Szerepjátékok

[Damnatus]

Hali!

Hát ez a szívás. Live-on még nem voltam.

[roderick]

Mér? én meg játszom egy Gutts klón-t és ö sem szól semmit meg és ezért szeretjük... (vagyis a többiek szeretik, mert addig se dumálok hülyeségeket)

Amúgy a naplóról jut eszembe egy régi honlapomon nekem is van pár cuccom:
http://narg.uw.hu/rpg.htm

Van itten warhammerhez a papok és varázslók könyve(angol)... ezzekkel együtt a Warhammer sztem a világ egyik legjobb rendszere. (Amúgy is, de így külön élvezet egy papot játszani, mert alapból eléggé elnagyolt)

Meg a Shadowtech magyarul... Shadowrunhoz a legkirályabb kiegészítö... én pusztán érdeklödésböl elolvastam már többször, mert jó sok izgi sci-fi dolog van benne (és azért jól lehet velük tápolni is )

Nameg persze a mi ED-s naplónk... habár csak az elsö 4 rész van fönt, a többit elhordták a kis szemetek hüüü talán már 4 éves is lehet. Eléggé érzödik rajta, hogy illúzionista karakterem volt Amúgy az ED-s naplóért tényleg jár LP-is... valami olyasmi volt, hogy 50 legendpointinként 1 ezüst és 50 ezüsönként kapsz 1 LP-t vagy valami ilyesmi... nemtom mert a mesélkö füzetében volt amit eladtam a mesélönek végülis akkor így használja valaki

Star Wars d20-al játszott már valaki? és ha igen akkor mien?

Edit: ja remélem mindenki olvasta,a The World of Synnibarr RPG cikket rpg.hu-n, én betegre röhögtem rajta magam... esküszöm 1x ki akarom próbálni

[Bruce]

Edit: ja remélem mindenki olvasta,a The World of Synnibarr RPG cikket rpg.hu-n, én betegre röhögtem rajta magam... esküszöm 1x ki akarom próbálni

Most hogy ajánlottad elolvastam... Egy kaland ebben a rendszerben felér egy öngyilkossággal  

[Dragon]

Most hogy ajánlottad elolvastam... Egy kaland ebben a rendszerben felér egy öngyilkossággal  

Brrr...... borzalmas.

Van olyan szerepjáték, aminek a világa érdekes, de elnagyolják a szabályrendszerét.
Van olyan szerepjáték, aminek a világa érdekes, de túlbonyolítják a szabályrendszerét.
És van a Synnibarr, aminek a világa és a szabályrendszere egyaránt katasztrófa.  

[Suszi]

Elsõsorban egy, maximum két fõnek szeretek mesélni vampire-t. Persze csak akkor, ha a játékosok alaposan kidolgozzák a karaktereiket. Továbbá szeretem, ha a karakternek van célja (rövidtávú, hosszútávú mindegy). Vannak ötletei, hogy mi az, amit a karakterével meg szeretne csinálni. Bele tudom szõni a történetbe, ezáltal jobban magáénak tekinti a kalandot a játékos. Ajánlom minden mesélõnek. Sokat tud dobni a játék hangulatán. Ne sajnáljátok az idõt és az energiát a történet kitalálására. Kutakodjatok könyvekben, olvassatok sokat. (Néha még a tévébõl is lehet ötleteket szedni)  

[Feldin]

Tudod engem csak akkor zavar, mikor talit rendezünk és livera egy csomó értelmes ember jön jobbnál jobb jelmezben, a játékra meg 16 csapat, mind M*-os és az átlagéletkor 16 év, de csak azért, mert mi már közelebb járunk a 30-hoz, mint a 20-hoz. Egyesek játékstílusáról nem beszélek, bár a pálmát az a srác viszi el akinek a karaktere a játék alatt 1 szót sem szólt.

Az még barbárnak is durva
Hiába, sajna ilyen a fiatalság.
Gyakó banda. Nem mondom, én se tudok játszani, de a gyakós cuccot meg egyenesen utálom.
Inkább bénázok a sztoriban.

[Bruce]

Tudod engem csak akkor zavar, mikor talit rendezünk és livera egy csomó értelmes ember jön jobbnál jobb jelmezben, a játékra meg 16 csapat, mind M*-os és az átlagéletkor 16 év, de csak azért, mert mi már közelebb járunk a 30-hoz, mint a 20-hoz. Egyesek játékstílusáról nem beszélek, bár a pálmát az a srác viszi el akinek a karaktere a játék alatt 1 szót sem szólt.

Hehe... gyere hozzánk, nem lesz ilyen problémád!

[Lord AO]

Az még barbárnak is durva
Hiába, sajna ilyen a fiatalság.
Gyakó banda. Nem mondom, én se tudok játszani, de a gyakós cuccot meg egyenesen utálom.
Inkább bénázok a sztoriban.

Hát inkább jól-rosszul meséljen vki egy normálisabb történetet, mint hogy habzó szájú vérpistikék tobzódjanak az asztal körül kockáikat izzítva.

Bruce: Meg is mondtam, hogy több talira nem megyek, elég volt az eddigi. Inkább szépen, békésen megölnek bennünket a Rémek a klubban.  (ED rulez!)

[Damnatus]

Hali!

Én most is csak azt tudom mondani, hogy személye válogatja, hogy milyen stílusban játszik. Láttam már olyan csapatot, ahol a játékosok oly mértékben kijátszották karaktereiket, hogy egyszerûen csapatként nem mûködött a dolog. Ezzel szemben találkoztam már olyan csapattal, ahol sokkal inkább feladatmegoldásra születtek a karakterek, mindenkinek meg volt a helye a csapatban, de a személyiségek annyira nem jöttek elõ.

[Bruce]

Hali!

Én most is csak azt tudom mondani, hogy személye válogatja, hogy milyen stílusban játszik. Láttam már olyan csapatot, ahol a játékosok oly mértékben kijátszották karaktereiket, hogy egyszerûen csapatként nem mûködött a dolog. Ezzel szemben találkoztam már olyan csapattal, ahol sokkal inkább feladatmegoldásra születtek a karakterek, mindenkinek meg volt a helye a csapatban, de a személyiségek annyira nem jöttek elõ.

Nálunk ez úgy lett megoldva, hogy a játékosok kijátszák a karikat, a személyiségeket meg a jellemet, kasztot, meg mindent, én pedig úgy alakítom a kalandot, hogy egy kicsit (persze nem 100 %-osan, mert úgy túúúl könnyû lenne   ) az õ képességeikre szabom az adott kalandot. (Az külön poén szokott lenni, mikor MAGUSban a gorviki fejvadász segít a wier sámánnak vért szerezni úgy, hogy a bárdunk ne vegye észre, miközben õ is majdnem rosszul lesz ) Hagyom hogy kibontakozzanak

[Dragon]

Láttam már olyan csapatot, ahol a játékosok oly mértékben kijátszották karaktereiket, hogy egyszerûen csapatként nem mûködött a dolog.

Látod, ilyen a Vampire-ben teljesen normális. Ezért is mondta sztem Suszi, hogy 1-2 fõ, nem pedig egy hordának akarna mesélni
Egyszer megtörtént velem Vampire-ben, hogy a többi játékos, kissé a magusos "megy a party a szörnyek ellen" stílusban próbált "csapatot építeni".
Álltunk a nagy "stratégiai megbeszélés" kellõs közepén, csakhogy én nem voltam túl bõbeszédû. Erre megszólal az egyik kari az Assamitámnak, hogy "Önnek mi a véleménye errõl...?", mire összenéztem a Giovanni munkaadómmal, õ erre csak egy gyenge fejrázással válaszolt. Evvel a kis színjátékkal azt közöltük a játékostársakkal, hogy "Ugye tudjátok, hogy engem nem azért fizetnek, hogy társalogjak?"
No, hát ez van, egy vámpír alapból magányos, mert a fenevad önimádatra és önzésre ösztönzi, ezért inkább egy szociális kapcsolatokkal manipuláló -jellemzõen pl. Giovanni, Ventrue, Toreador- amelyik hajlandó sok idõt más klánbeliekkel cseverészni, a magányos farkas Assamite nem annyira.
Itt jön be az, hogy "Vajon a személyiségedhez illõ karaktert választottál-e?".
Mert ha inkább a nagydumás partysrác vagy, akkor talán olyan személyiséget kellene választani a karakternek, avval lehet "partyzni".
Ugyanúgy függ a karaktertõl mint a játékostól az, hogy mennyire hajlandó csapatként dolgozni.

[Suszi]

bpka000: Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni.  

[Lord AO]

Na az elsõ pár próbálkozás óta, ezért nem játszunk Vámpírt. Egyszerûen nem lehet csapatként kezelni a játékosokat, arra meg nincs idõ, hogy a mesélõ mindenkivel 2-3 órát foglalkozzon. Storyteller nálunk nem nagyon jön be. Néha egész élvezetes, de mi jobban szeretjük a pörgést. Bár amikor ED-ben azzal ment el a teljes mese, hogy bulit szerveztünk és a windlingünknek próbáltunk "lánypajtást" szerezni rá... Karizmán kívül másra nem is dobtunk... (Bocs, de, ivászatra. :jeee:)

[Feldin]

Hát inkább jól-rosszul meséljen vki egy normálisabb történetet, mint hogy habzó szájú vérpistikék tobzódjanak az asztal körül kockáikat izzítva.

Bruce: Meg is mondtam, hogy több talira nem megyek, elég volt az eddigi. Inkább szépen, békésen megölnek bennünket a Rémek a klubban.  (ED rulez!)

A hentelés meg dobálgatás unalmas...
Egyszerûen nem értem mi a jó benne...

[Lord AO]

Fogalmam sincs, még én sem kérdeztem meg senkitõl. Bár Diablozni meg szeretek...

[Bruce]

Fogalmam sincs, még én sem kérdeztem meg senkitõl. Bár Diablozni meg szeretek...

De ott nem is dobálgatni kell

[Suszi]

Fogalmam sincs, még én sem kérdeztem meg senkitõl. Bár Diablozni meg szeretek...

Ez nem is igazából szerepjáték, hanem szerepjáték köntösbe bújtatott FPS.  :hahaha:

[Lord AO]

Pontosan, csak azt nem értem, hogy akinek hentelni van kedve, az miért nem otthon teszi a gép elõtt. Ha rámjön én is megteszem. De hogy leüljek és a tápot próbáljam meg összehozni a karakteremnek minden erõmmel, ez nekem vhogy magas.

[Feldin]

Én a Diablo-t is meguntam...

[Damnatus]

Hali!

Vampire-ben mondjuk eleve lehetetlen életutat játszani   . Nálunk ált. vmi külsõ körülmény és érdek tartja össze a csapatot.
A néma csendesasszamita is egy klisé, nem annyira eredeti. Milyen lehet egy nagypofás virgonc asszamita, aki csak akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor mársenki nem lehet ennek tanúja.

[Marfy]

Én a Diablo-t is meguntam...

Én a DiabloII-t 1 évig intenzíven nyomtam Single-ben és B.Neten és most annyira ráúntam hogy már fél éve el sem indítottam csak annyira hogy a karikat érvényesítsem nehogy lejárjon a 90 nap.
Amúgy szerintem egy nagyszerû játék lehet újra el kellene kezdeni jáccani.
Esteleg ha valaki akar összehozhatunk az Usteam-es csapatot a Bnetet.

[Dragon]

Vampire-ben mondjuk eleve lehetetlen életutat játszani

Ha hiszed, ha nem, az egyik legélvezetesebb része a karakter történetének, amikor vámpírrá válik, már pár embernek meséltem ilyet, és élvezték.

A néma csendesasszamita is egy klisé, nem annyira eredeti. Milyen lehet egy nagypofás virgonc asszamita, aki csak akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor mársenki nem lehet ennek tanúja.

Az én karakterem annyira nem néma, és nem csendes, csupán van egy pár szempont, amit figyelembe vesz:
1. ha megosztod másokkal a terveidet, ellenedre fordíthatják, inkább hagyd, hogy õk osszák meg veled az övéiket, hogy te fordíthasd õellenük
2. Khayyin fattyai nem méltóak arra, hogy partnerként kezeljem õket egy társalgásban, egyetlen jó van bennük, a vérük
3. mint már említettem, én végrehajtónak szerzõdtem, nem protokoll-droidnak

[Mattanja]

Szóval ti vagy ösvényen haladva (bár azok inkább országutak), vagy legfeljebb 5-ös emberséggel játszotok? Vérszívó harci gépekkel?
Tényleg van 1-2 klán (pl. Asszamita), ahol nehezebb kitalálni, de azért többnyire meg lehet oldani, hogy továbbra is emberségesen viselkedjen a karakter, nem? Attól függ, mire van igény. Még életutat is lehet játszani, ha nagyon akarja az ember... err... élõhalott... vagy mi...

[Dragon]

Szóval ti vagy ösvényen haladva (bár azok inkább országutak), vagy legfeljebb 5-ös emberséggel játszotok? Vérszívó harci gépekkel?
Tényleg van 1-2 klán (pl. Asszamita), ahol nehezebb kitalálni, de azért többnyire meg lehet oldani, hogy továbbra is emberségesen viselkedjen a karakter, nem? Attól függ, mire van igény. Még életutat is lehet játszani, ha nagyon akarja az ember... err... élõhalott... vagy mi...

Az én karakterem például abszolút nem ad az emberségre, sem pedig az emberi megjelenésre (pl. légzés imitálása, stb.), mert nem evvel a mércével méri magát (erre valók ugye az ösvények).
De a Giovanni, akinek a szolgálatában álltam, az például sajátos makacssággal ragaszkodott a kereszténységhez, bûnei megbánásához, és mélyen hitt benne, hogy 10-re tornászva az emberségét, egyszer majd elérheti a Golcondát, és megszabadulhat a bûntõl.
Tudod, mi nem papírra vetett ponthalmazokat játszottunk, hanem személyiségeket, a saját kis komplexusaikkal.
Az Asszamitám például pont egyfajta ilyen harci gépet próbált meg kijátszani, mert õ azt a képet akarta mutatni magáról, hogy egy hidegvérû profi gyilkos, de legbelül eléggé forrófejû volt mindig is, és megvoltak a sáját problémái, amit azonban nem osztott meg a világgal, és egy zárkózott egyéniséget próbált meg mutatni kifelé.

[Damnatus]

Hali!

Egyébként az asszamita orgyilkos az egyik legnépszerûbb karakter kezdõ körökben, pont azért, mert "könnyû" kijátszani. Csak a csöndes hidegvérû gyilkost kell alakítani. Amikor új emberekkel kezdtünk játszani, mindenki asszamitával indított. Természetesen vannak kivételek, akik komplex személyiséget adnak asszamitájuknak.

[Rounin]

Hehh.. nem szeretem a kliséket. Én már csak azért is egyedi mód szoktam megformálni a karaktereimet, minél kevésbé legyenek sablonosak. (na meg egysíkúak )

[Lord AO]

Hehe és én még azt hittem, hogy a magánakvaló, magányos Gangrel a klisé, amit mindenki ki akar próbálni. Mondjuk a Lasombra antitribum sem éppen a klisékrõl, vagy a hentelésrõl szólt.

[Dragon]

Igen, nálunk az volt mindig a helyzet, hogy az újak elsõ ötlete rögtön a gangrel volt.... aztán jött a meglepi, amikor ki akarta próbálni valmelyik diszciplínáját, mi meg mondtuk neki, hogy "és azt ki mondta el neked, hogy tudsz olyat?", ugye, milyen szar mentor nélkül nekiállni a vámpírlétnek?

Egyébként az én karim csak azért lett asszamita, mert egy anime-beli bérgyilkosról vettem a karakter külsejét, meg kicsit a jellemét is.
De aztán úgy alakult az egész jellem, hogy teljesen magamra szabtam a karaktert, illetve a valódi énem is kicsit hozzáhasonult gondolkodásmódban a karakterhez.
Én úgy érzem, hogy sikerült tökéletes harmóniát találnom a karakter és a valós énem között, és mindkét oldalról azonosultam a szerepemmel. Külsõ szemlélõnek ez kábé úgy jöhet le, mint amikor Jockey Ewing-gal azonosítják az õt játszó színészt, és ezáltal benne is kezd kialakulni egy olyan állapot, ahol elmosódik a határ a valóság és a színjáték közt. A különbség az, hogy én tudatosan választottam a hozzám illõ személyiséget. És éppen ezért nem mondanám ezt a jelenséget nálam kórosnak, hiszen olyan, mintha azt játszanám, hogy magam vagyok, csak mondjuk más körülmények között, tehát nem lehet ebben az esetben személyiségbeli "kettõsségrõl" beszélni, mert a játékban teljesen magamat adom, nem kell "kijátszanom" a karaktert, egyszerûen csak megtehetem vele azt, amit a valóságban nem.

[Suszi]

többnyire meg lehet oldani, hogy továbbra is emberségesen viselkedjen a karakter, nem?

eg lehet oldani, csak elég problémás. Persze egy élvezethajhász Toreadornak könnyebb, mint egy szándékosan eltorzított külsejû Tzimisce-nek. Szerintem az emberség értéke nagyon jól el lett találva. Egy átlag ember nem lopkod halomra cuccokat (persze, ha igen, akkor nem 7-es emberséggel kezdi a játékot ).

[Dragon]

Na, ha jól emlékszem nekem kábé vagy 2 az emberségem.
Talán azért mert a városba érkezésemkor úgy ittam a vért, mint mások a kólát:
felbont (csigolyatörés), kikortyol, eldob....
Aztán a munkaadóm megtiltotta, hogy embert öljek (úgyértem élõt), hiába próbáltam meg neki megmagyarázni, hogy nem tartozik az emberséges kategóriába, ha nem ölünk a vérért embert, de hajléktalanokat mesterséges kómában tartva vérbanknak használunk egy föld alatti komplexumban. Dehát ez már az õ kettõs személyiségét terheli, nekem csak a praktikus oldal jut: zacskós vér....