Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[noriko]

I vote Neverwhere.

(mesésebbekből a Graveyard book!! bár ezt a kategóriát nem kérted  )

tessék Ramiz: dézsavüm volt, leporoltam neked

[Ramiz]

tessék Ramiz: dézsavüm volt, leporoltam neked

Öregszem... Mindegy, szolgáljon vigaszul a felesleges újragépelésért, hogy legalább másodszor is bennetek bíztam meg, hogy segítséget kérjek a választásban.

[Próféta]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

[Fazék]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

[Próféta]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

Whatever Happened to the Caped Crusader?
Van a keménykötésűben pár régebbi Batman-rész is tőle.
Mondjuk a review-k alapján inkább a Batman-fanoknak tetszik, mint a Gaiman-fanoknak.

[Fazék]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

Whatever Happened to the Caped Crusader?
Van a keménykötésűben pár régebbi Batman-rész is tőle.
Mondjuk a review-k alapján inkább a Batman-fanoknak tetszik, mint a Gaiman-fanoknak.

áhá. vmiért a képregényeiről folyton megfeledkezem. tudom, hogy szégyen, hogy azokat nem ismerem, de azokra egyszerűen nem tudnék pénzt áldozni, szgépen meg nincs túl sok kedvem elolvasni őket.

[Próféta]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi
A mozifilm nagy kampánya eszembe juttatta, hogy a sorozat záródarabja kimaradt. Nos, a brit hatóságok elvezethetik Anton Pavlovics Csehov orosz drámaírót, mivel számos lőfegyvere középiskolás diákok kezébe került, akik utána többek között a tanintézményükben lövöldöztek velük.

Kikuchiyo iménti véleményével szemben én nem kaptam kiütéseket a könyvtől, hiszen - bár az epilógus "must unread" - összességében lényegesen jobb lett az előző kettőnél. Ami nem volt nehéz feladat, hisz azokban együttesen mindösszesen annyi történt, hogy tudjukki (nem Tudjukki) meghalt a tudjukhányadik oldalon, és még jó fej voltam, mert nem árultam el, hogy a hogyishívják a gyilkosa és ő a Félvér Herceg is. A sorozat csúcspontja persze nem a vége, hanem a közepe: a legjobban összerakott, legizgalmasabb Harry Potter krimi a Tűz Serlege, és szintén az tágította leginkább a korábbi részek mókuskerékszerűen önismétlő világát.

Visszatérve a záródarabra, alapvetően izgalmas volt a történetvezetés. Ügyelt arra, hogy a hat könyvvel ezelőtti kiterveltség illúzióját megteremtse. A gonosz szereplők közül is többen már-már kétdimenzióssá tágultak. A kempelés se untatott annyira, és tényleg hozzáadott egy jó adag valószerűséget a küldetéshez (amely máskor helyenként túl erőfeszítésmentesen, túl sok szerencsével ment).

Viszont a főhősnek mióta szabad
[spoiler]főbenjáró átkokat szórni ártatlanokra? Nono! Az volna a morális mentség, hogy a gnómok imperálását nem tiltja a törvény, csak az emberekét? Vagy az, hogy bocsi, muszáj volt? Ez utóbbit simán elfogadnám, de nagyon elüt a korábbi regényektől.[/spoiler]

Aztán meg a győzelem is érdekesen alakult. A régi könyvekkel ellentétben most nem a szeretet és barátság és bátorság hatalma győzött, a McGuffin-kavarós finálé inkább a Máltai Sólyomba illik. Nem tudom, hogy tetszik-e, valahogy kicsit üresnek érződött. Nem az erkölcsi prédikáció, hanem a kihívás hiánya miatt. Most komolyan, elég nehezen tudták volna a srácok elveszteni ezt a meccset. Ha belegondolok, Voldemort victory conditionje:
[spoiler=szegény bácsi]
- meg kell ölnie Harryt, hiszen a prófécia szerint más út nincs,
- csak ő ölheti meg, a Mookjai nem,
- amíg a fiút az anyja szeretete védi, nem tudja megölni, és Harry érintéssel sebzi őt,
- ha ezt vérmágiával kivédi, akkor Harry 1UPot kap,
- az eredeti főnixpálcájával az ikerhatás miatt nem tudja megölni,
- amíg Harrynél van a saját főnixpálcája, a pálca önműködése miatt nem tudja megölni,
- amikor viszont már elromlott Harry pálcája, akkor megölhette volna, de ezt kizárólag egy félig romba döntött házban hagyott jellegtelen idegen pálca Priori Incantatemjében valamivel hátrébb található Reparo-ból tudhatta volna meg,
- ez az önműködő hatás csak a fellelhetetlennek tűnő legendás Bodzapálcával gyűrhető le,
- és ez a pálca természetesen szintén nem használható Harry Potter ellen, kivéve az említett 1UP elvételére,
- vagy ha egyik fő szövetségesének fiát annak kegyvesztetté válása előtt valamilyen okból megtámadta és legyőzte volna.
[/spoiler]
Szóval papírforma volt

Végül ami az egész regényciklusban se tetszett: a varázslás mese maradt. Addig rendben van, hogy vadnyugati harcmodorú a varázshasználat, de attól még nem értem a rendszert. Nincs mana. Nem világos hogy miben nyilvánul meg varázserő mértékében az egyes varázslók közt állítólag fennálló különbség. Ki nyer a párbajban, aki jobban céloz? Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?



Harry Harrison: A rozsdamentes acélpatkány
Távoli jövőben játszódó, rövid, habkönnyű és élvezetes ponyvaregény egy elmés csirkefogóról, a Soylent Green eredetijének írójától. Körülbelül ennyit érdemes mondani róla. Egynek jó volt, de a folytatásaira nem feltétlenül cuppanok rá.

[kikuchiyo]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi

Hogy ezért te mit fogsz kapni...

Kikuchiyo iménti véleményével szemben én nem kaptam kiütéseket a könyvtől, hiszen - bár az epilógus "must unread" - összességében lényegesen jobb lett az előző kettőnél. Ami nem volt nehéz feladat, hisz azokban együttesen mindösszesen annyi történt, hogy tudjukki (nem Tudjukki) meghalt a tudjukhányadik oldalon, és még jó fej voltam, mert nem árultam el, hogy a hogyishívják a gyilkosa és ő a Félvér Herceg is.

Ezzel csak félig értek egyet. A hatodik kötetben valóban nem történt semmi, azon kívül, hogy H. megpróbálja megfejteni, mit csinál Draco, de nem sikerül neki ([spoiler]ja, és Snape megöli Dumbledore-t a 653. oldalon[/spoiler]).

De az ötödik kötetet nem mondanám üresnek. Terjengős, az igaz, és semmiképp sem hibátlan, de az egész sorozat legjobban sikerült jelenetei itt vannak szerintem. Amiben eltér az 5-6-7. kötet az előzőektől, az az, hogy ekkorra vált végképp nagyobbá Harry Potter, mint jelenség egy egyszerű könyvsorozatnál, vagy egyszerűbben, ekkor szállt el végképp az írónő magától. A titkolózás, na meg a saját zsenialitásának tudata miatt (úgy tudom) nem is engedett szerkesztőt a kézirat közelébe, ezért lett 250000 szavas az ötödik könyv - ennek negyedét simán, de némi szigorral akár az egyharmadát is ki kellett volna húzni. Másrészt a későbbi kötetek végén látszik, hogy mintha eleve filmre írták volna őket: a hármas-négyesben van egy jól felépített, krimiszerű befejezés, amit olvasni lehet. Az ötös-hatos-hetes végén pedig hatalmas, kaotikus és átláthatatlan harcok vannak, ahol röpködnek a varázsigék és hullanak a szereplők. Grandiózusnak vannak szánva, de valójában nem működnek ezek a finálék. Továbbá az ötösben lehet észrevenni először, hogy az olvasói reakciók, azokon belül is az internetes fansite-ok stílusa hatással volt az írónőre. A csupa nagybetű, mint a kiabálás jelzése egy internetes fórumon megszokott, de egy regényben nem.

A sorozat csúcspontja persze nem a vége, hanem a közepe: a legjobban összerakott, legizgalmasabb Harry Potter krimi a Tűz Serlege, és szintén az tágította leginkább a korábbi részek mókuskerékszerűen önismétlő világát.

Megint nem értek egyet: talán a hármas kötet tette a legtöbbet a sorozat horizontjának kitágításáért. Az első két kötet gyermekmese volt, a kastély zárt világával, mint helyszínnel, egyszerű gonoszokkal és egyszerű jókkal. A harmadikban pedig egyszerre a szereplőknek múltja lett, régi sérelmekkel és begyógyíthatatlan lelki sebekkel. H. döntéseinek pedig erkölcsi dimenziói és következményei lettek - ha a hős bosszút áll a szülei gyilkosán, akkor maga is gyilkossá válik, de ha futni hagyja, akkor saját maga adja az eszközt az ellensége kezébe: ilyen kérdéseket az első két kötet meg sem próbált feltenni!

Emellett talán a harmadik kötetnek van a legjobban összerakva a cselekménye, a rafináltan összefűzött történetszálakkal. Mondom ezt annak ellenére, hogy az időutazást, mint ötletszerűen bedobott és később soha elő nem vett cselekményalakító csodaeszközt, nem tudom megbocsátani. (Az időutazás, mint motívum ugyebár nagyon veszélyes: ha a regény/novella fő témája, akkor nagyon érdekes sztorit eredményezhet; de csak úgy nem lehet alkalmazni, mert a szükségszerűen előálló paradoxonok agyonnyomják a történetet. Mint itt is: ha már van időutazás, akkor miért nem mennek vissza Voldemort gyerekkorába és intézik el egycsapásra az egész ügyet? A válasz a regényben: csak.)

Persze nem a negyedik kötetet akarom lehúzni: nekem is az a kedvencem. Pedig objektíven elemezve nem is állítható, hogy jól lenne összerakva. Éppen ellenkezőleg, az írónőnek volt egy majdnem egy éves kreatív válsága a kötet írása közben, és a végeredményen látszik, hogy a cselekmény fővonala csupán egy kétségbeesett szükségmegoldás. [spoiler]Az eredetileg csak egy szigorú, de jóságos pótapa-figurának szánt Mad-Eye, mint főgonosz, aki az egész évet álcázva töltötte, csak azért, hogy a számos kínálkozó alkalmat elszalasztva a lehető legbonyolultabb módon juttassa el H-t V-nak, és utána ostoba módon lebukjon? Come on.[/spoiler]

Viszont a főhősnek mióta szabad
[spoiler]főbenjáró átkokat szórni ártatlanokra? Nono! Az volna a morális mentség, hogy a gnómok imperálását nem tiltja a törvény, csak az emberekét? Vagy az, hogy bocsi, muszáj volt? Ez utóbbit simán elfogadnám, de nagyon elüt a korábbi regényektől.[/spoiler]

Az, hogy a főbenjáró átkok főbenjáróak, csak egyszer kerül elő, az átkok ismertetésekor. Utána boldog-boldogtalan használja őket.

Aztán meg a győzelem is érdekesen alakult. A régi könyvekkel ellentétben most nem a szeretet és barátság és bátorság hatalma győzött, a McGuffin-kavarós finálé inkább a Máltai Sólyomba illik. Nem tudom, hogy tetszik-e, valahogy kicsit üresnek érződött. Nem az erkölcsi prédikáció, hanem a kihívás hiánya miatt.

Egy szóval: a végkifejlet zavaros. Ennél talán csak az a nagyobb baja, hogy giccses is. Nem csak az utolsó fejezet hánytató idilljére mondom ezt: az előtte lévő erőszak-, halál- és önfeláldozás-kavalkád is a giccsig menően túlzó.

Végül ami az egész regényciklusban se tetszett: a varázslás mese maradt. Addig rendben van, hogy vadnyugati harcmodorú a varázshasználat, de attól még nem értem a rendszert. Nincs mana. Nem világos hogy miben nyilvánul meg varázserő mértékében az egyes varázslók közt állítólag fennálló különbség. Ki nyer a párbajban, aki jobban céloz? Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

A torkánál ragadtad meg a kérdést! Első olvasásra olyan meggyőző, teljesnek tűnő a regénybeli varázsvilág - ez az egyik fő vonzereje a sorozatnak. De csak egy kicsit is megkapargatva a felszínt, a legtöbb varázs-elemmel baj van.

A varázsvilág története légbőlkapott évszámszerűségek abszurd egyvelege. (Persze mondhatjuk, hogy a világot H. szemüvegén keresztül érzékeljük, és ő ennyit fogott fel a témából.)
Az iskolában csak bájitaltant, átváltozástant és hasonló kamutárgyakat tanulnak, a való világgal összefüggő dolgokat (számtan, rejtőzködés a muglik között stb.) nem. Az egész iskola igazából nem tűnik többnek, mint egy fantázia-célpont az iskolát utáló diákoknak: a keretek legyenek tök hasonlóak, hogy fel lehessen ismerni a világ elemeit és könnyen lehessen azonosulni a szereplőkkel, de azért a részletek legyenek poénosak és abszurdak, hogy legyen miért ebbe a fantáziába merülni.

A  varázslásnak ha vannak is törvényei, azokat nem ismerjük meg, és amúgy is irrelevánsak. Amikor kell, az írónő úgyis előhúz valami overkill deus ex machina-szerű eszközt vagy varázslatot (Gryffindor kardja, időutazás, szerencseital, pálca, amellyel nem lehet megölni a főhőst), amivel felrúgja a törvényeket és a főhőst pont a szükséges mértékben segíti.

A párbajokat én sem értettem. Ha valaki az életükre, sőt a jó oldal pusztulására tör, akkor miért az impedimenta és hasonló semmit sem érő játszótéri varázslatokat használják ellenük? A katonák sem úgy harcolnak a csatatéren, hogy banánhéjakat és rágógumikat dobálnak egymás felé véletlenszerűen.

A varázslatok megtanulásának és használatának módját sem értem. Az elején mintha az lett volna érzékeltetve, hogy egy varázslat alkalmazásához legalábbis a pontos varázsige megfelelően artikulált kimondása és a pontosan kivitelezett pálcamozdulat kell, de valószínűleg még ennél is több. Aztán később meg mintha a név is elég lenne, azaz egy varázslatot úgy is lehet használni, hogy az ember azt sem tudja, mit csinál. De ugyanakkor a támadó varázslatok mintha úgy működnének, mint a Star Wars lézerpisztolyai. Valamilyen irányba ki lehet őket lőni, aztán vagy találnak, vagy nem. A tereptárgyak is blokkolhatják őket, annak ellenére, hogy a gyilkos átokról azt mondja Mad-Eye, ill. az írónő, hogy nincs ellenszere és nem lehet blokkolni.
Tehát nem értem, hogy hogy is van. Meg kell tanulniuk a varázs-függvénykönyvtár interfészének használatát és az alatta lévő alacsony szintű implementációt is? Vagy elég annyit tudni, hogy

Code Select Expand

int sectumsempra(human_t *target_person)? Vagy valójában úgy működik, hogy

Code Select Expand

int avada_kedavra(vector target_direction, double strength)?

Szóval ez a része borzasztóan inkonzisztens és átgondolatlan szerintem is.

[Kvikveg]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi
...

Jelen agyatlan zombi allapotomban beletelt par hosszuuuu masodpercbe mire elkezdtem nevetni. 

[Makos]

Tehát nem értem, hogy hogy is van. Meg kell tanulniuk a varázs-függvénykönyvtár interfészének használatát és az alatta lévő alacsony szintű implementációt is? Vagy elég annyit tudni, hogy

Code Select Expand

int sectumsempra(human_t *target_person)? Vagy valójában úgy működik, hogy

Code Select Expand

int avada_kedavra(vector target_direction, double strength)?

De jogos.
Az elején még értelmesebben meg volt magyarázva az egész. De úgy a 3. résztől elvesztem a varázslás pontos végrehajtása terén. (Meg szerintem az írónő is )

[Ramiz]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

[Flaser]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

[Ramiz]

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

Nem vagyok programozó, de volt 2 félév C(++)-m és Java-ban írtam a szakdogámat, úgyhogy elolvasom, amint szerzek egy e-book-ot. Beleolvasva jónak tűnik (és tanultam valamit a SIZEOF függvényről is).

[Fazék]

na azért csak írok róluk pár szót.
szóval megrendeltem bookdepository-ról pár egyéb Neil Gaiman könyvet, tegnapra ki is olvastam őket, rövid véleményezés:

M is for Magic - olyasmi novellagyűjtemény, mint a Smoke & Mirrors és a Fragile Things. a nagyobbik gond, hogy ha valaki ezen kettőt olvasta, akkor összesen 2 új történet van benne számára (és gyanús hogy ezek közül is az egyiket, mintha már olvastam volna valahol), illetve még egy kivonat a Graveyard Book-ból
szóval ha a fenti kettő megvan, akkor ez kihagyható

Odd and the Frost Giants - egy rövid aranyos mese egy északi kölök és az asgardi istenek találkozásáról. szinte 100%-osan olyan történet, amit majd a kölködnek fölolvashatsz este, ő meg izgatottan hallgatja* Odd kalandját. 1.33€-t simán megért

Interworld - na emiatt határoztam el főleg, hogy írok ezekről pár sort, mert ez viszont nagyon bejött. szinte nem is bírtam letenni, még a 24 nézést is szüneteltettem a kiolvasásáig
Persze ez is az ifjabb korosztályt célozza meg elsődlegesen, és nem is egyedül írta, hanem Michael Reaves-szel közösen, és eléggé nyúltak innen-onnan ötleteket (Roger Zelazny - Amber könyvei ugrottak be többször), a főszereplő kölök is kimeríti a tipikus kliséket, háttérben lévő, átlagosnak tűnőként indul, aztán... szóval értitek, de mégis valahogy az egész marhajól működött és simán el tudnék képzelni belőle vmi folytatásos regényt, vagy tv-sorozatot.

ami érzést az utószóban meg is magyarázzák, mert ez így indult, szóval tv-sorozatnak vetették föl több stúdiónak a történetet, nem igazán érdekelte őket, majd megírták nagyjából a könyvet, ezzel se tudták meggyőzni őket, hogy ez fasza lenne a tv-ben, hát félretették pár évre, de szerencsére akiknek a kezébe jutott, meggyőzték őket, hogy erre valószínűleg kíváncsiak lennének az olvasóik, kicsit felpolírozták, kiadták és hurrá

szóval ez utóbbi( kettő)t nyugodtan javaslom olvasásra

*legalábbis ajánlom a büdös kölöknek, különben kidobom a PS4-ét az ablakon

[kikuchiyo]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

Köszönöm az ajánlást, elolvastam az elsőt.

Kiemelkedőnek nem nevezném, de vannak pillanatai.
[spoiler]"What does this do?" Shiara asked, tracing the slick surface of Wiz's latest creation dubiously.

"It's a Rapid Reconnaissance Directional Demon—R-squared D-squared for short." He grinned.

"Eh?"

"It's an automatic searcher. It transports to a place, searches for objects which match the pattern it's been given and if it doesn't find such an object, it transports again. When it does find the object, it reports back. It has a tree-traversing algorithm to find the most efficient search pattern."

"I doubt you'll find what you want in a tree," Shiara said doubtfully.

"No, that's just an expression. It's a way of searching. You see, you pick a point as the root and . . ."

"Enough, Sparrow, enough," said Shiara holding up her hand. "I will trust you in this." She frowned. "But why did you make it in this shape?"

"To match its name," Wiz grinned.[/spoiler]

Némi programozói agysérülés tudás tényleg kell az összes poén megértéséhez.

[spoiler=kockulás]Kár, hogy jobban nem bontotta ki azt varázs-nyelvet, amit a főhős alkotott. Így néhol úgy tűnt, mintha sumákolt vagy kamuzott volna az író. Egyáltalán miféle nyelv ez? Az elején Forth-ot emlegetett, de aztán voltak egészen Lisp-nek tűnő inkantációk, a végén meg "backslash"-sel kezdődnek a varázs-makrók, ami egyik nyelvre sem jellemző.[/spoiler]

[Kvikveg]

...

Köszönöm az ajánlást, elolvastam az elsőt.

Kiemelkedőnek nem nevezném, de vannak pillanatai.
[spoiler]"What does this do?" Shiara asked, tracing the slick surface of Wiz's latest creation dubiously.

"It's a Rapid Reconnaissance Directional Demon—R-squared D-squared for short." He grinned.

"Eh?"

"It's an automatic searcher. It transports to a place, searches for objects which match the pattern it's been given and if it doesn't find such an object, it transports again. When it does find the object, it reports back. It has a tree-traversing algorithm to find the most efficient search pattern."

"I doubt you'll find what you want in a tree," Shiara said doubtfully.

"No, that's just an expression. It's a way of searching. You see, you pick a point as the root and . . ."

"Enough, Sparrow, enough," said Shiara holding up her hand. "I will trust you in this." She frowned. "But why did you make it in this shape?"

"To match its name," Wiz grinned.[/spoiler]

Némi programozói agysérülés tudás tényleg kell az összes poén megértéséhez.

[spoiler=kockulás]Kár, hogy jobban nem bontotta ki azt varázs-nyelvet, amit a főhős alkotott. Így néhol úgy tűnt, mintha sumákolt vagy kamuzott volna az író. Egyáltalán miféle nyelv ez? Az elején Forth-ot emlegetett, de aztán voltak egészen Lisp-nek tűnő inkantációk, a végén meg "backslash"-sel kezdődnek a varázs-makrók, ami egyik nyelvre sem jellemző.[/spoiler]

Uristen. 

[Leara]

Na, befejeztem Terry Pratchett Manák trilógiáját. A második két rész tényleg nem volt annyira jó, mint az első, de attól még kellemes kis olvasmány volt, kikapcsolt . Arra mindenképp jó volt, hogy kíváncsi legyek a többi Pratchett könyvre is .

[Próféta]

Hátha valakit érdekel: Philip K. Dick - Valis (Agave kiadó 2004-es magyar változata) itthon pár éve hiánycikknek számít, de most van benn példány az antikvarium.hu-n, és épp az én előjegyzésemre jutott a sor. Nekem tárgytalan lett időközben, mivel Svájcban használtan megvettem az SF Masterworks-féle kiadást, szóval elpasszolnám az előjegyzést. De ha valakinek nagyon kell és a 6 napos határidőn belül szól, akkor megegyezhetünk, hogy megveszem neki (1840 Ft).

Arra mindenképp jó volt, hogy kíváncsi legyek a többi Pratchett könyvre is .

Helyes

[Kvikveg]

The God Delusion van (magyarul) a Mammutban az Alexandraban.

[LiaLia]

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja

Életrajzi, helyenként anekdotikus, szinte legendás regény Alekszandr Jaroszlavicsról, aki apja után elég fiatalon lett Novgorod város fejedelme.
Novgorod ősi orosz város, már 800 környékén vannak róla feljegyzések a krónikákban. Az 1200-as években elég sok külföldi támadás érte azt a területet. Jöttek a tatárok, svédek, támadtak és hittéritettek a keresztes német lovagok.
Alekszandr jó taktikai érzékkel verte vissza őket, miközben meg kellett küzdenie a belső konfliktusokkal is. A bojárok, a város Vénei igen gyakran kényelemből inkább megegyeztek volna az idegenekkel, beengedve őket az orosz területekre, ezzel rontva a hazaiak kézműves iparát és a kereskedelmet, illetve nyereség reményében többször próbálták meg elárulni a fejedelmet is, hogy ezzel törjék meg katonai erejét, megkönnyítve az idegeneknek a bevonulást.

A regény írója orosz és más népek krónikáiból igyekezett bemutatni Alekszandrt, néhol anekdotával, néhol már szinte legendai lelkesültséggel mesélve a történetet. Néha hirtelen vált időt, vagy ugrik éveket, így volt, hogy vissza kellett olvasnom, hogy mi mi után következett. Viszont a történelmi évszámok és események bőven vannak fűszerezve kalandokkal, így egy elég emészthető regény lett belőle.



Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Moszkva utcáin az emberek között Másfélék járnak, akik jórészt két nagyobb csoport, a Fénypártiak és a Setétek emberei. Anton Gorogyeckij a Fénypártiakhoz tartozik és az Éjszakai Őrség tagja, furcsa jelenséget lát az egyik átlagosnak mondható küldetése közben, amiből aztán nagy fontosságú ügy kerekedik.

Összetett regény. Egyrészt csavaros krimi, amiben még a vége utáni végén is vannak meglepetések. Másrészt fantasy, ahol vámpírok, varázslók, alakváltók között zajlanak elmés vagy fizikai küzdelmek. Mindeközben egy kisebb metafizikai elmélkedés is olvasható benne, valamelyest összefoglalva az egész ottani világ jellegzetességeit, azt a fő kérdést feszegetve, hogy vajon melyik párt tudja inkább maga mellé állítani az addig semlegeseket, mi terjed könnyebben az emberek között, a Setét vagy a Fény.

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

[Próféta]

Cory Doctorow: Kis Testvér (Little Brother).
"When in trouble or in doubt, run in circles, scream and shout!"

Lendületes, izgalmas ifjúsági kalandregény a piros köpenyes repülő blogger tollából. Mondhatnánk vérbeli cyberpunknak (vagy még inkább cypherpunknak), de a cyberpunk idén elkezdődött, szóval legfeljebb 20 percre tekint előre a jövőbe, és már-már a könyv eseményeit láthatjuk magunk körül.

Már ha lenyeljük azt, hogy a főhős ideológiai ellenpontját képező hatóság magatartása realisztikusan van ábrázolva. Nem mintha nem lenne bőven elég inkompetencia, fontoskodás és látszattevékenység a világ állami szervezeteiben, de azért a DHS security theater-jének megformázása elég szalmabábszerűre sikerült. Ez utóbbi hiányosságot szerencsére tompítja, hogy a strawman érvrendszer tényleg viszonylag (de nem túl) elfogadható akart lenni, és a konzervatívabb szereplők (ld. az apa) teljesen őszintén képesek azt támogatni, csupán
[spoiler]a legértelmetlenebb és legsúlyosabb kegyetlenségek hatására alakul ki majd a lesújtó véleményük a DHS-ről mint végrehajtó hatalomról, az elvi hozzáállásukat (tehát hogy a biztonság érdekében a szabadság kis mértékben csökkenthető) feltehetően akkor is fenntartva.[/spoiler] Ha ezt jól értettem ki a sorok közül, akkor azért megnyugtató, hogy Cory nem hiszi azt, hogy az övé az egyetlen reális álláspont, amit értelmes emberek képviselhetnek

Nem is annyira kalandregény a sztori, mint inkább (kb. Gerald Durell stílusban) annak álcázott ismeretterjesztő kirándulás, de jól előadva (ld. az epic keysigning party). Cory szexuális fétisén kívül az érintett területek: biztonságelmélet, a modern techkultúra, az adatvédelem és az információszabadság néhány érdekes vonzata. Aktív netező polgároknak persze ezek jó része nem jelent újdonságot; nekem további előzetes felkészülést biztosított még anno két érdekes választható tárgy a BME-n: Adatvédelem és Információszabadság (kissé sótlan, de fontos témákkal) ill. a Galántai Zoltán által gründolt Számítógépes Kultúra (ahol egyetemi oktatás keretében tudtam meg, ki öli meg Dumbledore-t a hanyadik oldalon). Valamint a könyv egyik ajánlóját író security-celeb, a Bruce Schneier nevű félisten, akit a BME-s vendégelőadásán volt szerencsém hallgatni és haláli figura; pár tény róla:
[spoiler=Bruce Schneier Facts]
http://www.schneierfacts.com/fact/662
http://www.schneierfacts.com/fact/675
http://www.schneierfacts.com/fact/130
http://www.schneierfacts.com/fact/129
http://www.schneierfacts.com/fact/727
http://www.schneierfacts.com/fact/127
http://www.schneierfacts.com/fact/27
http://www.schneierfacts.com/fact/436
http://www.schneierfacts.com/fact/492
http://www.schneierfacts.com/fact/494
http://www.schneierfacts.com/fact/500
http://www.schneierfacts.com/fact/532
http://www.schneierfacts.com/fact/697
http://www.schneierfacts.com/fact/689
http://www.schneierfacts.com/fact/1118 -- kikuchiyo kedvence lesz
http://www.schneierfacts.com/fact/105
http://www.schneierfacts.com/fact/1301
http://www.schneierfacts.com/fact/26
[/spoiler]

de a szöveg megsínyli a néhol wikipédiára, néhol erőltetetten könnyed blogbejegyzésre emlékeztető stílust.

Meg a Galaktika-féle magyar fordítást is, amelyen keresztül nekem szerencsém volt hozzá. A fent idézett mottót pl. totál nem fogta a magyar szöveg megalkotója, büszke vagyok magamra hogy már az első előforduláskor riverz tudtam endzsiníringelni az eredetit belőle. Általában is gondok lehettek a magyar kiadás gondozásával: például nagyon sok az írásjelhiba, nem egyszer teljesen blatáns esetekben is, mint mondjuk a számos lezáratlan mondat Vajon azért nem öltek bele nagy energiát, mert féltek hogy a CC-licenszű terjesztés miatt nem tudják elég példányban eladni Nem hiszem, inkább csak trehányak volt.

[Nakedape]

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja

Életrajzi, helyenként anekdotikus, szinte legendás regény Alekszandr Jaroszlavicsról, aki apja után elég fiatalon lett Novgorod város fejedelme.
Novgorod ősi orosz város, már 800 környékén vannak róla feljegyzések a krónikákban. Az 1200-as években elég sok külföldi támadás érte azt a területet. Jöttek a tatárok, svédek, támadtak és hittéritettek a keresztes német lovagok.
Alekszandr jó taktikai érzékkel verte vissza őket, miközben meg kellett küzdenie a belső konfliktusokkal is. A bojárok, a város Vénei igen gyakran kényelemből inkább megegyeztek volna az idegenekkel, beengedve őket az orosz területekre, ezzel rontva a hazaiak kézműves iparát és a kereskedelmet, illetve nyereség reményében többször próbálták meg elárulni a fejedelmet is, hogy ezzel törjék meg katonai erejét, megkönnyítve az idegeneknek a bevonulást.

A regény írója orosz és más népek krónikáiból igyekezett bemutatni Alekszandrt, néhol anekdotával, néhol már szinte legendai lelkesültséggel mesélve a történetet. Néha hirtelen vált időt, vagy ugrik éveket, így volt, hogy vissza kellett olvasnom, hogy mi mi után következett. Viszont a történelmi évszámok és események bőven vannak fűszerezve kalandokkal, így egy elég emészthető regény lett belőle.



Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Moszkva utcáin az emberek között Másfélék járnak, akik jórészt két nagyobb csoport, a Fénypártiak és a Setétek emberei. Anton Gorogyeckij a Fénypártiakhoz tartozik és az Éjszakai Őrség tagja, furcsa jelenséget lát az egyik átlagosnak mondható küldetése közben, amiből aztán nagy fontosságú ügy kerekedik.

Összetett regény. Egyrészt csavaros krimi, amiben még a vége utáni végén is vannak meglepetések. Másrészt fantasy, ahol vámpírok, varázslók, alakváltók között zajlanak elmés vagy fizikai küzdelmek. Mindeközben egy kisebb metafizikai elmélkedés is olvasható benne, valamelyest összefoglalva az egész ottani világ jellegzetességeit, azt a fő kérdést feszegetve, hogy vajon melyik párt tudja inkább maga mellé állítani az addig semlegeseket, mi terjed könnyebben az emberek között, a Setét vagy a Fény.

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

[kikuchiyo]

Cory Doctorow: Kis Testvér (Little Brother).

http://www.schneierfacts.com/fact/1118 -- kikuchiyo kedvence lesz

Szerintem te gúnyolódsz velem.
Nem tisztelsz engem.
Nem tiszteled a családomat!

de a szöveg megsínyli a néhol wikipédiára, néhol erőltetetten könnyed blogbejegyzésre emlékeztető stílust.

Meg a Galaktika-féle magyar fordítást is, amelyen keresztül nekem szerencsém volt hozzá. A fent idézett mottót pl. totál nem fogta a magyar szöveg megalkotója, büszke vagyok magamra hogy már az első előforduláskor riverz tudtam endzsiníringelni az eredetit belőle. Általában is gondok lehettek a magyar kiadás gondozásával: például nagyon sok az írásjelhiba, nem egyszer teljesen blatáns esetekben is, mint mondjuk a számos lezáratlan mondat Vajon azért nem öltek bele nagy energiát, mert féltek hogy a CC-licenszű terjesztés miatt nem tudják elég példányban eladni Nem hiszem, inkább csak trehányak volt.

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

[Próféta]

Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre.

Ebben sajnos igazad van.
És igen, ez az a fordítás. Biztos Csörgő Norbert volt a legócsóbb.

Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására

Ön nyert, én tényleg nem a Little Brother c. könyvet olvastam Közben is éreztem, hogy pocsék a fordítás, de így egymás mellé téve a kettőt már-már nyílik a zsebemben a bicska.

[Kvikveg]

Elso ket pelda alapjan ez nem forditas, hanem szemet.

[NLZ]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.

szarfordítás

azt a mindenit, ez elég durva.

[Darkstar]

Az elős pár mondat után nem értettem, hogy mitől lenne olyan rettenetes. De aztán... 

[Nakedape]

Coelhótól én az Alkimistát olvastam (élménybeszámoló). Határozottan férfinemű egyéntól kaptam lelkes ajánlások közepette, szóval nem tudom, hogy feltétlenül női irodalom-e. Mindenesetre szép sztori, viszont fájóan naív.


én is azt, sztori soso, csak az a fájdalom, ahogy ezt komolyan veszi? de biztos, hogy komolyan veszik és "életfilozófia" meg NAGYIGAZSÁGOK

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

hát nekem bajnokok reggelije nagy kedvenc
én simán szerettem ahogy gondolkodik a világról

Második édenkert: Egymillió éves időutazás ?, macskabölcső, börleszk, gépzongora,  éj anyánk titán szirénjei. stb
főleg a személyisége.
de sztorija is érdekes többnek, meg olyan kifejezések mint : harlem fekete führere
pricless

[Ramiz]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

Most nagyon szégyellem magam, hogy nem tűntek fel a totál félrefordítások és hogy a kaotikus, értelmetlenül változó stílus ellenére annyira bejött és hogy jó recenziót írtam róla...

[Próféta]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

Tényleg, azon még nem gondolkodtál, hogy beküldöd a Leiter Jakab blogra? Volt már olyan beküldés, hogy egy egész könyv a blogra való Hadd terjedjen az ige, hogy mit ne vegyenek meg az emberek magyarul.