Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Olvass Kiberiádát, az akár meseként is élvezhető, de ugyanakkor Mély és Többrétegű Filozófiai Mondanivalója is van

[Nakedape]

Mély és Többrétegű Filozófiai Mondanivaló

(c)

[kikuchiyo]

Flashforward könyvet olvasta valaki? Milyen?

Csak azért nem szidlak le, mert tényleg semmit sem ér a fórum keresési funkciója:

http://usteam.hu/forum/index.php?topic=469.msg425560#msg425560

[Ymir]

galaxis útikalauz ér?

Ér:) Viszont már olvastam, kicsit más irányban is szeretnék tájékozódni. (A Neurománcot néztem most ki, viszont ha van más hasonló alapmű amit nem ismerek, azt szivesen bepótolnám)

Olvass Kiberiádát, az akár meseként is élvezhető, de ugyanakkor Mély és Többrétegű Filozófiai Mondanivalója is van

Ez is megvolt már:)

[Kvikveg]

Klasszikusnak számító, de nem túl nehezen értelmezhető sci-fit tudnátok ajánlani, amit élvezetes is olvasni?

Bradbury: a tetovalt ember
Az otvenedik - vastag scifivalogatas-kotet, valamelyik total ismert magyar kiadotol
Zsoldos Peter: Tavoli tuz hm lol http://mek.oszk.hu/03000/03093/
es megalol

http://www.scribd.com/doc/13000627/Jack-London-Adam-Elott

[Ymir]

Köszönöm szépen:) Máris meglesem őket.

[kikuchiyo]

Zsoldos Pétertől a Feladatot olvastam régen, az jó volt. Kicsit a korai Lemekre emlékeztet a stílusa.

A többi könyvét is el kéne olvasni.

[Ramiz]

Klasszikusnak számító, de nem túl nehezen értelmezhető sci-fit tudnátok ajánlani, amit élvezetes is olvasni?

Stanislaw Lemtől bármit (na jó, az Úr hangja kivételével, az nehéz).
Asimovtól az Alapítvány-trilógia első három része is jó.
Bradbury-t és Arthur C. Clarke-ot is sokan bírják, de engem soha nem ragadtak annyira magukkal, mint Lem.

[Próféta]

galaxis útikalauz ér?

Ér:) Viszont már olvastam, kicsit más irányban is szeretnék tájékozódni.

Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája?

Alig merem megkérdezni, de ugye az 1984 (Orwell), a Szép új világ (Huxley) és a Marsbéli krónikák (Bradbury) megvolt?

Én tinikoromban Asimovval kezdtem, klasszikusnak klasszikus, de hullámzó színvonalú. Temérdek könyvéből szemezgetve bátran ajánlom az "Én, a robot" novellákat, illetve még náluk is jobb a jövőjükben játszódó Acélbarlangok (Caves of Steel, régebbi fordításban Gyilkosság az Űrvárosban, ami WTF, mert a Földön játszódik) regény, az ritka jól el van találva (a folytatásai már nem mindig). Ha nem is ennyire szuper, de azért elég jó az Alapítvány-sorozat is, legalábbis az első három könyv (~, ~ és Birodalom, ill. Második ~). Ezek mind megvannak egyébként a mázsás formátumú Encyclopaedia Galactica ötkötetes kiadásban. Hasonló formában kapható az örökbecsű End of Eternity (a Halhatatlanság Halála, nem igazán jó a fordítás); viszont nem láttam ilyen kiadásban Asimov talán legjobb novelláját, a Nightfall-t. Ez utóbbit, ha máshogy nem találod, elküldöm szívesen fájlként, novellánál szvsz az is belefér.

Amúgy meg Kiberiáda +1

(A Neurománcot néztem most ki, viszont ha van más hasonló alapmű amit nem ismerek, azt szivesen bepótolnám)

Először is Neuromancer, nem pedig Neurománc. A magyar fordítástól tartsd távol magad - ismerős szerint mindent félrefordítottak benne, amit lehetett. Többek közt a címet is. Másodsorban meg pont a nehezebben olvasható fajta, angolul biztosan.

EDIT
ÁÁÁ hogy is hagyhattam ki!
Frank Herbert: Dűne Mondjuk nem a legkönnyebb olvasmány, ilyen szempontból nem annyira jó válasz, de ha egyszer a "Próféta" nick onnan jött, kár lett volna kihagyni

A másik nagy facepalm, hogy az Ender's Game-et nem írtam, pedig az pörgős, kifejezetten olvastatja magát, és nemrég pótoltam be.

[Ymir]

Ejha, ezekkel már elleszek egy darabig:)

Az Ender's Game-et meg épp aktuálisan olvasom, Jack Londonnal.

[LiaLia]

P.C. Cast - Kristin Cast: Megjelölve, Az Éjszaka Háza
Ezt a könyvet 14-16 éveseknek ajánlom, akik kedvelik a vámpírtörténeteket. Ez nem olyan, mint az Alkonyat, sokkal jobb annál!
[spoiler=Bővebben:]
Egy 16 éves lány története, akit megjelöl egy Nyomkövető, és miután kezdenek jelentkezni nála a vámpírrá válás tünetei, minél hamarabb az Éjszaka Házába, egy bentlakásos vámpíriskolába kell mennie, hogy ott megfelelő képzést kapva majd 3 év múlva, a végső Átváltozás során teljesen vámpírrá váljon. Már ha kibírja addig, mivel vannak olyan emberek, akiknek elutasítja a szervezete az Átváltozást, és ez halálhoz vezethet. Az iskolában barátokra és ellenségekre talál, megismerkedik egy beképzelt, magukat kiválasztottnak tartó lánycsapattal, találkozik az iskola legjobb fiújával, és közben a vámpírsággal ismerkedve - külön van pl. vámpírszociólógia tantárgy is - kezdi tapasztalni a vámpírvilág jellegzetességeit.

Bár időnként előfordulnak szókimondóbb kifejezések, egészében kamaszoknak szóló történet. Benne az inkább külsőségekkel törődő, szemellenzős szülőkkel, féltékeny lányosztálytársakkal, egy fiúval, aki előtte más lány szeretett, iskoláról, és cseroki ősökről, miközben pogány szertartásokról és szokásokról lehet olvasni. Külön jónak tartom, hogy a nehéz helyzetekből is egy jó szemlélettel kerül ki a lány, legyen szó értetlen szülőkről, féltékenységről, egymás közötti versengésről, italról, vagy akár orális szexről. Emellett plusz jó, hogy úgy van szó pogány szertartásokról, ahogy azokat egyébként is bizonyos körökben végzik, és a mágiát is bizonyos esetekben úgy mutatja be, ahogy arról valóban vélekednek pogány körökben, vagyis nem a hatalomért, a másik befolyásolásáért végzik ezeket, hanem pozitív segítségért, bölcsességértért, tisztulásért és gyógyításért.
Ami érdekes, hogy egy újabb meghatározást olvashattam, hogy hogyan válik valaki vámpírrá. A könyv szerint nem egy vámpírharapástól lehet vámpírrá válni, hanem valójában kamaszkorban a hormonális változások közben egy mutáns gén aktivizálódik, és ezután elindul a vámpírrá válás folyamata. Ezt nem lehet megakadályozni, és a Nyomkeresők is csak megjelölik azokat, akikről már előzőleg kiderítették a leendő vámpírságot. Hááát, ez némileg ellentmond a többezer éves hagyománynak, amit már erdélyi őseink is megalapoztak. [/spoiler]

Charlie Huston: Félholtak
Alapvetően férfias hangvételű, mozgalmas regény manhattani vámpírklánokról és zombikról, akik között Joe Pitt egyik bandához sem tartozva meg akarná oldani két megbízatását.
[spoiler=Bővebben:]Joe vámpír, kiváló bérgyilkos, de nem hajlandó egyik klánhoz sem csatlakozni. Meg akarja őrizni függetlenségét, ezért mindegyik bandának tesz szívességeket, elvégez piszkos munkákat, cserébe, hogy békénhagyják. Viszont ez sejthetően nem húzható a végtelenségig. Aktuálisan épp pár zombit tett ártalmatlanná, és meg akarná keresni a hordozót, aki megfertőzte őket, de kicsit kicsúszik az időből, hibázik is, és ezért az egyik klán nyomatékosan figyelmezteti, hogy fejezze be a munkát. Közben egy másik megbízatást is kap, amit szintén a lehető leghamarabb el kellene végezni, mert egyrészt egy igencsak befolyásos család érintett, másrészt köze lehet az ügyhöz a felbukkanó fertőzött zombiknak.

Időnként elég szókimondó, akciódús történet, amiből egy sajátos, jól bemutatott vámpírvilágot lehet megismerni. Érdekesek a Manhattan szigetét saját területekre osztó vámpírklánok. Mindegyiknek más-más a mentalitása, még olyan is van, akik traszcendentális szellemi erőt akarnak meríteni a véréhség miatt jelentkező fizikai szenvedésekből. Emellett pl. külön rövid magyarázat olvasható arról, hogy mi a különbség a vámpírok és a zombik fertőzöttsége között. Történetesen a vámpírokét vírus, a zombikét baktérium okozza, és olvashatóak a hatásmechanizmusok is. Illetve a vámpírok körül felbukkanó embereket is más-más elnevezéssel illetik a vámpírok, attól függően, hogy milyen jellegű kapcsolatban vannak velük.
Mindezekkel együtt különféle alvilági figurákkal, nehézsorsú fiatalokkal is lehet találkozni, miközben egyre többminden derül ki a felsővezetés piszkos ügyeiből, és lassacskán semmi sem az, mint aminek látszik.[/spoiler]

Lilith Saintcrow: Az ördög szolgálatában
Egy kicsit ironikus, kicsit humoros, akciós és kalandos regény Dante Valentine nekromanta fejvadásznőről, aki megbízatást kap Lucifertől, a Pokol fejedelmétől. Mindehhez pedig segítségül egy démont rendelnek mellé.
[spoiler=Bővebben:]Egy sajátos világban játszódik a történet, az úgynevezett Nagy Ébredés után, amikor is az addig sejtett Túlvilág elfogadottá és az emberek számára is láthatóbbá vált. A pszionokat, akik előtte is léteztek, mint paraképeségekkel rendelkező emberek, külön törvényi védelmet kaptak, és bár továbbra is nehezen fogadják el őket a hétköznapokban, nyíltabban használhatják - akár mint szolgáltatást - a képességeiket. Dante nekromataként a holtak szellemeit képes megidézni, és pl. végrendeleti vitáknál is kérik a segítségét, emellett időnként fejvadászként keresi a pénzt, hogy törlessze a számláit, kifizesse a háza részleteit. Egy nap egy démon kíséri el a Pokol Tornácára, ahol Lucifer egy feladattal bízza meg, elég szoros feltételekkel, segítségül egy démont rendelve mellé. Dantét a szintén paraképességekkel rendelkező barátai segítik, és a démon is segítené, de nem éppen zökkenőmentes az együttműködésük.

Érdekes a regény világa, ahogy szó van a különféle képességű lényekről, a városok működéséről. Jók a párbeszédek, ahogy a démon és ember külön külön világa megjelenik, és ironikus is egyben, mennyire furcsák időnként az emberek egy más szemszögből szemlélve. Mindeközben zajlanak az események és a regény befejezése elég rendhagyó, nem egy megszokott happy end.
Az irónő stílusa elég furcsa, időnként alig követhetőek az akciójelenetek, és volt, hogy egy bekezdést többször el kellett olvasnom, hogy egy-egy tőmondatot most mire is értett, de ezt leszámítva tetszett a könyv.[/spoiler]

Jennifer Rardin: Harapnivaló, Jaz Parks vámpírvadász
Ezt a könyvet nagyon nem ajánlom!  Szerintem felesleges szószaporítás egy tündi-bündi, aranyos nyomozónőről, aki egyébként feketeöves karatés és szuperügynök. Egy román származású vámpír társával kell kideríteniük egy ügyet Miamiban. Alig történik valami és sok a jópofizni akaró szövegelés. A vége felé pedig természetesen jó amerikai módra a világot fogják megmenteni egy hatalmas vírustámadástól és egy a világra rászabaduló szörnyetegtől.
Úgyhogy összegezve: egy rettenet rossz könyv.

[Próféta]

Te miket összeolvasol 

[Kvikveg]

Mar tudom miket dobok el meszzire ha a kezembe nyomjak.

[Fazék]

Kaland Játék Kockázat könyvek letölthető formában: http://zagor.hu/konyvek.htm

mondjuk kicsit szerencsésebb formában és szerkesztésben is lehetnének.
majd ha lesz egy kis időm és kedvem (vagyis soha), akkor fölszabdalom rendes oldalakra és átkonvertálom pdf formátumba, hogy könnyebb legyen adott oldalra lapozni

[Xzone]

Kaland Játék Kockázat könyvek letölthető formában: http://zagor.hu/konyvek.htm

mondjuk kicsit szerencsésebb formában és szerkesztésben is lehetnének.
majd ha lesz egy kis időm és kedvem (vagyis soha), akkor fölszabdalom rendes oldalakra és átkonvertálom pdf formátumba, hogy könnyebb legyen adott oldalra lapozni

Nekem ez a kedvencem:

http://www.cracked.com/blog/choose-your-own-drug-fueled-adventure-fk-the-lost-world/

[Bruce]

Kaland Játék Kockázat könyvek letölthető formában: http://zagor.hu/konyvek.htm

mondjuk kicsit szerencsésebb formában és szerkesztésben is lehetnének.
majd ha lesz egy kis időm és kedvem (vagyis soha), akkor fölszabdalom rendes oldalakra és átkonvertálom pdf formátumba, hogy könnyebb legyen adott oldalra lapozni

Ó a régi szép idők Ezek közül csak kettő hiányzik... de nem tudom, hogy erre szabad-e büszkének lennem 

[LiaLia]

Te miket összeolvasol 

Hosszú-hosszú idő után rámjött a regényolvasási kedv és beiratkoztam a Szabó Ervin könyvtárba. Ott lehet ilyen könyveket találni

Mar tudom miket dobok el meszzire ha a kezembe nyomjak.

Ezért akkor már érdemes volt írni róluk.

[Próféta]

Orson Scott Card: Speaker for the Dead (1986)

A nagyszerű Ender's Game folytatása... a "folytatás" szó talán lehető legtágabban vett értelmében, mert gyökeresen más a miliő. Űrháború helyett földművelés és agrármérnöki célzatú biológia, stratégia és taktika helyett kultúrantropológia, zsenigyerekek helyett középkorú portugál szerzetesek, szigorú katonai rendfokozatok és hierarchia helyett mindenkinek öt keresztneve és hat testvére. A baj nem ez, hanem a zsenialitással határosan számító cinizmus helyett itt-ott giccsbe hajló pátosz. És ugyan nem vagyok igazán jó emberismerő, de néhol légből kapottak voltak a reakciók, ill. a főszereplő képességeinek felmagasztalása helyenként indokolatlannak tűnt. Nem rossz könyv amúgy, de hiányolom belőle az előzmény egyediségét, lendületét, az őserőt.

Hosszú-hosszú idő után rámjött a regényolvasási kedv és beiratkoztam a Szabó Ervin könyvtárba.

Helyes

Ott lehet ilyen könyveket találni

De normálisakat is

[LiaLia]

De normálisakat is

Teljesen normálisak a horror-vámpír-szórakoztató-akció kategóriában szerintem.



Joanne Harris: Csokoládé

Sokkal, de sokkal jobb, mint a film volt! Sokkal árnyaltabban, mélyebben lehet megismerni a szereplőket, sokkal érthetőbbek a cselekmények is, és sokkal meghatóbb, ironikusabb, emberibb, mint a filmbeli adaptáció.
[spoiler=Bővebben]
Vianne és Reynaud  felváltva olvasható elbeszéléseiből bontakozik ki a történet. Reynaud a falu papja, egyben lelkipásztora és irányítója, amit rendkívül komolyan vesz, és szó szerint értelmezi, hogy neki terelni kell a nyáját, nem hagyhatja, hogy egy messziről jött, színes ruhákban járó, templomot elkerülő, a hagyományokat nem követő, ráadásul nagyböjtkor Csokoládéboltot nyitó nőszemély eltévelyedésbe, romlásba csalogassa a tisztes, jóravaló polgárokat.
Vianne ösztönösen él. Anyja mágikus gyakorlatai nála már a csokoládékülönlegességek és a főzés alkímiájává szelídültek. Csak megélhetést keres, helyet, ahol, még ha átmenetileg is, de letelepedhet, és a csokoládé közvetítésével némi örömet, megerősítéseket adna az embereknek.
Reynaud szigorúsága, önsanyargatása voltaképp vezeklés egy fiatalkori bűnéért, de minél inkább a szentté válás útját járná, annál nagyobb lesz számára a kísértés, és sokkal nagyobb bűnök elkövetése felé sodródik buzgalmában, mint amit ő a csokoládét készítő "boszorkánynak" tulajdonít. Az ő monológjai nagyon szórakoztatóak, ahogy sorra veszi a "retteneteket", rendkívül alapos leírással, hatalmas, fennkölt átéléssel mesélve el, és folyton terveket sző ennek a tarthatatlan állapotnak a megszüntetésére.
A könyvben nincs akkora szerelem, mint amit a filmben mutattak, sokkal inkább csak Vianne és Reynaud a főszereplő, kettejük majdhogynem párharcában lesznek résztvevők a falu lakói, Vianne kislánya és a messziről jött hajósok.
Mindketten meg kell küzdjenek a régről hozott árnyaikkal és ehhez úgy tűnik valóban méltó ellenfelek lesznek.[/spoiler]


Hannu Salama: Szent Iván-éji tánc (a finn irodalom egyik jelentősebb írója)

Egy finn faluba Szent Iván éjjelére érkezők véletlen, egymásra ható események tükrében megjelenített életén keresztül kemény kritika az 1960-as évek közepén a finn egyházról, a társadalomról, a régi gazdálkodó életforma kezdődő elutasításáról és a kialakuló városi élet még el nem fogadásáról.
[spoiler=Bővebben]
Salama könyvének megjelenése után ugyan elismerően írtak róla, viszont ahogy nagyobb nyilvánosságot kapott bizonyos újságokban a könyvben szereplő püspök beszéde, hadjárat, bírósági eljárás indult ellene istenkáromlás vádjával, és végül 3 év után az akkori finn államelnök kegyelmével záródott az ügy.

Modern regénynek mondanám, nem csodálom, hogy abban az időben felháborítónak tartották a szókimondását, mely szerint a faluban mindenki mindenkivel összefekszik, a feleségeknek sorra nem a férjüktől születik a gyerek, sokszor az alkohol jelenti a kikapcsolódást, és a vagy rossz szemmel nézik a továbbtanulást, vagy aki továbblép, nem találja a helyét a városi értelmiségi körökben. A fiatalok már nehezen viselik a rájuk hagyományozott élettereket, eközben a tisztes asszonyok nőegyletekbe járnak, a férjek pedig ragaszkodnak az addig megszokott férj-feleség szerepekhez.[/spoiler]


Kavabata Jaszunari: Szépség és szomorúság (irodalmi Nobel-díjas író)

Drámai történet egy szerelemről, ki mit hordoz ebből évtizedek után is, és mit élnek meg belőle az egymás utáni generációk.
[spoiler=Bővebben]Oki Tosio, a korosodó regényíró elindul Kiotóba meghallgatni az újévi harangokat, és ezzel együtt találkozót kér több évtizede nem látott volt szerelmétől, aki anno 15 évesen lett a szeretője az akkor 30 éves nős férfinak. Abban az időben egy tragikus történés után megszakad a kapcsolatuk és a lány nem akarja újra folytatni. Később Otoko elismert festőnővé válik, azonban férjhez nem megy. Mostani találkozásukkor a férfi a régi érzéseket próbálja felfedezni a nőben, igazolást keresve, hogy a nő még mindig nem felejtette el őt. A nő fiatal tanítványával érkezik a megbeszélt helyre. Keiko, aki együttélve a festőnővel megismerhette a fiatalkori történéseket, amik Otoko egész későbbi életét meghatározták és megkeserítették, látva a férfit elhatározza, hogy bosszút áll rajta ezekért.

A regény tragikussá váló, sorsokat meghatározó történéseit szimbolikussá tett jelenségeken keresztül hangsúlyozza az író . A természet megnyilvánulásai, az évszakok változásai, egy-egy aprónak tűnő esemény, vagy akár festmények kapcsán válnak érzékelhetőbbé a szereplők érzései, vagy a tetteiket mozgató indítékok.
Oki nagyon önző, nemcsak volt szerelmétől, hanem feleségétől is megértést, elfogadást, majdhogynem igazolást vár tettei helyességéről, miközben éli a maga életét, és talán még a regény végén sem látja teljesen milyen fájdalmakat és szenvedéseket okozott a körülötte élőknek.
Otoko a művészeten keresztül foglalkozik a múlt feldolgozásával, átértékelésével, miközben Keiko szinte régi énjét eleveníti meg, azok következményeivel együtt. A regény vége felé fonódik össze szorosan az egymás utáni generációk, a Tosio család, Otoko és Keiko jelene, ami a múlt kísérteties, drámai újraélésévé válik[/spoiler]

[Kvikveg]

Ok, ez a harmas erdekesen hangzik.

[Próféta]

Neal Stephenson: Snow Crash (1992)

Hosszú zürichi tömegközlekedéseim gördülékenyebbé tételére többek között a cyperbunk eme ősklasszikus regényét tettem be a bőröndbe. Közben Ramiz kritikája is felkerült, és megerősített abban, hogy érdemes előre venni. Nem bántam meg, kimondottan élvezetes olvasmánynak bizonyult, a rövid fejezetszerkezet pedig kifejezetten alkalmas villamoson olvasásra. Maga a könyv ha talán nem is elgondolkodtató, de mindenesetre némi masszírozás után elgondolkodtatónak látszó dolgokat (memetika, miegymás) sző az abszurd poénkodás és epikusan pimasz pozőrködés közé.

Az "avatár" szót fórumos értelmében először használó könyv egy groteszkül eltúlzott, ám rendkívül cool jövőben játszódik, ahol a hagyományos országok felbomlottak, és a kerítéssel körülvett lakóparkok önálló nemzetek, a multicégek (pl. a Cosa Nostra) pedig szintúgy szuverén államokká váltak. A főhőst nemes egyszerűséggel Főhősnek hívják (Hiro Protagonist), és badass pizzafutár-hekkerszamuráj a foglalkozása. És van még feljebb:

Until a man is twenty-five, he still thinks, every so often, that under the right circumstances he could be the baddest motherfucker in the world. If I moved to a martial-arts monastery in China and studied real hard for ten years. If my family was wiped out by Colombian drug dealers and I swore myself to revenge. If I got a fatal disease, had one year to live, devoted it to wiping out street crime. If I just dropped out and devoted my life to being bad.

Hiro used to feel that way, too, but then he ran into Raven. In a way, this is liberating. He no longer has to worry about trying to be the baddest motherfucker in the world. The position is taken.

Ítélet: 

[Próféta]

John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris: Szemünk fényei (The Midwich Cuckoos, 1976)

Ha kikuchiyo nem ajánlja évek óta ilyen makacsul, biztos nem olvastam volna el. Ugyanis ami a fülszöveg alapján kiderül (ufójárás után teherbe esik egy egész falu nőállománya, és ijesztő specképességes gyerekek születnek), azt egy Langolierek stílusú gagyihorror formában képzelné el az ember. De ez a Wyndham fickó valahogy nagyon érdekes regényt tudott kavarni belőle, ami inkább szól rólunk, emberekről, mint az élien gyerekekről. Gondolatébresztőnek szánta és jórészt működik is,persze kilóg kicsit a lóláb a rezonőr személyénél. Szóval köszönöm az ajánlást.

[kikuchiyo]

 

[Kvikveg]

John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris: Szemünk fényei (The Midwich Cuckoos, 1976)

Ha kikuchiyo nem ajánlja évek óta ilyen makacsul, biztos nem olvastam volna el. Ugyanis ami a fülszöveg alapján kiderül (ufójárás után teherbe esik egy egész falu nőállománya, és ijesztő specképességes gyerekek születnek), azt egy Langolierek stílusú gagyihorror formában képzelné el az ember. De ez a Wyndham fickó valahogy nagyon érdekes regényt tudott kavarni belőle, ami inkább szól rólunk, emberekről, mint az élien gyerekekről. Gondolatébresztőnek szánta és jórészt működik is,persze kilóg kicsit a lóláb a rezonőr személyénél. Szóval köszönöm az ajánlást.

Mmmm... ez erdekesen hangzik.

Also:John Grisham: The Firm kellemesen olvastatja magat, bar nem egy brainstorming, angolgyakorlasnak megteszi.

[LiaLia]

Elizabeth Moon: A sötét sebessége

Zseniális regény az autisták külső világáról és belső gondolatmeneteiről, a normális és nem normális időnként nehezen meghatározható határairól.
[spoiler=Bővebben]Luo autista és bioinformatikusként dolgozik egy gyógyszerészeti vállalatnál.Több hasonló képességű társával együtt nagyon jó eredményeket érnek el abban a munkacsoportban, de ezt cseppet sem veszi figyelembe az újonan kinevezett részlegvezető, mindenáron változtatni akar a munkakörülményeken, és még egy gyógyszerkísérletbe is be akarja vonni őket.
Mindeközben Lou magánéletében is furcsa események történnek, ami után a rendőség is nyomozni kezd, így egyre inkább felbolydul Lou nagyon kiszámított, pontosan megtervezett napirendje.

Egy nagyon jól kidolgozott regény, amiben az időnként krimiszerű történetvezetés mellett Luo és a körülötte élők szemszögéből bele lehet pillantani az autizmus világába, az elsőre furcsának tűnő, de amúgy a maga szempontjából helyénvaló gondolatmenetekbe, az autisták világszemléletébe, ami akár kozmikus távlatokról is szólhat, miközben a szociális összefüggések, az érzelmi megnyilvánulások érthetetlenek, nehezen megfejthetőek a számukra. Az emberi érintkezés nagyon merev szabályok szerint működik náluk, és ezért a normál emberi viselkedés időnként logikátlannak is tűnik nekik, de ezzel együtt a meglátásaik tükröt is tartanak, az amúgy magukat normálisnak tartók felé, és bizonyos esetekben meg is kérdőjeleződik, hogy a hétköznapi szinten normálisnak tartott nem is annyira az.[/spoiler]


Rob Thurman: Éjvilág

Ez nem egy eget rengető horror-démonos történet, viszont vannak benne érdekes írói megfogalmazások és szereplők.
[spoiler=Bővebben]Az ifjú Caliban bátyjával, Nikoval démonok elől fut New York utcáin. Cal sejti, hogy valami köze van az üldözőihez, de időbe telik, míg kezd kiderülni, hogy mit is akarnak tőle azok a fenevadak.

Cal nagyon menő-trendi-cool-jófej-jóarc szövegelése nekem a történet közepétől már zavaró volt, viszont vele éles ellentétben voltak bátyja higgadt, keletiharcos-bölcselkedő megnyilvánulásai. Nagyritkán lehetett olvasni Caltól egy-egy összeszedettebb mondatot, ami viszont már szinte filozóf határokat súrolt.
Érdekessége a könyvnek, hogy mitológikus, meseszerű firgurákkal modern körülmények között lehet találkozni. Alapvetően a tündék itt nem a megszokott szépséges, varászlatos lények, hanem ősi, démoni, vérszomjas faj. Megjelennek még trollok, koboldok, egy forróvérű pán és egy fúria is, mindegyikük alkalmazkodva a modern életmódhoz.
Természetesen lesz a vége felé egy világmegmentő küzdelem is, viszont a regény befejezése kifejezetten emberi.[/spoiler]

[LiaLia]

Shan Sa: A gójátékos

Kína területén Mandzsúria a II. világháború idején nem teljesen kínai fennhatóság alatt működött. Japán igyekezett ellenőrzése alá vonni, miközben a kereskedelmi útvonalak miatt eléggé vegyes lakosságú városok alakultak ki a területén.
A regény egy a Szél Városában elő fiatal lány, és a háború miatt Japánból Mandzsúriába küldött katonai csapatokkal érkező fiatalember drámai története.
Mindketten már gyerekkoruktól játszanak a gó-val, ami játékként ugyan Kínából származott át Japánba, viszont ott is egyfajta filozófiával, tisztelettel gyakorolták.
Csak a játék kapcsán találkoznak, viszont ahogy egyre jobban előbbrehalad a játék, egyre inkább vonzódnak egymáshoz, és egyre többmindent értenek meg a játékon keresztül a másik gondolatvilágából.
Két különböző kultúra találkozik a személyükben, miközben a városban véres, harci események zajlanak, a játék lesz az, ami stabil helyet ad a körülöttük egyre inkább eluralkodó káoszban.

[kikuchiyo]

L.Sprague de Camp: Lest Darkness Fall

Ez jó volt.

Az időutazós művek a (tudományos)-fantasztikus irodalom egyik bevált, kedves alműfaját alkotják.
Végül is ki az, aki még sosem gondolkozott el azon, hogy mit tenne, ha a mai eszével, a huszadik-huszonegyedik század tudományának és minden tanulságának birtokában visszakerülne a múlt valamelyik különös érdeklődésre számot tartó pillanatába? Ezen a kényelmes kapcsolódási ponton kívül az is megkönnyíti az ilyen típusú könyv írására vállalkozó szerző dolgát, hogy a valós történelem tényei és szereplői automatikusan hitelességet kölcsönöznek a történetnek, arról nem is beszélve, hogy az egyes konkrét események - egy csata kimenetele, vagy egy uralkodó elleni merénylet - könnyű beugrási pontot kínálnak a főhős számára, hogy megváltoztassa a történelem menetét.

Itt kapásból (legalább) két kategóriába lehet sorolni a zsánerbe tartozó novellákat és regényeket aszerint, hogy a szerző az időutazások révén elkerülhetetlenül fellépő paradoxonok feloldását hogyan képzeli el. Az egyik iskola szerint a történelmet nem lehet megváltoztatni - az ilyen művekben a főhős rendszerint maga válik az ismert történelem valamely fordulópontjának kulcsfigurájává, például <nem-mondom-meg-ki> <kivé> Michael Moorcock Behold the Man c. novellájában.

A másik (egy másik?) álláspont szerint azonban a történelem megváltoztatható, és ekkor a szerzőnek is nagyobb a mozgástere, és gyakran nem is maga az időutazás ténye vagy az időutazó cselekedetei az érdekesek vagy hangsúlyosak az ilyen könyvekben, hanem az eredményükként előálló alternatív idővonal. Hogy aztán kizárólag egy történelem van és az változik meg, vagy több eltérő jövő is lehetséges, amelyek az időutazó(k) egyes cselekedetei nyomán faágként válnak el a fő vonulattól, az a szerzőn múlik.

De Camp (aki Ursula K. le Guin mellett a legmegjegyezhetetlenebb nevű sci-fi szerzők közé tartozik) könyve mindenesetre az utóbbi táborba tartozik.
Főhőse igen kényelmes módon pont az adott korral foglalkozó régész, akinek így aztán nincsenek is leküzdhetetlen nehézségei, amikor egy Wells-esen minimalista bevezető után egyik pillanatról a másikra Mussolini 1938-as Rómája helyett az i. sz. 535-beli, gótok uralta Rómában találja magát.

A könyv egyik erénye - legalábbis a hozzám hasonló technikatörténet-buzik számára - az, hogy a főhős hogyan kezd a huszadik századi találmányok meghonosításába egy olyan világban, amely még a fogkefét sem ismeri. (Jellemző módon a pálinkafőzéssel kezdi, hogy némi megélhetésre tegyen szert, a nyomdagép és a távíró csak utána jöhet). A célja, amint a cím is mutatja, hogy valamiképpen megakadályozza az Európára leszálló több évszázados sötétséget, ehhez pedig kénytelen-kelletlen bele kell ártania magát a politikába, sőt, még hadvezérré is kell válnia egy időre.

A könyv másik erénye, hogy igen szórakoztató és jól olvasható. A - történelemkönyvekben is szereplő vagy kitalált - szereplők jellemét erőfeszítés nélkül, néhány könnyed vonással megteremti, és a szövegből nem hiányoznak a humoros elemek sem, amelyek részben a huszadik századra vonatkozó utalások miatt is humorosak - kedvencem például az a rész, amikor az amerikai választási rendszert próbálja meg a helyi hatalmi viszonyokra alkalmazni.

Ha történész lennék, akkor lehet, hogy kifogásolnék bizonyos részeket - meglehet, azóta már másképp gondolkodunk egyrészt az ábrázolt korszak (a Nyugat-Római Birodalom bukása utáni kor) közállapotairól, másrészt az azt követő középkorról is, mint ahogy az a könyv keletkezésének korában szokásos volt (pl. ma már egyáltalán nem gondoljuk olyan sötétnek a középkort, mint a harmincas években gondolták).
De szerencsére nem vagyok történész, így kitűnően szórakoztam.

Ajánlott.

Érdemes elgondolkodni azon hogy az ilyen időutazós könyvek mennyire árulkodnak a keletkezésük koráról.
Ez a könyv a harmincas években íródott; egy akkori emberről még joggal lehetett feltételezni, hogy ismerte a kor technikáját legalábbis olyan szinten, hogy pl. egy nyomdagép vagy egy szemafor-távíró kezdetleges változatát el tudja készíteni a késő-római kor eszközeivel is.
De ha mondjuk egy mai ember kerülne vissza hasonló helyzetbe... latinul már rég nem tanulunk néhány speciális területet kivéve, és hiába van halovány elképzelésünk mondjuk a számítógép vagy a mobiltelefon működéséről, megépíteni biztosan nem tudnánk őket. De mondjuk egy autót, mosógépet vagy gumióvszert sem tudnánk egymagunk előállítani.

[Ramiz]

De ha mondjuk egy mai ember kerülne vissza hasonló helyzetbe... latinul már rég nem tanulunk néhány speciális területet kivéve, és hiába van halovány elképzelésünk mondjuk a számítógép vagy a mobiltelefon működéséről, megépíteni biztosan nem tudnánk őket. De mondjuk egy autót, mosógépet vagy gumióvszert sem tudnánk egymagunk előállítani.[/size]

Hát ez az! Kéne egy modern Egy jenki Arthur király udvarában.

[Kvikveg]

Egy jenki Arthur kiraly udvaraban? 
Ahh Ramiz megelozott.
Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

[Próféta]

Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

Én olyan ifjúsági feldolgozását láttam, hogy tinicsaj ment vissza.