Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Én is gyakran kényszerülök a buszon olvasni, de nem az igazi. Mire megtalálom, hol tartottam, már át is kell szállni.

[Fazék]

Én is gyakran kényszerülök a buszon olvasni, de nem az igazi. Mire megtalálom, hol tartottam, már át is kell szállni.

könyvjelző?

[kikuchiyo]

Azt mondod, használnom kéne? 

[Ramiz]

Nekem mindig ott nyílik (egy új könyv), ahol tartottam, mert megvan az a rossz szokásom, hogy "gyűrögetem", azaz megélezem az oldalakat (újságokat, A4-es lapokat, füzeteket stb. stb. mind mind máshol "érdemes" élezgetni ). Az ismerőseim idegbajt is kapnak tőlem. Persze kölcsönkönyveket nem cseszek szét ilyen módon. Meg a mangáimat sem. De az indexem belső lapsarkai már kicsit gyűröttek.

[krezga]

Takami Kósun: Battle Royale

Őszintén azért vettem meg a könyvet, mert jónak tünt a borítója, meg mert hosszúnak tünt(és le akartam magamat foglalni valamivel:D). A könyv nagyon tetszett, de a sok tanulás mellett is csak egy hétig tartott. Elég érdekes az alapszituáció, és vége is nagyon jó lett:)

Hétfőn bementem egy könyvesboltba, és látom, hogy az Éj Káosza  mindössze 840 ft, gondoltam ezt meg kell vennem, mert régen még olvastam, de csak kölcsönkértem, és akkor nagyon tetszett. Erre jobban körülnézek, és mit látok, Az Éj Káosza, A Káosz Éje és a zzz-Űrzavar egy kötetben(John Caldwell és Jeffrey Stone), mindössze 1400 ft-ért, ugyhogy gyorsan le is csaptam rá. (a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D).
Most az a bajom, hogy jövő héten nem tudok olvasni, mert neki kéne állnom a Háború és Békének, meg jövő hétre még van 2 kötelezőm is:D

[csacsa]

Most végeztem az Armand, a vámpírral, és sajna rádöbbentem, hogy már alig emléxem a történet előzményeire, hogy a könyv tulakdonosától újra elkértem a Lestat, a vámpírt. Úgyhogy megint lesz iolvasnivalóm egy ideig.

a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D.

Megéri beruházni a könyvre? Mivel már én is gondolkodtam a beszerzésén.

[krezga]

a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D.

Megéri beruházni a könyvre? Mivel már én is gondolkodtam a beszerzésén.

Ha szereted a mangákat, végülis igen:) Jó sok kép van benne, és leír pár jó dolgot.

[Ramiz]

Ha szereted a mangákat, végülis igen:) Jó sok kép van benne, és leír pár jó dolgot.

A képek fele internetről letöltött kisfelbontású kép A4-es méretűre növelve. Pixelesen...

[csacsa]

Ha szereted a mangákat, végülis igen:) Jó sok kép van benne, és leír pár jó dolgot.

A képek fele internetről letöltött kisfelbontású kép A4-es méretűre növelve. Pixelesen...

Akkor inkább lemeózom elöször és csak utána döntök a shoppingról.

[Ramiz]

Bölcs döntés.

[krezga]

Ha szereted a mangákat, végülis igen:) Jó sok kép van benne, és leír pár jó dolgot.

A képek fele internetről letöltött kisfelbontású kép A4-es méretűre növelve. Pixelesen...

Igen, ez sajnos igaz:( Megcsinálhatták volna jobban is, nekem is szúrta a szemem, hogy egy könyvben pixeles képeket látok...

[Ramiz]

Richard Condon : A mandzsúriai jelölt

A remake nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, de a könyv 1959-ben készült el és ha máig fennmaradt a híre, akkor biztos érdemes elolvasni, gondoltam. Nem csalódtam, nagyon jó kis könyv ez. Politikai szatíra, de a legkegyetlenebb fajtából, sokkal durvább, mint a mai politikával viccelődő filmek (bár a Boratot még nem láttam, de mondjuk a South Park gyerekmese ehhez képest). Külön durva, hogy a könyv nagyon nagy része valódi dolgokat dolgoz fel, amit az agave-s kiadás végén egy utószóban ki is fejt egy magyar kritikus. De "sima" krimi-thrillernek is kiváló a könyv, és a humora is nagyon bejött, leginkább Vonnegutéra emlékeztet, de annál kevésbé kiszámított és erőltetett, és kevésbé ismétli önmagát. Nagyon magával ragadó olvasni a könyvet, túl hamar a végére ér az ember... Asszem meg is fogom venni későbbi újraolvasásokra, valamint most szedem a régi eredeti filmváltozatot belőle, kíváncsi vagyok, milyen lett (egy-két részt tuti, hogy megváltoztattak, mert nagyon durva dolgok vannak a könyvben, Hollywoodnak vászonra túlságosan is durvák szerintem, pláne az akkori ízlésnek).
Akit érdekel a hidegháborús korszak és az amerikai kommunista-para, amelyek olyan filmekben jelentek meg például, mint a Dr Strangelove vagy a James Bond-filmek (bár teljesen máshogy), annak feltétlenül ajánlom elolvasásra.

[SaiyaGin]

a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D.

Megéri beruházni a könyvre? Mivel már én is gondolkodtam a beszerzésén.

Beleolvastam a DB-ről és DC-ről szóló cikkekbe, és nem voltam megelégedve az információ minőségével.

[krezga]

a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D.

Megéri beruházni a könyvre? Mivel már én is gondolkodtam a beszerzésén.

Beleolvastam a DB-ről és DC-ről szóló cikkekbe, és nem voltam megelégedve az információ minőségével.

Most, hogy már áttanulmányoztam az egész könyvet, azt kell, hogy mondjam, ennyit nem ér meg. A képek, mint már feljebb lett említve pixelesek(nem mind:D), és az egész kicsit "gagyinak" hat. De hát örülhetünk, hogy hazánkban legalább ilyesmi kezdeményezés van.

[thrall]

a hét befejezésével, pedig tesómmal felesben megvettük a Manga című "ismertető" könyvet:D

Én ezt a könyvet egy kissé szutyoknak találom két okból:
1. 1-2 helyen oylat írtak benne, hogy a hajam az égnek állt
2. mostmár végleg csalódtam a mat-ban... (mondjuk ennek volt 1-2 előzménye, de az hosszú )


egyébként amit legutoljára olvastam az Stephen King: A mobil

Mit ne mondjak, nem ezt vártam... az elején. Az egész egy sablonos itt vannak a "zombik", alig maradtunk normális emberek, meneküljünk előlük. Így az első 1-2 száz oldal elég keservesen ment, de utána kezdett érdekesedni a történet, amikor a "zombik" értelmesebbek lesznek, és összefognak meg egyebek, de nem lövök le minden poént. Nem a legjobb Stephen King könyv

előtte warcraft regényekből a Végtelen forrást, és a démonlelket. Amelyben a Halálszárnyban (szintén warcraft regény) lévő hősök vvisszakerülnek a múltba, még az első démoninvázió előtti korszakba, Kalimdorba, és nemsokkal később kitör maga a háború. Sok hős története le van írva benne (vagyis csak a 3 night elf-é, hogy hogy lesznek azok, amik). elég érdekes történet. Warcraft birodalom, és olyan dolgok, amiket eddig (legalábbis én) nemtudtam

[Lazzaret]

Nemrég olvastam el az Eragorn című könyv első kötetét és nem rossz. Most fogják bemutatni a mozikban is. Az alap története tetszet. A karakterek is érdekesek és megnyerőek csak azt sajnálom az egészben hogy voltak olyan részek amik olyan érzést kelltettek bennem mintha ezt már olvastam volna valahol. Nem sok ilyen volt de volt benne. A világ érdekes de eddig nem volt túlsok részlett amit megtudnánk róla. A story izgalmas és érdekes érdemes végig olvasni.

[sirtomi]

Nemrég olvastam el az Eragorn című könyv első kötetét és nem rossz. Most fogják bemutatni a mozikban is. Az alap története tetszet. A karakterek is érdekesek és megnyerőek csak azt sajnálom az egészben hogy voltak olyan részek amik olyan érzést kelltettek bennem mintha ezt már olvastam volna valahol. Nem sok ilyen volt de volt benne. A világ érdekes de eddig nem volt túlsok részlett amit megtudnánk róla. A story izgalmas és érdekes érdemes végig olvasni.

Én csak hallottam/olvastam a könyvről, hogy a fiatal srác aki írta erősen más művekből építkezett, de az első kötet tényleg jó lett állítólag. A 2. már nem nagyon dícsérik, sőt...

[Raggie]

Most olvastem egy király keresztény krimit :

Gilbert Keith Chesterton - Páter Brown ártatlansága

Már az alapötlet is érdekes, hogy egy kis visszafogott katolikus pap bűnügyeket derít fel, de még ezt megspékelte derék angol barátunk egy kis 1800-as évek beli durvasággal(fejlevágások, csonkol éppen péppévert hullák, stb... ). Szóval nem mindennapi alapfelállás mellett, egy jellegtelen kis fekete kámzsás, szemüveges alak - páter Brown - aki véletlenül mindíg ott van ahol a baj történik szépen nyugodtan, az ő kis visszafogott alázatos modorával tíz perc alat kinyomozza, hogy hogyan történt a gyilkosság, ki is a gyilkos és még legtöbbször azt is hogy miért tette azt amit tett. Majd ezután elmegy egy körre sétálni a bűnössel, hogy meggyóntassa és bűnbocsánatra bírja, vagy esetleg jó útra térítse(több-kevesebb sikerrel). Egyszóval nagyon fura és izgalms egyszerre, de aki szereti a titokzatos gyilkosságos sztorikat annak feltétlenül ajánlom. Egy-két magyartalanság van a magyar fordításban, de ez csak még hangulatosabbá teszi sztem.

[Próféta]

Jorge Semprún - A nagy utazás (Le grand voyage)

Semprún, a spanyol származású franciaországi partizán - későbbi spanyol kultuszminiszter - visszaemlékszik arra, amikor a németek a foglyul ejtése után munkatáborba vitték. A könyv arról a négy napról szól, amikor rabtársaival együtt egy vagonban hánykolódott a tábor felé. Helyesebben szólva a könyv mindenről szól, a gyerekkora éveiről, a háború utáni csajozásairól, meg egyebekről, de valahogy mindezt felfűzve a vonatos utazás közben érkező flashback és flashforward láncolatra. A regény gerincét alkotó esemény érzékletes leírásából kitűnik, a vagonokban összeheringelődött, mozogni képtelen, ételt-italt nem kapó politikai foglyok számára a négynapos út maga volt a pokol (és végül csak egy másik pokolba érkeztek meg).

A mű nyilvánvaló célja, hogy átadja az író érzéseit és gondolatait. A nagy utazás Buchenwaldba bizonyára hosszú volt, unalmas, fárasztó, kínzóan fájdalmas, embertelen és értelmetlen. Semprún mindent megtesz, hogy a regény is majdnem ilyen legyen. A stílusa elég nehézkes, és távol álljon tőlem, hogy ítéletet mondjak egy ilyen elismert és sokak által szeretett mű felett, de inkább éreztem művészieskedőnek, mint művészinek. Például ilyen szövegek vannak benne, hogy

Bennünk bomlik ki a hajnal, most még csak keskeny, szürkés csík a láthatáron, de semmi se tudja megakadályozni, hogy kibontakozzék. Önmagától bontakozik ki a hajnal, önnön éjjeléből s önmaga felé, önmaga ragyogó, égővörös megsemmisülése felé.

Haggyámá. A "könnyű és gördülékeny" olvasást tovább segítik a nem ritkán egy egész oldalon keresztül húzódó mondatok, illetve az a rendkívül művészi húzás, hogy a regény 226 oldalából 210-et foglal el az első fejezet. Az idősíkok közti ugra-bugra pedig nagyon "olvasóbarát", amint ezt a következő párbeszéd is illusztrálja:

   - Látogasson meg Semurben - mondja. - Magas fák, a fák közt hosszú sétány, s talán száraz falevelek is. Ha egy kis szerencsénk van.
   - Nem hiszem - mondom -, nem hiszem, hogy elmegyek.
   - Ez az éjszaka, atyaúristen, sohasem ér véget az éjszaka - mondta a semuri fiú.

Hát nem nyilvánvaló, hogy a harmadik mondatt évekkel az előző kettő előtt hangzik el? Azért legalább egy kihagyott sor jól esett volna.

Ennek ellenére van pár nagyon erős rész a könyvben. Például az egyik őrrel váltott beszélgetések, vagy amikor azt írja le, hogy csináltak húgyból borogatást. Az egyik öreg fószer utolsó szavai ("Hát értik ezt?") már-már a szállóigegyanús kategóriába esnek. Meg elég jól érzékelteti, hogy valami meghalt a pacákban azon az utazáson, és utána már bizonyos értelemben nem tekinti magát élő embernek.

Bár vannak értékei, nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Elég nehéz volt minden egyes szünetecske után felvenni a fonalat és "beleolvasni" magamat, továbbá a a nehézkes előadásmód által okozott szenvedések miatt abban sem vagyok biztos, hogy megérte.

[Zsiga]

Jorge Semprún - A nagy utazás (Le grand voyage)
.
.
.

No comment... Ezek azok a könyvek amiknél sajnálom a fát amit kivágtak miatta...

[kikuchiyo]

A most futó (hétfőn végződő), szerintem zseniális sorozat eredetije, Ramiztól kaptam kölcsön. Ezúton is köszönet néki.

[spoiler=enyhe spoilerek, biztonsággal olvasható]Nem vagyok megelégedve a könyvvel, vsz. azért, mert már láttam a sorozatot (legalábbis a nagy részét), és kialakult egy határozott kép a szereplőkről, a történetről, meg arról, hogy mit is várok az egészről. És ennek a képnek ill. előzetes elvárásnak nem felelt meg a könyv.

Előfordult már máskor olyan esetben, amikor szintén később olvastam a könyvet és előbb a sorozatot, pl. a Higurashinál, hogy a könyvben (visual novelben ) megszólaló szereplőket a sorozatbeli hangjukon hallottam a fejemben (miközben olvastam), annyira ismerős volt a stílusuk.
Ez a Dexter esetén egyáltalán nem volt így, nehezemre esett elképzelni a történéseket, mivel a sorozattól eltérően - ahol is hús-vér emberek vannak - a könyv szereplői csupán durva vázlatok, puszta karikatúrák. Az egész sokkal nyersebb, mint a sorozatban.

Néhány példa: a sorozatban La Guerta egy szimpatikus szereplő, akivel együtt lehet érezni, látszik, hogy erőfeszítéseket tesz a nyomozás érdekében és megmutatja a pozitív oldalát is (pl. amikor a csomagtartóból kiszedett gyereket ápolgatja). Ezzel szemben a könyvbeli LaGuerta egy teljesen tehetségtelen síkhülye p!csa, aki csak a rendőrségi politikához, a seggnyaláshoz és a divatos öltözködéshez ért. A sorozatbeli Doakes őrm. bár nem feltétlenül szimpatikus, és - szerintem - az őt játszó színész sem ér sokat, de megvan a maga történetszála és a maga emberi oldala. Ehhez képest a könyvben Doakes egy torzkép, nagydarab, drabális n!ggerként van leírva, aki legszívesebben összeverne mindenkit, és minden (amúgy nyelvtanilag hibás) mondatában szerepel a "fuck" szó. És így tovább, az összes szereplő csak egy halvány utánzata a sorozatbelinek.

A fő különbség a sorozat és a könyv között szerintem így fogható meg leginkább: a sorozatban kívülről látjuk Dextert és az ő tetteit, ill. az őt körülvevő embereket. Csupán a voiceoverekből tudjuk, hogy Dexter más, mint a többiek. Mivel mindenki emberként viselkedik (a legtöbben natív módon, Dexter pedig emulálja), vannak olyan közelítési irányok, ahonnan nézőként kapcsolódni lehet a szereplőkhöz és a történésekhez.
Ezzel szemben a könyvben Dexter, ill. az ő Dark Passengere nézőpontjából látjuk az eseményeket. Tehetségtelen idióták gyülekezetének látjuk a rendőrörsöt, mert Dexter is így látja őket.

Nem tudom, hogy egy sorozatgyilkos hogyan látja a világot, talán így. De azt tudom, milyen az, amikor a humanoid nem érti az őt körülvevő emberek érzelmeit, nem tudván, hogy melyik reakció mit jelent, csak próbálja szimulálni őket - és ezt az aspektust nem találtam hitelesnek a könyvben.
Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához.

For me, sorozat >>> könyv.[/spoiler]

[Ramiz]

Sok mindennel egyetértek, amit objektíven írtál a könyvről és a sorozatról, viszont ezzel egyáltalán nem:
"Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához."
Nekem éppen azért tetszett jobban a könyv, mert nem a szokásos klisés jeleneteket hozza, amit a nézők sokszor egyenesen elvárnak egy filmtől, mégis úgy érzik, hogy meg kellene lepődniük, hanem sokkal nyersebb ennél, nem finomkodik a párbeszédekkel, a nyomozással, a karakterekkel sem sokat, de mégis nagyon erős atmoszférát teremt, szerintem SOKKAL erősebbet, mint a sorozat, ahol Dexter sokszor debil vigyorral a fején fel-alá mászkál, vagy unottan tervezgeti, hogy megöl valakit. A könyv egy pillanatra sem hagyja elfelejtenünk, hogy Dexter egy szociopata, az emberi érzelmek előtt értetlenül álló ember, aki csak szimulálni tudja azokat, és azt sem túl jól. Minden eseményt iszonyú hidegen és cinikusan kommentál, még az érzelmileg erős részeknél is (pl a könyv végén, a csúcsponton), és olyanokat mond, amik most már nem illenének bele a sorozatbeli Dexter szájába, aki tulajdonképpen már sokkal szociálisabb és emberibb, mint jónéhány hétköznapi ember, akit akár a saját életünkből is meg tudnánk nevezni. Ez nem jó! Ez elveszi az egész helyzet élét.
A karakterek elnagyoltsága pedig valamennyire szükségszerű, egy kétszáz oldalas könyv nem tud olyan részletes és aprólékos karakterábrázolást nyújtani (és nem is célja ez), mint egy tizenkét részes sorozat, ahol hosszabb ideig szerepelnek ezek a szereplők és ráadásul színészek játsszák el őket, tehát könnyebb megismerni a jellemüket (=felruházni őket egy jellemmel). Nekem tetszenek a sorozat jellemei, de a könyv beteg humorral leírt seggfej Doakes-ja és sunyi, ostoba LaGuerta-ja szerintem eredetibb és viccesebb is a sorozat karaktereinél (Doakes nagyon átlagos lett (kigyúrt, káromkodós néger zsaru, aki köcsögködik mindenkivel, de valójában tisztességes), LaGuerta pedig iszonyú unalmas - viszont pl a japán fickót jól elkapták). Szerintem az is szándékos, hogy [spoiler]a gyilkos a könyvben csak a legvégén tűnik fel, és hamar le is lép, anélkül, hogy megtudnánk, hogy Dexterrel összeveszett-e, beszéltek-e egymással, mit gondolnak egymásról stb. Ez így nagyon érdekes! Viszont az is igaz, hogy az a csavar, hogy Dexter kételkedik magában (lehet, hogy én vagyok a gyilkos?) nem túl eredeti, de hát végül is Dexter karakterén kívül amúgy sincs semmi eredeti az egész sztoriban, és mégis jó az pedig, ahogy a sorozatban becsempészték a gyilkost, legalább olyan sablonos, mint a könyv megoldása)[/spoiler]

Szóval a sorozat talán nálam is élvezetesebb volt, de a könyv elolvasása óta kicsit hiteltelennek érzem, a könyv pedig minden hibája ellenére erős. Viszont azért a színészek, a zene, a látvány sokat ad a sztorihoz. Szóval igazából nem tudok dönteni a kettő között.


edit: de lehet, hogy minden agyalást csak most erőlködtünk ki magunkból tudat alatt, és valójában egyszerűen csak arról van szó, hogy mindkettőnknek az tetszik jobban, amelyikkel előbb találkozott.

[Ramiz]

Sok mindennel egyetértek, amit objektíven írtál a könyvről és a sorozatról, viszont ezzel egyáltalán nem:
"Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához."
Nekem éppen azért tetszett jobban a könyv, mert nem a szokásos klisés jeleneteket hozza, amit a nézők sokszor egyenesen elvárnak egy filmtől, mégis úgy érzik, hogy meg kellene lepődniük, hanem sokkal nyersebb ennél, nem finomkodik a párbeszédekkel, a nyomozással, a karakterekkel sem sokat, de mégis nagyon erős atmoszférát teremt, szerintem SOKKAL erősebbet, mint a sorozat, ahol Dexter sokszor debil vigyorral a fején fel-alá mászkál, vagy unottan tervezgeti, hogy megöl valakit. A könyv egy pillanatra sem hagyja elfelejtenünk, hogy Dexter egy szociopata, az emberi érzelmek előtt értetlenül álló ember, aki csak szimulálni tudja azokat, és azt sem túl jól. Minden eseményt iszonyú hidegen és cinikusan kommentál, még az érzelmileg erős részeknél is (pl a könyv végén, a csúcsponton), és olyanokat mond, amik most már nem illenének bele a sorozatbeli Dexter szájába, aki tulajdonképpen már sokkal szociálisabb és emberibb, mint jónéhány hétköznapi ember, akit akár a saját életünkből is meg tudnánk nevezni. Ez nem jó! Ez elveszi az egész helyzet élét.
A karakterek elnagyoltsága pedig valamennyire szükségszerű, egy kétszáz oldalas könyv nem tud olyan részletes és aprólékos karakterábrázolást nyújtani (és nem is célja ez), mint egy tizenkét részes sorozat, ahol hosszabb ideig szerepelnek ezek a szereplők és ráadásul színészek játsszák el őket, tehát könnyebb megismerni a jellemüket (=felruházni őket egy jellemmel). Nekem tetszenek a sorozat jellemei, de a könyv beteg humorral leírt seggfej Doakes-ja és sunyi, ostoba LaGuerta-ja szerintem eredetibb és viccesebb is a sorozat karaktereinél (Doakes nagyon átlagos lett (kigyúrt, káromkodós néger zsaru, aki köcsögködik mindenkivel, de valójában tisztességes), LaGuerta pedig iszonyú unalmas - viszont pl a japán fickót jól elkapták). Szerintem az is szándékos, hogy [spoiler]a gyilkos a könyvben csak a legvégén tűnik fel, és hamar le is lép, anélkül, hogy megtudnánk, hogy Dexterrel összeveszett-e, beszéltek-e egymással, mit gondolnak egymásról stb. Ez így nagyon érdekes! Viszont az is igaz, hogy az a csavar, hogy Dexter kételkedik magában (lehet, hogy én vagyok a gyilkos?) nem túl eredeti, de hát végül is Dexter karakterén kívül amúgy sincs semmi eredeti az egész sztoriban, és mégis jó az pedig, ahogy a sorozatban becsempészték a gyilkost, legalább olyan sablonos, mint a könyv megoldása)[/spoiler]

Szóval a sorozat talán nálam is élvezetesebb volt, de a könyv elolvasása óta kicsit hiteltelennek érzem, a könyv pedig minden hibája ellenére erős. Viszont azért a színészek, a zene, a látvány sokat ad a sztorihoz. Szóval igazából nem tudok dönteni a kettő között.

[kikuchiyo]

Ez a [spoiler]"most akkor én vagyok a gyilkos vagy nem" szál, a természetfeletti megérzésekkel[/spoiler] nagyon nem tetszett nekem.

Azt meg nem is értettem, hogy a végén mi van: [spoiler=ending - don't read unless...]Hagyta elmenni a pasast? Ketten feldarabolták LaGuertát, Deb pedig végignézte?

Egyáltalán ez az egész Nagy Csavar, hogy a gyilkos valójában Dexter ****ja, mivel hirtelen jött, alig volt valami hatása. "oké, a ****ja. Na és akkor mi van?"
A sorozatban jobban fel lesz ez építve - igaz, még így is egy borzalmasan elcsépelt fordulat ez.[/spoiler]

szerk: lehet, de nálam az játszhat inkább közre, hogy egész tegnap és ma kómás voltam, és alig fogtam fel valamit a könyvből

[Ramiz]

Azt meg nem is értettem, hogy a végén mi van: [spoiler=ending - don't read unless...]Hagyta elmenni a pasast? Ketten feldarabolták LaGuertát, Deb pedig végignézte?[/spoiler]

Hát ez nem derült ki, de valószínűleg [spoiler=ending - don't read unless...]egyszerűen csak megölte LaGuertát, majd elmenekült, Dexter pedig vagy megígérte, hogy nem árulja el, vagy ez anélkül is nyilvánvaló volt a testvérének. Azt viszont én sem tudom, hogy Deb mennyit fogott fel az egészből és mit szólt hozzá...[/spoiler]

[Fazék]

Ha valaki kiszúrja, hogy miért tettem be ide ezt a listát, az megveheti majd a könyvet megjelenése után

[spoiler]Persze lehet, hogy mások, mást találnak rettentően örvendetesnek róla, de nekem március 8. dobogtatta meg igazán a szívemet [/spoiler]

[Nakedape]

Ha valaki kiszúrja, hogy miért tettem be ide ezt a listát, az megveheti majd a könyvet megjelenése után

[spoiler]Persze lehet, hogy mások, mást találnak rettentően örvendetesnek róla, de nekem március 8. dobogtatta meg igazán a szívemet [/spoiler]

yeee.. spoiler nélkül is kiszúrtam , éjjen éjjen

[Ramiz]

És hallottál már valamit a könyvről? Esetleg ez valami [spoiler]Pratchett-pornó[/spoiler]?

[SaiyaGin]

Nemrég olvastam el az Eragorn című könyv első kötetét és nem rossz. Most fogják bemutatni a mozikban is. Az alap története tetszet. A karakterek is érdekesek és megnyerőek csak azt sajnálom az egészben hogy voltak olyan részek amik olyan érzést kelltettek bennem mintha ezt már olvastam volna valahol. Nem sok ilyen volt de volt benne. A világ érdekes de eddig nem volt túlsok részlett amit megtudnánk róla. A story izgalmas és érdekes érdemes végig olvasni.

Én csak hallottam/olvastam a könyvről, hogy a fiatal srác aki írta erősen más művekből építkezett, de az első kötet tényleg jó lett állítólag. A 2. már nem nagyon dícsérik, sőt...

Ma láttam egy könyvesboltban a 2. kötetet (Az elsőszülött).

[Fazék]

És csoda történt! Megérkezett a december elsején föladott rendelésem az Alexandra Online-tól... Azt hiszem ezt nem kell különösebben kifejteni. Gyalázatos ügyfélszolgálat, gyalázatos tájékoztatás, gyalázatos honlap. A rendelt könyvek felét így 2 hét után közölték, hogy "többszöri próbálkozásra sem sikerült" összegyűjteniük... és mellesleg ebből 6 ma is 1 napos garantált szállítási határidővel rendelhető meg a honlapjukról... és aztán várhat rá heteket az ember... Mindenkit óva intek attól, hogy tőlük rendeljen könyvet. Inkább rendeljetek ti is a www.bookline.hu -ról, bennük ebben a hónapban már 3x is megerősödött a bizalmam.

És hallottál már valamit a könyvről? Esetleg ez valami [spoiler]Pratchett-pornó[/spoiler]?

inkább azt mondja meg, hogy nincs-é véletlenül magánál kölcsönbe egy H.P. Lovecraft összes 1. kötetem. mert immár hónapok óta kétségbeesetten keresem a könyvemet és azt hiszem magát még nem kérdeztem