Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Bishop]

Nagy külömbség van szerelem és fizikai vonzódás között,egy valakit szerethetsz csak igazán,de többre is vágyódhatsz,persze megint más hogy megteszed vagy elég erős vagy hogy annál az egy embernél maradj akit télleg szeretsz
nem hiszek annyira a szerelemben,de gondolom másoknál így van,és talán majd egyszer én is

[Member]

Sohasem tudtam, hogy milyen az a "közben megtetszik más is", csak a "minden elveszett" állapotban tudok "kutatni", ezért most nyilatkozásra képtelen vagyok (érzelemkifejezésre meg mindenféleképpen ).

[Kvikveg]

Nos, a temahoz egy ismeros a kovetkezoket mondta: huseget fogadtam, nem vaksagot!
Bar o arra valaszolt, megnez-e egy jo not az utcan.

[Fazék]

Nos, a temahoz egy ismeros a kovetkezoket mondta: huseget fogadtam, nem vaksagot!
Bar o arra valaszolt, megnez-e egy jo not az utcan.

Ez a folyton visszatérő mondat a minősíthetetlen volta miatt értelmetlen.

hát igen, így válaszol egy igazi istenhívő
ne aggódj, majd a Pokolban fortyogva majd már elismerjük, hogy igazad van, de addig örökérvényű igazság marad számomra a fönti mondat

[Rounin]

Nos, a temahoz egy ismeros a kovetkezoket mondta: huseget fogadtam, nem vaksagot!
Bar o arra valaszolt, megnez-e egy jo not az utcan.

Aha. És? Mint mondtam, az addig oké, hogy tetszik, de attól még nem _vágyom_ rá, nem akarom őt (is) 'megszerezni'. Különbség, méghozzá elég jelentős.

Edit: rám nem lehet fogni, hogy vallás fűti a szavaim

[Fazék]

Edit: rám nem lehet fogni, hogy vallás fűti a szavaim

igen, de te nem is mondod azt, hogy az a mondat értelmileg már a hűtlenséget jelenti

[Fazék]

Nem csak ő, de én sem mondtam ilyet (tudom, nem is mondtad, hogy mondtam...). Egyszerűen szánalmas.

ezért mondom, hogy te fölháborítónak találod, vagyis minimum lefedi a hűtlenség témakört is sztem szted

[Fazék]

Ha akár a gondolat is felmerül, hogy "mi lenne ha (ide mindenki azt helyettesít, ami eszébe jut) ?" az már elég intagaságról tanúskodik.
Ha nem merül fel gondolat, csak egyszerű húsdarabként vizsgálja akkor elég alacsony szintre való süllyedésről tesz bizonyságot.
Van más verzió ezen a kettőn kívül? Szívesen fogadok egyéb lehetőségeket is.

hát erre nehéz válaszolni, mert nem tudom hogyan magyarázzam el, hogy komolyan tudd venni amit írok érzésem szerint túlságosan feketén-fehéren akarod látni a dolgokat mintha számodra nem lenne "középút" (kis intermezzo: megpróbáltam a monitorról letörölni egy kis koszt, majd gyanús lett, odébbgörgettem a képernyőt és kiderült, hogy egy smiley teteje volt...  ) azt hiszem megkérem Nakedape-t, hogy fogalmazza meg korrektül amit szeretnék, mert szeretném ha értenéd, amit mondani akarok

[kisvirag]

érdekes kérdés, és be kell valljam, a felét sem értem Fazék válaszainak, bár lehet csak azért mert túl fáradt vagyok
ezzel kapcsolatban én azt tudom mondani, hogy az ember szerintem (és itt nem csak pasikról van szó) megnézi, hogy ki jár kel az utcán, és igen, konstatálja, hogy az hogyan is néz ki. szerelmes állapotában ilyen alkalommal hozzáteszi, hogy "de nekem jobb van". nem szerelmesenen meg azt gondolja, hogy "hm, ezzel el tudnék képzelni valamit".
de ugye, nem véletlen mondtam azt, hogy szerelmesen. ugyanis a mai világban nem vonhatunk egyenlőségjelet a szerelem meg a párkapcsolat közé. bár gondolom régebben sem nagyon lehetett, de ma már pláne.
és akkor ide jön az, hogy valaki élete nagy szerelme után fél éven belül 3 másik kapcsolaton van túl. itt a lényeg talán pont azon van, hogy túlvan. azaz egyikben sem találta meg, amit keresett. tételezzük fel, hogy élete nagy szerelme volt az, aki elküldte. Ebben az esetben ott áll, egyedül, esetlenül, csalódottan, védtelenül. Tapasztalataim szerint a nők nagy többsége ilyenkor inkább belemenekül egy másik kapcsolatba, hátha ott megkapja ismét azt a biztonságot, amit korábban érzett. de persze nem jön össze, így jön egy következő és egy következő, de ugye, egyik sem az igazi, mert egyik sem élete nagy szerelme... most nem azt mondom, hogy minden esetben így van, tényleg vannak "jajdeszerelmesvagyok" aztán két hét múlva ismét "jajdeszerelmesvagyok" emberek. de azért, mert ők még nem tapasztalták meg a valódi szerelmet (valószinűleg) csak a vonzódást vélik annak. ha szerencséjük van, idővel ők is megváltoznak.
de talán még mindig inkább hetente új kapcsolat, mint hogy egyszerre 3-4 legyen... mert talán ebben az esetben van esély arra, hogyha tényleg megtalálja azt, aki a párjának való, ki tud tartani mellette.
mertugye, a kapcsolatok sem úgy működnek, hogy bizonytalannak érzem magam, rájövök, hogy más nők/férfiak is érdekelnek, hú, akkor már nem elég erős a kapcsolatom, so kiugrom belőle.
ahogy Fazék is mondta, az első időszakban, amikor az ember nagyon, nagyon szerelmes, és tényleg nem lát mást, mint a párját, minden bizonnyal nincs is szükség a hűség értlemzésére és gyakorlására. de senki sem hiheti azt, hogy egy tartós párkapcsolatban ez végig így lesz. mindig vannak nehézségek, nézeteltérések, belefáradások, amikor olyan kétségbeesett helyzetbe kerül, hogy úgy érzi, ha nincs valami változás, megfullad, vagy beleőrül. ilyenkor jön a kísértés, és ekkor kerül elő a hűség. hogy mennyire képes az ember az ilyen helyzeteket kezelni.
nah, most nagyon okos voltam, de azért leszögezem, nem saját élményből. asszem nem kell mondanom, hogy két nővérem van, 16 és 13 év házassággal a hátuk mögött. kisebbik nővérem elég sokmindenről beszélt nekem (leginkább nekem öntötte ki a lelkét ha épp a töke tele volt a sógorommal) ezért merek itt ilyen okosakat összehordani

[Selmo]

igazatok van, én nem hiszek ilyen mélyen a szerelemben, kémiai-biológiai folyamatnak vélem nagyrészt. az csak egy nagyon jó vonzata, hogy kellemes emellett sokszor

Szerelmes vagyok egy lányba, akit sosem láttam, csak msn-en beszéltünk. Ennyit a kémiáról...

[Kvikveg]

Nos, a temahoz egy ismeros a kovetkezoket mondta: huseget fogadtam, nem vaksagot!
Bar o arra valaszolt, megnez-e egy jo not az utcan.

Ez a folyton visszatérő mondat a minősíthetetlen volta miatt értelmetlen.

Megnez != valamit csinal is vele. Ennyi. Persze mar a megnezes is idegesitheti a feleseget, de az mas tema. A gondolatait csak bizonyos fokig tudja szabalyozni az ember. Hogy ugy mondjam, ha huseges, konstatalja, hogy szep no, rosszabb esetben vagyik ra, de kitart a felesege mellett. Ez a huseg, es nem az, hogy reseteli az agyat. Nem is lehet.
Jo non en azt ertettem, amikor meglatja, es kialakul az agyaban az a kicsit szedulos erzes. Aztan eszreveszi magat jobb esetben.

[Fazék]

és be kell valljam, a felét sem értem Fazék válaszainak, bár lehet csak azért mert túl fáradt vagyok

ez aztán marhára bíztató

de amúgy egész jó dolgokat írtál

viszont bocsi Shiroi, de azt hiszem inkább passzoljuk a Domival az álláspontunk védelmét, mert nem akarunk sértőek lenni. ma este nincs kedvem senkit se magamra haragítani

Szerelmes vagyok egy lányba, akit sosem láttam, csak msn-en beszéltünk. Ennyit a kémiáról...

good for you. i hope you score.

csak vicc volt és ráadásul rossz. tudom. bocsi szóval jó neked és nem azt mondtam, hogy pusztán az, hanem hogy az esetek nagy részében arról van szó (szerk: visszaolvastam és tényleg ezt írtam, szóval nyugodtan lehetnek kivételek). mellesleg sztem így is könnyedén köze lehet a kémiához, mondjuk olyan állapotban voltál, amikor a boldogságfolyamok szépen együtt csordogáltak lelkedben és hozzácsatolta kellemes élményként az agyad emlékként, hogy ezzel a nővel beszélgettél, satöbbi satöbbi de nem az a célom, hogy ledegradáljam ezzel egyes emberek szerelmét, csak úgy látszik nem vagyok eléggé romantikus lélek ehhez a témához

ennyi "lavülavü" embert, amennyi itt van

[Lythis]

umm.. én szenvedek fogalomzavarban, hogy a hűség mint olyan nem elsősorban a párkapcsolatos tudjafeneminekhívjákot jelenti számomra, vagy csak nekem nem esik le, hogy azt jelenti elsősorban?

[Rounin]

Lífisz: imho nem csak, de mindig ez kerül előtérbe, nyehehe. Vajon miért? Mi foglalkoztatja az embereket legjobban?

[Bishop]

van egy olyan része is a hűségenek hosszú együttlét után már az ember megszokta a másikat és még ha tetszik neki valaki,nem fog soha kezdeményezni ezt okozhatja szerelem,megszokás,esetleg lustaság,de általába inkább ez van mint hűség

[Ramiz]

Én részint egyetértek Fazékékkal. Nem lehet kizárni a nagyon erős ösztönös, belénk égetett létfenntartó vágyat a szerelem legfőbb okai közül, még ha a létfenntartás és szaporodási részt a tudatos én el is fojt(hat)ja. És ezt bizonyítja az is, hogy ha az ember magányos(an érzi magát), ismeretlen helyen van stb., sokkal könnyebben lesz "szerelmes". Aztán meg ki tudja, bonyolult dolog az agy, biztos vannak benne furcsaságok, pl a léleknek nevezett valami.

Én mai kérdésem: kicsit személyes lehet egyes esetekben, de aki nem akar, úgysem válaszol:
Ha mindent elfelejtenél valami miatt (mittomén, kísérlet az agyadon vagy ilyesmi, az ufók vagy az egerek felkockázzák az egészek, kivéve egy részt stb.), de egy emléket megtarthatnál, mi lenne az? (Lehet nem csak egy kép vagy jelenet, hanem halmazszerűbb dolog is, de nem lehet sok különálló esemény vagy egy hosszú időszak stb.)

[Fazék]

Én mai kérdésem: kicsit személyes lehet egyes esetekben, de aki nem akar, úgysem válaszol:
Ha mindent elfelejtenél valami miatt (mittomén, kísérlet az agyadon vagy ilyesmi, az ufók vagy az egerek felkockázzák az egészek, kivéve egy részt stb.), de egy emléket megtarthatnál, mi lenne az? (Lehet nem csak egy kép vagy jelenet, hanem halmazszerűbb dolog is, de nem lehet sok különálló esemény vagy egy hosszú időszak stb.)

húúú ez jó kérdés

hirtelen nem is igazán tudom eldönteni, hogy mit akarnék megtartani.

talán egyetlen hosszú ideig tartó ex-kapcsolatomból származó élményeket akarnám megtartani, mert ugyan voltak rossz (főleg miattam) és jó dolgok (főleg miatta) is benne vegyesen, de végeredményül mindenképpen személyiségformáló hatással volt rám (talán a jó irányba ), szóval talán ez az "emlékcsoport" lenne
szerk: ha pedig ez így nem lehet és szűkíteni kéne, akkor ebből az élményből talán kiiktatnám az elejét és a végét
szerk3: ha tovább kéne szűkíteni akkor kivenném a kellemetlen/rossz pillanatokat is
de a bentmaradt részletekről már nem számolok be 
de ha nem azonnal kéne dönteni, akkor azt hiszem a végtelenségig húznám a döntést 

szerk2: de neem ilyet nem lehet kérdezni ez mocsok kérdés 

[gizi]

Én mai kérdésem: kicsit személyes lehet egyes esetekben, de aki nem akar, úgysem válaszol:
Ha mindent elfelejtenél valami miatt (mittomén, kísérlet az agyadon vagy ilyesmi, az ufók vagy az egerek felkockázzák az egészek, kivéve egy részt stb.), de egy emléket megtarthatnál, mi lenne az? (Lehet nem csak egy kép vagy jelenet, hanem halmazszerűbb dolog is, de nem lehet sok különálló esemény vagy egy hosszú időszak stb.)

Ezt ki szeretném bővíteni: Mit válaszolnál, ha megkérdeznék, szertnél-e tovább élni az emberek emlékezetében?

[Fazék]

Ezt ki szeretném bővíteni: Mit válaszolnál, ha megkérdeznék, szertnél-e tovább élni az emberek emlékezetében?

természetesen! ugyan próbálom titkolni, de azt hiszem alapvetően igencsak egoista vagyok, örülök ha más embereknek kellemes pillanatokat szerezhetek, és ha jókedvvel gondolnak esetleg vissza rám hosszú idő után is, vagy esetleg a halálom után is
a rossz dolgaimat jó lenne ha elfelejtenék, de hát fölösleges is lenne azokat letagadni, szóval azokkal együtt vagyok, aki vagyok 

úgy általánosságban, az emberiség emlékezetében meg ki nem szeretne megmaradni, mint mondjuk a világ megmentője, de erre azért kicsit esélyt látok

szerk: ááá már megint félreértettem a kérdést, máris válaszolok arra is

így jól értelmezve már nehezebb a kérdés
szóval azon emlékcsoport megtartása mellett végülis ha elfelejtenének rólam mindent, akkor talán indulhatnék tiszta lappal, talán nem lenne csalódott a családom hogy ilyen akasztófáravaló vagyok csak
szóval ismét gondban vagyok. ha nem lehet szelektálni memóriákat, személyenként, akkor valószínű hogy a tiszta lappal indulás mellett döntenék
de ha adtok időt, akkor ezen is a végtelenségig gondolkodnék...

szerk2: na ez így nem ér, hogy csak én írogatok hülyeségeket!!  

[Próféta]

Ezt ki szeretném bővíteni: Mit válaszolnál, ha megkérdeznék, szertnél-e tovább élni az emberek emlékezetében?

"Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni. "
     - Woody Allen 

[gizi]

Ezt ki szeretném bővíteni: Mit válaszolnál, ha megkérdeznék, szertnél-e tovább élni az emberek emlékezetében?

"Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni. "
     - Woody Allen 

süllyedt

[kikuchiyo]

* kikuchiyo emo:

Eltüntetni a létezésem minden nyomát mindenki emlékezetéből, azt szeretném.

(Különben jó logikai csapdákat lehet állítani az ilyen "mit válaszolnál, ha azt kérdeznék..." kezdetű kérdésekkel...)

[Ramiz]

* kikuchiyo emo:

Eltüntetni a létezésem minden nyomát mindenki emlékezetéből, azt szeretném.

A Fórum emlékszik rád! A Fórum figyel téged!

(Különben jó logikai csapdákat lehet állítani az ilyen "mit válaszolnál, ha azt kérdeznék..." kezdetű kérdésekkel...)

Pl?

[kikuchiyo]

Fejből nem tudok frappánsat, és most nem is találok hirtelen.
Raymond Smullyan könyveit ismered? Azokban jónéhány ilyen van.

[Rounin]

Lecifrázhatom egy 5000+ karakteres kis értekezésbe is, hogy miért vagyok képtelen eldönteni erre az egyszerű két kérdésre a választ. De teljesen felesleges, mert a végeredmény: nem tudom.

[Kvikveg]

Hogy en mire emlekezzek, ajjaj. Nehez ugy. Ha arra gondolok, hogy valamibol meg kell elni, matek/egyetemen amit belempreseltek meg, a depi nelkul. Ha felelotlen dog vagyok, akkor amit zeneileg tudok. Ha rajzolni tudnek, akkor azt is.
Rolam felolem barki barmire, kiveve egyvalakit, ill talan amit altalanosban neha felelesek alatt muveltem, hat azt szivesen torolnem. Meg barmi olyan helyzetet, ahol epphogy nem sikitva menekultem. Brrr.

[Ramiz]

Sajnos nincs valami nagyon konkrét, jól hangzó válaszom... pont ezért filóztam a kérdésen annyit.

[spoiler]Csak annyit tudok, hogy ha megtarthatnék egy emléket, akkor az biztosan valami olyasmi alkalom emléke és hangulata lenne, amikor elvesztem. Mert olyankor vagyok a legbékésebb, a legnyugodtabb és olyankor zavar akármi a legkevésbé. Ha Doors-t hallgatok egy-egy szeszes éjszakán, és beszippant a zene, akkor szokott ilyen lenni, elveszek a zenében és becsavarodok. Meg egyszer amikor egy lánnyal éjjel a csillagok alatt hevertünk, és bár nem szeretett engem, boldog voltam, hogy a közelében vagyok, csupán néhány méternyire tőle, és ez annyira értelmetlen volt és annyira üres volt az ég köztem és a csillagok között, hogy ez a másodperc is egy elveszés volt számomra. Meg amikor gyerekkoromban elkapott egy vihar egy kajakban a Dunán és semmit sem láttam se a partból, se a szüleimből, se bármi másból az arcomba csapódó esőn kívül, akármit üvöltöttem, a szél elkapta a hangomat és széttépte cafatokra, és olyan egyedül voltam, és olyan megmagyarázhatatlanul hatalmasnak és boldognak éreztem magamat, akkor is elvesztem és őrülten vigyorogtam...[/spoiler]

[kisvirag]

jó kis kérdések.
őszintén, pillanatnyilag úgy érzem, hogy ha vesznek az emlékek, talán akkor vesszen mind. persze amikor már elvesztek, boldog az ember, mert nem tudja, hogy mi az, amit nem tud.
de így hogy teljes birtokában vagyok az emlékeimnek, egyszerűen nem tudok dönteni. Lényegében ez egy ki/mi a legfontosabb az életedben kérdés, és én azt hiszem, szétszakadnék katz és a családom között...

és hogy rám emlékezzenek?
a családom, a szeretteim, a barátaim mindenképpen. Utána már nem számít annyira. de persze, örülne az ember. Már ha kellemes emlékként marad meg. de néhány embert leszámítva úgy érzem, nem szoktam kellemetlen emlékeket hagyni :szereny:

[Bishop]

Egész este gondolkoztam de nem tudtam érdemlegessel előugrani,inkább a mellet vagyok hogy semmire(érzések és emlékek nélkül élni,csak az ösztönös fentmaradás érdekében,vagy ha lenne tehetségem az alkotásnak élni)egyetlen egy ember van akire mindig emlékezni akarok,de az egy hosszú időtartam rosszal jóval egyaránt.A rosz is alakított a személyiségemen meg a jó is ezért nem akarnám csak a jót megtartani

én annak örülnék ha azok emlékeznének rám,akik soha nem voltak hajlandók megismerni,érezzék hogy a hiányom milyen szívszorító,a szereteim meg feledjenek el mert úgy könyebb nekik

[kisvirag]

multhéten vagy mikor elég sok dr. Houset néztem, meg a héten beszélgettem egy ismerőssel, valahogy felmerült egészség/betegség, és mondta, hogy egy kedves ismerősének már csak napjai vannak hátra, úgy, hogy két hete még úgy tűnt, semmi baja nincs... akkut leukémiás egyébként.
a lényeg, hogy ezek kapcsán elgondolkoztam azon (lehet hogy már volt ez a téma, de én nemigen emlékszem rá), hogy vajon mit tennék, ha kiderülne rólam, hogy halálos beteg vagyok, és csak hónapjaim esetleg napjaim vannak hátra. már olyan értelemben mit tennék, hogy kinek mondanám el, elmondanám-e, elmennék arra az időre, vagy mit is tennék.
azt el  tudtam dönteni, hogy siettetni semmiképp sem siettetném, mertugye, a remény hal meg utoljára.
de azon már nemnagyon sikerült dűlőre jutnom, hogy kinek mondanám el, kinek nem, és miért, vagy hogyan tenném...

nektek mi erről a véleményetek?

meg egyébként azon is elgondolkoztam, hogy mondjuk egy olyan esetben, amikor az embernek senkije sincs (anyja apja egyke volt és halott mindkettő, nincs tesó, se nagyszülő) és kiderül, hogy halálos beteg, és mondjuk  felvesz egy jóó nagy hitelt (amit mondjuk még tud) azt szépen elszórakozza, hogy legalább az élete utolsó napjai szépen teljenek, majd meghal, akkor ki az istennyilával fizettetik ezt meg? vagy hogyan járnának el ilyen esetben (a dr. House-ban volt egy ilyen, hogy kiderült, hogy a csaj rákos, és nem volt senkije, még barátai sem nagyon, mert nemrég költözött át akkor oda)