Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Ramiz]

Most olvasom: Jonathan Stroud: Az amarkandi amulett.
40% Terry Pratchett, 20% Harry Potter.
Mégis egyéni hangulat született ebbõl az elegybõl.

[Raggie]

George R. R. Martin... biztos Douglas Adams egyik álneve.

:rotflol: Az biztos, hogy õ is sajátosan értelmezte a trilógiát: :rotflol:
Djinn: hát, kedvetcsináltál a fantasyhoz! Be fogom szerezni valahonnan, vagy kiveszem a könyvtárból!

[Djinn]

:rotflol: Az biztos, hogy õ is sajátosan értelmezte a trilógiát: :rotflol:
Djinn: hát, kedvetcsináltál a fantasyhoz! Be fogom szerezni valahonnan, vagy kiveszem a könyvtárból!

Nagyon helyes, nagyon helyes  

[Raggie]

Miért kell az olyan embereknek is meghalniuk, mint Douglas Adams és Terry Pratchett?? :beken:

[Fazék]

Miért kell az olyan embereknek is meghalniuk, mint Douglas Adams és Terry Pratchett?? :beken:

ne ijesztgess!!! hogyafrancvinneel! Terry Pratchett él és virul, Douglas Adams nyugodjék békében, de ilyen mondatban együtt említeni õket, a frászt hoztad rám! ilyet ne csinálj mégegyszer!

[Raggie]

Nem azért mondtam õket egy mondatban mert mindkettõ elhunyt, csak éppen õk ketten jutottak eszembe, mint hasonló kaliberû irtózatosandurváulnagyonnagyoncsúcsiszonyújókirály írók...

[Fazék]

Nem azért mondtam õket egy mondatban mert mindkettõ elhunyt, csak éppen õk ketten jutottak eszembe, mint hasonló kaliberû irtózatosandurváulnagyonnagyoncsúcsiszonyújókirály írók...

tudom, értem én, csak hát amikor elsõre elolvassa az ember, akkor azért eléggé olyan a hangzása, hogy egyikük már halott, és a másik is... szóval legközelebb tessék szebben fogalmazni
és tényleg nagy veszteség Douglas Adams, a Kétség lazaca c. könyvébõl egy kicsit jobban megismerhettük és még jobban sajnálhatjuk, hogy elment...

[Ramiz]

Én írtam e-mailt Terry Pratchett-nek!

[Raggie]

Hogyan?? Taníts minket!!!

[Suszi]

Most fejeztem be a hatodik részét (A hóhér) ennek a remek kis sorozatnak. Ha valaki igésyes Word Of Darkness történetet szeretne, akkor mindenképpen olvassa el ezeket a könyveket. Nem túl hosszú, nem túl rövid, viszont sokoldalú és pörgõs.
Remélem felkeltettem érdeklõdéseteket, és rohantok a boltba megvenni.
 

[Damnatus]

Hali!

Én is olvastam, tényleg jó!

[Ramiz]

Raggie: Eddig még nem válaszolt...

E. W.:Prozac-ország

A könyvet egy fiatal szenvedélybeteg nõ írta, mániákus depressziós, alkalmi tabletta- és drogfaló. Meglehetõsen érdekes élményei voltak. A könyvet nem mondanám nyomasztónak.Sokszor szerepel a könyvben, hogy úgy érzi, senki sem érti meg õt. Igaza lehet. De az olvasó sem érti meg, csak együttérzõen bólogat. Nem érti meg. De ez nem egészen fair. Nem látok bele a könyv írójába, nem tudom, mennyire "jogos", amit mond. Az biztos, hogy elég jellemgyenge alak, persze ezt õ is tudja, de nem tud mit tenni, ördögi kör. De egy tehetetlen ember nem is olyan érdekes. Megpróbál többet vinni a könyvbe, mint csak egy ember történetét, de nem megy neki, ahogy például Salingernek ment. És az se tetszett, hogy miután mindig arról beszél, hogy õ mennyire kilóg, utána elkezd panaszkodni nagy általánosságban a mai társadalom hibáiról. A társadalom hibáinak nagy átlaga nem igaz mindenkire külön-külön. Persze jól hangzik az, hogy az õ személyében az egész (amerikai) társadalom tükrözõdik, de talán csak egy idegbeteg lány, aki elítéli a show-okban magamutogató embereket, de ír egy könyvet magáról és a lelki válságairól...  
Ami még érdekes, az egzisztencializmus a könyvben, amirõl pl Sartre is írt (Undor). Amúgy Sartre neve is felbukkan, tehát olvashatta a lány.

[Pirula]

E. W.:Prozac-ország

Csak egy kis javítás az elején, a csaj atípusos depresszíóban szenvedett, ezért is nem bírták sokáig kezelni.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv, bár nem a fõszereplõje miatt, mert pont az ilyen hisztis, magával mit kezdeni nem tudó plusz meg nem értett mûvészlélek nõk tudnak kikergetni a világból. Ha az élethez való hozzáállásbéli szakadéktól eltekintek, akkor viszont meg kell hagyni hogy egy hihetetlenül jó és pontos leírást kapunk a depresszió terjedésérõl, a divatdepisekrõl a grunge zenérõl, valamint az ezeket körülvevõ lúzerkultúra -kultusz hatásáról. A könyv még inkább a '80-as éveket veszi alapul így csak tisztán amerikai a jelenség, de mint a tengerentúli jelenségek nagy többségét ezt is exportálták már azóta sikeresen. A különbség talán csak annyi hogy itthon az alkoholizmus egyenlõre még szélesebb körben van elterjedve mint a drogok.
Amiért is nagyon hitelesnek találom a könyvet az az hogy nem kínál igazi megoldást, pusztán leírja a tényeket, feltárja az okokat, mindezt teljesen korrekten. De hogy a problémákra mi lenne a gyógyír - mert a Prozac azért mégsem az igazi - az nem szerepel itt sehol. Ez pedig tökéletesen beleillik mindabba a képbe amit az írónõ kialakított.

A társadalom hibáinak nagy átlaga nem igaz mindenkire külön-külön.

Ez igaz, viszont a társadalmat nem vonatkoztathatjuk el az egyénektõl. Csak vannak akik közelebb esnek a társadalmi átlaghoz és olyanok is akiken ezt nagyon jól be lehet mutatni. Persze ez piszkálja az egyéniségtudatunkat, de pl.: vegyünk egy hajléktalant. Nem biztos hogy a hajléktalanná válásának konkrét okai megegyeznek egy sorstársáéval, viszont ha csak egy picit tágabb kategóriákat nézünk - pl.: rossz szociális vagy egészségügyi helyzet - akkor már láthatjuk azt hogy a veseelégtelenségben szenvedõ és a féllábú között máris van kapcsolat. És akkor még nem is néztük azt hogy ezek a kategóriák hatnak is egymásra.

[Ramiz]

Ami tetszett benne (mert igaz) észrevétel: manapság az emberek egyre kevésbé bíznak a többi emberben/korményban/társadalomban stb, és egyre jobban magukban. Nézzünk meg egy cyberpunk világot, ha a folyamat végét akarjuk látni...

[Pirula]

Felénél-háromnegyedénél tartok a könyvnek még, de már olvasom egy ideje, holott nem hosszú. Viszont annyira intenzíven mocskos, sötét, fullasztó, tömény atmoszférája van hogy sokszor 20 oldal után félre kellett tennem hogy egy kis levegõhöz jussak. Mondom mindezt úgy hogy már olvastam Para-Kovácsot is, és az ment egyhuzamban.
A történet egy bizonyos Euchrid Eucrowról szól - hol saját személyben, hol az író által lefestve - aki néma, ikertestvére pedig születése után kevéssel meghalt. Õ figyeli egy szekta által felügyelt mocsaras völgy életét. Ez persze így nem tûnik valami érdekfeszítõnek, viszont a cselekmény szinte fröcsög a betegebbnél betegebb történésektõl. Rengeteg a bibliai utalás, maga a történet is erre hajaz, Euchrid ugyanis hallja Isten hangját és kiválasztottnak hiszi magát. Hogy ez igaz lesz-e nem tudom, még nem olvastam végig, de talán nem is olyan lényeges.
Mindezek után csakis erõs idegzettel és gyomorral megáldott embereknek ajánlom, akik szeretik az egyedi hangvételû olvasmányokat.
Most hallgatom egyébként Nick Cave Murder ballads c. lemezét, és ez például nagyon jól hozza a könyv hangulatát.

[Raggie]

Ha ilyen fullasztó atmoszférára vágyom én inkább egy füstös kocsmát választanék(PL.: Óbester)!

[Xipe]

Nelson DeMille - Cathedral

ajanlom azoknak akik szeretik a bunugyi konyveket.
a sztori nagyon jo a szereplokkel pedig mindenki tud azonosulni.

[Pirula]

Ha ilyen fullasztó atmoszférára vágyom én inkább egy füstös kocsmát választanék(PL.: Óbester)!

Tán lehet hogy ezért tetszik annyira?

[Ramiz]

Nelson DeMille - Cathedral
ajanlom azoknak akik szeretik a bunugyi konyveket.
a sztori nagyon jo a szereplokkel pedig mindenki tud azonosulni.

Mégis, kicsit bõvebben?

Pirula: Te csak ilyen nyomasztó könyveket olvasol?

Raggie: Csak ne vidd túlzásba!

[Xipe]

Mégis, kicsit bõvebben?

Pirula: Te csak ilyen nyomasztó könyveket olvasol?

Raggie: Csak ne vidd túlzásba!

a konyv a New Yorkban torteno Szent Patrik napi paraderol szol amikor ir terroristak elfoglaljak a St. Patrick templomot.
ennyi eleg?

[Ramiz]

Több, mint semmi.  

[Pirula]

Pirula: Te csak ilyen nyomasztó könyveket olvasol?

Nem, nem vagyok azért mazochista, bár tény hogy az utóbbi idõben több ilyesmit olvastam mint vidám cuccokat. De most esténként elõszedegetem a régi Tiszta Dili képregényeket és azokon például könnyesre röhögöm magamat. Kázmér és Huba, meg Hagar .

[Xipe]

Nem, nem vagyok azért mazochista, bár tény hogy az utóbbi idõben több ilyesmit olvastam mint vidám cuccokat. De most esténként elõszedegetem a régi Tiszta Dili képregényeket és azokon például könnyesre röhögöm magamat. Kázmér és Huba, meg Hagar .

en a regi Spawn kepregenyeimet olvasom.
sajnalom hogy nincs meg vegig.

[Pirula]

en a regi Spawn kepregenyeimet olvasom.
sajnalom hogy nincs meg vegig.

Az nekem nincs meg, de van még néhány múzeális korú - és talán már értékû - Fantom, Batman és Pókember is a birtokomban. Érdekes mostanában olvasgatni õket, talán 10-12 éve voltak a kezemben utoljára.

[Xipe]

Az nekem nincs meg, de van még néhány múzeális korú - és talán már értékû - Fantom, Batman és Pókember is a birtokomban. Érdekes mostanában olvasgatni õket, talán 10-12 éve voltak a kezemben utoljára.

na latod azokat szivesen elolvasgatnam egyszer.
nekem meg vannak regi 1990-es evekbol szarmazu gyujtokartyaim a Marvel-tol.
azok sem olcsok manapsag mar.

[Pirula]

na latod azokat szivesen elolvasgatnam egyszer.

Ha egyszer átutazóban leszek Pesten, megbeszélünk majd egy idõpontot aztán kölcsönadhatom. De aztán vigyázni rájuk ám!

[Xipe]

Ha egyszer átutazóban leszek Pesten, megbeszélünk majd egy idõpontot aztán kölcsönadhatom. De aztán vigyázni rájuk ám!

vannak nekem is regi elso kiadasu kepregenyeim valahol.
tudom hogy kell vigyazni rajuk.

[Flaser]

Svan Hassel - tõl bármi.

Saját élete alapján formálta meg a történetei szereplõit, eseményeit.
A "Kárhozottak Légiója" a leginkább önéletrajzi, a többi inkább a "bõvített/alternate" verziónak tekinthetõ.

Svan Hassel 1930-ban Németországba emigrált Dániából a munkanélküliség elõl.
1936-ban beáll az SS-be, majd '39-ben dezertál. Elkapják, majd egy kis "koncentrációs" üdülés után lehetõsége volt egy büntetõ ezredben végigharcolnia a 2. világháborút. Afrikát leszámítva minden jelentõs ütközet helyszínén megfordult.

Az általam valaha olvasott legemeribb bemutatása a 2. VH-nak. Szereplõi gyakran Rejtõien humorosak/dörzsöltek, de el is kellenek, különben képtelen lennél végig olvasni mindazt a szörnyûséget amin átmennek.
Teljesen átformálta a háborúról ill. a diktatúráról / társadalomról kialakult képemet, s azóta sokkal óvatosabban figyelem az eseményeket.


//--//--//--//--//--//--//--//

Frederick Pohl: Átjáró

3 kötet jelent meg a ciklusból az Ulpius gondozásában.
Isten igazából én csak az elsõt tartom kifejetten ütõsnek - habár a mai sci-fi/fantasy irodalom nagyjára is fintorgok ha ténylegesen az irodalmi értéküket firtatjuk.

Tényállás:
Idegenek voltak a Naprendszerben, s sokezer évvel a homo-sapiens  kialakulása elõtt keresztül-kasul fúrták a Vénuszt alagútjaikkal. Aztán egyszer csak felkerekedtek, de elõtte mindent gondosan kipucoltak, s az alagutakon kívül alig maradt valami.
Ez a valami ugyanakkor elég nagy: az Átjáró egy aszeroida az ekliptikára merõleges pályával - ezer év alatt se találtuk volna meg, ha egy vénuszi bányász nem szenved egy kis balesetet.
Az aszteroida telis tele van kis ûrhajókkal amik képesek fénysebességnél gyorsabban haladni.

Probláma:
Senki se tudja, hogy mûködnek a hajók, sõt még a kormánymûvet sem ismerjük. Tárcsákon pepörgetsz valamit amik koordináták is lehetnek és megnyomod a "nagy gombot" X-idõ alatt fsgy-meghajtással odajutsz s, ha túléled az odautat és az ottlétet, a gombot ismét megnyomva visszatérhetsz.

Komplikáció: Az utak 80% semmi ereménnyel nem jár. 15% odaveszik. 5% visszahoz valamit, vagy tudományos felfedezést tesz (csillagászati képek stb.)

Az átjáró egy nemzetközi társaság az "Átjáró Társaság" (doh..) kezében van és ENSZ irányítás alatt áll. Mindenki aki ki tudja fizetni a csillagászati belépõtt jelentkezhet feltárónak az Átjáró társasághoz. Minden felfedezés és abból fakadó késõbbi haszon után jutalékot kapsz.
A gond, hogy neked kell állnod az állomás minden kiadását - kaja, víz, levegõ és maga az ûrtér amit használsz. Fizetésképtelenség esetén kidonak az ûrbe, vagy ha szerencséd van felvesz valamelyik cirkáló amik az állomás körül fõleg egymást figyelik (hideháborús felállás).

A Földön az átlagember (értsd: nem irtózatosan gazdag)  számára az életkörülmények borzalmasak: maga a kaja is palaolajból sajtolt olajon tenyésztett gomba, s a szennyezettség miatt jó ha kb. 30-40 évet élsz.
Ha megszorulnál eladhatod egy veséd, pár méter beled esetleg minden szerved ha neked nem de a családnak kell a pénz. (A szerveid a gazdagoknak kellenek.)

[Suszi]

Tegnap este fejeztem be ezt a könyvet. Érdekes keveréke a shadowrun és fantasy elemeknek. Nem túl mozgalmas, viszont egy érdekes világba ad betekintést: a halhatatlanokéba. A shadowrun világában elõször nagyon furcsán hatott a tudat, hogy élnek halhatatlanok. Kicsit fura volt, ugyanakkor érdekes.
Aki szereti az érdekes, fura, történeteket az feltétlenül olvassa el.  

[Ramiz]

Svan Hassel: eddig indokolatlan elõítéletten voltam a könyvei iránt ("biztos valami újabb 2. vh-s nácigyalázás, a "Hassel" SS-betûkkel..."), de most naagy-naagy kedvet kaptam hozzá!

Shadowrun: halhatatlanok, már itt is... na nee...