Írások

[L.Mole]

Nem nagyon volt ihletem, sajnos a múzsa nem csókolgatott mostanában túl sûrûn, ezért annyira nem tudtam kifejteni az alapgondolatot, mint amennyire szerettem volna.

Hülye egy találmány ez a gondolat: Folyton ott kering az ember fejében mikor nem kéne, aztán amikor szükség lenne rá akkor meg képtelenség megragadni.

Ezt persze csak általánosságban mondom, mert amit írtál az nekem teccett
 

[kisvirag]

A másik felemnek...

arigato gozaimasu

[L.Mole]

Barátaimnak, akiket soha meg nem ismerhettem

Hol áll a bál,
Ritka-roppant,
Harsány rigómadár száll.

Törött hamvak
hosszú erdeje
Merre lassú repte viszi.

És mit keres
Meg nem leli,
Mert midõn a földet nézi...

...a csõrében cipeli.

[Orion]

Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

[L.Mole]

Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

Ámen!

[L.Mole]

Egyedül vagyok. Egyedül-társaságban, a tömeg örökös illúziójával a jobbomon. Virtuális falfirkát gyártok, a virtuális falra: kipp-kopp --- ütöm a billentyûket, gyártom a magányt. Végig-végignézek a kihalt folyósón, a virtuális falak, virtuális falfirkáin. Melyik szól nekem, melyik ellenem --- már a gondolat is nagyképû részemrõl: Azt hinni, hogy csak nekem-értem-miattam írtak bármit a falakra, publikus láthatóságban, merõ önnön-önámítás. Néha azzal játszom, mikor a kipp-kopp meg-megáll, hogy arcokat társítok a firkákhoz, minthacsak nem volnék egyedül a huzatos folyósón. Hmm... Virtuális elhagyatottság. Ez itt nekem szól, amaz ott szintén, ezek egymással társalognak, emez meg csak mondja magának. Már a nem-virtuális lételemi ismerkedés sem ment meg ettõl a rideg üzenõfaltól, hisz virtuális magányomban az érintés nem materializálódik ezer kézfogás után sem. Fáj a gyomrom, és a szemem. Követem a friss iratokat a falon, mert minduntalan látni vélem az írókat, de mint szellemalakok tûnnek tova az érintésemtõl. Már nem megyek vissza --- ott már túl sötét van. Itt még érzem a kéznyomok virtuális melegét. A párom itt alszik mellettem. Most õ sincs itt, máshol jár - csak egy lélegzõ test. Ma már nem érinti meg senki a kezem. Kipp-kopp --- ameddig írok, legalább a gyomrom nem fáj úgy... Virtuális fájdalom. Az igazit már hátrahagytam. Lassan még azt is visszasírom. És senki nem fogja látni amint zokogok. A firka megmarad, a könnyek felszáradnak. Virtuális könnyek.

[Yakumo]

Szakítás jelenérzései

Ülök egyedül
múltam rámvetül
nem tehetek semmit érted
késõ mostmár, hogy értsed

Nem értetted meg akkor
szívem volt érted!
úgy véltem
te érted

Úgy érzem elbuktam
segíteni nem tudtam
Tudom szerettél nagyon
bennem megbíztál vakon

Ott voltam Veled akkor
nem ment mégse
nem tudtam még
én sem

Mindig szép emlék leszel
bármit is teszel
Kívánom legyen boldog az életed
ezt szeretném én, Neked!

Akkor
szerettél engem,
szerettelek Téged
mit tettem,
csak Érted

Most
vége

[Necrid^]

Nagyon jó Yakumo

[Yakumo]

Nagyon jó Yakumo

Köszönöm Omar-san! (csak a kedvem tré)  

[Zanador]

Elsõ versed? Vagy volt már másik is?
De jó lenne, ha feléledne ez a thread!

[Damnatus]

Nem rossz Yakumo!

[L.Mole]

De jó lenne, ha feléledne ez a thread!

Rajta, rajta! Együtt sikerülhet. Az egyetlen Topic ahol az ember bármilyen érzést megoszthat másokkal. Egyszerûen imádom!  
Yakumo: Írd ki magadból! Ne csak a szépet; a dühöt is, meg a magányt is. Amíg teljesen ki nem ürülsz...

[Yakumo]

Köszönöm. Elsõ versem, amit tényleg versnek írtam. Nem írtam még soha ezelõtt. Ezt is csak az élet ihlette és most kijött belõlem.
1ébként fogalmam sincs a rímekrõl igazán és a szótagszámokról stb. De azért remélem tényleg tetszik és jó valamire.
Jut eszembe: írtam már egyszer egy kis poén verset öcsémnek karácsonyra régen. Az legalább ellensúlyozná ezt. Feltegyem? (bazz, nem találom:( , ha meglesz felteszem)

Kis.Vakond: Sir Yes Sir!  

[Damnatus]

Mindent fel lehet tenni nyugodtan. Legrosszabb esetben azt mondjuk, hogy nem jó.

[Zanador]

Mindent fel lehet tenni nyugodtan. Legrosszabb esetben azt mondjuk, hogy nem jó.

Volt már ilyen?
Yakumo: az még szerintem azért látszik, hogy elsõ, de addig örülj, ameddig nem láttad, hogy én hogy kezdtem. Amúgy meg elég sok szabadvers volt már itt korábban, és emiatt nem ritka, hogy szótagszám rendezetlen ( ). És igen, bármi jöhet, vicces, komoly, ami van.

[Damnatus]

Nem volt még, de lehet!
Szótagszám miatt én már nem is szólok.

[Yakumo]

Volt már ilyen?
Yakumo: az még szerintem azért látszik, hogy elsõ, de addig örülj, ameddig nem láttad, hogy én hogy kezdtem. Amúgy meg elég sok szabadvers volt már itt korábban, és emiatt nem ritka, hogy szótagszám rendezetlen ( ). És igen, bármi jöhet, vicces, komoly, ami van.

Thx a megértést. Tényleg nem írtam még ilyet, most is csak úgy, hogy Reply-oltam egyet, beírtam és elküldtem. Kb. 10 perc volt a "megírása", bár ha tovább gondolkozom rajta, akkor se lett volna jobb.
A szabadvers megfogalmazás tetszik, azt hiszem a jövõben ezt az irányzatot követem, lévén mást nem tudok.

[Damnatus]

Tanuld meg a versformákat, és fogsz tudni írni abban is!

[Rounin]

Tanuld meg a versformákat, és fogsz tudni írni abban is!

Támogatom az ötletet De csak mert nem szeretem igazán a szabadverseket Viszont a hangulatot szépen át tudtad adni -_-

[Damnatus]

én azért támogatom, mert a forma is nagyon sokat el tud mondani, hozzá tud tenni a vershez.

[Meske]

Két rövidke versikét tennék itt közzé, amik szerintem amilyen rövidek, olyan ütõsek... :

Imádság

Szállj, szállj hozzám lélek,
Szívem dobban érted!
Mikor már nem dobban,
Ott fenn leszek véled,
S nem itt a pokolban.


A következõ versikét osztálytársamnak írtam a szalagtûzõre, és az eleje azért hasonlít az "Egyszer véget ér..." kezdetû dal szövegére, mert az osztálymûsorunkban ezt elõadtuk, s a vers írása közben nagyon benne volt a fülemben...

Egyszer elmúlik a csend, az élet, a hang.
Egyszer véget ér, mi volt, mi lesz, ami van.
Talán észre se vesszük, messzire mentünk.
És valahol a távolban lepihentünk.

[Pirula]

Édes mákonyban
ázott liliomként ad
bús álmot nekem.

[Damnatus]

Jók! Bár az Imádság formáján lehetne még finomítani, csiszolgatni.

[Zanador]

Várok minden bátor jelentkezõt, aki vállalkozna rá, hogy megmentse ezt a threadet. A jutalom dicsõség és hirnév, jelentkezni a cél érdekében felhasználható bármilyen eszközzel/fegyverrel lehet. Ezenkivül szükségünk lesz olvasókra is. A két státusz nem zárja ki egymást. Aki alkalmasnak érzi magát a feladatra, az jelentkezzen. Aki nem érzi alkalmasnak rá magát, az is, mert azt majd az "olvasók" fogják eldönteni. Gyülekezõ itt, amilyen hamar csak lehet!


Elveszett!
Az utolsó lágy hang a némaságban,
A csend a legnagyobb zaj közepén,
A szó, amit a sötétben is láttam,
A harci kürt a szükség idején.
Elveszett
Valahol az út porában a lábnyom
Az égrõl a csillagfény,
És valahol ezüst szárnyon
Egyre távolabb viszi a szél.
Elveszett
Nem találom, hová ment?
A Múzsám, vissza várom.
...
Marasztald, ha megtalálod
Elvesztem

[kisvirag]

[Zanador]

kisvirag: köszi

Nah, tovább gondolkodtam, hogy mi is lehet a nagy pangás oka ebben a threadben, amikor az összes többi nagyjából megy. Persze, ez egy időszakos téma, vagy van vers, vagy nincsen, de azért itt már kezd túl nagy lenni a szünet. Úgyhogy megkisérlem kicsit interaktivabbá tenni, egyszersmind valami olyat alkotni, amire emlékezetem szerint nem vállalkozott itt senki még. Remélem sikerült olyat alkotni, ami mindenkinek megragadja a fantáziáját, és ezen felül szórakoztató is:

1____ 2__ 3_____
4____ 5___ 6_____
7___ 8__ 9_____
10____ 11____ 12____

13_____ 14_____ 15_ 16_____
17____ 18_____ 19______
20___ 21___ 22_____ 23____
24____ 25____ 26____

27____ 28_____ 29____ 30___ 31____
32___ 33__ 34____ 35____ 36____
37_ 38__ 39___ 40____ 41___
42_____ 43_____ 44_____

1:főnév 2:névelő 3:főnév
4:felkiáltás 5:tagadás 6:ige
7:határozó 8:ige 9:határozó
10:ige 11:kötőszó 12:ige

13:mn 14:fn 15:n.e. 16:fn
17:jelző 18:fn 19:mn
20:tagadás 21:ige 22:ksz 23ige
24:mn 25:fn 26:ige

27:mn 28:fn 29:n.e 30:fn 31:hat
32:hat 33:fn 34:ige 35:hat 36:fn
37:ksz 38:n.e 39:fn 40:nsz 41:mn
42:hat 43:fn 44:ige


Engedjétek szabadjára a fantáziátokat és csak jussanak ezek a sorok az eszetekbe. Minden helyzetbe alkalmasak, és annyi különböző érzelmet tudnak kifejezni, amennyit csak el tudtok képzelni együttvéve. (elnézést mindenkitől, nem vagyok egy nyelvész, de az esetleges helyesirási hibák jelzését szivesen fogadom). Haladó fantáziálók akár el is hagyhatják a második felét.

Aki esetleg úgy érzi, hogy ez még mindig fejleszthető, azzal szeretném megosztani a kedvencemet. Nem én irtam, én csak közreműködök benne, de a felolvasásokat nagyon élvezem:




[COLOR="White"]...[/COLOR]

[Ramiz]

Vers sablonra

Magány, a sátánom
Ó nem fakul!
Kegyetlenül karmol, dühösen
Marcangol és harap...

Néma egyedüllét a hátasa,
Örök álcája hamis -
Nem látszik vagy hallatszik:
Hideg homok pereg.

Borzongató csend - a kedvesem itt
Mindig semmi volt... körülöttem karjai
és a nevetése csupán éber
álmomban, fejemben létezett.


---------------------
(Hát ez nem sikerült.)



Topik felélesztése. Igaz, most néztem be hosszú idő óta. Verselni sosem tudtam. Viszont van kettő novellám. Egyik majdnem kész (Husadék), másikat (Dubarek) nem tudom, hogy valaha is be tudom-e fejezni. Nagyon személyes... a történet epizódikus, de mindig egy kicsi (vagy nem is olyan kicsi) benne van magamból, és talán öregkoromig lesz mit beleírni... és úgy érzem, hogy Dubarek, a főhős, bár nem én vagyok mindenben, de sokban, szóval úgy érzem, hogy ő létezik... életre hívtam az első fejezettel, és néha érzem, hogy vádlón néz engem, és meg kéne semmisítenem örökre, hogy békében nyugodjon. Mert Dubarek nem boldog, régóta nem. De nem tudom megtenni... valahogyan megkönnyebbülést hoz, ha valami, ami bennem van de én se mindig tudok róla, megírom, és belekerül Dubarek világába... de ez talán nem korrekt vele szemben... mit gondoltok? (...még halálom előtt biztos el kell pusztítanom...)

Mindenesetre akármelyikből tudok betenni elejükből részletet, bár amúgy sem túl hosszúak, Dubarek 9ssz 20 oldal körül járhat és már tudom, mi fog most történni...  Husadék rövidebb talán, és mindjárt vége a második fejezettel, de kerek résznél van vége az elsőnek is (anno az iskolaújságba írtam). Erősen Boris Vian hatása alatt álltam, amikor írtam (Hullasztó/Szívtépő), amit nem is tagadok.

Szóval én most egyelőre ennyit tudok kínálni.

[Rounin]

Idõt kérek kicsit és meglesz Talán

[Aephidon]

Valakinek sikerült elolvasni a mesémet (link jónéhány posttal feljebb)? Jó, oké, tizennyolc oldal meg pdf, meg még nem teljes (kb. 20%-nál járok) nade akkor is...

[Zanador]

Aephidon: elkezdtem, valahogy korábban átcsúsztam rajta. Szerintem vannak bene nagyon jó ötletek, amiket más formában jól ki lehetne hozni. Ez a krónikaszerû közlés is érdekes, de a részletesebb kifejtés talán javithatna a dolgokon. Másrészrõl viszont annak ellenére, hogy nem vagyok az érzékeny emberek közé tartozó, ebben valahogy mégis belekerült néhány dolog, amit nem szeretek igazából. Ez egyéni vélemény, kidolgozva még akár jó is lehet, éppen a nemtetszésemet kihasználva érhet el jó hatást. Most a felénél járok, és egy darabig nem is fogom tudni tovább olvasni, de majd ha befejezem, még szólok.

Ramiz: na ezzel megleptél. Kicsit tényleg siettetett, de attól még nem gondoltam volna, hogy bárki is elõáll egy válasszal ilyen hamar. gratulálok.
Igy, hogy meséled Dubareket, gondoltam én is beirom az én ehhez hasonló dolgaimat. Nem történet szereplõiként, hanem a mindennapjaimban volt 5 szereplõ, akiket én találtam ki (azt hiszem). Ezért egy kicsit nem ide tartozik, de talán elfér: õk elméletben a látásmódom 5 különbözõ részét jelentették, akik segitettek különbözõ módon megközeliteni valamit. Leegyszerûsitve ilyeneket mint: lassú megfontoltság, célratörés, hatékonyság, mások helyzetébe a beleélés, kétkedés és végül az 5. volt az aki talán én lennék, ha jobban csinálnám a dolgokat (ebben nem vagyok biztos). Mindegyikõjüknek megvan a saját jelleme, alakja, hangja, és bár évek óta nem hivtam õket, néha elõ-elõjönnek, és a rájuk jellemzõ módon szólnak hozzám, adnak tanácsot, ha valamit nem tudok. Egyvalaki nem került elõ: az 5. a sorból. Hogy jelent-e ez az egész valamit, azt nem tudom. Hogy mit tudok csinálni, azt nem tudom. Szóval Ramiz, ha rájöttél, hogy ez hogyan mûködik, akkor szóljál nekem, ha lehet. elõre is kösz.