Álmok

[Beren]

Hát, már régen volt ilyen szép, filmszerû élményem...
...találkoztam két öltönyös bácsival, akik közölték, hogy volna egy munka, mert ilyen és ilyen okok miatt rám volna szükség ... ezt követõen egy nagy limuzinban vittek, nyakig pingvin ruhában - kiedült, hogy valami fejes helyett vagyok dublõr, a mukit meg ki akarják nyírni, tehát én vagyok a csali. A kocsival megérkeztünk egy nagy szép épülethez (talán kaszinó, bár inkább hotel lehetett). Ez után a dolgok a házon belül történtek, kissé zavarosan, de azt tudom, hogy mindig azon ment a para, hogy ki ne derüljön a turpiszság, hogy én nem én vagyok:) A poén az egészben az, hogy ekkor folyton az járt az eszemben, hogy este Tinúviel azt mondta, hogy a múltkor Gyurcsányt látta az álmában, én pedig nevetve válaszoltam, hogy egyszer álmomban Schröder bevallotta, hogy õ az apám:)

[Sidney]

Hát, már régen volt ilyen szép, filmszerû élményem...

Nem is tudtam, hogy rád ilyen jótékony hatással van az esti jégkori... De azért arra kiváncsi lennék, hogy milyen milliomos maffiózó néz ki úgy, mint te

hogy egyszer álmomban Schröder bevallotta, hogy õ az apám:)

Akkor asszem nem kellene az ösztöndíj miatt aggódnod

[kisvirag]

Beren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg )

[Sidney]

Beren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg )

Tudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont előttem ültél
Animoni(őt ismered) + Syeren is Szeged (és mi már eléggé egymásrataláltunk) , szval összehoz6unk vmit...

[Moonshiner]

kisvirag,
Ez igen! Neked aztán igazán jó lehet a memóriád, ha képes vagy minden álmodat felidézni!
 További szép álmokat.

[kisvirag]

Tudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont elõttem ültél

Ez nem ér!
Én is tudni akaroooooooooooooom!


Moondhiner: ha minden álmomra emlékeznék!
a legtöbb csak egy érzés, néhány megfogalmazhatatlan emlékfoszlány...

Van, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

[Bruce]

Van, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

5-öt. Ha nem ébresztõórára kelsz. Az néha bezavar. Épp most tanulom, hogyan emlékezzek mindre
De mivel a többség egyre is alig emléxik, te igencsak szerencsés vagy, már többet tudsz mint az átlag

[Sidney]

Tudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont elõttem ültél

Ez nem ér!
Én is tudni akaroooooooooooooom!


Moondhiner: ha minden álmomra emlékeznék!
a legtöbb csak egy érzés, néhány megfogalmazhatatlan emlékfoszlány...

Van, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

Ha hétfõn jössz japánra, majd bemutatkozom!:) Amúgy meg tettem fel most az önarcképcsarnokba néhány képet Berenrõl, rólam + a többi animefan csajsziról.

[Beren]

Beren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg )

Hehe! Tudjuk, ki vagy, tudjuk hol vagy, még azt is tudjuk, mit ettél vacsoráraaa!!!:) Szörnyû: egyszer fotóznak, akkor is eltakarom az arcom... (gyakorlat teszi az embert:) ) ...ráadásul csak egy hölgykoszorúban lettem lefotózva... öregszem...

[kisvirag]

ojjjajjjaj!

nakérem

megint álmodtam

megint iszonyú agyamentséget.

mondom is.

elmentem órára, szokás szerint, akármi. aztán 2tõl lett volna egy órám, ahova tudtam hogy hova kéne mennem, és mégsem találtam oda, és teljesen ki voltam akadva, hogy most mi van, merre kell menni?
Inkább visszajöttem a koleszba, ahol azt veszem észre, hogy eltûnt az íróasztalom, a nagyszekrényem pedig ki van cserélve valami kis szarra, és csak simán ált lettek dobálva a ruháim. nahm, kinézek ablakon, látom kinn aszaloknál ülnek emberkék, elkezdek nekik ordibálni, mert azt hittem a szobtársaim is ott vannak, hogy azért ezt mégsem gondolhatják omolyan, azonnal hozzák vissza a cuccaim, és egyébként is, nem irnám le, mert nem minden tûr nyomdafestéket. azok furán néznek rám, majd mondják, h Szilviék arrébb vannak. joh, lemegyek, ott is kiosztom õket, azok meg nem csinálnak semmit.... na ezt azért már mégse gondolhatják komolyan!

A veszekedés folytatódi, én követelem vissza az asztalom, meg a szekrényem, azok azt mondják, minek az nekem, etc ezc. poén egészben, hogy amikor nagyon idegesen kiabáltam rájuk, kicsit dadogós, meg elhalós lett a hangom... ezen az egyik csaj jót röhögött, meg tett valami megjegyzést, na odamentem, bemostam neki, mondom nemtok micsinálni, ha ideges vagyok, ilyen lesz a hangom (egyébként nem is).
aztán nem hogy visszakerültek volna a dolgok, bekerült még két ágy vhogy a szobámba, meg a szekrényembe egy csomó olyan ruha, ami nem is az enyém volt, kiderült azt találták ki, minek nekem egyedül ilyen kicsi szoba, becsempészik ide két barátnõjüket... na mégjobban felidegesedtem, fõleg, h Szilvi meg Orsi egy egy ágyon fetrenget, és fogtam õket és elkezdtem kipakolni a szobán kivülre minden nem odavalót...

Szilviékrõl meg kiderült, hogy monstak, csak emberi alak illuziója van rajtuk, és hogy tök rondák, meg csáposak, meg nyálkásak, meg gusztustalanok....

aztán kimentek a szobából, és kiderült, hogy én is hozzájuk hasonló vagyok, mert levetõdött rólam az emberi illuzió, de aztán mikor jöttek vissza, olyan ronda alakjukban, akkor én gyors visszavettem az emberi alakom, hogy ne jöjjenek rá, aztán volt jókis csápos-monsta bunyó is, meg ébredés

[kisvirag]

reggelt!

megint itt vagyok...


na kezdjük:
scene1.

vizsga. ez még nem is lenne akkora gond, de én kommunikációkutatás szakirányos vagyok, és társadalmi komm. bol kellene vizsgáznom. Bencét naggyon nem birom (társ. komm.ot õ tanitja), teljesen fel vagyok háborodva, h miért ebbõl kell. volt valami kötelezõ olvasmány, meg valami általam eredetileg nem látott James Bond filmen keresztül kell boncolgatni a társ. komm bizonyos fejezeteit... kicsit érettségi feelingje volt, mert volt középsulis ofõm ott nyugtatgatott minket, és próbált segíteni egy két jótanáccsal.
bemegyek, kérdez Bence valamit. Na akkor viszonylag kulturáltan elõadtam neki, hogy már ne is haragudjon, de semmit nem olvastam, a filmet sem láttam, és igazán nem értem, hogy nekem miért ebbõl kell vizsgáznom, mikor nem is ez a szakirányom, és speckollt sem vettem fel nála, meg egyébként is. már nem emlékszem rá mit mondott, de végülis elkeztem vizsgázni, mondott ezt azt a filmrõl, aztán beszéltem errõl arról, a végére egész feloldódott a mérgem, bár persze maradt azért jóadag... szerencséjére 5öst adott, fel is rugtam volna, ha nem, de legalábbis jólkiosztom aztán ilyen fura biciklihez hasonló eszközszerûségen mentem az utakon, amik dimbes dombosak voltak, erõs lejtõkkel, ahol nagyon begyorsultam, annyira, hogy autókat elõzgettem, meg kerülgettem. ja és éjszaka volt

aztánaztánaztán
azapoén, hogy most két exemet ugy kb összemostam... az álom egyes részeiben ennek, a másikban annak tûnt, de egyugyanazon álom volt, és a helyszin is igy "ugrált" illetve összemosodott (már a két ex otthona). arról már fogalmam sincs, hogy kerültem oda, de egyébként az volt az álomban a legérdektelenebb, hogy épp melyikük van ott, absz mellékmellékszereplõk voltak) ki kellett volna vinni az állomásra, srác leküldött, hogy nyissam ki kocsit. /me lemegy, és a garázsba víz van,(amit valamiért nem furcsáltam, csak azt, hogy honnan került oda az a soksok halszerûség, ráadásul az egyik ugrált, meg ilyen fura kigyóformája volt, és mindig felém ugrált, és voltak apró fogai is, és én féltem, hogy meg fog harapni. a kulcsot sikerült betenni a zárba, de kétszer kellett volna elforditani, nekem elsõ körben egyszer sikerült, mert az egyik halcsoport megilyesztett. nagyon kellemetlen élmény volt! aztán ez az ugrálos nagydarabb kigyószerû fogas hal inzultált, én elkaptam a farka végénél, és erõsen tartottam, hogy ne tudjon pofával felém lenni, közben megügyeskedtem a zárat, és még a halat mindig fogva a bejárathoz iszkoltam, ott elengedtem, és gyorsan kisurrantam...
igenám, de az autó valamiért nem akart elindulni. szal, micsináljunk?
itt volt kis zavaros rész, jött valami nagypapa (akit az éleben nem láttam még) és nekiállt probálni megjavítani, de nekem közben meg más megoldást kellett találnom, és akkor a kert hátsó részébõl elõkerültek ilyen mindenféle lomok (na, ez meg egy olyan dolog, ami eredetileg egyik helyszinen sincs), és akkor én ilyen mindenfélékbõl elkezdtem összebarkácsolni kiskocsit, amire rá tudom majd tenni a csomagjaim.
az volt a baj, hogy találtam egy jó kis aluminium lapos dobozszerûséget, de ami kerékként használható lett volna, az vagy nem kerek vagy ovál forma volt, (talán emlékeztek arra a 4-5 elembõl álló, kicsi gyerekeknek való mûanyag kacsára, amelynek a darabjai különbözõformákban illeszkednek össze, na pl olyan ) vagy nagyon gyenge ahhoz, hogy azt a 4-5 kilo terhet, amit rá akarnék tenni, majd kibirja... apukával tanakodtunk ott, hogy akkor hogy meg mi... végülis hamarabb felébredtem, minthogy ez a cucc valóban létrejött volna

[kisvirag]

na mielõtt nagyon elkallódik ez a thread is

jó zavarosak voltak...

az egyik, még kalandnak is elmenne...
valami erdõszél szerûség volt, egy hatalmas fa, aljában odú, amiben lakott valaki. volt ott valami nagy kutya is. meg lábnyomok. meg egy másik ilyen nagy fa az út túloldalán, szintén odúval. És kerestem valamit, amit nem találtam, de már az elején tudtam h nem fogom, és el kellett volna hamarabb indulnom, mert igy hogy odaértem, a köd (mist, mert álmomban is igy volt megnevezve) elindult, és gyilkos mist volt, és igy tudtam, hogy nem fogok tuljutni rajta, csak ha nem tökölök ott a fánál, és idõben átvágok, mert hogy nincs annyi FP és ÉPm, hogy túlélhessem, fõleg, hogy volt egy szakasz, ahol nagyon sûrû, és nagyon sebzõ volt...

mindegy, ebbõl vicces kalandot lehetne csinálni, asszem

aztán már nem is tudom...
kicsit olyan volt, mint ennek az újrajátszása, de most egy másik nagy kutya volt ott... pedig nemrég még emlékeztem... a fene egye meg.
nah, ha eszembe jut, esetleg

[Ramiz]

Túl sok szerepjáték...

Én nem emlékszem a mai álmomra, csak arra, hogy amikor felébredtem, nagyon élesen azt éreztem, hogy nincs több Soulshotom és Scroll of escape-m sem és emiatt való aggodalmomban ébredtem fel.
Találós kérdés: melyik játékot ûzöm mostanában éjjel-nappal?

[Beren]

...egy egyiptomi épületbe akartunk behatolni... nézegettük a tervrajzokat és egy kézzel készült grafikát a bejáratról a szobámban... beszéltük, hogy képtelenség, hogy még létezzen...
... lenyílt a bejárat... hatan vagyunk, én vezetem a csoprotot, saroktól sarokig megyünk elõre, mindig mi lövünk elõbb... átjutunk valami ebédlõn... érdekes fegyvereink vannak olykor: "fogyasztópisztoly" "agynyújtóztató plazma" meg valami izé, ami piros kocsonyás zselébe zárja azt, akire rálõsz vele. Kevés ellenállást tapasztaltunk... tovább mentünk, le a második szintre a föld alá... egyszer csak kint voltunk a szabad levegõn, és folytattuk a takarítást... érdekes, egyszerre voltam narrátor, résztvevõ és még beszéltem is sokszor a többiekhez... egyszer csak kiderült, hogy a társaim között ott van a Colos, a Harcos Leány, Tínuviel, aki éppen haza telefonál Tínuviel-mamához, melyben azt ragozza többször is, hogy milyen jó lett volna, ha ehelyett a terepszínû gönc helyett a fekete tollakból készültet veheti fel, mert az jó meleg, és dizájnosabb... ekkor már csak két ellenfél maradt, rajtuk kék színû terepszínû ruha volt (rajtunk az óklasszikus sárgás terpes)... kergetõztünk velük egyet, bemenekültek egy istálló-fakarám szerû épületbe, ahol végül csak megadták magukat...

Ekkor szóltak ki a konyhából, hogy ébren vagyok-e... felpillantok, a nyírfám lelkesen dülöngél az erõs-csodás déli szélben, a Nap se-fénye nem túl meggyõzõ... lepillantva az órára megszületett a nap elsõ megnyilvánulása: "ÁÁÁÁÁ fél egy van!!!!!"

[Beren]

Az élet álom.
Amúgy az már elõfordult valakivel, hogy csak lebegett a nagy semmi közepén, és egyszercsak hirtelen elkezdett görbülni a tér? A közeli bolgok távolinak tûntek, a távoliak közelinek. Minden összemosódott. És mire felébredsz nagyon, de nagyon beleszédülsz az egészbe. Pedig csak egy álom volt.

Ez a kedvencem... lefekszel... nem gondolsz semmire... szépen fehéredik körülötted minden és egyszer csak súlytalanná válsz... a legjobb ötleteim ilyenkor születnek... csak az a lényeg, hogy ellazulj, és ne nyúlkáljanak hozzád közben, mert akkor elég durván kizökkensz

[Zanador]

Nekem tegnap éjjel volt az egyik legfurcsább álmom idáig. Azért mondom ezt, mert több benne lévõ rész se jellemzõ az én álmaimra.
Külsõre a szokásos voltam (mármint álmomban szokásos): fehér pupillájú kifelé egyre sötétedõ kék, enyhén világitó szem. A hátamon kereszben egy kard és egy rúd, aminek a végébe ha rögzitem a kardot, lándzsa lesz.
Viszont ezen kivül már szinte minden más szokatlan volt.
Úgy kezdõdött, hogy megérkeztem egy város mellé, ahol egy régi barátomat kerestem. Elsõnek a városba mentem be, bár inkább csak körbenézni, és csodálkozni, hogy "mi ez a hely? még nem jártam itt korábban". Beszéltem jópár emberrel, és tõlük tudtam meg, hogy pontosan hova tartok, eddig csak kb-ra tudtam, hogy van egy kastély, valahol a város mellett egy völgyben. (az én álmaimban csak várak szoktak lenni, és azok is hegyen, vagy legalább egy dombon) Hát elmentem oda. Amikor megérkezek, csak kicsit lepõdtem meg azon, hogy tele van vámpirokkal. Nem lepõdtem meg azért, mert tudtam, hogy valahogy a barátom is vámpir lett (egyébként egy hosszú fekete hajú lányról van szó), bár azt nem tudtam, hogy hogyan. És azért lepõdtem meg, mivel nem ismervén a vámpirok szokásait azt hittem, hogy õk egyedül szoktak lenni, max ketten-hárman egy helyen. Itt viszont kb 15-20an voltak a kastélyban. (megjegyzés: korábban soha, még csak emlitésképpen se voltak vámpirok az álmaimban, erre meg most itt egy egész csapat, amikor csak 1hez jöttem...) Szerencsére, mivel nem vagyok igazából ember, csak kinézetre nagyrészt, ezért nem minõsültem vacsorának sem, igy egészen nyugodtan mászkálhattam. Végülis megtaláltam a barátomat is, aztán egy darabig minden rendben is volt, de egyszer csak valaki összehivta a teljes kastélyt, hogy a környéken ismeretlen okból egyre több a zombi. (a zombik elõfordulási aránya az álmaimban megegyezik a vámpirokéval) Aztán végülis kimentünk és megritkitottuk õket, és menet közben elõkerült 1-2 komolyabb ellenfél is, szóval volt akció a végére bõven.
Ami a problémám az az, hogy végig olyan érzésem volt, mintha valaki másnak az álmába tévedtem volna. Egyrészt ezek a rám nem jellemzõ részek, másrész az, hogy sok olyan szereplõ volt, akiknek részletes, kidolgozott volt az aca. Régen egy ideig próbálkoztam azzal, hogy bemenjek mások álmaiba, de ez amennyire tudom sohasem sikerült. Most leginkább olyan érzésem volt, mintha ez történt volna.
Kivel volt már ilyen?
És ha valaki felismeri a post elején leirt személyt, esetleg már találkozott vele korábban, az szóljon! köszi

[kisvirag]

mm, ma éjjel én is álmodtam...

furcsa zavaros mostanra, pedig akkorteljesen világos volt...

egyik világosabb részlet:

mint már emlitettem, mostanában Bricksel játszom, ilyen tologatos logikai játék, nemrégiben elértem a kivánt szintet, és megkaptam a II. részét, aimben sokkal trükkösebb pályák vannak. na álmomban az volt, hogy egy iszonyatosan trükkös pálya volt elõttem, no, nem számitogépen, hanem a valóságban, fából, szép szines. volt benne néhány olyan kocka, ami az eddigi játékokban nem fordult elõ. nahm, voltak ott többen, idõsebbek, akármi, azt hiszem pezsgõt is iszogattunk... a lényeg, hogy nekem volt a pályához "puskám", és nagyon kis gonosz voltam, mert nem akarták elhinni az emberek, hogy meg tudom csinálni, és mondtam, hogy jó, akkor fogadjunk! jó, fogadjunk, megegyeztünk a százalékban 40% esélyt adtak nekem, ogy megcsinálom, megegyeztünk, ki mennyi a minimum össze, amit feltesz, majd nekiálltam megcsinálni a pályát.persze mindenki leste, hogy nem csalok e. perse nem csaltam csak mikor kerestem néhány plusz szükséges elemet a dobozban, akkor véletlen rávetödött a szemem a megoldókulcsra :hihi:
azt nem tudom, végülis megoldottam e, mert vagy felébredtem, vagy már nem emlékszem...

másik. tengerpart szerûség, sõt, inkább egy szigetszerûség a tengerben, nemmessze kis korallzátony, épp hogy kiemelkedik a vízbõl, igazábol nincs rajta olyan rész, ami száraz lenne, de megállni meglehet rajta. ilyen drótpálya szerûség van a száraz (töltésnek nézett ki) és e között. az ülések olyanok, mint a hinta ülései, és nincs rajtuk lánc. ezen mentünk egy kört, úgy, hogy mindenkinél volt egy kis cetli, és az volt a feladat, hogy a szembejövõvel kicserélje a cetlijét. namost, alattad a mély tenger (mert a száraz és a zátony közt nagyon mély volt, a zátony környékén meg ugye jó éles rücskös, szal, sehol sem kivánta az ember, hogy kipotyogjon. szóval én féltem.... csodás élmény volt, mert gyönyörû volt a kilátás, mert a víz kristálytiszta volt, és le lehetett jó messze láti, de pont ez is volt benne a félelmetes. ráadásul nem rendesen kellett beleülni a "szék"be, hanem fel a karfájára... én kapaszkodtam, mint állat, és dehogy cetliztem! ráadásul ahogy a másik megpróbálta odaadni az övét, meglökött, és kicsit kilengtem (aki már ült anno a Csodák Palotájában a monociklin, és lökték már meg közben, sejtheti milyen érzés volt) és mégjobban paráztam. meg a fordulónál is ugye döcögött jól, na akkor is nagyon féltem... de aztán épségben megérkeztem, és tényleg sép volt

aztán volt valami futóverseny is, október 29én... és ilyen kötött lilásrózsaszin (nem akarom azt mondani, hogy mályva, mert kikapok) nyuszicuccszerûség volt a futós egyenruha, (furdõruhaszabása volt, de nem olyan anyagból) és valamiért volt nálam egy úszógumi szerûség is, amit aztán az elsõ kör után lepakoltam. tudom hogy nagyon figyeltem magamra, mert hogy jósokat kellett futni, és hogy ne fussam ki magam az elején, hanem szépen lazán. azt tudom, hogy az elején méltatlankodtam, meg csodálkoztam, hogy miért ilyen cuccban kell futni, mikor október vége, és hideg van, de futás közben a végére már ebben is melegem lett, habár nincs konkrét emlékem arról, hogy ténylegesen az volt rajtam...

aztán voltunk valahol étteremben ebédelni/vacsorázni, ahol találkoztam egy régi ismerõssel (geek és otaku ), meg annak az öccsével (pedig tudtommal bátyja van) és a srác teljesen ugy nézett ki, mint Feldin... érrdekes volt. beszéltünk kicsit, ott voltak a szüleik is, aztán visszaültem a mi asztalunkhoz...

ma éjszákárol kb ennyi.

[Relunx]

Tegnap azt álomdtam hogy az A+-on elkezdék VÉGRE VALAHÁRA a Slayers TRY-t!!! Csak az a kár hogy felébredtem...

Relunx

[kisvirag]

ezt még tegnap álmodtam, de ez is még kicsit zavaros....

a lényeg, hogy valami hegyvidéki tájon voltunk, ahol volt egy kispatak, aminek több vízesése volt, szóval elég meredeken jöttek a sziklák, igy a víz is. a sziklál közt itt ott kis bokor meg faszerûségek nõttek, szóval nem voltak kopaszak, sõt, egy vékony földréteg is volt néhol rajtuk. Itt volt a házunk is, ami ilyen kastályszerûség volt, de kicsi, szóval akkora, mint egy normális ház, csak a jellege volt olyan. nah, a scene egyik részében itt a patakon másztam fel (mert bár bizesek voltak a sziklák, ott volt a legmászhatóbb) arra már nem emlékszem, hogy miért másztam fel a sziklatetõre...

másik. helyszin ugyanez a környék, poén, hogy a barátom nem katz hanem egy volt osztálytársam akit Marcinak hívnak, és bár nem egy csúnya gyerek, korábban sem izgatott, mint pasi, ráadásul az is nagyon zavart az egészben, hogy nem tudtam, mi lett katzzal, mert eredeti emlékeim szerint ugye vele voltam... nahmindegy igazábol itt sem tudom mit csináltunk, csak a srácról maradt ez meg...

aaztán, meg valami vízparti falucska volt, csapatostul voltunk, 4-5en ismerõsök, és nem sok pénzünk volt, de szállást, meg kaját kerestünk, még ragyogóan sütött a nap, de tudtuk, hogy hamarosan sötétedik, és akkor bizoony jobban tesszük, ha van hol aludni...
megyünk megyünk, de minden túl drágának tûnik, vagy valami más gond van vele... aztán elérünk egy kis hamburgerezõszerûséget, és elõtte kinn a verandáján találunk lenn egy csomó dobókockát, sõt, a végére kavics helyett dobókockával volt ott felszórva, volt ott d6, d8, d10, d4, d100, d12, d20, amit csak akartunk, én neki is álltam néhány szebbet felszedni. persze minden látszott, hogy kopott és használt, na mindegy, a sok dobókockából levontuk, hogy ide biztos sok szerepjátékos jár, és hogy akkor ez biztos jó meg olcsó hely, merhogy a szerepjátékosok is lyen helyekre járnak, de aztán valahogy valakinek a csapatból olyan érzése támadt, hogy mégsem olyan olcsó hely ez... itt megin megszakad emlékeim  folyama.

aztán, egy olyan lakásban laktunk, ami a legkevésbé sem hasonlit a mi házunkra, érdekes tulajdonsága, hogy ugy kb középtájt van a bejárat, ott van egy kisfolyosó és elõtér szerû, és a körül úgy helyezkednek el a szobák, hogy körbe lehet az egész lakást járni. álmomban jött egy kiscsaj, akit anyum elvállalt tanitványának. na ez a kislány nem volt más, mint akit néhány nappal korábban láttam a villamoson, olyan 8-9 év körüli, vakitó fehér bõre, ébenfekete haja, mosolygós fekete szeme, kis kerek arca volt, és bár vidám és mosolygós kiscsaj volt, minimum egy Tim Burton filmbe való a szobám ráadásul régi, amolyan nagyszüleink korábol való bútorokkal és módon volt berendezve...

a többi részlet annyira homályos, hogy csak egy érzés, és képtelen vagyok megfogalmazni...

[kisvirag]

nahm, ma is alkottam, igaz hajnalban még sokkal tisztább volt, és azt hittem, majd jol fogok rá emlékezni, de azt hiszem most is csak azért sikerül, mert mielõtt visszaaludtam volna, folyamatosan mormoltam magamban, hogy csincsilla, csincsilla....

nos igen, ezekkel a kedves kis állatokkal álmodtam. Én is kaptam egyet, meg nõvéremnek is volt egy, aztán fura volt, mert én elengedtem az enyémet a lakásban, akkor az eltünt, de valahogy sejtettem, hogy nem fog felszivodni, pedig akkor kaptam, és miért is jött volna vissza? aztán az álom maga nõvéremérõl szólt, de mondom, teljesen elhomályosodott már, mi is történt... a lényeg, hogy sok bosszúságot okozott, és aztán a végén mikor az enyém is elõkerült egy könyvespolc alól, pókhálós fülekkel, akkor nagyon megörültem.

a második már valamivel tisztább. talán dolgozni, vagy egyetemen voltam, Szegeden, és fél kettõ körül volt az idõ, és én el akartam érni a kettes buszt, ezért felszálltam (volna) a 4es villamosra, ami azért mert az álomban a vasutállomásra vitt, a valóságban azonban nem oda, mellékesen a gyalogátkelõhelyek is inkább a pestire emlékeztettek, ugyhogy azt hiszem, összemostam a szegedi és pesti 4-est, mert a villamos maga meg ugy nézett ki, mint a mi 4esünk. nah, álltam gyalogátkelõnél, és épp közeledett a vili, de nem állt senki a megállójában, nekem még piros volt, aztán zöld, futok, hogy odaérjek, de már késõ, mert a villamos szinte lassitás nélkül átrobogott a megállón, és nem állt meg, pedig szerintem a vezetõnek látnia kellett, hogy futok. anyáztam egyet, és visszamentem az ut tuloldalára (mert a villamossin az ut közepén volt), hogy akkor busszal... azt hiszem, sikerült is megtennem két megállót, a vasútállomás felé, de aztán rájöttem, hogy mi az anyám kinnyáért a vasuthoz megyek, mikor az messzebb van tõlünk, meg az ritkán is jár, és hogy haza busszal éri csak meg menni, szal akkor át az úton, hogy visszafele menjek. kicsit futottam, mert pont jött a 21Y-s, ami szegeden a vasúttól indul, és érinti a helyközi buszmegállót is, de mondom, maga az út, meg a környezet úgy nézet ki mint Pest, az a körút, amin a 4-6 közlekedik (mittom hogy hívják ) persze ez a busz sem állt meg nekem, illetve, szinte pont az orrom elõtt csukta be az aajtót, és indult el, én meg futva utána, mert a köv megálló nem volt túl messze, és épp kisebb dugó volt, és ott futottam az autók közt cikázva, azok meg dudáltak rám, némelyik majdnem elütött, de persze végülis nem, aztán elértünk egy hidat (Szegeden a közelben nincs híd, amerre mennem kellett volna, a Tisza a megállóhoz képest kicsit arrébb van), és ott sok közéiskolás full fekete cuccban (elõször azt hittem nagy raj varjú vagy holló, de kiderült hogy nem) ücsörög a parton, és már nem emlékszem mit csinál....
ekkor értem el kb oda, ahonnan eredetileg indultam, és innen még két megálló lett volna a buszmegálló, persze hiába futottam a busz után, annyi elõnye mindig volt, hogy elmenjen, és persze a buszsofõr látta hogy futok utána, de bunkó volt, és sosem várt meg (asszem 2 vagy 3 megállót futottam igy). ekkor persze már tudtam, hogy esélytelen az a két órási busz....

na, kb ennyi a csincsillásra sajnálom hogy nem emlékszem, mert az tök jó volt

[kisvirag]

kisvirag, The USteam's Main Dreamer újra jelentkezik

naszóval. Elõször is, valami sportesemény szerû volt, ahol különbözõ jármûveket (kerékpár, motor, autók) mutattunk be a nagyközösség elõtt. én egy kerékpárt (persze nem olyan olcsó félét, hanem ilyen drága csili vili modern, még beszélniistud félét) voltam hivatott bemutatni. a feladat az lett volna, hogy végigkerekezek egy úton, amin van lejtõ is, a végén megállok, körbefordulok és akármi. Ehhez képest elfelejtettek szólni, hogy az a lejtõ _NAGYON_ lejt.... iszonyatosan begyorsultam, elvesztettem az irányitást a bicikli felett (aki ismeri a GBos Bicycle races AMVt sejtheti mirõl beszélek). r-adásul a lejtõ hirtelen ért véget, és lerepültem a biciklirõl, szerencsére valami puhára estem, és semmi komoly bajom nem lett, csak kicsit megütöttem magam (ami ilyen sebességnél, és ilyen magasról esésénél kicsit fura), a bicaj viszont darabjaira hullt, és csak a vázat (elég gáz állapotban, mert az esés erelyétõl elgörbült...) meg néhány apróbb alkatrészt sikerült megtalálnom, ezeket vittem vissza a kiindulóhelyre, kicsit parázva, hogy mi lesz most. közben találkoztam ismerõs, aki hasonlóan járt, csak autóval, és mint a végén kiderült, ez egy jólmegtervezett szivatás volt... asszem

másik. kicsit homályos, de megpróbálom. lényeg, hogy sok gyerek, abból nálunk ugyis van rakat, nekem 6 unokaöcsi/hugi, meg sógorom nõvérének is van már gyereke, meg még 1-2 barát gyereke... zsizsikeltek... valamiért zavart már, ezért bementem a mellette lévõ szobába, nõvéremet épp ott vizsgálta egy orvos. itt bizonyos részleteket ki kell hagyjak, mert túl magánéletszagúak... nah, de amiért lényeg, hogy én is meg akartam mérni a hõmérsékletem, az orvos három hõmérõt is a kezembe nyomott,  de ebbõl kettõ nem volt használható valamiért, a harmadik meg egy szobahõmérõ volt... na azzal szenvedtem ott, hogy valahogy mégis megtudjam, miközben az ajtón meg ott lógott gy vadiuj digitális hõmérõ... de nem mertem elvenni.
közben be-be akartak jönni a gyerekek, és nagyobbik nõvérem fia (12éves, márcba lesz 13) is, és valami iszonyatosan szólt az anyjához, amit a saját gyerekemtõl sem tûrök el, mástól pláne nem, fõleg, ha a nõvéremrõl van szó. nõvérem épp nem volt olyan helyzetben a vizsgálat miatt, hogy rá tudjon szólni a gyerekre, úgyhogy én üvöltöttem le a fejét:
"hát mit tanitottunk mi neked? Azt tanitottuk, hogy a felnõtteknek tisztelet jár, és ha még egyszer úgy mersz szólni az édesanyádhoz, mint egy utolsó repedt sarkú kurvához, akit épp meg akarsz dugni, akkor én nem tudom mit csinálok veled! (ez most szó szerinti idézés volt, erre nagyon emlékszem ) Természetesen ezt valami igen fülsértõ, és erõs hangon. jahm, és kapott még mellé két nagy maflást is.
na most tudni kell, hogy a srác már magasabb mint én, és asszem 80 kilo környékén jár (ugy az én 45ömmel szmeben). de sikerült ugy leszólnom, hogy nyüszitve bújt be az asztal alá a sarokba

asszem kezdek kicsit agresszivvá válni

[kisvirag]

na, újra itt!

scene 1.

a keletiben állunk katzal (persze abszolut nem ugy nézett ki, mint a Keleti, de ezt már megszokhatátok ) szóval ott állunk, iszonyú mennyiségû csomagom van, és eredetileg úgy volt, hogy haza fogok menni, de valamiért mégis úgy döntöttem/ünk, hogy katzhoz megyek, és vártuk anyumat, aki jött volna elém segiteni hazavinni a dolgokat (két nagy utazó, mindenféle hátizsákok, és nejlonszatyrok). Ilyen váróteremszerûségben voltunk, de igen leromlott állapotban volt, mellékesen büdös is.
szóval vártuk anyumat, mondja katz, mingyárt jön, hivja természet, mondom ok, mig odavan, befut anyám, mondom mi a helyzet, nem is mérges meg semmi, kicuccolunk a szabad ég alá, nem messze a vonattól, mert tényleg nagyon gáz volt benn. várom katzot, enyni idõ alatt már rég végeznie kellett volna... addig addig nem jött, hogy elment a vonat, amivel menni akartunk. én kinhagytam anyával a csomagokat, és bementem, emrt hátha nem vette észre, hogy kimentünk, de nem volt ott (mellékesen odanbenn iszonyat vizeletszag volt), meg körbejártam a dolgokat, de akkor  sem találtam. a köv vonat meg másfél óra mulva ment, de én ebbe nem voltam biztos, még ha ki is volt irva, mert ez ugye messzebre megy, mint mi akarunk, és hátha van másik rövidebb távu is, és elõvettem mobilt wapolni.
aztán nem tudom, katz elõkerülte mert felébredtem, hogy engem is hiv a természet...

másik, valamikonferencia, továbbkézés, vagy hasonlón voltunk valami német kisvárosban, vagy hol, már nem tudom pontosan. lényeg, hogy én elmentem onnan, ahol megszálltunk vagy voltunk, hogy szétnézzek, ilyen régi, kellemes hangulatot árasztó hely volt, de ahogy mentem vissza, nem sikerült visszatalálnom, kis szûk mellékutcácskák... szóval megyek be egyikbe, de akkor már sejtem, hogy nem a jóba, kanyarodok arrébb, és már ilyen átvágok szinten megyek, mig egy kicsit magasabb helyen el nem érek egy temetõt, fel/bemászok, azon is átvágok, bár tudom hogy biztos nem arra kell menni, de hátha, és aztán ahogy annak is a végére értem, emelkedõn volt egyébként, még magasabban, egy ú, hogyhivják azt ahol sok régi fém/vascuccot raknak le? na, egy olyan volt mögötte... ekkor már biztosan tudtam, hogy rossz úton járok, elindultam egy csapáson visszafele, de kezdett sötétedni, és nem volt lámpa az úton, alig láttam, hogy következõre hova lépek. aztán elõvettem a telefonom (azt hittem, vagy addig tényleg nem volt nálam?) és felhivtam ismerõst, és õ értem jött, és megmentett a tökéletes eltévedéstõl

aztán, ebbõl csak részletre emlékszem, de a lényeg, hogy felültem egy biciklire, és akárhol kerekeztem, mindig olyan volt, mintha sima úton bicikliznék, legyen az fû, veteményes, bármi, sõt, a végén még a falon is átbicikliztem... most vagy én meg a bicikli voltunk szellemek, vagy a környezet volt nem valós ami körülvett... de igazábol asszem valami olyasmi volt, hogy az "varázsbicikli" vagy valami ilyesmi...
mert simán csak én nem tudtam átmenni a falon. csak ha a biciklin ültem.

meg meg volt még egy, valami rét rémlik, meg sok ember, de több nem nagyon...

[kisvirag]

álmodtam jó sokat és jó hosszut, de itthon továbbra is sux a net,szal holnap

[kisvirag]

juj
még a jomultkorit se potoltam!
na akkor elobb azt copy paste.

szóval

 az elsõ még kevéssé részletes, valami olyan volt, hogy hazamentem, és otthon beültem TV elé barátokköt nézni (nemszoktam, annyit látok belõle, aimt anyum néz a TVn és óhatatlanul is meglátok), ráadásul anyu a fenti szobában ugyanazt nézte, szal nemérem, miért nem egy TV néztük. mindegy, valami olyan volt benne, hogy a Kertészék valahogy ugymegsértették a Berényiéket, hogy azok nem álltak szóba velük többet, a Laci meg valamiért szintén ki volt akadva a Magdikára, merhogy tán szarul takarított ki... aztán fogtam magam, mentem aludni, már a szép uj duplaágyamat álmodtam, kivettem ágynemüt, vettem fel pizsit, mentem volna még fürdõbe valami miatt, anyám jön le meztelenül és még magyaráz valamit (öö, félreértés ne essék, ez a szituáció teljesen normális nálunk, nem is értem, hogy hogy álmodhattam ennyire a valóságban is létrejöhetõ dolgot)

Aztán
valahogy nagyon meggazdagodtunk, és anyám vett egy ilyen kész kastályszerû valamit. szinteltolásos volt, nem rendes emeletes, és igy összességében 12 szint jött ki (valójában 5-6 emeletnél nem lett volna nagyobb, meg -2 szint lefele)
szóval szép nagy hodály volt, szépen berendezve, voltunk rá ketten, meg aztán valahonnan elõkerült egy nagybácsim is, aki valójában nincs is, mert anyu apu is egyke.
nah, és valamiért át lett rendezve a szobám, de egyébként gyönyörüszépnagy franciaágyam volt. egyébként nem volt nagyon sok bútor, elég szellõsek voltak a szobák, de izlésesek. ja, és anyám mindenféle hülyeséget, gyerekeknek nagyon drága játékokat, meg mindenféle kaját, meg amit mág el lehet képzelni is vásárolt.
Megyek a házban ,egyszer csak valami házaspár 4 vagy 5 gyerekkel ott van, tán anyám hivta meg õket vagy nem tom hogy kerültek oda, és azt veszem észre, hogy nagyban pakolják ki a lakást, a játékokat, meg ami ilyen ksiebb mozditható tárgy, persze azonnal rájuk szólok, ekkor visszahoznak néhány cuccot, de látom hogy nem mindet, egy óvatlan pillanatban elkaptam az egyik kislányt, és közöltem velük, hogy csunya dolgokat fogk mûvelni, ha nem hoznak be vissza mindent a gyerekkel, arról nem is beszélve, hogy kihívom a rendõrséget. na ez meggyõzõ volt számukra... visszacuccoltak, én meg elengedtem a gyereket, had menjenek.
igen ám, de ekkorra azt veszem észre, hogy valami fogadásszerû készülõdik odalenn, rengeteg kaja tálalava, vadidegen emberek, akik ezt zabálják, persze megin anyum rendezkedett, én meg a fejem fogom, már a hodállyal sem értettem egyet, és most megint szórja a pénzt, és ááááá... de nem tudtam semmit sem csinálni neki, mert ekkor már késõnek volt mondható. jó akkor ellenõrizzük a ház biztonságát. röhögni fogtok, de a biztonsági fõnök az egy kutya volt, egy hatalmas, rozsdaszínû kutya, aki értette az emberi beszédet, és intelligens volt, már emberi mértékkel, és apró vakkantásokkal meg is tudta magát értetni. na õ vezetett végig, és meg kell mondjam, volt ott mindenféle válogatott szörny (kétfejû farkas/kutya, nagy sárban fetrengõ vadkan, aki elsõ ránézésre ártalmatlan, de nem szerettem volna, ha feláll, ilyen fekete, kutyára hasonlító ördögfajzatszerûség, ami engem is majnem megtámadott, meg etc etc)
aztán szerintem ugyanaz az álom volt még, de nem biztos, fenn voltunk a ház felsõ szintjén, de egy hatalmas malomkerék volt a házon, amire ment a víz és forgott körbe körbe, akkor már katz is ott volt, na és én valahogy leestem innen, nem mellékesen hosszú hajam volt... és láttam magam kívülrõl, ahogy zuhanok le, és nagyon hosszan estem lefelé... mindenki azt hitte, ilyen magasságból meg fogok halni, de nem haltam meg, csak a gerincem tört el. nem bénultam le, de nagyon szigoru fekvés lett kiutalva, különben egy rossz mozdulat és mégis lebénulhatok.
igenám, de a szobánk a 2-3on volt? nem tudom. és akartak nekem a liftbe csinálni ilyen izét, hogy biztosan tartsam a hátam, de kicsi lett, ám az volt a baj, hogy a lift ilyen hülye megoldással volt, és átfordult mielõtt megállt a kivánt szinten, és ez ugye gondot okozott, de végül is megkockáztattuk, lefeküdtem a lift padlójára (ja, el is felejtettem, volt magándokim ), a lift elkezdett emelkedni, és be kellett csuknom a szemem, mert igy nagyon rossz érzés volt a padlón felfele bámulva emelkedni, és aztán tényleg átfordult a lift, de sikerült megtartani magam, hogy ne legyen baj, aztán a szobámban a padlón várt szépen a deszka (sógorom is kapott egyet, mikor megroppant a dereka) azon egy vékony szivacsréteg, hogy én leszek szives oda lefeküdni. Igen ám, de rendkivül kellemetlen volt sokáig ugyanúgy feküdni, miközben ha felnéztem, katzot láttam, amint a gépen dolgozik épp valamit, és én igy olvasni se tudtam, és nagy nehezen felkeltem, vigyázva h mindig egyenes maradjon a hátam, és járkálva olvasgattam, aztán jött az orvos és nagyon csunyán nézett rám, és én meg visszafeküdtem gyorsan, de megint idegesiteni kezdett a háton fekvés, aztán asszem engedélyt kaptam, hogy hasrafordulhassak...

A  következõ rész szerintem minden Berserk kedvelõ egyén érdeklõdését fel fogja kelteni.
olyan érzésem volt, hogy a ház ugyanaz, mint amit az elõbb emlitettem. hátul volt egy kis tó, a kert pedig nem sik volt, hanem dombocskás. tél volt. megjelent Griffith. már az átalakult. nálam kard volt. nem tudom hogyan, de sikerült kettévágnom.
igen ám, de fogta magát és újra összeolvadt a két fél, hiába reménykedtem, hogy nah, végeztem vele.
kisebb küzdelem után ismét sikerült, és akkor egyik lábammal letapostam az egyik felet, másikkal a másikat, valami olyasmi volt, mint mikor a TOm és Jerryben kilapulnak... nah, és próbáltam távol tartani a két félt egymástol mig rá nem jövök a megoldásra, persze ficánkolt, de ugye jóval gyengébb volt igy, bár azért megizzasztott, amolyan silécként haszánltam, és felle mászkáltunk a kertben... megjelent katz is, de az õ kardja is hatástalan volt a megsemmisitésben. ekkor megjelent a tónál ilyen aprócska madár, angyon pici volt, és én tudtam, hogy vlaami köze van hozzám, talán belõlem van, vagy vmi ilyesmi, és tudtam, hogy õ tudhatja a megoldást. odamentem hozzá, közben viaskodtam a lábam alatt a két fél-Griffithtel, elmondtam mi van, és igen, tudta a megoldást, de ehhez ki kellett tépnie az én lábambol is meg katz lábábol is néhány szõrszálat, amit aztán különös formára összefont, és mondta, hogy engedjem el a két részt, én hitetlenkedtem, de monsta, hogy tegyem. egyébként annyira kis aranyos madárka volt. elengedtem, és akkorra mindenféle más lények (cicalányok, meg hasonlók is ott voltak, akik amig én lefogtam Griffithet, addig az én oldalamon álltak, de ahogy ismét összeállt, ellenem fordultak, és velük hadakoztam, igy nem is nagyon láttam, micsinál a picur, de valamit a többi lény irányitására figyelõ Griffitsz szive felett matatott, és egyszer csak visszaváltozott eredeti alakjára, és már nem volt hatalma

nahm, és ime az utolso:
katzzal voltunk Pesten valahol, és sétáltunk. ez a leghomályosabb, két részlet él bennem erõsen. ilyen lakótelepi részen mentünk, azt hiszem a Hõsök terére akartunk menni (ne kérdezzétek, hogy miért gyalog...) mert meg akartam nézni, na és ott sétálunk összekarolva, és halljuk hogy a hátunk mögött több kisebbségi is jön, és mindenféléket magyaráznak, leginkább az én kinézetem felõl érdeklõdve, mert nagykabát volt rajtam, meg erõsen oda voltam bujva hozzá. Éreztem, hogy egyre jobban szorit magához, és igencsak megszaporázza a lépteit, én is amennyire tudtam kiléptem, de a emberkék követtek minket, 4-en vagy 5en. próbáltunk arrafele menni, hogy kikerüljünk ebbõl a viszonylag elhagyatottabb részbõl, már legalábbis alig volt járókelõ, egy forgalmasabb helyre, hog ne tudjanak belénk kötni...
szerencsére nem lett belõle végülis konfliktus, mert idõben kiértünk egy forgalmasabb utcára, a kisebbségiek meg szépen felszivodtak.
aztán sétáltunk tovább, és gyanus volt, hogy hol a laptopom, mert katznál csak a hátizsákja volt, és õ meg furán rámnézett és közölte, hogy de ott van nálam, és lenéztem, és tényelg ott volt a vállamon, de nem éreztem a súlyát, gyors meg is tapogattam, hogy biztos bennevane...
aztán igaz hogy nem sokkal korábban még nagykabát volt rajtunk, de aztán már mégsem, és elsétált melettünk egy kisiskolás csoport, fõleg lányokkal, akiken fürdõruha volt, és megállapitottam, hogy némelyik 7-8 éves kislánynak már mekkora mellei vannak, meg aztán igy katznak is mondtam, hogy milyen fura, a mostani kislányok mennyire alaktalanok, mert fõleg enyhán vagy nagyon tulsulyos lánykák voltak, alig volt köztük 1-2 hozzám hasonlóan vékony, és jó alakú, merthogy amikor én voltam ennyi idõs azért még sokkal csinosabbak voltak a gyerekek, nem volt ennyi tulsulyos.
aztán katz morgott valamit, mert már 4 óra volt, és még viszonylag messze a Hõsök tere, hogy lehet, hogy most ki kéne hagyni, mert már igy is késõ van...
a többi részlet homályos, de valahol egy házon keresztül vágtunk át, és ott egy öreg néni nyakon vágott, amit katz nem is vett észre, pedig ott volt mellettem, de tényleg nem lehetett semmit látni, egyszer csak azt éreztem, hogy valami megcsapja a nyakam, de nem tudtam mi volt, és aztán nagyon fájt...

nah, ez most szép hosszúra sikerült

bazz, a date 12 09 volt rajta

[kisvirag]

akkor nézzük a néhány éjszakával ezelõttit.

az egyikrõl csak annyit, hogy az egyik munkatársammal álmodtam, de nagyon fura álom volt, és nemisigazán szeretném publikussá tenni.

a másik, na, kevés részletre emlékszem már, de hentelõs volt...
jött valami öreg fazon, aki szájon csókolt, mire én elaludtam... (erre azért volt szükség, nehogy vlaamibe beleszóljak, vagy megakadályozzak, és én nagyon küzdöttem az elalvás/ájulás ellen, de 10 perc igy is kiesett) aztán felébredtem, és bedühödtem, és kardot (taot) ragadtam. nem akartam komolyan bántani a fazont, mert valami érzelmi szál kötött hozzá, de nem tudom már mi. de aztán egyértelmû volt, hogyha nem én, akkor õ öl meg. azért volt furcsa, mert az a csók-elalvós dolog arra utalt, hogy mágus, vagy varázshasználó legalábbis, mégis karddal küzdöttünk meg... õ nagydarabb volt, és hájas... és ekkor már nem is annyira öreg... de én fürgébb és gyorsabb voltam. az elsõ vágást a bal karján ejtettem. amolyan filmbe illõ jelenet volt, ahogy a kard végigkarcolja a bõrt, és a vágás mentén kibuggyan a vér. elég véres álom volt, minden egyes vágás után szépen fröcsögött, szállt... volt néhány igen mély vágás... a hájas puha testébe néha úgy szaladt a kard, mint kés a (szobahõmérsékletû) vajban... és persze, legyõztem, néhány karcolással megúszva... tiszta véresen. az egész egyébként egy arénaszerûségben játszódott, és sokan voltak körülöttünk... de hogy kik, miért, milyen csoport tagja voltunk, és mi volt a célunk? már nem emlékszem...

azóta nem nagyon álmodtam, vagy ha igen, elfelejtettem.

[kisvirag]

na
már tegnap akartam ide postolni, csak aztán mindenféle fura alakok feltartottak

tegnap éjjeli:
több volt, nem emlékszem mindenre. elsõ, hogy anyum elküldött paradicsomért. kora nyár volt egyébként, kellemes meleg, lágy szellõ. alföldön lakunk, valahogy mégis került egy domb az utcánkhoz. mentem felfelé az utcában, elértem egy keresztutcát, ahol volt egy kert. csak kert, azaz föld, ahol mindenféle zöldség meg fa volt, a végében kis szerszámos sufnival. nem volt elkeritve. és a belsõ végében ott piroslottak a paradicsomok. volt borsó is, már csövesen, de a szemek még ne mvoltak megérve. mentem, szedtem paradicsomot. nem volt nálam táska, meg semmi, ezért a sárga pólóm alját felfogva oda szedtem. jól ki is villogott a hasam igy. mentem vissza a házunkhoz (persze egész addig mig biztos távolba nem értem a kerttõl, paráztam, nehogy lebukjak, hogy paradicsomot loptam). áll elõtte 3 cseresznyefa. a 3., a kapu felõli szélsõn már csak néhány szem van alól. a paradicsomok valahogy eltûntek, én meg leszdtem néhány szemet. de hiába voltak pirosak és szépek, nem voltak édesek. aztán van egy ága, ami belóg a kapun belölre, és azon sok és szép volt. de ahogy közelebb mentem, vagy kukacosak, vagy félig rohadtak, vagy mindkettõ voltak...

aztán valami kollégiumszerûség, elsõ emeleti szoba, igen nagy, 6 ágyas körül, de isszonyatosan lepukkant! a falak, minden fekete, és koszos, igazából ilyen szerszámos pakoló lehetett régen... az ágyak ilyen nagyanyámkorabeli rugós régi szutykok, meg fapolcok, rajtuk kalapács, vésõ, körfûrész... mindenféle szerszám... ja, és szinte mindenen vastag réteg fáradt gépolajréteg volt ( a szerszámokon nem, csak a polcokon, padlón, falon itt ott) nekiálltam, hogy porszivózok... a fallal kezdtem, volt ahol már le volt jõve a vakolat, és vertfal volt! csak úgy porzott meg hullott... iszonyatosan nézett ki... szavakkal igazábol nem is lehet rendesen érzékeltetni...

ja és aztán azt is álmodtam, hogy nõvéremnek diktálom, hogy irja le, hogy paradicsom, meg cseresznye, meg kolesz, hogy majd ne felejtsem el az álmot, és tudjam ide nektek postolni

aztán ma... kicsit (nagyon) zagyva volt.

katzéknál voltunk, és valami nagy népség/rokonság volt itt, és hogy lépjünk le kicsit... volt a közelben egy domb, aminek a tetején van egy szép templom, és azt mondta, azt megmutatja nekem (poén, én nem tudtam, h télleg van ilyen, reggel mikor elmeséltem neki direkt nem templomot, csak szép házat mondtam, és közölte, hogy igen, van ilyen a környéken, és igen, templom... félelmetes), de olyan messzinek tûnt, és gyalog akart menni, de én mondtam neki, hogy én nem birok ennyit gyalogolni, de mondta h dehogynem, tud rövid utat, meg hogy kell ennyi... nagy nehezen ráálltam. elindultunk gyalog... aztán belementünk a domb belsejébe, egy barlang száján keresztül, mert ott belül gyorsabban felérünk a tetjére, és hogy ott benn egy múzeum volt egyébként, valami tengerészeti mellesleg, hajómodellek, megmindenféle tengerész cuccok voltak kiállitva. nézegettük...

képváltás, valami tér kellõs közepén vagyok anyámmal, meg nõvéremmel, ahol valami keresztény szertartáson papolnak épp... anyuék eltünnek egyik házba, én akármerre mászkálok, papokba, vagy annak kinézõ emberkékbe botlok, akik mindenáron meg akarnak tériteni és hasonlo, és aztán anyuék is jönnek valami tál van náluk, abban vlaami lötty, és hogy azzal nem tudom mit kéne csinálnom, de talán az is valami ilyen hülye szertartásszerûség, én meg elzavarom õket a francba, hogy hagyjanak már békén ezzel a hülyeséggel, értsék már meg, hogy nem vagyok vevõ rá. aztán meglátom, hogy szivárvány van az égen, mingyárt kettõ is egymás mellett, gyönyörû, teljes szivárványok, és ekkor valaki rávetít valamit, mert úgy tán jobban látszanak, de a rávetítésbõl hirtelen egy hentai képei bontakoznak ki, ahogy három lány éppen khm... "szórakoztatja" egymást kézzel, nyelvvel... vicces volt

aztán képváltás, megint katzzal vagyok, és morgok neki, hogy azt mondta, felvisz a domb tetjére és még mindig sehol sem vagyunk...

[kisvirag]

mostanában megint a tudom hogy álmodtam valamit, de nem emlékszem arra mit állapota van...

most is csak annyi rémlik, hogy volt egy csaj (vagy srcác?) aki szintén tudott magyaru, bár õ úgy tanulta, de valamiértmegbeszéltük, hogy  angolul beszélgetünk, hogy ne értsenek meg a többiek... ennek ellenére hol angol, hol magyar szavak váltották egymást... érdekes volt.

kicsit zavar, hogy tudom h álmodtam, de az ébredés ködén át egyszerüen képtelen vagyok elhatolni odáig, hogy mit... ez is csak egy pillanatnyi fellebbenés eredménye egy elbambult perc során....

[Kvikveg]

O, en egeszen konkret, klasszikus almot almodtam ma ejjel: felalltam a merlegre, es mar megint 70 kilo voltam. Kicsit tobb. Aztan felebredtem, felalltam, es megnyugodva konstataltam, hogy a tonnanyi bejgli megzabalasa sem nyomott feljebb, mint 65,5 kilo. Hm. De az alombeli merleg uj volt... Szep lapos, elegans szurke. A mostanit inkabb nem irnam le, izlesficam es 1000 eves.
Meeeg... a keritesunk tuloldalan, a leckupacon (nincs is ekkora rumli a szomszedban), egy komplett nyestcsalad volt, es amikor ijesztgettem oket, neztek vissza ram, es tudtak, hogy a keritesen tul nem tudok nyulni. A nyavalyasok... (Igazabol volt ilyen esetunk, de csak 1 nyesttel.)
Meeeeg. Mar megint egy nagy, szep furdoszobaba keveredtem be. Tobb kad volt, luxusfelszereles, de azert nem aranycsapos-izlestelen, meg az ablak berakasos volt, tiszta kastelyka. Legjobban az ablakban levo szines uvegbogyeszok maradtak meg, meg a kicsi, szines kastelyka-stilusu csempek. Teljesen mesebeli volt. Az ablakon kinezve eszrevettem, hogy szemben is vannak ablakok, tok szepek, ahol masok laknak, es kiralyul belatnak a furdoszobaba. Fene.

Erdekes, nekem olyan almom sosem volt, hogy vkit lehenteltem volna. Legalabbis abszolute nem emlekszem.

[L.Mole]

Vannak álmaim melyeket szíves-örömest kiérnék magamból, de volt alkalmam tapasztalni, hogy azt a módot amiképpen, én majd minden agressziót, és dühöt az éjszaka során élek meg, méghozzá sokszor ijesztõ formában... Nos ez egyeseket megrémít, és elgondolkodtat a lelki stabilitásom, illetve józan eszem meglétét illetõen. Mindezek ellenére most leírom egy a napokban lezajlott álmomat, és arra kérek mindenkit, hogy aki a fentiek alapján inkább kihagyná, az ne legyen rest lapozni!  

[COLOR="white"]Álmomban egy halott fiú rituális elhantolásán ügyködtem. A srác nem volt több 10-12 évesnél, de a halott test magában hordozott egy olyan démont, mely megállíthatatlan fertõzné meg a világot, bosszúálló halott lelkekkel, és borzalmas szörnyhordákkal. A rituális temetés elsõ lépéseként a fiút leengedtük (én és két rabbi), egy mély verembe. Ez a folyamat elég aggasztó, egy olyan gyermek esetében aki oszló vízihullaként ficánkol a szorosan rákötözött pólya alatt. A dolgunkat tovább nehezítette, hogy a rítus lépéseit, korabeli (és feltehetõen hiányos) írásokból kellett kisilabizálnunk, mely olyan részleteket is tartalmazott, amik mai modern világszemlélettel, annyira visszataszítónak, és kivitelezhetetlennek találtunk, hogy nem mertük beépíteni a folyamatba, remélve, hogy nincs is rájuk különösebb szükség (ilyen volt például, hogy az egész végén elméletileg, a résztvevõk két tagját, élve meg kéne fõzni, hogy emberáldozattal pecsételjük le a zárat). Közben a veremre felkerült, a speciálisan erre a célra készített fafedél, mely két apró lyukat tartalmazott. A lyukak arra voltak hivatva, hogy a menekülõ démon, csak olyan kicsiny formában (és lehetõleg megosztva) szabadulhasson a csapdából, mely alakjai könnyedén elpusztíthatóak. Ám a lények melyek elõbukkantak a nyílásokból (egy hatalmas skorpiófarkú döglégy, és egy tüskés varangy), nem voltak annyira sebezhetõek, mint azt hittük (annyira semmiképp, hogy ásóval agyonüthessük, vagy eltaposhassuk õket). Két társamat hamar elveszítettem, és mikor menekülni próbáltam, szembetalálkoztam a fiú oszló tetemével, aki nyilvánvaló kudarcunk okán úgy jutott fel a verembõl, hogy ki sem kellett törnie, pusztán a menekülési utamat elvágva materializálódnia. Nem volt más hátra, puszta kézzel ugrottam neki a lénynek.
A lejátszott film ezzel végetért. Az arcomra erõsített maszkot, mely az élményt volt hivatott közvetlenebbé tenni, eltávolították. Eltartott egy darabig mire megértettem, hogy a film amit láttam, a múlt egyik nagy hibáját jelenítette meg, amely miatt most a hadsereg kötelékében fegyvert kell ragadnom, hogy szembeszálljunk a földet elárasztó démoninvázióval... [/COLOR]

[Kvikveg]

L.Mole: :kiraly: nem akarsz ebbol novellat irni, ha majd a tobbi reszt is megalmodtad?