Ebben a könyvben érdekes módon olyanok is lesznek, akiknek egyik se tetszik ám (méghozzá két lényegesen különböző módon), ez tetszett.

Összességében egy izgalmas, érdekes, jó témákat felvető könyvről van szó, köszönöm kikunak az ajánlást és a kölcsönt!
Kérdés: az Agave az utóbbi pár évben miért nem ilyeneket hozott ki, miért Dick vacakabb könyvei közül válogat?

Itt nem ilyen súlyos a helyzet, csak az zavaró egy kicsit, hogy a cselekmény mozgatórugóját képező bonyodalom egy kicsit túl ööö... bonyodalmas, és van egy pont, ahol az olvasó felkiált, hogy "ennek már végképp semmi értelme!".

Az a bizonyos pont megvolt De utólag elgondolkodva talán mégis található valami meta-értelme:
[spoiler]Ugye önmagával van magyarázva a David Bowman szindrómás indián bekerülése a stabil időhurokba (ő tereli a gyanút az építkezések főnökére, emiatt küldik vissza az időben az időfegyvereket, amiket végül megkap). Ez mindenhol máshol egy vacak magyarázat lenne, de szerintem itt pont azt támasztja alá, hogy a két pólus (ő meg Brose) "külső" eredetű, szinte csak véletlenül / kényelemből vették fel az indián ill. a propagandacsászár szerepét, de nem evilági hatalmakkal van dolgunk. Én legalábbis ennek a lappangó gyanúnak a megerősítését láttam benne.[/spoiler]

[kikuchiyo]

Philip K. Dick: The Penultimate Truth

Épp le akartam venni a polcról (illetve pakolás* közben a helyére tenni), de rájöttem, hogy nálad van

két emberi-emberfeletti figura, akik valami ősellentétet jelenítenek meg (jó és rossz? vagy valami ennél kevésbé tiszta?); a többi szereplő pedig rákényszerül, hogy ezen dualitás mentén határozza meg magát és álljon be valamelyik táborba. Ebben a könyvben érdekes módon olyanok is lesznek, akiknek egyik se tetszik ám (méghozzá két lényegesen különböző módon), ez tetszett.

Itt nem ilyen súlyos a helyzet, csak az zavaró egy kicsit, hogy a cselekmény mozgatórugóját képező bonyodalom egy kicsit túl ööö... bonyodalmas, és van egy pont, ahol az olvasó felkiált, hogy "ennek már végképp semmi értelme!".

Az a bizonyos pont megvolt De utólag elgondolkodva talán mégis található valami meta-értelme:
[spoiler]Ugye önmagával van magyarázva a David Bowman szindrómás indián bekerülése a stabil időhurokba (ő tereli a gyanút az építkezések főnökére, emiatt küldik vissza az időben az időfegyvereket, amiket végül megkap). Ez mindenhol máshol egy vacak magyarázat lenne, de szerintem itt pont azt támasztja alá, hogy a két pólus (ő meg Brose) "külső" eredetű, szinte csak véletlenül / kényelemből vették fel az indián ill. a propagandacsászár szerepét, de nem evilági hatalmakkal van dolgunk. Én legalábbis ennek a lappangó gyanúnak a megerősítését láttam benne.[/spoiler]

[spoiler]Ez nem rossz értelmezés. Az egyszerű "archetipikus jó vs. rossz" szembeállítás viszont nem nagyon illik rá, Dicknél ritkán ennyire tiszták a dolgok. Talán az közelebb áll a regény, ill. a szerző világképéhez, hogy mindkét természetfeletti külső erő gonosz . Valamelyik regényének utószavában, vagy talán valamelyik életrajzi szösszenetében olvastam, hogy volt egy korai transzcendentális élménye: éppen kászálódott ki a putriból, ahova írni járt, amikor felnézett az égre, és az felnyílt, feltárult előtte, és ő meglátta istent, aki pont úgy nézett ki, mint a kiborg a Palmer Eldritchből. És ő, Philip K. Dick akkor érezte, tudta, hogy ez az isten gonosz.
Szóval nála az belefér, hogy a beavatkozó külső hatalom egyértelműen gonosz, vagy hogy a céljai szempontjából az emberek közömbösek, de az nem, hogy egy ilyen hatalom szimplán jó legyen.

...vagy volt ilyenre példa? Hirtelen nem rémlik.[/spoiler]


* a könyvespolc rendezésénél nincs haladatlanabb munka: minden egyes könyvbe, egyetemi jegyzetbe, vacak papírfecnibe kénytelen vagyok beleolvasni, és ezzel rengeteg idő elmegy.

Szerk: És ez még csak az első láda...

[Próféta]

Az egyszerű "archetipikus jó vs. rossz" szembeállítás viszont nem nagyon illik rá, Dicknél ritkán ennyire tiszták a dolgok. Talán az közelebb áll a regény, ill. a szerző világképéhez, hogy [spoiler]mindkét természetfeletti külső erő gonosz . [...] Szóval nála az belefér, hogy a beavatkozó külső hatalom egyértelműen gonosz, vagy hogy a céljai szempontjából az emberek közömbösek, de az nem, hogy egy ilyen hatalom szimplán jó legyen.[/spoiler]

...vagy volt ilyenre példa? Hirtelen nem rémlik.

Volt példa, pl. az Álmodnak-e... ellentétpárja, a bohóc vs. Mercer esetén az egyik szerintem egyértelműen pozitív, míg a másik pozitívnak látszik, de hamiskás, az álcája alatt dekadencia és gonoszság lapul. Persze erre védekezésnek mondhatod, hogy valójában persze
[spoiler]pont fordítva van mint hinnénk: a bohócról derül ki, hogy természetfeletti, míg Mercer valójában csalás, csak egy közönséges ember. És a főhős ennek ellenére Mercert érzi jobbnak és valóságosabbnak, mert többet adott neki. Ez a példa tehát bizonyos értelemben pont téged igazol [/spoiler]

Visszatérve a Penultimate Truth ellentétpárjára:
[spoiler]itt szerintem az indián nem nevezhető igazán gonosznak; meg is jegyzi valamelyik szereplő, hogy sok benne a caritas, sokat törődik az emberekkel, szívén viseli mások boldogságát. Azért választaná a finom átmenetet, mert ez így elviselhetőbb, kevesebb kárt okoz. (Meg mert segítene neki hatalomban maradnia? Talán mégis önző?) Ezzel szemben a tanklakó főhős élesen elítéli ezt a megoldást a hamissága miatt, ő az igazságot akarja a világ tudtára adni, míg ha az zűrzavart, sok fájdalmat is okoz; ez viszont nem egyenlő azzal, hogy az indián Yancy gonosz lenne. Szerintem Foote se gonosznak tarja, egész egyszerűen csak kiveri tőle víz - jobban, mint Brose-tól, pedig utóbbit egyértelműen gonosznak tartja. Vagy csak előle el mer futni, míg Brose-tól nem mert?  [/spoiler]
Ez a sokféle hozzáállás, több legitim álláspont tette szerintem széppé a könyvet

[Ramiz]

[spoiler][/spoiler]

[Próféta]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

[via_mala]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

[NLZ]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

http://en.wikipedia.org/wiki/42_Puzzle
Te műveletlen, ennyit illene tudni.

[Ramiz]

Nem látom a gondolati láncot a H²G² és az alkalom között.
Persze úgy is lehet érteni, hogy ez a könyv mindig aktuális
De aki ilyet tetovál magára, az beteg.

Pláne, hogy 6x9=54 és nem 42... 

http://en.wikipedia.org/wiki/42_Puzzle
Te műveletlen, ennyit illene tudni.

NLZ, őszintén gratulálok az első nem-troll posztodhoz a 3808-ból!

De az is lehet, hogy via_mala trollkodott meg minket. sőt...

[NLZ]

Tévedés, 5128 postom van, csak 3808 van a Main Categoryban.

[Próféta]

Tévedés, 5128 postom van, csak 3808 van a Main Categoryban.

És - bár mindnyájan tudjuk, hogy túl szerény vagy kimondani - de nem is ez volt az első nem-troll köztük

NLZ, őszintén gratulálok az első nem-troll posztodhoz a 3808-ból!

De az is lehet, hogy via_mala trollkodott meg minket. sőt...

Azt metatrollnak hívják, aki mások trollá nyilvánításával trollkodik?

Wyndham

Ha netalán egy könyvtárban/antikváriumban/havernál rábukkannék a műveire, mivel kezdjem? A triffidekkel, vagy a kakukkokkal, vagy mit ajánlotok? Ha már top3 sci-fi íród közé mered sorolni.

[Ramiz]

Wyndham

Ha netalán egy könyvtárban/antikváriumban/havernál rábukkannék a műveire, mivel kezdjem? A triffidekkel, vagy a kakukkokkal, vagy mit ajánlotok? Ha már top3 sci-fi íród közé mered sorolni.

http://usteam.hu/forum/index.php?topic=469.msg229087#msg229087

Triffidek a legjobb, de az Újjászületés (és a Chocky) is bejövős. Ennyit olvastam... de a Triffidek annyira tökéletes volt számomra, amilyet még nem olvastam más Nagyoktól (Arthur C. Clarke vagy Asimov pl). Bár az Alapítvány 3.-on is besz.rtam, de csak az Alistair MacLean-es (Kémek a sasfészekben) vadállat csavarok miatt... teljesen más kategória, mint a Triffidek szomorú, őszinte, cinizmus-mentes realizmusa a széthullásról és a lecsúszásról.

[kikuchiyo]

Én pedig a Chrysalids/Újjászületést tartom egy picit többre, mint a Triffideket, vagy helyesebben, az tetszett egy picit jobban. De mindkettőt érdemes, vagy helyesebben, ajánlott elolvasni.
Ez a poszt viszont annyiban aktuális, hogy mostanában jelent meg a Midwich Cuckoos magyarul - az a címe, hogy "Szemünk fényei", valamelyik könyv-óriásboltban láttam felhalmozva.

Na és megjelent még az Agavétól a Fény ura (Lord of Light, by Roger Zelazny), ami szintén egy érdekes könyv.
(elvileg írtam róla, büszke leszek magamra, ha megtalálom Próféta előtt...)

[Flaser]

Charles Stross - A Colder War.

Egy baromi jó kis novella amely egyesíti a hideg háborús paranoiát a Cthulhu mítosz egzisztenciális horrorával. Stross érti a dolgát, rengeteg tudományos és politikai anyagot kever az alapba így kellő hitelességet ér el, hogy a felépítmény magasra nyúlhasson.

[Nakedape]

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhoviai Árpádhoz. A Halál szabadkozott, hogy csak így ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordula  noteszból, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  Amikor letetette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

[Bruce]

                                                                                        Előjegyzés

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhovinai Árpádhoz. a Halál szabadkozott, hogy csak így  ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordul a noteszből, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  amikor letette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

Höhö hö höhö... beelőztem Prófétát

[Makos]

Chrisropher Paolini - Elsőszülött  (az Eragon 2. kötete)

Még mindig nem tökéletes, de már kezd alakulni.
A történettel semmi bajom nincs, sőt az nagyon is tetszik, főleg hogy egyre izgalmasabb lesz.
Viszont a tájak bemutatása az elég hiányos. Egy-két résznél elég nehéz elképzelni a tájat mert elég gyengén van leírva. Hehe fogadjunk a második film, ha egyáltalán lesz még szarabb lesz mint az első volt.
A törénetben is van pár hiányos rész, amit szerintem butaság volt kihagyni...Könyörgöm ne hagyjunk már ki lényegtelennek tűnő de mégis lényeges részeket...Nem filmet nézek ami könyv alapján van megcsinálva, hanem könyvet olvasok...bahh...
És ráadásul a vége el van kapkodva :/

Na mind1, kiváncsi leszek a befejezésre.

Ed:
Ja hatalmas előnye van annak, hogy befejeztem most a könyvet:
Holnap tudok programozás vizsgára tanulni ami holnapután lesz. Juppí.

[Nakedape]

                                                                                        Előjegyzés

A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhovinai Árpádhoz. a Halál szabadkozott, hogy csak így  ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
  Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendője szinte kicsordul a noteszből, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerűen képtelenség. Az egyik erősködött, a másik hárított, mindkettőjükből előtört némi ingerültség, már-már veszekedtek, kinek több a a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
  Verhovinai a nyaralás utáni első napra előjegyezte a Halált.
  amikor letette a kagylót, rájött, elfelejtette megkérdezni: tulajdonképpen miről is van szó?

Höhö hö höhö... beelőztem Prófétát

na jó, megkeresem a mrozeket amit  akartam még,  ez meg upsz 

[Próféta]

Wyndham

A haverod már írt is az egyik könyvéről. Méghozzá egy jó hír apropóján.

[noriko]

Wyndham

A haverod már írt is az egyik könyvéről. Méghozzá egy jó hír apropóján.

Jé, ennek a könyvnek láttam az 1960-as filmváltozatát olyan tizenvalahány évvel ezelőtt, és egész jól megmaradt bennem a történet, ahogy így olvasom az ismertetőt.

[kikuchiyo]

Ismét

Wyndham,

ezúttal a The Kraken Wakes.

A cím kellően félrevezető, azt hittem, hogy holmi óriáspolipok lesznek benne (nem azok voltak).
Ehelyett egy világméretű katasztrófáról olvashatunk, ennyiben illeszkedik a korábbi/későbbi művek vonulatába, abban viszont eltér tőlük, és a többi (poszt-)apokaliptikus regénytől is, hogy nem a pusztulás utáni világ érdekli, arra nem is veszteget egy nyúlfarknyi utószónál többet. Sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy az emberiség általában, illetve az emberek konkrétan hogyan reagálnának egy létüket fenyegető globális veszélyhelyzetre. Wyndham az ötvenes évek közhangulatából indul ki, a korának társadalmi jelenségeiből extrapolál, és lesújtó következtetésekre jut.
Az történik ugyanis, hogy egy ismeretlen idegen civilizáció kezdi el megszállni a Földet, pontosabban annak mélytengeri árkait. Talán. Vagy nem. Először csak annyi derül ki ugyanis, hogy egyes szemtanúk szerint vörös tűzgömbök zuhannak az óceán egyes részeire. Aztán sorban kezdenek elsüllyedni a hajók, majd végül a sarki jégsapkák olvadása miatt lassan emelkedni kezd a víz...
Az olvasó számára, kívülről nézve nyilvánvaló, hogy mi történik, de a regény szereplői későn fogják fel a dolgokat, találgatnak, óvatosan próbálják értelmezni a jeleket, és mire mindenki számára egyértelművé válik a fenyegetés természete, addigra rég késő. Az elejétől fogva érezhető Wyndham kiábrándultsága és pesszimizmusa: a széthúzás miatti tehetetlenség és az egyes emberekben, valamint a társadalom minden szintjében meglévő tulajdonság, hogy a dolgok aktuális, kényelmes állapotát állandónak tételezik fel, képtelenné teszi őket, hogy felismerjék a veszély valós mértékét és megfelelően lépjenek.
Kissé nehezebben olvasható a regény amiatt, hogy Wyndham mindezt túlzásba vitt angolos kimértséggel adja elő. Magam elé tudom képzelni, ahogy keménykalapban és kifogástalan tweed-zakóban szemléli az Oxford streeten tíz láb magasan hömpölygő vizet, majd megjegyzi magában, hogy "How extraordinary indeed."
A száraz humorra tett kísérletei és (az akkor még nagyon is létező) Szovjetunió paródiába hajló ábrázolása némileg fárasztóvá válik a végére.
Az első kétharmad, amikor látszólag nem történik semmi, döcögősebb, de a vége, amikor leírja a lassan emelkedő víz által elárasztott Londont, mindenért kárpótol. Éppen a fent említett visszafogott stílus miatt vérfagyasztó, ahogy a kimért, szinte David Attenborough hangjáért kiáltó narráció kontrasztban áll a katasztrófa súlyosságával.

[Kvikveg]

...
Kissé nehezebben olvasható a regény amiatt, hogy Wyndham mindezt túlzásba vitt angolos kimértséggel adja elő. Magam elé tudom képzelni, ahogy keménykalapban és kifogástalan tweed-zakóban szemléli az Oxford streeten tíz láb magasan hömpölygő vizet, majd megjegyzi magában, hogy "How extraordinary indeed."
...

Kene mar olvasnom tole valamit, de a Triffideket nem lattam csak antikvariumban. :/

[Ramiz]

Ismét

Wyndham,

ezúttal a The Kraken Wakes.

Beszerzem!

A cikket megírod?

[Cloud]

Dan Brown új könyvét olvasta már valaki? (The Lost Symbol)

[kikuchiyo]

És

Ismét

Wyndham!

A teljesség kedvéért újraolvastam az Újjászületést is.

Most már én is úgy vélem, hogy a Triffidek napja gazdagabb, teljesebb, jobb könyv, mint ez, és nem csak amiatt, hogy ennek a vége megbicsaklik.
Mégis, ami jó ebben a könyvben, az nagyon jó: ahogy leírja a faj tisztaságát fanatikus gőggel védő, fasisztoid jellegű társadalmat, amint sokszáz évvel a homályba eső katasztrófa után gürcölnek a megélhetésért, azt kevés poszt-apokaliptikus írás ragadta meg jobban. Egyrészt borzongató (bár kicsit túlzó) leírása a regény az atomháború hosszú távú következményeinek - a legtöbb szereplő egyébként nincs is tisztában a katasztrófa természetével, csak azt látják, hogy a maguk aránylag rendes vidékét elhagyva egyre elfajzottabbak a növények és az emberek, és csak a vége felé derül ki, hogy Amerika nagy részét még mindig fekete üveggé olvadt vidék alkotja. Másrészt csontig hatolóan pontos megidézése a könyv egy olyan társadalomnak, ahol az ember még a saját fejében sem lehet biztonságban, mert a családtagjai fanatikus gyanakvásukban bármikor feljelenthetik...
[spoiler=Az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor...]...a főhős anyjához váratlanul beállít annak testvére, hogy ugyan cserélnék már el pár napra az újszülött gyermekeiket, mert az övé "egy apróság" miatt nem kaphatja meg a hivatalos igazolást. És ha egy csecsemő nem kapja meg az igazolást, azaz nem felel meg az utolsó ujjpercig az Úr Képmásának, akkor annak nincs lelke, nem is ember, tehát száműzendő - kasztrálás után. És a főhős anyja elzavarja a saját testvérét azzal, hogy mégis mit képzel, hogy ilyen káromlást hoz a házába. Wyndham zsenialitása, hogy ezt jelenetet nem "látjuk", csak hallomásból ismerjük, és nem is derül ki, hogy mi az az "apróság", ami miatt a csecsemőnek pusztulnia kell.[/spoiler]

A végét egyesek kárhoztatják, hogy megtöri a cselekményt, illetve hogy deus ex machina - az utóbbinak érezhető annyiban, hogy a regény nagy részében van egy konzisztens kép, egy erőegyensúly, és ezt a megmenekülés módja valóban felrúgja.
[spoiler]Én mégis úgy látom, hogy a regény végének van értelme a könyvön belül is, már ha nem társadalombírálatként, hanem valódi sci-fi-ként próbáljuk olvasni. Ugyanis valóban az történik, hogy az - addigi nézőpontból - mágikusnak látszó módon, a nyílvesszők és lovak korába helikopterrel megérkező Sealandi nő egy laza csuklómozdulattal kinyírja az összes normális embert a főhősöket kivéve, aztán indoklásként levág egy hosszú monológot, ami egészen hasonlóan érvel, mint ahogy a hősöket addig üldözők igazolták a saját fajvédő terrorjukat.

Mondhatnánk, hogy Wyndham ezzel arra akart célozni, hogy az "új" emberek, akikhez a hőseink igyekeznek, ugyanolyan rosszak, mint akik addig üldözték őket, de szerintem nem erről van szó.
Wyndham itt egy olyan nézőpontváltást próbált meg megvalósítani, mint amilyen a Legyek Urának a végén is található. (Emlékeztető: annak a könyvnek az utolsó fejezetében egy életre-halálra menő hajszát olvashatunk, érezzük a főhős életére törő többi vadember-gyerekek gyilkos dühét, a dzsungelt felemésztő tűz forróságát, a vérünkben lüktet az adrenalin - aztán jön egy üres sor, és hirtelen a partra szálló felnőtt tengerésztiszt nézőpontjából látjuk, amint néhány kifestett testű kisfiú előtámolyog a fák közül. A hatás olyan, mintha kirántanánk alólunk a szőnyeget - és amit ez az irodalmi eszköz kifejez, az az, hogy a korábbi nézőpont avagy vonatkoztatási rendszer, amely a szereplők addigi cselekedeteit meghatározta, nemhogy elavult és érvénytelenné vált, hanem egyszerűen megszűnt létező és értelmezhető lenni.)

Valami hasonló történik az Újjászületés végén is. A normális, azaz nem-telepata emberek elpusztítása jelzi, hogy az a vonatkoztatási rendszer, amiben a hőseink addig éltek, nevezetesen hogy ők az elfajzottak, a megsemmisítésre érett, veszélyes elemek, végérvényesen megszűnt, és helyébe lépett az, hogy ők az új faj, az igazi emberek, és az üldözőik az eltaposandó, kártékony elemek.

Még inkább megszilárdítja ezt a következtetést, ha a regényt Wyndham másik könyvével, a Midwichi kakukkokkal állítjuk ellentétpárba: ott is a telepátiára, felsőbbrendű gondolkodásra képes gyerekek feltűnése jelenti a konfliktust, csak ott a "régi" emberek szempontjából íródik a történet, ott a normálisak a "jók", és ők győznek a végén. Abban a regényben, ahogy végső soron a Kraken ébredésében is elhangzik: az emberiség jelenlegi helye a teremtés csúcsán nem magától értetődő, és nem örökké tartó. Ha fellép egy trónkövetelő, egy másik értelmes faj, legyen az akár idegen eredetű, akár természetes továbbfejlődés eredménye, akkor a két faj között nem lehetséges béke: szükséges, hogy az egyik megsemmisítse a másikat.
Ebből a megközelítésből értelmezhető, és értelmes az Újjászületés elsőre zavaró végkifejlete.[/spoiler]

[Ramiz]

A teljesség kedvéért újraolvastam az Újjászületést is.

Én is ezt fogom tenni, mielőtt elolvasom a fejtegetésed.

[Én]

Stephen King - Blaze
A nagy King-expertek most megint lehet leoltanak majd, de nekem ez is nagyon tetszett... Egy Blaze nevű behemót nagy ürgéről szól, aki csöppet értelmi fogyatékos a gyermekkora miatt, és az ő nagy dobásáról, ami egy csecsemőrablás. Ebben segíti őt mentora, George, ami azért fura, mert halott egy ideje. Csak egy szívfájdalmam van a legvégén:
[spoiler=major spoilar]nem akartam hogy egy zsaru ölje meg, és főleg nem Sterling[/spoiler]
Ajánlom mindenkinek, de itt aztán végképp ne számítsatok semmi horrorra.

[Fazék]

noriko: kíváncsian várjuk Twilight beszámolódat. ne kímélj minket

[noriko]

noriko: kíváncsian várjuk Twilight beszámolódat. ne kímélj minket

A könyv már nálam, már csak bele kell kezdeni. Állítólag onnantól gyorsan megy.   

[Próféta]

Neil Gaiman: Neverwhere
(Author's preferred text)

Képzeljük el, hogy Angyalföldön tényleg angyalok élnek, a Lehel téren bepárásodik a szemüvegünk, Hűvösvölgybe vastag ruhában érdemes menni, a Hősök terén Sylar szobra áll, a Déli pályaudvart pedig ne is keressük délután. Nos, a Neverwhere valami ilyesmi, csak London városrészeivel és metrómegállóival. Olyan emberekről szól, akiket észre se veszünk (koldusok, részegen fetrengő bolondok, madarat etető öregek), pedig érdekesebb, izgalmasabb, varázslatosabb életük van, mint nekünk

Elég laposan indult a könyv, de utána egyre vadabb és izgalmasabb lett. Gaimanhoz illően vicces és varázslatos urban fantasy. A legjobb műveivel ellentétben ez azonban inkább az egynek jó volt kategória.

[Nakedape]

magyar ajnlód tetszett, Lehelnél fejafalba
de fent tartom, hogy igenis a jobbak közé többedszerre is.
farkas-róka pár pl megunhatatlan