Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Nakedape]

a Balekben abszolut nem a krimi resz az eros, de sztem nagyon jo, a fogamazas, kepek, stb miatt, legalabbis angolul. es nem ertem miert balek lett a cime... (gunseller)

amugy sztem rejto se feltetlen a krimi miatt eros

[hargharg]

(nem a krimireszre ertem)

igen, Rejto nem krimiket irt, "A balek" sem az, minuszmiki kollega fejet tesek utogelni emiatt. : )

[Ramiz]

Ajánljak?
Rejtő.
Raymond Chandler.
Wodehouse.

A Balekben nem az rossz, hogy rossz, hanem az, hogy nem jó és semmi (higgyétek el, tényleg semmi) eredeti nincs benne.
Van egy író, nem tudom a nevét, ő évek óta nyomja az olyan jellegű könyveket, mint a Balek (és ő sem eredeti amúgy). Valami ügyetlen betörő az egyik sorozatának főszereplője, abba olvass bele.

[LittleElf]

Yabbagabb, a kalandorok szégyene
Ezt még csak most olvastam el, aki már D&D-zett valaha, annak kötelező, aki nem, annak csak ajánlott. A történet Yabbagabb-ról, a harcos-mágus-papról szól, aki gyakorlatilag semmihez sem ért, mégis nagyobb túlélőművész, mint az összes shounen-fight anime főhőse együtt. Vándorútja alatt számtalan halálos veszélyből és párbajból kerül ki élve, amit ravaszságának és hihetetlen mázlijának köszönhet. Életében csak két cél van: hogy minél többet igyon, és hogy bosszút álljon Tarackon, a legendák félisteni szörnyén. Rég röhögtem ilyen jót könyvön.

Mindezt csak alátámasztani tudom, ez a Minden Bládsztifön Felett Gunyoros Vigyorral Trónoló Alapkönyv... és pechemre csak kölcsönbe volt meg, ha valaki tudja, hol szerezhetek még olyat...
(edit: portyáztam utána egy kicsit, és innentől az életem szép s jó)
A kaland nélkül is kiváló tőle, bár azt kicsit másképp kell olvasni  Nagyon kíváncsi vagyok, mit tud nyújtani ezen a világon kívül... (Dimenziótehén űrsztráda, Fekete Egy)


A balek = The gunseller  ? Külön-külön hallottam róluk eddig jókat, úgyhogy terveztem mindkettőt 
Magyar fordítást láttunk-hallhattunk 

[minuszmiki]

A balek = The gunseller?

Az. Lol btw.

[Próféta]

A balek = The gunseller?

Az. Lol btw.

Van ez a női krimisorozat, hogy One for the Money / Two for the Dough / Three to Get Deadly / Four to Score / ....
Bár őket se olvastam, de azon szépen meglepődtem, hogy az aluljárókban "A szingli fejvadász 1-2-3-..." néven reklámozott regények azok ezek

Összeszedtem végre a lelkierőt egy értékelésre.

Nick Sagan: Edenborn

Az Idlewild folytatása. Az előző könyvről itt írtam (meg egy picit itt is). Ramiz is olvasta az előző könyvet, hiába tagadja  , itt a bizonyíték (az első bekezdésben kicsit többet elárul a sztoriból, mint én tenném, de talán még nem spoiler). A második könyvnek viszont már a műfaja is súlyos spoiler az első végére nézve, úgyhogy nagyon óvatosan kell mesélnem róla

Csaknem két évtized telt el, a gimis főhőseink most a harmincas éveik közepén járnak, egyesek gyerekeket nevelnek. Mások nem. Például mert olyan állapotba kerültek az Idlewild végén, amilyenbe. Az új alaphelyzet távolról sem idilli: egyrészt ideológiai törésvonal választja el szereplőinket, másrészt a második generáció a maga módján éppúgy hazugságban él, mint az első; ugyan a becsapás most teljesen más jellegű, kisebb az előzőnél, de annál alattomosabb. Ha pedig fény derül az igazságra, utána kő kövön nem maradhat. A gyerekeknek fogódzót kell találniuk a világban; az első generációs szereplőknek pedig egyszerre kell szembesülniük saját régi döntéseikkel és végignézni, amint a fiatalok újra elkövetik a hibáikat.

Az első könyv legnagyobb ütőlapja a zseniális elbeszélő, a cinikus, kérdezni tudó, nihilista és könnyen átélhető gondolkodásmódú Halloween. Az Edenborn azonban teljesen más struktúrával dolgozik: három elbeszélő (az előző generációs Pandora és két gyerek - Haji és Penny) élményeiből szövődik össze az események rendje, akikhez később csatlakoznak még ketten. Sajnos egyikük sem versenyképes Halloweennal, de Haji szúfista világszemlélete és Penny érzelmei kellően érdekessé teszi a gondolataik követését.

Verdikt: most sincs semmi maradandó vagy igazán értékes a könyvben, nem is túl eredeti, de lebilincselő, izgalmas, jól van megírva, tele van jó gondolatokkal, és az elődhöz hasonlóan erős érzelmi íve van. Majd egyszer becserkészem a trilógia záródarabját, az Everfree-t is.

[Makos]

Tad Williams - Másvilág

Megéri megvenni 6410 Ft-ért megvenni a sorozatot? (postaköltséggel, mindennel együtt)

[SaiyaGin]

Utoljára Michael Palinnek (Monty Python) a Szahara sivatagába tett utazásából készült könyvét olvastam. Tetszett a stílus, rendesen olvastatta magát a könyv, ami eleinte zavart, az a különböző kereskedelmi márkák folyamatos felsorolása volt. Értem én, hogy a szponzorok segítségét viszonoznia kellett valahogy, de egy kicsit túlzásba vitte a dolgot. Néha már azt éreztem, direkt kísérletezik azzal, hány márkanevet sikerült egy oldalra besuvasztania. (A kétoldalas bevezetőben hetet sikerült.)

[Próféta]

DO NOT WAAAAAAAAAAAAAANT!

[Nakedape]

jó volt, néhol nagyon jó, néhol történetben furcsa->picit hiányérzetes
de alapvetően örülök GaimAnnek továbbra is

szerk: hülye rag megzavart, elnézést mindektől

[Solid Snake]

Philip K. Dicktől (esetleg William Gibsontól) milyen könyveket ajánlanátok?
PKD - Kamera által homályosant már kiolvastam.

[Próféta]

Philip K. Dicktől (esetleg William Gibsontól) milyen könyveket ajánlanátok?

Íme Dick, persze csak szvsz

Gibsonnak messze nem vagyok ekkora szerelmese, majd mások többet mesélnek róla. Mindenesetre Neuromancer ugye ősalap, kb. kötelező olvasmány jelleggel érdemes legalább elkezdeni (figyelem, állítólag a magyar fordítás - Neurománc - siralmas). A Pattern Recognition is korrekt regény; az a legérdekesebb benne, hogy a jelenben játszódik, de annyira (néha kicsit erőltetetten) modern, hogy tisztára science fiction feeling inb4 omg, már a cyberpunkban élünk Az a másik kettő, amit olvastam tőle, nem annyira tukmálós.

[Solid Snake]

Köszi szépen. 

[Ramiz]

Philip K. Dicktől (esetleg William Gibsontól) milyen könyveket ajánlanátok?

Íme Dick, persze csak szvsz

Gibsonnak messze nem vagyok ekkora szerelmese, majd mások többet mesélnek róla. Mindenesetre Neuromancer ugye ősalap, kb. kötelező olvasmány jelleggel érdemes legalább elkezdeni (figyelem, állítólag a magyar fordítás - Neurománc - siralmas). A Pattern Recognition is korrekt regény; az a legérdekesebb benne, hogy a jelenben játszódik, de annyira (néha kicsit erőltetetten) modern, hogy tisztára science fiction feeling inb4 omg, már a cyberpunkban élünk Az a másik kettő, amit olvastam tőle, nem annyira tukmálós.

Dick nagy zseni, de kicsit félek őt imádni, hasonlóan a drogos rocksztárokhoz meg a kegyetlenül tehetséges festőkhöz mondjuk. Bolond volt a fickó, és valószínűleg élete nagy részében éppen pocsékul érezte magát a saját bőrében... mi meg pont ezért lelkesedünk a könyveiért... Persze Lovecrafttal is hasonló a helyzet, de én Dick-től akkor is jobban félek. (Nem a regényeitől - Lovecraft a szememben "okosabban" ír.)

Na mindegy, elkalandoztam... bár úgyis ráférne erre a topikra egy nagyobb fla... vita.

Gibson-könyvekről a véleményem:

- A Neurománc-trilógiából mindenképp olvasd el a Neurománcot (én amúgy csípem a magyar címet: tökéletes tükörfordításos melléfogás, mégis jól hangzik és még - akaratlanul(?) - találó is... és a fordítással sincs bajom, bár talán csak mert ezt még nem olvastam angolul) és a Count Zero-t (Számláló nullára - a fél jelentést óhatatlanul elveszti a cím) főként, mindkettő is made of pure gold and win! A Count Zero-ban alkalmazza Gibson először a majdnem végig párhuzamosan több szálon futó történetmesélést - és itt sikerül a legjobban (bár később is profin növeli a feszültséget, de sosem kapja el ennyire a ritmust, mint itt). A Mona Lisa Overdrive kicsit már túlzás szerintem, főleg a vége...

- A Híd-trilógiából a Virtuálfény a legjobb. Az Idoru egy kicsit átmegy weeaboo faggot-tree-be, az All tomorrow parties meg leginkább csak az addigra megkedvelt szereplők sorsa miatt érdekes. De ezeket még egyszer el kéne olvasnom, mert angolul vannak meg és Gibson szókincse, mondatszerkesztése és tömör, frissen létrehozott kifejezéseket is használó nyelvezetét nem igazán bírta a közép/felső között levő nyelvtudásom...

- The Difference Engine (A gépezet) Bruce Sterlinggel: nekem nem jött be. 14 éves koromig bőven elég Vernét olvastam, do not want moar! Elvileg steampunk alapmű.

- A Trendvadász (zseniális magyar cím, amihez képest szerintem ötlettelennek hat az angol Pattern Recognition, bár nyilván "mélyebbre" mutat) nekem bejött, Gibson tényleg gibsonoskodik kicsit, ahogy Próféta írta, de a neten terjedő, beazonosíthatatlan eredetű videó-töredékeket övező kultusz például tipikusan az az egyszerre megfoghatatlan, ötletszerű motívum és megmagyarázhatatlanul találó és a valóságot lefestő ötlet, ami miatt én sokszor leteszem a Gibson-könyveket elmélkedni egy picit.

- A Spook Country-t még nem tudtam elolvasni, bár jó régen megvettem, mert Tycho hosszú hónapok óta ül rajta...

- Kimaradt a Burning Chrome, pedig nálam a Neurománc és a Count Zero mellett benne van a Top 3 Gibson-könyvemben.


edit: ja, azt kihagytam, hogy gyakorlatilag mindent érdemes elolvasni.

[Solid Snake]

Neurománcba mindenképpen belekezdek, köszi. 
[spoiler]Bár HTML formátumban van meg, de ez nem töri le kedvem.
Szerk: Yay, most látom csak, hogy a Számláló nullára, a Trendvadász, és a Virtuálfény is megvan ebben a mappában!  [/spoiler]

PKD vonalon az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? érdekel most leginkább, azt meg is vettem könyvesboltban ma.
[spoiler]Plusz egy idealista, ezotéria & szellemfag barátnőnek 20. szülinapjára megvettem a Palmer Eldritch három stigmáját. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon fog utálni utólag ezért a húzásomért.  [/spoiler]

[Próféta]

Plusz egy idealista, ezotéria & szellemfag barátnőnek 20. szülinapjára megvettem a Palmer Eldritch három stigmáját. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon fog utálni utólag ezért a húzásomért. 

Nekem is van egy olyan érzésem, hogy nem feltétlenül fogja méltányolni. Bár ki tudja.

[Ramiz]

PKD vonalon az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? érdekel most leginkább, azt meg is vettem könyvesboltban ma.
[spoiler]Plusz egy idealista, ezotéria & szellemfag barátnőnek 20. szülinapjára megvettem a Palmer Eldritch három stigmáját. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon fog utálni utólag ezért a húzásomért.  [/spoiler]

Majd kérd kölcsön tőle, az jobb, mint amit magadnak vettél.

[kikuchiyo]

Heed'st thou notte his Words, for he is full of Shytte

Az Álmodnak-e... jobb, mint a Palmer Eldritch.

[Solid Snake]

Majd kérd kölcsön tőle, az jobb, mint amit magadnak vettél.

Az Álmodnak-e... jobb, mint a Palmer Eldritch.

Mindkettőt kiolvasom majd úgyis. 
[spoiler]Palmer Eldritch három stigmája megvan doc-ban  [/spoiler]

[Ramiz]

http://www.xkcd.org/483/

Mennyire így van...
Nemhiába szoktam le a fantasykról és a sci-fikről.

On a sidenote: a nagyongagyi franchise-könyveket (Starcraft, Diablo, de tulképp Star Wars, Warhammer is etc...) milyen jó lenne már "kiadni" egy igazi, jó írónak, mondjuk Neil Gaimannak vagy egy ilyen kaliberű arcnak... Na AZT érdemes lenne elolvasni.

[Kvikveg]

http://www.xkcd.org/483/

Mennyire így van...
Nemhiába szoktam le a fantasykról és a sci-fikről.

On a sidenote: a nagyongagyi franchise-könyveket (Starcraft, Diablo, de tulképp Star Wars, Warhammer is etc...) milyen jó lenne már "kiadni" egy igazi, jó írónak, mondjuk Neil Gaimannak vagy egy ilyen kaliberű arcnak... Na AZT érdemes lenne elolvasni.

Ez tenyleg el szokta venni a kedvem a konyvtol.

[Nakedape]

http://www.xkcd.org/483/

Mennyire így van...
Nemhiába szoktam le a fantasykról és a sci-fikről.

On a sidenote: a nagyongagyi franchise-könyveket (Starcraft, Diablo, de tulképp Star Wars, Warhammer is etc...) milyen jó lenne már "kiadni" egy igazi, jó írónak, mondjuk Neil Gaimannak vagy egy ilyen kaliberű arcnak... Na AZT érdemes lenne elolvasni.

xkcd nekem is tetszett, színvonalas warhammer vagy sw...hmmmm... must get

[Rounin]

Azt hittem, Asimovtól olvastam mindent, de ez most nagyon nem rémlik.

[Próféta]

Azt hittem, Asimovtól olvastam mindent

Lehetetlen. Annyi idős még nem vagy... Élete 72 éve alatt legalább 300 évnyi olvasnivalót irkált össze.
(kedves modi, plz rakjon át minket a négyszögletes topikba)

[Zen]

Azt hittem, Asimovtól olvastam mindent

Lehetetlen. Annyi idős még nem vagy... Élete 72 éve alatt legalább 300 évnyi olvasnivalót irkált össze.
(kedves modi, plz rakjon át minket a négyszögletes topikba)

Ez úgy érdekes lenne, hogy tovább tart könyvet írni mint olvasni.

[kikuchiyo]

Asimov

Particularly in his later years, Asimov to some extent cultivated an image of himself as an amiable lecher. In 1971, as a response to the popularity of sexual guidebooks such as The Sensuous Woman (by "J") and The Sensuous Man (by "M"), Asimov published The Sensuous Dirty Old Man under the byline "Dr. 'A'", but with his full name prominently displayed on the cover.

[Próféta]

Ez úgy érdekes lenne, hogy tovább tart könyvet írni mint olvasni.

Dehogy tart.

Code Select Expand

cat /dev/random > ~/könyv.txt
Minőségről nem volt szó. Asimov könyveinek zöme is hagy némi kívánnivalót maga után.

[Kvikveg]

Asimov

Particularly in his later years, Asimov to some extent cultivated an image of himself as an amiable lecher. In 1971, as a response to the popularity of sexual guidebooks such as The Sensuous Woman (by "J") and The Sensuous Man (by "M"), Asimov published The Sensuous Dirty Old Man under the byline "Dr. 'A'", but with his full name prominently displayed on the cover.

LOL, ezt latnom kell. 

[Próféta]

Az aranykorbeli hard science fiction három nagy alakja, Asimov, Clarke és Heinlein közül az utóbbit egyáltalán nem ismertem. Pedig több regényét is szemléletváltoztatónak tartják, az egyik még be is került a We Didn't Start The Fire-ba; gyakran találkoztam a nevével "minden idők top N legjobb scifi regénye"  és "minden idők top M legbotrányosabb könyve" jellegű listákon, és úgy általában nagy tisztelet övezi a nevét, ráadásul PKD jóbarátja volt Magyarul nem nagyon lehet kapni azt, amire kíváncsi voltam, így maradt a Pendragon, de végül csak sikerült megismerkednem az íróval.


Robert A. Heinlein: Starship Troopers (Csillagközi invázió, 1959)

Valamikor a távoli jövőben majd úgy néz ki a gyalogsági háború, hogy dropshipek potyogtatják le a célterületre a jetpackkel nikkelbolhaszerűen pattogó power armoros Mobile Infantryt, akik ezer fegyverből szórják a robbanó áldást a környezetükre. Hej, be jól is jön az ilyesmi, ha szőnyegbombázás nélkül meg kell regulázni egy lázadozó kolóniát, be kell hódoltatni egy idegen fajt, el kell fogni valami kellemetlen alakot, vagy csak simán terrorizálni kell egy kicsit a Földhöz nem elég hűséges lakosságot. Nem csoda, ha azóta több scifi univezumot is megihletett ez a fajta alakulat.

Egy Mobile Infantry-s kiskatona életét követve megismerhetjük a harcmodort, a fegyvernemet, a sereg és egyes részlegeinek belső morálját, a fegyelmet és az összetartás érzését, valamint az egész korszakot. A harci és köztes jelenetek elég izgalmasak ahhoz, hogy az olvasó élvezettel és gyorsan habzsolva kövesse a kimondottan könnyen olvasható könyvet.

De mindez csak a könyv ruhája, mert a regény valójában nem erről szól. Nem a fentiek miatt vált botránykönyvvé, nem ezért kiáltották ki fasisztának, militaristának, antihumanistának, ugyanezek cinikusan gonosz paródiájának, demokráciaellenesnek, kígyónak, békának. Ha engem kérdeztek, én azt mondanám, bizonyos szempontból meg durván ultraliberális a Terrai Föderáció ideológiája  (jogok és kötelességek, szabadságok és felelősségek dualitása, stb.)... szóval nem egyszerű beskatulyázni, talán nem is kéne. Szegény kritikusok meg bajban voltak, mert ez a fránya Heinlein még azt se írta rá a könyvre, hogy a miénktől jócskán eltérő politikai berendezkedést utópiának vagy disztópiának szánja-e... Az utóbbi persze mindig sokkal kúlabb, de könnyebb is; míg az előbbit nehéz reálisan és idealizálás nélkül megvalósítani, rövidlátó giccsbe szokott torkollani.
[spoiler=Nem igazi spoiler; inkább a véleményem erről a témáról, de aki olvasni akarja a regényt, az szerintem inkább utána nézzen be ide]Nekem úgy jött le (gyanús, hogy néhány szereplő rezonőr-közeli), hogy Heinlein inkább pozitívnak állítja be a rendszert, de nem tökéletesen sikeresnek, és legalább részben megemlíti árnyoldalait is. Így rózsaszín utópia helyett egy vállalható, javasolható, előnyösebbnek látszó, de nyilván sok szívással járó alternatívát kínál a társadalom szervezésére; persze azzal az apró csalással, hogy a regényben matematikailag megfogható és igazolható a morál fogalma, és ezzel az aparátussal lehet alátámasztani a rendszert.[/spoiler]

Rövid, ütős, hatásos gondolkozós-háborúskatonás-akciós könyv, megérte elolvasni.


Robert A. Heinlein: Stranger in a Strange Land (Angyali üdvözlet, 1961)

A bibliai cím a kudarcba fulladt első marsi expedíció egyetlen túlélőjére, az űrben megszülető gyerekre utal, akit a marslakók nevelnek fel, de felcseperedvén visszakerül Földünkre. Itt persze minden új neki - nem csak a nyelvünket nem ismeri, de a mögöttes fogalmakat (idő, tulajdon, biológiai nem) sem; eleinte nem ért semmit, és senki nem érti őt. Ám remek alkalmat biztosít arra, hogy társadalmunk a hozzá való viszonyában bemutassa igazi arcát: azonnal újságíró-hadak próbálnak hozzáférkőzni, sokan szeretnének pénzt csinálni belőle, és a politikai küzdelem egyik legfontosabb bábujává válik; nem csoda hát, ha mindenki az ellenőrzése alatt szeretné tudni a Marsi Embert. Egy szeretni és gondoskodni tudó nő (illetve fokozatosan egyre bővülve még több szereplő) segítségével viszont megszökik nemhivatalos börtönéből, és együtt megindulnak csodálatos utazásukon. Innentől kezdve sokáig üldözők elől bujdosnak; apránként megismerik egymást és egymás kultúráját; majd békességet és végül boldogságot nyernek (lásd a fejezetcímeket: His Maculate Origin, His Preposterous Heritage, His Eccentric Education, His Scandalous Career, His Happy Destiny).

Miközben a főszereplők a fenti utat járják be, a 655 oldalas könyv (ez a csonkítatlan, "director's cut" változat) is sokat változik. Politikai krimiként indul. De aztán egyre több szerepe lesz a Marsi Ember és a földi fogalmak közti különbség kielemzésének: rengeteg dolgot hajlamosak vagyunk az intelligens gondolkodás automatikus velejárójának tartani, sok földönkívüli sztoriban képtelenek elvonatkoztatni tőle, holott nem elengedhetetlen. Ezen érdekes apróságok után az összetettebb dolgokra áttérve a marsi és földi filozófia ütköztetése következik, a gondolatvilágok szintézise. Ennek kiteljesedése a Marsi Ember emberré / übermenschsé válása, amihez persze elengedhetetlen a nemiség felfedezése - ennek megfelelően a könyv utolsó fejezetei egyetlen masszív, tömeges orgiába torkollanak _{(Ez persze megint olyan, hogy különböző - természetesen férfi - szereplők szemszögéből van leírva, és az épületben mindig mindenhol meztelen nők mászkálnak, az ehhez sejtésem szerint hozzá tartozó meztelen férfiak hasonlóan részletes leírásától, hogy-hogy nem, Heinlein szerencsére megkímél minket.)} Mindeközben helyenként igen vicces a regény stílusa.

Bár a fenti leírásból is látszik, hogy a mindössze két év különbség ellenére ez a regény stílusában, díszleteiben, gondolatvilágában, érzelmeiben, hozzáállásában, szinte mindenben különbözik a Trooperstől. Egy közös azért van (a botrányokon kívül): mindkét könyv tele van érdekes, elgondolkodtató, jól felépített eszmefuttatásokkal.

[Kvikveg]

...
Stranger in a Strange Land
...

Errol nekem mar csak ez jut eszembe.   
Amugy en is valahogy igy kerultem el a konyveit. De az ST-t egy ideje el akarom olvasni, hogy megertsem mi ez a nagy huho korulotte.