Vallás, filozófia, ezoteria

Started by noriko, 2004-03-09, 22:07:48

Previous topic - Next topic

Mirror

Quote from: RamizHát nemtom... még sosem szidták komolyan, a "k.anyád" meg nem szó szerint értendõ. Különben meg magamra sem veszem fel a sértéseket, akkor másra miért venném? :lazza:

Belgáék szokták olykor alkalmazni, mint szép képet az ilyen önképek froclizására, mint az autós macsó (Gyaloglás vége), meg a focihuligán (Huszonkét férfi)... Vagy, ahogy a nagyok is megmondták: a katonák nem káromkodnak - õk így beszélnek. Szvsz nem csak a katonák tesznek így...:jee:
Max Raabe funclub
[FONT="Lucida Console"]MirrOrG - da inteGrateD Sir Dave & GuarDian francishe[/FONT]

Minden idõk legjobb mellékszereplõi:
1.: Stanley - Ford Fairline kalandjai
2.: Kirk - Gilmore Girls
3.: Muldoon atya - Horrorra akardva 3
(jé, elolvastam Chronos szabályzatát az aláírásokról... aszem mosmá kompatibilis)

Ramiz

Jókat írtál, mondjuk inkább a márkára koncentrálva, de én igazából nem arról beszéltem, lásd a márka nélküli példa.

Quote from: Mirror(inkább brand, de ebbe most ne túrjunk bele)
De, túrjunk bele! :)

Quote from: Mirror(sok bódog elsõ vizsgaidõszakot!:))
Rosszul érzem, hogy ebben némi kajánság van, uram? :D
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

Mirror

Quote from: RamizJókat írtál, mondjuk inkább a márkára koncentrálva, de én igazából nem arról beszéltem, lásd a márka nélküli példa.
De, túrjunk bele! :)
Rosszul érzem, hogy ebben némi kajánság van, uram? :D
A Brandrõl annyit, hogy az már jóval több, mint maga a márka, azonban egy marketinges ezt jobban el tudná magyarázni - én gpszichós vagyok, egy intézet, de másik szakcsoport:D Amúgy, az identitás szépségeire próbáltam én is rávilágítani, csak éppen a termékek oldaláról:) (a többit ugye már megtette a Ramiz-mester:))
Ramiz-úrfinak igaza van - szerencsére már elsímult az elsõ vizsgidõszak emléke: ragyavert kalkulus-analízis, retkes-tetves mikroökonómia (egy év múlva mondjuk rájöttem, mire jó, de addig...), bár az elsõ ötösömet szóban a dékánasszonynál kaptam elmélettörténetbõl:) Meg, az elsõ egyetemi szerelem szépsége is ide köthetõ:) (februárban aztán persze szépen le lettem fagyasztva, de akkor még nem sejtettem:))
Minden vizsgaidõszak más, az elején minden össze-vissza tart, mostmár kezdem érezni, hogy összefelé tartanak a dolgok (a sok tölteléken már kezdünk túl lenni:)), bár attól még állatt marad a dolog.
Az elsõ vizsgaidõszak vízválasztó - ma már bárkit felvesznek (ezzel vígasztaltam magam anno, bár az idei eresztés kissé extré' ebbõl a szempontból), szóval igazából ez után derül ki, ki is a legény a gáton. Sokan, sokféleképpen próbálják meg feldolgozni a stresszet közben. Vannak, akik egyedül maradnak, mások kondába verõdnek. Mivel én mindkettõt szeretem (csak egyedül tudok tanulni), ezért aztán ilyenkor megugrik a teflonszámlám... rekord sms ellõhetõ ilyenkor... bár, a net sokmindenért kárpóolja az embert. Félnaponta dugul el a frímél - nem tudja valaki, miként lehet onnan átirányítani gmail-ra a leveleket??? tom, ez off volt.
A többi viszont belefér a filozófiába:) (elvégre a filozófia elsõ féléves stunde volt...)
Max Raabe funclub
[FONT="Lucida Console"]MirrOrG - da inteGrateD Sir Dave & GuarDian francishe[/FONT]

Minden idõk legjobb mellékszereplõi:
1.: Stanley - Ford Fairline kalandjai
2.: Kirk - Gilmore Girls
3.: Muldoon atya - Horrorra akardva 3
(jé, elolvastam Chronos szabályzatát az aláírásokról... aszem mosmá kompatibilis)

syeren

Quote from: Mirror.... Vannak, akik egyedül maradnak, mások kondába verõdnek. Mivel én mindkettõt szeretem (csak egyedül tudok tanulni), ezért aztán ilyenkor megugrik a teflonszámlám... rekord sms ellõhetõ ilyenkor... bár, a net sokmindenért kárpóolja az embert. Félnaponta dugul el a frímél - nem tudja valaki, miként lehet onnan átirányítani gmail-ra a leveleket??? tom, ez off volt.
A válasz is off: szûrõk menüponton belül az átírányítás megoldható,
egyébként meg hatalmas elõnye a netnek hogy occssóóóó!!! :haha:
Én igénylem a társaságot, de egyedül jobban tudok tanulni....

Zanador

Off: a vizsgákkat legalább ebben a threandben ne emlegessétek, hacsak nem nagyon fontos. Én is gólya volnék, és ha igy folytatom, jövõre is az leszek. már van két gyakiv-m, szóval az idegállapotom romjainak megõrzése érdekében kéretik engem kimélni... Off vége.
A reklámokban tudatosan benne van az, hogy nem is magát a terméket, hanem egy életformát reklámoznak, amit te is szeretnél követni (vagy legalábbis rávesznek, hogy szeressed). Az újabb reklámokat nem ismerem, mert nem igazán nézek tv-t, de pl mindenki emlékszik olyan esetre szerintem, amikor a falmászó srác cipõjét és dezodorát próbálják rásózni mindenkire, pedig aki falat mászik, annak nem kell reklámozni, aki meg nem mászik falra (max a haveroktól), azt meg nem érinti, hogy a cipõ, amit megvesz erre is alkalmas. Vagy pl amikor a londini esõt is kibiró hajfestéket, vagy haj-akármit akarnak eladni. Hányszor voltatok Londonban az elmúlt héten? (aki 2nél többször, azt meg ki kérdezte???)
De igazából engem is elragad néha az a csodálatos életérzés, amikor végigmegyek az utcán a fullfekete ruhámban (perwol black magic), a szél felborzolja a másfél centis hajamat, és a lányok utánamfordulnak ("fogják meg! tolvaj!!"... nem tehetek róla, mindig összekeverem, hogy a telefonszámát akartam-e elkérni, vagy a telefonját eltenni..). Ilyenkor rájövök, hogy a reklámoknak igaza van: tényleg érezhetem magam filmszátárnak, bár ez senkit nem érdekel.

U.I: aki ismer, az tudja, hogy egy ilyen szöveget végig tudok mondani teljesen fapofával, vagy éppen átéléssel, de utána kidõlök a nevetéstõl)
Following the tracks of an angel.
Csak az életét hosszabbitja meg az aki ébren tölti az éjszakáit.
A pohár lehet félig tele, de a tár mindig félig üres...

Ramiz

Jó, akkor beszéljünk a halálról.
Szerintem is elég bunkón viselkedett a Rounin által említett kollega, de nem feltétlenül azért, mert nem nézett ki szomorúan, nevetgélt stb. Bár ez valamennyire elvárás, mint ahogy az is, hogy az ember olyan hatalmas közhelyeket pufogtasson, mint hogy "részvétem", "most már jobb neki", "találkozunk majd vele", "jó ember volt" stb. Nekem még mindegyik nagyszülõm él, így igazán közelrõl még nem éltem meg a halált, amikor a dédanyukám meghalt, akkor se sokat sírtam, és azt is csak félelembõl, mert amikor valaki meghal, minden élõnek eszébe jut, hogy õ is meg fog.
És én úgy gondolom, hogy a gyász alapja nem az elhunyt iránti tisztelet - nem mintha az nem létezne! csak nem ok a gyászra! minek gyászolni tiszteletbõl? -, hanem 3 másik dolog: a félelem és a szomorúság, hogy velünk is ez fog történni (emiatt pedig lelkileg gyenge dolog gyászolni), az önsajnálat, amiért elvesztettünk egy barátot/rokont (ez érthetõ, de nem kell túlzásba vinni, semmi értelme, és önzõ dolog - persze nehéz felülkerekedni, de erõsnek kell lenni) és a többi emberek szemében való megfelelés (pl "mit fog ez gondolni rólam, ha most három hétig nem busongó arccal mászkálok", ld. a kollega, aki nevetni mert... - ez viszont szerintem nem kéne, hogy ennyire befolyásolja az embereket...). Azt hiszem, blarke is valami ilyesmire gondolhatott (de nem biztos). A vallásos embereknek pláne nem kell szomorúnak lennie, hacsak nem biztosak benne, hogy a pokolra került a kedves rokon, ami elég nagy bizalmatlanságra vall, a nem vallásosoknak meg azért nem, mert aki halott, annak már mindegy. Ezért gondolom azt, hogy a gyász önzés, és csak keveset szabad belõle megengedni. Egyébként e héten hunyt el egy barátom nagyapja, akit ismertem is. Nem szomorkodott a barátom, amikor múlt héten találkoztam vele, és a nagyapja haldoklott. Persze sajnálta a fájdalmai miatt, de tudta, hogy hamarosan véget ér. Gyakran meglátogatták a kórházban. Amikor elhunyt, szólt nekem is (ezt kértem tõle), megmondta, hogy átadta az elköszönésemet. Nem mondtam semmi ilyesmit, hogy "részvétem". Tudtam, hogy õ is így érez, hogy õ is szerette az öreget, de nincs mit siratni most már, mert nem rosszabb neki (sõt a haldoklásnál sokkal jobb), és tudja, hogy nem is túl rövid élete volt, amit ki is élvezett, és azt gondolom, hogy ez az egészséges hozzáállás. A halál elhallgatása, és amikor elõjön, meglepõdés és instant gyász, addig is meglepõdni a többi ember "közönyösségén", aztán visszalépni ugyanabba a közönybe, ez a modern civilizáció és társadalom átka. Hasonló a helyzet, mint az öregség elhallgatásával: ma nincsenek öregek a filmekben, a reklámokban. A tipikus reklám-archetípusban, ahol a nagyi csokit ad az unokáknak, a "nagyi" általában a (vigyázat, trágár kifejezés!) "[COLOR="LemonChiffon"]k.rható[/COLOR] negyvenes" (elnézést a trágár kifejezésért, ezt így olvastam Para-Kovács Imrénél, és nagyon eltaláltnak érzem) kategóriába tartozik, mintha legalábbis szégyen lenne 60-70 évesnek és ráncosnak lenni...

Remélem senkit nem sértettem meg a gondolataimmal, ha így van, inkább kitörlöm.
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

kisvirag

szerintem nagyjából igazad van
kis kitérõ: a reklámok/filmek elég durván torzítanak, nem csak az öregek tekintetében. ha nem lennék lusta, elõkotornám azt a jegyzetem, amiben errõl tanultunk.
nõ/férfi arány is durván el van tolva, a szerepábrázolásokról nem is beszélve, és a bûnözõ/gonosz életkora/etnikuma is durva torz képet ad. (a bûnözõ, gonosz az amcsi filmekben nagy eséllyel fekete, vagy mexikói, mig a valóságban azt hiszem 50% körül mozog a fehér-fekete bünözõk aránya). de ezt asszem már megszokhattuk..
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

kisvirag

halál: a gyász valóban fõleg társadalmi elvárás. az a nagy baj, hogy sokan, amikor nagyon közeli hozzátartozoja hal meg (szülõ, társ, gyerek, etc) képes "belefásulni" a dologba. Én, mikor apám meghalt, sírtam egy jót, majd kicsit fokozottabban kerestem a társaságot, a barátokat, hogy érezzem: ettõl még nem áll meg az élet, én itt vagyok, és tennem kell. Ezt kellene sok embernek megértenie, és nem a multon keseregnie (hogyha ekkor meg ekkor ezt teszem, akkor még most is itt lenne...)de sajna népünk sajátja a multon kesergés a jövöbenézés helyett....
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Zanador

Vannak kultúrák, ahol a halál az nem a szomorúsággal, hanem éppen a meggyõzõdés miatt az ünnepléssel párosul. Valamelyik szigetországan, ha jól emlékszem a gyászjelentések az újságban azt jelzik, hogy hol lesz a következõ nagy buli, amire mindenki hivatalos. Ilyenkor emlékeznek a halottra, vagy csak simán osztoznak a "gyászolók" örömében. Elsõre furcsának tûnt, de belegondolva ez az ésszerû, ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy "jobb helyre került".
Szerintem pedig a halál önzõ, és egy kicsit azzá tesz. Nem rossz értelemben véve, hanem úgy, hogy egy pillanatra mindenkit, aki látja megállit, és rávesz arra, hogy elgondolkozzon önmagán, és olyan dolgokon, amiket meg akar még csinálni, vagy amiket elrontott. A haldoklónál ez például egy erõsen tisztelt dolog: az utolsó kivánság és a végrendelet a legtöbb esetben szent és ésrthetetlen. A gyászolóknál pedig elõhozza azt, amire igazából szükségük van, és talán hiányzik nekik, vagy egy kicsit többet, /máshogy szeretnének. Ez valakinél egy kis szünet, amiben elvonulhat a világtól (ezt elfogadja mindenki, a gyász miatt), valakinél az, hogy keresi a hozzá közel állók társaságát, és ez lehet család és barátok is. Ilyen nagy léptékekben, mint társadalmi vélemény, nem tudok beszélni, mert én mint egyszerû személy, aki sose volt társadalom, és nem is tudok róla sajna sokat. Ezért közelitem meg inkább az egyének szempontjából a témát, még ha szerencsére eddig csak ritkán kellett találkoznom vele.
Following the tracks of an angel.
Csak az életét hosszabbitja meg az aki ébren tölti az éjszakáit.
A pohár lehet félig tele, de a tár mindig félig üres...

Zanador

Quote from: White SeeDHalál:
Nálam ez a visszatérés a semmibe kategóriába tartozik. Nem zavar túlzottan mert elkerülhetetlen és bármit teszek bekövetkezik, ha meg bekövetkezett úgy sem számít, mint ahogy az élet sem, csak kellemetlen ha rá gondolok.
Ha mélyebben belegondolunk az élet tök értelmetlen dolog. Megszületünk, értelmezzük a létet. Érezzük az idõ múlását, látunk, hallunk érzékelünk. Ez megy 60 éven keresztûl (jó esetben). aztán hirtelen meghalunk. Minden érzékünk megsemmisül, nem érzékelünk semmit. Sem idõt sem teret, egyszerûen a smemibe veszünk. Nem lesz mivel emlékezni az életünkre, és mint tudjuk a nagy/rém emberekre sem emlékszik a kutya se, egy generáció után.
Pár dolog, ami errõl eszembe jutott:
1. SOAD\Toxicity\Aerials: "life is a waterfall/ we're one in the river and one again after the fall"

2. -Miért élünk? -Hogy meghaljunk. -Miért halunk meg? -Hogy éljünk.
Az elõzõ oldalon megtalálható Mirror "ki vagy?" kérdésére adott válaszom. A káosz-filozófiát röviden bemutató válaszom ide is idefér, egy az egyben.

3. Én azért szeretem azt hinni, hogy van lélek, és szabadon választva lehet újraszületni ide (talán máshova is, ezt sem megerõsiteni, sem cáfolni nem tudom), mert szeretem azt hinni, hogy az emberek többségétõl nem csak 1-2 kémiai részecske és némi félrecsatolt neuron különböztet meg...

4. A tapasztalataimat meg én is sajnálom, de tudom, hogy hiába irom le (attól még le fogom, ha ezt az évet túlélem), rajtam kivül ezek a tapasztalatok mindenki másnak egy külsõ személy véleménye lesz, amit vagy elfogadnak, vagy nem (már ha elolvassák), és itt már meging oda érek, hogy semmi értelme az egésznek. Ezért mondom azt, hogy az életem célja, hogy jól érezzem magam, és ennél tovább nem megyek általában.

5. Honnan tudod, hogy elõtte nem voltál beijedve, hogy "a fenébe, bármelyik pillanatban bekerülhetek az élõk sorába, nem akarom, még túl fiatal vagyok, neee" ;) Talán azzal is úgy voltál, hogy egyszer az életnek is el kell jönnie, túl leszek rajta, aztán majd meglátjuk...
Following the tracks of an angel.
Csak az életét hosszabbitja meg az aki ébren tölti az éjszakáit.
A pohár lehet félig tele, de a tár mindig félig üres...

Lythis

halál és gyász:
 Nos nemtudom. Ez a halál téma nem különösebben foglalkoztat. Mármint emberileg nem. Szépen éljük az életünket, aztán meghalunk. Ki így, ki úgy. Engem igazából nem az zavar, ha meghalnak, mert úgyis mindenki holtan végzi - legalábbis én nem tudok olyanról, aki megúszta volna. Ellenben igen, vannak olyanok, akiknek a halála zavar.
 Gyászhoz: igen, sokan csak üresen odavetik, és ennyi. Ezzel nem is lehet mit kezdeni, ez van. Az emberek többségébe ez bele van nevelve. Viszont például amikor az egyik barátom gyászol, akkoris csak ezt tudom neki mondani. Részemrõl ez egyfajta együttérzés dolog. Legutóbb, amikor ilyesmi történt a környezetemben, akkor megmondtam az illetõnek, hogy sajnálom, és megértem, hogy szomorú, de nem tudok ennél többet mondani, mert számomra ez így nem megrázó, és mivel nem történt velem hasonló, ezért nem tudom felmérni, hogy ez mennyire törne le engem. Nemhiszem, hogy emiatt rideg, vagy kegyetlen, vagy mittudoménmi lennék - egyszerûen csak õszinte voltam, ami szerintem sokkal fontosabb, mint egy képmutató együttérzés.
 Egyébként kifejezetten szeretek temetõkbe menni, feltéve, ha vannak benne szép/hangulatos részek. Az hogy kik vannak ott, legtöbbször hidegen hagy. Akikre emlékezni akarok, azokra emlékszem, és nincs hozzá szükségem halottaknapjára, meg gyászruhára, és ilyesmik. Az számomra üres dolog.
 Sajnos a modern nyugati kultúrában - aminek mi is egyre jobban részesei vagyunk - a halál is kezd egy üzletté egyszerûsödni. Sõt bizonyos helyeken már az is. a temetkezési vállalatokban eszméletlen pénzösszegek cserélnek gazdát. Ez is undorító egy dolog szvsz, nemtudom ez mást mennyire zavar mondjuk. Másfelõl meg valahogy "divat" gyászolni. Mert igazolhatjuk vele a mindennapos stressz által generált világfájdalmat, mert nagyban sütkérezhetünk mások - még ha csak üresen, megszokásból odavetett - részvétnyílvánításaiban, és mindenki elnézi, ha mulasztunk a mindennapos kötelezettségeink közül, mert ugye "nekik most biztos nagyon nehéz", meg "nem lehet könnyû az ilyet feldolgozni", stb.
 Egyébként gyászolni valakit õszintén nem igazán lehet szerintem. Amikor fáj, hogy valaki nincs, az nem azért fáj, mert rosz lett a világnak, hanem azért, mert neked nincs ott, pedig szükséged lenne rá. Vagy mert felnéztél rá, vagy mert megszoktad - ilyesmik.

Ramiz

Quote from: LythisEgyébként gyászolni valakit õszintén nem igazán lehet szerintem. Amikor fáj, hogy valaki nincs, az nem azért fáj, mert rosz lett a világnak, hanem azért, mert neked nincs ott, pedig szükséged lenne rá. Vagy mert felnéztél rá, vagy mert megszoktad - ilyesmik.
Szerintem is... az õszinteség ugyanúgy nem fér meg a gyásszal, mint mondjuk a szerelemmel.
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

Rounin

Quote from: RamizJó, akkor beszéljünk a halálról.
Szerintem is elég bunkón viselkedett a Rounin által említett kollega, de nem feltétlenül azért, mert nem nézett ki szomorúan, nevetgélt stb.

A gondom az volt, hogy a tekintetében sem volt gyász. Semmi, ami fájdalomra utalt volna. Mikor nagyapám meghalt, édesanyámnak fél haja elhullott, napokig megszólalni is alig tudott. Nekem "csak" nagyapám volt, mégis megviselt. Talán nem vagyok elég kõszikla kifelé, hiába kötelez a név :/ Azért ez volt a legtaszítóbb, hogy _semmi_ nem jelezte a baját...

Zanador

Quote from: White SeeDPersze ha jobban belegondolok élet nem is létezik. atomokból vagyunk, és mivel az atom nem él ezért mi sem élünk. Vagyis nem is hallhatunk meg csak átalakulunk:p
Abba belegondoltál már, hogy mi történik a halál pillanatában? A természetes halálra gondolok. Az elõtti pillanatban és az utánajövõben minden ugyan úgy vana  testben, akkor meg mitõl pont akkor? Vagy pl, ha valakinek megállitjuk a szivét, és gyorsan újrainditjuk, a defirillálás errõl szól, persze, én is néztem vészhelyzetet, de attól még nem biztos, hogy mûködni is fog az akció, márpedig a testben ennyire rövid idõ alatt nem sokminden változik meg, amennyire tudom, csak éppen meghal.
Tuti minden orvos, vagy a témában nálam jártasabb nekem fog ugrani emiatt, de attól még én ezt tényleg nem értem teljesen.
Meg persze ott van az a kisérlet, amikor lemérték az embereket halál elõtt és után, és valami különbséget találtak a súlyukban. Erre azt mondták, hogy a lelkük súlya lesz az, bár személy szerint kétlem, de ötletem sincsen, hogy mi lehet...
Following the tracks of an angel.
Csak az életét hosszabbitja meg az aki ébren tölti az éjszakáit.
A pohár lehet félig tele, de a tár mindig félig üres...

Lythis

Quote from: ZanadorAbba belegondoltál már, hogy mi történik a halál pillanatában? A természetes halálra gondolok. Az elõtti pillanatban és az utánajövõben minden ugyan úgy vana  testben, akkor meg mitõl pont akkor? Vagy pl, ha valakinek megállitjuk a szivét, és gyorsan újrainditjuk, a defirillálás errõl szól, persze, én is néztem vészhelyzetet, de attól még nem biztos, hogy mûködni is fog az akció, márpedig a testben ennyire rövid idõ alatt nem sokminden változik meg, amennyire tudom, csak éppen meghal.
Tuti minden orvos, vagy a témában nálam jártasabb nekem fog ugrani emiatt, de attól még én ezt tényleg nem értem teljesen.
Meg persze ott van az a kisérlet, amikor lemérték az embereket halál elõtt és után, és valami különbséget találtak a súlyukban. Erre azt mondták, hogy a lelkük súlya lesz az, bár személy szerint kétlem, de ötletem sincsen, hogy mi lehet...
Grr... nekiugrás és hasonlók:D
 klinikai halál után még 4 perced van h rebootolj:D arteria carotis communis tisztításakor legalábbis ennyi ideje van az orvosnak. Ennyi idõ alatt az agyad nem szenved még károsodást a potenciális oxigénveszteségtõl....

kisvirag

a súlyváltozásra meg: szerintem ha megmérnék most a súlyomat, meg 5 perc mulva, sem grammra pontosan ugyanazt kapnák...
ez az egyik pillanatban még élek, kövben már nem dologhoz, engem ugyanugy elgondolkoztat az is, hogy hogy van az, hogy tegnap még jó volt a tej, ma meg már nem, és hol az a határ, amikor még jó, (nemcsak a tej, bármi) és ha egy pillanattal korábban még jo volt, a kövben már miért nem???
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Ramiz

Quote from: ZanadorMeg persze ott van az a kisérlet, amikor lemérték az embereket halál elõtt és után, és valami különbséget találtak a súlyukban. Erre azt mondták, hogy a lelkük súlya lesz az, bár személy szerint kétlem, de ötletem sincsen, hogy mi lehet...
Elszabadult bélgáz. A halál után ellazul a végbél-záró izom. :D
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

Mirror

:) Nemtom, melyik vélemény áll hozzám közelebb... Talán mindegyik.
White Seed-érõl mondjuk kapásból a Dagy Durranás 1 temetési jelenete jutott az eszembe (az Admirális nyomott hasonló gyász szöveget, mielõtt elõkapta volna a gránátokat...:D).
Amúgy, most nem azért, de hogy jött ki a 21 gramm? Valakik bemérlegezték az ágyakat a kórházban és ott strázsáltak a haldoklók mellet, hogy "na hány kiló az annyi?!"... Sztem nem ez számít. Nekem spec az a lényeg, hogy a végén nézhetõ legyen a film, aztán, hogy lesz következõ buli, vagy nem, nekem töknyóc, majd kitalálja az illetékes elvtárs. Csak a különbözõ hókuszkókuszoktól jön rám a :_piszka: hetnék...:hahaha:

Visszatérve a röklám-fílinghez: én azzért szerretem a Beelgáát, mert tök jól képesek visszaadni minden élethelyzetet. Gyakorlatilag onnantól kezdve, hogy "kisgyökér vezeti az autót", a "nagyálat focihuligánig", a "képviselõs szövegektõl (ami folyton folyik, és már tényleg csak a neveket halljuk, mert a többi mindig ugyanaz)" a "magyar-magyarkodásig".. szóval, ezzé szeretem õket:) :teccik: :muhahah:
Max Raabe funclub
[FONT="Lucida Console"]MirrOrG - da inteGrateD Sir Dave & GuarDian francishe[/FONT]

Minden idõk legjobb mellékszereplõi:
1.: Stanley - Ford Fairline kalandjai
2.: Kirk - Gilmore Girls
3.: Muldoon atya - Horrorra akardva 3
(jé, elolvastam Chronos szabályzatát az aláírásokról... aszem mosmá kompatibilis)

Ramiz

Quote from: ShiroiDe ha mindenkinél 21 gramm jön ki, akkor az már gyanús. (...) És ha jól tudom, akkor mindenkinél ugyannyit mértek.
Nem tudom, szerintem ez annyira kamuszagú, hogy a kockamacska-bonsai ehhez képest egész hihetõ. Nem is tudom, hogyan gondolják komolyan, hogy "megmérik a lelket"... akármit is értenek lélek alatt. 21 gramm az nagyon kevés, akármilyen biológiai dolog okozhatja. Azonkívül mindenki csak "hallotta valahol" meg "olvasta  valahol", hogy valóban elvégezték ezeket a kísérleteket. Tipikusan így terjednek a pletykák és az "urban legend"-ek... A legvalószínûbb, hogy ha egyáltalán mértek, akkor is csak egy-kétszer, és a két mérés eredményét 21 grammra kerekítették, mert az olyan jól hangzik (20 gramm az "két deka", ami bénán hangzik, 21 gramm viszont királyul, ráadásul 21 = 3 * 7, ami két mesei szám, váó... :D ).
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

kisvirag

joh, ondjuk 21g szerintem semmi, es en is csatlakozom MIrrorhoz, milyen volt a meresi technika?
egyébként meg, ha már az emberek különbözõ méretûek sulyuak, és mondjuk hiszünk a lélekben, akkor nem az kéne, hogy a "lelkek" is különbözõ méretüek, sulyuak legyenek? egy bizonyithatoan nagy embernek szerintem jóval nagyobb lelke kéne hogy legyen, mint egy utolso kis diszkopatkány suttyónak. de lehet h ez csak az én tul anyagias meglátásom...
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Ramiz

Quote from: kisviragegyébként meg, ha már az emberek különbözõ méretûek sulyuak, és mondjuk hiszünk a lélekben, akkor nem az kéne, hogy a "lelkek" is különbözõ méretüek, sulyuak legyenek? egy bizonyithatoan nagy embernek szerintem jóval nagyobb lelke kéne hogy legyen, mint egy utolso kis diszkopatkány suttyónak. de lehet h ez csak az én tul anyagias meglátásom...

Amikor Teréz anya meghalt, és kis testérõl legördült hatalmas lelkének súlya, teste több méterre felrepült a levegõbe, és lassan lebegve érkezett le.
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

Zanador

Quote from: kisviragegyébként meg, ha már az emberek különbözõ méretûek sulyuak, és mondjuk hiszünk a lélekben, akkor nem az kéne, hogy a "lelkek" is különbözõ méretüek, sulyuak legyenek? egy bizonyithatoan nagy embernek szerintem jóval nagyobb lelke kéne hogy legyen, mint egy utolso kis diszkopatkány suttyónak. de lehet h ez csak az én tul anyagias meglátásom...
Egyiptomi mitológia rulez. :) Õk mérték le a halott lelkét egy tollal. És ha a lélek túl könnyûvé vált a nem megfelelõ élet miatt, akkor a halottat megette egy szörny.
21gramm cimen meg asszem van egy könyv is, bár ezt is csak hallottam, úgyhogy az urban elgend folytatódik. ;)
Az orvosi felvilágositást meg kösz, most már legalább tudom ezt is. :)
Ami még tetszett amúgy az a NatGeo-n (ha jól emlékszem) egy mûsor volt, amiben arról beszéltek, hogy szervátültetésen átesett ebmerek néha emlékeket és szokásokat is kaptak a donortól a testreésszel együtt. Nem foglalnék állást, mert errõl se tudom, mit gondoljak, csak felvetem, mert téma.hehe. Ilyenek voltak, hogy egy gyilkost megtaláltak a testrészzel a páciensbe került emlékek alapján, vagy csak simán a rájött valaki, hogy kitõl kapta a szervet, és meg is találta a családját... mindenesetre érdekes.
Following the tracks of an angel.
Csak az életét hosszabbitja meg az aki ébren tölti az éjszakáit.
A pohár lehet félig tele, de a tár mindig félig üres...

kisvirag

errõl eszembe jut az a film, ahol a pasi felesége meghal, annak szivét megkapja egy másik csaj, majd ez találkozik a pasival és egymásba szeretnek...
de egyébként én is halottam ilyen legendeket, hogy vki megkapta egy bünözõ vagy egy gyilkos szivát, és  õ is azzá vált, meg hasonlo érdekességek... szerintem ezt csak õk generálják magukban, hiszen fura érzés lehet ugy élni, hogy egy idegen ember szerve van bennem, már nem vagyok teljesen én, hanem egy kicsit más is leszek...
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Lythis

Egyetértek kisvirag-gal. Ez szerintem jórészt azért van, mert megtudnak dolgokat a donor szokásaival kapcsolatban, és pszichésen késztetést éreznek arra, hogy ezekbõl bizonyosakat felvegyenek, hogy ezáltal is kifejezzék hálájukat, vagy pusztán kalandvágyból, és ha a környezet megrökönyödne, akkor még mindíg ámulatbaejtheted õket egy mesével, hogy akitõl a bal vesém csücskét kaptam, az anno baseballozott, ezért szeretnék én is most, meg ilyesmik. Amerikában vagy hol - hol máshol (land of the free, home of the brave etc.) - éppen emiatt van hacacáré, hogy most megmondják e h ki volt a donor, vagy sem, merthogy a donor családjának pl ez mennyire jó. El lehet rajta csámcsogni rendesen, hogy kinek mit mennyire van joga tudni.
 
 Zanador: amennyire én tudom, úgy amennyiben a lelke többet nyomott egy tollnál, akkor falta fel a szörny. Legalábbis én így emlékszem - habár elég régen volt, hogy komolyabban foglalkoztatott ez a téma, szal lehet hogy tévedek.

Mirror

#1734
Quote from: kisviragjoh, ondjuk 21g szerintem semmi, es en is csatlakozom MIrrorhoz, milyen volt a meresi technika?
egyébként meg, ha már az emberek különbözõ méretûek sulyuak, és mondjuk hiszünk a lélekben, akkor nem az kéne, hogy a "lelkek" is különbözõ méretüek, sulyuak legyenek? egy bizonyithatoan nagy embernek szerintem jóval nagyobb lelke kéne hogy legyen, mint egy utolso kis diszkopatkány suttyónak. de lehet h ez csak az én tul anyagias meglátásom...

No igen kedves értelmiségi elvtársak, a hangsúly a MÓDSZERTANon van:)

E heti elmés megállapítás (Kisvirág hatása...):
mi a különbség a szeretet és a szerelem között?
- a szeretettel kaját melegítek, a szerelemmel meg forrasztok:):)

Jó, a transzplantációs dolog már tényleg röhely - ilyen alapon a Szem c. film is valóságos lehetne (közben csak kapsz egy ada mócsingos cupákot, ami miatt még az immunrendszeredet is le kell irtani, hogy ne dúrja le... ezek után még befolyásona is valamit... no comm)
Max Raabe funclub
[FONT="Lucida Console"]MirrOrG - da inteGrateD Sir Dave & GuarDian francishe[/FONT]

Minden idõk legjobb mellékszereplõi:
1.: Stanley - Ford Fairline kalandjai
2.: Kirk - Gilmore Girls
3.: Muldoon atya - Horrorra akardva 3
(jé, elolvastam Chronos szabályzatát az aláírásokról... aszem mosmá kompatibilis)

Ramiz

Elõrebocsátom a szokásos szöveget: nem hiszek semmilyen isten létezésében, pusztán a dolog valószerûtlenségénél fogva. De abban sem lehetek biztos természetesen, hogy nincs semmilyen isten. Ezért nem vagyok. :) Viszont szívesen eljátszok mindenféle gondolattal, és a vallások ellentmondásos, logikailag rozoga és likacsos szövete szórakoztat.

Quote from: ShiroiRövid lenne. 1 db 20 perces ova maximum. Hamar rendet rakna - bárcsak rakna már...
Hehe... Ha olyan világot akart volna csinálni, ahol az emberek úgy élnek, ahogy õ akarja, akkor olyat csinált volna. Mindenható! És neki nincs idõ, tehát már az elején tudta, hogy mikor hova jutunk. Ergo vagy nem mindenható (=> a Biblia hazudik => a vallás nem komolyan vehetõ), vagy nem is akart olyan világot csinálni. Ez esetben azonban felesleges azt várni, hogy "mikor rak rendet". Az meg, hogy miért nem olyan jó világot csinált, jó kérdés. Talán jókat röhög rajtunk, és nem igaz, hogy úgy szeret minket - furcsa, hogy miért hiszi el annyi ember annyi szenvedés közepette, de hatásos trükk, az biztos, mert ez olyasvalamit ad nekik, amibe kapaszkodni lehet, mert ezt nem lehet megcáfolni (szemben bármilyen emberi érzéssel).

Egyébként gondolkoztatok már azon, hogy isten mindenhatósága és a sátán létezése logikailag csak akkor nem teszi teljesen tönkre az egész vallásrendszert, ha isten akarta/akarja a sátán létezését, aki aztán bûnbe visz minket mesterkedésével stb, ergo isten hagyja, sõt akarja (mert megteremtette a sátán vagy legalábbis hagyta létrejönni), hogy mi bánbe jussunk, hogy aztán õ jól megszívathasson minket utána érte?
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

katz

1. Errõl a szövegrõl az a kép villant a fejembe, h van egy Isten képzõ iskola, ahol egy felsõbbrendû faj ifjait tanitják és az egyik diáknak mi vagyunk a vizsgafeladat. Kiváncsi vagyok mi lehetne a vizsgafeladat célkitûzése? Egy tökéletes világ, vagy a teljes anarchia?


2. A sátán dologot csak az egyház erõsitette fel, a vallásban nem szerepel ennyire erõsen. Ott a gonosz szerepét az ember és (az anygaloknál) alacsonyabb rangú (de az embernél erõsebb) démonok töltik be, de Sátán konkrétan nincsen!
Ez kicsit olyan, mint az angyalokat az NGE szörnyei helyett, pufok szárnyas kisfiuknak ábrázolni.

Ramiz

1. Nem értem, hogy jön ide, de szerintem az elsõ. Elvégre a keresztény isten is erre törekedett...

2. Sátán alatt nem feltétlenül konkrét dologra gondoltam, hanem mondjuk az élõlényekben rejtezõ gonoszságra. Akárhogyan is, isten tudta, hogy ilyenek leszünk... ilyennek teremtett minket! Utána büntethet, ha nem tudunk küzdeni ellene... van, akinek könnyû hinnie, van, akit állandóan kétség gyötör, mégis jön a büntetés a végén, pedig ezek a jellemvonások, a hiszékenység pl, nagyrészt rajtunk kívül álló dolgok (öröklés, neveltetés, környezet hatásai). Lehet istent könyörtelennek nevezni, de igazságosnak semmiképp.
12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!! 12 OZ MOUSE, 12 OZ MOUSE!!!

Pirula

Quote from: ShiroiDe szerintem mondtam már, hogy ez az egész egy teszt.
Érdekes gondolat. Teszt mihez?

Xipe

demon,latin szo, eredeti jelentese tudas.
in principio creavit Deus caelum et metal
You know the first time you get laid and you turn around and say "daddy, are you sure this is alright?".
_(๏̯͡๏)_