Offtopic

[Edina-chan]

de rég jártam itt. o.o
az unalom bármire képes 

[Rounin]

 

[Edina-chan]

áh, mindenki utál, hogy hivatalosan már nem vagyok loli. 

[Én]

az unalom bármire képes 

Tanúsíthatom. Pl most az imént vagy fél órát álltam a dombon a szélben, zenét hallgattam és szotyit ettem. Meg fáztam.
Lehet az új avádért is fognak

[Edina-chan]

jólvan akkor most ezért lecseréltem egy cukibbra.   
ne állj szélben, főleg ne dombon, két hétig voltam beteg, holnap megyek először suliba, hál' istennek.

[Rounin]

áh, mindenki utál, hogy hivatalosan már nem vagyok loli. 

Előtte se szerettelek.
[spoiler] [/spoiler]

[Edina-chan]

hát kérem ez hülyeség. nem nooormális.  épp annyira hülyeség, mint a nőnap.

[Rounin]

 

[Edina-chan]

 

[Rounin]

 

[Zsiga]

Chatre ott az irc meg az msn. Thx.

[Én]

Esetleg FateRO fórum...

[chilip]

Chatre ott az irc meg az msn. Thx.

[spoiler][/spoiler]

[Rounin]

Chatre ott az irc meg az msn. Thx.

Esetleg FateRO fórum...

[Dreamcleaver]

Zsiga rühelli a furryket meg az ex-lolikat. 

[Cloud]

Srácok, asszem kezdek begolyózni

illetve ki tudja, lehet nem kezdek, hanem folytatom, csak most
egy nagyobbat ugrok benne.
Szóval... olyan hajnali fél négy körül végeztem The Longest
Jourvey-vel -- eddig még semmi fura. Késő délelőtt olyan
élénk álmom volt, mint még soha: mintha tényleg ott lettem
volna, minden érzékszervemmel éreztem.
[spoiler]
már csak a legvége maradt meg: kinn havas táj, én meg egy
nagy haveri társasággal, kicsit sűrűn, de annál jókedvűbben
valami teremféleségben, valószínűleg kocsma; egész szobát
egy vöröses fény világítja be; víg társaság enyhén alkoholos
mámorban, én is egy kicsit becsípve, csak annyira hogy már
jókedvem legyen és lazán össze-vissza beszéljek, de még
mindig eszemnél vagyok: szólok is egy haveromnak (akkor
felismertem, most már nem tudom felidézni, ki volt), aki éppen
a következő körért megy, hogy "csak óvatosan, nehogy túl
jól legyél most -- később viszont..." Mosolyogva legyint,
röhögünk egyet, s megy tovább. Érzem a vörösbor ízét a
számban, a padló is kicsit mozog. Egy szép szőke lány ül
mellettem. Az álomban valahonnan már ismertem; meg úgy
különben is ismerősnek tűnt valahonnan régről. A lány
egyszercsak fogja magát, mélyen a szemembe néz, átül
az ölembe, szorosan magához ölel és hosszasan csókolózni
kezdünk.
Annyira valósnak tűnt, éreztem minden porcikámmal:
ahogy az ölembe ült, éreztem, felülről ő, alulról pedig a
szék nyomja a lábam; ahogy megöltelt, éreztem a teste
melegét, a szíve dobogását; ahogy én is átölteltem, a
derekát; utána az ajkát, és ahogy a nyelve mozgott...
Ennyire élénk álmom még nem volt...
Kb fél-egy perc csókolózás után
[/spoiler]
arra gondoltam: "kár, hogy csak álom..."
És most jön az, ami mégjobban megdöbbentett: tudtam,
hogy álom, és mégis éreztem tovább... mondjuk már
nem sokáig, mert kb 1 percre rá már fel is ébredtem,
de akkoris... ha nem mondom, hogy álom, és elhiszem,
akkor kaphatok átjárót álomvilágba?

Nadevárjatok, ez még csak a reggel volt.

Készülök egy olyan lépést megtenni, amit már itt is, és
máshol is sokan mondtak, hogy rég meg kellett volna
tennem. Egyet találhattok, igen, azt. A diploma írására
három hete kértem szabadságot, és még mindig csak
az időt húzzák; meg a túlórákat nyújtják hosszabbakra.
Úgyhogy most éppen a rendkívüli felmondást fogalmazom.
Közben amolyan őrült vigyor ragadt az arcomra, és majd
kiugrok a bőrömből. Valahol mélyen erős érzelmek
kavarognak bennem. Ha most valaki az utcán belém-
kötne, avval az elmebeteg vigyorral rontanék neki, és
még mindig röhögve tépném ki karmaimmal a torkát...
Ezt hallgatom loopolva, talán egy kis plusz adrenalinnal
és avval az őrült vigyorral ez fejezi ki legjobban a
helyzetet. Hau do i maek deaplink? Aki nem bírja sokáig
hallgatni, az tekerjen 2:21-re, ott pörög csak be
igazán (szövege sem semmi... )
Mondjuk mire leírtam ezt, már egy kcsit lenyugodtam, de
még mindig maradt egy kis "+ + + + + "

Na most már küldhetitek a fehérköpenyes bácsikat

Az álom részre reagálnék inkább.
(a többire nem vagyok képes. Mit szívtál?  )
Az utóbbi időszakban két három hasonló álmom volt.  Álmomban azon mérgelődtem hogy a fene se akar felkelni és ott akarok maradni, mert az sokkal jobb mint a valóság. Persze mindig olyan dolgok történtek velem ami a való életben soha. (3 girl and me    ) Hihetetlenül valóságosnak tűnik mindig.
És  pont a legjobbkor ébredek fel.

Na szóval. Egyre jobban örülök hogy nem csak én álmodok egetrengető baromságokat és hasonló dolgokat.


Edina-chan:

Ennyire unatkoztál?
Amúgy szia. 

[Én]

Rám most rámférne egy újabb késes álom

[Zsiga]

Zsiga rühelli a furryket meg az ex-lolikat. 

Meg a trollokat meg az offolókat meg a ... mindenkit.

[Moha]

áh, mindenki utál, hogy hivatalosan már nem vagyok loli. 

Hát... akkor asszem Darkstar-nál sem jössz már be. 

(mellesleg a csak emoticon-ból álló postokat tényleg kéretik mellőzni!)

[Rounin]

Meg a trollokat meg az offolókat meg a ... mindenkit.

Nem baj, mi azért szeretünk. <3

áh, mindenki utál, hogy hivatalosan már nem vagyok loli. 

Hát... akkor asszem Darkstar-nál sem jössz már be. 

(mellesleg a csak emoticon-ból álló postokat tényleg kéretik mellőzni!)

Ahha.

[Makos]

Na most már küldhetitek a fehérköpenyes bácsikat

Inkább írj egy könyvet

Amúgy nekem is volt már ilyesmi álmom, nyugi (bár nem emlékszek rá )

[Draconire]

[Xzone]

[spoiler=emorant]
Nos, ismét itt vagyok... Ugyanez történt eddig minden félévben, amit az egyetemen töltöttem (azaz már negyedszer zsinórban):

Félévkezdés után pár héttel egyszer csak úgy tűnik, hogy nem érdekel semmi abból, amit itt tanulok. Nem tudom magam rávenni, hogy bejárjak az előadásokra, itthon pedig végképp semmit sem tudok foglalkozni "értelmes" dolgokkal (értsd: nem megyek raidelni sem, mert úgy tervezem, hogy tanulok, de ehelyett filmet nézek, fórumokat frissítek; a szokásos faszságaim). Valamint elképzelni sem tudom, hogy én a jövőben ezzel huzamosabb ideig tudnék foglalkozni.

Ezekután felmerül a kérdés bennem: akkor mégis hogyan tovább? Eszembe jut, hogy valami egyszerű, monoton munkát kellene keresnem, esetleg valami radikálisabb, mint például beállni katonának/rendőrnek.

A következő lépés az, hogy rájövök, hogy tulajdonképp semmilyen munkát sem tudnék két hétnél tovább végezni anélkül, hogy megunnám. Valóban alkalmatlan vagyok bármiféle konstruktív tevékenységre. És elhatározom: az államból kifacsarok még egy kis pénzt, pár hónapig gondtalanul élek, a végén befizetek valami jobb kurvára aztán an hero.

Ezután egy-másfél hónappal, szülői kommentek hatására "nadehátmégisazért..." valahogy meggyőzöm magam, hogy talán adnom kellene még egy félévet a dolognak, hátha lesz belőle valami.

Így maradtam bent az egyetemen, minimális kreditszámot teljesítve. Eleinte mindig megpróbálom elhitetni magammal, hogy mégiscsak érdekes dolgok ezek. De aztán minden alkalommal végigjárom a fent leírt utat.

Nem áll szándékomban mégegyszer beleesni ugyanabba a hibába. El kell fogadnom, hogy én vagyok a "failure as a human" mintapéldája. Idén nem lesz visszakoz. John Locknak pedig szeretnék köszönetet mondani: a hosszabbító nekem eszembe se jutott.

(Oh, azért elkezdek lottózni. Pár százmillióval a zsebemben már leszarnám, hogy élek-e vagy halok.[/spoiler]

[motifator]

[...]mint például beállni katonának/rendőrnek[...]

Bocs, hogy semmi értelmeset vagy együttérzőt nem tudok erre írni, de a fentiről eszembe jutott egy sztori.
2 haverom egyszer nagyon berúgott. Éppen hazafelé tartottak a kocsmából, amikor megláttak egy ilyen jókora darab terelőkorlátot az Egyetem sugárút közepén itt Debrecenben, biztos valami útfelújítás vagy csatornázás volt. Tudjátok, ez az olyan cucc, aminek van a két végén két nagy beton talpa, abban egy-egy rúd, amik között kereszben egy kb 3 méteres piros-fehér csíkos léc. Nagyon megtetszett nekik a dolog, de mivel ez az egész így túl nehéz volt, hogy felvigyék a járdára, inkább az út közepén kezdték el vonszolni hazáig. Lécestül, rudastul, betontalpastul. Pár száz métert tettek csak meg, amikor megérkezett a kék-fehér Octavia és kipattant belőle 2 rendőr.
A srácok persze a kocsiba be, elindulnak be az őrsre. Az egyik rendőr kérdezi:
- Hova járnak maguk?
- A DOTÉra, orvostanhallgatók vagyunk.
- Ejnye fiúk, hát tudják, hogy ha ez a dolog kiderül, akkor magukat kirúgják az egyetemről.
- Nem baj, legfeljebb majd elmegyünk rendőrnek

Ekkor a rendőrautó padlófék, az első kis utcába be, a rendőrök kipattantak, srácok is ki. A 2 havert jól megbotozták a fakabátok, aztán kocsiba vissza, és az éjszakát az őrsön töltötték, de aztán végül 2 év próbaidővel megúszták a dolgot.

Tanulság? Az nincs. Talán csak annyi, hogy egy elmés beszólás bármikor megér egy jó verést.

[Bicskei]

[spoiler=emorant]
Nos, ismét itt vagyok... Ugyanez történt eddig minden félévben, amit az egyetemen töltöttem (azaz már negyedszer zsinórban):

Félévkezdés után pár héttel egyszer csak úgy tűnik, hogy nem érdekel semmi abból, amit itt tanulok. Nem tudom magam rávenni, hogy bejárjak az előadásokra, itthon pedig végképp semmit sem tudok foglalkozni "értelmes" dolgokkal (értsd: nem megyek raidelni sem, mert úgy tervezem, hogy tanulok, de ehelyett filmet nézek, fórumokat frissítek; a szokásos faszságaim). Valamint elképzelni sem tudom, hogy én a jövőben ezzel huzamosabb ideig tudnék foglalkozni.

Ezekután felmerül a kérdés bennem: akkor mégis hogyan tovább? Eszembe jut, hogy valami egyszerű, monoton munkát kellene keresnem, esetleg valami radikálisabb, mint például beállni katonának/rendőrnek.

A következő lépés az, hogy rájövök, hogy tulajdonképp semmilyen munkát sem tudnék két hétnél tovább végezni anélkül, hogy megunnám. Valóban alkalmatlan vagyok bármiféle konstruktív tevékenységre. És elhatározom: az államból kifacsarok még egy kis pénzt, pár hónapig gondtalanul élek, a végén befizetek valami jobb kurvára aztán an hero.

Ezután egy-másfél hónappal, szülői kommentek hatására "nadehátmégisazért..." valahogy meggyőzöm magam, hogy talán adnom kellene még egy félévet a dolognak, hátha lesz belőle valami.

Így maradtam bent az egyetemen, minimális kreditszámot teljesítve. Eleinte mindig megpróbálom elhitetni magammal, hogy mégiscsak érdekes dolgok ezek. De aztán minden alkalommal végigjárom a fent leírt utat.

Nem áll szándékomban mégegyszer beleesni ugyanabba a hibába. El kell fogadnom, hogy én vagyok a "failure as a human" mintapéldája. Idén nem lesz visszakoz. John Locknak pedig szeretnék köszönetet mondani: a hosszabbító nekem eszembe se jutott.

(Oh, azért elkezdek lottózni. Pár százmillióval a zsebemben már leszarnám, hogy élek-e vagy halok.[/spoiler]

.....
isten hozott az átlag egyetemisták világában...

a szakunkon meg máshol is az ismerőseimnek is mindeig ez a baja( nekem is)
aztán jönnek az unalmas hétköznapok...mindig keresni kell egy célt..
(pl a köv buli=ha bulizós fajta vagy és nem veted meg az alkoholt)..
vagy valami extrémebb én most pl márc uccsó hétvégéje albániát tervezem...
nyárra meg rómát meg monacot(szinte semmiből ugy mint most nyáron voltam)...
ugy hogy hajrá....rendőrnek meg ne menj mert ALL COPS ARE BASTARD...
egyetemet meg elvégzed utána menj csak katonának lapból jobb ranggal kezdesz...

[Rounin]

I lol'd heartily.
At both stories.

[Fazék]

Xzone: ha bármit is el akarsz érni az életben hátszél nélkül, akkor kell legalább egy kurva diploma/szakma a zsebbe. még ha rühelled is, végezz el valamit és utána legfeljebb mást csinálsz, de akkor is megvan az értelme a tanulásnak.

[Bicskei]

Monaco sztori ha érdekel valakit.

[spoiler]Monaco nyáron mellesleg életem egyik jó sztorija volt...
suzuki swifttel a régi fajtával átlag 5.2es fogyasztással autópályák nélkül(már persze ahol nem volt ingyér) mentünk....uticél persze a szupercupa döntő volt ahova ismim nyert 2 jegyet...erre menetünk ki 3an kőpapítollóval én vesztettem de nem adtam fel .....összespanyoltam ruszkikkal és bevittek hamis jeggyel,persze nem csak azt hanem sok piát is kaptam tőlük.!!!
a legjobb akkor is az volt amikor hajnalban hulla mákon támasztjuk a kocsit h fel ne dőljön (legalábbis az érzés olyan volt..)...a rendőrnek kellett bizonygatni h mi tényleg Magyarországról jöttünk, mert nem hitte el h a suzi eljött ilyen messzire..[/spoiler]

[blackman]

Engem még érdekelne is amit tanulni kell, de valahogy folyton azt érzem hogy szellemileg a padlón vagyok, meg nincs kedvem semmihez sem, még azokhoz sem amit szeretek csinálni(pl foci). Kb. 15 éve tanulok megállás nélkül, kicsit kezd sok lenni...

[Fazék]

igaz, ha már 15 éve tanulsz, akkor tényleg a végén éri meg föladni, amikor már azt tanulod, amivel már talán kezdeni is tudsz valamit az életben