Japán filmek és zenék

[Feldin]

A Hullajó megvan nekem. Elvileg még mûködik is(cd)...

Kérem!

[Ramiz]

Én azért a Full Metal Yakuzát is megnézném. Még a Happiness of Katakuris érdekel nagyon meg a Dead or Alive (múltkor, amikor rákerestem, egy másik filmet talált ezzel a címmel (nem T.M.)). De én is hallottam, hogy sok filmet sinál és nem mind éri meg megnézni. Mindegy, eddig nekem bejön.
Valahogy olyan "felszabdultan nyomasztó".
A Takeshi Kitano filmek "szomorúan nyomasztóak" (és maradandóbbak), legalábbis nekem.

Feldin: PM...  

[mafe]

Ez egy három részes opusz elsõ fejezete, úgyhogy nem is írnék most még túl sokat róla. Nagyon '50-es évek, nagyon szamuráj, nagyon japán meg az isteni Mifune Toshiro.

gondolom magyar feliratos dvdr érdekelne?

[mafe]

van itt egy weboldal, de nem "public".
http://www.mafe.tk

[Feldin]

Hali Mafe! Alakul a lista! Foltoztam amit tõled hoztam, meg megcsináltam a korean meg a hk részt is. Hamarosan felteszem a netre. Van vmi szupi új dolgod?

[Manu]

gondolom magyar feliratos dvdr érdekelne?

Naná, hogy......  

van itt egy weboldal, de nem "public".
http://www.mafe.tk

Ebbõl meg nekem csak kamerás verzióm van, úgyhogy ez is nagyon, mert szeretem és kell...

[Edina-chan]

Ichi the Killer / Koroshiya
A Koroshiya "gonosz" film. Gonosz, de nem azért, mert megszoktatja az emberrel az erõszakot, és most kimegyek az utcára és stb. Azért gonosz, mert játszik a nézõvel. (Ebben a Mechanikus narancsra emlékeztetett.) Azon nevetünk, ami - belegondolva - nem is vicces. De mit lehet ellenük tenni? Semmit. Hát kinevetjük. Ez talán egyfajta legyõzése a sok szarságnak, ami van-volt-lesz a Földön, amit a film kigúnyol és eltúloz, amik ellen s e m m i t  s e m  t e h e t ü n k. Egyfajta megtisztulás.
Gonosz film azért is, mert nem a brutális, véres, ultraerõszakos jelenetei a felkavaróbbak, hanem a "lelki dolgok". A véres jelenetek csak végigkísérik a filmet, egyenletesen eloszlatva, a hangulatos zenével együtt fenntartva az "alaphangulatot": ilyen a világ, ezek a dolgok nem egyedi, elrettentõ kivételek, hanem általánosságok. Itt mindenki õrült állat. És lehet nem sajnálni Ichit? Lehet gyûlölni Kakiharát, ahogy olyan ártatlan, rácsodálkozó arccal kínozza az ermbereket? Hát amikor levágja a nyelvét, aztán lelkendezik a barátnojének, hogy milyen gyorsan regenerálódik az emberi szervezet... Ezek õrültek, de nem  lógnak ki semmilyen sorból...
Egyedül egyvalami zavart, de az meg nem a film hibája (sõt, neki erénye): nem értettem a végét. Külön bosszant, mert szeretem az elgondolkodtató befejezéseket, a csavarokat is, meg az olyat is, ami az egész filmet más szemszögbe helyezi. És most mégsem. Talán mégis meg kéne maradnom az akciós jelenetek élvezeteténél, és azokkal tartanom, akik szidják a végét, mert "nagy leeresztés" és "nagy harc kellett volna"... Talán majd x-edszerre leesik.

Én pont ma néztem meg ezt a filmet...
Én sem értem a végét.
Hát,én kicsit sajnáltam Ichit,nem csoda,hogy egy elmebeteg állat lett..

[Manu]

Én pont ma néztem meg ezt a filmet...
Én sem értem a végét.
Hát,én kicsit sajnáltam Ichit,nem csoda,hogy egy elmebeteg állat lett..

Hohó, nem ilyen kislányoknak való az! Az se lehetett teljesen tiszta, aki odaadta neked!
Ichit... és a többieket? Mindenkit?

[Ramiz]

Ichi vége...
Van egy olyan verzió, hogy Ichi teljesen összeomlik, miután megölte a kissrác apját (nemjutszemebeaneve), az meg agyonrugdossa. Kakihara pedig csak elképzeli magának, hogy valaki végre megöli (elõtte: "És engem senki sem öl meg?"), és leugrik. A végén Jiji felakasztja magát, a fickó, aki visszanéz, pedig a kissrác, aki nem halt meg, azt már csak Kakihara képzelte. Hát, nem tudom...(

Ong-Bak

Furcsa film, némileg Jackie Chan-os jelenetekkel (nagy kedvencem!), kicsit erõszakosabb (amit J.C.-tõl  (nem Jesus Christ! ) néha hiányoltam). A sztori nem az erõssége. A mozdulatok szépek, robosztusak. Amikor a srác az elején edz, leesett az állam. Nagyon gyönyörû!

[Fazék]

Ong-Bak

Furcsa film, némileg Jackie Chan-os jelenetekkel (nagy kedvencem!), kicsit erõszakosabb (amit J.C.-tõl  (nem Jesus Christ! ) néha hiányoltam). A sztori nem az erõssége. A mozdulatok szépek, robosztusak. Amikor a srác az elején edz, leesett az állam. Nagyon gyönyörû!

ez a film engem szabályosan kiborított... az enyhe kifejezés, hogy a történet nem az erõssége... egyedüli plusz benne a srác mozgása, amit inkább nem is merek kritizálni, mert nagyon nem értek a küzdõsportokhoz, de szinte bármelyik Jackie Chan-es (vagy Jet Li-s)  filmbeli küzdelem jobban bejött. Mondjuk könnyen lehet hogy a kamerakezelés cukkolta fel az idegeimet a legjobban, mert minden akciót, kb 4 kameraszögbõl mutatnak be egymás után... a srác ügyes, de a film nagyon nem tetszett, megtekintését csak küzdõsport-imádóknak ajánlom.

[Ramiz]

Túl kritikus vagy! Nem mondtam, hogy különösen jó, de a harci/menekülõs/üldözõs jelenetek elég ötletesek.

[Fazék]

Túl kritikus vagy!

ez már csak így van, nem ismerek kegyelmet!

[VASH]

Ha valakinek meglenne Jet Li fõszereplésével az Acélkarmok(Claws of Steel) és esetlek tudna írni nekem egy példányt azt nagyon megköszönném ha rámprivizne...

thx, bye

[Manu]

Hosszú idQ óta elQször néztem nem japán filmet, de azért próbáltam ügyelni, hogy ne amerikai legyen, nehogy sz*rba nyúljak. Sajna mégis sikerült. Annyit tudtam róla, hogy francia, két évig forgatták színészekkel, utána 6 év animációs utómunka következett. Mivel azonban nem síma animációról, hanem CG-rQl van szó, ezért a grafika annyira elavult lett ez alatt az idQ alatt, hogy egy közepes játék animációjának felelt meg. Nem sokkal lett jobb, mint a Final Fantasy, pedig az már nem mai gyerek.
A szinészi játék gatya, a törénet meg színtén egy játék színvonalán van. A rendezést inkább meg sem említem. Az INDB-n 5.9-et kapott, ami többé kevésbé helytállónak tqnik. Szerintem kerüljétek el, ha írtóztok a felesleges idQtöltéstQl.

[Ramiz]

Ha már ócska filmekrõl van szó, tudom "ajánlani" Az erõ gyermekei c. "mûremeket". Nem tudom, milyen nemzetiségû, mindenesetre az a kövér fickó játszik benne, aki a korai Jackie Chan filmekben volt a partnere. Nagyon vacak, még számítógépes játéknak is gyatra lenne. Mazochistáknak ajánlom.

Az Ichit pedig elkezdtem terjeszteni az ismerõseim között. Eddig háromból kettõnek tetszik, egy meg nem akarja megnézni, de így legalább a barátom marad.

[Manu]

Director: Ryuhei Kitamura (Azumi, Aragami, Down to Hell)

Genre: Samurai - yakuza - zombie - kung-fu - action - sci-fi - horror

Félelmetesenk tqnik ez a stílusegyveleg? Hát elöször nekem is, de a rendezQ mindenért kárpótol. A film rettentQ kevés pénzbQl készült, de azt nagyon jól forgatták be. Nem olcsó színészeket szerzQdtettek, s valamiféle közepes látványvilágot hoztak létre belQle, hanem jó színészek, rendezQ, operatQr, vágó stb., tehát a háttérstáb profizmusára helyezték a hangsúlyt. Nincs benne szinte semmi digitális trükk, de az operatQr a kameramozgásokkal, filterekkel, beállításokkal sokkal látványosabbá, eredetibbé teszi az akciókat. A történet és a pénz alapján egy kemény B kategóriás film lenne ez, de az elQbb felsoroltak kiemelik a posványból. Persze nem kell megváltásra számítani, nem egy mélyen szántó alkotás, melyen hetekig-hónapokig töpreng az ember . A filmben csak a fQgonosz vetemedik egyszer arra, hogy egy kicsit monologizáljon, de azt gyorsan belefolytják, mondván: "Sok a szöveg". Kemény akció az egész, amiben mindenki ultramacho, a végletekig. Ez a szintje a coolságnak már vicces, de hál' istennek nem is veszik komolyan, nem egy önkritikus poén jön ki ebbQl. Emellett sok benne a dramaturgiai hiba, de annyira beteg a film, hogy ez teljesen mellékes. Olyan, mintha a Hullajót összekevernénk az Azumi végével. Több száz liter paradicsomlé, hatalmas fegyverarzenál, rengeteg pofon, rengeteg zombie, meg ülQ poénok, de egyszer azért bQven elég megnézni. Meg 2005-ben úgyis jön a második rész .

[Ramiz]

Hmm, jól hangzik, igazi nyalánkság. Engem a machóság és a viccesen nagymenõ jelenetek csak akkor zavarnak, amikor érezni, hogy a készítõk komolyan gondolják õket (egy-két ilyen rész az Azumiban is volt, ha már felhoztad), de itt ezek szerint errõl szerencsére nincs szó.

[Mattanja]

az a kövér fickó játszik benne, aki a korai Jackie Chan filmekben volt a partnere

Samo Hong? Akinek egy a Viasat3-on is volt/van(?) egy sorozata?

[Ramiz]

Igen, õ. Jó pofa alak, de a film egy hatalmas gagyi. Kölcsönadjam?
(És a legszörnyûbb, hogy mennyi effekt meg számítógépes jelenet van belenyomatva... ennyi pénzbõl hány Ötvös Csöpi filmet lehetett volna csinálni...   )

[Feldin]

Most néztem Someone Special-t. Kóreai. Nekem tetszett.
Olyan dráma cucc. E... Most nem tok értelmeset írni. Nézzétek meg.

[Ramiz]

Na de mégis... drága Feldin... aludd ki magad és próbálkozz újra!  

[Damnatus]

Hali!

Én néztem 1-2 filmet (hogy letörölhessem, s tudjak animét tölteni).
A Basic szerintem nem rossz film, bár ismerõs lehet már A vihar kapujában-ból, a több szempontból elmondott történet. Itt még tesznek bele 1-2 csavart.
A másik a Freddy vs. Jason volt. Háát, horrornak már nagyon gyenge, inkább paródia (bár talán nem az akar lenni), két jó jelenet azért van: egyszer Jason egy hason fekvõ figurát ággyal együtt félbehajt, egyet meg derékban kettévág. Arégiek sokkal jobbak voltak.
Azt hallottam Van Jason X is, ami a jövõben játszódik, és Jason már nemcsak hallhatatlan, hanem elpusztíthatatlan is lesz.  

[Manu]

Natural City

Kóreai sci-fi, eredetiség nélkül. A japán, légies romantikát szeretné keverni, az amerikai akciófilmekkel - teljes kudarc. A story erösen emlékeztet a Szárnyas Fejvadászra, meg a világ is. (Van-e érzelem az androidokban, lehet-e androidnak szerelemesnek lenni, rövid élettartamú androidok stb., szóval Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?)
Két jó pont a látványvilág és a színészek, akik - becsületükre legyen mondva - igencsak erölködnek, hogy kihozzanak belöle valamit.

Yomigaeri
Ez már japán, és legfQképpen a fentebb említett légies romantikára, ill. a japán filmekre annyira jellemzö hihetetlen jól megteremtett atmoszférára épít, ami Yasujiro öröksége. Egy hajszálnyi misztika, hajszálnyi romantika.... a film háromnegyed részében. A vége sajna rettentöen elkezd csepegni, aztán folyni, amiben nagy szerepe van valami Rui nevü j-pop akárki túlreprezentált szereplésének. Én sajna nem szeretem ezt a stílust (bár ez a jobbik fajta, mivel hangszerrel játszák, és azért meg van komponálva), de aki szereti, szerintem annak is sok. Nagyon kár volt egy ilyen jó filmet ezzel csorbítani.
Egyébként tényleg igazán kellemes alkotás. Külön gratulációt érdemel mafe tökéletes, és nagyon igényes fordítása.

[Fazék]

Lost in Translation
ugyan nem mostanában láttam, de csak most jutott eszembe, hogy ajánljam szóval a film egy nagyon szép romantikus történet, ami történetesen Japánban, Tokyoban játszódik. Sofia Coppola elsõ rendezése, és meg kell hagyni, hogy kiválóra sikeredett. aki szereti a kicsit lassabb filmeket, azoknak mindenképpen ajánlanám. Bill Murray és Scarlett Johansson remekelnek a vásznon (nem véletlenül jelölték jópár díjra õket, amik közül meg is nyertek egy párat). 9/10 a film sztem

megj: talán pár érzékenyebb lelkületû ember megütközhet a japánok ábrázolásán, de inkább gondolja át a dolgot, mielõtt kifakad ellene...

[Ramiz]

--- lehetséges spoilerek! ---

Durva, de nem azért, mert annyira véres, hanem mert nagyon mélyen elgondolkoztat olyan dolgokon, amelyen a legtöbben addig nem gondolkoztunk el, mert egyszeruen társadalmilag a nevelés megingathatatlan alappillérei voltak. Ez a film, hasonlóan a Miike Takeshi filmekhez, kétségbe vonja az emberek "emberségét" - illetve megmutatja, hogy milyen is az a "magasztos emberség"... Nem fogom elfelejteni, az biztos...

Az alapsztori zip-elve: egy osztály (kb 40 fo) tagjainak le kell gyilkolniuk egymást, csak egy túlélo lehet. Három napon belül ha több ember is életben van, mind meghal. (Hagyjuk a részleteket, bár ötletesek és jól kitaláltak, majd meglátjátok úgyis.)

Azóta azon töprengek, hogy vajon képes lennék-e megölni a barátaimat... és vajon megbíznék-e bennük egyáltalán...
És manapság téma a "sikeres üzletember" meg a "sikeres vezeto" jellemzoi, köztük nem utolsó helyen az eroszakosság. És itt vesszek meg, ha nem ezt tanulom az iskolában, nem mert kimondják, hanem mert ez a tapasztalat szurodik le minden kis afférból, ügybol, mert csak így lehet boldogulni. És vajon tudatában vannak a felnottek ennek? És vajon meg lehet-e rendezni a valóságban egy Battle Royale-t? És vajon nem önáltatás-e megveszettnek és irrealisztikusnak nevezni az ötletet és a film cselekményét, a leszurheto "tanulságot"?


A film ügyesen végigvesz mindenféle lehetséges reakciót, attól kezdve, hogy "ha ti csináljátok, én is csinálom", a régi sérelmek megbosszulásán át a "feküdjünk le, amíg nem késo"-n át az öngyilkosságig és a menekülésig. A film végén, mintegy megkoronázva az egyórás gyilkolászást, érdekes befejezés néhány nem eroltetett, kellemes csavarocskával és a játék nyertese által megfeleloen(?!) levont tanulsággal...

Ha eleged van az amerikai muanyag-mozikból, ne hagyd ki! Ha zavart már, hogy annyi minden van körülötted, ami mind az eroszakra "játszik", ne hagyd ki! Ha hajlamos vagy a paranoiára, ne hagyd ki (de elotte szerezz be egy lofegyvert vagy egy baltát... )!


És egy kérdésem van még: megéri megnézni a 2. és a 3. részt vagy nem?

[Fazék]

tökéletesen összefoglaltad, amiket én is gondoltam a filmmel kapcsolatosan
én 2 volt osztálytársammal (jelenleg is nagyon jó barátok) néztem, és természetesen elõkerült a téma, és meg kellett mondanom nekik, hogy én vszleg különösebb habozás nélkül nekiállnék legyilkolni õket, a kezdeti szövetkezés és annak eredményessége végeztével. amint úgy látom, hogy nincs más megoldás, ellenük fordulnék tartok tõle... bár ezt úgyse lehet teljes bizonyossággal kijelenteni... összességében tökéletes bizalmi demonstrációnak találom és nagyon élethû, teljesen reális viselkedésformákat mutat be a film. egy kicsit elbizonytalanított...

Azóta azon töprengek, hogy vajon képes lennék-e megölni a barátaimat... és vajon megbíznék-e bennük egyáltalán...
És manapság téma a "sikeres üzletember" meg a "sikeres vezeto" jellemzoi, köztük nem utolsó helyen az eroszakosság. És itt vesszek meg, ha nem ezt tanulom az iskolában, nem mert kimondják, hanem mert ez a tapasztalat szurodik le minden kis afférból, ügybol, mert csak így lehet boldogulni. És vajon tudatában vannak a felnottek ennek?

tudatában vannak. viszont ha belegondol az ember, nehéz olyan alternatívát felhozni ami tökéletes lenne helyette... sajnos...

[Manu]

Meglep, amit írtok. Amikor elöször megnézetm a BR-t, akkor pont az irrealitása tetszett meg. Úgy gondoltam, ilyet úgyse csinálnának a valóságban, meg hogy ez megint egy japán szélsQséges, elrugaszkodot agyszülemény. Pont ez tetszett benne. Aztán elgondolkodtam, hogy kiknek szánták, és kik körében lett kultfilm. Akkor beláttam, hogy a tulzsúfolt, agyonfrusztrált japánban meg a PS2 hazájában talán még is van létjogosultsága, ott hihetQnek tartják ezt, s föleg a középiskolások. Erre, ti meg itt elkezdtek errQl beszélni.
Egyébként hozzátok még közelebb áll a középiskola, mint hozzám, úgyhogy a film szemszögéböl majdnemhogy ellenségek lennénk . De akkor én biztos a BR törvény ellen mennék minden erömmel. Másrészt én biztos nem ölném meg a barátaimat, mivel legtöbbjükhöz több, mint egy évtizede nagyon szoros kapcsolat fqz, és bíznék bennük, és az eszünkben annyira, hogy megoldjuk ezt a helyzetet.
A második rész viszont pocsék, szót sem érdemel.
Edit: Kitano-t meg imádtam ebben a moziban, egyszerüen zseniálisan játszik, pedig mint színész nem mindig alakít nagyot.

[Fazék]

BR: én nem azt mondom, hogy a film alaphelyzete reális és elképzelhetõ jelenünkben, hanem a bizalmi reakciók és változások ábrázolása volt teljesen hiteles a szememben (sztem van különbség). amúgy nehezen hiszem el, de becsüllek ha tényleg így reagálnál az utolsó egy órában is a szigeten... de most akkor vonatkoztassunk el a filmtõl és tegyük föl, elég ha csak bármilyen tökéletesen reálisnak tekinthetõ természeti katasztrófa üt be, máris rengeteg olyan reális(!) helyzet kerülhet elõ, ahol emberéletek múlnak pusztán bizalmon... én nagyon szeretnék teljesen önzetlenül, teljes bizalommal reagálni az ilyen helyzetekben, de kétlem hogy emberi természetem és a túlélési vágyam ezt engedné... és ez az érzés a film nézése közben igencsak meg tud lepni pár embert...

edit: ja igen, azt én is akartam írni, hogy a 2. és 3. részrõl csak rosszat hallottam eddig...
edit2: amúgy én már kb pont 12 éve ismerem a középiskolás (8 osztályos gimibe jártam) barátaimat és nagyon jó barátaim, de nem mernék megesküdni, hogy nem fordulnék ellenük vagy egyáltalán csak el tõlük, ha már nem látok reményt...

[Manu]

Ez a kis törénet tudom off, de leírom, mert büszke vagyok rá:
Tavaly augusztusban lelvállt a mellhártyámról, és összeroskadt a tüdöm (spontán PTX). Másnap a legjobb barátom volt az elsö, aki meglátogatott, s ugyan beszélgetni nem tudtunk, mivel minden lélegzetvétel kegyetlenül fájt a csövektQl, amik bennem voltak, láttam a szemében, hogy legszivesebben cserélne velem. Utána minden nap meglátogatott, pedig mesze feküdtem otthonról.
Egy hónapja ez a srác 93 Km/h sebességgel belerohant egy álló kamionba és sz*arrá ripityára törte a kocsiját, meg magát is. Engem hívott elQször, még a mentöböl, üvöltve a fájdalomtól, ahol épp a nyílt törését tették helyre. Én is legszívesebben a helyében lettem volna akkor.
Semmilyen körülmények között nem ölném meg azt az embert.
Középiskolás koromban sem tettem volna.
Hüpp-hüpp :beken:

The Princess Blade

Ez egy olyan durván B kategóriás film, hogy el sem hiszem. Jól pédázza ezt, hogy az utolsó csatajelenetet valószínq délután kezdték felvenni, s beleszaladtak az estébe. Úgy gondolták azonban, hogy ez nem olyan nagy baj, hátha nem veszi észre a nézö. Ennek következtében a vágás után az egyik snitten még süt a nap, a következön sötét van - két kardcsapás, s lön ismét világosság. Hihetetlen, se történet, se rendezés, se színészi játék, se látvány, se semmi...

[kikuchiyo]

Közbeszólnék, ha megengeditek.

Számomra a Battle Royale-ban nem is az eddig említett dilemmák voltak a legmegragadóbbak.
Amirõl a film valójában szól szerintem, az az, hogy a tömegmédia kielégíthetetlen információigénye, az egyre magasabbra tolódó ingerküszöb milyen kérlelhetetlenül hoz létre egy olyan intézményt, mint a filmben ábrázolt Battle Royale. Bénító az a logika, amely szerint csupán egyetlen apró elvet -nevezetesen az élet szentségének elvét, a "ne ölj!" parancsot- kell felfüggeszteni, és az egész apparátus önmagától létrejön.
A film felépítése, nézõpontja is támogatja ezt az értelmezést, hiszen a nézõ tulajdonképpen a mindent látó, mindenrõl tudó videojátékos helyzetébõl követi az eseményeket: minden halált részletesen kiírnak nekünk a képernyõre, 32 remaining.
És nem véletlen, hogy a gyerekek eligazítása az egyik legjobb jelenet a filmben, ahol a helyzet véres komolysága és az eligazító videó debilsége áll szinte már abszurd ellentétben egymással.
Már csak a nézõi visszacsatolást kell valahogy megoldani, és máris megvan az ultimate valóságsó. A tippem, hogy pár éven belül valóban lesz ilyen.