Írások

[Meske]

   
Most már akár ki is adhatsz egy álmoskönyvet!

Régebben már gondoltam arra, hogy majd egyszer összegyûjtöm az érdekesebb álmaimat, s szépen megírom õket, majd mehet is kiadásra valami olyasmi címmel, hogy "Álmok tengerén" (hehe ezt a címet viszont most találtam ki, de nem is olyan rossz... )
Még lehet, hogy a különbözõ álmokat összefûzném, s akár regény is válhatna belõle. Most is van (még mindig ugyan az, amit már vagy ezerszer megemlítettem) egy könyv, amit az egyik álmomból kezdtem írni.

De az a baj ezzel, hogy rengeteg idõt igényel. Legszívesebben viszont csak ezt csinálnám, s talán még meg is lenne, jó is lenne, de hát ne törjek már nagy babérokra, úgysem fog sikerülni, mert nem vagyok benne olyan jó....

[Hedgy]

Megint untatnálak benneteket egy verssel. Eszembe jutott egy rövid horrorfilmes jelenet és muszáj volt leírnom. Mit gondoltok?

Távolodó álom

Közelít a hajnal, de el nem érhet,
Útját állja tengernyi sötét felleg;
Beborult az ég, de a lepel már bomlik;
Tízezernyi vijjogó varjúra oszlik.

Húszezernyi fekete gyémánt omlik le,
Húszezernyi fekete szárny suhog, rettent.
Egy pillanatban, mintegy parancsszóra
Egyzserre csillan fényük; ide tartanak!

Jéghideg szelet hoznak magukkal;
Csípõs leheletük torkodra ragad.
A félelem apró férgei kúsznak a nyakadon,
Míg villámcsapás rohan végig a hátadon.

Fehérség lepi el a környéket hirtelen;
Tiszta köd tör a varjak tömege ellen.

Láng csap fel az egyik varjú körül
Körbenéz, hogy lássa: nincs egyedül.
Mellette emésztõdik el tízezer társa,
Bár az õ végüket immáron nem láthatja.

Nem marad más, csak hamu, s egy csepp vér...
Ez a földre hullik, míg azt felkapja a szél.
Feleszmélsz, s vértengerben lebegsz,
Túlvagy a hajnalon, a nap felkelt.

[Rounin]

Megint untatnálak benneteket egy verssel.

Engem sikerült untatnod...

.
.
.

Ezzel a baka megjegyzéssel. Szokj le róla. Vagy úgy jársz, mint a többiek. Át leszel nevelve.

[Hedgy]

Szokj le róla. Vagy úgy jársz, mint a többiek. Át leszel nevelve.

Jó, akkor megnevelem magam, gomenne.

[noriko]

rég jártam erre és nagyon szégyellem...soksok jóról maradtam le
(de már elkezdtem visszaolvasni!)
mostanában nincs ihletem. vizsgaidõszakban valahogy mindig lenne, csak idõm nem nagyon...de egy versikét azért leírtam, úgy Zanador-módra (értsd: éjjel felkeltem, és a sötétben gyorsan papírra vetettem, nehogy reggelre elfelejtsem:D). Egész jól tudok írni úgy hogy nem látom amit írok!
nem a kedvencem, de azért az enyém!

A megálló balladája

Hideg novemberi nap
Várom, hogy jöjjön a vonat
Egyedül

Fenekem a padra fagy
Felém lépsz, kérdem ki vagy
Nézel

Fekete hajadon hópehely
,,Mond csak, szabad ez a hely?"
Leülsz

A vonat befut. Jön vagy marad?
Szívem torkomon akad
Indulok

Kesztyûm ölembõl földre hull
Felém nyújtod szótlanul
Elveszem

Mennék de elkapod kezem
Elmosolyodsz kedvesen
Leülök

Fénylõ novemberi nap
Innen nem jár több vonat
Végállomás.

[Damnatus]

Egész jól tudok írni úgy hogy nem látom amit írok!
nem a kedvencem, de azért az enyém!

Egyébként a villanyt fel lehet kapcsolni este .
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de  ami narancsunk  
Na a lényeg: szerintem tök jó lett. A befejezés is tetszik, bár nekem valahonnan ismerõs...

[noriko]

Egyébként a villanyt fel lehet kapcsolni este .
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de  ami narancsunk  
Na a lényeg: szerintem tök jó lett. A befejezés is tetszik, bár nekem valahonnan ismerõs...

fel lehet, de akkor hunyorogni kell, és kimegy a szemembõl az álom.
ismerõs? nahát, honnan?

[Rounin]

Fene... szervízbe kellett adnom a mobilom, eredményeként féltucatnyi haiku elveszett, amik sehol máshol nem voltak meg -.-" Kezdem még jobban útálni a vv-fonokat (vagyok valaki )

Noriko: hm hm, tetszetõs :] Ismerõsnek nekem csak a hangulata tûnik^^ (I want Tiaro back! Now! :whimper: )

[kisvirag]

Hitetlen sotet az a'lom me'lye
belemerulve-ragadva kapa'lodz,
menekulni proba'lsz, de egyre
me'lyebbre, es me'lyebbre taszit
a ka'osz, a va'gy, a hit.

[kisvirag]

aki meg emlekszik a Maya-s irasomra (amikor a pappno elveszti hatalmat)
az talan erteni fogja e rovidke reszletet. Regota erik bennem a tortenet folytatasa, de meg sosem jutottam oda, hogy rendesen megirjam. Most itt egy ima, ami valoszinuleg benne lesz a sztoriban.

"Ghan, te termeszet ura, ki mindent latsz, nezz le ram, es szand meg halando szolgad. Hatalmat adtal, es vettel el tolem, hibaimert a buntetest levezekeltem. Kerlek, utoljara pillants halando, gyarlo lanyodra, a termeszet szulte almaira. Szabadits fel kotelekeimbol, engedd, hogy immar a magam utat jarjam. Engedj elterni utadtol, hogy magam valaszthassak. Ember vagyok, torz arcmasod, lelked egy darabja. Add nekem ezt a darabot, hogy magam donthessem, kihez is tartozzak.
Szabadits fel, es engedd, hogy azt szerethessem, akit en szeretnek, istentol, embertol fuggetlenul.
Szabadits fel, es engedd, hogy ne csak teged kovesselek.
Szabadits fel, es engedd, hogy meghallhassak. bekeben.
Amen"

[Rounin]

aki meg emlekszik a Maya-s irasomra (amikor a pappno elveszti hatalmat)
az talan erteni fogja e rovidke reszletet. Regota erik bennem a tortenet folytatasa, de meg sosem jutottam oda, hogy rendesen megirjam. Most itt egy ima, ami valoszinuleg benne lesz a sztoriban.

"Ghan, te termeszet ura, ki mindent latsz, nezz le ram, es szand meg halando szolgad. Hatalmat adtal, es vettel el tolem, hibaimert a buntetest levezekeltem. Kerlek, utoljara pillants halando, gyarlo lanyodra, a termeszet szulte almaira. Szabadits fel kotelekeimbol, engedd, hogy immar a magam utat jarjam. Engedj elterni utadtol, hogy magam valaszthassak. Ember vagyok, torz arcmasod, lelked egy darabja. Add nekem ezt a darabot, hogy magam donthessem, kihez is tartozzak.
Szabadits fel, es engedd, hogy azt szerethessem, akit en szeretnek, istentol, embertol fuggetlenul.
Szabadits fel, es engedd, hogy ne csak teged kovesselek.
Szabadits fel, es engedd, hogy meghallhassak. bekeben.
Amen"

Emlékszem. Szép ima. Szvsz passzol is oda. (de akár IRL ima is lehetne )

[kisvirag]

(egy kicsit IRL is)

[Zanador]

Sikeresen elnémultam már megint pár hónapra, de se ezért, se azért, hogy most újra megszólalok, nem kérek bocsánatot..
Sokminden jár már megint a fejemben, és éppen ezért nem nagyon kap egyik se hangot. Ennek köszönhetõen elég keveset irtam, és azok se olyanok, amiket megérné terjeszteni. De persze azért most is hoztam egyet. Nem tudom mikor irok legközelebb, úgyhogy addigis további jó szórakozást.
UI.: ez a ballada nekem tetszik.



Homokban, porban nyomunk sem marad.
Itt vagyunk, de csak kevesen látnak.
Ha néha ránk néznek eltûnünk,
de a lelkekre jelet vetünk.

A csillagot öt fényes ággal:
örömmel, haraggal, félelemmel, vággyal,
és végül a nyugalom parazsával..
emlékezz rá, ha már láttad:
egyszer neked is volt társad.

Lehullik az ég mögöttünk
egy más világból visszajöttünk.
Áldás, átok mind elfogyott,
adtuk, kaptuk ahogy jutott.

Szorítsd magadhoz, rejtsd el,
emlékezz rá, ha elesel.
Tõlünk kaptad, veled marad
Számold csak a csillagokat!

Azt hitted belsõ dal,
de mi súgtuk neked,
hogy ha már a szavunk elhal
emlékünk tovább vigyed.

Ezt kérjük cserébe:
Emlékezz a jelünkre.
Mert jöttünk és eltûnünk,
voltunk és még leszünk,
de most elmegyünk.

[Meske]

Zanador, ez nagyon szép volt!  

[Exo]

Ha már itt vagyok...

Múzsámhoz

Elbûvöltél, múzsám lettél,
S bûbájt hoztál világomba.
Mosolyoddal bevezettél
Egy szerelmi kolostorba.

Két szép szemed csillogása
Finom kézzel, incselkedve
Gyöngyfátylat vet angyalkákra
S gyönyörködõ szemeimre.

Kicsi szád ha engem szólít
S cirógatom arcocskádat,
Minden szavad majd elbódít,
Vágyom édes csókjaidat.

[Pandóra]

(I want Tiaro back! Now! :whimper: )

Me too.

Megálló balladája.  

[Meske]

És íme a bónusz versem HVp213-nak és Necridnek!

Kegyelem

Kegyelem kell nekem,
Kegyelem fegyverem.
Kegyelemmel élj velem!

Kegyelem szóljon hozzád,
Kegyesen szólok mostmár.
Ez a kegy nem egyre megy.

Üdvözüljön, aki érti,
Mert ez a lényeg, hé ti!
A kegy sose téved!

Kegyelem kenyerem,
Kegyelem kell nekem.
Kegyelem, kegyelem...


Hát ez elég béna lett, de hát ejfélkor már nincs erõm jobbat írni...

213213213213213213213213213213

[Necrid^]

Meske

[HVp213]

Jó lett ez! THX! (verset még nem irtak nekem...)

[Rounin]

Homokban, porban nyomunk sem marad[...]

Auch bizony. Kellemesen lehangoló szösszenet. Ezen félre kell vonuljak egy fa alá töprengeni :|

[Nethiree]

Elnémulás

Hiába szólok,
Már hallani sem akarsz,
Inkább hallgatok.

(Edit)
Ezt a múltkor elfelejtettem feltenni:

Élet

Egy sóhajnyi lég
Ennyi elég, hogy éljek
Egy lágy szellõként

[Rounin]

Vágyak csatája

Fénylõ olajfolt
szivárványát ámulom
lehajtott fejjel.
Szívem vinne messzire -
szívem itt tart örökre.

Edit: életem elsõ tankája anélkül, hogy valaha is utánanéztem volna más, igazi tankának. -.- Félek, nem mernék belekezdeni, ha megtenném -.-

[Nethiree]

Vágyak csatája

Fénylõ olajfolt
szivárványát ámulom
lehajtott fejjel.
Szívem vinne messzire -
szívem itt tart örökre.

Edit: életem elsõ tankája anélkül, hogy valaha is utánanéztem volna más, igazi tankának. -.- Félek, nem mernék belekezdeni, ha megtenném -.-

   

Csak így tovább, rég vártam ilyesmire

[Nethiree]

Esõ

Csendes sustorgás
A kövön, csak peregnek
Egyre az ég hûs,
Enyhet adó könnyei
Bánatom is el mosva.

[Aephidon]

Himnusz a Kínhozókhoz

A Fekete Szárnyú Horda
Bolygók ezrei állnak sorba
Hogy lakóikat vidd a halálba
Nincs szépség, nincs szeretet
Nincs élet, mi létezhet

Csak szenvedés, fagy s sötétség
Csak halálhörgés, és szenvedés
Csak siralom és temetés
Milliárd szenvedés okozója vagy
Te Fekete Szárnyú Horda

(A mesémhez készült. Aki olvasta, tudja kikrõl szól.)

[Rounin]

Csalódás

Utolsó remény
foszlott szerte ma este
a hold fényében.

[Nethiree]

Csalódás

Utolsó remény
foszlott szerte ma este
a hold fényében.

tetszik -.- *hug* Ne-chan

[kisvirag]

Ha hozzam szol, csak
e'get, a'm hallgata'sa:
a pokol tuze.

fajo szep uzenet valakinek, aki higgyen barmit, maig nagyon szeretem.

[kisvirag]

ez álom talán.
mélyen belém égettve
Felejteni! most...

[kisvirag]

csendben ült, és figyelte a vizet.
Már szürkült. A nap egyre mélyebre bukott, és egyre vörösebb lett. Apró virágszirmok úszkáltak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.

csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. Vörös, sárga, rozsdabarna falevelek úsztak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.

csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. A jégrétegen vékony hóréteg feszült, itt ott egy-egy madárnyomtól felszakítva.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.

csendben ült, és figyelte a vizet.
Már szürkült. A nap egyre mélyebre bukott, és egyre vörösebb lett. Apró virágszirmok úszkáltak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.

ki tudja mióta. Tegnap? Múlt hét, múlt hónap, múlt év?
De várt, rendületlenül, mert tudta, hogy el fog jönni.

csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. Vörös, sárga, rozsdabarna falevelek úsztak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Egy õsz hajtincs rakoncátlanul az arcába lógott. Várt.

csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. A jégrétegen vékony hóréteg feszült, itt ott egy-egy madárnyomtól felszakítva.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. A nyugtalan gondolatok még mélyebbre vágták megcserzett arcán a ráncokat. Várt.

A gyenge kis öreget napnyugtakor érte a halál. csendben, a vizet figyelve halt meg, szívében még ekkor is mélyen lángolt az utolsó, hamis, õrült érzés: a REMÉNY.

és Õ még ekkor sem jött el.