Filmek (minden, ami nem japán)

[Kvikveg]

De hiába gyõzi le az alakot, ha nincs valami "felszabadulás", "megtisztulás" a végén, akkor ott van, ahol elindult (márpedig ott már bõven ki volt készülve).

Nekem az megtisztulasnak szamitott, hogy megtalalta a kivezeto utat a vegen.

Nos, nekünk külön kérésre leadták a filmet a szegedi belvárosi mozi kistermében...

(ja, elfelejtettem, hogy ingyen ... meg azt is, hogy óra helyett )))))))) )

ÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááááááá!!GRRRRRRRRRR!!!
Hüpp-hüpp...

[Kuroi Tenshi]

Nos, nekünk külön kérésre leadták a filmet a szegedi belvárosi mozi kistermében...

(ja, elfelejtettem, hogy ingyen ... meg azt is, hogy óra helyett )))))))) )

:eeek:

ja kérem, úgy könnyû, ha fegyvert fogok rá  

[Ramiz]

Nekem az megtisztulasnak szamitott, hogy megtalalta a kivezeto utat a vegen.

Nekem is.

[Yakumo]

3. var - hõsünk skizó - happy end verzió
Mivel nem igazán tud a másik énjérõl (a szemét ugyebár becsukta, amikor találkoztak a Gyalogkakukk lekvidálásakor - de ezt csak mi látjuk így), csupán sejti - gondolható, hogy a "másik" a domináns én, tehát annak megölése a saját halálát is okozhatta. Erre utal a végén, amikor kiugrik a metró elõl, és találkozik a csajjal. A leányzó pillangó (=az angyal szinbóluma a galamb mellett), továbbá ott van ismét a bagoly is. Tehát: hõsünk bepusztult az alagútban, viszont jobbik énje felkerül a menyországba

Nos, tök mindegy, hogy így van-e, ahogy fentebb írtam, mert tényleg jó lett a cucc: zeneileg, a figurák terén (gyakorlatilag az összes karakter egy-egy gyöngyszem - "Asszed nincsen elég dellánk jegyre? Na tûnnyé! Ez egy nemzetközi produkció lesz!"... "Lehánytad a cipõmet... majd azt mondom, le x@rt a madár..." ), a szövegek is nagyon durvák lettek ("Mivan habcsók?").

Szerintem egyértelmûen skizofrén szegény Bulcsú barátunk. Bekattant a folytonos bizonyítási kényszertõl és beállt BKV ellenõrnek (ritka szar választás;) Bár nem tud róla, de gonosz énje csúnyán lökdösi az embereket a metro elé (mindig ott alszik ugye az aluljáróban) A végén ugye õ gyõz sínfutásban, de ez csak jelképes, a valóságban egyedül fut és ki is vasalódik szegény. De az akarat miatt, hogy le akarta gyõzni evil tudatát, mégis a mennybe jut. (Szerintem a csajnak egyértelmûen angyal cucca van) A többi megoldás szerintem logikai buktatókat hagy. Ha túléli, akkor, hogy tudna pl. azzal a tudattal élni, h kinyuvasztott több embert? Vagy hogyan láthatta a gyilkos alakját álmában, ha életében nem látta még, see? (Magyar Fight Club ala Metro;))
Egyébként sztem is marha jó és igényes film lett! Minden szempontból. (fényképezés, karakterek, zene (Neo rulez;) Béla vicc rulez, stb.
(Béla bá' az Argoban se semmi!)
Tényleg Argóról vélemény?

[Ramiz]

Tényleg Argóról vélemény?

Feljebb.
Kontrollt meg megnézem még egyszer.

[Ramiz]

Twin Peaks

Még nem fejeztem be, a 12. epizódnál járok, de azért már merek véleményt mondani. Elvarázsoló világa van Twin Peaks-nek. Egy filmsorozat, annak hátrányaival, de még egy ilyen filmsorozat nincs... Meg tudom érteni azt, akit idegesít a film misztikus stílusa, de engem iszonyatosan szórakoztat - arról nem is beszélve, hogy milyen jól eltaláltak a karakterek. James és a Tuskó Hölgy ugyan eléggé irritál, de a többieket még bírom is. A kedvencem természetesen Cooper ügynök, aki állandóan kávét iszik, imádja a fánkot és a pitét, Tibetet, több nyomot talál álmaiban, mint a valóságban, és minden szerelmi ügyet kívülállóként is elsõre átlát, magnetofon-naplóba beszél és szörnyen intiutív módszerekkel dolgozik. Szintén favoritom még a goromba FBI-nyomozó, nyomolvasó és -elemzõ, akirõl azonban kiderül, hogy utálja az erõszakot és a bosszút, ezért ezek ellen a szeretet erejével küzd.
A zene nagyon rátesz a hangulatra, a fényképezés gyönyörû.
Állítólag a második évad (a 9. résztõl, ha a pilotot is számoljuk) csökkenõ színvonalú (Lynch lelépett a csapattól), de még így is magasan ver bármilyen eddig látott sorozatot. Lynch munkái között is elõkelõ helyre fog kerülni nálam.

Egyébként miért ilyen döglött ez a topik?

[Manu]

Gothika

Ritka nagy gagyi film, blõd párbeszédek, minden eredtiséget nélkülözõ karakterek,  akkora dramaturgiai hézagok, hogy a Niagara is átférne rajtuk stb. Az egész film egy poénra épít, amit még az elején ellõnek és alapban irreális, nem álja meg a helyét: egy orvost soha nem raknának vissza saját ápoltjai és kollégái közé. Hall Berry miatt néztem meg, de csak erõsítette azt az elõvigyázatosságot, hogy mindig nézzek utána, hogy mibe kezdek bele. Így azonban soha nem érnek nagy meglepetések.


Be cool

Travoltának manapság csak ez a szerep áll jól, de ez nagyon, Uma Thurman meg egy díva, s nekik így még az az újra eljátszott poén is jól áll, amit már a Ponyvaregényben is láthattunk - az ominózus táncjelenet. . Jó kis üdítõ sztori, jó színészi játék, jó poénok, karakterek - én nagyon élveztem.

[Ramiz]

Be cool

Travoltának manapság csak ez a szerep áll jól, de ez nagyon, Uma Thurman meg egy díva, s nekik így még az az újra eljátszott poén is jól áll, amit már a Ponyvaregényben is láthattunk - az ominózus táncjelenet. . Jó kis üdítõ sztori, jó színészi játék, jó poénok, karakterek - én nagyon élveztem.

Furcsa, pedig ezt még a "reklámújság" (PE) is lesajnálta. Mondjuk ha az ember tényleg nem vár el semmit, csak élvezi a "jutalomjátékot", akkor nincs gáz.

David Lynch: Eraserhead (Radírfej)

David Lynch egy korai és talán a legszemélyesebb filmje. Különös hangulatú világban játszódik: itt, a Földön, és mégsem itt. A valóságban, és mégsem ott...
Amikor Lynch pénzügyi támogatást keresett a filmhez, egy ismerõs producernek megmutatták az elkészült felvételeket, de az illetõ felállt a vetítés közben, és dühösen ezt üvöltötte: "Az emberek nem így viselkednek! Az emberek nem így beszélnek! Ez a film egy nagy rakás szar!" - és kirohant. Igen, a filmben valóban minden különös, torz, mintha valamilyen elvarázsolt lencsén keresztül látnánk a világot... és ez a lencse Henry Spencer, azaz Radírfej szeme. Õ mindig egyfajta rácsodálkozással, értetlenséggel szemléli az õt körülvevõ világot, némi tartózkodással, feszültséggel és félelemmel, mintha tudná, hogy a világ kiismerhetetlen, a valóság szövedékének résein pedig furcsa dolgok szûrõdnek be, a tárgyak élnek, az emberek halottak, az éjszaka árnyai pedig rejtélyekkel vannak teli... Ez Lynch világa, amelynek hihetetlenül erõs, letaglózó hangulata van. A film világa annak ellenére koherens maradt, hogy öt éven keresztül forgatták kisebb-nagyobb szünetekkel (Lynch rémisztõnek találta, hogy az egyik jelenetben Henry benyit egy ajtón, és amikor belép a szobába, azt másfél évvel késõbb vették fel, amikor újra volt pénzük...). Az utcák üresek, a környezet emberidegen, holott az ember építette. Az ipartelepek embertõl elhagyatottak, de mintha a saját életüket élnék... Kevés a fény, kevés a pontosan kivehetõ dolog, töredezettek a párbeszédek, nem állnak össze a szilánkok. Henry barátnõje gyereket szül, azonban a gyerek nem embriószerû, inkább valamilyen kis szörnyre hasonlít, hal vagy teknõsbékára emlékeztetõ fejjel, lárvaszerû testtel. A gyerek Henry lakására kerül, és hamarosan ketten maradnak, a lány visszamegy a szüleihez lakni, mert gyûlöli a gyerekét és annak folyamatos sírását-nyögdécselését... Henry nem megy dolgozni, a szobájában marad egész nap, a radiátorban, mint egy tévében, látomást lát: a Radiátor Hölgye énekel és táncol neki... aztán már õ is a radiátorban érzi magát, de meghal - és ez még csak a film elsõ fele...
Ezt a filmet, ezt a fekete-fehér álomszerû víziót inkább átélni kell, mint megérteni, habár szép képi metaforái és még szebben megalkotott és fényképezett jelenetei vannak.
Kubrick egy alkalommal meghívta néhány barátját, hogy megnézzék a kedvenc filmjét. A Radírfejet vetítette nekik...
A film tökéletes, legalább annyira tetszett, mint a Lost Highway, ami a kedvenc Lych-filmem. Éber, de nyitott lelkiállapotban nézzétek meg, hogy igazán áthasson a Radírfej világának bûvös hangulata.

[Beren]

Uram, ön csak nem provokál valakit?

áááááááááááááááá   de becs szó, tényleg így zajlott le minden, végig is borultuk Pszichó-kollégámmal...

Amúgy a fentebbi Kontroll-értelmezések a film elsõ megnézése után merültek fel szép sorban. Mert az elsõ variáció túl egyszerû lett volna (mindig az a sáros, aki látszólag nem az... - éljen a paranoia:)), így aztán jött a többi...

Tök alsó 2
(igen, folyton igénytelenségeket nézek, ma is lecsúsztam a Bilkó fõtörzsrõl, pedig nagy kedvenc; de a tegnap esti Ifjú Chirchillt láttam, az coool volt:) )
az elsõ részhez képes sajnos nem tudott többet adni, inkább olyan volt, mintha a Dumb és Dumbert néztem volna, szóval nem volt olyan király, mint az elsõ rész. Az egyetlen valamirevaló poén az volt, amikor a bunkózó franciát amerikai zászlós ingben, beragasztott szájjal, nyakában "Európa trágya, USA a király" táblával kitették az útkeresztezõdésbe... Bár, egy átugrabugrált éccaka elõtt jó bemelegítés volt a film...

[Manu]

Éber, de nyitott lelkiállapotban nézzétek meg, hogy igazán áthasson a Radírfej világának bûvös hangulata.

OK. Ezt mindenképpen szem elõtt tartom. Egyszer belenéztem, de elrémisztett , lehet akkor csak a lelkiállapotommal volt a probléma.

[Ramiz]

OK. Ezt mindenképpen szem elõtt tartom. Egyszer belenéztem, de elrémisztett , lehet akkor csak a lelkiállapotommal volt a probléma.

Próbáld meg még egyszer! (Slayers-esen: "Try again!" ) Tudom, hogy nálad nagy szerepe van egy film élvezetének a pillanatnyi lelkiállapotnak. Ez a film pedig pláne olyan típusú film (mint a Tetsuo meg az Electronic Dragon is ).

[kikuchiyo]

Tisztán mûvészi szempontokat figyelembe véve, a Radírfej Lynch legkiérleltebb, legkevésbé kompromisszumos filmje. A több évig tartó munka (nem csak a pénzhiány miatt: például a hangot is másfél évig keverték - hogy tökéletes legyen) a koncepció és megvalósítás példátlan összhangját, egy kivételesen erõs mûalkotást eredményezett.

Mindezek elllenére nem tudnám magam rávenni arra, hogy még egyszer megnézzem. Fizikailag rosszul voltam utána.
Oly mértékben halmozza a film az undorító jeleneteket (a szárnyaival verdesõ sültcsirke, a halott nagymama anyóséknál, a lányból kihúzott féregszerû izék, az eltorzult arcú lány a radiátor mögött és az a borzasztó csecsemõ), amelyek ráadásul bemarják magukat a nézõ lelkének mélyére, hogy az tartós károsodást okoz.
-----------------------------

In other news, kínai filmhét.
2 filmet néztem meg tegnap az Urániában.

Postások a hegyekben
Néha jó ilyen minden faxnitól mentes, nyugodt, szép filmeket is nézni.
A tegnap elsõ felét azzal töltöttem, hogy az ellenem összeszövetkezett számítógépekkel  :linsux: hadakoztam, és délutánra már sík ideg voltam, de ez a film kellemesen ellazított, megnyugtatott.
Arról szól, hogy egy hegyi útvonal idõsödõ postása nyugdíjba készül, és a munkát a fiának adja át. Utolsó útjaként elkíséri a fiát a lenyûgözõen szép hegyi tájon keresztül. Közben jobban megismerik és megtanulják tisztelni egymást.
Sajnos ezek a közhelyes szavak nem képesek visszaadni azt a szépséget, kiegyenyúlyozottságot, azt az élményt, amit a film megnézése jelentett.

Az út haza

Zhang Yimou (Hõs, Repülõ tõrök háza) 1999-es filmje, benne a még zhenge Zhang Ziyi elsõ filmszerepével.
Luo a városból tér vissza vidéki szülõfalujába, miután értesül apja haláláról.
Anyja erõsködik, hogy a koporsót a hagyományoknak megfelelõen a falu lakosai hozzák haza, hogy a halott örökké emlékezzen a haza vezetõ útra.
Eddig a film fekete-fehér volt, ezután viszont színesbe vált, és a cselekmény ideje is megváltozik: megtudhatjuk, hogy Luo szülei hogy ismerkedtek meg.

Gyönyörû fényképezés, visszafogott nosztalgia és némi finom humor jellemzi ezt a filmet.

Mindkét esetben a mûélvezetet kissé hátráltatta az angol felirat, amely finoman szólva is csak hozzávetõlegesnek volt nevezhetõ.

[Lythis]

Na igen... megnéztem MÁSodszor, hátha így többminden lejön, vagy átérzem benne azt a bizonyos "kegyetlenül para" atmoszférát, ami a filmet beajánló haverom szerint bennevan. Nemtom. Szerintem legjobb esetben is csak középszerû. Alapsztorinak a csaj a házban a fotofóbiás gyerekeivel, akinek a férje nem jön haza a háborúból, és tökre egyedül érzi magát. A gyerekek szellemeket látnak, és hú meg ha, és az új személyzet meg fura. Aztán jön a böszme nagy csavar. A személyzet tudja, h nekik már kampec volt, a csaj és a gyerekek nem, csak a végén, amikor már a fény sem fáj... És persze a szellemek, akiket láttak, azok a ház lakói voltak, és tulképpen õk voltak a valódi emberek.
 Sokkal inkább nézõpontfilm, mintsem "para", ahogyan azt sokan mondták. Hangulat csak elvétve volt benne (pl a ködös táj, amikor Nicole Kidman igyekszik elhagyni a kastélyt, de hiába). Emellett - talán a helyszín miatt - nekem kicsit zárt és vontatott film volt. Ami nagyon megfogott benne, az a régi hullalefotózós szokás volt benne. Szóval AZ a része tényleg bizarr és beteges. Kár, hogy ennyi nem volt elég ahhoz, hogy elvigye az egész filmet a hátán. A twist-in-the-plot rész pedig sztem bármelyik szemfülesebb nézõnek leesett legkésõbb a film közepéig....

[kikuchiyo]

A spoilereket színezd ki légyszíves.

Valahogy így:Nemtom, szerintem ez a film jobb, mint például az agyonhájpolt Hatodik érzék. Hasonló az alaphelyzet és a megoldás, de ez következetesebb, jobban fényképezett, és valahogy hangulatosabb, mint amaz. Szerintem. Vagy nem tudom. Így magyarázta ki Árpi.

[Ramiz]

Tisztán mûvészi szempontokat figyelembe véve, a Radírfej Lynch legkiérleltebb, legkevésbé kompromisszumos filmje. A több évig tartó munka (nem csak a pénzhiány miatt: például a hangot is másfél évig keverték - hogy tökéletes legyen) a koncepció és megvalósítás példátlan összhangját, egy kivételesen erõs mûalkotást eredményezett.

Mindezek elllenére nem tudnám magam rávenni arra, hogy még egyszer megnézzem. Fizikailag rosszul voltam utána.
Oly mértékben halmozza a film az undorító jeleneteket (a szárnyaival verdesõ sültcsirke, a halott nagymama anyóséknál, a lányból kihúzott féregszerû izék, az eltorzult arcú lány a radiátor mögött és az a borzasztó csecsemõ), amelyek ráadásul bemarják magukat a nézõ lelkének mélyére, hogy az tartós károsodást okoz.

Mindkettõvel egyetértek, de meglep, hogy a második dolog (undorítóság) annyira zavar. Végül is sok filmben vannak hasonlóan erõs dolgok, sok mûvészfilmben, az ázsiai filmekben szintén (pl Tetsuo). Igaz, hogy ezek a jelenetek nem a szó alapvetõ értelmében undorítóak, hanem valamilyen mûvészetileg felsõbb, érzékelésileg alsóbb síkon (legalábbis én így érzem), de nekem nagyon tetszettek, éppen azért, mert hatnak. Számomra sokkal visszarettentõbbek a manapság a vígjátékokban olyannyira elterjedt altesti (szellentõs, spermás, ürítõs) stb. poénok. Azokat nem nézem meg, nemhogy másodszor, de elõször sem.

[Fazék]

A spoilereket színezd ki légyszíves.

Valahogy így:Nemtom, szerintem ez a film jobb, mint például az agyonhájpolt Hatodik érzék. Hasonló az alaphelyzet és a megoldás, de ez következetesebb, jobban fényképezett, és valahogy hangulatosabb, mint amaz. Szerintem. Vagy nem tudom. Így magyarázta ki Árpi.

szerintem is

[Lythis]

Oks, tessék, kiszíneztem, gomen! Erre nem figyeltem.
 Nemtom, 6th Sense sem volt valami húdeha.. a story is hasonló volt benne... legalábbis bizonyos szempontból...
 Ott a fényképezést sokkal jobban bírtam, és az üres terek ábrázolása sokkal jobban meg volt oldva szerintem.... Fõleg az õszi iskolakép, ami megmaradt bennem.

[kikuchiyo]

Az általad említett spermás-fingós-böfögõs "poénok" érdektelenek, mennek a /dev/null-ba azonnal.

Még az igényesebb horrorok (mondjuk Két nõvér) ijesztgetésein is túlteszi magát az ember.

A Radírfej azért olyan nyomasztó (számomra legalábbis), mert bizonyos alapvetõ, ki nem mondott félelmeket önt képi, tehát érzékelhetõ formába.
Például az, hogy belekényszerítik egy házasságba (az az egész jelenet, amikor ellátogat a szülõkhöz), magára kell vállalnia egy gyermek eltartásának és gondozásának terhét (ugye minden leendõ apa egyik elsõdleges félelme, hogy milyen lesz az az izé, ami betolakszik az életükbe), miközben még magával sincs tisztában igazán.

Edit: Twin Peaks: szerintem lesz még kedvenc karaktered, pl. Gordon felügyelõ, akit maga Lynch játszik, vagy a nõimitátor FBI-ügynök...

[Manu]

A Radírfej azért olyan nyomasztó (számomra legalábbis)...

Nyomasztó, ezt akartam az elõbb is írni. Már az elsõ pár jelenet annyira leszedált, hogy nem bírtam tovább nézni. Persze ezzel nem a filmet minõsítem.

Az út haza ajánlóját meg kösz, már régóta halogatom, hogy megnézzem, de kellet egy kis lökés. A'szem az lesz a ma esti mozim.

[kikuchiyo]

ADC?  

Hát igen, én inkább megspóroltam a le****ésével járó veszõdséget, és fizettem érte 600 forintot.

Bájdövéj, a rendezõ egyéb, korábbi filmjeirõl mit tudsz?
Állítólag keményen rendszerellenesek, sokan azért is bírálják az újabb filmjeit, hogy "benyal" velük az aktuális irányvonalnak.

[Manu]

ADC?  

Hát igen, én inkább megspóroltam a le****ésével járó veszõdséget, és fizettem érte 600 forintot.

Bájdövéj, a rendezõ egyéb, korábbi filmjeirõl mit tudsz?
Állítólag keményen rendszerellenesek, sokan azért is bírálják az újabb filmjeit, hogy "benyal" velük az aktuális irányvonalnak.

Nem, ez kivételesen nem az ADC, csak síma DC. Már vagy egy éve halogatom.
Bevallom õszintén csak a Hõst, meg a HoFD-t láttam tõle eddig, és kínai filmekben egyébként sem vagyok valami penge.

[Lythis]

Valaki nem tudja, hogy honnan lehet megszerválni a Yamakasi-t? Esetleg nincs meg vkinek, aki meetre is szokott jönni?
 (van torrentem, de nem talál ügyfelet, és nem tölt semmit)

[Ramiz]

Például az, hogy belekényszerítik egy házasságba (az az egész jelenet, amikor ellátogat a szülõkhöz), magára kell vállalnia egy gyermek eltartásának és gondozásának terhét (ugye minden leendõ apa egyik elsõdleges félelme, hogy milyen lesz az az izé, ami betolakszik az életükbe), miközben még magával sincs tisztában igazán.

Szerintem ez a nõk félelme is. Végül is bennük fejlõdik 9 hónapig az a kis gusztustalan parazita élõsködõ...

Twin Peaks: alig várom. (Egyébként az eddigi jelenetek közül volt 2 nagyon zorall, amit csomószor megnéztem, egyszerûen mesteri, imádom: 1. törpe visszafelé táncol a vörös szobában , 2. a goromba nyomozó megmondja a seriffnek, hogy szeretettel kell az erõszak ellen harcolni . Egyébként a "visszafelé beszélést" (mert mégsem visszafelé az! lehet érteni) úgy csinálták meg, hogy visszafele ejtették ki a szavakat, aztán azt visszafelé játszották le. Így valamennyire lehet érteni a dolgot, mégis a szavaknak nem az eleje hirtelen kezdõdõ, hanem a vége hirtelen végzõdõ, az eleje pedig fokozatos hangerõ-növekedéssel kezdõdik. Ezért van olyan király hatása.

[kikuchiyo]

Sosem voltam nõ, így nem tudhatom, de szerintem õk ezt egész másképpen élik meg. Azt hiszem, hogy el tudják fogadni, mint természetes dolgot, éppen azért mert úgymond bennük történik.

De egy férfi, akinek sosem lehet abban része, hogy gyermeket várjon, mindig is kívülállónak fogja magát érezni, és valami természetfeletti, érthetetlen misztériumnak fogja gondolni a jelenséget, és félelmet* fog érezni a  tudata mélyén.
Még akkor is, ha civilizált ember módjára el tudja nyomni ezeket az alapvetõ, primitív félelmeket.

(Egyébként a könyv, amit most olvastam, A midwichi kakukkok (lásd szomszéd topik) részben éppen errõl szól.)

*"Fear leads to anger. Anger leads to hate. Hate leads to suffering! And I sense much fear in you."

[Kvikveg]

...
Lássátok, kivel van dolgotok: a múltkor megnéztem a Tokiói tortúra c. mûvészfilmet is. Gyári (garnciális, nem csak olyan kiképzett gyökér, mint én:) ) Pszichó barátommal végigborultuk az egészet - a munkahelyi és szervezeti kulturális különbségeket rendkívül jól visszaadta. Olyan, mintha Fukuyamát olvasná az ember, csak ez jóval mókásabbra sikerült. Szóval, melegen ajállom mindazoknak, akik (a filmbéli Vörös Cicához hasonlóan) japán cégnél szeretnének melózni - a bevett munkamódszerek ott ugyanis némileg eltérõek a felénk megszokottaktól (remélem, így is marad...) - ez mondjuk visszafelé is igaz, volt rá példa, hogy honfitársunk itthon kifektette az õt fizikailag fenyítõ koreait... (ez ottan bevett szokás...)

Nnna, en is letudtam. A szokasok tenyleg masok, de nem ertem, hogy a csaj miert ENNYIRE bena neha??! Ha imadja Japant, kepes volt uzleti nyelvet elsajatitani, akkor csak nekem logikatlan a viselkedese? Vagy csak a szineszno nezett ki es viselkedett ugy, mint egy iq0??!
Persze kedves fonokok sem voltak tul segitokeszek, de hat ha o onallositja magat, meg ablakon bamul kifele rendszeresen... plusz ha o odamegy dolgozni, akkor meg szamithat a leb*szasra ha hulyeseget csinal, amit nem japan reven... na ja, pech. A kis szoke szog.

[Ramiz]

Sosem voltam nõ, így nem tudhatom, de szerintem õk ezt [terhesség] egész másképpen élik meg. Azt hiszem, hogy el tudják fogadni, mint természetes dolgot, éppen azért mert úgymond bennük történik.

(Egyébként a könyv, amit most olvastam, A midwichi kakukkok (lásd szomszéd topik) részben éppen errõl szól.)

Nekem pedig Boris Viantól (a kedvenc íróm) a Hullasztók (Szívtépõnek is fordítják) c. remekmûve ugrik be. Az az erõ, amivel leírja a nõ érzéseit, aki gyûlöli magát, amiért bemocskolódott, a férjét, amiért megfertõzte a gyerekkel, és a gyereket, amiért elszívja az erejét...
Lehet, hogy nem egészséges szemlélet, lehet, hogy a nõk nem így gondolkodnak, de nagyon megragadott, arról nem is beszélve, hogy valahogy én is így lennék...

[Kvikveg]

...Végül is bennük fejlõdik 9 hónapig az a kis gusztustalan parazita élõsködõ...

Ooooo.... szerintem van, aki nem igy gondol ra... Ha meg igen, akkor a gyereket elore is sajnalom. Brrr...
Most itt rohogok: milyen muris lehet nezni: je mar van keze! Je mar nincs/ csak egy farka van!  

[Lythis]

Ooooo.... szerintem van, aki nem igy gondol ra... Ha meg igen, akkor a gyereket elore is sajnalom. Brrr...
Most itt rohogok: milyen muris lehet nezni: je mar van keze! Je mar nincs/ csak egy farka van!  

Nos ha már parazita, meg minden ilyenek, akkor egy kis OFF, hogy elvegyem a kedveteket az ilyesmi példálódzásoktól... Szóval nekem volt szerencsém - igaz csak fényképen - látni olyan újszülöttet, aki benõtt szemekkel, és orrlyukakkal, valamint száj nélkül született. (kb úgy festett, mint valami félkész játékbaba) Nem, nem tudom meddig élt, vagy ilyesmi, én csak a képet láttam, de azóta valahogy csak kacaghatnékom van sz ilyen "ott fejlõdik bennem  a kis szörnyeteg" rizsáktól...

 Amúgy, h ne offolás legyen az egész post: Látta már valaki a Brothers Grimm c filmet? És ha igen, akkor szerinte érdemes megnézni?

[noriko]

Hú...
és megintcsak hú.
Ez durva film volt. Rendesen küszködtem a könnyeimmel közben! Annyira borzasztó, hogy ilyenek tényleg megtörténnek, és hogy az emberek képesek ennyi kegyetlenségre. És mi meg nézzük a moziban.
még meg kell emésztenem..

[Damnatus]

Én nem szeretem az ilyen kegyetlen valóságot bemutató filmeket, de néha szükség van arra, hogy az ember lássa, hogy ilyenek is megtörténnek. Most egyik órámon GULAG-os dokufilmeket is nézünk, az se semmi, amit egyes tanúk elmesélnek, hogy történt velük.