Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[via_mala]

Tegnap végre megkaparintottam egy példányt PKD: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? c. könyvéből.

Bele is olvastam pár oldal erejéig, és nagyon tetszett ez a hangulat-orgona, jól jönne néha nekem is... 
Aztán rá kellett döbbenjek, hogy én ezt még nem olvashatom, mert csak névnapomra fogom megkapni, és nagyon elszomorodtam. Mindig arra ácsingózik a legjobban, amit nem érhet el az ember. 

[Ramiz]

Ááá, pedig az remek könyv.
Stanisław Lem azt kifogásolta benne egyébként, hogy témáját tekintve csapongó, például a hangulatorgonával sem foglalkozik semmit az a jelenet után. Ez Dickre jellemző, nekem is eltartott egy darabig, mire megszoktam. De talán ez a könyv a legérthetőbbek és legegységesebben megírtak egyike.

[Selmo]

Tudom kukacoskodó vagyok, de tiszteljük meg azzal, hogy helyesen írjuk a nevét. Stanisław Lem. (altgr + k)

[Ramiz]

Nem vagy kukacoskodó, egyszerűen csak nem ismertem a billentyűzetkombinációt.
(Meg például elég sok japán emberről is esik szó a fórumon, őket sem az igazi nevükkel írjuk le. )

[Kvikveg]

Nezem mit csinalt az uj James Bond, Daniel Craig, es erre bukkanok:
http://www.goldencompassmovie.com/ egy fantasy-film.
"The Golden Compass, a fantasy-adventure film based on the first book in Philip Pullman's trilogy His Dark Materials."
Northern Lights a masik cime az elso kotetnek. LotR szinten emlegetik, de lehet, hogy a reklam miatt. Ha nem, akkor viszont erdekes lehet.

Ismeri valaki? Letoltes esetleg? Marmint a konyvre.

[Próféta]

Nem vagy kukacoskodó, egyszerűen csak nem ismertem a billentyűzetkombinációt.
(Meg például elég sok japán emberről is esik szó a fórumon, őket sem az igazi nevükkel írjuk le. )

Sőt, elég sok magyar fórumitát szoktunk emlegetni, és őket sem az igazi nevükkel 

Kviki: nem ismerem, akár szupertökjó is lehet, de minden high fantasyt úgy reklámoznak, hogy tolkieni igényesség, stb.

[Kvikveg]

...
Kviki: nem ismerem, akár szupertökjó is lehet, de minden high fantasyt úgy reklámoznak, hogy tolkieni igényesség, stb.

Jah, emiatt aggodok...

[Bruce]

Mikor anno olvastam az első könyv nagyon tetszett. Többször is elolvastam, tényleg egy jó fantasy könyv (bár Tolkien-nel egy szinten emlegetni ) és ami nálam egy ideje nagyon számít, nem tucatfantasy. (Ezért sajnálom már a pénzt amit a legutóbb megjelent Warcraft könyvekre adtam... persze utólag már lehet okos az ember :rolleye: )

A második rész még mindig jó, még mindig nagyon, de szvsz gyengébb mint az első.

A harmadik... nos nem rossz. Mondhatni méltó lezárása a trilógiának, az egyetlen kifogásolnivalóm, hogy voltak dolgok, amin bizony már felhúztam a szemöldököm... Furcsa, na. Ez rá a legjobb szó. Furcsa, és néhol elég bizarr dolgok vannak benne... Azonban, bár néhol ferde szemekkel néztem, de azért tetszett.

Egy szó mint száz, LotR szinten biztos csak a reklám miatt emlegetik, de elolvasni érdemes. (Mivel a kérdés a történetre nem vonatkozott arról hallgattam, de akár arról is írhatok majd pár szót, persze nem sokat )

[Kvikveg]

*Bruce fele nyujtja a kezeit es azt mormogja: hirtelen ellenallhatatlan ingert erzel, hogy kolcsonadd...*

[Ramiz]

A filmes idézetek topikban felvetett téma alapján:
Melyik könyvek gyakoroltak rátok a legerősebb benyomást?
Nem annyira utólag, megemészve, hanem közvetlenül, frissen, hangulati hatást illetően.

Nekem gyerekkoromból az Arany ember rémlik. Lázasan feküdtem otthon, egyedül, az pedig kötelező olvasmány volt, így egész nap azt olvastam. Arról szól a könyv, hogy egy fickónak mindene megvan, mégis rém szarul érzi magát. Iszonyatos volt olvasni. Életem talán egyik első depresszióján emiatt estem túl... Mondjuk Jókait mindig is végtelenül utáltam.
Mostanában: Amerikai psycho. Nagyon erős hatása van, amit nagyon nehéz körülírni is. De olyan, mintha az ember más szemmel nézné utána a világot. Egyébként befejezése után 2-3 nappal volt a legdurvább számomra a hatás. Addigra fogtam fel a könyvet szerintem...
Másik kedvenc: Douglas Adams. Mindig erős, de amikor először olvastam végig az Útikalauz trilógiát (1-3.), tényleg egész nap az járt a fejemben. A furcsa viccek, az érdekes szemléletmódja szinte sugárzik.
Melankóliában pedig A diadalív árnyékában a bajnok (Remarque). Háromszor olvastam, elsőre a háborús tartalom miatt, másodszorra a romantikus szál miatt, harmadszorra pedig a náci tisztes szál és az operációk leírása miatt. Mindig valami mást adott, lenyűgöző könyv. De az az elveszett, reménytelen, fakó érzet mindig baromi erősen átjön. Kicsit hasonló A visszatérés Lemtől. A könyv hangulata szinte felkúszik az ember bőrére és minden pórusán át szivárog befele.
Dosztojevszikjtől pedig a Bűn és bűnhődés akasztott ki. Utálom azt a könyvet, és olyan részletes és vontatott és nyomasztó, hogy legszívesebben szétvertem volna Raszkolnyikov fejét a könyv lapjain átnyúlva és véget vetettem volna az egész hülye sztorinak. De a lóverős rész tényleg halál. Egy másik könyv ugyanezen írótól, amit viszont szeretek: A hasonmás. Tulajdonképpen egy fantasztikus történet, és kellően groteszkül nyomasztó.
Ha már pedig a nyomasztó hangulatnál tartunk, akkor Kafka rulez! (a novelláit főleg bírom), meg persze Lovecraft. Mindketten úgy írnak, hogy pár sor után egyszerűen belezuhanok a könyvbe és elveszek benne teljesen.

[Fate]

Most hirtelen ezek jutnak eszembe:

Orwell 1984

Huxley Brave New World

Douglas Adams Galaxis trilógia

Madách Imre Az ember tragédiája

Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

[Próféta]

Frissen ütős könyvek? Hmmm.

Talán az 1984, azt gondolom nem kell magyarázni, meg a Szép új világ (köszi Fate, ez utóbbi nélküled nem jutott volna eszembe). Néhány Philip K. Dick könyv (Valis, Palmer Eldritch,...) gondolatilag elég felkavaró. Joseph Hellertől a 22-es csapdája is ütős volt, de a Képzeljétek el teljesen elvette az emberiségbe vetett hitemet, pedig néha hangosan röhögős. A Dűne olvasásakor szinte megtértem Muad'Dib követői közé (innen van a nickem is amúgy). Neil Gaimantól az American Gods is elég intenzíven hatott rám, bár az inkább valahogy elvarázsolt, vagy nemtom.

Kötelező olvasmányok közül talán az Ember Tragédiája és a Goriot Apó volt az, amelyik a leginkább a hatalma alá tudott kerteni. (Mondjuk én a B&B-t se gyűlöltem...)

Még kicsit gondolkodom, biztos eszembe jut más.

[Ramiz]

Hú, tényleg, az 1984 már-már kafkai hangulata és a Szép új világ kimaradt. Bár igaz, hogy míg előbbi nagyon tetszett, addig Huxley könyve szerintem mint tudományos-fantasztikus könyv nem igazán jó (nem elég következetes és a vége is gyenge). De a hangulata erős. Furcsa dolog, de teljesen összekapcsolódott számomra ez a hangulat az Oasis egyik albumával (Definiately Maybe), mert akkor szereztem meg és a könyv olvasása alatt folyton azt hallgattam.

[Meske]

Ez érdekes téma... Lássuk csak, hadd gondolkozzam...
Kötelező olvasmányok közül a legmélyebb benyomással Dürrenmatt-tól a Fizikusok volt.
És azért Gogolról se feledkezzünk meg! Rám az Orr és a Köpönyeg nagy hatással voltak!! (Főleg az Orr!) (Hihi, amúgy az egyik osztálytársam annak idején csak azért olvasta el az Orrot, hogy a tanárnak elmondhassa, hogy mekkora egy nagy sz*r!  )

[Kvikveg]

Most nem emlekszem olyanra, amit ki kene emelnem. Illetve tul sok olyan volt. Fizikusok, regen a Lathatatlan ember, Nora kesobb. 1984-et es Szep uj vilag-ot tul koran olvastam szerintem. Legyek Ura-t is. Szolzsenyicin: Gulag is megvolt szerintem meg altalanos vegen, de azt is kb elolvastam, konstataltam, hogy igen, nagyon szivas volt, es annyi. suskind: A parfum-on lepadloztam.
Van par ami annak idejen nekem nagyot szolt, de most nem ajanlgatnam nektek. Ugy ertem pl Vegtelen tortenet szep, de ti mar kinottetek belole tobbnyire. LotR is nagyon jo volt. Asimovnak orultem, mert gimiben pont akkor ki voltam ehezve valami jo scifire, es teljesen varatlanul bukkantam ra.

Melyik tette a legnagyobb hatast ugy azonnal? Vegtelen Tortenet. Szo szerint nem birtam letenni, annyira kivancsi voltam (altalanos).
Az elso Asimovok is ilyenek voltak kb. de gimis fejjel, szoval mar nem annyira intenziven.
HP1 is jo volt ilyen szempontbol, egy urt toltott ki nagyon hatasosan, de nyilvan nem szolt nekem akkorat, mint VT anno. Folytatasok mar egyre kevesbe...
Angolszasz remtortenetek is hianyzott valahol.

Mik voltak a kotelezo olvasmanyok??!

[krezga]

Tegnap olvastam el Balzac-tól a Goriot apót. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szappanoperát néznék:) Az író nagyon jól  bemutatta az akkori életet, mind az arisztokrata, mind a szegény részről. Jó olvasmány volt, megérte rászánni azt az egy napot.

[noriko]

Melyik könyvek gyakoroltak rátok a legerősebb benyomást?
Nem annyira utólag, megemészve, hanem közvetlenül, frissen, hangulati hatást illetően.

A legelső könyv, ami nem csak tetszett, vagy esetleg nagyon tetszett, hanem volt benne számomra rögtön valami különös extra hatás, az Szabó Magdától a Tündér Lala. Akkor olvastam először, amikor még írni is alig tudtam, és annyira megfogott, hogy elkeztem folytatni Írtam kemény 4 sort talán, de az olyan írás volt, hogy csupa nagy nyomtatott, és egy rakás szó egybeírva... Voltam vagy 6 éves...még mindenképp suli előtt
Aztán sokkal később, újra elolvastam, talán gimis koromban már, és akkor meg úgy éreztem, ezt le kell fordítanom angolra! Szóval ez a könyv mindegyik olvasás után alkotásra késztetett. (másodjára már eljutottam a harmadik fejezetig a fordítással, de ott valahogy elszállt a hirtelen fellángolás...mint általában  )
Amit még ki tudok emelni, az Melanie Rawn: Ruins of Ambrai. Ez egy 3 részesre tervezett fantasy sorozat, az Exiles, első része. Ez volt az első olyan könyv, amit egyből elkeztem újra olvasni, rögtön miután befejeztem.
(viszont a harmadik részt a nő már vagy 10 éve csak ígérgeti... bár elvileg már az van végre soron)
Kiemelkednek még: Tolkien: LotR, Paulo Coelho: Az alkimista, néhány Poe novella, Wilkie Collins: Woman in White.

Negatív oldalról mindenképp ott van Richard Wright: Native Son c. műve. Ez a választható kötelezők könyvlistán volt külföldön, általános hatodikban... és annál a résznél csaptam le végképp, amikor a hapi[spoiler]valami életlen fűrésszel nyiszálja le a megfojtott csaj fejét, hogy ne lógjon ki a kazánból, amiben el akarja tüzelni. Szerintem emiatt nem bírom a filmekben sem a levágott fejeket, holott más durvaság nem visel meg nagyon. Mindenesetre jól ír a pasi. Erős képi világot teremtett!  [/spoiler]
Magyar negatív élmény a Kakukk Marci, és a Két évi vakáció. Egyiket sem sikerült végigolvasnom.

[Ramiz]

Wow ezt a Native Son-t el fogom olvasni Meg kiku ajánlására a Tokyo-t Mo Haydertől. Most ilyen hangulatom van

[noriko]

Kinek mi jön be. Bár ha most olvasnám, már nem hiszem, hogy úgy ki tudna akasztani, mint 11 éves koromban...
Viszont húgoméknak most volt kötelező angol szakon, és állítólag utána már nincsenek ilyen durvulós részek, szóval lehet, hogy csalódni fogsz majd. 

[kikuchiyo]

A Kétévi vakáció tetszett, amikor először (másodszor, harmadszor... ) olvastam még egyszámjegyű koromban...

Akkoriban (és egészen felsőbbéves egyetemista koromig) nagyon sokat olvastam, heti két-három könyvet, némelyiket többedszerre.
Aztán a mostani általános eltompulásommal együtt az olvasási kedv (és képesség) is alábbhagyott. Havonta két könyvet, ha elolvasok.
És nem is megy már olyan gyorsan, mint régen.

Mai sirámunkat hallották.

Ez a választható kötelezők könyvlistán volt külföldön, általános hatodikban...

Te kint jártál iskolába?

[noriko]

ehh. rámcsukódott az explorer.  na akkor mégegyszer.

A Kétévi vakáció tetszett, amikor először (másodszor, harmadszor... ) olvastam még egyszámjegyű koromban...

hmm..akkor lehet, hogy nálam az volt a baj, hogy kétszámjegyű koromban olvastam

Közben eszembe jutott mégegy negatív kötelező,  ami általában megosztja az embereket: Tüskevár.
Szerintem valahol még mindig benne van a könyvjelzőm...
A fiúk általában szokták szeretni. Apukámnak pl. egyik nagy kedvence volt. Ti hogy voltatok vele?

Te kint jártál iskolába?

ja. általános 4., 5., 6., 7. Egyébként az a kötelezőlista elég érdekes volt. Nem tudom, mi alapján állította össze a nő... Rajta volt pl. a Hobbit is , de akkor sajna még nem hallottam Tolkienről, így nem azt választottam. Helyette sikerült olyat kifognom, mint a fenti, meg egy 800 oldalas fictiont aminek a végefelé NAGYON részletes szexjelenetek voltak. (J.M.Auel: The Clan of the Cavebear) A fiúk, akik szintén ezt választották, azon vihogtak hetekig.

[Kvikveg]

4-5-6-7. Rohadt mazlista. Nincs gondod az angollal. (Bocs)
Azert erdekes lista... nem is koran kezdik.

Tuskevar: kotelezo olvasonaplo volt belole, heti egy fejezet. En alt 1 nap alatt olvastam ki ezeket, tehat naaagyooon vontatottnak ereztem a tempot. Raadasul a regi, vastag, nem fejezetekre bontott (vagy mi) kiadasom volt, ugyhogy duplan szivtam. Azota se birok ranezni, pedig amugy imadtam Fekete Istvant. Meg jo, hogy a Lathatatlan embert azelott olvastam, hogy kotelezo lett volna...

[kikuchiyo]

Közben eszembe jutott mégegy negatív kötelező,  ami általában megosztja az embereket: Tüskevár.
Szerintem valahol még mindig benne van a könyvjelzőm...
A fiúk általában szokták szeretni. Apukámnak pl. egyik nagy kedvence volt. Ti hogy voltatok vele?

Még általánosban lehetett, amikor olvastam, de akkor tetszett. Ha most elővenném, lehet, hogy a fejemet fognám. (Szomszédok-effektus? )

Te kint jártál iskolába?

ja. általános 4., 5., 6., 7. Egyébként az a kötelezőlista elég érdekes volt. Nem tudom, mi alapján állította össze a nő... Rajta volt pl. a Hobbit is , de akkor sajna még nem hallottam Tolkienről, így nem azt választottam. Helyette sikerült olyat kifognom, mint a fenti, meg egy 800 oldalas fictiont aminek a végefelé NAGYON részletes szexjelenetek voltak. (J.M.Auel: The Clan of the Cavebear) A fiúk, akik szintén ezt választották, azon vihogtak hetekig.

Akkor már értem, hogy tudtad olyan gyorsan kiolvasni a Dextert a vonaton. Nekem csak orosztanárból átképzett angoltanárok jutottak (többségében), így nekem lassan megy az angol.

Egyébként a Kétévi vakációról jutott eszembe, hogy attól a jelenettől, amikor megtalálják az előző lakó csontvázát a barlangnál, két napig nem tudtam aludni. Kb. így voltam mindennel, amiben hullák, múmiák (brrr...) és hasonlók szerepeltek.
Az egyik meghatározó olvasmányom volt a Metagalaktika 5, amiben csupa Lem-novella és -regény volt. A Zazul kísérlete c. novella miatt hetekig égő villany mellett tudtam elaludni, de a Legyőzhetetlenből sem mertem sokáig elolvasni azt a részt, amikor a kihalt űrhajóba bemennek...

...most jut eszembe, hogy az a regény inspirálta író munkásságom mindezidáig egyetlen darabját: még a Kempelen nevű műintézményben volt, hogy az akkori ofő közösségépítés céljából kitalálta, hogy írjunk osztályregényt, mindenki egy fejezetet, és mivel sci-fi rajongó lehetett, azt a keretet szabta meg, hogy az egész világon mindenki elpusztult, és csak a mi osztályunk maradt meg. (Talk about lame.) Két csapathoz lehetett csatlakozni, az építőkhöz, és a pusztítókhoz, az előbbiek lettek a fiúk, az utóbbiak a lányok. Az én fejezetem - utólag visszagondolva - a Legyőzhetetlen stílusának egy hihetetlenül szánalmas utánzata lett. Fő attrakciója volt, hogy kinyírtam Fazekat, persze az ő kérésére. Volt egy lány, akit mindenki (én legalábbis) utált, az ölte meg egy harci robottal. 
懐かしい思い出だね　＾＿＾"
Ez sikeresen elvette a kedvemet bármiféle írástól - szerencsére?

[Kvikveg]

...
Fő attrakciója volt, hogy kinyírtam Fazekat, persze az ő kérésére. Volt egy lány, akit mindenki (én legalábbis) utált, az ölte meg egy harci robottal. 
...

Ez marha jo!
Mi sose csinaltunk ilyeneket. Csak a szokasos irjal-hazira-2-oldalt baromsag volt. Altalaban egy vers tartalma=meszarold le.

[Próféta]

az egész világon [...] csak a mi osztályunk maradt meg [...] kinyírtam Fazekat

Ezek szerint osztálytársak voltatok. Figyelitek a detektívmunkát!

Havonta két könyvet, ha elolvasok.

Kéthavonta egy könyvet, ha elolvasok 

A fenti könyvekről amúgy nagyrészt nem is hallottam, még a Tüskevár se volt kötelező (a filmbe amúgy belenéztem, de fogyasztásra alkalmatlan szubsztanciának tűnt), csak a Kétévi Vakáció.

Egyébként nemrég adtam fel egy könyvet a kétharmadánál. Kölcsönben volt nálam Parti Nagy Lajos kortárs magyar író-költő Hősöm tere című regénye. Az íróról annyit tudtam, hogy az ő novelláiból készült a Taxidermia (ami még mindig nem láttam), ezen kívül olyan őrült Rejtő-rajongó, hogy ténylegesen megírta Troppauer Hümér verseit (lásd itt).

A könyv olvasása közben, félúton láttam a DunaTV-ben a filmváltozatát, de az kritikán aluli volt. Maga a könyv nem ennyire szörnyű, de képtelen volt lekötni, és amit érteni kellett volna belőle, azt nem fogtam. A nyelvezet utánozhatatlan, meg az egész tele volt politikai-történeti kikacsintgatásokkal, de végig bennem volt az érzés, hogy ezt most érteni kéni, itt a poén, majdnem értem, de csak nem megy - és ez így már unalmas volt. A negyedik fal amúgy kétszeresen is hiányzik, az szerző egy példányban létezik a kitalált világban, ahonnan kiímélezget az idekinti szerzőnek, aki kommentálja és visszaírogat, de ő sem a valódi világban van, de valahogy mégis egyértelmű, hogy ez tényleg Parti Nagy Lajos... ehh.

A története ilyesmi volt (a belső világnak): Költőnk bérházába beköltöznek a galambok és mindenféle egyéb madarak, a kicsit fasiszta-neonáci sejtnek, kicsit gengszterbandának, kicsit cigánygalerinek, kicsit titkos ügynökhálózatnak tűnő szervezetük pedig Tubica Cézár vezetésével világuralomra tör, amihez fontos szerepet szánnak a főhősnek/szerzőnek.

[Meske]

Közben eszembe jutott mégegy negatív kötelező,  ami általában megosztja az embereket: Tüskevár.
Szerintem valahol még mindig benne van a könyvjelzőm...
A fiúk általában szokták szeretni. Apukámnak pl. egyik nagy kedvence volt. Ti hogy voltatok vele?

Hát igen, ez nekem se igazán jött be... (Ja, egyébként a könyvet annak idején még Moha egyik osztálytársától kértük kölcsön, akinek még azóta se adtuk vissza... ) Helyette inkább a Téli bereket olvastam el, ami ennek a folytatása, de az se nyerte el igazán a tetszésemet. Fekete Istvánnak amúgy vannak jó műve, mint pl. a Kele, vagy a Hu.

Ha már negatív olvasmányélményeknél tartunk, akkor nekem meg kell jegyeznem Nat Roid: Azt te csak hiszed, bébi! című könyvét, amit alig bírtam elolvasni, mert számomra olyan vontatott, és unalmas történet volt... Igaz, egyáltalán nem az én stílusom ez a falyta könyv, s főképp ezért nem jött be, de úgy igazából az egész story egy nagy nudli (szvsz)... De valahogy csak elolvastam, de azt is csak azért, mert ha már belekezdtem, akkor végig is olvasom... (Egyszerűen nem szeretek semmit sem félbehagyni... )

[Zsiga]

Havonta két könyvet, ha elolvasok.

Kéthavonta egy könyvet, ha elolvasok 

Utoljára egy éve olvastam végig könyvet, az is olyan volt amit már századszorra olvastam újra. Egyszerűen nincs hangulatom mostanában az olvasáshoz, nekiállok valaminek aztán pár óra és leteszem. 

[Fate]

Ami kimaradt az előző listából (bár szerintem még így sem teljes a lista):

Poe minden mennyiségben, de főleg a Tell Tale Heart

Meg ami még nagyon megfogott anno az James Clawelltől a Shogun volt.

Ja és Arthur c. Clarke A Space Odyssey – 2001, ebből a második könyv még jó volt, de a harmadik már elég gyenge, az utolsóra meg azóta sem tudom rátenni a kezem.

Ja, és Lovecraft és Dick is ide tartozik még.

[Shuhants]

Nekem a kedvenceim:
Az Egri csillagokat 4 nap alatt kétszer kiolvastam amikor kötelező volt. Azóta talán kétszer.
Bulgakov - Mestr és Margarita. Félelmetesen "jó" hangulata van! Kemény könyv nagyon!
Alberto Moravia: A figyelem. Leginkább az ember önámításáról szól... "eksön" annyira nincs benne, de engem kiakasztott. Ez volt az első olyan könyv, amin lehidaltam!
Örkény: Rózsakiállítás. Arról szól, hogy az emberek hogyan néznek szembe a halállal. De Örkény szinte valamennyi művét szeretem nagyon. Szintén lehidalós.
Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződenk. Novellás kötet, Géza bácsi összes novellája benne van. A cím pedig magáért beszél... Leginkább Örkényhez tudnám hasonlítani, csak egy kicsit sötétebb történetekkel, néha elvontabbakkal.
Amin szintén lehidaltam az a Legyek ura.
Irwin Welsh: Trainspotting. A filmet imádom, a könyv majdnem tök olyan, és egyes szám első személyben, skót akcentussal van írva! Magyarul még nem olvastam.
Kurt Vonnegut: Macskabölcső, Slaughterhouse 5., Mesterlövész, meg hát a többi sem rossz... Igaz elég érdekes stílusa van Vonnegutnak, de szerintem nem kell bemutatnom nektek.
Meg persze a Lét elviselhetetlen könnyűsége Kunderától. És a Tréfa sem rossz tőle.
Swift: Gulliver utazásai. Hogy voltak képesek gyerekmesét csinálni belőle? Ez a tény szerintem sz irónia netovábbja.
Majdnem kifelejettem a Zabhegyezőt! "I thought what I'd do was, I'd pretend to be one o those deaf-mutes..."  Magyarul olvastam vagy háromszor, de elég pocsék a fordítás. Angolul szerintem sokkal élvezhetőbb.

Hogy ezek közül melyik volt rám a legnagyobb hatással? Hát azt nem tudom... Talán a Macskabölcső és a Figyelem. De nem igazán tudok dönteni, mert mindegyik adott valami különlegeset

Lovecraftot én akkor olvastam, amikor felvételiztem az egyetemre, azóta nem nagyon tud lekötni. De a Celephais című novella nagyon megragadott.

Most jönnek a nagy minuszok: Tüskevár... brrr.. vagy 10-szer kezdtem neki, egyszer be is fejeztem, csak az olvasónapló miatt. De sikerült! De csak azért, mert anyámnak az volt a kedvenc könyve, és nem hagyott békén, amíg el nem olvastam... Aztán a Kincskeresőt utáltam, nem kicsit! Máig utálom. Kettő könyv van, amit nem fejeztem be, mert annyira gáz volt: Balzac: Elveszett illúzuiók, ami szvsz egy nyálas baromság, és  50 oldalanként mozdul meg a főhős. A másik pedig szintén kötelező olvasmány volt, mégpedig a Nyilas Misi pakkot kapott. Nem tudom miért, de ha rágondolok már elborzadok tőle.
Meg nekem a LOTR is nagy csalódás volt! Vártam a drámát, meg valami értelmet, de nekem nem sikerült kiolvasni belőle semmit. Az első könyv még úgy-ahogy tetszett, de 2. és 3. elég gyenge lett. Azt hiszem első és valószinűleg utlsó fantasy könyvem volt. Na jó, a Magus univerzumból egy-kettőt még el fogok olvasni, mert ha már 5 évig játszottam a szerepjátékkal, akkor egy próbát megérdemel!

[krezga]

Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződenk. Novellás kötet, Géza bácsi összes novellája benne van. A cím pedig magáért beszél... Leginkább Örkényhez tudnám hasonlítani, csak egy kicsit sötétebb történetekkel, néha elvontabbakkal.

Meg nekem a LOTR is nagy csalódás volt! Vártam a drámát, meg valami értelmet, de nekem nem sikerült kiolvasni belőle semmit. Az első könyv még úgy-ahogy tetszett, de 2. és 3. elég gyenge lett. Azt hiszem első és valószinűleg utlsó fantasy könyvem volt. Na jó, a Magus univerzumból egy-kettőt még el fogok olvasni, mert ha már 5 évig játszottam a szerepjátékkal, akkor egy próbát megérdemel!

Csáth Gézától még csak 1-2 novellát olvastam, de nagyon érdekesnek, és jónak találtam őket. Úgyhogy nemsoká rá fogom tenni a kezem valamelyik novella kötetére. Amúgy a fószernak nem véletlenül vannak ilyen történetei, morfinista volt, ráadásul megölte egy revolverrel a feleségét, majd öngyilkos lett(azt hiszem megmérgezte magát).

A LOTR-t nagyon régen olvastam már, és engem is inkább az első könyv fogott meg, a 3. már valahogy nem vlt az igazi, azt nagyon lassan is olvastam.