Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Ramiz]

Jó szívvel ajánlom:
http://geekz.blog.hu/2013/06/26/laszlo_zoltan_egyszervolt_691

[.Attila]

Aki olvas ekönyveket, akció van a uk.nook.com-on.

Felejtős, nem lehet itthonról vásárolni.
Amúgy ez milyen gáz már a digitális korszakban...
Mindegy, ha nem kérnek a pénzemből, akkor nem kapnak.

[Nakedape]

munkahelyi   haladás lassításra:
http://www.kundk.hu/konyv/RJ/

[Kvikveg]

munkahelyi   haladás lassításra:
http://www.kundk.hu/konyv/RJ/

<- igy stilusosan, franciaul...

[Próféta]

David Wong: John Dies At The End (2007)

(Poszt)modern, vicces, számomra újszerűnek tűnő, szórakoztató horror-regény. Egyfelől sűrűn van szórva WTF-fel, másfelől utólag viszont már-már logikusnak tűnik. Egyfelől helyenként tényleg elég para, másfelől elhangzik benne (és kontextusában értelmes) az "emergency that only rock and roll could solve" kifejezés Hogy a stílust segítsem behatárolni, a szerző - szintén David Wong művésznéven - a cracked.com szerzője és (fő)szerkesztője. Van elvileg film is belőle.

Nekem tetszett, élveztem. Annyit előrebocsájtok - bár ez erősen spoileres - hogy a John nevű főszereplő nem él örökké

munkahelyi   haladás lassításra:
http://www.kundk.hu/konyv/RJ/

Így eggyel fogyaszthatóbb talán:
http://www.kundk.hu/konyv/RJ/rj.htm

BTW

Az itt olvasható könyvek a Magyar Elektronikus Könyvtár archivumából származnak.

MEK-et én is ajánlom bátran, különösen Kindle / egyéb alkalmas kütyü tulajoknak.

[.Attila]

Rejtő bár onnan származik, már nem található meg.
Pdf-et pedig nem lehet rendesen ereader-en olvasni sajnos.

[Próféta]

Pdf-et pedig nem lehet rendesen ereader-en olvasni sajnos.

Nyilván többhasábos, grafikás, stb. PDF-et nehéz. De ha simán egy könyv van benne? Se a Calibre, se a free.kindle.com konverziós szolgáltatása nem lesz elég jó? Amúgy MEK-en gyakran van RTF vagy DOC vagy valami egyéb is, bár azokból picit csúnyán konvertálódik az ebook.

[.Attila]

Eddig kétszer próbáltam, azok kissé elcsúsztak.
És még csak nem is a képeknél, hanem a nagybetűknél.

[Cloud]

Van ez a Setet torony sorozat. Mennyire erdemes belevagni? Nem sok konyvet olvastam idaig, de a scifi cuccokat szeretem . Most az Under the dome konyvet tolom, utana belekezdenek ebbe.

[Nakedape]

Paolo Bacigalupi:  a felhúzható lány.

A felhúzhatós lány biopunk regény, ami kb. annyit tesz, hogy olyan területekről merít, mint a biotechnológia, a génmanipuláció, a környezetszennyezés, a globalizáció

szóval világösszeomlás után, negatív jövőképes járványos világ. pozitívuma, hogy nem radioaktív és nem is cyber, genetika dolgok vannak, benne, meg GMO növények, persze ennek élvezetéhez túl kell lendülni pár tudományos marhaságon, mármint génösszeollózás témakör pl. ami jobban zavart hogy iszonyatosan energiahiányos (sokminden a kalória körül forog) helyzetben (szénért háborúk, lenrugós gépek, emberi, állati erő) miért nincs, még a gazdagoknak se, legalábbis megemlítve nincs, semmi a megújulókról, se egy napelem, se egy szélkerék.. én értem, hogy összeomlott a világ, meg  minden, de azért vannak a szélkeréknél bonyolultabb dolgok benne 
A történet politika szövevényes, világról viszont nincs minden felfedve, de ez jó is így. A könyv születése tippre a Monsanto a sátán (és talán a nyugati kapitalizmus bajt hoz) ettől függetlenül, viszont úgy érzem, hogy a könyv nem fekete fehér, egész érthető motivációt kapnak a szereplők, meg senki sem túl jó.

[kikuchiyo]

Paolo Bacigalupi:  a felhúzható lány.
ami jobban zavart hogy iszonyatosan energiahiányos (sokminden a kalória körül forog) helyzetben (szénért háborúk, lenrugós gépek, emberi, állati erő) miért nincs, még a gazdagoknak se, legalábbis megemlítve nincs, semmi a megújulókról, se egy napelem, se egy szélkerék.. én értem, hogy összeomlott a világ, meg  minden, de azért vannak a szélkeréknél bonyolultabb dolgok benne 

Talán azért, mert az említett erőműtípusok pocsék megtérülési mutatóval rendelkeznek, és az előállításuk környezetszennyező és energiaigényes, továbbá olyan nyersanyagokat igényel, amelyek a szerző szerint már kimerültek 200 év múlva.

[Nakedape]

Paolo Bacigalupi:  a felhúzható lány.
ami jobban zavart hogy iszonyatosan energiahiányos (sokminden a kalória körül forog) helyzetben (szénért háborúk, lenrugós gépek, emberi, állati erő) miért nincs, még a gazdagoknak se, legalábbis megemlítve nincs, semmi a megújulókról, se egy napelem, se egy szélkerék.. én értem, hogy összeomlott a világ, meg  minden, de azért vannak a szélkeréknél bonyolultabb dolgok benne 

Talán azért, mert az említett erőműtípusok pocsék megtérülési mutatóval rendelkeznek, és az előállításuk környezetszennyező és energiaigényes, továbbá olyan nyersanyagokat igényel, amelyek a szerző szerint már kimerültek 200 év múlva.

ne mond már nekem, hogy széllel feltekerni egy rugót rosszabb megtérülés, mint emberrel bicikliztetni, de persze le lehet hagyni, csak nekem furcsa volt, meg akár nap gőzgép  ha már el akarok szállni stb.

[Cloud]

Be is fejeztem Under the Dome konyvet. Szerintem nagyon jo lett, a sorozat sehol sincs hozza kepest. Ha esetleg erdekel valakit az ebook, dobjon egy pmet.

[kikuchiyo]

Stanislaw Lem: Kudarc

A mester kései regénye egy nagyszabású csillagközi expedícióról, amely megpróbálja felvenni a kapcsolatot egy idegen civilizációval, katasztrofális eredménnyel. Sajnos a cím nemcsak a végkifejletet árulja el, de a regény irodalmi kvalitásait is megelőlegezi: fájdalmas ezt leírnom, lévén Lem az egyik kedvenc íróm, de a könyv kifejezetten rossz. Mindaz, ami a korábbi műveit annyira kiemelkedővé teszi, az itt félresikerült erőlködésnek hat. Lem nagyszerűen értett ahhoz, hogy a filozofikus-fantasztikus okfejtései egyszerre tűnjenek megkérdőjelezhetetlenül logikusnak, szilárdan tudományos alapokon nyugvónak, de ugyanakkor nyaktörően izgalmasnak is - ebben a könyvben a fejtegetések kifejezetten nehézkesek, a cselekmény tudományos háttere viszont elnagyolt és teljesen implauzibilis, az emberi szereplők majdnem-mindenhatóságát butának ható technoblablával támasztja alá (hová lettek a Kiberiáda zseniális nyelvi leleményei). A regény szerkezete recseg-ropog, teli van cselekmény- és szereplővezetési hibákkal.
A regény tulajdonképpen Lem kedvenc témáit (közelebbről a kapcsolatfelvétel, illetve általában a megismerés lehetetlensége és értelmetlensége) vezeti fel a korábbiaknál is pesszimistábban, de valahogy nehézkesen, úgy, hogy a lényeg az evidens túlírtság ellenére is zavaros marad.

Nem tudom, hogy a magyar fordítás gyilkolta-e le a regényt - meglepne, mert Lem fordításai nálunk hagyományosan kitűnőek, és ha jól látom, a fordító is ugyanaz, mint a korábbi regényeknél (azt azért nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Szukits-féle féltégla-kiadásban az összes "mint" szó elől hiányzik a vessző, borzasztóan zavaró módon).

Inkább arról lehet, szó, hogy ez a regény 1986-ban íródott, 20 évvel később, mint az életmű java része. Úgy tűnik, ez a Lem közelebb áll ahhoz a zsörtölődős, semmit sem értő vénemberhez, aki a 2000-es években írt vezércikkeiből és esszéiből tűnik elő, mint ahhoz a lángészhez, akinek a Solarist és a többi remekművet köszönhetjük. Kár.

[Kvikveg]

Blaine Harden: Escape from Camp 14
Egy eszak-koreai munkataborban szuletett Shin Dong-hyuk, es 23 evesen meg tudott szokni. O az egyetlen ilyen eddig.
10/10
http://www.cbsnews.com/video/watch/?id=50136263n Andersonnal interju
http://www.youtube.com/watch?v=8AvDSzaEW3g Az egyik eloadas amin Shin ott van.

A konyv lenyege nem a tabor es a kegyetlenkedesek, amire az ember mindenkeppen szamit, hanem az, hogy hogyan halad Shin az agymosott, semmirol nem tudo emberbol a normalis elet fele, amennyire lehetseges.
Azt sem tudtam, hogy kinabol Eszak-Koreaba csempesznek filmeket es a kinti radiot hallgatjak az emberek, annak ellenere hogy ezek tilosak es sulyos buntetest vonnak maguk utan. Ebbol tudjak meg tobben, hogy a sajat orszaguk es a kulfold mennyire mas, mint aminek a "szeretett vezer" propagandaja hirdeti.

[Acchan]

Neil Gaiman: A temető könyve

Gaiman-féle Dzsungel Könyve szellemekkel, ghoul-okkal, farkasemberekkel, stb. Kellemes, aranyos, Gaiman-es. Tetszett.

Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Érdemes volt újra kézbe venni, mert gimis koromban nem hagyott túl mély nyomokat bennem.
Dióhéjban: ebből a könyvből megtudhatjuk, miért nem érdemes gügye gyerekek kezébe olyan fegyvert adni, ami alkalmas a Föld élővilágának elpusztítására. Vonnegut - a tőle telhető legnagyobb "Vonnegutossággal" - görbetükröt tart a tudomány és vallás elé, meg elmélkedik egy sort az emberi ostobaságról és felelősségtudatról/annak hiányáról. Zseniális.

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Jól sikerült koktél a tipikus Gaiman-toposzokból és gyerekkori emlékfoszlányokból. Nem egy Amerikai Istenek a komplexitást nézve, de cserébe az Óceán az út végén személyében megkaptuk az eddigi legszemélyesebb regényét. Pörgős, izgalmas, érdekes éééés... Gaiman-es.  

[Nakedape]

első kettővel egyetértek, harmadik pár hónap és megjön nekem is...

[Fazék]

első kettővel egyetértek, harmadik pár hónap és megjön nekem is...

patience young apprentice, patience.
már csak 134 nap és postára adják

viszont a Terry Pratchett: Dodger postára adásáig már csak 20 nap van hátra yaaaay! 

[Acchan]

első kettővel egyetértek, harmadik pár hónap és megjön nekem is...

[Zen]

Steelheart ízelítő

[Próféta]

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek (1840-es évek, befejezetlen)
Nem teológiai témájú a mű; a cím szóvicc, és halott jobbágyokra utal (ld. még a falu "lélekszáma"), akiket adó- és pályázati csalás érdekében úgy adnak-vesznek, hogy papíron még élőnek tüntetik fel őket. Gyúnyos, cinikus szatíra, amely egy Csicsikov nevű, minden hájjal megkent korrupt hivatalnok kalandjait követi. Szinte minden szereplő valamilyen jellemhiba karikatúrája, vagy egy tipikus (a szerző szerint a kortárs oroszra jellemző) hóborté. A poén az, hogy a narrátor senkire egy rossz szót nem mond; épp ellenkezőleg, mindig mentegetni igyekszik az amúgy menthetetlennek bizonyuló szereplőket is, ettől különösen játékos a hangnem

Bár a kornak megfelelően kissé lassú folyású a regény, engem szórakoztatott. A trilógiának tervezett mű első része készült csak el teljesen, a második már töredékes (maga Gogol pusztította el részben), a harmadik sose létezett. A második részből fennmaradt szövegeket is elolvastam, ahol immár feltűnnek "rezonőr" szereplők is, akik nem karikatúrák, hanem épp hogy nagyon bölcsen fejtik ki, hogy szerintük (Gogol szerint) mi a baj Oroszországgal, továbbá mi lenne a megoldás. Az író megpróbálkozott Csicsikov "megváltástörténetével" is. Ám utólag Gogol elégedetlen volt az ötleteivel (szerintem se igazán színvonalas ez a rész, mivel megkérdőjelezhető igazságokat próbál a szánkba rágni), ezért semmisítette meg a kézirat jelentős részét.

Wheel of Time utolsó kötetei különösen jók voltak

Főleg a Gathering Storm.

Eh, a Wheel of Time-ról is kéne valami kritikafélét produkálnom egyszer, ha már végigolvastam mind a 14 darab ~1000 oldalas kötetet Már csak azért is illene valami sommázást összeírnom, mert ahányszor valaki megkérdezi, én mindig lebeszélem a regényciklus elkezdéséről: sok volt, ami élveztem benne, de a jó tartalomhoz képest túl hosszú, nem éri meg.
[spoiler=hosszú és találó idézet a témában]

The collected Wheel of Time is about 12,000 pages.

That works out to about

3 A Song of Ice and Fireses (so far)

6 Elrics

6 Kingkiller Chronicles (so far)

8 Lankhmars

12 Lord of the Ringses

12 Book of the New Suns

12 Gormenghasts

12 Earthseas

15 Winter's Tales

17 Perdido Street Stations

18 Once and Future Kings

22 Little, Bigs

24 American Gods

24 Chronicles of Ambers (original series only)

30 Anubis Gateses

48 Last Unicorns

Life is short, kids.

[/spoiler]

[Acchan]

Kurt Vonnegut: Gépzongora

Újráztam, megérte. 
Már-már ijesztően aktuális. Remekmű.

László Zoltán: Egyszervolt

A magyar népmesék elbűvölő találkozása a Gaiman-féle urban fantasyvel.

Azért nem feltétlenül írna ilyesmit Neil Gaiman. Ahogyan Jeff Noon sem PKD brit reinkarnációja.  Örülnék, ha nem ilyen sületlenségekkel próbálnának rávenni kevésbé túlhype-olt könyvek elolvasására...

Egyébként maga a regény kellemes olvasnivaló, érdekes ötletekkel, jóféle humorral, egy csipet társadalomkritikával, sci-fi kikacsintásokkal, pörgős történetvezetéssel.
Néhol igen hangulatos: kifejezetten tetszett pl. Pesthidegkút "eredetmondája", és Harlan segítői is érdekes karakterek.

[kikuchiyo]

Stanislaw Lem: Éden

A múltkori Kudarc után megrendült a bizalmam Lemben, annyira, hogy már azt kérdezgettem magamtól, hogy a régi olvasmányélményeket csak a sci-fi-falással töltött, boldogult egyetemista-korom utáni nosztalgia színezi-e a valóságosnál jobbra. Ezért hát levettem a polcról a Szukits-féle féltégla-kiadást (legalább ennyi haszna van: megvan benne minden), és elolvastam azt a regényt, ahol éppen kinyílt.

Megnyugodtam: jó ez. Még kiütközik belőle a kezdeti Lem-regények techno-fétisizmusa (szinte tapintható élvezettel részletezi, ahogy az űrhajótörött tudósok apránként megjavítják a rommá törött járművüket), és bár maga a történet első olvasatban rém egyszerű, egy kalandregény egy idegen bolygón, de ekként is sodró lendületű, olvastatja magát, szinte letehetetlen, és megjelennek már benne a szerző későbbi kedvenc témái, az idegen civilizációkkal való kommunikáció - és általában a megismerés - lehetetlensége és kilátástalansága, ezen felül pedig kiütközik belőle egy olyan társadalomkritikai vonulat (a hatalmas, értelmetlen gyár, amely nem termel semmit; a tömegsírok az erdőben; a totális információkontroll alatt élő bolygólakók), amelyet a 60-as évek Lengyelországában nyilván nem lehetett nem észrevenni. Annak ellenére, hogy a szereplők annyira sematikusak, hogy még nevük sincs, csak foglalkozásuk, mégis élnek és hihetőek. Szóval jó ez.


Cormac McCarthy: The Road

Ismeretlen katasztrófa után. Minden növény és állat elpusztult és romok és hamu mindenütt. Egy férfi megy az úton a kisfiával. A tenger felé. Egy bevásárlókocsit tolnak. Abban van minden tulajdonuk. A férfinél pisztoly benne két golyóval. Arra az esetre ha elkapnák őket. Inkább az minthogy megegyék őket. Minden szürke és kilátástalan.
A szöveg pontosan ezt a hangulatot tükrözi. Nincsenek fejezetek. Nincsenek vesszők. A szereplőknek nevük sincs.
Nem is tudom. Nem mondanám hogy rossz könyv. De nem volt jó olvasni. Szinte elvette az életkedvemet is. És valahogy egyhangú is volt ami a főszereplőkkel történt. Már majdnem éhen haltak amikor találtak konzerveket. Találkoztak kannibálokkal aztán menekültek. Ez ismétlődött.

[kikuchiyo]

A nagy Greg Egan ajánló

A fentebb ismertetett Incandescence óta még néhány könyvét elolvastam, és kezd kikristályosodni bennem a meggyőződés, hogy az egyik (ha nem a) legjobb élő sci-fi-írót tisztelhetjük a személyében.
Nála a sci nem csak kontextusukból kiszakított buzzwordok alibi-szerű használatát jelenti, hanem tényleges tudományos vagy matematikai tényeket, ötleteket vesz, és azokat logikus, szerves módon illeszti a világába. Ez persze azt eredményezi, hogy néha nehéz olvasni, mert alig tesz engedményeket, amikor a Fourier-transzformált, 16 dimenziós lényekről vagy éppen az ötdimenziós világ fizikájáról beszél. Azért nem feltétlenül szükséges a szakirányú diploma a könyvei hiánytalan élvezetéhez (bár ajánlott ), a szaktudás legfeljebb azt a többletet adja meg, hogy az olvasó felismerheti, mi a szilárd tény, mi a vad extrapoláció, és mi a féktelen fantázia terméke Egan univerzumában: mindhárom előfordul, folytonos, kiegyensúlyozott spektrummal.

Először és elsősorban a Diaspora c. regényét szeretném ajánlani.

Lenyűgöző, nagyszerű olvasmány, annyi ötlet van benne, amennyi más szerzőnek egy egész életműre elegendő lenne. Már az alaphelyzet olyan, ahova mások esetleg egy regénysorozat végére jutnának el: ezer évvel a jelenkor után járunk, amikorra a legtöbb (egykori) ember elhagyta a fizikai világot és virtuális valóságokba költözött, csak kevesen maradtak a Földön hús-vér testben. A helyzet akkor változik meg, amikor kiderül, hogy egy gamma-kitörés hamarosan minden szerves életet elpusztít a bolygón. Két polis-lakó robottestbe költözve leszáll a Földre, hogy figyelmeztesse az őslakókat... és az igazi történet csak itt indul be igazán.

Az ötletek, fordulatok nyaktörő sebességgel követik egymást, amikor az olvasó már éppen megértett, megszokott volna valamit, akkor jön Egan és még magasabb szintre emeli az egészet. A fantasztikusan tudományos ötletorgia mögött pedig mély filozófiai kérdések húzódnak meg, például hogy mit is jelent igazából embernek lenni.

A szerzőnek sikerül az a bravúr, hogy a tőlünk minden szempontból meglehetősen különböző szereplőit (pl. a miénknél 10³⁶-szor nagyobb univerzumban élő, femtoszámítógépen futó, öntudattal bíró programokat) élővé, emberivé képes tenni.


A következő a sorban a Schild's Ladder: az előzőnél kicsit kevésbé ambíciózus, bár éppen eléggé nagyszabású a felütése: a távoli jövőben egy részecskefizikai kísérlet mellékhatásaként destabilizálják a vákuumot, és létrehoznak egy fénysebesség felével táguló buborékot, amely megsemmisítéssel fenyegeti az univerzumot. Az emberek (távoli leszármazottai, akik ebben az univerzumban megmaradtak a biológiai testeknél, bár "természetesen" az elméjük kvantumszámítógépen fut) két táborra oszlanak: az egyik meg akarja őrizni a páratlan jelenséget, amíg rendesen meg nem ismerik, a másik minden áron és minél hamarabb el akarja pusztítani.

Ebben a könyvben is csak úgy sziporkáznak az ötletek, bár kicsit elvontabbak, nehezebben érthetőek, mint a Diasporában. Hangsúlyosabbak a filozófiai kérdések, és ami a Diasporához képest kevésbé tetszett, az az, hogy a főszereplő kifejezetten ellenszenves.

És végül az Axiomatic: amiből kiderül, hogy Egan novellistának sem utolsó. Talán ez a kötet a legjobb "kapudrog" Eganhoz: a kötetben összegyűjtött novellái mind egy-egy jó ötletet dolgoznak ki, és a témáik is közelebb állnak a mához (időben, relevanciában), mint a gyakran elvont részecskefizikában gyökerező regényei. Persze azért ezekhez sem árt némi kockoid affinitás: az egyik novella például arról szól, hogy mi történik, ha megszámlálhatatlanul végtelen számú világban kell megölnöd valakit, de az ellenfeleid egy nullmértékű részhalmazba szorítottak be...
De a novellák mintegy átjárót is képeznek a regények felé, mert némelyik pont az emberek digitálissá válásának kezdeti időszakával foglalkozik. Külön kiemelném a The Cutie c. novellát, amelynek elolvasása után senki sem mondhatja többé, hogy Egan csakis érzelemmentes témákról képes írni.

[Próféta]

A nagy Greg Egan ajánló

ezért járok ide

[Kvikveg]

http://www.mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm#4
Ezt de reg nem olvastam!
[spoiler]Ingrid Stöstrand

DÉLUTÁN NÉHA

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.[/spoiler]

[Werro]

Legutóbbi gyöngyszem: Charles Duhigg - A szokás hatalma
Nagyon jól leírja, hogyan alakítjuk és változtathatjuk a szokásainkat. A példák is érdekesek.. "kis" emberektől kezdve a jól működő multikig minden van benne Engem nagyon megfogott, és a mai világban kötelező olvasmánnyá tenném. Sokszor nem is tudunk egy-egy szokásunk létezéséről. Tényleg nem

[Próféta]

The Wise Man's Fear újraolvasás: most már csökkentett mértékben, de továbbra is zavart, ami elsőre zavart benne. Viszont ismét elámultam, mennyire koherens és gyönyörű a könyv, a nyelvezet, a világ. Továbbra is tűkön ülve várom a harmadik könyvet.

Neil Gaiman: A temető könyve
Kedves és aranyos mese kifejezetten gaimani stílusban, jó olvasni. Régi hiányosságomat pótoltam vele; hamarosan talán az Óceán az út végént is leemelem a polcról.

Kurt Vonnegut: Cat's Cradle
Rövid, de fantáziadús sci-fi arról, hogy Vonnegut szerint a tudósok szórakozott autisták és pöcsök, vagy legalábbis nagy felelősséggel jár a munkájuk. Szokatlan a dramaturgiai felépítés; a regény ott ér véget, ahol Vonnegut megunta az írást (elmondta a mondanivalót?), holott olvasóként úgy éreztem, hogy akármilyen más író keze alatt ezen a ponton indulna csak igazán a cselekmény legjava - a megszokottnak tűnő jelek inkább az expozíció végét suggalták, mint a regényét. Közben persze a szerző sokat mesél emberi és közösségi sorsokról, ahogy szokott. A sajátos kamuvallás bejött

[kelvor]

Ernest Cline: Ready Player One

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely... ezért sokan egy világ méretű virtuális utópiába menekülnek, ahol azt csinálhatsz, amit akarsz és az lehetsz, aki akarsz. Ez az OASIS. Főhősünk Wade Watts is hamar függővé válik és szenvedélye tovább fokozódik, amikor meghal eme világ feltalálója, a multimilliomos, James Halliday, aki úgy rendelkezett, hogy az a felhasználó, aki megtalál három kulcsot, három kaput és végül az eldugott húsvéti tojást, megörökli teljes vagyonát. Elindul minden idők legnagyobb játéka tele rejtvényekkel, izgalommal és a 80-as évek utánozhatatlan hangulatával. Én nem tudtam letenni. 

[Cloud]

Anno két nap alatt el is olvastam, minden percét élveztem az olvasásnak. És az az érdekes, hogy pl a játékos utalások a könyvben valóban léteznek.