Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Ramiz]

Azért sem korrekt egy ilyen Casanova-hősről írni, mert az írónő is nő! Ez olyan, mint azok a férfi írók, akik gyönyörű, szexis, csinos, okos nőkről írnak (könyveket, forgatókönyveket, novellákat stb), akik minden férfival lefekszenek. (Egyébként szeretem az ilyen könyveket. A filmeket meg pláne. )

[sirtomi]

Érdekes könyv. Az első 3 fejezet után majdnem abbahagytam, főleg az első volt hirtelen totál érhetetlen
Aztán beindultak az események és egyre többminden nyert értelmet. Végig élveztem és érdeke, hogy lett egy gyilkossági ügyből a világ megmentése

[Próféta]

Érdekes könyv. Az első 3 fejezet után majdnem abbahagytam, főleg az első volt hirtelen totál érhetetlen
Aztán beindultak az események és egyre többminden nyert értelmet. Végig élveztem és érdeke, hogy lett egy gyilkossági ügyből a világ megmentése

És végre megtudtuk, mér olyan jó Bach zenéje

edit: Hachi rajzolasa - foleg az orra - emlekeztetett az Irokezek fia, es egy regi Nemere sorozat szereploinek a rajzolasara. Don Lars Ariel meg meg lehet hogy meg egy fiu volt a foszereplo, kb 4 kotetbol allt.

rajzolás? ... én ezeket könyvben olvastam.
Milyen negyedik fiú? Hárman voltak mindig: Lars, az ideál; Don, az afrikai, meg Ariel, a kövér. Viszont az ősnemeziseik csajok, Keiko, Kata és passz.
Volt egy kupolavárosos regény (a "felvételi"), meg volt valami Kozmosz Lovagjai vagy hasonló nevű, amikor a Bika nevű űrhajó rohant a Föld felé. Ez a kettő nagyon para volt, kábé 12-13 évesen nagyon megfogott. Meg volt az időréteges anakronisztikus sztori, meg volt az Állatkert a Kozmoszban, az utóbbi full vicces; ezekben már a csajok is szerepelnek. Tudom, hogy van egy ötödik, de azt sosem olvastam.
És Nemere regényről regényre totál elszámolta, hogy hány évesek a szereplők, ha a két évvel ezelőtt játszódóban annyi évesek... 

[Fazék]

a segítségeteket szeretném kérni. Úgy emlékszem pár hónappal ezelőtt (talán az index-ről kiindulva) olvastam egy könyvről egy kritikát, amit most az istennek sem vagyok képes újra megtalálni. (kezdem azt hinni, hogy csak álmodtam az egészet... ) szóval a könyv címe érdekelne. témája: viccek a náci Németországból, szóval a II. vh előtti és alatti viccek gyűjteménye a könyv, és a történelmi hátteret is leírja azt hiszem, talán a vicceket is magyarázza időnként satöbbi. jóatyám kicsit II. vh. mániás, szóval neki szeretnénk megvenni ezt a könyvet, de cím hiányában kissé nehéz a dolog... bár kétlem hogy tudnátok segíteni, de egy próbát megér talán...

[tanshin]

Fazék: >>klikk<<

[Fazék]

Fazék: >>klikk<<

kár hogy még csak németül jelent meg, de lehet, hogy így is megpróbálkozom vele, apám pár év kint dolgozásnak hála, azt hiszem egész jól tudhat németül

[Próféta]

Boris Vian: Venyigeszú és a plankton (Vercoquin et le plancton)
Elolvastam. Aranyos. A Tajtékos napok jobb volt.

Paulo Coelho: Az alkimista (O Alquimista)
Ez állítólag alapmű. És tényleg: kellemes, könnyen olvasható, rövid, érdekes, hangulatos, bensőséges, csak persze eszméletlen naiv. Vagy csak én vagyok elrontva, ha naivnak tartom? De mindegy: úgyis direkt azért olvassa az ember, mert ilyen. Nagyon szép sivatagi környezetben játszódik, arab törzsek, meg oázisok, meg minden jó van benne, a miliő max pontos.

[csacsa]

Jelenleg Anne Rice - Armand a vámpír c. művéhez készülődöm hozzá, mivel ma kaptam meg. Amúgy szeretem Anne Rice-t,majdnem az összes magyarul megjelent könyvét olvastam már(kivéve: Pandora,Ramszesz). 
De az örök kedvenc: Vavyan Fable
Tőle minden könyvet olvastam, és pár kivételével birtoklok is. Most végeztem ki az Álomhajsza c. duplakötetes fantasy-t és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert istenjó.

[Ramiz]

A Palmer Eldritch három stigmáját olvasom éppen, és mint a többi Dick könyv, ez is felkavar és megoszt engem. Egyrészt még mindig nagyon zavarosnak, majdhogynem emészthetetlennek találom a történetei szerkezeti felépítését és a tempó, a helyszínek váltogatását. Másrészt ha valamit nem mozdítana meg bennem, akkor nem olvastam volna el ennyit belőlük (Álmodnak-e...?, Ubik, Az ember a fellegvárban, Kizökkent idő). Hozzá kell tennem azt is, hogy akár én szoktam meg Dick stílusát, akár sorrendtől függetlenül ez lett volna az eredmény, de ez a könyve tetszett eddig a legjobban: a Palmer Eldritch három stigmája. Majd ha befejeztem, írok többet, megrágcsálhatjuk az apró részleteket.
Addig is csak annyit mondanék, hogy szerintem Phillip K. Dick egy, a lelki betegséggel küzdők és a drogosok zseniális meglátásaival megáldott ember volt, azonban írónak - sci-fi írónak legalábbis - rossz.

[Próféta]

Hehe, nagy szellemek ha találkoznak... ma ez egyik izgalmas tanórán befejeztem egy könyvet.

Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr (Flow My Tears, the Policeman Said)
Amerika ebben a könyvben egy (marginálisan az 1984-ben leírt országra is emlékeztető) fasiszta és bürokratikus rendőrállam, főhősünket mindez azonban nem zavarja: ünnepelt sztár, énekes és műsorvezető, Amerika-szerte hetente 30 millióan nézik az adását, ellepik a rajongók, mindenhol kapni a lemezeit, és mindenki ismeri. A társadalom problémáiból semmit se kell megtapasztalnia, hiszen hedonista életét sűrűn váltott szeretőkkel, kacsalábon forgó palotákban, négydimenziós (sic) nappaliban éli. Aztán történik valami furcsa.

A következő pillanatban immár senki lett. Továbbra is dúsgazdag, de nincs ember, aki hallott volna róla; sehol egy feljegyzés; a TV-műsora nem létezik, a barátai nem ismerik fel; még a tökéletes rendőrségi nyilvántartásokban se szerepel - nem hogy név, de biometrikus azonosítók szerint se. Nincsenek igazolványai, és ez egy ilyen berendezkedésű államban nem túl előnyös - itt a lehetőség, hogy ugyanazt a társadalmat megtapasztaljuk "alulról" is.

Talán álmodik, vagy eddig álmodott volna? Kétségbeesetten kezdi keresni saját magát, miközben egy rendőrfőnök is kísérti őt, és egy nő mindkettejüket.

Ez egy elég tipikus felépítésű Dick könyv, szerencsére a jobbik fajtából való. Persze nem ő írta volna, ha valahol a sztoriban nem került volna elő némi drog, meg egy kevés genetikailag módosított ember. De sokat mesél arról is, hogy a szerző hogyan látja az emberek viszonyát, egymás csapdában tartását, megvetését, miközben ugyanezen emberek nem ismerik magukat sem, nem érzik át, milyen környezetben vannak, a saját és mások érzelmein pedig végképp nem tudnak kiigazodni.

A Palmer Eldritch három stigmáját olvasom éppen, és mint a többi Dick könyv, ez is felkavar és megoszt engem. Egyrészt még mindig nagyon zavarosnak, majdhogynem emészthetetlennek találom a történetei szerkezeti felépítését és a tempó, a helyszínek váltogatását. Másrészt ha valamit nem mozdítana meg bennem, akkor nem olvastam volna el ennyit belőlük (Álmodnak-e...?, Ubik, Az ember a fellegvárban, Kizökkent idő). Hozzá kell tennem azt is, hogy akár én szoktam meg Dick stílusát, akár sorrendtől függetlenül ez lett volna az eredmény, de ez a könyve tetszett eddig a legjobban: a Palmer Eldritch három stigmája. Majd ha befejeztem, írok többet, megrágcsálhatjuk az apró részleteket.
Addig is csak annyit mondanék, hogy szerintem Phillip K. Dick egy, a lelki betegséggel küzdők és a drogosok zseniális meglátásaival megáldott ember volt, azonban írónak - sci-fi írónak legalábbis - rossz.

Lehet, hogy nem tud írni, de akkor én a rossz írókat szeretem. Egyébként meg nekem is a "Palmer Eldritch három stigmája" az egyik kedvencem (sacc/kb 9 regényből és 1 novelláskötetből). Talán csak a VALIS übereli. Persze esetleg csak azért, mert a PEHS-t olvastam először.

[Ramiz]

Lehet, hogy nem tud írni, de akkor én a rossz írókat szeretem. Egyébként meg nekem is a "Palmer Eldritch három stigmája" az egyik kedvencem (sacc/kb 9 regényből és 1 novelláskötetből). Talán csak a VALIS übereli. Persze esetleg csak azért, mert a PEHS-t olvastam először.

Oké, oké, valamikor majd kifejtem bővebben, most nincs energiám, talán a következő talin? Szóval nem írónak rossz, csak Dick művészete szerintem nem igazán felel meg a klasszikus sci-fi követelményeinek. De amúgy sem szerencsés tulajdonság egy írónak, hogyha türelmetlen kidolgozni egyes részeket, néha felpörgeti az elbeszélés tempóját, mintha unná elmondani, a történetek vége általában lezáratlan, minden szál szabadon van hagyva egy nagy káoszban, mintha a történet már a könyv végére nem lenne fontos, csak Dick megfoghatatlan, beteges parái - amik persze remekül hatnak a "normális" emberekre (mint például ránk) is, mert ősi emberi félelmekből származnak.
De szerintem Dick könyveinek alcíméül remekül illene az, amit a zseniáluis G. K. Chesterton írt Az ember, aki csütörtök volt című könyvének címe alá: "Egy rémálom". Lehet persze azt mondani, hogy regény, esetleg rá lehet fogni, hogy sci-fi (mert vannak bennük sci-fi motívumok és témák), de szerintem ezek igazából rémálmok.

Aztán ki honnan nézi... talán másokra sokkal kevésbé hatnak a parák, az egzisztenciális félelmek, az isten-kétségek, a valósággal való kapcsolat elvesztésének iszonyú hidegsége... és inkább csak a sci-fi környezet és a történetek miatt olvasnak Dick könyveket. A fenti gondolatsor csak egy személyes vélemény, végül is hogy jön akárki ahhoz, hogy megítéljen másvalakit, pláne egy olyan furcsa embert, mint Phillip K. Dick.

[kikuchiyo]

Rossz nyelvek szerint Dick legzseniálisabb ötletei kábítószer hatása alatt születtek - azaz belőtte magát, elkezdett írni, aztán ha be tudta fejezni, amíg még kitartott a cucc, akkor lett belőle egy ütős, kerek novella, ha nem, akkor egy hosszabb regény, hullámvölgyekkel.
Kb. mint [spoiler]Isaac a Heroesből. [/spoiler]

[Kvikveg]

...

edit: Hachi rajzolasa - foleg az orra - emlekeztetett az Irokezek fia, es egy regi Nemere sorozat szereploinek a rajzolasara. Don Lars Ariel meg meg lehet hogy meg egy fiu volt a foszereplo, kb 4 kotetbol allt.

rajzolás? ... én ezeket könyvben olvastam.
Milyen negyedik fiú? Hárman voltak mindig: Lars, az ideál; Don, az afrikai, meg Ariel, a kövér. Viszont az ősnemeziseik csajok, Keiko, Kata és passz.
Volt egy kupolavárosos regény (a "felvételi"), meg volt valami Kozmosz Lovagjai vagy hasonló nevű, amikor a Bika nevű űrhajó rohant a Föld felé. Ez a kettő nagyon para volt, kábé 12-13 évesen nagyon megfogott. Meg volt az időréteges anakronisztikus sztori, meg volt az Állatkert a Kozmoszban, az utóbbi full vicces; ezekben már a csajok is szerepelnek. Tudom, hogy van egy ötödik, de azt sosem olvastam.
És Nemere regényről regényre totál elszámolta, hogy hány évesek a szereplők, ha a két évvel ezelőtt játszódóban annyi évesek... 

Kozmosz lovagjai, Ido vandorai, en ezeket olvastam k regen. Most megvan talan egy kivetelevel az osszes. De ez a ketto volt szerintem a legjobb. A Kozmosz lovagjaiban a karomkodasokat birtam, volt kb 3 elegge elborult. Most mar lehet, hogy kisse khm... mestersegesen cirkalmazottnak talalnam, de regen nagyon jokat vigyorogtam rajtuk.
Azokban a konyvekben az illusztraciokra celoztam. Ugyanaz az illusztrator, mint Az irokezek fia konyvben.

[Bruce]

Évek óta szemezgettem ezzel a sorozattal, ám amikor először leemeltem a polcról, belenéztem a végébe. Na nem a sztori végkifejletét akartam tudni, inkább a könyvek végében fellelhető reklámanyag érdekelt: van-e folytatása a könyvnek. Volt. És nekem nem volt kedvem tűkön ülve várni a következő kötetet, mint egy Harry Potternél, hát vártam.

Aztán nemrég - úgy két hónapja - igen sok szépet és jót hallottam tőle Rounintól, és ami a lényeg, kiadták az összeset. Be is szereztem az első részt, majd egy hónapra rá még ötöt, persze a második részre még két hetet kellett várnom, hogy véletlenül se folytathassam. Tegnap pedig már az utolsó oldalakat olvastam.

Nah, de elég a szócséplésből! Miről is van szó? Egy hét részes sorozat, mely Rokuganban, egy  Japán és egyéb keleti mitológiákon alapuló birodalomban játszódik, melynek földjét szamurájok és nagyhatalmú sugendzsák járják. Azonban a Smaragd Birodalomként is ismert országot veszély fenyegeti: egy jóslat szerint Fu Leng, a gonosz isten feltámadásával eljő a világ vége, gonosz élőholtak és az Árnyvidék egyéb teremtményei lepik el a birodalmat... és ez ellen az egymással marakodó klánok nem tehetnek semmit. Mégis akadnak, akik megpróbálják - még ha ez a becsületükbe, vagy az életükbe is kerül.

A hét kötet nagyszerűsége pedig abban áll, hogy ezt az amúgy máshol már olvasott alaphelyzetet egy teljesen új világba helyezi, ahol teljesen - na jó, részben - mások a morális szabályok, mint amivel általában találkozni lehet. Nem hinném legalábbis, hogy egy MAGUS vagy Forgotten Realms könyvben bárki szeppukut hajtson végre, csak mert elveszített egy csatát És ezzel pedig a történet vezetesének teljesen új lehetőségeit villantja fel - amit ki is használ a sorozat.

A hét könyv Rokugan hét nagy klánjának nevét viseli címként (Skorpió, Unikornis, Daru, Főnix, Rák, Sárkány, Oroszlán) és mindegyik egy-egy klánnak a történetét meséli el, egymással nagyjából párhuzamosan. Így aztán előfordul, hogy ugyanazt a csatát több kötetben is láthatjuk, mindig más-más szemszögből, és bizony előfordul, hogy aki az előzőben még csak egy újabb áldozat volt, a következő könyvben már hűséges bajtárs, akinek a halála mélyen érinti az aktuális főhőst - vagy épp minket, és fordítva: akinek végig szurkoltunk, egy következő könyvben már mint az ellenséges csapatok vezére, és addigra bizony már nehéz mind neki, mind ellene szurkolni, még ha néha addigra tudjuk is, mi a csata vége... Ráadásul olyasmivel is találkoztam, amivel korábban nem - vagyis de, egyszer: J. Goldenlane Nester c. művében - a császári udvarban szőtt intrikák hatalmával akár seregek állíthatóak meg, csaták dőlhetnek el még a kezdetük előtt, politika, ármány, cselszövés, a valósággal ellentétben nagyon is élvezhető formában, olyan adalék ez, mely ugyancsak megdobaja a történet hangulatát. A könyvek amúgy nem mindig időrendben követik egymást, így előfordul hogy az egyik könyv korábban kezdődik, mint az előző véget ért, de ez nem válik zavaróvá. Sőt, csak még izgalmasabbá teszi, ahogy egy későbbi kötetben figyeljük olyan az eseményeknek a miértjét és hogyanját, melyek azelőtt csak kérdéseket szültek.

Mit is írjak még végszóként... talán annyit hogy a könyvek - bár nem egy író alkotása az összes - mindegyike elég... hmm... részletes. És itt nem csak egy palota leírására kell gondolni, bár ott is megfigyelhető, hanem a csatákra (is). Ha netalán véletlenül akadna olyan ember (bár kétlem, de azért szólok), aki annyira nem bírja a vért, hogy még olvasva se, az kerülje, mert egy-egy jelenetnél bizony repkednek a végtagok, és folyóként árad a vér... de mindenki másnak aki egy kicsit is szeret olvasni, kedveli a keleti mitológiákat és/vagy a fantasy-regényeket, az adjon neki egy esélyt. Onnantól úgysem fog tudni leállni.

[Dreamcleaver]

És ezt a Legend of the Five Rings sorozatot honnan lehet beszerezni? mert érdekelne, kösz.

[Ramiz]

Én az elsőt kezdtem el olvasni, mert arra mondták azt, hogy a legjobb, és elég szánalmasnak találtam ezt a konkrét országnak hiteltelen, kitalált országnak túl japánszerű helyszínt... Ha ilyesmire vágyok, inkább ténylegesen Japánban játszódó történelmi regényt olvasok. A fordulatok meg a karakterek pedig nagyon sablonosak voltak. Mondjuk lehet, hogy később ez változik, vagy csak én ábrándultam ki túlságosan a fantasy könyvekből. De hát ízlések és pofonok.

[Ramiz]

Tud valaki ezekről a nyulas történetekről bármit?

Kijöttek magyarul. Bookline-nál 1267.-ért vesztegetik.

[Bruce]

És ezt a Legend of the Five Rings sorozatot honnan lehet beszerezni? mert érdekelne, kösz.

Szerintem majdhogynem bármelyik szerepjáték könyvesboltban, de ha kényelmesebb/pechesebb vagy, akkor:
Alexandra ONLINE Könyváruház - Én innen rendeltem, de egy könyv hiányzott, bár azt meg boltban megtaláltam
Delta Vision Kiadó - Elméletileg innen is meg lehet rendeni, bár még nem próbáltam, de mivel ez a kiadó honlapja, valószínű hogy megvan mind. És bár a post írásának pillanatában a lap nem jön be, tegnap még működött, szóval no para.

Én az elsőt kezdtem el olvasni, mert arra mondták azt, hogy a legjobb, és elég szánalmasnak találtam ezt a konkrét országnak hiteltelen, kitalált országnak túl japánszerű helyszínt... Ha ilyesmire vágyok, inkább ténylegesen Japánban játszódó történelmi regényt olvasok. A fordulatok meg a karakterek pedig nagyon sablonosak voltak. Mondjuk lehet, hogy később ez változik, vagy csak én ábrándultam ki túlságosan a fantasy könyvekből. De hát ízlések és pofonok.

Még szép, hogy japánszerű, elvégre mint írtam, azon alapszik Méghozzá nem is kicsit, és nem is csak a regények erejéig: anno Rounin felvilágosított, hogy a világ már régóta létezik, kártya és szerepjáték formájában... be kéne szerezni, de abból még nincs magyar kiadás... Amúgy megjegyzem, a világ nem japánszerűbb, mint amennyira a többi európaszerű, már ha érted mire gondolok.
És mintha azt is írtam volna, hogy a sablonos felvezetést korántsem sablonos történetvezetés követi. Ha javasolhatom, adj neki még egy esélyt, egy-két könyv erejéig, bár ha az első rész hangulata ennyire nem tetszett, akkor lehet hogy a többi sem fog... Eh, mindegy, te tudod. Nem erőszak a habostorta. Nekem tetszett. A többi így járt

[Ramiz]

Tudtam a kártyajátékról meg a szerepjátékról, de szerintem ez is csak azt támasztja alá, hogy nem volt céljuk a reálisság, a hitelesség, csak kiválasztottak pár "látványos" japán dolgot (fegyverek, páncélok, berendezési tárgyak, szertartások), és írtak köré hagyományos játékokat meg egy csomó tucatfantasy regényt.

Amúgy megjegyzem, a világ nem japánszerűbb, mint amennyira a többi európaszerű, már ha érted mire gondolok.

Értem, mire gondolsz, de az európaszerű környezet azokhoz a fantasy könyvekhez nem véletlenszerűen kiragadott dolgokként szolgál, de ez nem is tűnik fel, hiszen sokkal mélyebben bennünk van az európai kultúra, mint azt tudatosan észrevennénk. Viszont a japán kultúrát nem ismerjük, nem ismerhetjük annyira mélyen, és azok az írók sem, akik ezeket a könyveket szerzik. Nagyon jellemző, hogy mindig csak a leglátványosabb dolgokat ragadják ki, megszórják a szöveget japán szavakkal (mert a függelék az okosss dolog, különben is ilyen szavakat, hogy szeppuku meg tatami, mindenki ismer), és kész. Sok ilyesmi jellegű gagyi-japánsággal találkozni, és idegesítő, mert eltorzítja az amúgy a kultúrára mélységében nyitott, ténylegesen érdeklődő emberek nézőpontját is (ahogy az amerikai írónők által tucatszámra írt gésás könyveket is rühellem nagyon). Ezért volt olyan kellemes csalódás Lian Hearn-nak Az Otoriak története című trilógiája. Lehet, hogy éppen csak jobban bejött a hangulata, de számomra az a könyv jelenti azt, hogy hogyan lehet japános hangulatot kelteni, és tényleg sok valódi, érdekes apróságot átadni, úgy, hogy közben mégsem azon görcsöl az olvasó, hogy ez most akkor Japán vagy nem? Szóval én inkább azt tudom ajánlani mindenkinek hasonló témában. Kicsit komolyabb. Szerintem.

[Bruce]

Értem, mire gondolsz, de az európaszerű környezet azokhoz a fantasy könyvekhez nem véletlenszerűen kiragadott dolgokként szolgál, de ez nem is tűnik fel, hiszen sokkal mélyebben bennünk van az európai kultúra, mint azt tudatosan észrevennénk. Viszont a japán kultúrát nem ismerjük, nem ismerhetjük annyira mélyen, és azok az írók sem, akik ezeket a könyveket szerzik. Nagyon jellemző, hogy mindig csak a leglátványosabb dolgokat ragadják ki, megszórják a szöveget japán szavakkal (mert a függelék az okosss dolog, különben is ilyen szavakat, hogy szeppuku meg tatami, mindenki ismer), és kész. Sok ilyesmi jellegű gagyi-japánsággal találkozni, és idegesítő, mert eltorzítja az amúgy a kultúrára mélységében nyitott, ténylegesen érdeklődő emberek nézőpontját is

Amennyiben nyitott és ténylegesen érdeklődő emberekről van szó, mint te vagy én, azok számára ezek a dolgok nyilvánvalóak. Épp ezért nem is tekintek rá többként, mint egy Japánra hajazó szerepjátékra, amihez írtak pár könyvet, de ez számomra bőven elég volt ahhoz, hogy a hangulata magával ragadjon, az általad említett hiányosságok ellenére is, elég ahhoz, hogy élvezettel olvassam végig mind a hét kötetet, és ha esélyem lesz rá a jövőben, akár még játszak is vele.

(ahogy az amerikai írónők által tucatszámra írt gésás könyveket is rühellem nagyon). Ezért volt olyan kellemes csalódás Lian Hearn-nak Az Otoriak története című trilógiája. Lehet, hogy éppen csak jobban bejött a hangulata, de számomra az a könyv jelenti azt, hogy hogyan lehet japános hangulatot kelteni, és tényleg sok valódi, érdekes apróságot átadni, úgy, hogy közben mégsem azon görcsöl az olvasó, hogy ez most akkor Japán vagy nem? Szóval én inkább azt tudom ajánlani mindenkinek hasonló témában. Kicsit komolyabb. Szerintem.

(Bocs hogy félbeszakítottam a mondtatot )
Gésás könyvekkel még nem kerültem közelebbi kapcsolatba, de látatlanban is meg merek kockáztatni annyit, hogy azok - már elméletileg - az igazi Japánban játszódnak. De legalábbis törekednek arra, hogy igazinak hasson, még ha ez nem is jön össze. Azonban a Legend of the Five Ring világa nem is akar igazinak hatni, szándékoltan emeli át azokat a dolgokat, melyek a kívülálló számára a hangulatot a legjobban át tudja adni. Ha valaki mélyebben, komolyabban ismeri a japán kultúrát? Ám tegye hozzá, tegye még érdekesebbé, még valószerűbbé, de ez nem volt eredetileg a cél - csak a hangulat, nem pedig a kultúra átadása. És ha valaki pedig ennek hatására kezd el érdeklődni a téma iránt, szerintem akkor előbb-utóbb neki is fel fog tűnni, hogy a Japán kultúra több annál, mint amit ezekből a könyvekből kiolvashat. Bár lehet hogy csak naív vagyok

[Ramiz]

Korrekt vélemény. Egyszerű ízlésbeli különbség.

[Bruce]

Korrekt vélemény. Egyszerű ízlésbeli különbség.

Viszont arra jó volt, hogy felkelse az érdeklődésemet az Otoriak törénete iránt

[Ramiz]

Viszont arra jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet az Otoriak törénete iránt.

Akkor már csak ezért is megérte.

Anno ezt írtam az első kötetről:

Lian Hearn: Az Otoriak története
1. kötet: A fülemülepadló

Általában nem szeretem, ha egy "gaijin" Japánban játszódó regényt ír, még ha ismerheti is annyira a témát, hogy megbízható legyen, amit ír. De úgy gondolom, hogy a japán kultúra elég zárt, és nem szeretem az amerikaiak "akárhova megyünk, otthon vagyunk, mindenkit értünk" hozzáállását sem. Ez a könyv azonban úgy kezdődik, hogy az író kijelenti: bár a könyvben megjelenő ország kultúrájában, nyelvében, hangulatában Japánra emlékeztet és tulajdonképpen annak felel meg, a történelem nem az igazi szerinti, a különbséget pedig a földrajzi viszonyok és a városnevek is jelzik, amelyek szándékosan távolról sem felelnek meg a valóságnak. Ez elsülhetett volna rosszul is, ám engem megnyugtatott az a tudat, hogy bár egyrészt a könyv a történelmi Japán hangulatát árasztja, mégis fikció, és nem kell azon töprengenem - ami jelentősen rontaná az élményt és a beleélést -, hogy vajon mennyire valósághű a könyv.
Innentől pedig Lian Hearn nem hibázik: stílusa egyszerű, de hatásos és szép (alig néhány, szándékosan túlegyszerűsített mondat döccentett csak ki a kitűnő hangulatból), karakterei életszerűek és közelinek tűnnek, a cselekmény pedig nem sablonokra kiélezett, ezért érdekes ott is, ahol éppen nem egy izgalmas rész van. De ami a legjobban tetszett, azt nem tudom megindokolni, pedig végül is az vett rá, hogy ne tegyem le a kezemből, és nagyon hamar elolvassam, aztán pedig rögtön megvegyem a könyvet a következő kötettel együtt (a bookline.hu-n kényelmesen megrendelhető). Remélem, hogy a további két kötet is ugyanilyen jó lesz, és ajánlom mindeki figyelmébe, aki szeretne egy jó könyvet olvasni. A történetről szándékosan nem mondok semmit, legyen minden meglepetés.

És a másik két kötet is van ilyen jó, ezt most utólag hozzátehetem.
Angolul egyébként kijött a negyedik kötet is.

[Ramiz]

Megnyílt egy "IRL" bookline.hu könyvesbolt a Rákóczi úton. Nagyon szép választék van a polcokon is, még ha a fő profiljuk a rendelés is, és ami a legjobb, azokból a fajta könyvekből, amik engem és a korosztályomat/ismerőseimet legfőképpen érdekelheti, például volt majd' mindegyik Dick könyvből, ami Magyarországon kijött, Douglas Adams, de mittomén Wodehouse, Lem, Lovecraft, Frank Herbert is... Az idegennyelvű részleg is egész szép, William Gibson és Phillip K. Dick könyvek mindenütt, csak úgy csorgott a nyálam. Interneten viszont még így is megéri rendelni, a netes rendelés és a minimum három könyves akció együtt már sokat számít, pl a Battle Royale 3000 helyett 2300 volt... A Yojimbo-s nyulat magyarított képregényből is volt egyébként jópár, mint ahogy a Fekete-fehér magyar nyelvű képregény kiadványokból is vagy éppen szerepjáték-könyvekből (MAGUS, D&D, "Vámpír" stb.). Egyébként ez a Yojimbo nem drága (neten rendelve pláne nem) és marha jó, mindenkinek ajánlom.

Viszont a kezembe akadt egy olyan könyv is, ami elég furcsa volt. A címe "Manga". Több mint ötezer forintba kerül, de szerintem a felét sem éri meg: alig van benne szöveg, inkább csak fejezetek (kb ilyenek: "Cosplay", "Manga boltok", "Shonen Jump" stb.) és képek: részletek mangákból (nagyon kicsi, nem sztori-darab, tényleg csak kép, és általában hiraganákkal, tehát nem lefordítva) meg japánokról, amint mangát olvasnak, és egy-két konkrét manga ajánló. Ami a legbosszantóbb, ezek még csak nem is szép képek, hanem amolyan internetről összevadászott kisfelbontású képek A4-re torzítva (minden második látványosan pixeles!!!). Ledugnám a torkán leszívesebben, aki ilyen megír/kiad. Egyébként aki kicsit is érdeklődik a témában, az ennyit úgyis tud, ami ebben benne van, aki nem, az meg minek venné meg a könyvet? Az egyedüli lehetőség, amit el tudok képzelni, az az, hogy ajándéknak lehet venni a mangarajongó ismerősöknek - vagy éppen a mangát nem ismerő "tudatlan" embereknek. De semmiképpen nem teljesíti a célját szerintem. Nagyon remélem, hogy nem kapom meg karácsonyra vagy akármilyen más alkalomra senkitől, mert nehezemre esne látványosan örülni neki. (Egyébként ez a veszély kevéssé áll fenn, mert kevés családtagom olvas és még kevesebb vesz könyveket és még kevesebb vesz könyveket könyvesboltban. )

[Fazék]

november 20-an (hetfon, azaz ma) a www.bookstation.hu oldalon (es a boltjukban is) minden hasznalt konyvre 50%(!) kedvezmeny jar! tele vannak jo kis scifi, krimi, horror meg egyeb cuccokkal, szoval erdemes benezni.

ha lenne most pénzem...

[Ramiz]

Kár, hogy se William Gibson, se Raymond Chandler nincs, legalábbis a netes kereső szerint. Így most nem megyek el.

[Raggie]

Raymond Chandler: Farewell my lovely

Egyklasszikus noir-detektívregény Philippe Marlowe főszereplésével... Sötét, titkolózó szem és fültanúk, érdekelt milliomosok és alakoskodó feleségek kavalkádja,  több mint három leütéssel( ) és sok-sok hazárdjátékkal. Már maga a könyv hangulata annyira egyedi(ma már) ésmagávalragadó, hogy még ha semmiről sem szólna akkor is megérné elolvasni, de még szól is valamiről... nemis akármiről .

Mindenkinek ajánlom, de film-noir rajongóknak egyenesen kötelező!

[via_mala]

Gyerekek, behidalok ettől a bookline-tól. Ilyen brutális kedvezményekről nem is álmodtam eddig. 10% itt-ott sikerül megcsípni, de pl. most tépném a hajam, ha az a típus lennék, hogy a ma megvett új Stephen King könyvet itt 30%-kal olcsóbban tudtam volna beszerezni! 

És felhívnám a tisztelt publikum figyelmét arra is, hogy következő, általam régóta vadászott sorozatot újra elkezdte kiadni az Ulpius-ház kiadó: Eidzsi Josikava: A szamuráj útja (Muszasi 1.)
És 15% kedvezmény még erre is van. Khmm... antikváriumban ennél csak drágábban lenne, ha egyáltalán lenne!

[Fazék]

Gyerekek, behidalok ettől a bookline-tól. Ilyen brutális kedvezményekről nem is álmodtam eddig. 10% itt-ott sikerül megcsípni, de pl. most tépném a hajam, ha az a típus lennék, hogy a ma megvett új Stephen King könyvet itt 30%-kal olcsóbban tudtam volna beszerezni! 

És felhívnám a tisztelt publikum figyelmét arra is, hogy következő, általam régóta vadászott sorozatot újra elkezdte kiadni az Ulpius-ház kiadó: Eidzsi Josikava: A szamuráj útja (Muszasi 1.)
És 15% kedvezmény még erre is van. Khmm... antikváriumban ennél csak drágábban lenne, ha egyáltalán lenne!

ha a 15%-tól elájulsz, akkor javaslom figyelmedbe az Alexandra Online-t
mondjuk, ha csak ezt rendeled és a szállítási költséget is figyeljük, akkor "csak" 100 Ft-ot spórolsz a dolgon, de csak találsz még mellé egyéb rendelnivalót

[via_mala]

ha a 15%-tól elájulsz, akkor javaslom figyelmedbe az Alexandra Online-t
mondjuk, ha csak ezt rendeled és a szállítási költséget is figyeljük, akkor "csak" 100 Ft-ot spórolsz a dolgon, de csak találsz még mellé egyéb rendelnivalót

Grrr..., pont az Alexandrában költöttem tetemes összeget, és úgy nézem még 3000 Ft-ot spórolhattam volna így.