Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[via_mala]

Megkaptam barátnőmtől a Stephen King: halálos árnyék c. könyvet, kíváncsi vagyok már rá nagyon, milyen a könyv, cask még előtte be kell fejeznem a Da Vinchi kód-ot,mert nem szeretek könyveket félbehagyni

Nem is kell! Olvass több könyvet párhuzamosan!

[Ramiz]

Tarts Te is egy ilyen megsasolni!!!.txt fájlt, amelybe bejegyezgeted azokat a könyveket, filmeket, franctuggyamiket, amiket majd egyszer még meg szeretnél nézni / el szeretnél olvasni / stb. Nekem is ott van a The Day of the Triffids valahol a végeláthatatlan listában, amely túl gyorsan nő és túl lassan apad...

Nekem is van ilyen listám, külön filmre, animére, mangára, játékra és könyvre.

Nem is kell! Olvass több könyvet párhuzamosan!

Szerintem a párhuzamosan olvasott könyvek optimális száma: 2-3 darab.

[RE@L]

Látom mindenki kapott Lem-et karácsonyra Jelentkeznék énis! Igaz csak az első kötetet, 2.-at majd szülinapomra kapom. Solaris-t még régebben olvastam, lehet elolvasom megint. Apropó nem tud vki torrentet a Takrovszkij féle verzióhoz? Nekem megvan magyarul a filmnek az első fele, sajna a második lemaradt

[kikuchiyo]

Solaris

[RE@L]

Solaris

Thank You!!!

[Nakedape]

battle royale-nak van könyben is 2. része?

[Fazék]

battle royale-nak van könyben is 2. része?

silly boy...
use the f*ing wiki

[spoiler]nem, nem tudtam volna ezt icq-n mondani neked, sokkal jobb érzés itt lehülyézni  [/spoiler]

[Nakedape]

battle royale-nak van könyben is 2. része?

silly boy...
use the f*ing wiki

[spoiler]nem, nem tudtam volna ezt icq-n mondani neked, sokkal jobb érzés itt lehülyézni  [/spoiler]

csak gondoltam hogy itt annyi  okosa ember van.. oksabbak mint a wiki..

de hogy on: tetszik a a könyv

[krezga]

Nem is kell! Olvass több könyvet párhuzamosan!

Szerintem a párhuzamosan olvasott könyvek optimális száma: 2-3 darab.

Jaja, az lenne az ideális, de van, hogy egyszerre ennél többet is olvasok:D Jelenleg 4 könyvet futtatok, de a 4.-nek nem jut eszembe a címe:D(tényleg megárt ez a sok könyv egyszerre:D)

[kikuchiyo]

Kellemesen csalódtam benne: az Index egykori leírása alapján azt hittem, hogy egy Japánt fogvicsorgatva gyalázó fércmű lesz, de szerencsére tévedtem.
Érdekesen és jól olvasható módon írja le Japán történetét a Nyugat felé való nyitástól kezdve a tokiói olimpiáig. Leginkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy milyen közhangulat uralkodott az egyes korszakokban, és ez milyen kihatással volt a későbbi eseményekre.
Nekem sok újat tudott mondani.

[noriko]

Jeff Lindsay: Darkly Dreaming Dexter
avagy Lovely evening for a dismemberment, isn't it? 

Még direkt nem olvastam el, a korábbi véleményeket erről a könyvről, hogy tuti befolyásmentesen írjam meg a sajátom. Ecce:
[spoiler]Érdekes megoldást választott az író, egy ilyen sorozatgyilkosos történet megírására. A történetet teleszórta, akasztófahumorral, egy adag cinizmussal és az egészet a gyilkos szájába adta. Ezáltal a könyv nem is igazán sötét hangulatú, esetleg témáját sejtetően ijesztő, nem egy horror, és annyira nem is thriller. Az alaptéma persze attól még borzongató, de mellette ott a folyton élcelődő, önmagát és a helyzetet kifigurázó gyilkos, akinek még a legdurvább cselekményeihez is rögtön kapcsolódik valami apró megjegyzés, vagy egy-egy groteszk/morbid hasonlat, ami rögtön lightosabbá teszi a hangulatot és oldja a feszültséget. Ezek között a megjegyzések között van több nagyon jó is, úgyhogy ez számomra mindenképp dobott a történeten   Amúgy a leírások sem durvák, a cselekményeknél végig olyan kép volt előttem, mintha valami gyurmát formázgatott volna a gyilkos éppen.

Maga a végkifejlet viszont csalódást okozott. Ez a testvéres fordulat nem tetszett. Bár még rögtön a könyv elején kíváncsi lettem, hogy mi volt az az elhallgatott, gyerekkori élmény, ami ilyenné alakította Dextert... úgyhogy annyira nem volt meglepő, hogy ez lett végül a megoldás kulcsa, csak maga az élmény volt túlfabrikálva nekem. (egész animés lett ) Ezzel, az író szerintem eléggé elrontotta az addig felépített hideg racionalitást, és logikát, amit Dexter magatartásán keresztül is sugárzott (az álmokat leszámítva).

ui:  azért Dexter nevelőcsaládja sem semmi az ilyen ,,gyere fiacskám, gyakoroljuk hogy kell ölni", ,,ó bátyókám, majdnem kibeleztél, de azért szeretlek és felejtsük el az egészet" féle hozzáállásaikkal.  [/spoiler]
Film ami a könyv stílusáról jutott eszembe: Vérfagyasztó (Curdled)

szerk: még annyit fűznék hozzá, hogy a sorozatot nem láttam.

[kikuchiyo]

Máris elolvastad? 

Rég volt, hogy ilyen gyorsan tudtam, olvasni, főleg angolul. És amilyen ütemben romlanak a szellemi képességeim, pár év múlva betűzni kell.

[noriko]

Rég volt, hogy ilyen gyorsan tudtam, olvasni, főleg angolul. És amilyen ütemben romlanak a szellemi képességeim, pár év múlva betűzni kell.

mert túlságosan ráálltál már a kanjikra mi? 
Ilyesmit gyorsan olvasok. Bárcsak a tankönyvekkel is így haladnék!...

[Ramiz]

Ilyesmit gyorsan olvasok. Bárcsak a tankönyvekkel is így haladnék!...

Ismerős...
Egyébként ezek az angol nyelvű krimik aránylag egyszerű nyelvtani szerkezetűek szoktak lenni, hogy könnyen lehessen falni őket. Ha az embert nem zavarja, hogy egy-két szót nem ért, akkor nagyon gyorsan lehet haladni (vagy ha elég penge hozzá, hogy minden szót értsen ).

[kikuchiyo]

A Dexternél pont zavart a kissé nyakatekert stílus és a sok alliteráció.
Az viszont meglepő, hogy mennyire kevés a káromkodás a sorozathoz képest. Az előemberként ábrázolt Doeakes-on kívül szinte senki sem használta őket.

[Kvikveg]

noriko: idevele!!!

[Ramiz]

Atyaég! Mit találtam!!!

http://www.cse.dmu.ac.uk/~mward/gkc/books/#FICTION

A nagyszerű G. K. Chesterton könyvei eredetiben, elektronikus formában a neten!
A Fater Brown sztorikat (rövid, 10-20 oldalas novellák) mindenkinek ajánlom, nem veszhettek semmit, ha elolvastok egyet, viszont könnyen rákattanhattok, mint én, ha bejön. Amolyan klasszikus, irodalmi krimi, amelyben a nyomozó egy szerény, egyszerű gondolkodású keresztény pap. Az ember, aki csütörtök volt, na ez viszont egy egészen elképesztő remekmű, zseniális könyv, valamiféle fantasztikus történet és rémálomszerű látomás egyszerre. Idemásolok belőle pár idézetet ízelítőnek.

[spoiler]"Is he really an anarchist, then?" she asked.

"Only in that sense I speak of," replied Syme; "or if you prefer it,
in that nonsense."

She drew her broad brows together and said abruptly--

"He wouldn't really use--bombs or that sort of thing?"

Syme broke into a great laugh, that seemed too large for his slight
and somewhat dandified figure.

"Good Lord, no!" he said, "that has to be done anonymously."

And at that the corners of her own mouth broke into a smile,
and she thought with a simultaneous pleasure of Gregory's
absurdity and of his safety.[/spoiler]

[spoiler]"Are you the new recruit?" said the invisible chief,
who seemed to have heard all about it.  "All right.
You are engaged."

Syme, quite swept off his feet, made a feeble fight against
this irrevocable phrase.

"I really have no experience," he began.

"No one has any experience," said the other, "of the Battle of Armageddon."

"But I am really unfit--"

"You are willing, that is enough," said the unknown.

"Well, really," said Syme, "I don't know any profession of which mere
willingness is the final test."

"I do," said the other--"martyrs. I am condemning you to death.
Good day."[/spoiler]

[spoiler]"Can that old corpse be following me?" he asked himself,
biting his yellow moustache.  "I stopped too long up in
that room, so that even such leaden feet could catch me up.
One comfort is, with a little brisk walking I can put a man
like that as far away as Timbuctoo.  Or am I too fanciful?
Was he really following me?  Surely Sunday would not be such
a fool as to send a lame man?"

He set off at a smart pace, twisting and whirling his stick, in the direction
of Covent Garden.  As he crossed the great market the snow increased,
growing blinding and bewildering as the afternoon began to darken.
The snow-flakes tormented him like a swarm of silver bees.
Getting into his eyes and beard, they added their unremitting futility
to his already irritated nerves; and by the time that he had come
at a swinging pace to the beginning of Fleet Street, he lost patience,
and finding a Sunday teashop, turned into it to take shelter.
He ordered another cup of black coffee as an excuse.  Scarcely had
he done so, when Professor de Worms hobbled heavily into the shop,
sat down with difficulty and ordered a glass of milk.[/spoiler]

[via_mala]

Tegnap végre megkaparintottam egy példányt PKD: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? c. könyvéből.

Bele is olvastam pár oldal erejéig, és nagyon tetszett ez a hangulat-orgona, jól jönne néha nekem is... 
Aztán rá kellett döbbenjek, hogy én ezt még nem olvashatom, mert csak névnapomra fogom megkapni, és nagyon elszomorodtam. Mindig arra ácsingózik a legjobban, amit nem érhet el az ember. 

[Ramiz]

Ááá, pedig az remek könyv.
Stanisław Lem azt kifogásolta benne egyébként, hogy témáját tekintve csapongó, például a hangulatorgonával sem foglalkozik semmit az a jelenet után. Ez Dickre jellemző, nekem is eltartott egy darabig, mire megszoktam. De talán ez a könyv a legérthetőbbek és legegységesebben megírtak egyike.

[Selmo]

Tudom kukacoskodó vagyok, de tiszteljük meg azzal, hogy helyesen írjuk a nevét. Stanisław Lem. (altgr + k)

[Ramiz]

Nem vagy kukacoskodó, egyszerűen csak nem ismertem a billentyűzetkombinációt.
(Meg például elég sok japán emberről is esik szó a fórumon, őket sem az igazi nevükkel írjuk le. )

[Kvikveg]

Nezem mit csinalt az uj James Bond, Daniel Craig, es erre bukkanok:
http://www.goldencompassmovie.com/ egy fantasy-film.
"The Golden Compass, a fantasy-adventure film based on the first book in Philip Pullman's trilogy His Dark Materials."
Northern Lights a masik cime az elso kotetnek. LotR szinten emlegetik, de lehet, hogy a reklam miatt. Ha nem, akkor viszont erdekes lehet.

Ismeri valaki? Letoltes esetleg? Marmint a konyvre.

[Próféta]

Nem vagy kukacoskodó, egyszerűen csak nem ismertem a billentyűzetkombinációt.
(Meg például elég sok japán emberről is esik szó a fórumon, őket sem az igazi nevükkel írjuk le. )

Sőt, elég sok magyar fórumitát szoktunk emlegetni, és őket sem az igazi nevükkel 

Kviki: nem ismerem, akár szupertökjó is lehet, de minden high fantasyt úgy reklámoznak, hogy tolkieni igényesség, stb.

[Kvikveg]

...
Kviki: nem ismerem, akár szupertökjó is lehet, de minden high fantasyt úgy reklámoznak, hogy tolkieni igényesség, stb.

Jah, emiatt aggodok...

[Bruce]

Mikor anno olvastam az első könyv nagyon tetszett. Többször is elolvastam, tényleg egy jó fantasy könyv (bár Tolkien-nel egy szinten emlegetni ) és ami nálam egy ideje nagyon számít, nem tucatfantasy. (Ezért sajnálom már a pénzt amit a legutóbb megjelent Warcraft könyvekre adtam... persze utólag már lehet okos az ember :rolleye: )

A második rész még mindig jó, még mindig nagyon, de szvsz gyengébb mint az első.

A harmadik... nos nem rossz. Mondhatni méltó lezárása a trilógiának, az egyetlen kifogásolnivalóm, hogy voltak dolgok, amin bizony már felhúztam a szemöldököm... Furcsa, na. Ez rá a legjobb szó. Furcsa, és néhol elég bizarr dolgok vannak benne... Azonban, bár néhol ferde szemekkel néztem, de azért tetszett.

Egy szó mint száz, LotR szinten biztos csak a reklám miatt emlegetik, de elolvasni érdemes. (Mivel a kérdés a történetre nem vonatkozott arról hallgattam, de akár arról is írhatok majd pár szót, persze nem sokat )

[Kvikveg]

*Bruce fele nyujtja a kezeit es azt mormogja: hirtelen ellenallhatatlan ingert erzel, hogy kolcsonadd...*

[Ramiz]

A filmes idézetek topikban felvetett téma alapján:
Melyik könyvek gyakoroltak rátok a legerősebb benyomást?
Nem annyira utólag, megemészve, hanem közvetlenül, frissen, hangulati hatást illetően.

Nekem gyerekkoromból az Arany ember rémlik. Lázasan feküdtem otthon, egyedül, az pedig kötelező olvasmány volt, így egész nap azt olvastam. Arról szól a könyv, hogy egy fickónak mindene megvan, mégis rém szarul érzi magát. Iszonyatos volt olvasni. Életem talán egyik első depresszióján emiatt estem túl... Mondjuk Jókait mindig is végtelenül utáltam.
Mostanában: Amerikai psycho. Nagyon erős hatása van, amit nagyon nehéz körülírni is. De olyan, mintha az ember más szemmel nézné utána a világot. Egyébként befejezése után 2-3 nappal volt a legdurvább számomra a hatás. Addigra fogtam fel a könyvet szerintem...
Másik kedvenc: Douglas Adams. Mindig erős, de amikor először olvastam végig az Útikalauz trilógiát (1-3.), tényleg egész nap az járt a fejemben. A furcsa viccek, az érdekes szemléletmódja szinte sugárzik.
Melankóliában pedig A diadalív árnyékában a bajnok (Remarque). Háromszor olvastam, elsőre a háborús tartalom miatt, másodszorra a romantikus szál miatt, harmadszorra pedig a náci tisztes szál és az operációk leírása miatt. Mindig valami mást adott, lenyűgöző könyv. De az az elveszett, reménytelen, fakó érzet mindig baromi erősen átjön. Kicsit hasonló A visszatérés Lemtől. A könyv hangulata szinte felkúszik az ember bőrére és minden pórusán át szivárog befele.
Dosztojevszikjtől pedig a Bűn és bűnhődés akasztott ki. Utálom azt a könyvet, és olyan részletes és vontatott és nyomasztó, hogy legszívesebben szétvertem volna Raszkolnyikov fejét a könyv lapjain átnyúlva és véget vetettem volna az egész hülye sztorinak. De a lóverős rész tényleg halál. Egy másik könyv ugyanezen írótól, amit viszont szeretek: A hasonmás. Tulajdonképpen egy fantasztikus történet, és kellően groteszkül nyomasztó.
Ha már pedig a nyomasztó hangulatnál tartunk, akkor Kafka rulez! (a novelláit főleg bírom), meg persze Lovecraft. Mindketten úgy írnak, hogy pár sor után egyszerűen belezuhanok a könyvbe és elveszek benne teljesen.

[Fate]

Most hirtelen ezek jutnak eszembe:

Orwell 1984

Huxley Brave New World

Douglas Adams Galaxis trilógia

Madách Imre Az ember tragédiája

Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

[Próféta]

Frissen ütős könyvek? Hmmm.

Talán az 1984, azt gondolom nem kell magyarázni, meg a Szép új világ (köszi Fate, ez utóbbi nélküled nem jutott volna eszembe). Néhány Philip K. Dick könyv (Valis, Palmer Eldritch,...) gondolatilag elég felkavaró. Joseph Hellertől a 22-es csapdája is ütős volt, de a Képzeljétek el teljesen elvette az emberiségbe vetett hitemet, pedig néha hangosan röhögős. A Dűne olvasásakor szinte megtértem Muad'Dib követői közé (innen van a nickem is amúgy). Neil Gaimantól az American Gods is elég intenzíven hatott rám, bár az inkább valahogy elvarázsolt, vagy nemtom.

Kötelező olvasmányok közül talán az Ember Tragédiája és a Goriot Apó volt az, amelyik a leginkább a hatalma alá tudott kerteni. (Mondjuk én a B&B-t se gyűlöltem...)

Még kicsit gondolkodom, biztos eszembe jut más.

[Ramiz]

Hú, tényleg, az 1984 már-már kafkai hangulata és a Szép új világ kimaradt. Bár igaz, hogy míg előbbi nagyon tetszett, addig Huxley könyve szerintem mint tudományos-fantasztikus könyv nem igazán jó (nem elég következetes és a vége is gyenge). De a hangulata erős. Furcsa dolog, de teljesen összekapcsolódott számomra ez a hangulat az Oasis egyik albumával (Definiately Maybe), mert akkor szereztem meg és a könyv olvasása alatt folyton azt hallgattam.