Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Próféta]

Orson Scott Card: Speaker for the Dead (1986)

A nagyszerű Ender's Game folytatása... a "folytatás" szó talán lehető legtágabban vett értelmében, mert gyökeresen más a miliő. Űrháború helyett földművelés és agrármérnöki célzatú biológia, stratégia és taktika helyett kultúrantropológia, zsenigyerekek helyett középkorú portugál szerzetesek, szigorú katonai rendfokozatok és hierarchia helyett mindenkinek öt keresztneve és hat testvére. A baj nem ez, hanem a zsenialitással határosan számító cinizmus helyett itt-ott giccsbe hajló pátosz. És ugyan nem vagyok igazán jó emberismerő, de néhol légből kapottak voltak a reakciók, ill. a főszereplő képességeinek felmagasztalása helyenként indokolatlannak tűnt. Nem rossz könyv amúgy, de hiányolom belőle az előzmény egyediségét, lendületét, az őserőt.

Hosszú-hosszú idő után rámjött a regényolvasási kedv és beiratkoztam a Szabó Ervin könyvtárba.

Helyes

Ott lehet ilyen könyveket találni

De normálisakat is

[LiaLia]

De normálisakat is

Teljesen normálisak a horror-vámpír-szórakoztató-akció kategóriában szerintem.



Joanne Harris: Csokoládé

Sokkal, de sokkal jobb, mint a film volt! Sokkal árnyaltabban, mélyebben lehet megismerni a szereplőket, sokkal érthetőbbek a cselekmények is, és sokkal meghatóbb, ironikusabb, emberibb, mint a filmbeli adaptáció.
[spoiler=Bővebben]
Vianne és Reynaud  felváltva olvasható elbeszéléseiből bontakozik ki a történet. Reynaud a falu papja, egyben lelkipásztora és irányítója, amit rendkívül komolyan vesz, és szó szerint értelmezi, hogy neki terelni kell a nyáját, nem hagyhatja, hogy egy messziről jött, színes ruhákban járó, templomot elkerülő, a hagyományokat nem követő, ráadásul nagyböjtkor Csokoládéboltot nyitó nőszemély eltévelyedésbe, romlásba csalogassa a tisztes, jóravaló polgárokat.
Vianne ösztönösen él. Anyja mágikus gyakorlatai nála már a csokoládékülönlegességek és a főzés alkímiájává szelídültek. Csak megélhetést keres, helyet, ahol, még ha átmenetileg is, de letelepedhet, és a csokoládé közvetítésével némi örömet, megerősítéseket adna az embereknek.
Reynaud szigorúsága, önsanyargatása voltaképp vezeklés egy fiatalkori bűnéért, de minél inkább a szentté válás útját járná, annál nagyobb lesz számára a kísértés, és sokkal nagyobb bűnök elkövetése felé sodródik buzgalmában, mint amit ő a csokoládét készítő "boszorkánynak" tulajdonít. Az ő monológjai nagyon szórakoztatóak, ahogy sorra veszi a "retteneteket", rendkívül alapos leírással, hatalmas, fennkölt átéléssel mesélve el, és folyton terveket sző ennek a tarthatatlan állapotnak a megszüntetésére.
A könyvben nincs akkora szerelem, mint amit a filmben mutattak, sokkal inkább csak Vianne és Reynaud a főszereplő, kettejük majdhogynem párharcában lesznek résztvevők a falu lakói, Vianne kislánya és a messziről jött hajósok.
Mindketten meg kell küzdjenek a régről hozott árnyaikkal és ehhez úgy tűnik valóban méltó ellenfelek lesznek.[/spoiler]


Hannu Salama: Szent Iván-éji tánc (a finn irodalom egyik jelentősebb írója)

Egy finn faluba Szent Iván éjjelére érkezők véletlen, egymásra ható események tükrében megjelenített életén keresztül kemény kritika az 1960-as évek közepén a finn egyházról, a társadalomról, a régi gazdálkodó életforma kezdődő elutasításáról és a kialakuló városi élet még el nem fogadásáról.
[spoiler=Bővebben]
Salama könyvének megjelenése után ugyan elismerően írtak róla, viszont ahogy nagyobb nyilvánosságot kapott bizonyos újságokban a könyvben szereplő püspök beszéde, hadjárat, bírósági eljárás indult ellene istenkáromlás vádjával, és végül 3 év után az akkori finn államelnök kegyelmével záródott az ügy.

Modern regénynek mondanám, nem csodálom, hogy abban az időben felháborítónak tartották a szókimondását, mely szerint a faluban mindenki mindenkivel összefekszik, a feleségeknek sorra nem a férjüktől születik a gyerek, sokszor az alkohol jelenti a kikapcsolódást, és a vagy rossz szemmel nézik a továbbtanulást, vagy aki továbblép, nem találja a helyét a városi értelmiségi körökben. A fiatalok már nehezen viselik a rájuk hagyományozott élettereket, eközben a tisztes asszonyok nőegyletekbe járnak, a férjek pedig ragaszkodnak az addig megszokott férj-feleség szerepekhez.[/spoiler]


Kavabata Jaszunari: Szépség és szomorúság (irodalmi Nobel-díjas író)

Drámai történet egy szerelemről, ki mit hordoz ebből évtizedek után is, és mit élnek meg belőle az egymás utáni generációk.
[spoiler=Bővebben]Oki Tosio, a korosodó regényíró elindul Kiotóba meghallgatni az újévi harangokat, és ezzel együtt találkozót kér több évtizede nem látott volt szerelmétől, aki anno 15 évesen lett a szeretője az akkor 30 éves nős férfinak. Abban az időben egy tragikus történés után megszakad a kapcsolatuk és a lány nem akarja újra folytatni. Később Otoko elismert festőnővé válik, azonban férjhez nem megy. Mostani találkozásukkor a férfi a régi érzéseket próbálja felfedezni a nőben, igazolást keresve, hogy a nő még mindig nem felejtette el őt. A nő fiatal tanítványával érkezik a megbeszélt helyre. Keiko, aki együttélve a festőnővel megismerhette a fiatalkori történéseket, amik Otoko egész későbbi életét meghatározták és megkeserítették, látva a férfit elhatározza, hogy bosszút áll rajta ezekért.

A regény tragikussá váló, sorsokat meghatározó történéseit szimbolikussá tett jelenségeken keresztül hangsúlyozza az író . A természet megnyilvánulásai, az évszakok változásai, egy-egy aprónak tűnő esemény, vagy akár festmények kapcsán válnak érzékelhetőbbé a szereplők érzései, vagy a tetteiket mozgató indítékok.
Oki nagyon önző, nemcsak volt szerelmétől, hanem feleségétől is megértést, elfogadást, majdhogynem igazolást vár tettei helyességéről, miközben éli a maga életét, és talán még a regény végén sem látja teljesen milyen fájdalmakat és szenvedéseket okozott a körülötte élőknek.
Otoko a művészeten keresztül foglalkozik a múlt feldolgozásával, átértékelésével, miközben Keiko szinte régi énjét eleveníti meg, azok következményeivel együtt. A regény vége felé fonódik össze szorosan az egymás utáni generációk, a Tosio család, Otoko és Keiko jelene, ami a múlt kísérteties, drámai újraélésévé válik[/spoiler]

[Kvikveg]

Ok, ez a harmas erdekesen hangzik.

[Próféta]

Neal Stephenson: Snow Crash (1992)

Hosszú zürichi tömegközlekedéseim gördülékenyebbé tételére többek között a cyperbunk eme ősklasszikus regényét tettem be a bőröndbe. Közben Ramiz kritikája is felkerült, és megerősített abban, hogy érdemes előre venni. Nem bántam meg, kimondottan élvezetes olvasmánynak bizonyult, a rövid fejezetszerkezet pedig kifejezetten alkalmas villamoson olvasásra. Maga a könyv ha talán nem is elgondolkodtató, de mindenesetre némi masszírozás után elgondolkodtatónak látszó dolgokat (memetika, miegymás) sző az abszurd poénkodás és epikusan pimasz pozőrködés közé.

Az "avatár" szót fórumos értelmében először használó könyv egy groteszkül eltúlzott, ám rendkívül cool jövőben játszódik, ahol a hagyományos országok felbomlottak, és a kerítéssel körülvett lakóparkok önálló nemzetek, a multicégek (pl. a Cosa Nostra) pedig szintúgy szuverén államokká váltak. A főhőst nemes egyszerűséggel Főhősnek hívják (Hiro Protagonist), és badass pizzafutár-hekkerszamuráj a foglalkozása. És van még feljebb:

Until a man is twenty-five, he still thinks, every so often, that under the right circumstances he could be the baddest motherfucker in the world. If I moved to a martial-arts monastery in China and studied real hard for ten years. If my family was wiped out by Colombian drug dealers and I swore myself to revenge. If I got a fatal disease, had one year to live, devoted it to wiping out street crime. If I just dropped out and devoted my life to being bad.

Hiro used to feel that way, too, but then he ran into Raven. In a way, this is liberating. He no longer has to worry about trying to be the baddest motherfucker in the world. The position is taken.

Ítélet: 

[Próféta]

John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris: Szemünk fényei (The Midwich Cuckoos, 1976)

Ha kikuchiyo nem ajánlja évek óta ilyen makacsul, biztos nem olvastam volna el. Ugyanis ami a fülszöveg alapján kiderül (ufójárás után teherbe esik egy egész falu nőállománya, és ijesztő specképességes gyerekek születnek), azt egy Langolierek stílusú gagyihorror formában képzelné el az ember. De ez a Wyndham fickó valahogy nagyon érdekes regényt tudott kavarni belőle, ami inkább szól rólunk, emberekről, mint az élien gyerekekről. Gondolatébresztőnek szánta és jórészt működik is,persze kilóg kicsit a lóláb a rezonőr személyénél. Szóval köszönöm az ajánlást.

[kikuchiyo]

 

[Kvikveg]

John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris: Szemünk fényei (The Midwich Cuckoos, 1976)

Ha kikuchiyo nem ajánlja évek óta ilyen makacsul, biztos nem olvastam volna el. Ugyanis ami a fülszöveg alapján kiderül (ufójárás után teherbe esik egy egész falu nőállománya, és ijesztő specképességes gyerekek születnek), azt egy Langolierek stílusú gagyihorror formában képzelné el az ember. De ez a Wyndham fickó valahogy nagyon érdekes regényt tudott kavarni belőle, ami inkább szól rólunk, emberekről, mint az élien gyerekekről. Gondolatébresztőnek szánta és jórészt működik is,persze kilóg kicsit a lóláb a rezonőr személyénél. Szóval köszönöm az ajánlást.

Mmmm... ez erdekesen hangzik.

Also:John Grisham: The Firm kellemesen olvastatja magat, bar nem egy brainstorming, angolgyakorlasnak megteszi.

[LiaLia]

Elizabeth Moon: A sötét sebessége

Zseniális regény az autisták külső világáról és belső gondolatmeneteiről, a normális és nem normális időnként nehezen meghatározható határairól.
[spoiler=Bővebben]Luo autista és bioinformatikusként dolgozik egy gyógyszerészeti vállalatnál.Több hasonló képességű társával együtt nagyon jó eredményeket érnek el abban a munkacsoportban, de ezt cseppet sem veszi figyelembe az újonan kinevezett részlegvezető, mindenáron változtatni akar a munkakörülményeken, és még egy gyógyszerkísérletbe is be akarja vonni őket.
Mindeközben Lou magánéletében is furcsa események történnek, ami után a rendőség is nyomozni kezd, így egyre inkább felbolydul Lou nagyon kiszámított, pontosan megtervezett napirendje.

Egy nagyon jól kidolgozott regény, amiben az időnként krimiszerű történetvezetés mellett Luo és a körülötte élők szemszögéből bele lehet pillantani az autizmus világába, az elsőre furcsának tűnő, de amúgy a maga szempontjából helyénvaló gondolatmenetekbe, az autisták világszemléletébe, ami akár kozmikus távlatokról is szólhat, miközben a szociális összefüggések, az érzelmi megnyilvánulások érthetetlenek, nehezen megfejthetőek a számukra. Az emberi érintkezés nagyon merev szabályok szerint működik náluk, és ezért a normál emberi viselkedés időnként logikátlannak is tűnik nekik, de ezzel együtt a meglátásaik tükröt is tartanak, az amúgy magukat normálisnak tartók felé, és bizonyos esetekben meg is kérdőjeleződik, hogy a hétköznapi szinten normálisnak tartott nem is annyira az.[/spoiler]


Rob Thurman: Éjvilág

Ez nem egy eget rengető horror-démonos történet, viszont vannak benne érdekes írói megfogalmazások és szereplők.
[spoiler=Bővebben]Az ifjú Caliban bátyjával, Nikoval démonok elől fut New York utcáin. Cal sejti, hogy valami köze van az üldözőihez, de időbe telik, míg kezd kiderülni, hogy mit is akarnak tőle azok a fenevadak.

Cal nagyon menő-trendi-cool-jófej-jóarc szövegelése nekem a történet közepétől már zavaró volt, viszont vele éles ellentétben voltak bátyja higgadt, keletiharcos-bölcselkedő megnyilvánulásai. Nagyritkán lehetett olvasni Caltól egy-egy összeszedettebb mondatot, ami viszont már szinte filozóf határokat súrolt.
Érdekessége a könyvnek, hogy mitológikus, meseszerű firgurákkal modern körülmények között lehet találkozni. Alapvetően a tündék itt nem a megszokott szépséges, varászlatos lények, hanem ősi, démoni, vérszomjas faj. Megjelennek még trollok, koboldok, egy forróvérű pán és egy fúria is, mindegyikük alkalmazkodva a modern életmódhoz.
Természetesen lesz a vége felé egy világmegmentő küzdelem is, viszont a regény befejezése kifejezetten emberi.[/spoiler]

[LiaLia]

Shan Sa: A gójátékos

Kína területén Mandzsúria a II. világháború idején nem teljesen kínai fennhatóság alatt működött. Japán igyekezett ellenőrzése alá vonni, miközben a kereskedelmi útvonalak miatt eléggé vegyes lakosságú városok alakultak ki a területén.
A regény egy a Szél Városában elő fiatal lány, és a háború miatt Japánból Mandzsúriába küldött katonai csapatokkal érkező fiatalember drámai története.
Mindketten már gyerekkoruktól játszanak a gó-val, ami játékként ugyan Kínából származott át Japánba, viszont ott is egyfajta filozófiával, tisztelettel gyakorolták.
Csak a játék kapcsán találkoznak, viszont ahogy egyre jobban előbbrehalad a játék, egyre inkább vonzódnak egymáshoz, és egyre többmindent értenek meg a játékon keresztül a másik gondolatvilágából.
Két különböző kultúra találkozik a személyükben, miközben a városban véres, harci események zajlanak, a játék lesz az, ami stabil helyet ad a körülöttük egyre inkább eluralkodó káoszban.

[kikuchiyo]

L.Sprague de Camp: Lest Darkness Fall

Ez jó volt.

Az időutazós művek a (tudományos)-fantasztikus irodalom egyik bevált, kedves alműfaját alkotják.
Végül is ki az, aki még sosem gondolkozott el azon, hogy mit tenne, ha a mai eszével, a huszadik-huszonegyedik század tudományának és minden tanulságának birtokában visszakerülne a múlt valamelyik különös érdeklődésre számot tartó pillanatába? Ezen a kényelmes kapcsolódási ponton kívül az is megkönnyíti az ilyen típusú könyv írására vállalkozó szerző dolgát, hogy a valós történelem tényei és szereplői automatikusan hitelességet kölcsönöznek a történetnek, arról nem is beszélve, hogy az egyes konkrét események - egy csata kimenetele, vagy egy uralkodó elleni merénylet - könnyű beugrási pontot kínálnak a főhős számára, hogy megváltoztassa a történelem menetét.

Itt kapásból (legalább) két kategóriába lehet sorolni a zsánerbe tartozó novellákat és regényeket aszerint, hogy a szerző az időutazások révén elkerülhetetlenül fellépő paradoxonok feloldását hogyan képzeli el. Az egyik iskola szerint a történelmet nem lehet megváltoztatni - az ilyen művekben a főhős rendszerint maga válik az ismert történelem valamely fordulópontjának kulcsfigurájává, például <nem-mondom-meg-ki> <kivé> Michael Moorcock Behold the Man c. novellájában.

A másik (egy másik?) álláspont szerint azonban a történelem megváltoztatható, és ekkor a szerzőnek is nagyobb a mozgástere, és gyakran nem is maga az időutazás ténye vagy az időutazó cselekedetei az érdekesek vagy hangsúlyosak az ilyen könyvekben, hanem az eredményükként előálló alternatív idővonal. Hogy aztán kizárólag egy történelem van és az változik meg, vagy több eltérő jövő is lehetséges, amelyek az időutazó(k) egyes cselekedetei nyomán faágként válnak el a fő vonulattól, az a szerzőn múlik.

De Camp (aki Ursula K. le Guin mellett a legmegjegyezhetetlenebb nevű sci-fi szerzők közé tartozik) könyve mindenesetre az utóbbi táborba tartozik.
Főhőse igen kényelmes módon pont az adott korral foglalkozó régész, akinek így aztán nincsenek is leküzdhetetlen nehézségei, amikor egy Wells-esen minimalista bevezető után egyik pillanatról a másikra Mussolini 1938-as Rómája helyett az i. sz. 535-beli, gótok uralta Rómában találja magát.

A könyv egyik erénye - legalábbis a hozzám hasonló technikatörténet-buzik számára - az, hogy a főhős hogyan kezd a huszadik századi találmányok meghonosításába egy olyan világban, amely még a fogkefét sem ismeri. (Jellemző módon a pálinkafőzéssel kezdi, hogy némi megélhetésre tegyen szert, a nyomdagép és a távíró csak utána jöhet). A célja, amint a cím is mutatja, hogy valamiképpen megakadályozza az Európára leszálló több évszázados sötétséget, ehhez pedig kénytelen-kelletlen bele kell ártania magát a politikába, sőt, még hadvezérré is kell válnia egy időre.

A könyv másik erénye, hogy igen szórakoztató és jól olvasható. A - történelemkönyvekben is szereplő vagy kitalált - szereplők jellemét erőfeszítés nélkül, néhány könnyed vonással megteremti, és a szövegből nem hiányoznak a humoros elemek sem, amelyek részben a huszadik századra vonatkozó utalások miatt is humorosak - kedvencem például az a rész, amikor az amerikai választási rendszert próbálja meg a helyi hatalmi viszonyokra alkalmazni.

Ha történész lennék, akkor lehet, hogy kifogásolnék bizonyos részeket - meglehet, azóta már másképp gondolkodunk egyrészt az ábrázolt korszak (a Nyugat-Római Birodalom bukása utáni kor) közállapotairól, másrészt az azt követő középkorról is, mint ahogy az a könyv keletkezésének korában szokásos volt (pl. ma már egyáltalán nem gondoljuk olyan sötétnek a középkort, mint a harmincas években gondolták).
De szerencsére nem vagyok történész, így kitűnően szórakoztam.

Ajánlott.

Érdemes elgondolkodni azon hogy az ilyen időutazós könyvek mennyire árulkodnak a keletkezésük koráról.
Ez a könyv a harmincas években íródott; egy akkori emberről még joggal lehetett feltételezni, hogy ismerte a kor technikáját legalábbis olyan szinten, hogy pl. egy nyomdagép vagy egy szemafor-távíró kezdetleges változatát el tudja készíteni a késő-római kor eszközeivel is.
De ha mondjuk egy mai ember kerülne vissza hasonló helyzetbe... latinul már rég nem tanulunk néhány speciális területet kivéve, és hiába van halovány elképzelésünk mondjuk a számítógép vagy a mobiltelefon működéséről, megépíteni biztosan nem tudnánk őket. De mondjuk egy autót, mosógépet vagy gumióvszert sem tudnánk egymagunk előállítani.

[Ramiz]

De ha mondjuk egy mai ember kerülne vissza hasonló helyzetbe... latinul már rég nem tanulunk néhány speciális területet kivéve, és hiába van halovány elképzelésünk mondjuk a számítógép vagy a mobiltelefon működéséről, megépíteni biztosan nem tudnánk őket. De mondjuk egy autót, mosógépet vagy gumióvszert sem tudnánk egymagunk előállítani.[/size]

Hát ez az! Kéne egy modern Egy jenki Arthur király udvarában.

[Kvikveg]

Egy jenki Arthur kiraly udvaraban? 
Ahh Ramiz megelozott.
Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

[Próféta]

Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

Én olyan ifjúsági feldolgozását láttam, hogy tinicsaj ment vissza.

[Kvikveg]

Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

Én olyan ifjúsági feldolgozását láttam, hogy tinicsaj ment vissza.

En fekete tinicsajosra emlekszem, de az az Egy jenki-nek volt az ifjusagi lemeszarlasa.

[Próféta]

Esetleg nehezitesnek egy not kuldeni vissza. XD

Én olyan ifjúsági feldolgozását láttam, hogy tinicsaj ment vissza.

En fekete tinicsajosra emlekszem, de az az Egy jenki-nek volt az ifjusagi lemeszarlasa.

Azt hiszem, ugyanarról beszélünk, bár a szereplő kinézete nem maradt meg.

[LiaLia]

L.Sprague de Camp: Lest Darkness Fall
Az időutazós művek...

Az időutazás egy formája akár, amikor felmerül az emberekben, hogy ha a saját személyes múltjukba visszamehetnének egy adott pillanatban, ugyanazt tennék-e ismét, mennyire alakulna másként az életük.
Másik időutazás-féle, amikor halálközeli élmények egy részében lepereg az illető előtt a saját életének a filmje, majd utána visszatér az életbe, és mit kezd majd azzal a tapasztalattal.

Nekem az szokott érdekes lenni, amikor az időutazó belekerül egy olyan helyzetben, amikor az adott időben ő már létezik ott, és akár messziről szemléli magát, vagy felmerül, hogy beleavatkozzon-e úgy, hogy már tudja, hogy mi fog történni.



Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány

Ez egy férfias hangvételű sci-fi akció regény. Történetesen a 2. kötet, de követhető és érthető volt így is, hogy nem olvastam az elsőt.

A távoli jövőben újabb és újabb bolygókat tesznek lakhatóvá az emberek, és az adott bolygó nyersanyagait és egyéb hasznosítható dolgait igyekeznek begyűjteni a szinte egyeduralkodóvá váló hatalmas szervezet, a Z-B számára. Már oly régóta foglalkoznak bolygók népesítésével, hogy a Föld - valamiféle őskövületként- egy bolygó csak a sok közül, ahol ráadásul vannak olyan emberek, akik meglepő módon a mesterséges életmód helyett inkább a természetesebbet részesítenék előnyben. Emellett sokan vannak akik már nem a Földön születtek, és számukra a bolygóköziség, az újabb és újabb bolygók meghódítása válik életcéllá.
Lawrence Newton is ilyen, aki a Z-B hadseregének kötelékében teljesít szolgálatot különféle bolygókon. Megbízatásai során találkozik az inkább hagyományokat követni akaró földiekkel. Résztvevője lesz olyan bevetésnek, ahol a betelepültek génmódosítással a lehető legjobban igyekeztek a bolygó légköréhez és élővilágához alkalmazkodni, amivel az emberi külsejük is nagymértékben megváltozott. Majd egy rejtélyes kincsnek vélt valami után kezd kutatni, ami a Lehullt Sárkány Templomának nevezett helyhez kötődik, de idővel rá kell jönnie, hogy ez jóval több annál, mint amit gondolt róla, és egész addigi élete teljesen új értelmet nyer.

A regényes, akciódús történetbe szinte észrevétlenül szövődnek bele a filozóf gondolatmenetek. A Föld nyersanyagainak egyre nagyobb kitermelése mihez vezethet. Meddig terjedhet az emberiség űrmeghódító képessége, ha közben a meghódított területek összeomlanak a túlzott mesterséges környezet miatt. A magát intelligensnek és ezzel együtt felsőbbrendűnek tekintő ember emberformája nem biztos, hogy a legtökéletesebb, sokkal nagyobb harmóniát biztosíthat az, ha az élőlények alkalmazkodnak az egyedi körülményekhez. Vajon hogyan viselkedhetnek azok az életformák, melyek megfigyelői, tanúi csak kozmikus történéseknek.
Mindemellett sajátos technikájú harcászatról, űrrepülőgép eltérítésről, és időkapuról is szó van, úgyhogy az akciókat kedvelők is találhatnak benne érdekességet.

[LiaLia]

Leonie Swann: Glennkill, Birkakrimi
[spoiler= A borítója][/spoiler]

Egy reggel a Glennwill falu szélén elterülő legelőn holtan találják George-t, a birkapásztor, hátában egy ásóval.
A nyáj birkái - akik mind külön egyéniségek, egytől-egyig külön nevet kaptak tőle, és amúgy rendszeresen szokott nekik felolvasni Pamela-regényeket - arra a megállapításra jutnak, hogy nincs rendjén ez, mert hogy "nem betegségben halt meg. Az ásó nem betegség." A maguk módján, az emberire hasonlító, de mégiscsak birkaészjárással, elkezdenek nyomozni az ügyben. Sorra lesik meg a falu tagjait, hallgatják ki a beszélgetéseket, miközben egyre gyanúsabb és furcsább dolgok derülnek ki a falu tagjairól.

Érdekes regény, bár klasszikus krimi, a birkaészjárás szórakoztató és időnként filozóf jellegűvé teszi, ahogy birkaszemszögből és birkaszokásokon keresztül lehet az embereket szemlélni.

Részlet belőle:
"Othello mesélt a különös kertről és George-ról, akit elástak egy ládában. A nyájon morajlás futott végig.
- Nekik nincs gödrük, de a halottakat nem hagyják csak úgy elenyészni. Úgy néz ki, mint egy kert, nem veteményeskert, de kert és nagyon takaros. És tudjátok, mi a neve ennek a kertnek? - Othello csillogó szemmel nézett körbe. - A kert neve Isten kertje!
A birkák döbbenten meredtek egymásra. Egy kert, amelybe halottakat ültetnek!"

[Nakedape]

And now I want to tell you about my late Uncle Alex. He was my father's kid brother, a childless graduate of Harvard who was an honest life insurance salesman in Indianapolis. He was well-read and wise. And his principal complaint about other human beings was that they so seldom noticed it when they were happy. So when we were drinking lemonade under an apple tree in the summer, say, and talking lazily about this and that, almost buzzing like honeybees, Uncle Alex would suddenly interrupt the agreeable blather to exclaim, If this isn't nice, I don't know what is. So I do the same now, and so do my kids and grandkids. And I urge you to please notice when you are happy, and exclaim or murmur or think at some point, If this isn't nice, I don't know what is.

[LiaLia]

Nancy Farmer: A Skorpióház

Az utóbbi évszázadban a biológia, orvostudomány és egyéb ehhez kapcsolódó tudományok fejlődése során olyan eljárásokat tökéletesítettek, melyeket ezelőtt sokkal inkább csak fantasztikumnak gondoltak elődeink.
Manapság a klónozás, a mesterséges megtermékenyítés, a létrejött emberi embriók tudatos szelekciója már nem csak kitaláció, hanem ennek bizonyos formáit már napjainkban is alkalmazzák. Ráadásul előfordult már olyan is, hogy egy családban ezért született meg egy következő gyerek, hogy az majd a genetikai hasonlóság miatt szervdonorja lehet az idősebb beteg testvérének. 
Mindez nem csak technikai, hanem nagyon sok etikai problémát is felvet. Mitől ember az ember, hol vannak az emberség határai, mennyire avatkozhat bele az ember a természetes folyamatokba, mennyire uralhatja az ember az amúgy természetes folyamatokat.

A regény egy távoli jövőben játszódik, ahol egy közös megegyezés alapján az Egyesült Államok határa mentén egy külön terület, az Ópiumország húzódik, és itt mint fő terményt, mákültetvényeket gondoznak és látják el a világ országait az ópiummal. Az ország irányítója az Alacrán família, ahol apáról fiúra száll ez a jól jövedelmező birodalom.
Matt klónként születik, az Alacrán birtokon nő fel ellenségek és barátok között. Sokáig nem tudja ki ő valójában, majd szenvedéseken keresztül érti meg lassacskán a klónok helyzetét, milyen életet is szántak neki.

Utópisztikus regény, ahogy bemutatja a vélt emberi mindenhatóságot, és hogy ez hogyan omlik össze, amikor egyesek nem hajlandóak behódolni, és mindent elkövetnek azért, hogy megőrizzék az emberi méltóságot.

[Kvikveg]

...
Az időutazós művek
...

Jut eszembe: Zsoldos Peter: Tavoli tuz
Ugyan nem idoutazos, de alapvetoen ugyanaz a tema.

[Kvikveg]

https://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=ujjaszuletes&ID=2093
Ki a frnc az a Dr. Nelhiebel József ??!

[SaiyaGin]

https://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=ujjaszuletes&ID=2093
Ki a frnc az a Dr. Nelhiebel József ??!

A gugli szerint Bp. 2. kerületi orvos.

[Ramiz]

I think I'll just leave this here:
http://stevemccurry.wordpress.com/2010/08/10/fusion-the-synergy-of-images-and-words/

[Nakedape]

I think I'll just leave this here:
http://stevemccurry.wordpress.com/2010/08/10/fusion-the-synergy-of-images-and-words/

[LiaLia]

I think I'll just leave this here:
http://stevemccurry.wordpress.com/2010/08/10/fusion-the-synergy-of-images-and-words/

[Ramiz]

Valérie Tasso: A szex antikézikönyve

A legjobb nem-regényszerű szexes könyv, amit eddig olvastam (az Astoriánál a Könyvudvarban lehet párszáz forintokért venni mindenféle erotikus könyvet), bár a Fallosz monológok is jó volt. Ha érdekel valakit, pár szemelvényt begépelhetek.


also:
Cory Doctorow: Kis testvér

A legjobb nem-William Gibson cyberpunk, amit olvastam. Gyakorlatilag jelen időben játszódik, mégis sokkal izgalmasabb és keményebb CP, mint száz Nejlonangyal meg hasonló jellegű szemét.

ehhez kapcsolódó hír:
http://www.instructables.com/community/ParanoidLinux/

[LiaLia]

Valérie Tasso: A szex antikézikönyve
Fallosz monológok

A monológok mennyiben hasonlatosak a Vagina monológok, Eve Ensler könyvének stílusára?

Amúgy a Rubicon mostani kiadásának a témája A szex és az erotika. Javaslom figyelmedbe

[Nakedape]

Valérie Tasso: A szex antikézikönyve
Fallosz monológok

A monológok mennyiben hasonlatosak a Vagina monológok, Eve Ensler könyvének stílusára?

Amúgy a Rubicon mostani kiadásának a témája A szex és az erotika. Javaslom figyelmedbe

mondjuk olvastam már jobb Rubicon számokat de ez is meg van ha kell

[Ramiz]

Valérie Tasso: A szex antikézikönyve
Fallosz monológok

A monológok mennyiben hasonlatosak a Vagina monológok, Eve Ensler könyvének stílusára?

Nem olvastam, de ez alapvetően nem is monológokból áll, hanem beszélgetésekből összefűzött elmélkedésekből. Szóval átjön néha a beszélő stílusa, de nincsenek élesen elválasztva a sztorik.

[motifator]

Douglas Adams: A kétség lazaca

This actually did happen to a real person, and the real person was me. I had gone to catch a train. This was April 1976, in Cambridge, U.K. I was a bit early for the train. I'd gotten the time of the train wrong.

I went to get myself a newspaper to do the crossword, and a cup of coffee and a packet of cookies. I went and sat at a table.

I want you to picture the scene. It's very important that you get this very clear in your mind.

Here's the table, newspaper, cup of coffee, packet of cookies. There's a guy sitting opposite me, perfectly ordinary-looking guy wearing a business suit, carrying a briefcase.

It didn't look like he was going to do anything weird. What he did was this: he suddenly leaned across, picked up the packet of cookies, tore it open, took one out, and ate it.

Now this, I have to say, is the sort of thing the British are very bad at dealing with. There's nothing in our background, upbringing, or education that teaches you how to deal with someone who in broad daylight has just stolen your cookies.

You know what would happen if this had been South Central Los Angeles. There would have very quickly been gunfire, helicopters coming in, CNN, you know. . . But in the end, I did what any red-blooded Englishman would do: I ignored it. And I stared at the newspaper, took a sip of coffee, tried to do a clue in the newspaper, couldn't do anything, and thought, what am I going to do?

In the end I thought, nothing for it, I'll just have to go for it, and I tried very hard not to notice the fact that the packet was already mysteriously opened. I took out a cookie for myself. I thought, that settled him. But it hadn't because a moment or two later he did it again. He took another cookie.

Having not mentioned it the first time, it was somehow even harder to raise the subject the second time around. "Excuse me, I couldn't help but notice . . ." I mean, it doesn't really work.

We went through the whole packet like this. When I say the whole packet, I mean there were only about eight cookies, but it felt like a lifetime. He took one, I took one, he took one, I took one. Finally, when we got to the end, he stood up and walked away.

Well, we exchanged meaningful looks, then he walked away, and I breathed a sigh of relief and sat back. A moment or two later the train was coming in, so I tossed back the rest of my coffee, stood up, picked up the newspaper, and underneath the newspaper were my cookies.

The thing I like particularly about this story is the sensation that somewhere in England there has been wandering around for the last quarter-century a perfectly ordinary guy who's had the same exact story, only he doesn't have the punch line.

Meg kéne szerezni valahonnan ezt a könyvet.

Edit: http://www.scribd.com/doc/23525904/Douglas-Adams-A-ketseg-lazaca-egy-utolso-stoppolas-a-galaxisban