Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Zsiga]

AnimeAddictson viszont a magyar szinkronos verziók voltak fent, itt csak az eredeti japán audiós van angol felirattal, illetve néhány USDVD rip. Szóval ebbe közvetlenül a magyar forgalmazó elvileg nem szólhat bele (mivel nem az álatala értékesített verzió van fent), csak az eredeti tulajdonos. (eléggé szürke zóna, ügyvéd és bíró függő lenne egy per kimenetele).

A szerzői jog nemzetközi, és akárki feljelenthet a megsértéséért, nem csak a jogtulajdonos.
Szerk.: Nem tudom eredetileg ki találta ki (és terjesztette el) ezt a "ha nem licenszelt akkor OK" bullshitet, de vagy hülye volt vagy hazudott.

[motifator]

Az animax nem csak a magyar hangsáv hazai terjesztési jogaival rendelkezik, hanem az audiovizuális mű egészével. Tehát a képanyag terjesztése sem ok, nincs ebben semmi szürke zóna. Ha mondjuk csinálsz egy animéhez fansubot, és csak a feliratot teszed fel, amit saját magad fordítottál, az már elképzelhető, hogy szürkébb egy fokkal, de itt ugye nem ilyesmiről van szó.
És szerintem is beperelhetnének a japánok is, ha akarnának, akár helyileg nem liszenszelt cuccokért is, csak nálunk b@sznak rá magasról. De nem mindenhol van ez így, lásd Szingapúr.

[Zsiga]

Ha mondjuk csinálsz egy animéhez fansubot, és csak a feliratot teszed fel, amit saját magad fordítottál, az már elképzelhető, hogy szürkébb egy fokkal, de itt ugye nem ilyesmiről van szó.

Ugyanúgy illegális, a szerzői jog a mű teljes egészét védi, így a szövegét is, engedély nélkül nem készíthetsz róla fordítást. Persze a fansubokba csak a legelvetemültebb szarrágó kiadók (Sony... ) szoktak belekötni, de jogilag egyértelmű a helyzet.

[Cobra]

Az Odex-es ügyben az a legviccesebb, hogy amit a cég csinált (felhasználói adatok megvásárlása/kikényszerítése az ISP-től), az itthon bűncselekménynek számít, a letöltés meg csak szabálysértés.

[Manitu]

Ugyanúgy illegális, a szerzői jog a mű teljes egészét védi, így a szövegét is, engedély nélkül nem készíthetsz róla fordítást. Persze a fansubokba csak a legelvetemültebb szarrágó kiadók (Sony... ) szoktak belekötni, de jogilag egyértelmű a helyzet.

Sőt, elvileg szabadságvesztéssel is szankcionálható lenne. Más kérdés, hogy nem szoktak szőrözni vele, de a fansub jogilag ugyanaz a kategória, mintha lemásolnád a DVD-t. (ugye a szerzői jog a mű egyes részeit is védi, nem csak az egészet, ebbe pedig beletartozik a szövegkönyv)

Az Odex-es ügyben az a legviccesebb, hogy amit a cég csinált (felhasználói adatok megvásárlása/kikényszerítése az ISP-től), az itthon bűncselekménynek számít, a letöltés meg csak szabálysértés.

Nem csinált semmi törvénybe ütközőt, bírósági végzés kötelezte a szolgáltatókat az adatok kiszolgáltatására. Jogilag teljesen rendben volt az ügy. Az más kérdés, hogy mocsokság

[motifator]

Akár jogos, akár nem, még a gondolata is elborzaszt, hogy esetleg nekem is bújkálnom meg trükköznöm kellene ahhoz, hogy hozzájussak olyan animékhez, amelyek magyarországi forgalmazása esélytelen. Szerencsére nálunk nem valószínű, hogy hasonlók történnének, mint Szingapúrban.
Persze nálunk jó világ van, ftp nélkül el lehetne felejteni azt, hogy hirtelen kitalálom, hogy mit szeretnék nézni, és már kezdhetek is hozzá, és míg 1 részt megnézek, lejön vagy 5. (Amint kicsit rendbeszedem magam anyagilag, be is nevezek egy bronz csomagra az interhostnál. 250 MB amúgy is jól jöhet amellé a 2 szerver mellé, amit én adminisztrálok )

[Bruce]

LOL WUT?
Na hadd lássam azt a speciális vírust... 

Annyira nem vicces a dolog, nekem már tartottak bemutatót ilyenből, csak empéháromhoz volt csatolva. Bár nem tudom, hogy mennyire illik rá a "vírus" kifejezés... A dolog lényege, hogy pár utasítást adnak a hang/kép/videó fájl végéhez, és az (most hirtelen nem tudom hogy megnyitáskor vagy végigjátszáskor) adatot olvastat be a vinyóról, fizikai cím alapján. Az olvasófej irtózatos sebességgel elkezd a vinyóban mozogni a lemez belső és külső sávja között, és a vége az lesz hogy eltörik. "Hiszem ha látom" mondtam neki... nos volt egy 800 megás vinyóm, amit már ezer éve nem használtam, és felajánlottam a bemutatóra. Azóta nincs 800 megás vinyóm. De van ilyenje monitorgyilkosban is. Azt mondta, hogy gyakorlatilag a gépben bármit ki lehet nyírni szoftveresen... bár azért a "bármiben" még kételkedem, de azért nem kiáltanék rá rögtön -t

[Kuroi Tenshi]

De van ilyenje monitorgyilkosban is.

Gondolom mellette még epilepsziás rohamot is okoz...

Gondolom azért a vinyónál rövid időben belül feltűnne még egy átlagjúzernek
is, hogy vmit túlzottan seekel a vinyója, egy reset vagy kikapcsolás és vége.

[Fazék]

Gondolom azért a vinyónál rövid időben belül feltűnne még egy átlagjúzernek
is, hogy vmit túlzottan seekel a vinyója, egy reset vagy kikapcsolás és vége.

háááát ez azért elég jóhiszemű feltételezés
sztem átlagjúzer még a kikapcsológombot se találja meg ennyi idő alatt, legjobb esetben is mondjuk nekiáll leállítani a start menüből a windows-t

[Zsiga]

A mai vinyók működési elvéből adódóan nem működhet a fentebb leírt módszer, ugyanis az operációs rendszernek nincs (de még a BIOS-nak és közvetlenül a SATA/ATA kontrollerchipnek sincs) low-level hozzáférése a winchester vezérléséhez, csak közvetlenül a meghajtón lévő elektronikának, a gyártó pedig értelemszerűen csak olyan mértékű fejmozgást engedélyez a firmware-ben amit az egység károsodás nélkül végre tud hajtani. Nem véletlenül nem létezik szoftveres vinyótuningolás. (A SMART Acoustic Management is csak a firmware-ben eltárolt seek-módok között váltogat, nem tudod közvetlenül megadni az egységnek hogy na mostantól akkor 10%-kal gyorsabban mozgasd a fejeket.)

Mondjuk már azt is elég meredeknek érzem hogy egy mp3-ban lévő kód le tud futni... (Mert nem tud. Az mp3 ugyanis egy tömörített állomány, az ID tag  után csak és kizárólag tömörített - vagyis a lejátszóprogram által lejátszás közben átalakított - audioanyagot tartalmaz frame-ek (header és maga az adat) sorozataként, vagyis hiába írsz be a végére akármilyen programkódot, azt a lejátszó megpróbálja az utolsó frame audio-részeként értelmezni és lejátszani, kb. mint amikor adatlemezt raksz egy régi  AudioCD-játékosba és valami fura zaj lesz az eredmény.)

[kikuchiyo]

Ez a módszer kizárólag akkor működhet, ha egy konkrét kodekben meglévő biztonsági hibát használ ki, ami - mondjuk egy buffer-túlcsordulás révén - tetszőleges kód betöltését és futtatását lehetővé teszi.
Azonban ha van is ilyen biztonsági hiba, azt a kodek fejlesztői tipikusan hamar észreveszik, és közzéteszik a javítást. (Az általam elsősorban használt ffmpeg esetén biztosan így van.)
Azt nem tudom elképzelni, hogy a producerek, ill. az általuk felbérelt programozók ismernek egy olyan exploitot, amit a fejlesztők még nem.

De még ha van is ilyen, modern processzorokon és oprendszereken akkor is ottvan a no execution bit, ami letiltja az adatként megjelölt memóriaterületekről kód futtatását.

[Bruce]

Hehe, nos én nem vagyok annyira... hmm... "kocka", hogy ezeket ennyire tudjam... Én csak elmondtam amit tapasztaltam. Bááár az is igaz, hogy az a 800 megás vinyó nem volt mai darab mindenféle védelemmel, a win95, ami alól futott a bemutató (a régebbi gépen az ment el. Az újat meg nem kockáztattam.) szintén nem modern oprendszer. De ezek szerint manapság már tényleg védettebb az ember az ilyenek ellen.

[Ramiz]

Előre is elnézést a trágárságokért (őszinteségért...), de úgy érzem, segítene, ha szokásomtól eltérően most nem lenyelném és elfojtanám a bajaimat, hanem elmondanám valakinek. És hozzátok vagyok a legközelebb...

[spoiler]Ez egy kibaszott pocsék év lesz nekem és a környezetemben levőknek (starting from szeptember, ha már a hivatali élet onnan számoz).
A nyár jó volt, de pont a legvégére sikerült összejönnöm egy gyönyörű angol lánnyal. Mentem volna utána Angliába akármit csinálni, nem is annyira a vak szerelem, mint inkább amiatt, hogy az itthoni életem/jelenleg tanult szakmám a Mester (D.A.) szavaival élve annyit ér nekem, mint egy pár dingókutyavese, de azt mondta, ezt a felelősséget nem vállalja, hogy én elcsesszem az életemet, és meg is értem miatta... Most kurvára hiányzik, nem tudok mit csinálni...
Szeptember elején másfél hetet a neurológián töltöttem a haverokkal való piálás és a tárgyaimhoz való kedv-kapás helyett. Most a legtöbb tárgyamból totál nem tudom, miről van szó, jó könyvek nem nagyon vannak, plusz a tanulás is szarul megy, érzem, hogy lomhább lett az agyam (remélem időleges, kaptam agyműködést serkentő gyógyszert...).
Saját kisebb krachom után a zongoratanárom (kurva jó fej nemlátó (vak) jazz ex-bárzongorista tanár bácsi) a vakság mellé most Alzheimert kapott, nagyon sajnálom, de nem mertem sokáig mondogatni ezt, nehogy azt higgye, önös érdekből sajnálkozok (azaz hogy nem tanít engem tovább)...
A rezignáció és a régről hűséges társamul szolgáló szélsőséges, néha groteszk, komolytalan lelki alkatom és beteg humorérzékem minden fegyverem. Azon veszem észre magam, hogy próbálom kicsit elidegeníteni magam a világtól. Ha tovább folytatódik a pechmenet, ne fájjon annyira... anyagi nehézségek, egyetemi és munkahelyi kudarcok, családtagok elvesztése, előbb-utóbb úgyis szembe kell néznem minden ilyesmivel (mint mindenkinek). De igazából nem akarok olyan befordult, kiszáradt lelkű ember lenni! Így is kezdek már egyre "szélsőségesebb" lenni több szempontból is... De hát ez nemcsak az én döntésem, nem vagyok robot...
(Na mindegy, végül is pár szép évem tuti volt, amit már senki sem vehet el tőlem. Meg biztos még lesz. Biztos.)
Always Look On The Bright Side Of Life!!!

If life seems jolly rotten,
There's something you've forgotten,
And that's to laugh and smile and dance and sing.
When you're feeling in the dumps,
Don't be silly chumps.
Just purse your lips and whistle.
That's the thing...

És a még zseniálisabb folytatás...

Always look on the bright side of death,
Just before you draw your terminal breath.

Life's a piece of shit,
When you look at it.
Life's a laugh and death's a joke it's true.
You'll see it's all a show.
Keep 'em laughing as you go.
Just remember that the last laugh is on you!
[/spoiler]

[Solid Snake]

Előre is elnézést a trágárságokért (őszinteségért...), de úgy érzem, segítene, ha szokásomtól eltérően most nem lenyelném és elfojtanám a bajaimat, hanem elmondanám valakinek. És hozzátok vagyok a legközelebb...

[spoiler]Ez egy kibaszott pocsék év lesz nekem és a környezetemben levőknek (starting from szeptember, ha már a hivatali élet onnan számoz).
A nyár jó volt, de pont a legvégére sikerült összejönnöm egy gyönyörű angol lánnyal. Mentem volna utána Angliába akármit csinálni, nem is annyira a vak szerelem, mint inkább amiatt, hogy az itthoni életem/jelenleg tanult szakmám a Mester (D.A.) szavaival élve annyit ér nekem, mint egy pár dingókutyavese, de azt mondta, ezt a felelősséget nem vállalja, hogy én elcsesszem az életemet, és meg is értem miatta... Most kurvára hiányzik, nem tudok mit csinálni...
Szeptember elején másfél hetet a neurológián töltöttem a haverokkal való piálás és a tárgyaimhoz való kedv-kapás helyett. Most a legtöbb tárgyamból totál nem tudom, miről van szó, jó könyvek nem nagyon vannak, plusz a tanulás is szarul megy, érzem, hogy lomhább lett az agyam (remélem időleges, kaptam agyműködést serkentő gyógyszert...).
Saját kisebb krachom után a zongoratanárom (kurva jó fej nemlátó (vak) jazz ex-bárzongorista tanár bácsi) a vakság mellé most Alzheimert kapott, nagyon sajnálom, de nem mertem sokáig mondogatni ezt, nehogy azt higgye, önös érdekből sajnálkozok (azaz hogy nem tanít engem tovább)...
A rezignáció és a régről hűséges társamul szolgáló szélsőséges, néha groteszk, komolytalan lelki alkatom és beteg humorérzékem minden fegyverem. Azon veszem észre magam, hogy próbálom kicsit elidegeníteni magam a világtól. Ha tovább folytatódik a pechmenet, ne fájjon annyira... anyagi nehézségek, egyetemi és munkahelyi kudarcok, családtagok elvesztése, előbb-utóbb úgyis szembe kell néznem minden ilyesmivel (mint mindenkinek). De igazából nem akarok olyan befordult, kiszáradt lelkű ember lenni! (Ismerek ilyet és utálom és félelmetes is...) De nemcsak az én döntésem...
Vagy csak a sima év eleji rosszkedv talált meg???
Always Look On The Bright Side Of Life!!!

(If life seems jolly rotten,
There's something you've forgotten,
And that's to laugh and smile and dance and sing.
When you're feeling in the dumps,
Don't be silly chumps.
Just purse your lips and whistle.
That's the thing...)

És a még zseniálisabb folytatás...

(Always look on the bright side of death,
Just before you draw your terminal breath.

Life's a piece of shit,
When you look at it.
Life's a laugh and death's a joke it's true.
You'll see it's all a show.
Keep 'em laughing as you go.
Just remember that the last laugh is on you!)
[/spoiler]

Én is hasonló cipőben járok.

[spoiler]Nap mint nap eltöprengek életem értelmén, és megpróbálok rájönni, hogy az emberi faj hogyan tudott olyasféle dolgokat megalkotni, amiket ép ész felfogni képtelen. Annyira próbálok figyelni előadásokon, de a műszaki tantárgyaknál egyszerűen eltompul az agyam egy idő után és óra végére az agyhalál és a depresszió kezdeti jelei lesznek urrá rajtam. Sok az anyag és a tudnivaló, sok idő a buszon való bejárás/hazatérés, az idő pedig nagyon kevés. Most is Szg. architektúrák jegyzetet olvasgatok (figyelem! olvasgatok, nem tanulok, felfogni ugyanis nem tudom), s töprengek azon, hogy hogyan fogom átvészelni a vizsgaidőszakot komolyabb kudarcok nélkül.  [/spoiler]

[Edina-chan]

@Ramiz:
[spoiler]Sima év eleji rosszkedv szerintem mindenkinél ott van. Gondok meg sajnos mindenhol vannak^^' Nálam a legnagyobb gondok jelenleg a családban vannak (főleg egészségügyi problémák) amik ellen nem tudok mit tenni, csak reménykedni, hogy nem lesz a dolog esetleg végzetes. Ebből a szempontból énis olyan vagyok mint Te, többnyire visszatartom, lenyelem a dolgokat, majd ha nagyon nem bírom már, elmondom valakinek. De többnyire én szoktam meghallgatni az embereket..Tanulással nincs különösebb gondom (jóh,én még azért nem vagyok egyetemista), vagy ha van, az is azért van mert mostanában képtelen az agyam bevenni,megtartani egyes dolgokat..csak úgy kiesik minden. És feledékeny is vagyok, pedig ebben a korban nem volna szabad annak lenni..legalábbis ilyen szinten  lehet nem alszok/pihenek eleget, fene tudja.
Szerelmi ügyhöz nem tudok mit szólni, igen kellemetlen.. :[[/spoiler]

[Selmo]

Áthoztam ide, azt hiszem, jobban illik e hely hangulatához.

[ultimecia]

Nálam az éveleji rosszkedv akkor kezdődött, mikor megláttam a tandíjcsekket, és hogy a tanárok finoman szólva is basznak tanítani, megmondják hogy ezt a könyvet vedd meg (5-7K), tanuld meg, órán meg valami tantárgyhoz kapcsolódóról beszélünk & megoldjuk a könyv példáit, amiből  előző héten te magadtól előretanúltad az elméletet.
Vagyisl első alkalomra is úgy kellett volna menni, hogy az első 120 oldalt bemagolad, és a tanárnak csak a példákat kell magyaráznia

[Fazék]

Ramiz, levélben sem tartjátok a kapcsolatot?

[.Attila]

Tekintve jelenlegi helyzetemet, átérzem, hogy mennyit jelenthet egy barátnő ily' módon való elvesztése

[spoiler=.Attila rant]Nekem elvileg nincs rossz helyzetem, mégse vagyok boldog. Az egyetem megy, úgy tűnik, nem kell azzal bajlódnom, hogy állást találjak.
Na kb. ennyi is a reményem ebben az életben. Sok-sok éve arra várok, hogy majd végre anyagilag is független leszek (és egyre türelmetlenebb vagyok, már nem tudok várni). Szar kimondani, de jelenleg csak a pénz boldogít. Nem boldogít az, amit eddig elértem. Többek között ezért is kezdtem bele a gitározásba, tudni szeretnék vmit ténylegesen, nem csak ilyen egyetemi maszlagot. De ez meg évekig tart, és 24 évesen már kissé türelmetlen vagyok. Ide vezetett szüleim nevelése, inkább csak tanuljak, abból fogok megélni. Ha nincs szabadidőm az egyetem miatt, azért vagyok frusztrált, ha túl sok a szabadidőm, és nem tudok magammal semmi értelmeset csinálni, akkor azért vagyok frusztrált.
Erre a tortára jön habként, hogy a lányokat kb. annyira érdeklem, mint egy zsák rozsdareszelék (ezt loptam vhonnan). Többek között azért, mert mogorvának, zárkózottnak tűnök, ami az előzőekből következik. Ettől még mogorvább leszek, tiszta 22-es csapdája.[/spoiler]

Ez nem fog megvígasztalni Ramiz, de amint látod, nem kevés ember jár hasonló cipőben. Neked volt sikered legalább már lánynál, és habár a szakítás nehéz, de tudod, hogy vkinek tetszel/tetszettél. Én ilyenről nem tudok (leszámítva azokat, akiknek a legutolsó geek is tetszik, ebből sem volt sok tudtommal).

[Manitu]

Mondjuk már azt is elég meredeknek érzem hogy egy mp3-ban lévő kód le tud futni... (Mert nem tud. Az mp3 ugyanis egy tömörített állomány, az ID tag  után csak és kizárólag tömörített - vagyis a lejátszóprogram által lejátszás közben átalakított - audioanyagot tartalmaz frame-ek (header és maga az adat) sorozataként, vagyis hiába írsz be a végére akármilyen programkódot, azt a lejátszó megpróbálja az utolsó frame audio-részeként értelmezni és lejátszani, kb. mint amikor adatlemezt raksz egy régi  AudioCD-játékosba és valami fura zaj lesz az eredmény.)

Nem egészen, az mp3 végén van az id tag, nem az elején. A frameknek pedig mindnek van külön headere, így random adatot mp3-ként elég valószínűtlen, hogy dekódolni lehet. (a kodek nem tudja értelmezni az érvénytelen headert, és egyszerűen átugorja a framet). Ha valamit a fájl végére másolsz, akkor maximum annyi történik, hogy az id tag olvashatatlanná vállik. Kártékony kód még akkor sem nagyon futhat le így, ha valami buffer overflow hibát próbálna kihasználni, mivel adatként töltődik a memóriába, és a vezérlés még véletlenül sem kerülhet rá. (Ha valami megpróbálná oda átadni a vezérlést, akkor kapjuk az acces violation errort )
Persze tényleg tönkre lehet vágni bármely hardwaret softwaresen is, de az mp3-tól azért nem kell tartani.

[Próféta]

Ramiz:
[spoiler]
Ha lelkileg és egészségügyileg teljesen kivagy, akkor passzív félévre kellett volna menni. Vagy reghéten még nem jött ki? Az pech, akkor a bukásért fizetni is kell, bár orvosi papírral megpróbálhatsz még elérni valamit, nem? Mindegy, az egyetem miatt ne aggódj, abba nem szoktak belehalni, ha az elcsúszik; inkább csináld akkor, amikor egész embernek érzed magad, és tudsz koncentrálni a feladatra; akár egy rövid brit kirándulás is belefér. Vagy totál úgy érzed, hogy rossz helyen vagy? Ezt érdemes átgondolni, de lebegjen a szemed előtt a csomó tök más pályán elhelyezkedő értelmiségi (Vágó István, Omega együttes, Benkó Sándor a Benkó Dixielandből, stb.), akik rendre azt szokták nyilatkozni, hogy életük legjobb döntése volt, hogy a műegyetemre mentek Ha meg lazulni szeretnél, azzal tulajdonképpen ráérsz: ajánlom figyelmedbe egy ismerősömet, aki lediplomázott, állása lett, megházasodott, felnevelte két gyerekét, majd utána fogta magát, és elkezdett szórakozni ezerrel 
Zongoratanár meg barátnő ügyben nem tudok segíteni. Egyébként pedig részvét.[/spoiler]

SSGH: az az utazás tényleg alaposan megszivat téged, próbálj csinálni vele valamit. Koli, albérlet, magánhelikopter...

ultimecia: úgy is lehetett volna, hogy órán felolvassa szépen a könyvét. Hidd el, az rosszabb

[Ramiz]

[spoiler]

Ramiz, levélben sem tartjátok a kapcsolatot?

De tartjuk, levélen keresztül nagyon szeretjük egymást... De a tapasztalatom az, hogy a távkapcsolat nem egy igazán működő dolog, ez sem fogja még fél évig sem húzni szerintem (amikor megint lenne lehetőségem lépni valamit, mondjuk külföldön folytatni a BME-t). Akárhogyan is, egy párkapcsolatot igenis a nemiség tart össze, főleg ilyen fiatalon és ilyen kevés ismeretség után, ami interneten keresztül nem megy...
Ennél jobb képem is van róla, de előhívott és most nincs energiám scannelni.

Próféta: minden reményem az, hogy lesz lehetőségem és bátorságom az egyetem (talán csak BSC?) elvégzése után valami egész másba fogni... max sikerem nem lesz csak, de úgysem vagyok karrierista. Egyetemmel meg az a baj, hogy támogatnak itthon, és tudom, hogy sokkal jobban is mehetne, de egyrészt tényleg alig tud érdekelni, másrészt most szeptember óta még annyira sincs energiám, szóval nem tudom, hogy mennyire az én hibám és hogy lelkiismeret-furdalásom legyen-e, de jelenleg nem igazán tudok odafigyelni az egyetemre....

.Attila: az az igazság, hogy olyan vagyok, akiben nehéz meglátni a jót magyarul esélytelen az a fajta gyors ismerkedés, ami ma talán divatosabb, mert idáig is csak olyan lányokkal jutottam előre, akik régebb óta ismernek, ergo engem valószínűleg szokni kell... (Pedig sokszor igyekszek nem ilyen lenni, aztán nem megy... ezt az oldalamat mondjuk nem annyira ismeritek szerintem, mert ha már az ember tagja egy király geek nerd szubkulturának, akkor legalább ott engedhesse el magát, nem? ) Szóval ez szar ügy. Pont arra nincs esélyem, ami a legbiztonságosabb lenne, hogy sok nővel megpróbálnék együtt élni egy ideig, hogy annál ragadjak le, akivel össze is illünk.[/spoiler]

[kikuchiyo]

A változatosság kedvéért no rant from me today

[spoiler=or just a little]Az agy eltompulásával kapcsolatban együtt tudok érezni; magamon is tapasztalom, csak rajtam nem hirtelen jelentkezik, hanem szép lassan. Már a japántanulás se megy, alig tudok szavakat tanulni, és olyan egyszerű számításokat, amiket az egyetem alatt fejben, másodpercek alatt meg tudtam csinálni, most papíron, tíz perc alatt se tudok. Mintha fokozatosan zoknikkal töltenék fel a fejemet... ez van.

Abban is együtt tudok érezni a sorstársakkal, hogy nem tudom, hol a helyem a világban, és hogy a létem vagy nemlétem a legkevésbé sem számít végső soron - de kezdem mindezt elfogadni. Ez van. Life is a shit sandwich, everyday is a bite, etc.

.Attilának meg a többieknek, akik hasonló cipőben járnak, azt tudom üzenni, hogy nem teljesen reménytelen a helyzet. A legutóbbi időkig én is úgy gondoltam, hogy teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy lány ne a sajnálkozás és az undor jól ismert keverékével a szemében nézzen rám, de mint kiderült, mégsem teljességgel elképzelhetetlen.

A körülmények miatti hirtelen elválásra nem tudok tanácsot adni, long-distance relationships usually don't work.

Kiegészítés: lehet, hogy a gyors ismerkedés "divatosabb" ma, de szerintem sem célravezető... legalábbis kisebb az esélye, hogy hosszú távú, működő kapcsolat legyen belőle.[/spoiler]

[Kuroi Tenshi]

Ez nem fog megvígasztalni Ramiz, de amint látod, nem kevés ember jár hasonló cipőben.

Na akkor már én is, csak hogy lásd: az, hogy mostohán bánik veled az élet, az
az általános; amikor meg nem, azt kell megragadni és annak örülni

[spoiler=rant tőlem is]
A nyár szarul telt. Kerestem munkát, de semmi normálisat és érdekeset nem
találtam. Maradtam hát otthon segíteni a festésben és mázolásban, valamint
hallgatni szüleim folytonos beszólásait és hegyibeszédeit az egészségtelen
életmódommal és a net- és játékfüggőségemmel kapcsolatban (heh )

Utolsó évem az egyetemen, és ilyen szar tárgyaim még nem voltak. Semmi
sem érdekel közülük. A főszakirányommal már tele a tököm. A tanszékvezető
még most is olyan tárgyat tanít, hogy Nemzetközi szervezetek, teli olyan
hasznos infókkal, mint egyes szervezetek székhelyei, vagy az ENSZ kifejezetten
fontos és mindennapos gyakorlatban is használható közgyűlés-határozatai.

Mivel már elegem volt a főszakirányomból, kerestem olyan témát a szakdogámhoz,
ami nem kapcsolódik hozzájuk, de engem érdekel és valamennyit értek is hozzá.
A tanszékvezető már a felvetést, hogy máshol írjam a szakdogámat, elutasította
és sérelmezte. Vissza kell fognom magam, hogy ne szóljak be neki az óráin, ezért
inkább nem is járok be; ez viszont azért rossz, mert a vizsga szóbeli, nála...

Mivel a szüleimmel a viszonyom minden, csak nem felhőtlen, távlati cél a független
élet, ehhez viszont valami munka kell. Nyáron nem találtam rendeset. Nemrég volt
egy, ami érdekelt: erre be se hívtak. Most találtam még egyet, ami olyan terület,
ami érdekel, sőt, most már a szakdogámhoz is kapcsolódik: ez viszont nem fizet
semmit.

De a feketeleves még csak most jön. Bekövetkezett, amitől régóta rettegtünk:
egy nagy leépítéssel anyám munkája megszűnik...
Az iskola, ahol apám dolgozik, bezárásáról már tavaly döntött a kormány, az
most már bármikor megszűnhet. Apám közel van a nyugdíjhoz, így kicsi az esélye,
hogy új munkát találjon; ezt is nehezen találta, jó ideig munkanélküli volt.
Húgom pedig most kezdte az egyetemet, így pont beleesik a fizetősbe.
Azaz: benne vagyunk. Nyakig.

Zeneileg: a sok nem-gyakorlás miatt visszafejlődtem. Messze nem játszok olyan
jól, mint régen.
A nőket meg ne is említsd meg nekem.

Life's a piece of shit,
When you look at it...

De:

If life seems jolly rotten,
There's something you've forgotten,
And that's to laugh and smile and dance and sing.

Ja, bekaphatja az élet, akkor is megyek tovább 
[/spoiler]

[.Attila]

Akkor asszem eltakarodok a problémáimmal

[Selmo]

De tartjuk, levélen keresztül nagyon szeretjük egymást... De a tapasztalatom az, hogy a távkapcsolat nem egy igazán működő dolog, ez sem fogja még fél évig sem húzni szerintem (amikor megint lenne lehetőségem lépni valamit, mondjuk külföldön folytatni a BME-t). Akárhogyan is, egy párkapcsolatot igenis a nemiség tart össze, főleg ilyen fiatalon és ilyen kevés ismeretség után, ami interneten keresztül nem megy...
Ennél jobb képem is van róla, de előhívott és most nincs energiám scannelni.

Tudom, hogy távolságban messze van, de interneten csupán 1 óra a különbség, nekem is van Angliában élő ismerősöm és gond nélkül tudunk beszélni. Egy kapcsolat meg - akár táv akár nem - elsősorban a két emberen múlik, akik a nagyját alakítják. Ha már most úgy állsz neki, hogy ez úgysem fog működni, akkor lélekben már le is mondtál róla, nem hiszel benne és ezzel félig meg is ölted az egészet. Nem mondom, hogy a távkapcsolat egyszerű, nem az, tudom. Néha sokkal kínzóbb tud lenni, mintha élőben vitáznál a másikkal. De ez csak egy akadály, amit le kell győzni, ha úgy tetszik egy próbatétel. A szeretet nem elég, kitartás is kell és akaraterő. És feladni mindig könnyebb, mint utolsó csepp vérig küzdeni. A tanulásodba nem tudok beleszólni, ha magad alatt vagy és az agyad, mint a rosta, azon nem lehet segíteni, csak az idő oldhatja meg. De ha rendszeresen tartjátok a kapcsolatot; ismerkedtek, akkor közelebb kerültök egymáshoz és pár hónap után kiderül az, hogy hosszútávon mennyire gondolkodtok hasonlóan a jövőtökről. A lényeg, hogy ne állj neki negatívan.
Azt pedig te is beláthatod, hogy ép ésszel nem egyezhetett bele, hogy mindent eldobva kövesd. Arról mondjuk nem írtál, hogy mit is csinál, de gondolom tanul és a szüleivel él, szóval ez nem lenne egyszerű dolog.

[Ramiz]

Akkor még úgy volt, hogy nem tud az egyetemre bekerülni, ahova akart, és egy nagy házban él csak az anyjával. Most már egy vizsgával való bekerülés lehetősége felcsillant előtte, arra tanul.
Pesszimistán nem akarok hozzáállni, de egyrészt több ismerősöm volt már (ha nem is ilyen közeli érzelmi kapcsolatban), aki mondta, hogy persze, levelezés, jóban leszünk meg minden, aztán hamar elfelejtett, másrészt én már kezdem megszokni a külföldöt, de ő először volt otthonról hosszabb időre távol, először volt egyedül külföldön, plusz csak az anyjával él, tehát gondolom még ragaszkodóbb lehet. És egy 5 éves kapcsolatból nemrég lépett ki, ahol egy idősebb barátja volt. Tehát minden azt valószínűsíti, hogy érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben volt odakint. Tehát nem akarom feladni, de nem akarok többet sérülni, mint muszáj...mert minden csalódás egy kis sérülés és nem bír el végtelen mennyiséget senki lelke - sértetlenül.

Tenshi: jó szerencsét! szükségetek lesz rá! addig is küzdjünk tovább... én is azt teszem... (azt hiszem...)

[Kuroi Tenshi]

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,..

[Cobra]

Én is tudnék panaszkodni, de felesleges, mert úgyse tudnátok a gondjaimon változtatni.
Távkapcsolat szerintem se megoldható hosszú távon, ebben volt tapasztaltom. Ráadásul neked Ramiz még problémásabb a másik fél meglátogatása, én legalább havonta egy hétvégén találkoztam a hölggyel (igaz jó darabig az ő szüleinél).
Egyetemhez szintén nem tudok mit hozzáfűzni, csak kiku megállapításához, miszerint nekem is egyre rosszabbul megy a gondolkodás. Nyelvekből régen egész jó voltam, de pl a japánból az írásjeleket egyszerűen nem tudom megjegyezni, meg  a matek se megy már túl jól (bár az egyik alkalmazott most jár esti iskolába és úgy-ahogy tudtam magyarázni az egyszerűbb matek dolgokat neki).

[kikuchiyo]

Felmelegíteném a témát még egyszer:
[spoiler]Bár nem biztos, hogy jó ötlet felelőtlen tanácsokat adnom Ramiznak, de ha nagyon nem bírod itthon, akkor még az sem teljesen járhatatlan út, hogy felfüggeszted az egyetemet és mindenféle kapcsolat és ismeretség nélkül kimész Angliába, és ott megpróbálsz valahogy boldogulni. Egy ismerősöm is így tett: nem volt semmi referenciája, csak összeszedett egy kis pénzt, és felült a Bristolba tartó repülőre. Aztán vagy két évig kint maradt, és postásként, majd csaposként (!) és bolti eladóként dolgozott. Még némi pénzt is félre tudott tenni. Anglia szerencsés ebből a szempontból, hogy külföldiként lehet munkát találni ott, ha nem is mindig ideálisat és nem biztos, hogy legálisan.

Azt nem mondom, hogy egyszerű a dolog, némi tervezést és előrelátást (itthon) és sok kitartást és önuralmat (ott) igényel. Ha kimész, ott albérletet, bank accountot, social security numbert és minden egyéb vackot kell szerezned, álláshirdetéseket böngészned naphosszat, és közben a spórolt pénzedből éldegélned teszkós kaján, legalábbis kezdetben. A te helyzeted még annyiban jobb, hogy nem is a nulláról indulsz, már van kint ismeretséged, csak kérdés, hogy az a kapcsolat, ami egy nyári táborban működött, akkor is fog-e, ha kimész és rátelepszel (persze nem ismerem a körülményeket, csak hangosan gondolkodom).

Egyszóval a dolog bár kockázatos, és alapos megfontolást igényel, de nem elképzelhetetlen.[/spoiler]