Filmek (minden, ami nem japán)

[Próféta]

Ide csak új filmek jöhetnek?

Dehogy

[Solid Snake]

The Rocky Horror Picture Show

GARR.

Ennyire bizarr, agyament, B-film utalásoktól hemzsegő filmet én még nem láttam. A téma totál mindfuck, Tim Curry felismerhetetlen, a dalok pedig fülbemászóak (az a nyamvadt Sweet transvestite alapütem már napok óta dübörög a fülemben. Meg a Time Warp. Meg a... GÁHH.).

[Cloud]

Na randi keretében megnéztem ma Pandorum-ot moziban. Hát még mindig tetszik a film, de sokkal jobb volt nagyvásznon nézni mint otthon gépen.

[Xzone]

Inglourious Basterds

Az élmény, amit ennek a filmnek a megtekintése közben átéltem leginkább arra hasonlít, amit legutóbb a Gran Torinonál tapasztaltam. Mindkét esetben teljesen mást vártam, mint amit kaptam, és mindkét alkalommal le lettem nyűgözve.

Gyakolatilag két óra náciaprítást feltételeztem a play gomb megnyomását követően. Na, abból jó ha 10 perc van a filmben. Helyette viszont van zseniális színészi játék, és kiváló rendezés.

Az a feszültség, ami a jelenetek többségét áthatja, az valami hihetetlen. Cristoph Waltz karaktere elképesztő (oh, most látom, kapott érte Oscart is). A strudeles jelenet külön említést érdemel: egyszerűen brilliáns. Ahogy a legelső jelenet motívumai visszaköszönnek, és hogy ezt csak a nézők és Shosanna tudják - nem semmi.

Tarantino filmjei elé mindig úgy ülök le, hogy az jár a fejemben: "na, most végre biztos elcseszte". De nem cseszi el soha. És önmagát sem tagadja meg: a legdurvább jelenetekben mindig ott van az az akasztófahumor, amit rajta kívül nem sokan mernek használni, és ami miatt egyáltalán megkedveltük a fickót.

[szpeter]

Inglourious Basterds

Az élmény, amit ennek a filmnek a megtekintése közben átéltem leginkább arra hasonlít, amit legutóbb a Gran Torinonál tapasztaltam. Mindkét esetben teljesen mást vártam, mint amit kaptam, és mindkét alkalommal le lettem nyűgözve.

Gyakolatilag két óra náciaprítást feltételeztem a play gomb megnyomását követően. Na, abból jó ha 10 perc van a filmben. Helyette viszont van zseniális színészi játék, és kiváló rendezés.

Az a feszültség, ami a jelenetek többségét áthatja, az valami hihetetlen. Cristoph Waltz karaktere elképesztő (oh, most látom, kapott érte Oscart is). A strudeles jelenet külön említést érdemel: egyszerűen brilliáns. Ahogy a legelső jelenet motívumai visszaköszönnek, és hogy ezt csak a nézők és Shosanna tudják - nem semmi.

Tarantino filmjei elé mindig úgy ülök le, hogy az jár a fejemben: "na, most végre biztos elcseszte". De nem cseszi el soha. És önmagát sem tagadja meg: a legdurvább jelenetekben mindig ott van az az akasztófahumor, amit rajta kívül nem sokan mernek használni, és ami miatt egyáltalán megkedveltük a fickót.

Nekem is tetszett a film,de nem értettem.Az ilyen kritikákig,mint amilyen a következő,egyszerűen nem értettem hogy mi ez. Én is olyan  voltam,mint a többiek,hogy a "törénelmi" filmek azok mind nagyon igazak,és az amerikai katona az istentől rendeltetett,a német meg az ölnivaló,meg náci,akinek halálával mindenki boldogabb lesz. (mint a munchkin4ben a szintlépős kártya )Aztán jött a Becstelen Brigantyk ,és kiderült,hogy nem minden egyes szerencsétlen német náci,és nem minden náci ördögiengonoszasátánfia. Na,de a kritika:[spoiler]
"Igazán szórakoztató  figyelemmel kísérni Quentin Tarantino legutóbbi filmjének, a Becstelen Brigantyknak az utóéletét. Esetenként talán még szórakoztatóbb, mint maga a mű! Minden bizonnyal a Mester is így van ezzel. Jókat nevetgél magában az egész flancos Hollywoodon, a kritikusokon és a pattogatott kukoricát zabáló nézők nagy részén, hiszen úgy néz ki, sikerült bohócot csinálnia az egész bamba társaságból.

Megkockáztatom, hogy ember még nem alkotott olyan filmet, melyet ilyen sokan ennyire félreértelmeztek volna. A kritikusok legtöbbje szintén bajban van; egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a Becstelen Brigantykkal, és a cikkeikben szinte tapintható a zavarodottságuk: ,,voltaképpen mit is láttunk a filmvásznon?" A kérdés jogos. A válasz pedig röviden annyi, hogy mindenképp valami olyasmit, amit a filmtörténelem során eddig még soha. Tarantino olyat alkotott, amit nagyon nehéz szavakkal leírni. A kritikusok próbálkoztak vele, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Naná! Elvben a politikai korrektségtől fuldokló világunkban egy ilyen filmre rá sem bólinthatott volna Hollywood! Hacsak nem húzzuk be a csőbe, és hitetjük el vele, hogy a Becstelen Brigantyk a zsidók legtitkosabb vágyának manifesztálódása!

Az emberek mindig is imádták a kétpólusú történeteket. Így aztán a jó és a rossz harca az idők során megszámlálhatatlan formában került már elmesélésre. A mozi birodalmában sincs ez másként, és ha egy filmben esetleg nincs jelen a megszokott két pólus, akkor a nézők legtöbbjének hiányérzete támad, hiszen nem tudnak egyik szereplővel sem igazán azonosulni. Ezzel nincs is baj, egészen addig, amíg fiktív történetekről beszélünk. Viszont ez a kétpólusú elv akár veszélyessé is válhat, ha azt egy valóságban is megtörtént esemény elmesélésénél alkalmazzuk. Borzasztó torzulásokat okozhat, ha egy történelmi filmre önkényesen ráhúzzák a jó és a rossz örök harcának sablonját. Márpedig az írók általában ezt teszik, és ennek remek táptalajt biztosít például a legtöbbször előcibált történelmi esemény, a 2. világháború. Főleg akkor, ha a filmek nagy részét amerikai zsidók készítik elsősorban amerikaiak számára.

Így születtek meg Hollywoodban a gonosz, ,,furcsa nyelven" üvöltöző, kegyetlen nácik és a paprikavörös arccal parancsolgató Hitler torz klónjai. Mert nem többek ők torz klónoknál, amelyeket néhány író vad képzelete teremtett a valódiakat végletekig kicsavarva. Mintha néhány komisz kölyök gyurmával játszana, majd a létrehozott figurákról azt állítaná, hogy egykor a valóságban pont így néztek ki a hús-vér megfelelőik. Bár tegyük hozzá, hogy bármennyire is nevetséges, a trükk mégis rendre működik! A nézők legtöbbje, ha 2. világháborús filmet néz, automatikusan hozzáteszi a látottakhoz, hogy ,,igaz történet alapján". Mert valóban léteztek akkoriban valami nácik, meg volt valami bajszos vezetőjük is, meg háborúztak is, meg sok szörnyűség történt. Nekik ennyi elég is. Csak legyen rengeteg robbanás, meg üldözés, meg harc. Egy szóval, kanyarintsanak a 2. világháborúból is (mely a filmekkel ellentétben nem szimplán a jó és a rossz harca volt, annál jóval bonyolultabb a történet) egy egész estés, fasza, kardozós-baszós filmet!

Tarantino alapvetően ezt az eltorzult, hollywoodi metódust akarta kiparodizálni. Ordít a Becstelen Brigantykról a rendező gúnyos kérdése: ,,Na, mi van, ti idióták, erről is elhiszitek majd, hogy igaz történet alapján? Mondjátok, meddig gyurmázzunk még a 2. világháborúval, hogy végre valahára észhez térjetek, és meglássátok, hogy ezek csak filmek, és mi, az írók/rendezők kedvünkre formálhatjuk a történeteket?" Tarantino nem aprózta el a dolgot. Fogta az összes 2. világháborús alapanyagot, beledobálta egy nagy turmixgépbe, hozzáadott még egy-két saját extra adalékot, és a legnagyobb fokozaton mindezt összekutyulta. A végeredmény szinte hihetetlen lett!

Hogy megérthessük a rendező szándékát, elsőként a zsidó kommandósokból verbuvált nácivadászokról kell szót ejtenünk! Ők adják ugyanis a film gerincét, s egyértelműen ők azok, akik miatt a nézők egyik része boldogan tapsikol, a másik része morcosan rázza a fejét, a maradék pedig – a kisebbségben lévők – elégedetten csettintenek, hiszen ők értik az intelligensen és leheletfinom eszközökkel felépített fricskát. Az előbbi kettő társaságból csinált egyébként bohócot Tarantino. De erről majd egy picit később. Előbb beszéljünk a nácivadászokról!

Első blikkre ők a történet tökös legényei, a zsidókból álló, bevállalós különleges alakulat, amely egyetlen egy célt tűzött ki maga elé: az ellenséges vonalak mögött partizánokként cirkálva becserkészni, majd kicsinálni a lehető legtöbb nácit. Pontosabban kurva nácit. A csapat tagjai ugyanis a film talán legkidolgozatlanabb karakterei (nem véletlenül), nem többek bosszúéhes, vérszomjas, gyűlöletben tobzódó zsidóknál, akik kéjes élvezettel és széles mosollyal az arcukon trancsírozzák a kurva nácikat, illetve mindenkit, akiről ők azt gondolják, hogy náci. Láttunk már valaha is ilyet? Mi történt itt? Hollywoodban a zsidók általában lehajtott fejjel bandukolnak a gázkamrába, majd miután odaértek, még magukra is csukják az ajtót sűrű bocsánatkérések közepette! No, de térjünk vissza a nácivadászokra! A csapat vezetője Aldo Raine hadnagy, aki – mondjuk ki - a történet legnagyobb taplója. Egy igazi, arrogáns ,,ki, ha én nem" típusú fazon, aki mindig mindent jobban tud, és a szent cél érdekében bármit bevállal. Sok szempontból ő testesíti meg az USA ,,én vagyok az erősebb kutya, ezér' én baszok akkor is, ha neked nem tetszik" mentalitását. Tegyük hozzá, hogy Aldo semmivel sem jobb a vérszomjas, zsidó kommandósoknál. Ő is osztja azt az elvet, hogy csak a döglött náci, a jó náci, ám ezt még ki is egészíti azzal, hogy csak a skalpolt, döglött náci, a jó náci. Mindez ritkán látott, hihetetlen brutalitásban csúcsosodik ki. Akinek érzékeny a gyomra, inkább oda se nézzen!

Ez az a momentum, amellyel Tarantino csőbe húzta a legtöbb nézőt egész Hollywooddal együtt! Hiszen a sok idióta lelkesen tapsikol, hogy végre jól szétrúgják a nácik seggét! A lelkes antifasiszták, a békés többség, azok, akik elvben elítélik az erőszakot és mindig a saját felsőbbrendűségüket hirdetik a nácikkal, pardon, a kurva nácikkal szemben, most magukból kivetkőzve ujjonganak (mint idehaza a Bakács-féle alakok), mikor a filmben baseball-ütővel verik pépesre az egyik náci fejét! De közben elfeledik a tényt, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Soha! Tehát a vérszomjas brutalitás, az vérszomjas brutalitás, bárki is követi el! Mindegy, hogy zsidó vagy német náci, a szükségtelen erőszak taszító és elítélendő. Aki a zsidó nácivadászokkal egy másodpercig is szimpatizálni képes, az kérem, sürgősen kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Persze a nézők többségének egy cseppet sem aggályos mindez, a lényeg, hogy ütik a nácikat. Mer', mint tudjuk, a kurva nácikat bizony ütni kell. Mindegyiket. Tiszta erőből, az igazság és az antifasizmus nevében! Ugye, ismerős?

Emlékezetes az a jelenet, amelyben Aldo egy foglyul ejtett, német tisztet próbál szóra bírni, hogy mutassa meg a közelben állomásozó német csapatok pontos helyzetét a térképen. Ekkor a német tiszt elmosolyodik, és azt mondja a szívére téve a kezét: ,,Ezt tisztelettel megtagadom, uram." Aldo és a többi nácivadász gúnyosan röhög ezen, szemmel látható, hogy számukra az olyan magasztosabb fogalmak, mint a haza, a hűség vagy a bajtársiasság, nem sokat jelentenek. És mielőtt az egyik ,,hős" nácivadász brutális módon agyonverné a fegyvertelen tisztet, cinikusan megkérdi tőle az egyik kitüntetésére bökve: ,,Ezt zsidóölésért kaptad?" Mire a náci tiszt: És persze ne feledjük Aldo beteg eszmefuttatását sem a nácikról, miszerint a náci (értsd a filmben minden német katonára, hiszen következetesen összemossák a kettőt), az náci marad egész életére, és nincs azaz Isten, hogy egy náci a háború után levesse az egyenruháját, és boldogan éljen a családjával! A kurva nácinak döglődnie kell! ,,Bátorságért."

Tehát, ha csak ezt az egy jelenetet vizsgáljuk, már akkor világosan látszik, hogy mekkorát tévednek azok, akik eddig Tarantinot morogva zsidóbérencnek, a Becstelen Brigantykat pedig szimpla, náci irtós, zsidó propagandafilmnek titulálták! Erről szó sincs. Gondoljunk csak a kocsmai jelenetre! Ott bizony nem nácikat látunk, még csak nem is német katonákat, hanem embereket. Embereket, akik a barátaikkal mulatnak, iszogatnak, nevetgélnek, valami idétlen – valószínűleg spéci, német szabályokkal – barkóbát játszanak, no meg az egyik bajtársuk gyermekének születését ünneplik. Milyen fura, igaz? Számoljuk csak össze, hogy eddig hány amerikai, 2. világháborús filmet láttunk, amelyben a nácik nem csupán megvetni való, ordítozó, halomra lőhető ellenségként szerepeltek? Én nem sok ilyen filmet ismerek.

De ennek ellenére egy másodpercig se gondoljuk, hogy Tarantino a németekkel szimpatizálna! Tarantino egyik karakter felett sem próbál ítélkezni. Nem moralizál. Minden bizonnyal erre nem képes ráállni a nézők többségének agya. Olyannyira hozzászoktak a kétpólusú háborús filmekhez, hogy lépten-nyomon ezt kérik számon a rendezőtől, és minden egyes jelenet mögött a szokásos, jó-rossz sablon nyomait lesik. De ilyesmi nincs ebben a filmben. Nem is lehetne. A Becstelen Brigantyk ugyanis ennél sokkal kifinomultabb alkotás!

Fontos még kitérnünk Hitler ábrázolására is. Naná, hogy egy pukkancs paprikajancsinak festi le őt Tarantino! Mintha csak felütötte volna a ,,Hogyan ábrázoljuk minél visszataszítóbban Hitlert?" című kézikönyvet! Ám a szokásos sablont még meg is toldotta néhány durva ecsetvonással, így a végeredmény annyira nevetségesen eltúlzott, hogy önmaga paródiájába csap át. Egyszerűen lehetetlen komolyan venni! De miért is kéne? Tarantino kénye-kedve szerint zsonglőrködik az alapanyagokkal, össze-vissza keverve azokat. Ja, hogy a nézők képesek valóságként megélni, amit a mozikban 2. világháború címén adnak el nekik? Hát, az már az ő bajuk!

Ezért sem véletlen, hogy a Becstelen Brigantykban központi szerepet játszik a mozi. Film a filmben, mondhatnánk. És lám, a családjáért bosszút álló zsidólány a filmvászonról kacag a fináléban, miközben Hitler, Goebbels és a többi náci, no meg a hölgy kísérőik (akik minden bizonnyal szintén nácik) legyekként hullnak egytől egyig a ropogó géppuskatűzben! Tulajdonképpen ez történik képletesen az elmúlt évtizedekben. Ilyen a zsidó bosszú Hollywood-módra! Hiszen a rendezők/írók jönnek-mennek, és mindig megragadják az alkalmat, hogy belerúghassanak egy nagyot a nácikba. Mostanság már háborús film sem kell ehhez. A burkolt vagy éppen nyílt utalások a nácikkal kapcsolatban vagonszámra (hogy stílusos legyek) furakodnak be mindenhová. Ez pedig már halálosan unalmas. Főleg úgy, hogy állandóan a jó-rossz sablont erőltetik rá a valóságosnak eladott, agyament fikcióikra.



Bár kissé hosszúra nyúlt ez az elmélkedés, a filmről még oldalakon át lehetne értekezni. A színészi játékokról, a dialógusokról, a többi karakterről (a zsidóvadász náci tiszt valami zseniális figura), vagy a zsidólány és a német katona érdekes viszonyáról egy árva szót sem ejtettem. De talán nem is baj. A csodák javát inkább meghagyom nektek! Fedezzétek fel ti! Aki esetleg nem látta még a Becstelen Brigantykat, az sürgősen nézze meg; aki már látta (függetlenül attól, hogy tetszett-e neki vagy sem), az nézze meg újra! Mert ez bizony egy 10/10-es alkotás!

"[/spoiler]

[kikuchiyo]

Nyilván nagyon fontos volt, hogy ezt ide beidézd.

*ignore on*

[Selmo]

...

Ha legközelebb se használod a spoiler gombot, személyesen kereslek fel és rúgdoslak tökön.

[kikuchiyo]

How about editing it then, Mr. Moderator?

[Nakedape]

én inkább azon röhögtem, h hősies németek először hollywoodban OMG !!4!
pont a HW filmek miatt gondolkodtam el a pre ryan korszak előtt, hogy az amerikaiak, hogy is tudták megnyerni a háborút hősies, kötelességtudó németek ( halál 50 órája, bakancsos tankdal mond valakinek valamit?) versus az amerikaiak mindig harisnyával sefteltek, meg csajoztak meg hülye főnökük van
mondjuk Kelly hőseinek örkké hálás vagyok a "hippik a háborúban" jeleneteiért

[kikuchiyo]

Ez mind nagyszerű, de nem itt a helye.

[szpeter]

To verdener
www.filmtett.ro/cikk/299 <--- ebbe is csak gy futólagosan beleolvasni, kicsit spoileres.De
Trailer:
[spoiler] trailer : http://www.youtube.com/watch?v=tsOR9rqCVwM[/spoiler]

Érdekes film volt.A tanúkat nem csak objektíven ismerem,úgyhogy számomra méginkább. Egy kérdés azoknak akik látták (akik meg nem,azoknak : http://isohunt.com/torrents/to+verdener )

[spoiler] Na személyes gondolat,és azok akik már látták,azoknak szólok,ők jobban érthették a feliratot mint én. 1. a végét szerintem elrontották. Se isten,se család se semmi. És erre meg ott mosolyog a vonaton.Nem értem...hallottam olyanról,aki ilyesmi miatt öngyilkos lett.Azt nem tudtam,hogy örülni is tudnak egyesek ennek.2.Ez a film olyan,amit nem lehet lenyeletni egy tanúval.Ezt soha.Ahol a  kívülálló("világi") megcsókolja a tanúvá érő , "beleszületett az igazságba" személyt,ott kikapcsolják a gépet és ennyi volt a film.Talán már ott,ahol az apa megcsalja a feleségét,de mivel "vén"(amolyan pap) nem közösítik ki,csupán elveszik a rangját.De szerintük ezt meg sem történhetne.Pedig valódi történet alapján készült.
És hogy a csaj a végén úgy tűni kateista lesz.Na az aztán a game over. Oké,hogy rossz tapasztalata volt istennel egy szekta révén,de azért ez túlzás.Ez a befejezés nem sarkallja majd a tanút,hogy elgondolkozzon.Nem,sőt,megerősíti benne,hogy ha nemtanúval barátkoznak = elhagyják Jehovát.(és tényleg )
3.Azt kérdem attól aki már látta,hogy mi is volt ez a szakítás? (pont azzal a sráccal,aki miatt volt ez az egész)Nem értettem,hogy a kapcsolatuk miért ért véget (előzmény nélkül) 1ik percről a másikra.A csaj vmi olyasmit mond h "nem tudtalak kicserélni azokka la dolgokkal,amiket elvesztettem" ÉS erre dobja a srácot és tényleg nem marad senkije. 
[/spoiler]
Szép film, csattanóval a végén amit ne olvassanak el a spoilerezett részből.

[Dreamcleaver]

Avatar

Ha a franchise-nak lesz valaha pornó spinoff-ja, én tuti vevő leszek rá.

[Solid Snake]

Avatar

Ha a franchise-nak lesz valaha pornó spinoff-ja, én tuti vevő leszek rá.

ÖÖHM...

[Dreamcleaver]

Avatar

Ha a franchise-nak lesz valaha pornó spinoff-ja, én tuti vevő leszek rá.

ÖÖHM...

Igen, ez nekünk is egyből eszünkbe jutott a film alatt. Szar is volt, mert a nászt követő drámai jelenetek alatt még mindig röhöghetnékünk volt. 

[Zen]

http://www.escapistmagazine.com/articles/view/columns/moviebob/7339-Its-Time-To-Forgive-George-Lucas

[Fazék]

Pontypool

Úgy ültem le elé, hogy nem tudtam semmit róla azon kívül, hogy elvileg egy jó horror. És tényleg az.
Nem is írok a történetről mert erősen ajánlott a sztori összefoglalókat kerülni hogy izgalmasabb legyen, csak megjegyzem hogy rég nem láttam ilyen egyszerű de mégis remek alapötletet horror filmben.
Ajánlom bárkinek aki kicsit is szereti a műfajt.

köszi az ajánlást, ez tényleg meglepően jó volt.

[Randal]

Az Informátor

Egész jó volt. Tetszett Matt Damon játéka, Scott Bakulat pedig jó volt látni:)
Bírtam a belső monológokat, azt ahogy Damon újabb és újabb dolgokat eszel ki, ahogy csavarja a sztorit.
Nekem annyira most se tisztult ki a kép, hogy végülis mit miért csinált, mennyire volt az egész tudatosan megtervezett vagy nem az.

[spoiler]
A film végén a hazudozásait, a folyamatos kavarásokat betudták annak, hogy beteg, bipoláris. Persze az adócsalás vádja alól ez nem menti fel, amiért lecsukják.
Magyarázzák a tettét azzal, hogy le akarja buktatni a kartellezést, az adócsalást azzal, hogy saját magának lopja a pénzt, hogy azért neki is jusson valami, a hazudozásokat meg a betegségének tulajdonítják.
A végén a 11 milliós elszólását nem értem teljesen, de majd megnézem mégegyszer a végét.


[/spoiler]

[Flaser]

Az Informátor

Egész jó volt. Tetszett Matt Damon játéka, Scott Bakulat pedig jó volt látni:)
Bírtam a belső monológokat, azt ahogy Damon újabb és újabb dolgokat eszel ki, ahogy csavarja a sztorit.
Nekem annyira most se tisztult ki a kép, hogy végülis mit miért csinált, mennyire volt az egész tudatosan megtervezett vagy nem az.

[spoiler]
A film végén a hazudozásait, a folyamatos kavarásokat betudták annak, hogy beteg, bipoláris. Persze az adócsalás vádja alól ez nem menti fel, amiért lecsukják.
Magyarázzák a tettét azzal, hogy le akarja buktatni a kartellezést, az adócsalást azzal, hogy saját magának lopja a pénzt, hogy azért neki is jusson valami, a hazudozásokat meg a betegségének tulajdonítják.
A végén a 11 milliós elszólását nem értem teljesen, de majd megnézem mégegyszer a végét.
[/spoiler]

[spoiler]
A film főszereplője igazából egye gerinctelen szemét alak, aki egy nála is (vagy legalább olyan) szemét környezetben mozog tesz vesz. Lop, csal, hazudik s teszi ezt egy döbbenetes természetességgel. Abszolút a környezte terméke. Ami még döbbenetesebb, az az, hogy egy ilyen alak milyen mértékben meg tudja vezetni az embereket pusztán avval, hogy becsületesség látszatát kelti ill., hogy rájátszik arra, hogy vannak még emberi vonásai.

Ez nem egy gonosz zseni vagy a gonoszság karizmatikus bűvköre. Ellenkezőleg: banális, alpári nemtörődömség és erkölcstelengség. A piti bűnök pokla, amit a kicsinyes kapzsiság és a kispolgári magamutatogató hiúság mozgat.

Bullshit felsőfokon.

Amiért nem tudod sehova se tenni a szereplőt épp az, hogy nem egy kalandhős vagy tragikus áldozat - ne talán elkövető. Egy midennapi piti gazember, aki a kapitalizmus mechnizmusait a végsőkid megjátszva a társaival együtt a romlásba taszítja a civilizációnkat.
[/spoiler]

Itt olvashatsz egy részletesebb kritikát amely szociális kontextusába helyzi a filmet:
http://exiledonline.com/the-informant-its-good/

[Randal]

Flaser:

A linket megnézem majd, de most nincs időm rá. A spoileres részeddel nem teljesen értek egyet, de ezt majd kifejtem.

[Nakedape]

tribute to the governor

[Pr3d4k1ng]

B13 ultimatum

A nagyszerű akció dús B13  fojtatása. Itt már van story szerűség amit nem lövök le.
Röviden annyit, hogy akinek tetszett az előző rész, annak ez be fog jönni. Pörgősebb akció dúsabb az elődjénél.

[kikuchiyo]

akció dús B13  fojtatása

Fuck me dead.

How to tame your dragon izé

Ez a film arról szól, hogy milyen elbánásban részesül egy a másságával küszködő fiú egy zárt közösségben, aminek az értékeivel nem tud és nem akar azonosulni.
...nem, nem meleg, bár ha posztmodern szeminárium lennénk, azt is bele lehetne magyarázni.
Rosszabb: a fiú egy nerd, egy alapvetően az erőre épülő társadalomban. Csak az számít vikingnek, aki sárkányt öl stb., egy az egyben meg lehetne feleltetni mondjuk egy középiskola szociográfiai viszonyainak.
Viszont az is nyilvánvaló, hogy ez egy mese az elejétől a végéig. És ahogy a valóságban nincsenek sárkányok, úgy csak a mesében van az, hogy a nerd a dolgok működésének megértésével a legjobb sárkányidomító lesz, megmenti a világot és megszerzi a csajt.
A meseszerű tanulság alig van leplezve, de a film - az időnkénti ötletes megoldásoktól eltekintve - tényleg kliséhalmaz. Azt meg nem tudtam, hogy a vikingek skót akcentussal beszélnek.

Werckmeister harmóniák

Én akartam értekelni ezt a filmet. Tényleg. Én is át akartam élni azt az esztétikai orgazmust, amit a kritikusok többségénél az "elmúlt egymilliárd év legjobb filmjei" listák tanúsága szerint kivált. Tarr Béla ugyebár, már a nevétől is el szokás ájulni.
De nem sikerült. Nem értettem és érzelmileg vagy máshogy sem hatott rám.
Elismerem a hibátlan fekete-fehér fényképezést és a technikailag igényes kamerakezelést, de mire megyek vele, ha egyszer az a kamera mást sem mutat, mint hogy emberek mennek. (Szó szerint, a játékidő kb. felében az autistának tűnő főhős vagy más, mások mennek.)
Hiába a csavaros okfejtés az egyenletesen temperált hangsorokról, ha az allegória nem fut ki sehová: az egész film kétségbeejtő mértékben nélkülözi a konkrétumokat és a fogódzókat, sehol és semmikor játszódik. A szereplők falat kapartatóan sematikus mondatokat mondanak - irritáló minőségű utószinkronnal ráadásul - zavargásokról és szörnyű feszültségről, de nem történik semmi, egész addig, amíg a tömeg szét nem ver egy kórházat vagy mit vagy mivan.
Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a véleménnyel kiírtam magam a civilizált emberek közül. Elnézést, ennyire futotta. Megkóstoltam a magas kultúrót, de nem tudtam értékelni a bizonyára nagyon kifinomult esztétikai minőségét.
Mindegy, nézek mást, ami nekem való. A Rendőrakadémia 6 ment a TV-ben, azt már lekéstem, de sebaj, akad még itt egy Adam Sandler-vígjáték. Jó lesz az az én szintemnek.

szerk:
Jöjj és lásd

A háborúnak az az oldala, amely cseppet sem hősies és semmennyire sem szép.
A film főhőse az elején egy gondtalan kisfiú, a végén pedig 70 éves ember üres tekintetével, az arcára fagyott iszonyattal néz a kamerába - úgy, hogy közben három nap sem telt el.
Egészen más olvasni, hogy a németek különleges osztagai (Einsatzkommando) a második világháború alatt több, mint egymillió civilt öltek meg a mai Belorusszia, Ukrajna és a balti államok területén, és egészen más ezt látni és - amennyire ez egy film által lehetséges - átélni. Közhelyes egy filmjelenetre azt mondani, hogy beleég az ember emlékezetébe, de itt szó szerint igaz.
A film 1985-ben készült az (akkor még létező) Szovjetunióban, és ez bizonyos mértékben korlátozza a szavatosságát - egyes jeleneteit ma már disszonánsnak, propagandának látjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a film a második világháború szokásos kliséit adná elő: éppen ellenkezőleg, a németeket az arctalan gonosz sablonja helyett nagyon is emberi arcokkal ruházza fel. Még a nem megszólaló náci katonákat is egy-egy jellegzetes, megkülönböztető jeggyel látja el abban a bizonyos jelenetben, mintegy a középkori pokol-ábrázolások egyedi ördögeihez téve hasonlóvá őket.

Nagyon erős, súlyos film, csak bátraknak merem ajánlani.

[Próféta]

How to tame your dragon izé

Klisésnek tényleg klisés volt (gondolkoztam is közben, hogy mi volt egyik-másik trope neve), de határozottan aranyos, elég jópofa mese. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Nyilván az is segített, hogy ilyesmire nyitott társasággal néztem. És hogy a sárkányok repülését követve nagyon hatásos volt a 3D, pont mint az Avatar esetén.

Werckmeister harmóniák

Irigylem a bátorságodat. Én még a közelébe se mertem menni Tarr mester munkásságának.

[Kvikveg]

...
És hogy a sárkányok repülését követve nagyon hatásos volt a 3D, pont mint az Avatar esetén.
...

A szemuvegem! En nem kaptam szemuveget! 
[spoiler]A szemuveges 3d tokmas. De tenyleg szep volt.  [/spoiler]

[Nakedape]

...
És hogy a sárkányok repülését követve nagyon hatásos volt a 3D, pont mint az Avatar esetén.
...

A szemuvegem! En nem kaptam szemuveget! 
[spoiler]A szemuveges 3d tokmas. De tenyleg szep volt.  [/spoiler]

http://www.youtube.com/watch?v=ztCb6joAGLA

[Kvikveg]

http://www.youtube.com/watch?v=ztCb6joAGLA

[Ramiz]

Werckmeister harmóniát

Azért az érdekes/jellemző (a filmre), hogy többet írtál a filmmel és annak kedvelőivel kapcsolatos prekoncepcióidról, mint magáról a filmről...

... amivel valószínűleg a nézők legnagyobb része is így van, mert valljuk be, Tarr erősen hype-olt.

Függetlenül attól, hogy valóban annyira jó-e.

Engem, a magam részéről, nem érdekel még annyira se, hogy egyszer végigszenvedjek egy ilyen fekete-fehér művészförmedvényt.

(Nem, Jim Jarmusch minimalista remekműveit nem sorolom ide, és bár egy sima beszédű szónok tuti megfogna ezzel, mivelhogy biztosan van párhuzam a két alkotó munkássága között, ez engem, filmélvezetét maximalizálni kívánó kevésidejű nethuszár Fogyasztót a legkevésbé sem érdekel.)

(Amúgy Ingmar Bergman-t és Tarkovszkij-t is messzire kerülöm, előbbit egy gyerekkori szexuális trauma (lehet röhögni...), utóbbit a popkultúrához való ösztönös vonzódásom és a sznobéria felháborítósága miatti elővigyázatosságom okán, pedig egyáltalán nem biztos, hogy valóban rosszul járnék velük. De hár miért nézzek filmtörténeti jelentőségűnek kikiáltott orosz művészfilmeket, ha nézhetek igénytelen, meztelen nőkkel teli japán és olasz sexploitation-öket? )

[kikuchiyo]

How to tame your dragon izé

Klisésnek tényleg klisés volt (gondolkoztam is közben, hogy mi volt egyik-másik trope neve), de határozottan aranyos, elég jópofa mese. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Nyilván az is segített, hogy ilyesmire nyitott társasággal néztem. És hogy a sárkányok repülését követve nagyon hatásos volt a 3D, pont mint az Avatar esetén.

Nem azt mondom, hogy pocsék volt, mert végül is jól elvoltam közben, de nem is egy fajsúlyos alkotás.
Viszont mi nem 3D-ben néztük, így nem tudom, hogy mennyire volt hatásos 3D-ben. 2D-ben is hatásos volt végső soron, de míg mondjuk 10 éve oda-vissza lettünk volna ilyen látványtól, ma ennyi majdhogynem elvárható.
Azt észrevettem a sima változaton is, hogy sok beállítás direkt a 3D-s hatáskeltésre lett kihegyezve.

Werckmeister harmóniát

fekete-fehér művészförmedvényt.

Van olyan, hogy "művészfilm"? Szerintem nem, legalábbis úgy biztos nem, ha az "azon filmek halmaza, amelyre a 'művészfilm' szót negatív értékítéletként használjuk".
Olyan filmek vannak, amikben működik a cselekmény, montázs, szimbolizmus, miegyéb, és olyanok, amikben nem. Én sok olyan filmet, amire azt szokás mondani, hogy művészfilm, értettem és kedveltem. Az általad imént fricskázott Tarkovszkij filmjeit is (azt hiszem) értettem és éreztem, még ha nem is tudok azonosulni az általuk felvetett témákkal.
...de akkor sem tudok szabadulni attól a benyomástól, hogy ebben a konkrét Tarr Béla-filmben a cselekmény, montázs, szimbolizmus, miegyéb nem működnek, és a film nem több, mint fesztivál-trollkodás. De nem mondom ki határozottan, mert az tényleg nagyképűség, a saját ítélőképességem túlértékelése lenne.

[Ramiz]

Van olyan, hogy "művészfilm"?

Hú, ez egy - Magyarországon - nagyon túlbeszélt téma (mármint filmes körökben), van a filmhu-n egy jó írás erről (a "művészfilm" és "közönségfilm" kifejezések lecserélését sürgeti "szerzői film"-re és "zsánerfilm"-re), amit érdemes elolvasni erről. Ettől függetlenül egy kommentelő véleményét osztom: van jelentése annak, hogy "művészfilm", ha pongyola és pejoratív is. Én is tudom, mire gondolok, te is tudod, innentől kezdve van létjogosultsága a kommunikációnkban a szónak, nem?

[Nakedape]

scifi need to know
[spoiler][/spoiler]