Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Raggie]

Most olvastem egy király keresztény krimit :

Gilbert Keith Chesterton - Páter Brown ártatlansága

Már az alapötlet is érdekes, hogy egy kis visszafogott katolikus pap bűnügyeket derít fel, de még ezt megspékelte derék angol barátunk egy kis 1800-as évek beli durvasággal(fejlevágások, csonkol éppen péppévert hullák, stb... ). Szóval nem mindennapi alapfelállás mellett, egy jellegtelen kis fekete kámzsás, szemüveges alak - páter Brown - aki véletlenül mindíg ott van ahol a baj történik szépen nyugodtan, az ő kis visszafogott alázatos modorával tíz perc alat kinyomozza, hogy hogyan történt a gyilkosság, ki is a gyilkos és még legtöbbször azt is hogy miért tette azt amit tett. Majd ezután elmegy egy körre sétálni a bűnössel, hogy meggyóntassa és bűnbocsánatra bírja, vagy esetleg jó útra térítse(több-kevesebb sikerrel). Egyszóval nagyon fura és izgalms egyszerre, de aki szereti a titokzatos gyilkosságos sztorikat annak feltétlenül ajánlom. Egy-két magyartalanság van a magyar fordításban, de ez csak még hangulatosabbá teszi sztem.

[Próféta]

Jorge Semprún - A nagy utazás (Le grand voyage)

Semprún, a spanyol származású franciaországi partizán - későbbi spanyol kultuszminiszter - visszaemlékszik arra, amikor a németek a foglyul ejtése után munkatáborba vitték. A könyv arról a négy napról szól, amikor rabtársaival együtt egy vagonban hánykolódott a tábor felé. Helyesebben szólva a könyv mindenről szól, a gyerekkora éveiről, a háború utáni csajozásairól, meg egyebekről, de valahogy mindezt felfűzve a vonatos utazás közben érkező flashback és flashforward láncolatra. A regény gerincét alkotó esemény érzékletes leírásából kitűnik, a vagonokban összeheringelődött, mozogni képtelen, ételt-italt nem kapó politikai foglyok számára a négynapos út maga volt a pokol (és végül csak egy másik pokolba érkeztek meg).

A mű nyilvánvaló célja, hogy átadja az író érzéseit és gondolatait. A nagy utazás Buchenwaldba bizonyára hosszú volt, unalmas, fárasztó, kínzóan fájdalmas, embertelen és értelmetlen. Semprún mindent megtesz, hogy a regény is majdnem ilyen legyen. A stílusa elég nehézkes, és távol álljon tőlem, hogy ítéletet mondjak egy ilyen elismert és sokak által szeretett mű felett, de inkább éreztem művészieskedőnek, mint művészinek. Például ilyen szövegek vannak benne, hogy

Bennünk bomlik ki a hajnal, most még csak keskeny, szürkés csík a láthatáron, de semmi se tudja megakadályozni, hogy kibontakozzék. Önmagától bontakozik ki a hajnal, önnön éjjeléből s önmaga felé, önmaga ragyogó, égővörös megsemmisülése felé.

Haggyámá. A "könnyű és gördülékeny" olvasást tovább segítik a nem ritkán egy egész oldalon keresztül húzódó mondatok, illetve az a rendkívül művészi húzás, hogy a regény 226 oldalából 210-et foglal el az első fejezet. Az idősíkok közti ugra-bugra pedig nagyon "olvasóbarát", amint ezt a következő párbeszéd is illusztrálja:

   - Látogasson meg Semurben - mondja. - Magas fák, a fák közt hosszú sétány, s talán száraz falevelek is. Ha egy kis szerencsénk van.
   - Nem hiszem - mondom -, nem hiszem, hogy elmegyek.
   - Ez az éjszaka, atyaúristen, sohasem ér véget az éjszaka - mondta a semuri fiú.

Hát nem nyilvánvaló, hogy a harmadik mondatt évekkel az előző kettő előtt hangzik el? Azért legalább egy kihagyott sor jól esett volna.

Ennek ellenére van pár nagyon erős rész a könyvben. Például az egyik őrrel váltott beszélgetések, vagy amikor azt írja le, hogy csináltak húgyból borogatást. Az egyik öreg fószer utolsó szavai ("Hát értik ezt?") már-már a szállóigegyanús kategóriába esnek. Meg elég jól érzékelteti, hogy valami meghalt a pacákban azon az utazáson, és utána már bizonyos értelemben nem tekinti magát élő embernek.

Bár vannak értékei, nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Elég nehéz volt minden egyes szünetecske után felvenni a fonalat és "beleolvasni" magamat, továbbá a a nehézkes előadásmód által okozott szenvedések miatt abban sem vagyok biztos, hogy megérte.

[Zsiga]

Jorge Semprún - A nagy utazás (Le grand voyage)
.
.
.

No comment... Ezek azok a könyvek amiknél sajnálom a fát amit kivágtak miatta...

[kikuchiyo]

A most futó (hétfőn végződő), szerintem zseniális sorozat eredetije, Ramiztól kaptam kölcsön. Ezúton is köszönet néki.

[spoiler=enyhe spoilerek, biztonsággal olvasható]Nem vagyok megelégedve a könyvvel, vsz. azért, mert már láttam a sorozatot (legalábbis a nagy részét), és kialakult egy határozott kép a szereplőkről, a történetről, meg arról, hogy mit is várok az egészről. És ennek a képnek ill. előzetes elvárásnak nem felelt meg a könyv.

Előfordult már máskor olyan esetben, amikor szintén később olvastam a könyvet és előbb a sorozatot, pl. a Higurashinál, hogy a könyvben (visual novelben ) megszólaló szereplőket a sorozatbeli hangjukon hallottam a fejemben (miközben olvastam), annyira ismerős volt a stílusuk.
Ez a Dexter esetén egyáltalán nem volt így, nehezemre esett elképzelni a történéseket, mivel a sorozattól eltérően - ahol is hús-vér emberek vannak - a könyv szereplői csupán durva vázlatok, puszta karikatúrák. Az egész sokkal nyersebb, mint a sorozatban.

Néhány példa: a sorozatban La Guerta egy szimpatikus szereplő, akivel együtt lehet érezni, látszik, hogy erőfeszítéseket tesz a nyomozás érdekében és megmutatja a pozitív oldalát is (pl. amikor a csomagtartóból kiszedett gyereket ápolgatja). Ezzel szemben a könyvbeli LaGuerta egy teljesen tehetségtelen síkhülye p!csa, aki csak a rendőrségi politikához, a seggnyaláshoz és a divatos öltözködéshez ért. A sorozatbeli Doakes őrm. bár nem feltétlenül szimpatikus, és - szerintem - az őt játszó színész sem ér sokat, de megvan a maga történetszála és a maga emberi oldala. Ehhez képest a könyvben Doakes egy torzkép, nagydarab, drabális n!ggerként van leírva, aki legszívesebben összeverne mindenkit, és minden (amúgy nyelvtanilag hibás) mondatában szerepel a "fuck" szó. És így tovább, az összes szereplő csak egy halvány utánzata a sorozatbelinek.

A fő különbség a sorozat és a könyv között szerintem így fogható meg leginkább: a sorozatban kívülről látjuk Dextert és az ő tetteit, ill. az őt körülvevő embereket. Csupán a voiceoverekből tudjuk, hogy Dexter más, mint a többiek. Mivel mindenki emberként viselkedik (a legtöbben natív módon, Dexter pedig emulálja), vannak olyan közelítési irányok, ahonnan nézőként kapcsolódni lehet a szereplőkhöz és a történésekhez.
Ezzel szemben a könyvben Dexter, ill. az ő Dark Passengere nézőpontjából látjuk az eseményeket. Tehetségtelen idióták gyülekezetének látjuk a rendőrörsöt, mert Dexter is így látja őket.

Nem tudom, hogy egy sorozatgyilkos hogyan látja a világot, talán így. De azt tudom, milyen az, amikor a humanoid nem érti az őt körülvevő emberek érzelmeit, nem tudván, hogy melyik reakció mit jelent, csak próbálja szimulálni őket - és ezt az aspektust nem találtam hitelesnek a könyvben.
Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához.

For me, sorozat >>> könyv.[/spoiler]

[Ramiz]

Sok mindennel egyetértek, amit objektíven írtál a könyvről és a sorozatról, viszont ezzel egyáltalán nem:
"Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához."
Nekem éppen azért tetszett jobban a könyv, mert nem a szokásos klisés jeleneteket hozza, amit a nézők sokszor egyenesen elvárnak egy filmtől, mégis úgy érzik, hogy meg kellene lepődniük, hanem sokkal nyersebb ennél, nem finomkodik a párbeszédekkel, a nyomozással, a karakterekkel sem sokat, de mégis nagyon erős atmoszférát teremt, szerintem SOKKAL erősebbet, mint a sorozat, ahol Dexter sokszor debil vigyorral a fején fel-alá mászkál, vagy unottan tervezgeti, hogy megöl valakit. A könyv egy pillanatra sem hagyja elfelejtenünk, hogy Dexter egy szociopata, az emberi érzelmek előtt értetlenül álló ember, aki csak szimulálni tudja azokat, és azt sem túl jól. Minden eseményt iszonyú hidegen és cinikusan kommentál, még az érzelmileg erős részeknél is (pl a könyv végén, a csúcsponton), és olyanokat mond, amik most már nem illenének bele a sorozatbeli Dexter szájába, aki tulajdonképpen már sokkal szociálisabb és emberibb, mint jónéhány hétköznapi ember, akit akár a saját életünkből is meg tudnánk nevezni. Ez nem jó! Ez elveszi az egész helyzet élét.
A karakterek elnagyoltsága pedig valamennyire szükségszerű, egy kétszáz oldalas könyv nem tud olyan részletes és aprólékos karakterábrázolást nyújtani (és nem is célja ez), mint egy tizenkét részes sorozat, ahol hosszabb ideig szerepelnek ezek a szereplők és ráadásul színészek játsszák el őket, tehát könnyebb megismerni a jellemüket (=felruházni őket egy jellemmel). Nekem tetszenek a sorozat jellemei, de a könyv beteg humorral leírt seggfej Doakes-ja és sunyi, ostoba LaGuerta-ja szerintem eredetibb és viccesebb is a sorozat karaktereinél (Doakes nagyon átlagos lett (kigyúrt, káromkodós néger zsaru, aki köcsögködik mindenkivel, de valójában tisztességes), LaGuerta pedig iszonyú unalmas - viszont pl a japán fickót jól elkapták). Szerintem az is szándékos, hogy [spoiler]a gyilkos a könyvben csak a legvégén tűnik fel, és hamar le is lép, anélkül, hogy megtudnánk, hogy Dexterrel összeveszett-e, beszéltek-e egymással, mit gondolnak egymásról stb. Ez így nagyon érdekes! Viszont az is igaz, hogy az a csavar, hogy Dexter kételkedik magában (lehet, hogy én vagyok a gyilkos?) nem túl eredeti, de hát végül is Dexter karakterén kívül amúgy sincs semmi eredeti az egész sztoriban, és mégis jó az pedig, ahogy a sorozatban becsempészték a gyilkost, legalább olyan sablonos, mint a könyv megoldása)[/spoiler]

Szóval a sorozat talán nálam is élvezetesebb volt, de a könyv elolvasása óta kicsit hiteltelennek érzem, a könyv pedig minden hibája ellenére erős. Viszont azért a színészek, a zene, a látvány sokat ad a sztorihoz. Szóval igazából nem tudok dönteni a kettő között.


edit: de lehet, hogy minden agyalást csak most erőlködtünk ki magunkból tudat alatt, és valójában egyszerűen csak arról van szó, hogy mindkettőnknek az tetszik jobban, amelyikkel előbb találkozott.

[Ramiz]

Sok mindennel egyetértek, amit objektíven írtál a könyvről és a sorozatról, viszont ezzel egyáltalán nem:
"Sajnos azt kell mondanom, hogy az író nem ír jól, nem tud jól feszültséget teremteni, nem tud jól karaktereket alkotni, nem ért a dramaturgiához."
Nekem éppen azért tetszett jobban a könyv, mert nem a szokásos klisés jeleneteket hozza, amit a nézők sokszor egyenesen elvárnak egy filmtől, mégis úgy érzik, hogy meg kellene lepődniük, hanem sokkal nyersebb ennél, nem finomkodik a párbeszédekkel, a nyomozással, a karakterekkel sem sokat, de mégis nagyon erős atmoszférát teremt, szerintem SOKKAL erősebbet, mint a sorozat, ahol Dexter sokszor debil vigyorral a fején fel-alá mászkál, vagy unottan tervezgeti, hogy megöl valakit. A könyv egy pillanatra sem hagyja elfelejtenünk, hogy Dexter egy szociopata, az emberi érzelmek előtt értetlenül álló ember, aki csak szimulálni tudja azokat, és azt sem túl jól. Minden eseményt iszonyú hidegen és cinikusan kommentál, még az érzelmileg erős részeknél is (pl a könyv végén, a csúcsponton), és olyanokat mond, amik most már nem illenének bele a sorozatbeli Dexter szájába, aki tulajdonképpen már sokkal szociálisabb és emberibb, mint jónéhány hétköznapi ember, akit akár a saját életünkből is meg tudnánk nevezni. Ez nem jó! Ez elveszi az egész helyzet élét.
A karakterek elnagyoltsága pedig valamennyire szükségszerű, egy kétszáz oldalas könyv nem tud olyan részletes és aprólékos karakterábrázolást nyújtani (és nem is célja ez), mint egy tizenkét részes sorozat, ahol hosszabb ideig szerepelnek ezek a szereplők és ráadásul színészek játsszák el őket, tehát könnyebb megismerni a jellemüket (=felruházni őket egy jellemmel). Nekem tetszenek a sorozat jellemei, de a könyv beteg humorral leírt seggfej Doakes-ja és sunyi, ostoba LaGuerta-ja szerintem eredetibb és viccesebb is a sorozat karaktereinél (Doakes nagyon átlagos lett (kigyúrt, káromkodós néger zsaru, aki köcsögködik mindenkivel, de valójában tisztességes), LaGuerta pedig iszonyú unalmas - viszont pl a japán fickót jól elkapták). Szerintem az is szándékos, hogy [spoiler]a gyilkos a könyvben csak a legvégén tűnik fel, és hamar le is lép, anélkül, hogy megtudnánk, hogy Dexterrel összeveszett-e, beszéltek-e egymással, mit gondolnak egymásról stb. Ez így nagyon érdekes! Viszont az is igaz, hogy az a csavar, hogy Dexter kételkedik magában (lehet, hogy én vagyok a gyilkos?) nem túl eredeti, de hát végül is Dexter karakterén kívül amúgy sincs semmi eredeti az egész sztoriban, és mégis jó az pedig, ahogy a sorozatban becsempészték a gyilkost, legalább olyan sablonos, mint a könyv megoldása)[/spoiler]

Szóval a sorozat talán nálam is élvezetesebb volt, de a könyv elolvasása óta kicsit hiteltelennek érzem, a könyv pedig minden hibája ellenére erős. Viszont azért a színészek, a zene, a látvány sokat ad a sztorihoz. Szóval igazából nem tudok dönteni a kettő között.

[kikuchiyo]

Ez a [spoiler]"most akkor én vagyok a gyilkos vagy nem" szál, a természetfeletti megérzésekkel[/spoiler] nagyon nem tetszett nekem.

Azt meg nem is értettem, hogy a végén mi van: [spoiler=ending - don't read unless...]Hagyta elmenni a pasast? Ketten feldarabolták LaGuertát, Deb pedig végignézte?

Egyáltalán ez az egész Nagy Csavar, hogy a gyilkos valójában Dexter ****ja, mivel hirtelen jött, alig volt valami hatása. "oké, a ****ja. Na és akkor mi van?"
A sorozatban jobban fel lesz ez építve - igaz, még így is egy borzalmasan elcsépelt fordulat ez.[/spoiler]

szerk: lehet, de nálam az játszhat inkább közre, hogy egész tegnap és ma kómás voltam, és alig fogtam fel valamit a könyvből

[Ramiz]

Azt meg nem is értettem, hogy a végén mi van: [spoiler=ending - don't read unless...]Hagyta elmenni a pasast? Ketten feldarabolták LaGuertát, Deb pedig végignézte?[/spoiler]

Hát ez nem derült ki, de valószínűleg [spoiler=ending - don't read unless...]egyszerűen csak megölte LaGuertát, majd elmenekült, Dexter pedig vagy megígérte, hogy nem árulja el, vagy ez anélkül is nyilvánvaló volt a testvérének. Azt viszont én sem tudom, hogy Deb mennyit fogott fel az egészből és mit szólt hozzá...[/spoiler]

[Fazék]

Ha valaki kiszúrja, hogy miért tettem be ide ezt a listát, az megveheti majd a könyvet megjelenése után

[spoiler]Persze lehet, hogy mások, mást találnak rettentően örvendetesnek róla, de nekem március 8. dobogtatta meg igazán a szívemet [/spoiler]

[Nakedape]

Ha valaki kiszúrja, hogy miért tettem be ide ezt a listát, az megveheti majd a könyvet megjelenése után

[spoiler]Persze lehet, hogy mások, mást találnak rettentően örvendetesnek róla, de nekem március 8. dobogtatta meg igazán a szívemet [/spoiler]

yeee.. spoiler nélkül is kiszúrtam , éjjen éjjen

[Ramiz]

És hallottál már valamit a könyvről? Esetleg ez valami [spoiler]Pratchett-pornó[/spoiler]?

[SaiyaGin]

Nemrég olvastam el az Eragorn című könyv első kötetét és nem rossz. Most fogják bemutatni a mozikban is. Az alap története tetszet. A karakterek is érdekesek és megnyerőek csak azt sajnálom az egészben hogy voltak olyan részek amik olyan érzést kelltettek bennem mintha ezt már olvastam volna valahol. Nem sok ilyen volt de volt benne. A világ érdekes de eddig nem volt túlsok részlett amit megtudnánk róla. A story izgalmas és érdekes érdemes végig olvasni.

Én csak hallottam/olvastam a könyvről, hogy a fiatal srác aki írta erősen más művekből építkezett, de az első kötet tényleg jó lett állítólag. A 2. már nem nagyon dícsérik, sőt...

Ma láttam egy könyvesboltban a 2. kötetet (Az elsőszülött).

[Fazék]

És csoda történt! Megérkezett a december elsején föladott rendelésem az Alexandra Online-tól... Azt hiszem ezt nem kell különösebben kifejteni. Gyalázatos ügyfélszolgálat, gyalázatos tájékoztatás, gyalázatos honlap. A rendelt könyvek felét így 2 hét után közölték, hogy "többszöri próbálkozásra sem sikerült" összegyűjteniük... és mellesleg ebből 6 ma is 1 napos garantált szállítási határidővel rendelhető meg a honlapjukról... és aztán várhat rá heteket az ember... Mindenkit óva intek attól, hogy tőlük rendeljen könyvet. Inkább rendeljetek ti is a www.bookline.hu -ról, bennük ebben a hónapban már 3x is megerősödött a bizalmam.

És hallottál már valamit a könyvről? Esetleg ez valami [spoiler]Pratchett-pornó[/spoiler]?

inkább azt mondja meg, hogy nincs-é véletlenül magánál kölcsönbe egy H.P. Lovecraft összes 1. kötetem. mert immár hónapok óta kétségbeesetten keresem a könyvemet és azt hiszem magát még nem kérdeztem

[Ramiz]

Nekem boltból megvan a Lovecraft 1. már több mint fél éve, úgyhogy biztosan nem nekem adtad kölcsön.

Nabukov - Lolita

Igazából nem sok mindent tudok írni e könyvről, mert nem értettem teljesen az egészet, vagy legalábbis hogy a szerzője szerint miről (kéne hogy) szól(jon). Nehéz olvasmány, sok utalás, bonyolult mondatok és gondolatfonatok, követni sem könnyű, nemhogy utána összekapcsolni belőle fejezeteket. Kicsit még most is szétesik a fejemben az egész. A leírások - már ami a lelkieket illeti - pontosak, élethűek, ötletesek. Nem pornó és még csak nem is erotikus regény, bár aki vonzalmat érez a nimfácskák iránt, sokszor végig fog borzongni. A film mindenesetre ehhez a könyvhöz képest csak egy stilizált váz, egy "töketlenített verzió".

[kikuchiyo]

Nekem boltból megvan a Lovecraft 1. már több mint fél éve, úgyhogy biztosan nem nekem adtad kölcsön.

Nabokov - Lolita

Igazából nem sok mindent tudok írni e könyvről, mert nem értettem teljesen az egészet, vagy legalábbis hogy a szerzője szerint miről (kéne hogy) szól(jon). Nehéz olvasmány, sok utalás, bonyolult mondatok és gondolatfonatok, követni sem könnyű, nemhogy utána összekapcsolni belőle fejezeteket. Kicsit még most is szétesik a fejemben az egész. A leírások - már ami a lelkieket illeti - pontosak, élethűek, ötletesek. Nem pornó és még csak nem is erotikus regény, bár aki vonzalmat érez a nimfácskák iránt, sokszor végig fog borzongni. A film mindenesetre ehhez a könyvhöz képest csak egy stilizált váz, egy "töketlenített verzió".

Több okból is kedvelem ezt a könyvet.
Kegyetlenül pontos lélekrajzot ad egy kislányok iránt vonzódó férfiról (a Ramiz által említett borzongástól elhatárolódom ), de ugyanakkor azt is megmutatja, milyen lehetett idegennek lenni Amerikában - emlékeztetnék, hogy Nabokov orosz emigránsként került az Egyesült Államokba.
Ehhez képest elképesztő, hogy miket művel az angol nyelvvel: kevés ilyen - nyelvileg legalábbis - zseniális könyvet olvastam. Tényleg nehéz, ahogy Ramiz mondja, éppen a szövegértési képességem határán volt, de megérte átverekednem magam rajta: ahogy belenéztem, a magyar fordításban a kétértelműségekből, sikamlós megfogalmazásokból nem minden jött át.
És végül jó korképét adja egy mára letűnt Amerikának: az olcsó benzin, a végtelen utak és útmenti motelek világa ez.
Egyetértek, hogy a film (a Kubrick-féle, a másikat nem láttam) nem ér fel a könyvhöz.

[Kvikveg]

A masik film:
http://www.imdb.com/title/tt0119558/
Ezt lattam, nem volt rossz. Nemetul neztem, szoval nem biztos, hogy minden atjott. Raadasul persze hajnali nemtudommikor jatszottak. Leginkabb Jeremy Ironsra emlekszem, es hogy a lany nagyon szep volt.

[Ramiz]

És hány éves benne a lány? Kubrickéban idős, de még így sem fért be szexjelenet vagy meztelenkedés...

[Kvikveg]

Pffhhh... jo kerdes, mennyi volt akkor. Sejtelmem sincs, de fiatal. Elegge fiatal ahhoz, hogy az ember erosen helytelenitse a dolgot.

Nagy meztelenkedesre en sem emlekszem.

[Nakedape]

És hány éves benne a lány? Kubrickéban idős, de még így sem fért be szexjelenet vagy meztelenkedés...

a szerep va színész?
a szerepre nem emlékszem, de elggé fiatal, mondjuk asszem  középiskolás (vége fele gondolom)

mondjuk valszeg pont ez a fil m hatása, hogy már egy majdnem nő a lány azaz nem egy 11 éves amin senki se gondolkozna el, hanem már biol nővé érett, de még ugye gyerek.. normális emnert is fel tudhat húzni..

én még csak a filmet láttam (ironsos) nem voltam szétájulv tőle, de kifejezetten rosz se volt

most rákattantam újra merlékre: poz- neg vélemény merléről?

a színész meg: use imdb.. : 17 éves volt a forgatáskor

[Kvikveg]

17... mindig is tudtam, hogy bena vagyok kormeghatarozasban. Tenyleg az a jo meghatarozas, hogy mar nem lany, de meg nem no, hanem valahol a ketto hataran.
A konyv szerint mennyi volt?

[Ramiz]

most rákattantam újra merlékre: poz- neg vélemény merléről?

A történelmi könyveit nem olvastam, az Állati elmék meg a Mesterségem a halál szerintem vacak, viszont A sziget, a Malevil, a Madrapur szerintem remek könyvek. Kimaradt az életemből a Védett férfiak, viszont a diáklázadásos (nem emlékszem a címére) szintén tetszett.

17... mindig is tudtam, hogy bena vagyok kormeghatarozasban. Tenyleg az a jo meghatarozas, hogy mar nem lany, de meg nem no, hanem valahol a ketto hataran.
A konyv szerint mennyi volt?

12 és 14 között a történet során, majd 17-ként bukkan fel a végén, ha jól emlékszem.

[Nakedape]

most rákattantam újra merlékre: poz- neg vélemény merléről?

A történelmi könyveit nem olvastam, az Állati elmék meg a Mesterségem a halál szerintem vacak, viszont A sziget, a Malevil, a Madrapur szerintem remek könyvek. Kimaradt az életemből a Védett férfiak, viszont a diáklázadásos (nem emlékszem a címére) szintén tetszett.

.

háát én állati elméket nagyon rég olvastam de remélem hogy jó, mert többek kapják karácsonyra
antikvár-bookline jee

a mesterségem..nekem bejött

persze a melevil meg a sziget az nagyon jó, mardapur 28. oldalánál vagyok.
diáklázadásos az melyik? érdekelne

csa a csikóéves sorozhathoz nincs merszem mer 13  v mennyi kötet arra meg úgyse lenne idő (ez a francia történelmi)

[via_mala]

most rákattantam újra merlékre: poz- neg vélemény merléről?

Merle többnyire jókat és nagyon jókat írt. Még minden tetszett, amit tőle olvastam, de pl. a Madrapur-t közvetlenül a Malevil után olvasva sokkal zsengébbnek, és egyben valóságtól jobban elrugaszkodottabbnak tűnt.
A Francia história sorozat regényei is jók, de én csak a "Veszedelem és dicsőség"-et olvastam közülük.
Nekem nagyon tetszett még tőle a Majomábécé, a Védett férfiak és A sziget is.

[Fazék]

diáklázadásos az melyik? érdekelne

olvastam nem nagyon ragadt meg bennem, de rossznak se mondanám feltétlenül. címe nagyon nem akar beugrani nekem se...

na kikerestem életrajzból: Üvegfal mögött, 1970

[Kvikveg]

A Dexter-es konyvet meg lehet venni valahol angolul?
Lolita van Libriben, de ragasztott es a papir nem feher, hanem epphogy elmegy. Miert keptelenek feher papirt hasznalni??!

[Ramiz]

A Dexter-es konyvet meg lehet venni valahol angolul?

Bestsellers.hu-n lehet rendelni, nem tesznek rá szinte semmit a külföldi árakra (pl amazon.com), sőt van, amit olcsóbban behoznak! Viszont majdnem egy hónapot kell rá várni...

Lolita van Libriben, de ragasztott es a papir nem feher, hanem epphogy elmegy. Miert keptelenek feher papirt hasznalni??!

Barbárok...
Bár a rózsaszín papírra nyomott, néhol pornóba hajló Boris Vian ponyvámat (Köpök a sírotokra!) nagyon szeretem.

[sirtomi]

Miert keptelenek feher papirt hasznalni??!

Ne is nyomjanak fehér papírra mert 10 oldal után úgy érzem megvakulok.

[kikuchiyo]

Hogy negatív "élmény" is legyen: beleolvastam az "A gésa mosolya" c. könyvbe, amit anyukám kap karácsonyra (mit csináljak, ezt kérte), háát...
Közhelyeket pufogtat, pocsék a stílusa (ami nem tudom, hogy a szerzőnek, a fordítónak, vagy az esetlegesen nemlétező szerkesztőnek köszönhető-e), és ami különösen idegesítő, tele van szedési hibákkal. Kimaradt vesszőkkel, hajmeresztő elválasztásokkal (sik-eres, óha-jtja  ) és nyakatekert mondatokkal van tele.
Asszem kár volt megvenni

Ma már senki nem nézi át ezeket? Nem akarom elővenni a "bezzeg a régi szép időkben" dumát, de a rendszerváltás előtt gyakorlatilag nem voltak ilyen igénytelen kiadványok.

[via_mala]

Hogy negatív "élmény" is legyen: beleolvastam az "A gésa mosolya" c. könyvbe, amit anyukám kap karácsonyra (mit csináljak, ezt kérte), háát...
Közhelyeket pufogtat, pocsék a stílusa (ami nem tudom, hogy a szerzőnek, a fordítónak, vagy az esetlegesen nemlétező szerkesztőnek köszönhető-e), és ami különösen idegesítő, tele van szedési hibákkal. Kimaradt vesszőkkel, hajmeresztő elválasztásokkal (sik-eres, óha-jtja  ) és nyakatekert mondatokkal van tele.
Asszem kár volt megvenni

Ma már senki nem nézi át ezeket? Nem akarom elővenni a "bezzeg a régi szép időkben" dumát, de a rendszerváltás előtt gyakorlatilag nem voltak ilyen igénytelen kiadványok.

Mélységesen egyetértek! Botrányos a mai magyar könyvkiadás. Azon szoktam kiakadni, amikor már az első bekezdésben hiba van, tehát nyilvánvaló, hogy korrektúra mint olyan már divatjamúlt fogalommá vált.
A gésás könyvről is jó hogy írtál, mert erősen gondolkodtam rajta, hogy beruháznék rá, de most már tudom, hogy ez is csak egy, a hatalmas gésa-konjunktúra farvizét meglovagló hulladék. Mondjuk a sejtésem pont ez volt, ezért is lett helyette
Laura Joh Rowland: Az illatos kimonó c. könyve beválogatva. Azért volt jó ezt a kijózanító véleményt olvasni, mert egy ideje rákattantanam a Trivium kiadó gésás könyveire. Meg is voltak a következők: Egy gésa emlékiratai, a Kiharu, a gésa és A gésák gésája, és az első ugyebár alapmű, de a többi kb. ebben a sorrendben egyre gyengébb.


A karácsonyi egyébként könyvterméssel idén piszkosul meg vagyok/leszek elégedve, ezek hullanak rám áldásként napokon belül a fentemlítetten kívül:

Philip K. Dick 4 könyve:
Lenn a sivár Földön
Kamera által homályosan
Az ember a Fellegvárban
Palmer Eldritch három stigmája
(Nagy bánatom, hogy az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?-t már sehol sem látom. Ha valaki lát belőle fellelhető példányt, sikítson!)

Egy régen vadászott ereklye újrakiadása az Ulpius-ház kiadó jóvoltából:
Eidzsi Josikava: Muszasi - A szamuráj útja
Kíváncsi vagyok, hogy a sorozat további 5 kötete mikor fog kijönni, remélem nem évente egyet terveznek. 

Stephen King: A mobil

Ezen kívül kölcsönkaptam ennek az első kötetét egy jó barátomtól:
Bernard Cornwell: Excalibur
Elég vaskos, de hát a Stonehenge után ezen nem lepődök meg.

De persze előbb be kéne fejezni a szintén kölcsönkapott
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök c. könyvet is, bár lehet, hogy régi rossz(?) szokásom szerint belekezdek, és párhuzamosan olvasok majd megint 4-5 könyvet.

Ja és meg ne feledkezzem még
Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjőn
amit ugyan nem én kapok, hanem én adok, de jó eséllyel én is ki fogom olvasni. 

Na ezek után már csak az evésről, és az alvásról kéne teljes mértékben leszokni, és maradna még elég idő mozizni, animézni, fórumozni és könyvet olvasni is. 

[kikuchiyo]

Mélységesen egyetértek! Botrányos a mai magyar könyvkiadás. Azon szoktam kiakadni, amikor már az első bekezdésben hiba van, tehát nyilvánvaló, hogy korrektúra mint olyan már divatjamúlt fogalommá vált.

És nem csak a korrektúra  - néha olyan elborzasztó tipográfiával jelennek meg könyvek, hogy rossz nézni. Tényleg belefájdul a szemem. Rossz, nehezen olvasható betűtípusok, a lap széléig kitolt sorok, amatőr tördelés, ráadásul az egészet valami visszataszító szürke papírra nyomják és még szét is esik a könyv, ha kettőnél többször nyitom ki - 

A gésás könyvről is jó hogy írtál, mert erősen gondolkodtam rajta, hogy beruháznék rá, de most már tudom, hogy ez is csak egy, a hatalmas gésa-konjunktúra farvizét meglovagló hulladék. Mondjuk a sejtésem pont ez volt, ezért is lett helyette
Laura Joh Rowland: Az illatos kimonó c. könyve beválogatva. Azért volt jó ezt a kijózanító véleményt olvasni, mert egy ideje rákattantanam a Trivium kiadó gésás könyveire. Meg is voltak a következők: Egy gésa emlékiratai, a Kiharu, a gésa és A gésák gésája, és az első ugyebár alapmű, de a többi kb. ebben a sorrendben egyre gyengébb.

Ahogy mondod, erősen megszaporodtak az utóbbi időben. Mondjuk én már az Emlékiratait sem szeretem túlzottan, látszik rajta, hogy amerikai férfi írta.
A másik kettőt ugyan valóban olyanok írták, akik maguk is benne voltak a szakmában, de - állítólag, mert még nem olvastam őket - irodalmi szempontból gyengébbek.

A karácsonyi egyébként könyvterméssel idén piszkosul meg vagyok/leszek elégedve, ezek hullanak rám áldásként napokon belül a fentemlítetten kívül:

Philip K. Dick 4 könyve:
Lenn a sivár Földön
Kamera által homályosan
Az ember a Fellegvárban
Palmer Eldritch három stigmája
(Nagy bánatom, hogy az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?-t már sehol sem látom. Ha valaki lát belőle fellelhető példányt, sikítson!)

 

A Rákóczi úti Libriben mintha láttam volna.

Jut eszembe, láttam ott egy könyvet, asszem Valós Halál a címe, Richard Morgan írta (eredeti címe Altered Carbon). Azt írják róla, hogy "a cyberpunk és a keményvonalas detektívregény mesteri ötvözete", és érdekessége, hogy a főszereplőt Takeshi Kovacsnak hívják.

Esetleg olvasta valaki? Vélemény? Hogy ne csak a fizetett marketing-hirdetésekből kelljen tájékozódnom...

Másik kérdés, hogy ettől a bookline.hu-tól japán nyelvű könyvet is lehet rendelni? 

Na ezek után már csak az evésről, és az alvásról kéne teljes mértékben leszokni, és maradna még elég idő mozizni, animézni, fórumozni és könyvet olvasni is. 

Hát ja.