Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[hargharg]

Hugh Laurie - A balek

bwahaha, nincs is jobb moka, mint egy i*en mokas konyvet olvasni, es kozben korai new wave Ministry-t hallgatni... : DDD
majdnem o*an jo, mint Rejtő Jenő, csak ebben tobb nehol a Monty Python. : D

edit: szavakkal nem kifejezheto, hogy ez mennyire mokas... : DDDD
edit2: bwahaha! : DDD
edit3: 140. oldal, es ut, ut, ut. : DDDD
edit4: es meg a legvege is ut. : DDDD
jo moka volt.

[Ramiz]

majdnem o*an jo, mint Rejtő Jenő, csak ebben tobb nehol a Monty Python. : D

( :wtf )

[Próféta]

Ide is régen írtam. Ha eddig nem tettem meg, akkor most abból az apropóból, hogy voltam könyvtárban (úgy kell elképzelni, mint egy videotékát, csak könyvekkel), és visszavittem egy adag könyvet. Csupa "kötelező olvasmány", régi nagy kihagyás volt az olvasócédulán.

Joseph Heller: Záróra (Closing Time, 1994)

Az itt felsorolt könyvek közül egyedüliként ezt nem bírtam végigolvasni (ennek ellenére erről írom a legtöbbet). Pedig majdnem, a legvége előtt nem egészen 100 oldallal adtam fel. Majd egyszer, felnőttebben, mondjuk 30-40 év múlva, amikor a célközönségben is benne leszek, újra próbálkozom. A történet a 22-es csapdájának a folytatása. Sorta. Bármennyire zseniális a Catch 22, én elég régen olvastam, így nem emlékszem az összes mellékszereplőre, akik itt újra felbukkannak. Sőt, gyanítom, egy jelentős részükre nem is kellen emlékeznem, igazából nem is szerepeltek a nagy elődben. Na mindegy.

Heller utolsó (életében megjelent) regénye ez, a hetven felett járó író saját korosztályából tölti fel a szereplőgárdát, ráadásul a 22-es csapdájában fiatalon megismert karakterekkel, hogy különösen látványos legyen az öregedés, értékvesztés, elmúlás, kiúttalanság, fáradtság. Viszontláthatjuk Tappman lelkészt; újra szórakoztat minket Milo Minderbinder (aki ráadásul kvázi egybeolvadt a Good as Gold és az egész Heller-univerzum legviccesebb szereplőjével, akinek persze most nem jut eszembe a neve); végül szerepel mindnyájunk kedvenc örménye, a megtestesült anti-amerikai: Yossarian, akinek a civil életben már keresztneve is van.

A fentieken kívül még van egy pár főszereplő, akik mind olyan öregek, mint Heller, mindannyian kb. ugyanazzal az életrajzzal büszkélkednek, mint Heller, sejthetően mindnyájan az író vetületei, de van belőlük pár, és külön éldegélnek és összevissza történnek velük dolgok, nagyon halvány összefüggésekkel, de jórészt függetlenül. Tehát van egy csomó történetszál, ami összevissza történik, nincs sok kapcsolatunk, és az összes majdnem ugyanaz (könnyű is keverni őket), egyformán öreg, fáradt, elfásult emberek és történetek. Ebbe fáradtam bele.

Ami miatt a tekintélyes hosszúságú könyvben mégis eljutottam idáig, az egy elég egyszerű motiváció: Hellernek időnként (sajnos túl ritkán) eszébe jutott viccelni egy kicsit, és olyankor bezuhantam a szék alá a röhögéstől. Minden szereplőnek megvan a maga humortípusa; a legerőteljesebbnek Milo Minderbindert éreztem, mint már mondtam, félig beleolvadt Heller legeslegviccesebb kitalálmánya (help! hogy hívták a Good as Gold-beli fószert, aki mindig kapacitálja a főhőst az elnök nevében?). A karakterekhez kötődő viccek mellett néhány meglehetősen nagyképű (de nálam bejövős) poént is megeresztett az író, például az egyik szereplő a drezdai vágóhídon együtt raboskodott Vonneguttal és Svejkkel, Milonak pedig a katonai tenderekben Dr. Strangelove a vetélytársa

Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában (Rashōmon, wikipedia szerint 羅生門, novelláskötet)

Erről nem sokat tudok mondani: kellemes, érdekes novellák a változás alatt álló Japánból. Nem mindegyik tetszett, de általában elég jók. Sajnálhatom, hogy eddig kihagytam. Ami furcsa: Kuroszava a címadó novelláról nevezte el zseniális filmjét, de a történetet egy másik (ebben a kötetben meg se található) novellából vette.

Nehéz lenne kiemelni bármelyiket is a történetek közül, de ha muszáj, akkor a címadó novellát nevezném a legmagávalragadóbbnak (ilyen szó van?).

Philip K. Dick: Már megint a felfedezők (novelláskötet)

Nem voltam mindegyik történettel megelégedve, de összességében ez is egy érdekes, ötletes és meglehetősen változatos gyűjtemény, ráadásul az utószó is tök jó
Még hátra van a Dr. Vérdíj (halasztott karácsonyi ajándékként már megkaptam, szóval csak idő kérdése), és akkor végeztem az Agave-féle PKD könyvekkel. Amíg meg nem jelenik a következő (oh shi-, már meg is van az új...)

Volt a kötetben egy olyan novella (The eye of the Sybil), amelyik a "The Empire Never Ended" gondolatkörhöz kapcsolódik, de talán az volt a leggyengébb. Különösen jónak éreztem viszont az Itt a piros (Shell game) című novellát, amely még Dicktől is szokatlan tisztasággal és erővel ábrázolja a paranoiát; továbbá a Hulla vagy, Foster! (Foster, you're dead!) című novellát, amely az elnagyolt társadalmi üzenet mellett / helyett egy kisfiú szemén keresztül annak közösségi, személyes lecsapódását vizsgálja.

Joanne K. Rowling: HP6 aka Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince, 2005)

Ugyanaz a baj vele, mint az előző könyvvel, csak akkor még nem csapódott le bennem ilyen egyértelműen. Ez a könyv már nem egy regény, hanem egy hosszú történetív egyik epizódja; ennek megfelelően a kötet végén található 1.00 db. releváció, és 1.00 db. esemény (ami túlzottan nem lepett meg, dr. Galántai már egyetemi előadás keretében lelőtte, hogy Snape = Half-Blood Prince & Snape kills Dumbledore on page 596; bár hazudott, mert az 568-as oldalon hal meg a magyar kiadásban). A finálét leszámítva a könyv maradékát érdektelen és értelmetlen side questek és lyuktömő szereplők töltik ki. Ami az első négy regénynél működött, az itt már nem, és nagyjából ugyanez lett ebből a könyvből, mint az Idő Kereke c. fantasy sorozat filler részeiből.

A vége legalább jobb lesz?

Romain Gary (Émile Ajar álnéven): Előttem az élet (La vie devant soi, 1975)

Óóóó, ezt hogy hagyhattam ki eddig? Tök jó!

Szóval aranyos gettó-keresztmetszetet ad egy nem túl előkelő francia városrészről, ahol elbeszélőnk, Momo (Mohammed) egy kiöregedett zsidó kurva gondjaira bízva él a többi kurvagyerekkel együtt. A további szereplők - rokkant orvos, agyalágyult arab bácsi, zsenegáli boxoló transzvesztita kurva, algériai drogüzér - éppoly taszító és kedves gárdát alkotnak, mint amilyen főhős helyzete. Mindez nyakon öntve a zseniális nyelvezettel (emelem kalapom a fordító előtt) és az élet-halál-boldogság kérdésköréről szőtt, a hagyományos nézőpontunktól jócskán eltérő gopndolatokkal (melyek közé a történet végén még egy hajszálnyi optimizmus is befért), és már kész is ez az elbűvölő regény.

[Solid Snake]

Joanne K. Rowling: HP6 aka Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince, 2005)
A vége legalább jobb lesz?

Az utolsó rész valahogy másabb. Hogy jobb-e vagy rosszabb, az erősen személyfüggő. Mindenesetre eléggé nagy benne az elhalálozási mennyiség. 

[Kvikveg]

Joanne K. Rowling: HP6 aka Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince, 2005)
A vége legalább jobb lesz?

Az utolsó rész valahogy másabb. Hogy jobb-e vagy rosszabb, az erősen személyfüggő. Mindenesetre eléggé nagy benne az elhalálozási mennyiség. 

Nem. Ugyanugy vannak otletei es ugyanugy elb*ssza. Annyira nincs hangulata, hogy fajdalmas.
Ha legalabb az elso konyv utan eluti egy busz, akkor az illuzio megmaradt... na nem, a harmadik konyv utan. Szoval megmaradt volna az illuzio, hogy ez de jo lehetett volna.

[sirtomi]

Joanne K. Rowling: HP6 aka Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince, 2005)
A vége legalább jobb lesz?

Az utolsó rész valahogy másabb. Hogy jobb-e vagy rosszabb, az erősen személyfüggő. Mindenesetre eléggé nagy benne az elhalálozási mennyiség. 

Nem. Ugyanugy vannak otletei es ugyanugy elb*ssza. Annyira nincs hangulata, hogy fajdalmas.
Ha legalabb az elso konyv utan eluti egy busz, akkor az illuzio megmaradt... na nem, a harmadik konyv utan. Szoval megmaradt volna az illuzio, hogy ez de jo lehetett volna.

A fene tudja, én nem vagyok egy nagy műelemző úgyhogy nekem nagyon tetszett. A 6. könyv tényleg nem volt a legjobb, de a befejezés nekem újra nagyon bejött

[chilip]

a 7. könyvben 1 baj volt, sok volt az üresjárat és az összes történés a végén volt, tetszett, hogy mindent dumbledore tervezett meg, de az emo-zás nagyon nem jött be a könyv közepén, meg a semmiből jött lupin azt harry észt vert bele és aztán el is tűnt a francba... majd megölik, mikor végre boldog  6. könyv tetszett, de voltak jobbak is a sorozatban, főleg a 2. az nagyon poénos volt.

[Randal]

Próféta:

A Dr. Vérdíj elég kellemes könyv. Már amennyire Dicknél valami kellemes. Nem tudom miért, én elsőnek azt hittem, hogy a főhős lány, aztán kiderült, hogy férfi. A koncepció elég jó, és jól van kidolgozva minden, az emberi kapcsolatokról nem is beszélve. Viszont a vége nekem megint nem jött be annyira, s néha-néha túl lassúnak tűnt a sztori. Mindenesetre megéri a pénzét, mert nem tudom, hogy letettem-e egyszer is.
Az a baj PKD-vel, hogy ezeket az ember ültő helyében végigolvassa:D

[Próféta]

Az a baj PKD-vel, hogy ezeket az ember ültő helyében végigolvassa:D

Ja, majdnem. De a jobbakat utána még napokig emésztem. Viszont a novelláskötetekkel lassabban tudok csak haladni.


Keith R. A. DeCandido: Nova (2007)
alias Starcraft: Ghost

Kicsit durva a minőségesés az előző bagázshoz képest. Azért még olvasható volt.

Helyszín a Koprulu szektor békés emberi kolóniáinak legnagyobb szervezetének, a Konföderációnak a legfontosabb bolygója, a Tarsonis; főszereplő a plutokratikus társadalmat irányító legfontosabb dinasztiák egyik leggazdabbikának legkisebb sarja, a magas, szőke, nagymellű November Annabella Terra (becenevén Nova). A hölgy a legtitkosabb különleges képesség, a pszi létező legnagyobb hatalmú birtokosa, de csak titokban, eleinte maga sem tud róla. Ennek sajnálatos következményeképp a környezetében több száz embert megöl, majd a legsötétebb alvilág leggonoszabb figurájának leghasznosabb emberévé válik, miközben a távoli bolygókon megjelennek az idegenek. A történet belét kihagyom, de az események kimenetelét mindenki ismeri: a történet végére a legnagyobb terrorszervezet, a Korhal Fiai átveszi az állam irányítását, és Nova lesz az emberiség legutolsó reményét jelentő legtitkosabb és legfontosabb katonai program, a pszi-képességűeket kiképző Szellem program leges-legnagyobb pszi-erejű tagja, a legjobb eredményekkel végző és legígéretesebb Szellem. bláblá, leg, bláblá.

Nagy körvonalakban jó is lehetett volna a sztori, de az apró részletek illúziórombolóak voltak. A Starcraft világba Charles Dickens éppannyira illik, mint a hitelkártya-leolvasó vagy a vicces, beszédes nevek (Terra nevű dinasztia, amely a földről eljövetelig vezeti vissza magát; Fleet nevű pilóta, stb.)*. A sztoriban az egyetlen meglepetés az egész osztagnyi tengerészgyalogos bevonása a konfliktusba (hú, most lelőttem, lesznek benne Marine-ok), minden más előre kiszámítható.

Verdikt: olvasható, szórakoztató, de jónak nem mondanám. Ezzel az általam eddig olvasott Blizzard könyvek mérlege: 2 jó, 2 elmegy, 1 bűnrossz.

* jobban belegondolva a játékokban is volt ilyen, de valahogy nem volt zavaró.

[Zen]

* jobban belegondolva a játékokban is volt ilyen, de valahogy nem volt zavaró.

Kire gondolsz?

Annak meg nincs értelme h Nova a legtáposabb, akkor az Overmind mért Kerriganre hajtott..

[Próféta]

Nevek: Duke, Fenix, DuGalle (~ DeGaulle)... mindegy, nem fontos.

Annak meg nincs értelme h Nova a legtáposabb, akkor az Overmind mért Kerriganre hajtott..

Nova kb. akkor kezdte a Ghost-kiképzést, amikor Tarsonist elérte az invázió, max fél évvel korábban.

Ja igen, a lényeget lefelejtettem. Nova nem olyan, mint egy Ghost. Ez a csaj egy átokverte Akira, aki gondolatával simán öl, házakat rombol, stb.

[Zen]

Ja értem. Tehát Nova tipikusan az a fajta karakter, akiről nem érted hogy nem robbant fel bázisokat, ahelyett h egyenként lőné le mindenkit..

[Próféta]

Ja értem. Tehát Nova tipikusan az a fajta karakter, akiről nem érted hogy nem robbant fel bázisokat, ahelyett h egyenként lőné le mindenkit..

Nem. Nova az a karakter, akiről nem értem, mit keres ebben az univerzumban.

[Zen]

Ja értem. Tehát Nova tipikusan az a fajta karakter, akiről nem érted hogy nem robbant fel bázisokat, ahelyett h egyenként lőné le mindenkit..

Nem. Nova az a karakter, akiről nem értem, mit keres ebben az univerzumban.

Igen, ezt szépen megfogalmaztad.

[Selmo]

Újabb SC könyv, amit nem kell megvenni.

[Puru²]

Ja értem. Tehát Nova tipikusan az a fajta karakter, akiről nem érted hogy nem robbant fel bázisokat, ahelyett h egyenként lőné le mindenkit..

Nem. Nova az a karakter, akiről nem értem, mit keres ebben az univerzumban.

Válasz egyszerű ,ő lett volna a főszereplője a meglehetősen  hányattatott sorsú Starcraft Ghost játéknak .Amúgy ha minden igaz az SC2-ben benne lesz majd .

[Próféta]

Válasz egyszerű ,ő lett volna a főszereplője a meglehetősen  hányattatott sorsú Starcraft Ghost játéknak

Ezt természetesen tudtam
De ami kiderült arról a játékról, az alapján nem hiszem, hogy a főhősnő egyetlen gondolattal ölné az ellenfeleit, pusztán kocentrációval mozgatni tudna tárgyakat, vagy épületeket romba dönteni. Márpedig a regényben ezt műveli. Ja igen, azt elfelejtettem, hogy detector is

[Zsiga]

Ezt természetesen tudtam
De ami kiderült arról a játékról, az alapján nem hiszem, hogy a főhősnő egyetlen gondolattal ölné az ellenfeleit, pusztán kocentrációval mozgatni tudna tárgyakat, vagy épületeket romba dönteni. Márpedig a regényben ezt műveli. Ja igen, azt elfelejtettem, hogy detector is

Tud silo nélkül nukeolni?
Btw., sose gondoltam hogy az ilyen játékokból készült könyveket érdemes lehet elolvasni.

[Zen]

A Tűzkeresztséget érdemes. SCben ugye sok politika van, ebben a regényben pedig jól érzékelteti az író. A ghostok természete, a 'reszocializált' katonák, mind-mind beleillik a környezetbe, és ad a hangulathoz. (Mondjuk Jimmy első megjelenése sztem gyatra, ahogy előadja h farmerban meg kockás ingben van..pfft, amerikai paraszt with high-tec gun)

[Selmo]

A könyv címe Tűzkeresztség, de amúgy stimmel.

[Zen]

Ja oops, fix'd.

[SaiyaGin]

Arthur Conan Doyle: The Sign of the Four (The definitivest, epicest, ultimatest definitive epic ultimate edition)

A Gerlóczy utcai angol nyelvű antikváriumban találtam meg a könyvet, és mivel ócsójér' adták, meg is vettem. Annak idején a Négyek jele volt az első Sherlock Holmes-történet, amit olvastam, most eredetiben idéztem fel. Holmes képességeinek bemutatása még mindig annyira üt, mint amennyire emlékeztem, az események többi része is tetszett, egyedül az eset végét lezáró visszaemlékezést találom túl hosszúnak(20 oldal a 120-ból).
A kötetben nem csak Conan Doyle regénye található: címzetes sherlockiánusok a könyv elején egy rövid tanulmányban összefoglalják a Holmes-történetek kezdeti kiadási viszontagságait, ismertetik a korai kiadókat és illusztrátorokat. Bibliográfiában közlik Conan Doyle fontosabb műveit, ezenkívül röviden ismertetik életét. Ezt követi maga a Négyek Jele, a könyv végét a regényben megemlített helyek, személyek, tárgyak, stb. magyarázata zárja.

[Ramiz]

Nekem is van jópár féle kiadású Holmes-om, köztük egy antikvár angol.

[Próféta]

Az élet apró örömei: egyetemi kvázi-évftárs volt DVD-másolátogatóban nálam, és megmutattam neki gyerekkorom egyik kedvenc olvasmányát, a Hogy is működik? c. könyvet. (angol wikipedia). A könyvben ifjú olvasók számára is érthetően el van magyarázva a csavartól az RGB színkeverésig, a szivattyútól az atomerőművig, a rugóktól a CD lemezig a világ működése, pajkos és szemléletes ábrákkal illusztrálva, a Nagy Szőrös Mammut főszereplésével.

Eredmény: ismerős már bújja az antikváriuomokat érte.
Én meg örülök

[Nakedape]

Az élet apró örömei: egyetemi kvázi-évftárs volt DVD-másolátogatóban nálam, és megmutattam neki gyerekkorom egyik kedvenc olvasmányát, a Hogy is működik? c. könyvet. (angol wikipedia). A könyvben ifjú olvasók számára is érthetően el van magyarázva a csavartól az RGB színkeverésig, a szivattyútól az atomerőművig, a rugóktól a CD lemezig a világ működése, pajkos és szemléletes ábrákkal illusztrálva, a Nagy Szőrös Mammut főszereplésével.

Eredmény: ismerős már bújja az antikváriuomokat érte.
Én meg örülök

nekem megvan  nagyon jó és hasznos  mammut force!

[Ramiz]

... könyvben viszont tudok olyat ajánlani, ami teljesen egyértelműen passzol ide, vicces és nagyon gonosz: Joseph Heller - Picture This! Írtam is róla egy terjengős élménybeszámolót (mai eszemmel már nem így írnám).

(i) Három legtisztább, legártatlanabb könyv a kedvenceid közül
VS
(ii) három legmocskosabb, legpesszimistább remekmű...

(i)
1. Saint Exupéry: Kis Herceg (amilyen elcsépelt, olyan jó... i wish people wouldn't know about it )
2. Boris Vian: Tajtékos napok
3. A.A.Milne: Micimackó (ez egy remekmű, rendszeresen újraolvasom)
(sorry hogy ilyen alapkönyveket írtam, de nem olvasok sok ilyet, a Virágot Algernonnak meg hasonló könyvek pedig túl... "szándékosak")
----------------------------
(ii)
1. Bret Easton Ellis: Amerikai Psycho
2. Orwell: 1984
3. Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja (jóval sötétebb, mint a film)
+1 De Sade: Szodoma 120 napja

[kikuchiyo]

1. Saint Exupéry: Kis Herceg (amilyen elcsépelt, olyan jó... i wish people wouldn't know about it )

WAT??​??​??​??

A kishercegnél giccsesebb, émelygősen ömlengősebb, hamisabb, pocsékabb könyv kevés van.

[Zen]

Gimiben elmentünk német színházban Kis Hercegre. Haverommal az első sorban, 3-4 méterre a Hercegtől röhögtük végig. 

[Próféta]

Gimibrn rlmrntünk

Rzrk szrrint néha tr is rossz hrlyrr trszrd a krzrdrt a billrntyűzrtrn

Kis Herceg: nagyon fiatalon olvastam, akkor tetszett. Újra kéne olvasni, hogy felnőtt fejjel is véleményt alkothassak.

[Zen]

Fix'd. Jó xar ez a laptop bill.