Álmok

[kisvirag]

huuuh
na halljátok, az éjszaka alkottam, már ami az álmokat illeti, és azért mondom el, mert elég félelmetes volt, másrészt pedig a topicban leirt tudatosságok és egyebek miatt lett az a vége, ami.
szóóval, a földet holmi denevérszerû szárnyas tollas vámpírlények uralták, akik mindenáron az én véremre pályáztak. szóval nem akárkiket öldöstek, hanem konkrétan engem kerestek. Volt egy pasi, álmomban ismertem, de különben senkire nem hasonlított, akit a valóságban ismerek, és õ vigyázott rám, illetve volt egy ilyen injekciós (aki tudja milyen, hasonló szerkezet, mint az inzulinadagoló) valami, amiben olyan anyag volt, amit ha benyomtam magamnak, rövid idõre elnyomta a vérem szagát. Szóval rettenetesen féltem, mert mert már beszorultunk a sráccal egy házba, és rengetegen voltak körül. A srác jó sokat elintézett, és végülis megnyugodhattunk. Aztán váltás, lopva megyek az utcán, és egyedül, mikor megjelenik egy ilyen lény, akkor már hiába inekciózom magam, odarepül, és kárörvend, hogy most jól megöl. Sikerül kézzel elkapnom, ahogy nekem akar szembõl esni, és ekkor villan be, mikor már majdnem eléri a torkom, hogy de hisz itt én irányíthatok, szóval ahogy a kezemmel fogtam a törzsét, elkeztem összetörni a gerincét, jó apró darabokra, de õ csak a pofámba röhögött, hogy ez szart se ér ellene. Ekkor gyorsan felkaptam, és kétszer iszonyatos erõvel a betonhoz vágtam. a feje, mint a tök repedt szét, és mindenfelé iszonyatos mennyiségü vörös vér spriccelt szét. Még a számba is jutott, én magam is tiszta olyan voltam. ennél a pontnál ébredtem fel....
szép kis álom mi? utána alig birtam visszaaludni, ezen gondolkoztam.

[Rounin]

nem tudom sose álmodtam úszást, talán mert nem tanultam sokáig,

Én meg nem is tudok. De álmomban fantasztikus.

[Rounin]

Másik kérdés: Ki olvasot már álmában?

Én olvastam már. Volt hogy olyan könyvet olvastam, amirõl tudtam, hogy még nem olvastam el, de ennek ellenére kitöltötem álmomban a lapokat betûkkel (mármint a képzeletem), csak utána fura volt eslolvasni a könyvet valójában, mert teljesen más állt benne.
Néha olyan nyelven olvastam, amit nem is ismerek... még azt is kétlem, hogy emberi nyelv lett volna, de értettem.

Kisv1rag: másik nemhez tartozni? Elõfordult már párszor... Hmm.. borzalmas Kegyetlen. Fõleg, ha rádjön a 'folyószámlanyitási' kényszer, és a megszokott módszer nem mûködik o.O (komolyan). Ébredés után nagy sprint volt.

[thrall]

én az álmaim 90%-ra nememléxek mert velem az van mint amit a haverom mondott egyszer: hogyha nem magadtól kelsz fel akkor nememléxel az álmodra
de amire emlékszem az nem kicsiknek való vagy valami nagy baromság

[noriko]

he he he  cool álom Tiaro
érdekes megfigyelni benne, hogyan mûködik a tudatos oldal álmodás közben, mikor a kutyusnak két olyan eledelt kellett ennie mely valóban "erõs" mellékhatással bír!! :rotflol:

Én meg nem is tudok. De álmomban fantasztikus.

errõl jutott eszembe, hogy amíg nem tudtam vezetni, egy csomószor álmodtam hogy vezetek, és nagyon profi voltam
De amióta megtanultam, már nem álmodok ilyet

na mindjárt jön a többi comment, csak elõ kell keresnem...

[noriko]

Elõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

(Tesómmal azon szórakoztunk, hogy ha megfilmesítenék az életünket, ki játszana minket és az ismerõseinket mókás játék )

Én sokszor repültem már! Jó volt, de én sem szárnyakkal csináltam, és általában mindig épületen belül. Meg már többször üldöztek is. De akkor is valami nagy házban ahol nem tudtam kirepülni, mert el volt torlaszolva az ablak, és mire ki tudtam nyitni, felébredtem...

Nem szoktam tudatosan álmodni. Egyszer volt, hogy rájöttem hogy csak álom, amikor azt álmodtam, hogy betörnek hozzánk este, és én épp az ágyban vagyok, és hallom hogy motoszkálnak kint. Nagyon rémisztõ volt ám! De aztán jobban megnéztem a képet, és láttam hogy nyitva van a szobám ajtaja, de én bezártam lefekvés elõtt...itt ugrott be hogy csak álom!! Óriási megkönnyebbülés volt! és fura is.

Jaj tényleg, akkor is rájöttem és meg is könnyebbültem, amikor én is vizsgáztam álmomban de úgy hogy semmit nem tudtam. (mondjuk olyan is volt hogy hasonló szituban hiába vártam hogy kiderül hogy csak álom az egész, abból nem lehetett felébredni sajna.. )

Arról, hogy mennyire valóságos élmény az álom: Nagyon!!
ilyen még csak egyetlenegyszer fordult elõ velem, de sírtam álmomban. Úgy, hogy amikor felébredtem, komolyan potyogtak a könnyeim! Szörnyû volt. azt álmodtam, hogy robbantottak a környéken, és mi meg épp szétszakadtunk a családommal, aztán meglett apukám, a tesóm, és anya nem jött...tesóm zokogva mesélte, hogy rázuhant a törmelék, mert pont ott járt a robbantásnál. brrrrrr

Anyukám barátnõje pszichológus, és a múltkor azt kérdezte, hogy mindig érdekelte, hogy szemüvegben vagyok-e álmomban. Mármint szemüvegesnek álmodom-e magam. Én akkor hirtelen nem tudtam megmondani, mert általában magamat sosem látom, de tudom hogy én vagyok. Itt aki szemüveges, az tud erre válaszolni?

[Damnatus]

Hali!

Ha nem magamtól kelek fel, akkor nálam is van esélye, hogy az álom elvész.

Nahát én nekem is jobban ment álmomban a vezetésazelõtt, mielõttjogsit szereztem volna! Egyszer egy diablo-t vezettem, annyira jó volt!

Egyébként nekem a tudatos álomban nagyon sokat segített az Álomküzdõk címû film.

Egyszer Freddyt is legyõztem. Egy romos emeletes házban voltam, ablakok ajtók kitörve. Karistolást hallok, és Freddy jön felém, karmait a falon húzva. Elõször megijedtem, és elkezdtem szobáról szobára szaladni. Aztán egyszer elõttem termet, (ekkor váltottam tudatosra). "Ez a te rémálmod!" - mondtam, és egy buborékot varázsoltam, ami bezárta, összement, összepréselve Freddyt, majd semmivé enyészett egy utolsó pukkanással.

Én szoktam sírni, pl, ha a nagyapámmal álmodok. Egyszerre nyom elvesztésének fájdalma, ésviszontlátásának öröme.

[Stairan]

Elõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

A film címe Truman Show.

[Feldin]

huuuh
na halljátok, az éjszaka alkottam, már ami az álmokat illeti, és azért mondom el, mert elég félelmetes volt, másrészt pedig a topicban leirt tudatosságok és egyebek miatt lett az a vége, ami.
szóóval, a földet holmi denevérszerû szárnyas tollas vámpírlények uralták, akik mindenáron az én véremre pályáztak. szóval nem akárkiket öldöstek, hanem konkrétan engem kerestek. Volt egy pasi, álmomban ismertem, de különben senkire nem hasonlított, akit a valóságban ismerek, és õ vigyázott rám, illetve volt egy ilyen injekciós (aki tudja milyen, hasonló szerkezet, mint az inzulinadagoló) valami, amiben olyan anyag volt, amit ha benyomtam magamnak, rövid idõre elnyomta a vérem szagát. Szóval rettenetesen féltem, mert mert már beszorultunk a sráccal egy házba, és rengetegen voltak körül. A srác jó sokat elintézett, és végülis megnyugodhattunk. Aztán váltás, lopva megyek az utcán, és egyedül, mikor megjelenik egy ilyen lény, akkor már hiába inekciózom magam, odarepül, és kárörvend, hogy most jól megöl. Sikerül kézzel elkapnom, ahogy nekem akar szembõl esni, és ekkor villan be, mikor már majdnem eléri a torkom, hogy de hisz itt én irányíthatok, szóval ahogy a kezemmel fogtam a törzsét, elkeztem összetörni a gerincét, jó apró darabokra, de õ csak a pofámba röhögött, hogy ez szart se ér ellene. Ekkor gyorsan felkaptam, és kétszer iszonyatos erõvel a betonhoz vágtam. a feje, mint a tök repedt szét, és mindenfelé iszonyatos mennyiségü vörös vér spriccelt szét. Még a számba is jutott, én magam is tiszta olyan voltam. ennél a pontnál ébredtem fel....
szép kis álom mi? utána alig birtam visszaaludni, ezen gondolkoztam.

Hû. kisvirág, nem liveozol túl sokat?

[Meske]

ilyen még csak egyetlenegyszer fordult elõ velem, de sírtam álmomban. Úgy, hogy amikor felébredtem, komolyan potyogtak a könnyeim! Szörnyû volt.

Én is sírtam már álmomban, ami tényleg sírás volt. A következõ szituban: egy osztálykiránduláson voltam, és épp a konyhában ültünk. Volt ott néhány számítógép, s az osztálytársaim nagy része ott volt. Én a hûtõ mellett ültem, a földön, s a hûtõ másik oldalán pedig az osztályfõnök ücsörgött. Egyszercsak megjelent nagymamám, s odanyújtott nekem egy kis sütit, amit én rögtön betettem a hûtõbe, s közben ezt mondtam:
-Köszönjük mama!
Utána elment. S ekkor elkezdtem sírni, s csak annyit hajtogattam, hogy "köszönjük mama". Az osztálytársaim nem értették, pedig próbáltam elmagyarázni, hogy õ már meghjalt, tehát egy szellem, de nem sok sikerrel. Ekkor felébredtem, s ténylegesen is sírtam, sõt a felébredés után sem tudtam, abbahagyni, s legalább egy fél óráig csak azt hajtogattam, hogy "köszönjük mama". Ezek után nehéz volt megint visszaaludni.

Elõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

A film címe Truman Show.

Na, akkor ezt feltétlen meg kell néznem!!!!

[Moha]

Juuj, gyerekek! Át fogunk csapni "nightmare stories"-ba?  

Tiaro: Az a kutya+bab+káposzta eléggé  

[Sephiroth]

Hmmm... Én még nem sok álmom meséltem, ti meg itt öntitek kifelé.

Egy kissé jövõbe látó (vagy csupán megérzés):
Ámomban olyan egyszerû szituáció vázolódott fel, hogy két munkatársammal utaztunk a céges kocsival. Dumálunk, dumálunk aztán csend és az egyik munkatársam megfogja az én és a másik munkatársam vállát, majd azt mondja:"Itt hagyom a nagy csapatot." Hát ekkor még nem értettem, de mikor két napra rá kirugták a valóságban akkor rájöttem, hogy mi volt a lényege.

Kicsit nem tudom milyen:
Az egyik reggel késve ébredek. Kapkodok, hogy idõben beérjek az iskolába. Mikor majdnem beértem az iskolába, akkor vettem észre, hogy alsó gatyába indulam el. Gyorsan az osztálytársaimtól kértem ruhát, és átmentem az iskolával szemközti épület alagsorába ruhát készíteni, mert hát miért is lenne az úgy jó ahogy kaptam. Ruhakészítés közben elkezdtem mézeskalácsot majszolgatni, mikor egy furcsa álarcos lányka osatoppant és azt mondta, hogy tudja ki vagyok én valójában. Ekkor vettem észre, hogy a ruhákbõl egy tipikus szuperhõs kosztümöt készitettem, amit idõközben magamra és húztam. Ha már rjtam a kosztüm akkor tagadnom is kell a kilétem. Mivel tagadtam egymásnak ugrotunk a lánykával és kiderült, hogy szuperereje van. A meglepõ az volt, hogy nekem is. Késõbb kiderült, hogy a mézeskalácstól volt, és arra is rájöttem, hogy a lányra és rám van ilyen hatással a kalács. Álom közben néhányszor csatáztunk még, aztán egymásba szeretünk. Megtanultuk, hogyan kell a testméretünket változtatni, és beköltöztünk egy egérlyukba.

[Damnatus]

Hali!

Én még gimiben azt álmodtam meg, hogy az egyik osztálytársnõm cigizik. Még azon a héten ki is derült. Meg a lottószámokat is egyszer megálmodtam, de amikor felébredtem, csak a 25-ösre emlékeztem, és azt azon a héten ki is húzták.

[Meske]

Érdekes... Én még nem nagyon álmodtam meg semmit sem elõre, legalábbis nem rémlik, hogy lett volna ilyen, de ha kiderül, hogy volt, akkor szólok!

[Damnatus]

Hali!

Ha a lottószámokról álmodsz, akkor elõre szólj!

[Kvikveg]

Sephiroth: Ez tokjo!  :rotflol:

En mar tobbszor almodtam meg elore valamit, de persze mindig a konkret szituban jovok ra, hogy jeeeeeeee, de hat en ezt almodtam.
Persze, amikor nem vagyok biztos benne, rogton rafogom, hogy csak deja vue.

Az elso ilyen altalanosban volt, a kovetkezo napi orarol almodtam vmit.

A legdobbenetesebb Franciaorszagban volt:
Bementunk egy volt kolostorba. A kerengo tuloldalara mentem leszegett fejjel, mert mar hulla faradt voltam, es leultem a padra. Felneztem. A fuves udvar kozepen a levegoben logott egy tok fekete alak. Es rajottem, hogy ezt igy ahogy volt almodtam kb fel evvel azelott. Pont igy. Teljesen paff voltam.
Egyebkent egy fekete no volt fekete ruhaban. Hegymaszokoteleket feszitettek ki keresztul-kasul es egy legibalettet gyakoroltak egy fickoval. A masik eppen amikor felneztem a falhoz simult es tokugyanolyan szinu ruhaja volt, mint a fal. Eloszor nem is vettem eszre.
Namost. Amikor almodtam, termeszetesen azt hittem, hogy valami szokasos hulye alom. Nana, fekete figura lebeg a levegoben. Peeeersze.  :rotflol:
Ezert dobbent meg mindig, amikor megtortenik.
Sajna lottoszamokrol nem almodom. Meg a vizsgatetelek se jonnek be

[Moha]

No igen, a deja vue érzések...
Nekem idõröl idõre vannak olyan helyzetek, hogy úgy érzem, ezt a szituációt már átéltem egyszer. Ilyenkor pár másodpercnyi idõre elõre tudom, hogy mi fog történni, valaki mit fog mondani, stb. Állítólag az ilyeneket is megálmodja az ember, de persze nem emlékszem, hogy ilyeneket álmodtam volna, csak amikor megtörténik, akkor "hoppá, ezt én már láttam..."

[Karma XXL]

No igen, a deja vue érzések...
Nekem idõröl idõre vannak olyan helyzetek, hogy úgy érzem, ezt a szituációt már átéltem egyszer. Ilyenkor pár másodpercnyi idõre elõre tudom, hogy mi fog történni, valaki mit fog mondani, stb. Állítólag az ilyeneket is megálmodja az ember, de persze nem emlékszem, hogy ilyeneket álmodtam volna, csak amikor megtörténik, akkor "hoppá, ezt én már láttam..."

Ilyen szokott velem is lenni! Bár mostanában kevésbé gyakori.

[Kvikveg]

Igen, nalam is ilyesmi erzes.

[Marfy]

Azokat a dolgokat amiket úgy érezzük mintha már ezt már láttuk volna (dezsavû) errõl azt hallottam hogy ez azért van mert az egyik szemed hamarabb meglátta (persze itt nagyon kis idõkülönbségre kell gondolni) azt a bizonyos eseményt vagy dolgot és mikorra a másik is meglátja  és az agyadba jut úgy tûnik mintha ezt már láttuk volna. Nem tudom ti mit gondoltok errõl de én nem nagyon akartam elhinni, lehet hogy    -nak tûnik.

[Moha]

Hát ez nálam úgy szokott lenni, hogy az adott pillanatban tudom, hogy mi fog történni. Tehát ez valahol tudatos is, nem csak egyszerû érzéki csalódás, vagy hasonló.
Bár a fene se tudja, mi ennek a lényege...

[Meske]

Nekem is volt már deja vue érzésem, de én úgy érztem, hogy nem csak egyszer láttam már elõtte, hanem számtalanszor, s még azt is érzem, hogy mindannyiszor ugyanazt éreztem, hogy én velem ez a dolog már megtörtént. Amúgy lehetséges, hogy azért, mert elõtte párszor megálmodtam, de csak akkor jutott eszembe eme álom, amikor ténylegesen megtörtént velem. Ki tudja....

[Karma XXL]

1. Dezsavû (ismerõs helyek, emberek, stb.): agyi mûködés-zavar.

Kedves  , bár igaz lehet.

[Meske]

Várjatok, itt két különbözõ dologról van már szó.
1. Dezsavû (ismerõs helyek, emberek, stb.): agyi mûködés-zavar.

Már megbocsáss, de a deja vue nem ismerõs dolgokat jelent, hanem viszont látott, újra látott dolgokat. (Francia!   )
Szóval itt nem azt mondtuk, hogy deja vue = jövõbe látás, hanem arról volt szó, hogy mikor megtörténik veled, amit megálmodtál, akkor deja vue érzésed lesz, magyarul, azt érzed, hogy ezt te már láttad.

[Meske]

1. Én nem a jelentésével foglalkoztam, hanem a pszichológia álláspontját írtam le. Az ember agya az emlékképeket hiábasan idézi fel.
2. Ha megtörténik veled, amit álmodtál (vagyis láttad álmodban), akkor nem deja vue érzésed lesz az adott helyzetben, mert már tényleg láttad(csak álmodban), nem? Magyarán szólva, ha tudod , hogy már láttad, ráadásul pontosan ugyanúgy, akkor nem deja vue, hanem rendesen mûködik az agyad. Amennyiben csak ismerõs valami, de nem vagy benne biztos, hogy honnan, az a deja vue.

Edit: ez már lassan   ...

De akkor miért az a neve, hogy "újra látott" Én úgy tudtam, hogyha valamit úgy érzel, hogy ez már megtörtént veled, de csak akkor tudod, amikor "állítólag" mégegyszer megtörténik az a dolog, akkor van deja vue érzésed, s nem akkor ha valami ismerõs dolgot látsz!  

Az -al kapcsolatban igazad van, úgyhogy szerintem fejezzük be, legalábbis itt...

[Meske]

Mostanában senki sem álmodik?

Álmodott e már valaki olyat, hogy a helyszin teljesen ugyanaz volt, mint egy régebbi álomban, de maga a történet viszont teljesen más?

Én gyakran szoktam ilyeneket álmodni, mint pl. tegnap is volt egy ilyen. A helyszín egy kör alakú étterem volt, ahova nagy tömeg ment. Köztük egy osztálytársam is ott volt és persze én. Amikor kijöttek az éteremmbõl mindenki, aki kint volt megrohamozta az ülléseket, hogy legyen neki hely, s ne kelljen a következõ turnusra várni. Én nagy nehezen be is kerültem. Az osztálytársam pedig pont a hátam mögé került. Mivel ez egy egyházi hely volt, legalább is azt vettem ki abból, hogy mielõtt hozzáfogtunk volna az ételhez, énekeltünk, s egy eléggé papnak kinézõ emberke kezdte az éneklést. De az étterem emeletes volt, s az emeleten egy férfi és egy nõ tartózkodott. A férfi volt az álmomban a gonosz megtestesítõje, s a nõt magánál tartotta. Ez után már pontosan nem is emlékszem, hogy mi is történt de az biztos, hogy bele se tudtunk kezdeni a kajálásba, mert a "gonosz bácsi" csinált valamit, s ez után már nem is az étteremben voltunk, hanem egy mezõn, s én pedig egy sárkány voltam. Egyszóval harcoltam a "gonosz bácsi" ellen. Igazából egyikünk sem nyert, de akkor történt valami érdekes. Elvileg tavasz lett volna, s kis manócskák keledeztek ki a virágokból, de amikor kijöttek a virágok szirmai közül, mindegyik megfagyott, s a táj havassá, vagyis inkább deressé változott. Ekkor tudtam, hogy mit kell tennem, s repülgettem a sárkány szárnyaimmal, mert valamit össze kellett gyûjtenem. Itt megint nem tiszta, hogy mi is történt pontosan, de egy idõ után megint ember voltam, s a saját udvarunkban ugrálgattam, hogy megszerezzem a hozzávalókat. Egyszer úgy felugrottam, hogy a villanyvezetéket is megfogtam, s onnan akartam mégfentebb ugrani. Ekkor átjött a szomszéd kisfiú és megkérdezte, hogy én meg mit csinálok. Elmondtam neki, s ez után megint sárkány voltam, s végre sikerült összeszednem a hozzávalókat. Ezekkel meg kellett birkóznom a gonosszal, s végül a sárkány testemmel élettelenül hullottam le a földre. Innentõl kezdve kivülállóként néztem az eseményeket. A természet újra éledezett, a manócskák felkeltek, s minden zöldbe burkolózott. A gonosz pedig eltünt. A kis manócskák pedig szomorúan emelték fel sárkány testemet, hogy az életemet feláldoztam a természet megmentéséért. És ekkor jött képbe az osztálytársam megint, ugyanis, ráment a hozzá képest hatalmas sárkányra és a fej méretû száját megcsókolta. Tiszte mesébe illõ dolog ez, csak itt nem a királykisasszony csókolta meg a békát, hanem a "királyfi" a sárkányt, s ekkor visszaváltoztam emberré, és megint belsõ szemlélõ voltam. Egyszóval az álmom Heppy End-del zárult.

Azt hiszem megvan a következõ regényem alapja. (Csak asszem elõtte még az elõzõt is bekéne fejezni...)
Valamikor csak meglesz írva...

Ja, és azt a kör alakú éttermet, valamikor régebben, talán egy vagy több éve is van már annak, hogy álmodtam róla, de nem ilyen sárkányos sztorit.

[Damnatus]

Hali!

Véletlenül nem a csók volt az álom lényege (nameg az osztálytársad) ?

[Moha]

Megártott neki a sok anime.
Hozzávalók keresgélése, sárkány... Pedig még nem is nézte a Slayers-t...  

[Bruce]

Jómagam nem igazán emléxem az álmaimra... arra igen, hogy álmodtam valamit, de hogy mit?... azt meg nem tudnám mondani. Bár a tegnapi egész jól megmaradt: volt benne egy könyvtár, amiben volt egy titkos ajtó (megjegyzem ott volt mindenki szeme láttára, de tudtam, hogy ennek ellenére ez egy titkos ajtó ), ahova el kellet volna jutnom, hogy szóljak valakinek, de még elõtte felébredtem... Ja, és elõtte zuhantam vagy húsz emeletet, mert kidobtak azért, amit el kellet volna mondanom. Azt mondjuk már nem tudom, hogy mi volt olyan fontos. De a "zuhanás" tök poén volt: elkaptam a párkányt, aztán elengedtem, és elkaptam a következõt, majd mikor úgy éreztem hogy készen állok, megint lejjebb mentem eggyel. Csak az utolsó hármat engedtem el egyszuszra Mindez egy sosem látott épületben, amirõl tudtam, hogy az iskolám...

[Meske]

Véletlenül nem a csók volt az álom lényege (nameg az osztálytársad) ?

Lehet, de szerintem inkább az, hogy töllem függött a természet sorsa, s az álmomban egy hõs lehettem, ami az életben valószínüleg sohasem lehetek... (Bár sohasem lehet tudni... )


OFF:Milyen anime a Slayers? (sárkányos? akkor nézem... )