Írások

[kisvirag]

LOL
ez aranyos

[Rounin]

Megírtam a Coccolino pályázatra a mesét, szóval az alábbiakra kemény elbírálást kérek!! Az öcsém értékelése szerint: 7,5/10 Azt mondta, hogy rézben azért is, mert rövidnek találja. Szerintetek milyen? Egy mesekönyvbe kerülne, szóval ahhoz képest tessék értékelni! Ja, és a http://www.mesemozgalom.hu oldalon olvashatjátok a szabályokat is, hogy a szerint is tudjátok értékelni!

Coccolino és az egerek

Mohón behabzsolta az íncsiklandozó méhek gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:

Nem a méhek íny(!)csiklandozóak neki ;>

--> Mohón behabzsolta a méhek ínycsiklandozó gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:

A történet tetszik nekem, a nyelvtant még olvasgasd, finomítsd meg mittom, konkrétan nincs vele bajom, csak álmos vagyok és megyek ne illegális tevékenységeket végezni végre és zümmm..

(8,45/10)
(mert útálom azt a rühes medvét ;> )

[Meske]

Mohón behabzsolta az íncsiklandozó méhek gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:

Nem a méhek íny(!)csiklandozóak neki ;>

--> Mohón behabzsolta a méhek ínycsiklandozó gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:

A történet tetszik nekem, a nyelvtant még olvasgasd, finomítsd meg mittom, konkrétan nincs vele bajom, csak álmos vagyok és megyek ne illegális tevékenységeket végezni végre és zümmm..

(8,45/10)
(mert útálom azt a rühes medvét ;> )

Köszönöm az értékelésedet!

A nyelvtan, helyesírás soha nem volt az erõsségem...

A kijavított mondatot pedig nagynéném is furán nézte, de amikor elolvasta a gyümölcsét szót is, akkor már megértette. Én meg nem gondoltam erre a szócserés megoldásra, s közben meg már elküldtem...

De ebbõl is látszik, hogy nekem mennyire másképp forog az agyam, mivel számomra utólagos elolvasás után is abszolut egyértelmûnek tûnt, hogy a méhek gyümölcse az ínycsiklandozó, nem pedig a méhek. Bár lehet, hogy csak azért, mert tudtam, hogy mit akarok kifejezni...
Talán azért, mert én ezt egy kifejezésnek gondoltam, amit még véletlenül sem lehet szétválasztani, s nem is szabad megálni az olvasással a kifejezés után, s akkor rögtön érthetõ lesz...

A "rühes medve" alatt pedig Coccolinora, mint a márkára gondoltál, vagy kifejezetten a medvékre, mert ha az utóbbi akkor óvakodj Djinntõl!

[Rounin]

Köszönöm az értékelésedet!

Igazán nincs mit, sajnos késõn kapcsoltam, hogy van új post itt^^ (de hát a meló :| )

A "rühes medve" alatt pedig Coccolinora, mint a márkára gondoltál, vagy kifejezetten a medvékre, mert ha az utóbbi akkor óvakodj Djinntõl!

A márka. A medvéket és medveféléket imádom (rozsomák-powa'!!). Fõleg a jegesmedvét^^ (és a rozsomákot!!)

Off ende.

[Rounin]

Történelem óra

Századok hamva
lepi el történelmünk
hazugságait.

Pirula:
Hm-hm. Szerintem ápolgass még pár homokszemet magadban. Jó lenne több gyöngyöt is látni tõled :]

[Zanador]

Megtaláltam egy régebbi füzetem, egy 3-4 hónapos töredékkel benne. Eredetileg 7 versszak lett volna, de mivel még emlékszem az akkori hangulatomra, igazából örülök, hogy utólag nem tudtam befejezni:

Az 5 fõ bûn

Kõbe vésve, vassal vágva.
Kõvé vál ki elhibázza.
Hiába sír vagy nevet utána,
Az öt fõ bûn mindig erõsebb nála!

Hajnalban a padon ülve
Remélte talán elkerülte,
De hiába fut, hiába gyáva
Az átok már rég megtalálta.

Segített és cserébe várt
A lelkétõl pár nyugodt órát.
Megszegte õ is a szabályt
Amit a világ a sziklába vájt.

Akit a nehéz súly már meggyötört
A szakadék szélére áll ki,
De sorsa egyik kezétõl
Nem védi meg a másik!..

[Meske]

Zanador: ez nagyon jó!! Nekem tetszik!!

És már nem akarod befejezni?

[Moha]

Nem tudom, miért, nekikezdtem egy fantasy történetnek. Íme az elsõ rész. Ha lesz kedvem/idõm/ihletem, majd folytatom. Addig is kíváncsian várom a véleményeket.

------
Már lefelé hajlott a nap, mikor a távolban megpillantottuk a kunyhót. Innen úgy tûnt, mintha a nap éppen a kéménybe akarná belepréselni magát.
Mindhárman fáradtak voltunk. Nem csoda, hisz már három nap telt el, mióta elhagytuk Tualatint és azóta jóformán egyfolytában gyalogoltunk. Amint közelebb értünk, ismerõs hangot hallottunk. Igen, a jó öreg Nivida, mint mindig most is várta érkezésünk. Nem is igaz, hogy már hat hónapja nem láttuk.
- Áh, jó végre újra látni titeket, barátaim! - köszöntött Nivida
- Bizony, - sóhajtott fel Maetus - igen csak régen találkoztunk.
- Mi a helyzet a térképpel? - érdeklõdött
- Nem volt könnyû, de megszereztük. - feleltem
- Gyertek, kerüljetek bejlebb! Mostanában alig volt vendégem.
- Én azt hittem, viszonylag forgalmas ez az út. - mondtam csodálkozva
- Sajnos, mióta elterjedt a hír, hogy a közeli erdõben egy fenevad megtámadott egy kordét, egyre kevesebben merészkednek erre, inkább Northwood felé kerülnek.
Leültünk az asztalhoz, és Nivida kíváncsiságát kielégítendõ, elõadtuk a történetet, hogy hogyan is sikerült végül megszereznünk a térképet. Mint mindig, Ati most is teljesen belemerült a részletekre, Nivida nem kis örömére.
Az éjszakát ott töltöttük, és úgy terveztük, hogy másnap reggel indulunk Northwood felé. Azonban úgy tûnik, a szerencse ezúttal nem állt mellénk.
Az éj közepén különös zajra ébredtem. Kiosontam a folyosóra, majd óvatosan elindultam a konyha felé. Az elõbb még csak szöszmötölésnek hangzó neszekbõl most már kivehetõ volt pár halk mondatfoszlány.
- Ugye megmondtam, hogy ma érkeznek? Azt mondták, dús gazdag utazók.
"Rablók!" - valószínüleg számítottak ránk. Lassan elkezdem visszafelé osonni a kardomért. Nem akartam, hogy észrevegyenek, ezért olyan halkan lépkedtem, ahogy csak lehetett. Immár kardommal a kezemben megálltam a folyosó végén. Hamarosan feltûnt két sötét árnyék.
- Az öreg Nivida nem változik, mindig a 6-os szobába zárja az értékeket.
"Jaj ne! A térkép!" - hasított belém a felismerés. Nem veszíthetjük el, ha már annyit szenvedtünk érte! A helyzetet mérlegelve berontottam a konyhába!
- Ezt nem viszitek el olyan könnyen! - Kiáltottam. A két alak futásnak eredt a hall felé. Üldözõbe vettem õket, de sajnos a rablók tapasztaltnak bizonyultak. Egy társuk várt odakint, indulásra készen, aki felkapta a zsákmányt, majd mindhárman elvágtattak. Hiába minden edzés, a lovakkal azért még így sem tudok lépést tartaní, így csak bosszúsan nézhettem, amint a három árny
eltûnik az erdõ sötétjében. A reménytõl vezérelve azért ellenõríztem a szobát, de a tolvajok tudták, mit keresnek. Az arany szobrocska, amit a Bartoni piacon szereztünk, még ott hevert az asztalon, ám a térképnek hûlt helye volt. Már semmi értelme fölverni a többieket - gondoltam - és szomorúan visszamentem a szobámba, de aludni már nem tudtam.
Másnap reggel tudtattam a többiekkel a hírt. Maetus teljesen kikelt magából.
- Hogy hagyhattad elmenekülni õket??? Az a térkép mindennél többet ér! Most aztán mihez kezdünk?
Szemmel láthatólag Ati is neheztelt rám. Nem szólt semmit, de csalódott szemei mindent elárultak. Furcsa lány volt. Egyszer annyit beszélt, hogy be nem állt a szája, máskor pedig hallgatott, de a hallgatással sokszor még többet mondott. A kedélyeket Nivida csitította el.
- Nagy a gyanúm, hogy ezek csak Setag csatlósai lehettek. Mondd, Norud, merrefelé mentek a tolvajok? - kérdezte
- Délre, az erdõbe. - válaszoltam
- Sejtettem. Arra felé van Domred. Amennyire Setag módszereit ismerem, el akarja terelni a gyanút magárol, így a tolvajok nem közvetlen neki adják a térképet, hanem Domredi piacon fogják "eladni". Ha siettek, ott még visszaszerezhetitek.
- De mi van, ha felismernek minket? - kérdezte Maetus pánikszerû hangon
- Ezek egyszerû bérencek lehettek, ha engem ismernek is, titeket biztosan nem. - nyugtatta meg Nivida
- És Norud? - fordult felém Ati
- Ne aggódj, nem láttak meg, túl sötét volt. - nyugtattam meg - A baj az, hogy én sem láttam az arcukat.
- Nos, - folytatta Nivida - az lesz a legjobb, ha mihamarabb elindultok Domred felé. Keressétek meg a barátomat, Niluxot, õ sokat tud Setag mesterkedéseirõl, és biztosan tud majd segíteni.
Így hát reggeli után búcsút vettünk Nividától és kénytelen-kelletlen az eredeti terv helyett Domred irányába indultunk el...
------

[kisvirag]

     
hátezteljesen kész!

fõleg a névválasztások!
de egyébként a sztori is tetszik, már amennyi eddig van belõle
le se tagadhatnád, hogy informatikus vagy

     

[sirtomi]

Moha ez tetszik, várom a folytatást.
A név választások tényleg jók

[Rounin]

Kellemes stílusban írsz Moha; a történetbõl még akármi lehet, remélem folytatod és nem fulladsz bele a tucat-fantasy sztorik tengerébe
(nevek )

[Zanador]

Moha: könyvelj el még egy pozitív véleményt. Ha folytatod akkor várom én is.

Amúgy meg itt van tõlem a kb félhavonta esedékes valami, szokás szerint igy hajnali 2 körül. Aki arra is rájön, hogy mitõl ébredek fel azzal, hogy pont ezt most le kell irnom az közölje velem is...


sötét folyosó
recseg a padló
halkak a léptek
köszönök az éjnek
elõttem ajtó sorok
minden a megszokott

Hûs fuvallat
nyitott ablak
csillagpor
fényes kosz
mély harangok
minden a megszokott

ajtó reccsen
áll meredten
üres szekrény
benne a rém
unja már biztos
minden a megszokott

az Õ szobája
ajtó a csodába
nehéz kilincs
erõm most sincs
holnap ugyanott
minden a megszokott

[kisvirag]

mmm, Zanador

egy kis akármi:


A vámpír dala

Elmondhatatlan, amit érzek,
nézz rám, csak ennyit kérek.
Szemed fénye a nap sugara.
égetve kínozz vele halálra!

[Nethiree]

Tudom, hogy képtelenség egy ilyen fórumról nyomtalanul eltûntetni, hogy valaha megosztottam itt másokkal az írásaimat, leginkább a verseimet. Most mégis sajnálattal értesítek mindenkit, hogy vége egy újabb versíró korszakomnak, és az emlékét is törölni szeretném magamból, így innen is töröltem minden verseket tartalmazó postomat.
Persze helyenként egy-egy post még utal az egykori jelenlétemre.
Ihletet és kreativitást kívánok minden alkotónak, és jó szórakozást az olvasoknak.

Nethiree

[Rounin]

Tudom, hogy képtelenség egy ilyen fórumról nyomtalanul eltûntetni, hogy valaha megosztottam itt másokkal az írásaimat, leginkább a verseimet. Most mégis sajnálattal értesítek mindenkit, hogy vége egy újabb versíró korszakomnak, és az emlékét is törölni szeretném magamból, így innen is töröltem minden verseket tartalmazó postomat.
Persze helyenként egy-egy post még utal az egykori jelenlétemre.
Ihletet és kreativitást kívánok minden alkotónak, és jó szórakozást az olvasoknak.

Nethiree

Viszlát és kösz a halakat^^ ~\o_

[L.Mole]

Improvizációs gyakorlat:

Ismertem egy síkot,
Határozott valakit,
Ki hiába kereste határai falait.

Gondolati térben
élettelen lételem,
Felõrölte már rég a sok fölös küzdelem.

Hajdan hajtva-hajtott,
Dimenziós-tér fele,
De a végtelen síkja végleg felemésztette.

[katz]

A másik felemnek...

Ami benne van a Bibliában:
Amikor az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: ,,Eltörlöm a föld színérõl az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam õket!"

...és ami nincs:
Az Úr kiválasztotta a leggyengébb, legsatnyább angyalokat, megfosztotta õket hatalmas, gyönyörû fehér szárnyaiktól, s mutatva alacsonyabb rendûségüket, torz állatok képére formálta õket. Az erõsebbeknek sikerült újra szárnyakat növeszteniük, fekete denevérszárnyakat. Az Úr levetette a selejteket a mennybõl s megparancsolta nekik, hogy pusztítsák el az emberiséget. A bukott angyalok dühükben, amiért kitaszítottak lettek bosszút esküdtek Uruk és Teremtõjük ellen, s ellenségei lettek mindannak amit a Hatalmas létrehozott. A Káosz szolgái lettek, démonok, kik minden tettükkel a világ pusztulásán dolgoztak. Az Úr látván a bukottak cselekedeteit, mindkét fajt egyszerre akarta kiirtani. Kitört egy darabot a csontjából és egy vázat hozott létre belõle, kitépett egy darabot a húsából és a vázra illesztette, majd a vérébõl életet adott neki. Fogta testet és 666 darabra vágta, 666 lényt alkotva belõle. Nem utódnak szánta õket, mint Lucifert, se nem szolgának, mint az angyalokat, se nem kísérleti patkánynak, mint az embereket, se nem takarítóknak, mint a démonokat, hanem katonáknak, Isten Seregének.
A Mindenható után õk voltak a legerõsebb lények az Univerzumban, õk hús voltak húsából és vér a vérébõl. Az emberek Titánoknak, félisteneknek hívták õket, a démonok pedig Vadásznak. Az Úr kiadta katonáinak a parancsot: semmisítsék meg a két fajt. Katonái számára az ember túl alantas préda volt, rájuk nem vadásztak, egyszerûen lemészároltak õket. Az igazi prédát a démonok jelentették. Egy vad melyet kellõen izgalmas volt vadászni, s a vadászatok során elõfordult, hogy a vadászból préda lett, s a gyengébb harcosok elhullottak. Hogy katonáinak száma ne csökkenjen jelentõsen az Úr megadta nekik a lehetõséget a szaporodásra. A vadászok a legyõzött démonnõk közül asszonyt választottak maguknak. Néha, egy-egy vadászkölyök születésekor a démonasszony kihordott némi maradékot is. Valamit, ami vadásznak gyenge volt, de démonnak hatalmas és erõs. Kinézetre emberforma volt, de örökölte vadász apjának erejét, és démon anyjának vérszomját. A démonok és az emberek, származásuk miatt féltek ezektõl a Maradékoktól és irtották õket, egyedül a katonák tûrték meg õket, mert érezték bennük a vadászok vérét. Nappal félve húzódtak árnyékos helyre, de éjjel, amikor a vadászat folyt õk is elõmerészkedtek vacsorát szerezni az emberek közül. Amikor a bukottak száma megcsappant ezek a félszerzetek vették át a helyüket és uralkodtak az emberen. Az emberprédák rettegték õket, a félistenek ivadékait és Vámpíroknak nevezték õket, a Vadászok pedig, utalva eredetükre: fele-ségnek.



Ihlet:
Neovulgáta: Ter 3,23 (,,Ez végre csont a csontomból, és hús a húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett!"); Ter 6,5-7 (ld.: fent)


Nem nagyon volt ihletem, sajnos a múzsa nem csókolgatott mostanában túl sûrûn, ezért annyira nem tudtam kifejteni az alapgondolatot, mint amennyire szerettem volna.

[L.Mole]

Improvizációs gyakorlat:

A fenti kis szösszenet akár búcsúversként is passzol Nethiree.
Bár az írásaidhoz nem volt szerencsém, de mint azt tudjuk: Az érzések szabványosak, hogy megkönnyítsék az empátiát.

[L.Mole]

Nem nagyon volt ihletem, sajnos a múzsa nem csókolgatott mostanában túl sûrûn, ezért annyira nem tudtam kifejteni az alapgondolatot, mint amennyire szerettem volna.

Hülye egy találmány ez a gondolat: Folyton ott kering az ember fejében mikor nem kéne, aztán amikor szükség lenne rá akkor meg képtelenség megragadni.

Ezt persze csak általánosságban mondom, mert amit írtál az nekem teccett
 

[kisvirag]

A másik felemnek...

arigato gozaimasu

[L.Mole]

Barátaimnak, akiket soha meg nem ismerhettem

Hol áll a bál,
Ritka-roppant,
Harsány rigómadár száll.

Törött hamvak
hosszú erdeje
Merre lassú repte viszi.

És mit keres
Meg nem leli,
Mert midõn a földet nézi...

...a csõrében cipeli.

[Orion]

Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

[L.Mole]

Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

Ámen!

[L.Mole]

Egyedül vagyok. Egyedül-társaságban, a tömeg örökös illúziójával a jobbomon. Virtuális falfirkát gyártok, a virtuális falra: kipp-kopp --- ütöm a billentyûket, gyártom a magányt. Végig-végignézek a kihalt folyósón, a virtuális falak, virtuális falfirkáin. Melyik szól nekem, melyik ellenem --- már a gondolat is nagyképû részemrõl: Azt hinni, hogy csak nekem-értem-miattam írtak bármit a falakra, publikus láthatóságban, merõ önnön-önámítás. Néha azzal játszom, mikor a kipp-kopp meg-megáll, hogy arcokat társítok a firkákhoz, minthacsak nem volnék egyedül a huzatos folyósón. Hmm... Virtuális elhagyatottság. Ez itt nekem szól, amaz ott szintén, ezek egymással társalognak, emez meg csak mondja magának. Már a nem-virtuális lételemi ismerkedés sem ment meg ettõl a rideg üzenõfaltól, hisz virtuális magányomban az érintés nem materializálódik ezer kézfogás után sem. Fáj a gyomrom, és a szemem. Követem a friss iratokat a falon, mert minduntalan látni vélem az írókat, de mint szellemalakok tûnnek tova az érintésemtõl. Már nem megyek vissza --- ott már túl sötét van. Itt még érzem a kéznyomok virtuális melegét. A párom itt alszik mellettem. Most õ sincs itt, máshol jár - csak egy lélegzõ test. Ma már nem érinti meg senki a kezem. Kipp-kopp --- ameddig írok, legalább a gyomrom nem fáj úgy... Virtuális fájdalom. Az igazit már hátrahagytam. Lassan még azt is visszasírom. És senki nem fogja látni amint zokogok. A firka megmarad, a könnyek felszáradnak. Virtuális könnyek.

[Mattanja]

Sötétség uralkodik köztünk.
...
...
...
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

És tényleg megírta... Nagyon jó!

[Yakumo]

Szakítás jelenérzései

Ülök egyedül
múltam rámvetül
nem tehetek semmit érted
késõ mostmár, hogy értsed

Nem értetted meg akkor
szívem volt érted!
úgy véltem
te érted

Úgy érzem elbuktam
segíteni nem tudtam
Tudom szerettél nagyon
bennem megbíztál vakon

Ott voltam Veled akkor
nem ment mégse
nem tudtam még
én sem

Mindig szép emlék leszel
bármit is teszel
Kívánom legyen boldog az életed
ezt szeretném én, Neked!

Akkor
szerettél engem,
szerettelek Téged
mit tettem,
csak Érted

Most
vége

[Necrid^]

Nagyon jó Yakumo

[Yakumo]

Nagyon jó Yakumo

Köszönöm Omar-san! (csak a kedvem tré)  

[Zanador]

Elsõ versed? Vagy volt már másik is?
De jó lenne, ha feléledne ez a thread!

[Damnatus]

Nem rossz Yakumo!