Írások

[Lazzaret]

Szerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt.

Nem igazán inkább gondolkodva kérdem és izgatottan várom a választ
De ennél jobbat nem tudtam ezért volt a 3 "?" jel:)
Egyébként köszi hogy rámutattál ere a hibára. Több elolvasás után nekem sem tetszet az eredeti.

Arigatou!

[Lazzaret]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

[Aephidon]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

Én azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...

(Elég sok mindenrõl tud beszélgetni két középsulis csaj: pl. sorozatok, pasik (pl. "a 11/C-be jár egy magas szõke srác, nemtod' hogy hívják?"), bulik, mozi/filmek, a köcsög tanárok, "rohadt sok a tanulnivaló", vagy valamilyen közös program tervezése, vagy annak konklúziójának megbeszélése, stb... Vagy egyszerûbb, ha valahogyan megkérdezel egy középiskolás lányt, hogy mirõl szoktak trécselni!)

[katz]

Én azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...

Detto. Ha nem görcsösön arra a jelenetre koncentrálsz, hanem másfele tereled a gondolataidat, pl továbbirod a novellát és alszol egyet a témára, akkor elõbb utobb be fog villani néhány hasznlható ötlet.

[Ramiz]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

Én ilyenkor vagy kihagyom a jelenetet (beszélgetnek, de hogy mirõl, azt nem tudjuk - én úgyis átugranám a két gimnazista csaj beszélgetését ), vagy valami hatalmas állatságot írok, az legalább érdekes, meg ha nagyon oda nem illõ lesz, akkor utólag könnyû jobbra cserélni.

[Shinwa]

Olvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be

[SIZE="4"]Tébolykeringõ
[/SIZE]
Litánia - sötét sikoly,
mi felszáll az Égbe
s a Mennyekig hatol,
miközben vérzõ szívem zokogva zakatol...

Arcomon jeges könnypatak lángol.

Sikoly? Könnyek? Tépett vicsor.
Fájó fohász, mi az égig kiált!
az Úrig hatol,
minden akadályon áthágva
sebesen.
Minden sóhajjal ép elmém keresem.

Sómarta seb az arcon -
utolsó imám rémülten
mormolom.
Aszott karok ölelnek;
hiába
tagadom!
Itt a mostohám; csak benne bízhatom.

Agyamba Fény hatol. Feszít!
Ám az önvád ereje semmit
sem veszít.
Gazzal benõtt hantomon
hattyútetem rikít.
Tömény borzalom.

Talán, ha gyertyám pislogása
elvéti szokott ritmusát
s "ragyogása"
többé nem melegít -
akkor lesz boldogsága
a kebelnek,
amit nehezít.

Míg opál jégcsapként
fakad szemedbõl
veríték,
hogy sirassa torz
álmom viaszos
dicsfényét..
csak álnok pótanyám leli bennük örömét.

Félek, hóhérom közönyös.
Hiszen õ az Élet,
ha miatta szenvedek
s nem nyugodom:
nem számít.
Neki mindegy.

Törött szavak, csorba betûk,
Kimondtam hát; mind elrepült.
Értelmüket ne keressed.
Nincs az nekik. Sosem leled.

[Ramiz]

Négy észrevételem lenne.

1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni.
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod!

[Shinwa]

Négy észrevételem lenne.

1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni.
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod!

1. Valóban nem illik, talán szándékosan azért is csináltam így, hogy megakasszon, kizökkentsen? Nem tudom. Nem voltam magamnál Nos, javítva egy talán jobbra?
2. Eleget láttam. NEM AKAROOOOOK
3. A történet mögötte nem érzékeltethetõ indiszkréció nélkül Szóval bocsika...
4. Angel Sanctuary. Köszöni szépen

[Zanador]

1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy.
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

[Shinwa]

1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy.
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

1. Már javítva menetközben^^
2. Akkor legyen második is... Bleeeeee
3.

[Mirror]

Meleg van, de így ebéd után, elterülve a fák alatt kevésbé zavaró. Elõször odébb szerettünk volna letelepedni, de a környék diszkét dögszagot árasztott - nem óhajtottuk fellelni az eredetét... A környékbeliek barátságos emberek: a kanyarban elhaladva olykor elkurjantják magukat, hogy "ébresztõ". Jó volna aludni egyet. Végül is, holnapra ígértük magunkat. A nehézlovasság se mindenható. Nem éjfélkor kellett volna lefeküdni. Örökbecsû megállapítás - sose tartom be. De legalább nem együl vágtam neki a pusztának ezúttal. Erõs a de ja vu-m így is: a dögletes forróság és a cseh gumik egymáshoz való viszonya ez úttal se túl baráti - megint ki kellett cserélni a hátsót. Bár "akkor" könnyû felszereléssel haladtam, amikor szitává szakadt tavaly a szellempályaudvar mellett. Túl mohó voltam, nem kellett volna feltöltés után egybõl teljes gázzal menni. Bezzeg reggel, a benzinkút szét volt dúrva, úgyhogy a szokásos 11 kilométer helyett 30-at kellett megtenni teljes felszerléssel nulla nyomáson. Addig nem is volt gond, míg rá nem értünk a fõútra. Pedig olyan jó volt adni egyet a lovaknak - legalább ezútta egy benzinkút mellett ment ki belõle a luft. Utána következett a túra hátralevõ része. Átjutottunk Hajdú-megyébe, az eddig se túl sûrû településhálózat megszûnt létezni. Semmi már, csak szántóföld és az aszfaltcsík. Mert az se mindegy. Van síma és bordásra öregedett. Meg van az a kavicsos, ami ilyenkor olyan, mintha ragasztót kentek volna rá - a bordás gumikat magához szögezi.
Rálépni az Útra a világ legnyugisabb dolga: tekersz, és gondolkozol. Van idõ. Zene nincs, mert úgyse hallanád a szél zúgásától. Szélcsend van. Legalább ez nem zaklat. Életem elsõ nagy útján jártuk meg a nyugati széllel - oda-vissza oldalba kapott minket, összesen 40 kilométeren kaptuk hátba, de akkor meg is lovagoltuk rendesen. Most csak por és meleg. Tücskök.

Csillagos az ég, sok apró pötty az égen, néha felvillan egy-kettõ, olykor mûhold megy el fölöttem. Kukoricás éjszaka. A szúnyogok ennivalóak - ha ki merném nyitni a számat gyönyörûen megvacsizhatnék... egyelõre nincsenek béka-ambícióim. Valahol a közelben lehet egy tanya, mert emberi beszédet hallani. Idõnként egy kocsi is elmegy az úton a susnyás túlfelén - remekül álcázva vagyunk. Sikerült két órát aludnom, most rajtam a sor, hogy fent maradjak éjfélig. Az út eddig elég kellemes volt: a delelõ után a másik tartalék gumim is elszállt, megolvadt a közel negyven fokban. Most valami kínai vacak van bent, amit a társam hozott. Azért vettünk még két gumit a következõ faluban - nem akarok megint csereberélni hátul!!! A Hortobágy viszont mesés. Szürkemarha egy deka se, viszont igazi embermentes placc. Fél órán át haladtunk mire szembejött velünk egy kocsi. A bent ülõk majd kiestek az ablakon az integetésben, nyomták a dudát is rendesen. Vendégszeretet:) A szikes pusztát mondjuk nem értem: tucatnyi csatornán jöttünk át eddig, az egyiknél volt a szokásos csokievési pont. Láttunk képzõdõ viharfelhõt is, elég érdekes volt, ahogy emelkedett és morajlott. Szerencsére nem felénk jött... A Hortobágy azért betett - 180 kilométer után már nem bírtam tartani a tempót, kértem, hogy erre a napra legyen vége, nem kaptam levegõt. Furcsa, folyton szomjasak voltunk, de a víztõl már undorodtunk. Nem tudom, hány literrel ittam ma, azzal nem volt gond. A gumik is kaptak. Hogy leszállt az éj kellemesen nyirkosra fordult a levegõ, szeretem a párát.

Pára lengi be a síkságot, elemi erõvel zúdulunk bele a ködpamacsokba. Még nem érzem a kómát a kelõ Nap kósza fényeiben - pedig a második õrködési ciklusom végén majdnem elaludtam. Egy óra alatt összepakoltuk a táborhelyet, majd kissé leragadtunk a mocsárba - az út egyszer csak elfogyott, de így is megtaláltuk a hidat. A Száguldó Ócskavas nem is ragadt le, elvitt egészen a betonig, de a Magas gépe megpluttyantotta a gazdját. Hiába nagy nehéz ormótlan dög az enyém, elég drabális ahhoz, hogy az ilyesmi meg se kottyanjon neki.

Vonaton zötykölõdök valahol a Nyírségben. Nyíregyházáig bírtam a távot. Jó volt: lejtett az út egészen a városig, hajráztunk egy óriásit, de a kétnapos kialvatlanság miatt Sóstónál feladtam, nem lettem volna képes beszámíthatóan viselkedni tovább. Pedig elég jól nyomtuk, még egy traktort is leelõztünk. A mechanika nem élvezte a sár társaságát, olykor kiköpött egy jó adagot az útra. Hétkor reggeliztünk valamelyik Hajdú nevû városban. A hajónaplóban benne van úgyis. Magasnak a Fõiskola elõtt végre kicseréltem az elsõ gumiját - még tegnap futott bele egy tüskébe a második defektemnél, de kibírta 20-kmenkénti pumpálással. Ismerõs. Tavaj, útban szolnok felé én is így jártam, csak akkor a pótgumival. Öcsödnél nem mertem megállni, csak akkor, amikor kiértem a faluból. Az a híd eszembe juttatta a Cool Túrát erõsen, de egy arra járó kombájn megnyugtatta a kis szívemet - talán nem alattam fog összedõlni. Vakarózok. Nyamvadt szúnyogok...

Körforgalom. Át, jobbra, elõre. Elméletileg erre kell jönni. Ha ez Alföld, akkor megeszem a kalapom (nincs kalapom, fehér bézbólsatyeszom van, a feketér ráapplikáltam a zseblámpát, éjszaka jó szolgálatot is tett) - ez teli van mindenféle dombokkal. Asztalsímaság mi?! Fel-le. Csak a gumik bírják... A meleg a szokásos, de ezt a nyomvadt kis 12 km-t bírjátok ki.

Célpont elérve. Hm. Ez biztos nem az. Fel kellett volna írnom!! Ez a lelkészlak! Körbenézek. Nem, ez az a szám. Képtelenség. Jé, nincs térerõ... Felmegyek a soros kupac tetejére. Szolíd cirpogás, mûködik. Hm. Uff. Még sose éjszakáztam lelkészlakban. Érdekes másfél napnak nézünk elébe... Lényeg, hogy végre aludni tudjak. Meg van egyfajta bukém is. Esetleg enni se ártana. Nem, most szunya kell. És lõn...

[Mirror]

Olvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be
.[/CENTER]

Jó. A pótanya sokkal jobban passzol. A hangulat szépen átjön, szép expresszionista gyöngyszem tanúi lehetünk. Az igék jól passzolnak össze (megfelelõek a megfelelõ helyen, nem teszik dagályossá nehézkessé az amúgy áramvonalas stílust), fel se tûnik, mennyi van belõlük - õk adják az egész mû gerincét, súlyát. Ritmika és forma szerencsésen találkozik, egyik a másikat támogatja. Az utolsó versszak sehogy se passzol a szerkezetbe, azonban ez jó, hiszen egyfajta költõi kiszólást tükröz. Mottó, vagy narrátori szerep, egyre megy. De valami akkor is hiányzik belõle.

[Shinwa]

Jó. A pótanya sokkal jobban passzol. A hangulat szépen átjön, szép expresszionista gyöngyszem tanúi lehetünk. Az igék jól passzolnak össze (megfelelõek a megfelelõ helyen, nem teszik dagályossá nehézkessé az amúgy áramvonalas stílust), fel se tûnik, mennyi van belõlük - õk adják az egész mû gerincét, súlyát. Ritmika és forma szerencsésen találkozik, egyik a másikat támogatja. Az utolsó versszak sehogy se passzol a szerkezetbe, azonban ez jó, hiszen egyfajta költõi kiszólást tükröz. Mottó, vagy narrátori szerep, egyre megy. De valami akkor is hiányzik belõle.

Nocsak.. hm-hm. Meglepõ "beszólás" bár ellenemre nem volt

Az a valami. Ahem. Nos, az szerintem belõlem hiányzik jó ideje, de nem bánom. Amim van most, csak a formára volt elég. Több sose legyen azon áron, hogy bírjam azt a _valamit_.

[Mirror]

Nocsak.. hm-hm. Meglepõ "beszólás" bár ellenemre nem volt

Az a valami. Ahem. Nos, az szerintem belõlem hiányzik jó ideje, de nem bánom. Amim van most, csak a formára volt elég. Több sose legyen azon áron, hogy bírjam azt a _valamit_.

lehet, hogy nem is baj, hogy hiányzik valami belõle... lehet, hogy minden benne van, csak éppen az olvasás után ilyen élményt is kivált az emberbõl...

edit: a pszichológus helyett miként lett pótanya, az már jobban izgat... hmm... emlékeztet a Fõnökasszonyomra... (mármint a pszichológus-pótanya kapcsolat)...

[Shinwa]

lehet, hogy nem is baj, hogy hiányzik valami belõle... lehet, hogy minden benne van, csak éppen az olvasás után ilyen élményt is kivált az emberbõl...

edit: a pszichológus helyett miként lett pótanya, az már jobban izgat... hmm... emlékeztet a Fõnökasszonyomra... (mármint a pszichológus-pótanya kapcsolat)...

Még elpirulok... pedig csak a tükörképem bókol x3

edit reply: õõõ.. fentebb a mostoha ölel (aszott karokkal.. ez enyhe lökés az olvasón a Halál, mint kép felidézése felé) akit persze a költõi én tagadna, ám hiába. Így jött a pótanya, szóismétlés elkerülése végett. Mostoha=pótanya=aszott karú nemkívánt személy/fogalom.
Valami ilyesmi. Mint mondtam, nem voltam magamnál, az utolsó 4 sorra tisztultam társalgásképes állapotba.

[Ramiz]

Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

Én mindig megmondtam, ami meg olyan volt, hogy inkább ne, azt meg nem postoltam. Csak furcsa, hogy valaki postol egy nagyon személyes, lelke mélyébõl felbuggyant verset, de elmondani, hogy mi történt, már személyes...
Most egy kicsit erõs, "Mirror-os" () hasonlatot mondok: mintha az örömlány szolgáltatásainak örömében nyújtana a pénzért, akár minden nap, de hetek után sem adna soha egy búcsúcsókot az ajtóban, mert õ tisztességes nõ.

[Rounin]

Én mindig megmondtam, ami meg olyan volt, hogy inkább ne, azt meg nem postoltam. Csak furcsa, hogy valaki postol egy nagyon személyes, lelke mélyébõl felbuggyant verset, de elmondani, hogy mi történt, már személyes...
Most egy kicsit erõs, "Mirror-os" () hasonlatot mondok: mintha az örömlány szolgáltatásainak örömében nyújtana a pénzért, akár minden nap, de hetek után sem adna soha egy búcsúcsókot az ajtóban, mert õ tisztességes nõ.

A vers maga csak egy igazgyöngy, ami a lélekbe került külsõ test végett alakult ki ;>
Önmagában csak egy szép kõ a kívülállónak.

Amúgy a háttere a versnek? Az sokszor nagyon bonyolult és akár napokon keresztül lehetne (kellene!) magyarázni, mi miért és hogyan.

Egyszerûbb leírni és mindenki olvassa el _magának_

[Zanador]

A vers maga csak egy igazgyöngy, ami a lélekbe került külsõ test végett alakult ki ;>
Önmagában csak egy szép kõ a kívülállónak.

Amúgy a háttere a versnek? Az sokszor nagyon bonyolult és akár napokon keresztül lehetne (kellene!) magyarázni, mi miért és hogyan.

Egyszerûbb leírni és mindenki olvassa el _magának_

Egyetértek. A vers megold két problémát is:
1. Elmondani gondolatokat és érzéseket (ami önmagában is nehéz néha) mindenki számára bemutatható formában, és mégis megõrzi az esetleges titkokat.
2. Másrészt vannak dolgok, amik olyanok, hogy ezer szóban, vagy sehogy. Ezek is kifejezhetõk verssel.

[Ramiz]

Könnytelen szenvedéssel
A görcs-test megfeszül
És a szellem féregként
        tekereg a horgon,

De ha szebbé válik az, ki
Magából rosszat szül
Ezt a fájdalom-terhet
       magammal hordom.

Tessék. Itt van egy gyöngy, amelyet hosszas emésztés után termelt ki szervezetem és én végre kiraktam magamból. Lehet tippelni a mély lelki tartalmat mögötte. Holnap elárulok mindent, kitárulkozok és kipakolom a bensõmet ezzel kapcsolatban.

[Rounin]

Egyetértek. A vers megold két problémát is:
1. Elmondani gondolatokat és érzéseket (ami önmagában is nehéz néha) mindenki számára bemutatható formában, és mégis megõrzi az esetleges titkokat.
2. Másrészt vannak dolgok, amik olyanok, hogy ezer szóban, vagy sehogy. Ezek is kifejezhetõk verssel.

1. Ámen.
2. Igen, és megvan az a kényelmes, óvó tudat, hogy csak TE érted igazán; s esetleg az, akinek szól. Bár õ már nehezebben.

Ramiz:

O.O A fõvárosi ifiúr bizony tényleg gyöngyöt termelt. Méghozzá érthetõt-világosat. Mint valami keleti tanmese

[Ramiz]

2. Igen, és megvan az a kényelmes, óvó tudat, hogy csak TE érted igazán; s esetleg az, akinek szól. Bár õ már nehezebben.

Hehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.

[Rounin]

Hehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.

Nekem is van bleeeeeeeeeeeee

Még szép hogy vicceltél. Igenis van férfiaknak szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-útálós ver.. oops, ilyet nem írtam Fene, hülye ellentmondási kényszer :/

Amúgy.. mint mondtam: ESETLEG!!!!! AVAGY NÉHA, OLYKOR *nagy levegõ* és nem alapfeltételként Érteni pedig nem mondanivalót, hanem hátteret értettem, de megint nem fogalmaztam elsõre érthetõen (postszapurolati alaptétel ).

[Zanador]

Hehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.

Kevés verset irtam úgy, hogy "na ez most valakinek lesz". És nem csak nõknek, hanem barátoknak is, de folyton el kellett magyarázni õket, mert senki nem értette egyiket se igazából... Talán ezért is volt végülis ilyen kevés.. De ezek itt nem olvashatók, egyiket se raktam fel.
És, hogy olyanból amit még én se értek? Hehe, engem azért nem múlsz fölül, de egy döntetlenben kiegyezhetünk. Általában azért értem a saját képeim jelentését és utalását, de volt már olyan, hogy lövésem se volt, hogy mireföl van ott valami, ahol. (azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)

[Mirror]

Kevés verset irtam úgy, hogy "na ez most valakinek lesz". És nem csak nõknek, hanem barátoknak is, de folyton el kellett magyarázni õket, mert senki nem értette egyiket se igazából... Talán ezért is volt végülis ilyen kevés.. De ezek itt nem olvashatók, egyiket se raktam fel.
És, hogy olyanból amit még én se értek? Hehe, engem azért nem múlsz fölül, de egy döntetlenben kiegyezhetünk. Általában azért értem a saját képeim jelentését és utalását, de volt már olyan, hogy lövésem se volt, hogy mireföl van ott valami, ahol. (azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)

hmm... eltévedtem, vagy itten bölcsész-kávézó nyílt?? Köllemes lilafüstös hangulat, széles bõrfotelek, szigorúan tarisznyás lányok, cappucino és rigójancsi...

[Ramiz]

(azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)

Akkor tényleg döntetlen.

Egyébként a fenti versemet megfejtettétek? Direkt nektek írtam! Na mindegy itt a mögöttes kútmély szellemi tartalom lélekgyöngy (de a vers nélkül semmit sem ér!): [COLOR="LemonChiffon"]kimentem a fajanszra és leraktam a macit[/COLOR]. (Csak hogy ellensúlyozzam a sok érzelmes verset. )

[Shinwa]

[SIZE="3"]Érvágás[/SIZE]

Dalra fakadó könnypatak
írja sikamlós
gyászdalát arcom
vásznára,
míg én két kézzel szórom
emlékeim bomló
elmém hantjára.

Tétova rímek kórusa zengi
az angyalok jöttét,
ám hamis remény
kél nyomában -
a fejnélküli szárnyas sereg
vezére rámnéz:
nyakán aszott koponya
vigyorog magában.

Hõkölnék hátra rettegve;
pánik tölt el
mérhetetlen rideg
hullámokban -
sírva nyüszít mélyen
gyermeklelkem:
nincs már szerelem
kedvesem karjában.

Sárkányom öleli véres
két tenyerem;
sminkjének forrása
karomon zokog...
Amint utolsó cseppje
is lepereg:
órámban nincsen már
több homok.

Csak a hangok kérdik
száz szólamú
kétellyel rikoltva:
Biztos igaz?!
Megkérdeném, de nem
merem. Talán
igazam van
.
.
Ezt tudni..
..nem akarom.

[Bruce]

Jé, úgy néz ki hogy azért nem hal meg ez a topic
Bár... Ramiz verse jól példázza az irodalomórák feleslegességét. Mert ugye ott azt tanítják (nálunk legalábbis így volt) hogy a költõ ezt és ezt gondolta, amikor írta. De ez kiváló példája annak, hogy a vers mögöttes tartalma mennyire nem egyezik a kívülállók magyarázataival

Ja, és ha már itt vagyok, ezt is megosztom a nagyérdemûvel.

---------------------------------------------------------
Tábortûz

A piactér a késõi óra ellenére is teli volt élettel. Nagy ünnep volt ma: Tavaszköszöntõ. A tér közepén ott állt az Ezeréves Fa, melynek elsõ rügyei jelzik az ünnepi hét kezdetét. A hetedik nap pedig a vigasság napja, mikor nem lehet szomorú senki – s mikor a hajadon lányok kérik meg a férfiak kezét, nem fordítva, mint általában. Csak egyvalaki bámulta komoran a táncoló tömeget: egy vándor dalnok. Csak hosszú, éjfekete haját nem rejtette el az a bõ, sötét köpeny, amiben érkezett, és ami soha le nem vett, szomorú arcát még az ünneplõk tömege sem tudta felvidítani. Átutazóban volt, de a falusiak rávették, hogy maradjon legalább eddig az estéig. Úgyis rég járt erre magafajta szerzet, legalább mesél majd valamit a tûznél, hisz ritkán jutnak idáig a hírek. A dalnok könnyen elfogadta az ajánlatot, hisz már rég úton volt... és ez a falu is rég halottnak hitt érzéseket élesztett fel benne.

Késõbb, mikor már elcsendesedett a tér, és a mulatság átadta helyét a csendesebb szórakozásnak, a dalnok is odaült a tûzhöz, és elõvett egy sípot, majd fújni kezdte. Gyönyörû-fájdalmas dallam szökkent elõ a kis hangszerbõl, s a tûz körül ülõk rögtön a varázsa alá kerültek. Egyik sem szólt, elég volt ránézniük a többiekre, hogy tudják, õk is ugyanazt érzik... sõt, látják...

Két ló vágtatása... Zöldellõ erdõn, virágos tisztásokon át... S egy lány csilingelõ kacagása. Egy sziklás vidék, mélyén tiszta, meleg vizû tóval, s egy szerelem emlékével...
Lángoló házakat láttak aztán, harcot, fájdalmat, gyászt. S az egykori ifjú, ki kedvesével versenyt lovagolt most nehéz harci paripán ült, és halált osztott. Követte a hordát, mely annyi szenvedést okozott. Sok mindent elfelejtett útja során, és közben hasonlóvá vált azokhoz, akiket üldözött. De egy képet sosem tudott kitörölni: a rettegést és gyûlöletet annak a szemében, akiért az életét adta volna.

Lassan abbamaradt a zene, de a hallgatóság csak lassan ocsúdott.
- Köszönöm... Még sosem hallottam ilyen szépet.
A dalnok felpillantott, s egy hajlott hátú, öregasszonyt látott maga elõtt. Szemeiben könny csillogott... Mélykék, szomorú szemei voltak, melyek mintha több évszázad fájdalmát tükrözték volna... Ki tudja, milyen öreg lehetett már.
- Ideje pihenni. – mondta a dalnok. – Holnap még hosszú út áll elõttem.
Lassan felállt, és elindult a fogadó felé. Már így is túl sokáig maradt... És mikor már az ágyában forgolódott sem tudott szabadulni azoktól a könnyes szemektõl. Épp olyanok voltak, mint azé, akiért réges rég akár az életét is odaadta volna.

Másnap korán kelt. Sietnie kellett, ha idõben el akarja érni a célját... A háború már közel volt, és itt még nem is tudtak róla semmit. A dalnok nem akarta hogy ide is elérjen a démonhorda. Ismét... Talán már nem is él olyan itt aki emlékezne rá, hogy valaha jártak erre, gondolta. Ám hamar rájött, hogy ez nem igaz...

Az öregasszony ott állt az ajtóban, mikor kilépett a fogadóból.
- Ismerlek. Igazam van?
- Nem hinném. Most járok itt elõször, s úgy hiszem utoljára is.
- Értem... kár. Azért... köszönöm a tegnap estét.
A dalnok még akkor sem mert hátranézni, mikor már rég maga mögött hagyta a falut. Nem akarta, hogy bárki is lássa õt könnyezni...
Aztán mikor már biztosra vette hogy senki sem látja, levette köpenyét.
- Így talán gyorsabb lesz... bár már rég nem használtam õket. – gondolta, s kitárta szárnyait. Hiába, aki démonokkal harcol, elõbb-utóbb olyan lesz mint õk. Neki szerencséje volt: csak külsõleg változott a háború alatt. S szárnyra kapott, szívében a háború végének reményével, és egy réges-régi ígéret emlékével: visszatér, amint vége a harcoknak.

Mikor a fiú és  a lány kiléptek az erdõbõl, az egykor békés falu lángokban állt. Bár már nyoma sem volt a támadóknak, a fejetlenség nõttön nõtt, s a lángok csak nem hagytak alább. Az Ezeréves Fa is lángra kapott pár helyen, de azt hamar eloltották... De az elsõ rügyeket már nem tudták megmenteni...


------------------------------------------------------------------

[Pirula]

Ratatatata
bumm bumm bang bang ratata
durr durr ratata.

[Pirula]

Cím:A költõ a világ nyomorúsága miatt meghasonlik magával és költészetével, és ezért nem akar többé a csengõ dalok útján maradni, inkább egyszerû földmûvesként szeretné élni életét, amíg le nem áldoz csillaga.

Nem alkotok én
Haikut többet soha
Mert a világ Fáj!

________________________
edit: A szerzõ ragaszkodott hozzá hogy közzétegyem:
A mû kevesebb mint 7 másodperc alatt született.

[Ramiz]

Bruce: ez egy josszabb mû részlete? Vagy legalábbis a dalnok egy olyan szereplõ, akirõl többet is írtál már?
Háború: modern haiku... komoly.

Cím: A költõ a világ nyomorúsága miatt meghasonlik magával és költészetével, és ezért nem akar többé a csengõ dalok útján maradni, inkább egyszerû földmûvesként szeretné élni életét, amíg le nem áldoz csillaga.

A haikuknak van címe?

edit: A szerzõ ragaszkodott hozzá hogy közzétegyem:
A mû kevesebb mint 7 másodperc alatt született.

Elég sok speed lehetett a srácban... nekem 7 másodperc csak ahhoz kellett, hogy a címet elolvassam.