Álmok

[Lt. Simoan Blarke]

ááááh... valami nagy káoszt álmodtam most éjszaka.
kezdjük azzal, hogy egy gépészeti, géptervezési elõadást ültem végig benne, volt mindenféle hülyeség benne, ültetés, egyik volt osztálytárs- és padtársnõm szomszédossági elõfordulása, szívattyúk, kapcsolási rajzok, csapágyazás...
utána meg nem tudom, hogyan, de "haza" kerültem, mmint anyámékhoz. valaki dühösen loholt utánam, tehát a (jelentõsen felújított, a mostanihoz képest eléggé eltérõ) tetõtéri ablakon át kimenekültem. (át akartam repülni a szembeszomszéd csajszihoz, de nem bírtam repülni.) futottam jó sokat. a végére sok próbálkozás után sikerült annyira belenyúlni az álomba, hogy teleportáljak és repkedjek (addig asszem egy szál farmerban voltam, a kezemben volt a pulcsim meg a pólóm, és az istennek se bírtam magamra teleportálni. felvenni meg milyen már?). (gondolom a végén félálomban bebújtam a paplan alá, azért nem fázott a kezem )

[kisvirag]

hümm, mostanában, hogy 10re járok minden nap, és nincs reggel lehetõségem leirni õket, igencsak megkopnak estére...
múlt éjjelrõl csak annyira emlékszem, hogy valami esküvõi hacacáré volt, de másra nem...

most kicsit több emlékem van. valami csoporttal mentünk Csongrádra valamiért a régi sulimhoz. ahogy leszálltunk a buszról, láttam egy csomó ugyanilyen, sõt ugyanezt a csapatot, csak más-más ruhákban. az egyik csapaton egyenmelegítõ volt, a másikon amolyan japán iskolásruha szerûség, és még volt néhány, de ez csak egy felvillanás volt. mivel én voltam egyedül aki korábban járt Csongrádon, én mondtam, merre kell menni (teszem hozzá a buszmegálló sem teljesen olyan volt, mint valójában) ahogy vágtunk volna át a Parkon, azt láttam, hogy nem tudunk arra rövidíteni, mert oda építettek az Énekzenei ált. isknek egy focipályát, ami körbe volt véve magas drótkerítéssel, és nem lehetett bemenni, jó, akkor amarra megyünk, de ott meg nagy betonpalánk fal fogadott minket, és egy varlétra szerûség. az a fajta, amin van körbe ilyen akármi, hogy ne zuhanjon ki az ember. de ezen majdnem viszintesen kellett mászni. alul nagy jumbuj, elvadult környezet, de valamiért veszélyes volt ott lenn, azért lett elkerítve, és igazábol nekünk nem lett volna szabad azon keresztül mászni, de nem volt kedvem még nagyobbat kerülni. aztán elértük a létra végét, de ott az "ablak" és a létra közt volt egy kis rész, szóval igencsak bátornak meg ügyesnek kellett lenni, hogy átjuss.
nahm, megérkeztünk a Gimihez. elméletileg melle kellett volna lennie a kolinak, de az sehol sem volt, csak a telek volt ott, üresen. aztán a gimin meg látszott, hogy felújították. a tanároknak való be/kijáraton kijött épp egy csapat tanár, a poén az volt, hogy mind volt általános iskolámba való tanár volt... nahm, nem mentem oda hozzájuk, mondom majd késõbb. elmentünk az egyik bejárathoz, de egészen másmilyen volt, mint kellett volna lennie... fából volt, nagyon szép... bementünk, és egy folyosóra értünk (az aulába kellett volna) ahol jobbra balra voltak a termek, és a falak úgy néztek ki, mintha kõbõl lennének, az ajtók meg fából voltak, mint a várakon szokott... kicsit olyan kastély6vár feelingem volt... aztán volt ott még valami, és kimentünk, és a környék sem olyan volt, nem azok a házak voltak ott, amiknek lenniük kellett volna, pl az a tömb hiányzott, amiben egy ismerõs lakik, és másmilyen, barnára festett társasházszerû épület volt a helyén.

másik meg valami küldetésszerû volt... de az most nagyon homályos, csak érzések, és nehezne leírható képek vannak meg belõle... de valami küldetés volt, ahol engem is magával vitt a pasi, aki csinálta... és ott is volt valami hasonló létra dolog, mint elõbb írtam, amin másztam ki... de az ilyen ûrhajó vagy valami közlekedési eszköznek tûnt amibõl ki kellett mászni, és volt valami nagy fémépítmény is, amine az alját tisztogattam asszem, meg valami tó... de mondom, már elég zavaros...

[Relunx]

A tegnap esti álmom mondhatni maga a mennyország volt...infónak csak annyit hogy teljesült a locationöm!
(Csak kár hogy hamar vége lett és mennem kellett melóba... )

Relunx

[Lt. Simoan Blarke]

ááááááh... kaotikus álmom volt megint.
amire emlékszem: szétcsipkedtek a darazsak, karaktert csináltam, kétkezes vívást tanultam és megidéztek egy külsõ létsíkról...
a legrosszabb akkor is a darázsos rész volt. egy bazinagy raj volt a pincében, és nekem be kellett mennem valamiért, és végig hadonásztam, persze, hogy megtámadtak. wááááá...

[Relunx]

Originally Posted by blarke
megidéztek egy külsõ létsíkról...

Ilyen álmom már nekem is volt...
Darazsas még nem volt...

Relunx

[Meske]

Örülök, hogy ezt a threadet is nevelgetitek, ami azt jelenti, hogy jó ötlet volt annak idején ezt létrehozni.

Nagyon szívesen elolvasnám a sok-sok álmot, de mint ahogy a többire sem, erre sem nagyon van ideõm. De én azért leírnék egy fölöttéb érdekes álmomat, amit elsõsorban a DOHÁNYOSOKNAK ajánlom elolvasásra:

Sajnos elég rég álmodtam, így nem emlékszem rá pontosan, de a lényeg az megmaradt:

Egy emberke ült az asztalomnál és cigizett, aztán nem emlékszem pontosan, hogy mi történt, de a lényeg, a legutolsó kép nagyon  méjen megmaradt, mivel ez a legfontosabb:

Ott feküdt az emberke borzasztóan összeaszott testtel, úgy hogy azt még leírni is lehetetlen, de nagyon durva volt (aki látta azt az animét, ami a Hirosimai atomtámadásról szól /nem jut eszembe a címe/, annak elárulhatom, hogy valami nagyon hasonlóan nézett ki az álmomba az emberke, mint az animében, az atombomba után az emberek...)... És azt is tudom, hogy a cigi miatt lett ilyen:
röviden: [SIZE="4"]NE CIGIZZ, MERT A DOHÁNYZÁS ÖL!!!![/SIZE]

[kisvirag]

a csodás órarendszervezésnek és hasonlóknak mostanában az örülök hogy élek effektus figyel be, ami azt eredményezi, hogy mire este 7-8-9 körül a gép elé tudok zuttyanni, már rég elfelejtem, mit álmodtam...

azért most megpróbálok összekotorni néhányat.

az egyik igen emlékezetes volt. Rómáról kellett azt hiszem középsulisoknak órát tartanom, de csak ilyen bemutatóóra, vagy kiselõadásszerûen. anyu volt az aki rendesen tanította õket. de mivel nem szerették õt mint tanárt, ezért engem sem bírtak, és ahol lehetett, akadályozták az órát, hangoskodtak, nem válaszoltak... a poén, hogy amirõl beszéltem, annak a valóságban semmi köze az antik Rómához, inkább napjaink történelmének tûnt...

másik, valami összefüggésben volt az elõzõvel, de homályos az átvezetés... már katz is ott van. valami kullancsról is van szó, és ki kell jutnunk a felszínre, de amig az esélye is megvan, hogy az állat rajtunk van, nem lehet... valami szûk folyosón kellett átmennünk, ami nem is egyenes volt, hanem volt benne egy jobbkanyar, és nem is lehetett rendesen felegyenesedni benne, és azt hiszem fegyver, vagy legalábbis fegyverszerûség is volt nálunk (csillagkaput néztem elõtte nap), nahm, és beléptünk, és iszonyú forrság, és hatalmas páratartalom volt benn, durvábban mint egy jó szaunában... elõttem elfeketedett a világ, de menni kellett, haladni, kifelé, mert a gõz tudtam h nem fog megszûnni, és ha nem jutok el az ajtóig, ott pusztulok, mert visszafelé már nincs út... mondanom sem kell, mekkora felszabadulás volt, ahogy kinyitottam az ajtón, és levegõhõz jutott a tüdõm, a bõröm pedig friss szellõt érzett.. és a gõzre persze azért volt szükség, hogy a kullancsot vagy mit elpusztítsuk, afféle fertõtlenítés

basszus, majd minden éjszaka álmodtam pedig... de mire este hazaérek, semmi nem marad belõle, kivéve ha annyira erõs, mint ez a gõzös sztori....

[kisvirag]

hm, ma nagyon zagyváltam a dolgokat...
 Fenn voltam Pesten. de én valamiért azt hittem, Szegeden vagyok. találkoztam valami ismerõssel, akirõl egyébként halvány fogalmam sincs, hogy kicsoda. neki volt barátnõje, aki mozgássérült, délután ott voltunk nála. a csaj az elsõn lakott... és úgy nézett ki az egész, hogy a tolókocsiját lennhagyja mindig a földszinten, aztán ilyen lábmerevítõ vagy tartó vagy milyen dologgal tud járni, de azt is leveszi, és úgy mennek fel a lakáshoz...namindegy. ott lepakoltam cuccom, aztán elvoltunk...valamiért meg voltam gyõzõdve róla, hogy Szegeden vagyok és hogy igyaz uccso buszom 22:45kor megy így nyugodt lehetek. ehhez képest valahogy 20:10 környékén belémvillant, hogy pedig ez nagyon nem Szeged, hanem Pest és az utcsó vonat 20:15kor megy, persze esélytelen hogy elérjem. mondja a csaj, hogy hát ha szûken is, de elméletileg van rá lehetõség hogy ott aludjak, mondom no problem, azért van egy-két ismerõst akit felhivhatok ez ügyben, csak akkor fogok, ha nagyon muszáj. Jó, telefonálnék, de a telot azt délután nála felejtettem, és most pippeg, hogy le akar merülni... ugyanis valaki azon telefonált jó sokat, és azt is csak remélni tudom, hogy még van rajta pénz... próbálok telefonálni Szilárdnak, de persze hogy lemerül a telefon, a csajnak meg nem jó töltõje van, én meg nem hoztam, mert mikor eljöttem még fullon volt majdnem, nem gondoltam h egy nap alatt lemerül...
namindegy, a csaj telóján sikerült elérnem Szilárdot, mondta h OK, elférek nála, mondom OK, megyek, békásmegyeri HÉVnél találkozunk.
aztán kis képváltás, valahogy elõkerült egy volt ál. isk. osztálytársam, és én épp buszra várva állok a buszmegállóban, mert tán kiderült, hogy van éjszakai busz... igenám, de nem Szegedre megy, hanem Pécsen meg Gyõrön át talán Zegre... igen, lehet röhögni, álmomban Gyõr az Pécstõl lefelé volt... én is nézegettem azért nagyokat... de nem tudtuk eldönteni, hogy Pécsig vagy Gyõrig vegyünk jegyet, márhogy honnan lesz közelebb Galgahéviz, mert azt ugye tudtuk, hogy a kettõ közé esik, de hogy ott nem áll meg a busz... (agymenés, Ghévíz is messze nem arra van ugye...)
elõször Pécsig akartam jegyet, de aztán mégis inkább Gyõrt mondtam, de erre közölte a buszsofõr, hogy vane orvosi igazolásom, mert a már nem emlékszem hány lakos feletti városokba csak akkor lehet bemenni meg leszállni, ha van orvosi igazolásom, hogy semmi betegségem nincsen épp, én meg mondtam neki h menjen a fenébe, akkor jólesz Pécsig is... aztán leültünk a buszon. persze telom még mindig lemerülve, pedig jó lett volna felhivni katzot, hogy mi a helyzet, és hogy ha tudja nézze már meg, hogy mivan, meg akkor ha kell jöjjön ki elénk.
aztán valamiért mégis leszálltunk Nagykanizsán, eredetileg Kaposváron akartunk, de meggyõztem õket (mert ekkorra valami csaj is elõkerült) hogy nem jó, mert onnan nem megy busz Csurgóra, mert nemarra megy a fõút. namost ennek ellenére Nagykanizsa is az az a kétszer át kell szállnunk hogy odaérjünk Galgahévizre kategória (ne akarjatok benne értelmet látni...) két lehetõségünk volt, az egyik ez a kétátszállásos, a másik meg hogy katz kijön elénk Iharosberénybe (teszem hozzá ez az a falu, ahol Csurgóra busszal menve le kell szállni...) fel akartam volna hívni, illetve elõször wapolni akartam volna buszmenetrendet, de persze h a telefonom még mindig jollevolt merülve. kérdem, h kinek vodás még a telefonja? csaj elkezd szabadkozni, hogy neki nincs pénz a telóján, akkor felvilágositottam hogy én csak a SIM kártyát akarom átpakolni bele... srácé nem volt jó, mert Pannonos volt, de a csajé igen... az viszont kis mobilkészülékbõl átalakult valami nagyobb ilyen faxkészülékszerû valamivé, és nem tudtam elmenni a kezelésén, de valahogy mégiscsak sikerült a végére....

aztán volt még egy villamosozós rész, azt az elõzõbe nem tudom hova beilleszteni, de hogy felszálltam valami villamosra, aminek igen érdekes volt a pályája, napszaktól függöt hogy merre mászkál, két nagy kör is volt benne, meg néhány leágazás... érdekes volt....

[kisvirag]

ahm, tisztára elhanyagoltam ezt a topicot mostanában.
naszóóóval.

ez éjjel. az elejére nem nagyon emlékszem, a lényeg, hogy elraboltak valami gonosz bácsik, szerintem stricik lehettek... na lényeg, hogy ilyen nagy  épület volt, és nem én voltam az egyetlen. aztán még pisilni sem mehettem el egyedül... egy faszi kísért el, de a mosdók azok egy másik szárnyban vagy máshogy voltak... be kellett menni egy ajtón, onnan volt 3 ajtó, takarítószertár, WCk, fürdõk, és még onnan is még 2 ajtó... kész labirintus. az egyik ajtóig kisért a faszi, bementem, elvégeztem dolgom, megyek visszafele, de eltévedtem, rossz ajtón mentem át, másfele kanyarodtam, és kiderült, hogy egy olyan eldugott részére tévedtem a komplexumnak, ahonnan ki lehet jutni, és hogy ezt csak nagyon nehezen találják meg emberek, namondom szépen vagyunk, eltévedek, aszt mingyárt megvan szóval aki ezt megtalálja, elméletileg szabadon távozhat, mondta valami csaj, akivel együtt sétáltunk ki egy rácsos ajtón.
nahm, azért kicsit paráztam, hogy utánam jönnek. ugye táskám kabátom benn maradt náluk, abban volt mindenem, irataim, pénzem, minden. jó, most el kéne jutni a koleszig, még este 8ig (ennek volt valami jelentõsége, de már nem emlékszem, hogy mi...) elindulok gyalog, van kb fél órám. a poén, hogy kutyultam Szegedet, meg Csongrádot. az út, amin végig kellett sétálnom, az a csongrádi utca volt, a régi gimis kolimhoz vezetõ. namindegy, szóval sétálok, utközben meglátom Medve barátom, amint épp kerekezik õ is kifele, meg is áll, elmondom mi volt, miközben sétálunk, dumálunk. aztán egy buszmegállóval a kolis megálló elõtt épp jött a 79 (ez a szegedi kolimhoz kivivõ busz) nemérdekelt h se bérlet se semmi nálam, sietni kellett, felugrottam.
aztán odaértem a kolihoz... se a régi, se a mostani kolira nem emlékeztetett. talán annyiban hogy két épület volt, a B, amiben én laktam, hátrébb, a másik kapun jobb volt megközelíteni. igen ám, de az egy kiskapu volt, kis ösvény az épület háta mögött, teljesen sötétben... namindegy, elbotorkáltam, kis füves részre értem ki, ahol egy srác meg csaj épp valami alternativ elõadását nyomatták a Rómeó és Júliának, miközben a ház egy 4emeletes kastéllyá változott, és nekem annak az aljába volt a lakásom, és beléptem a szép tömör fa vasalt felül ilyen lekerekített ajtón, kicsit paráztam, hogy esetleg az elrablóim itt várnak majd, tudván hogy az elsõ utam úgyis ide vezet, de ahogy beléptem, nagyon szép ragyogó kövek lenn, ilyen kastályfeeling, az elõtérbe, vagy belépõben egy fogas, esernyõtartó, és egy fotel, amiben egy fazon ül törökülésben, és engem vár, aki nem más, mint a magus partimban a tolvajcsajszimnak a félisten szeretõje, aki egyébként úgy néz ki, vagy legalábbis hasonloan, mint az egyik FF7es karakter (de ha megvertek se tudom a nevét, világoskékes haja és édes mosolya van ), mert a mesélõnk szokása, hogy mutogat nyomtatott képeket, hogy jobban el tudjuk képzelni a dolgokat, és erre a szerepre õt választotta ki
nahm, sajnos nem tudtam meg, hogy ott voltak e a gonosz bácsik, mert az ébresztõóra kegyetlenül belecsicserget a lépésembe, amit befelé tettem a szobám belseje felé, ahol a szép faragott diófa frandiaágyamat még épp megláttam, de aztán eszmélés....

[teraflare]

Na most még emlékszem egy kevésre ezért leírom.
Ez már az álom vége fele volt. A kollégiumban voltam, és kiderült, hogy megtámadták a kollégiumot valami idegenek amik leginkább egy mozgó pocsolyára hasonlítottak. Páran összeálltunk hogy kiírtsuk õket, nekem támadt egy ötletem és elmentem a koli boltjába venni 2 doboz kozel sört, mivel azt felrázva az idegenekre szórva meghalnak majd. (És tényleg mûködött) mígnem feljutottam (a többiek nem jöttek velem a boltba) az utolsó emeletre ahol kiderült hogy már szövetséget kötöttünk az idegenekkel és jólétben élünk (ez aztán gyors volt) és bevezették a katonaságot újból. Kifele menet pár tócsát háremhölyek vettek körül. Mikor szálltam be a liftbe észrevettem hogy az egyik lány úgy mosolyog mint egy alien (a lánynak az ufó támadás elõtt megígértem hogy moziba megyünk [lol. nincs is ennyi bátorságom]) ezért gyors kifutottam a liftbõl ami nemsokkal utána lezuhant. Ekkor derült ki hogy a nõk már kiirtották az idegeneket (a háremben már csak tetemek voltak) és a férfiakat is, már csak én maradtam. És engem is lelöktek a koli tetejérõl, de a Grabovszki által használt módon sikerült megmenekülnöm, és egy kis romhalmazra estem, körülöttem víz volt mindenfele (kivéve a koli tornyát). Volt még ott valaki rajtam kívül akit egy hülye vicce miatt késõbb pépesre vertem egy kalapáccsal. Ekkor felfedeztek a nõk és újból menekülnöm kellett (ezek a nõk) ráugrottam egy szigonyra ami nem süllyedt el alattam valamiért és egy olyan lapáttal amivel a tükörtojást szokták forgatni eleveztem a falig, ahol megpróbáltam átugrani ,de még ugrás közben belémvágtak egy baltát. Na ekkor felébredtem. Azthiszem a következõ lovagrendi elõadásról inkább ellógok. Ennek az álomnak erõs amazon szaga volt és pont róluk volt elõadás.

[teraflare]

Na egy újabb ámomra emlékszem.
Lefekvés elõtt épp az asztrális kivetítésrõl olvastam, meg hogy ilyenkor nem lehet meghalni (fizikailag). Na álmomban pont sikerült kivetülnöm (hogy honnan tudtam? bahh...) és elég sokan voltak ott már. Engem valami hatalmas örömérzés fogott el és emiatt egybõl nekiesetem a legközelebbesõnek és agyonvertem. Ezután szépen sorban az összes többi embert megöltem. És én nagyon élveztem hogy egyes embereket épp a többiek kezével/lábával vertem agyon. Ott volt a középiskolás angoltanárnõm is akit nagyon kedveltem és mégis õt is agyonvertem, majd bepaszíroztam egy fiókba. Kb ennyi volt, mert ekkor megszólalt a telefon és felébredtem.
Kezdem úgy érezni, hogy jobb volt amíg nem emlékeztem az álmaimra... Kezdek megijedni magamtól.

[Kvikveg]

...
Ezután szépen sorban az összes többi embert megöltem. És én nagyon élveztem hogy egyes embereket épp a többiek kezével/lábával vertem agyon.
...
Kezdek megijedni magamtól.

Lassan en is kezdek megijedni toled... komolyan, en meg soha nem nyirtam ki senkit almomban - legalabbis most nem ugrik be - plane igy... Brrr. :eeek:

[Yakumo]

teraflare: Te miket szoktál nézni? Nem semmi álom!

[teraflare]

Nem tudom mi lehetett ez az álom, hisz én teljesen az erõszak ellen vagyok (az álmomban pont úgy cselekedtem, ahogy végképp nem akarok soha). Biztos megártott a Futari Ecchi, mert aznap csak azt néztem (meg a páncélom alapját varrtam, de az nem túl erõszakos dolog)

[katz]

Lassan en is kezdek megijedni toled... komolyan, en meg soha nem nyirtam ki senkit almomban - legalabbis most nem ugrik be - plane igy... Brrr. :eeek:

Akkor lefekvés elõtt erõsen koncentrálj arra, h vki el akarja venni a Hellsis pénztárcádat és a WS-ed.

[Kvikveg]

Akkor lefekvés elõtt erõsen koncentrálj arra, h vki el akarja venni a Hellsis pénztárcádat és a WS-ed.

GRRRRRRRRRRRRRRRRRHRRRRRRRRRRRR!
:hahaha:
Kiprobalom, holnap ha emlekszem ra leirom a verengzest. Vagy mast.
Kiserleti alomkutatas, avagy Kvikveg mitol lesz eleg agressziv gyilkolashoz, es mas letepett testreszeinek lobalasahoz almaban?

[Zanador]

Nah, az elmúlt pár napban, ameddig távol voltam (fel se tûnt senkinek, hehe), 2-t is álmodntam, ami nálam rekord egy héten.

Az egyiknek nem nagyon emlékszem már az eseményeire, annyi viszont megmaradt, hogy valamikor az elején egy párbajban két rövid kést sikeresen belehajitottak a hasamba, ami ahhoz nem volt elég, hogy kihaljak (pedig akkor véget szokott érni az álom, felébredek, aztán jöhet egy kis béké alvás), arra viszont igen, hogy onnantól fájjon a seb és körbe kelljen mászklálnom mindent, mire valaki tudott valamit kezdeni vele.

A másikból az elsõ amire emlékszem az az, hogy a szokásos külsõmmel és felszereléssel (világitó szem. kard és lándzsanyél a hátamon) ott kóborolok egy utcán, és nagyon a fejemben van, hogy valakit meg kell találnom, hogy haza tudjon vinni. Menet közben kiderült, hogy valami úton jártam ebben a városban, de volt egy kis probléma, és a csapatom elmenekült, én meg valahogy itt maradtam. Végülis végigtúrtam egy komplett kertvárost, és igazából nem aggasztott, hogy szinte bármelyik házba beosonok (ez a többi álmomban idõnként gond szokott lenni). [Tudom, hogy ebben a városban és a hozzá kapcsolódó "otthon"-ban már elég sok álmom játszódott (bár a fõ álomvilágomhoz nem kapcsolódik ez a terület). ]  Egy idõ után megtaláltam akit kerestem, és haza is mentünk, arról a helyrõl meg kiderült, hogy egy erõd jellegû épitmény, félig egy hegybe ásva. Onnantól kezdve, hogy visszakerültem oda, már eszembejutottak a korábbi álmokból származó részletek és történetek is, igy tényleg kényelmesen mozogtam itt. Amit nem szerettem, az a "herceg" megszólitás, amit rám használtak, csakmert a sereg vezetõjének a fia vagyok. A ranggal együtt járó tiszteletet, stb, persze azért élvezi az ember, pláne, ha már egy álomban vagyunk... jó kis hely ez is...
A vége az volt, hogy egy újabb ügyet kezdtünk megbeszélni, ami remélhetõleg egy következõ álom témáját képezi majd. Szeretek egy már meglévõ világba visszatérni.

[kisvirag]

nagyon fura álmom volt az éjjel. annyira fura, hogy még most is nagyon erõsen és élénken él bennem...

valami iskolaszerûségben voltam, keveréke a gimimnek, és az egyetemnek... mászkáltam, valami büfék környékén, és valami hang megszólalt a fülembe, de nem a környezetemen lévõ emberek szóltak hozzám...
elõbb azt hittem, skizofrén lettem... valami rossz dolgokat suttogot, már nem emlékszem mit, de talán fenyegetett, vagy legalábbis idegesített, kiakasztott, direktbe. aztán arra emlékszem, hogy valami folyosó, van korlát végig a falon, és a szemem sarkából meglátok egy kezet... nem skizo lettem, hanem egy láthatatlan ember, vagy egy szellem az, aki szórakozik velem... nem érdekelt, hogy minek néznek, megpróbáltam elkapni a kezet, és ütni, verni... asszem kicsúszott a kezembõl, hiszen elõnyben volt, mert én mindig csak a szemem sarkából tudtam meglátni a kezét...
aztán nem akarta hagyni hogy kijussak az épületbõl.. .valahogy, egy romos oldalon sikerült, és kimentem a buszmegállóba, ami megint ilyen csongrádi-szegedi keverék volt, és vártam a buszt. jött is egy 21A-s (csongrádon nem tok helyijáratról, szegeden meg nincs ilyen jelzésû) kinn zuhogott az esõ, de legalábbis nagyon vizes volt minden... és már sötétedett.aztán rájöttem, hogy nekem csak egy busz jó, és nem is az jött...
ja, de elõtte elõkerült valahonnan nõvérem meg sógorom. sógoromnak köszönök helo, õ valakivel beszélget, semmi, ráüvöltöttem, hogy helo, megin semmi, akkor jött nõvérem, fejkendõbe ( ) hogy hagyjam, valamivel megnyugatatott h miért nem köszönt, aztán õk elmentek azzala busszal, én meg ugy gondoltam, h akkor inkább vilivel, épp jött (addig nem láttam ott villamossínt) de mivel senki nem állt a megállóban, továbbzúgott lassítás nélkül, hiába szaladtam felé, még jobban begyorsított,és volt egy kanyar, és ahogy bevette, hatalams víz állt rajta, és terített... ekkorra nemtom hova lett a szellemem, meg ezután már nem is emlékszem mi volt...

de az a láthatatlan akármi nagyon erõs nyomott hagyott bennem. fura volt, nagyon.

[kisvirag]

nahogy miket álmodtam már megint!

Elsõ, idõutazós.
nem tudom hogy kerültünk oda, a lényeg, hogy valami idõutazással szvsz... valahol a múltba, egy rpg játszó csapattal, akinek én meséltem, és félig ilyen live jellegû volt ezért. szóval mászkáltunk egy kastélyszerûségben, és én mondtam, h mi a sztori, és h kb ugy néznek ki a dolgok, mint itt... igen ám, de akarva akaratlanul találkoztunk ottlakókkal, és kiderült, hogy engem ismernek, valami jósguru vagyok ott, és én kicsit értetlenkedve álltam a dolog felett... aztán eljutottunk egy szobába, ahol volt egy csomó nyomtatott könyv, a lényeg, hogy ebben a korban még nem ismerték a nyomtatást... nézegettem õket, kicsit viseltesek voltak, de volt köztük pár klasszikus mû, amikrõl elõször azt hittem az eredeti 1700-1800as évekbõl való nyomás, és mondtam az egyik srácnak, hogy ez a saját korunkban vagyonokat érne, az mohón odajött, de akkor megnéztem a dátumokat, és 197x volt jópár, de volt 3000es is!
ekkor leesett hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik idekerültek. azt ekkor még nem tudtuk, vissza tudunk e menni, tehát azt hittük, hogy itt ragadtunk, de ez elgondolkoztatott, hogy hátha mégis... két lehetõség volt, vagy találkozok majd saját magammal, és akkor az érdekes lesz, vagy pedig a másik visszament az idõben, és akkor jól átveszem a szerepét
végülis nem tudom mi lett
amit még kihagytam, hogy volt ott a mi idõnkbõl még néhány másik srác, koliból látomásbol ismerem õket, és próbáltam vele megértetni, hogy nem szabad az ittenieknek elmondani, hogy honnan jöttünk vagy kik vagyunk, és igazábol beavatkoznunk sem szabadna, de ha már annyira nagyon akar villogni, akkor csinálja természetesen, tehát ha valamit kitalál, csinálja úgy, ahogy itt szokás, de azért lehetõleg ne túl sok mi korunkbeli dolgot hozzon be ezeknek az embereknek az életébe. aki szokott SG-t nézni, az ismeri ezt a minél kevésbé avatkozzunk be az emberek életébe, nehogy megváltozzon nagyon a jövõ. én tudtam, hogy már megváltozott, igazábol nem volt tiszta, hogy is mûködik ez, de azért nem akartam, hogy az a hülye srác mégnagyobb galibát okozzon, mint ami igy is volt

a másik ilyen sliders szerû álom volt. mostani kor, de egy másik világ. itt az volt a lényeg, hogy az emberek nem mertek kimenni a házakból, és úgy voltak az alagút, meg folyosó meg minden rendszerek, hogy ne is kelljen... merthogy azok, akik kinn voltak az utcán, azok állandó veszélyt jelentettek, lényegében ha kimentél, bármikor lelõhettek... nem tudom honnan voltak fegyvereink... a lényeg, hogy mi 4en v 5en felvettük a harcot ezekkel a csúnya lövöldözõkkel. egy viszonylag nagy belsõ udvaron voltunk... jeges meg havas votl még a terep, és este volt. mindenesetre izgalmas volt, nemigen tudom leírni a pontos eseményeket, mert ignecsak pörgött a dolog, rohangálás, fedezékkeresés, lövöldözés, de mondhatom, ez egy igényes akciófilm volt (hátjóhogy, én rendeztem ) nahm, de aztán egyszer kifogytunk a municióból. szóval akkor már leginkább csak a fedezékkeresõs dolog ment. igaz volt egy rövid 1-2 órás idõszak, amikor nem kellett attól tartanunk, hogy egyes részeken bántanak, mert ott szépen megtisztitottuk a terepet
namindegy, aztán valamiért bementünk. de nem volt szabad, hogy találkozzunk az ottaniakkal, mert az szintén kellemetlen következményekkel járt volna... valamit kerestünk azt hiszem... egy lépcsõfordulóban volt egy pasi aki végülis segített, de elõször nem mondtuk meg neki, hogy kik vagyunk...márhogy kintrõl jövünk. elég sokat mászkáltunk a folyosókon, szobákon, termeken keresztül, de végülis egy helyen elakadtunk és vissza kellett menni egy lépcsõházba. ott volt néhány helybeli, akikkel dumáltunk, és azok ott szörnyülködtek mikor megmondtuk h kintrõl jövünk, mi meg jól kiosztottuk õket, hogy igazából õk a lúzerek, mert nekünk legalább van bátorságunk kimenni és szembeszállni, és hogy mi igy egészségesek vagyunk (sportok, friss levegõ) na akkor nemnagyon kaptak levegõt, de végülis belátták, de mondták h nemigen tudnak õk mitkezdeni a gyávaságukkal, de láthatóan elinditottunk egy folyamatot... aztán lövöldözést halottunk, kinéztünk hogy ki mi merre, valami fejes emberke volt, és halottuk, hogy valamiért arra akar jönni, ahol épp mi bujkáltunk... azt láttuk esélyesnek, ha majd lefele megy, igy felmentünk az emeletre, ott szétnéztem, régi újságok, magazinok, Logika, (rejtvényujság) csak más névvel, meg ilyenek voltak egy mappába. nah, meghúzódtunk, csendben, de az az ember (egyébként nagydarab, középkorú, kopasz volt) mégiscsak felfelé jött... de szernecsére kiderült hogy nem akar megölni minket, sõt, ilyen szövetségesfélének ajánlkozott. de itt kegyetlenül belesivitott az ébresztõ.

[kisvirag]

na, megint alkottam, most egy éjszakára jutott 3 is...

elsõ. Makón, a régi utcánkban, a Dobsa Lajoson voltunk. illetve ez így nem igaz, egy házban voltunk, ami arra az utcára nyílt, de nem abban az utcában volt (már a ház, szóval ez ilyen "térkapu" szerû volt.) katz is velem volt. a "rendes" környezetünkben tavasz volt, kellemes langyos idõ, viszont az utcában esett a hó, hideg volt, és igazábol minden halott... egy teljesen kihalt, szellemutca volt lényegében... leomlott falak a Vasas felõl (az utca zsákutca, a végében a sportpálya (Vasas)fala húzódott) fura alakok álltak ki egyébként a falból, mintha szobrok lettek volna korábban befalazva, és most hogy az idõ kikezdte a falat, újra felszínre bukkantak volna... a régi házunk elõl egy vasúti sín indult... látszott, hogy mielõtt kihalt volna az utca, még beruházásokba, fejlesztésekbe kezdtek, de aztán sosem fejezték be...
naszóval, két irányba ment a sín, az egyik felõl látszott, hogy nincs vége, a másik felõl nem... egy ilyen favonat (mint a játék fa kisvasút, csak nagyban) állt ott, arra szálltunk fel katzzal, és az hirtelen elindult... megilyedtünk, hogy ki tudja hova visz minket, így elõrementem, hogy az utasrészt leakasztom a mozdonyról. ugyanis csak egy karikába akasztott kampó fogta össze a kettõt (mint a játékfavonaton), de mire épp kiakasztottam, a mozdony falnak ütközött, vége volt a pályának...
még az elején, hogy kinyitva az ablakot megláttam az utcát volt, hogy kérdeztem katztól, jön-e megnézni, de aztán láttam hogy papucs van rajta, és gondoltam hogy papucsban a hóban nem biztos hogy szeretne mászkálni... aztán ahogy végül is ott szétnéztünk meséltem neki arról az idõrõl, amikor még ott laktunk. de ezzel titeket nem akarlak untatni

másik
az ilyen sci-fi szerû volt. volt valami központ, amiben a "szuperemberek" szóval ilyen ügynökszerûk gyûltek össze, és vigyázták a rendet. a világról annyit kell tudni, hogy egy nagy megacity, aminek a határain túlra csak különleges engedéllyel lehet kimenni, mert veszélyes, és fura alakok élnek arrafele (igazábol csak az urbanizálódott emberek annyira mások lettek, hogy már nem lennének képesek megérteni a "természet gyermekeit" emellett a "vidékiek"igen agresszivak tudnak lenni a lenézõ városiakkal )nahm, és nem csak sima emberek voltak, hanem idegen lények is, pl az egyik srác a központban. emberi alakot is tudott ölteni, de valódi formájában inkább egy hatalmas rájára hasonlít, amibõl mindenféle csápok állnak ki, és kékes-lilás szinü, a hasa felõl fehér, és tud repülni. na õ egy mókás srác volt egyébként az egész sztori belsõnézetes volt, de nem mindig ugyanaz voltam, vagy nem ugyanannak az embernek a szemszögébõl néztem a sztorit. szóval, elsõ epizód, ez a vicces idegen lény kap üzenetet, hogy küldetés kívül a városhatáron. megkértek engem (férfi, ilyen James Bond szerû ügynök) hogy kísérjem el, a határig, nehogy baj legyen, mert az emberek nem szeretik az idegeneket, és nem szeretnének balhét. jó. jól is tettem, mert párszor igen erõsen rá kellett szólni az egyébként barátra, hogy lesszives de azonnal visszaalakulni az emberi alakra, ha nem akarja, hogy meglincseljék... nah, elértünk határt, innentõl kezdve idegen szemszögébõl látom a történéseket. a határõrök elkísérnek, de emberek, és nem érdekli õket hogy milyenigazolvány, milyen engedély, elvezetnek, és szépen ki akarnak nyírni. viszont amellett, hogy idegengyûlölõk, nem ismerik eléggé a fajt szóval valami türülközõszerû alakra változva, úgy tettem mintha halott lennék, és azok kiraktak a "mezõre". aztán jött valami emberke, akkor már az õ szemszögébõl látom a dolgokat, aki tovább vezeti a küldetés szinhelyére az idegent, és az idegen meg felháborodottan (de igazábol kis mosoly bujkált a hangjában, szóval mûbalhéval) ecseteli, hogy milyen dolog ez, órákig halottnak kellett tetetnie magát ezek miatt a ... emberek miatt... persze nyugtatgatom... aztán valami erdei táborhelyen, sátortábor, volt valami gyûlés, de arra igazábol nem emlékszem. a következõ pontos rész, ami beugrik, az már megint a központ épülete, ahol az elõbb emlitett JB szerû emberkét elkapja egy gonosz néni, aki épp átvette a hatalmat a központban, és egy székbe van kötözve, és egy plasztikai sebész ügyködik rajta. a következõ jelenetek csak erõs idegzetûeknek valók... szerencsére a fájdalmat nem éreztem, csak láttam, amint szerencsétlen ügynöknek lenyuzza az orvos a bõrét, aztán szépen elkezdi lefaragni az izmait, meg a csontjaiból itt-ott, egy rövid uszonyszerû lábat alakít ki neki, aztán szépen visszarakja a bõrét... szóval egy ilyen kicsi, gyenge, uszonyos valami lett belõle... azt mondjuk halottam, ahogy ott a tehetetlenségében meg fájdalmában üvöltözik, és átkozódik. közben volt képváltás is, ezzel egy idõben a kettes számú legjobb ügynök kezd el behatolni a központba, hogy az elõbb emlitettet kiszabaditsa, és rendezze a helyzetet... sajna nem tom mi lett a sztori vége.
A harmadik evezéssel kapcsolatos, lenn voltunk edzésen, és ugy volt hogy nem megyünk ki vízre, de aztán jött még 3 srác, és úgy döntött az edzõnk hogy jó, akkor menjünk ki 8asban, pedig még nem eveztem oar hajóban (amikor egy embernek csak 1 lapátja van) valaki lehozott egy lapátot, de az nem jó volt, törött vagy sérült volt, akkor visszavittem, kerestem másikat, levittem, aztán még visszaszaladtam vécére, és végül szálltunk be.

Meg ébredtem fel

[Ramiz]

Hogy tudsz ennyit álmodni? :eeek: Minden este tépsz?

[kisvirag]

bah
amiota katz elment meg zavarosabbak az almaim.
most epp azt almodtam, hogy pasi vagyok (az egyik ismerosom) es hogy van egy csaj, akivel addig is joba voltunk, es most, hogy kiment a kedves (poen, hogy gondolatban helyen voltak a dolgok, tehat no voltam, es katz ugye kiment) a csaj ugy gondolta, h szabad preda, es este beszelgettunk es ra akart venni hogy maradjak (hogy aztan kicsit meghitebbe valjanak a dolgok) de mondtam h nem, megyek, akkor utanam jott, es atkarolt hatulrol, meg a keze "veletlenul" a nagy lendulettel a nemesbik szervem kapta el, es nekiallt sirni, hogy ne hagyjam el, akkor megfordultam, o aszitte h vegre "megterek" en meg hidegen kozoltem vele, hogy nem tudom elhagyni, mert soha nem is voltam az ove, es hogy allitsa le magat. raadasul a csaj veszesen hasonlitott anyukamra, csak fiatalabb kiadasban... brrr, szornyu volt
egyebkent volt egy masik is, ott meg vmi olyat almodtam, h az iskolaban vagyunk (ami az en altalanosom volt, meg anyu ott tanit) es hogy anyu kinn ugyeletes, es odamegyek hozza, koszonok neki es o mondja, hogy lehet h ma ejjel nem megy haza ,mert megy valami paphoz, e shogy lehet h ott kell aludnia... ezt valami olyasmi miatt, emrt szellemek, vagy hangok vagy mik allandoan zaklatjak, es a pap segit neki megszabadulni ettol...

[kisvirag]

változó de általában én is szoktam

[sirtomi]

Így olvasom mindenki vidám álmait...
Tök jó nekem hogy sosem emlékszem reggelre hogy miről is álmodtam:D

Ja de, tegnap még is. Ilyen X szerű álmom volt. Viszont szivás mert a végén kinyírtak. És aszem pont erre ébredtem fel:)

amúgy csak én érzem a fájdalmat meg a többit álmomban vagy mások is?

Bennem reggelre csak érzések maradnak általában, Hogy vidám, szomorkás álmom volt vagy ilyesmi, meg néha apróbb részletek.

[Moha]

Bennem reggelre csak érzések maradnak általában, Hogy vidám, szomorkás álmom volt vagy ilyesmi, meg néha apróbb részletek.

Nálam szintén ez a jellemző. Nagyon ritkán emlékszem konkrétan egy álomra. Általában csak akkor, ha pont felébredek a közepén. (tipikusan rémálmok közben) Előfordul, hogy álmodok valami szörnyűt (leggyakrabban olyan témájút, hogy a családdal történik valami rossz) aztán hirtelen felébredek és azt veszem észre, hogy teljesen kivert a veríték. Még szerencse, hogy tényleg csak ritkán van ilyen, mert sokszor utána nem tudok elaludni - éjjel 3-tól 1-2 órán át csak forgolódok, de aludni nem sikerül.

De a legdurvább - igaz ez már nem álom miatt volt - az volt, mikor éjszaka elfeküdtem a karomat. De olyan szinten, hogy mikor reggel felébredtem, abszolút nem éreztem, és úgy viselkedett, mint egy darab rongy. Na az eléggé megrémített. Szerencsére egy kis tornáztatás után rendbejött. Eddig 2x fordult elő ilyen velem... azóta inkább nem alszok hason.

[sirtomi]

Nálam szintén ez a jellemző. Nagyon ritkán emlékszem konkrétan egy álomra. Általában csak akkor, ha pont felébredek a közepén. (tipikusan rémálmok közben) Előfordul, hogy álmodok valami szörnyűt (leggyakrabban olyan témájút, hogy a családdal történik valami rossz) aztán hirtelen felébredek és azt veszem észre, hogy teljesen kivert a veríték. Még szerencse, hogy tényleg csak ritkán van ilyen, mert sokszor utána nem tudok elaludni - éjjel 3-tól 1-2 órán át csak forgolódok, de aludni nem sikerül.

De a legdurvább - igaz ez már nem álom miatt volt - az volt, mikor éjszaka elfeküdtem a karomat. De olyan szinten, hogy mikor reggel felébredtem, abszolút nem éreztem, és úgy viselkedett, mint egy darab rongy. Na az eléggé megrémített. Szerencsére egy kis tornáztatás után rendbejött. Eddig 2x fordult elő ilyen velem... azóta inkább nem alszok hason.

Karomat csak egyszer feküdtem el. Fejem folé raktam a párnára és reggel nem tudtam megmozdítani, a mási kezemmel kellett magam mellé tenni. Tényleg elég ilyesztő dolog 

Az igazán rémisztő álmaimban nekem zombik vannak  :biggrin:

[Kazenokizu]

Huhhh, ma olyat álmodtam, ami még hozzám képest is elég idétlen volt. (Fura, de nekem kb. 15 éve 1x sem volt rémálmom, viszont olyan hülyeségeket képes vagyok összeálmodni, hogy na...)
Szóval azt álmodtam, hogy az egyetem élettani könyvtárában vagyok, és patológiából szigorlatzok. A boncasztal simán a könyvek között volt. Odamentem az egyikhez, és vártam a boncmesterre, hogy majd odajön kérdezgetni. Meg is jelent, és Zelgadis volt a Slayersből... Nekem mondjuk kicsit fura volt, de nem az, hogy mit keres ott, hanem, hogy Lina hangján szólalt meg.  :icon_eek: (Hogy ez honnan jött? Ezer éve nem nléztem már Slayerset...) Na mindegy, lement a szigorlat gyakorlati része (a kérdésekre már nem emlékszem, csak arra, hogy tudom, hogy Zel jól megszivatott...), és felmentem tételt húzni. Fura mód a szóbeli vmi kávéházban volt, ahol ráadásul vizsga közben a Sláger Rádió szólt... Na mindegy, kihúztam a 3 tételemet, amiből az elsö: vmi animelányka anatómiáját kellett összehasonlítanom a normál emberével, a második pedig az volt, hogy a réti boglárkáról kell beszélnem. Mondom erre a tanárnak, hogy mi ez, hát ilyen tétel nekünk nem is volt a könyvünkben, mire az a szemét szó nélkül kirúgott...És itt megcsörrent az órám.

[kisvirag]

az éjjel kellemetlen álmom volt... elméletileg az osztálytársaimmal voltam valami vadaspark/állatkert/múzeum kombo helyen Pesten. volt ott egy fiatal konyvtáros srác, aki ott dolgozott, ő kalauzolgatott minket, meg beszélt erről arról. volt ott egy állatka, ami úgy nézett ki, mint egy mókusszerűség, de madárlábai voltak, és tudott repülni, és tollas volt, de ha nem repült, a tolla úgy nézett ki, mintha szőr lenne. ez az állatka jóban volt a sráccal és ilyen kis kabala volt, aki szabadon mászkálhatott (igazábol csak hagyták, valojában ketrecben vagy miben kellett volna lennie) szoval az a srác nyugodtan simogatta, és én is megakartam, errefel megharapott, az ujjamon. fura, hogy bár fakadt pár csepp vér a harapásbol (ami iszonyuan fájt, merthogy nem csőre hanem apró tűszerű fogai voltak) inkább ilyen tiszta folyadék szivárgott belőle, ami átlátszóan rózsaszines lett a vértől. mondta srác, jó kössük be. igen ám, de a fomuftik nem tudhatják meg, hogy engem megharaptak, mert akkor megtudják hogy az állat szabadon van, igy sutyiba kell hoznia nekem kötszert. végül is el is ment, hozott, én addig kinn sétálgattam, láttam valami lovakat, illetve nem messze a kerítésen túl a kivilágitott, 4 emeletes, hatalmas Nemzeti szinházat (nem, nemugy nezett ki mint a valosagban) minden emelete valamaelyik eloadasanak a plakatjaval volt kitapetazva) na ezt nezegettem, kozben megjott a srac, amikor is radobbentem, hogy o valojaban a baratom (de nem katz), es hogy aznap jottunk ossze (de hogy mikor, azt nemtom, csak egyszer mar az volt) szoval hozott kotszert. ekkor mar este 7 korul volt, mondom mennem kell, 8kor megy a vonatom, ok, menjunk vissza segit osszepakolni. az alom elejen ugy tunt ez csak egynapos kirandulas volt, de ekkorra rajottem, hogy ez egy hetvegi vagy meg hosszabb tabor, es hogy egy fahazban aludtunk, es ott vannak a cuccaim. jo, mentunk vissza, valahogy tudtam hogy a bicajom is ott van. az egyik epulet hata mogott volt egy kicsi kutya, aki hirtelen agressziv lett, es nekem ugrott, sikerult elkapnom, de rosszul fogtam meg, es a csuklomra harapott, nag ynehezen lefejtettem rola, es elvagtam a picsaba, hogy csak nyekkent, gyors el is futott, bar elobb meg megint nekem akart jonni, de mikor rauvoltottem, hogy takarodj, akkor meggondolta magat... na mosmar nem csak a bal kezemen az ujjak voltak defektesek, hanem a jobb kezemen a csukon is csunya harapas volt...

visszamentunk, osszepakoltam (ekkor mar valahogy nem volt a serulesem, vagy nem ereztem) elkezdtem pakolni. kihuztam fiokot, benne kozepiskolaban hasznalt angolkonyvek, meg egy nyelvtani osszefoglalo, amin a angoltanarom neve, aki egyebkent nem epp az angoltanarok gyongye volt a tudasat illetoen... naszoval, ahogy a fiokban nezem h mi az enyem, megcsorren egy mobil, kikapom, viszem ki hogy kie (az emlitett srac az egyik kanapen ult ekozben benn) senki nem jelentkezik erte. megyek vissza, mondom jo, teszem vissza helyere, es errefol beledobtam egy pohar enyhepiros (talan malnaszorp?) lötyibe, hogy ott volt a helye... srac ekkor felkiallt ,hogy de az az ove volt, mondom nem tudtam, bocs, es kihalasztam a vizbol es kirazogattam (valaki egyebkent az almomban telleg egy pohar lotyibe tartotta a telefonjat) es odaadtam neki.

aztan felebredtem

[kikuchiyo]

De furcsát álmodtam ma...

Mentem hazafelé, késő este volt, sötét, és talán esett is.
Megláttam magam előtt egy ázsiainak látszó nőt, először thainak néztem. Megszólítottam angolul, de csak motyogott valamit, mintha japán lett volna. Rákérdeztem, hogy "nihonjin desu ka?" - és tányleg az volt.
Nem nagyon szoktam japánul álmodni, de ez most teljesen valószerű volt, ugyanúgy keresnem kellett a szavakat, mint a valóságban.
Aztán valahogy eljutottunk a nő házához, beinvitált. Szép nagy ház volt, drága, elegáns bútorokkal berendezve, és fényesen kivilágítva. A nő a fényben egész csinosnak tűnt. A konyhába vezetett - közben beszélgettünk, de már nem emlékszem, miről -, aztán megkínált csokis sütivel.
És ekkor felébredtem.

Így visszagondolva talán jobb is, hogy nem álmodtam tovább, mert elég nyilvánvaló, hogy ez az álom miből jött: lefekvés előtt néztem a Higurashi no naku koro ni 3. részét felirat nélkül, és abban volt egy ilyen jelenet, hogy főszereplő fiút csokis sütivel kínálják a gonosz pszichopata lányok. És abban a sütiben kellemetlen meglepetés volt >_<

Visszaaludtam, de az már más álom volt: valami hatalmas wc-komplexumban vagy öltözőben keringtem, de nem tudom miért.

Talán jobb is, hogy nem emlékszem vissza az álmaimra. Illetve ha álom közven ébredek fel, emlékszem egy darabig, de a részletek gyorsan elhalványodnak és délutnra elfelejtem az egészet.

[kisvirag]

nahm, kaparjuk elő ezt a topicot is.
fura álmom volt. kalauzszerűség voltam egy vonaton. a vonat megállt egy megállóban, ami egy aluljárószerűségben volt, és azt hiszem autópálya, vagy autóút húzódott felette, és nem olyan messzire innen volt egy városka.
nahm, megállt a vonat (de lehet h inkább HÉV?) szemben a másik, emberek fel le szálltak. aztán valamiért nélkülem ment tovább. ekkor megjelentek feketeruhás emberkék és elkezdtek csinálni ott valamit... én rájöttem, hogy basszus, ezek ezt itt fel akarják robbantani! szóval gyors a lifthez (nálam volt a nagy csomag, hiszen megyek este katzhoz olaszba) fel a lifttel, de tudtam, hogy megláttak, és én is megláttam 2-3juk arcát. a feluljáróban lévő embereknek elorditottam magam, hogy futás, mert ez itt mingyárt fel fog robbani, jól elfutottunk arrébb, le a betonról, a jómagas fűbe. aztán lláttuk, hogy felrobban. szép nagy kitörő tűzoszlop, nagy hang, etc. kisvirag meg fut tuvább, mert biztos jönnek utána. betértem valami bárba, át akartam öltözni. ja, és tudom már, az elején még pasi voltam! vagy legalábbis annak hittek. szóval próbálok valami álruhát magamra kapni ott egy kabinszerűségben, mikor kopognak, mondom nem szabad, éppen öltözöm, hát, bár akkor volt még rajtam ruha, de féltem hogy akik el akarnak kapni, azok, hát az is volt a srác, egyébként nem is nézett ki roszul, meg kellemesen izmos is volt. és bejött, én próbáltam az arcom takargatni, meg mondtam hogy nem tudom mit akar, de biztos nem engem keres, és hagyjon, az meg nem akarta elhinni, hogy nő vagyok, és hogy a melleim biztos műmellek, és elkapott és le akarta szedni, de aztán rájött, hogy igaziak... de modnta nem számit, tudja, hogy én voltam, és szépen elvitt. aztán ő vigyázott rám, és időnként fenyegetőzött, én meg mondtam neki, hogy biztos nem fog megölni, mert ha már megakart volna, akkor régen megtette volna, és akkor mondta hogy csak várjam ki, hogy a Szilvi megérkezzen. én meg kezdtem parázni,hiszen igy lekésem a buszomat! valahogy meg kéne szökni. a faszi tett valami olyan utalást, hogy afelső kis ablak mittom hova visz, és ezt én ugy értelmeztem, hogy lehetőséget nyújt a megszökésre. aztán elment aludni, én meg tudtam kicist szabadabban mászkálni, és akkor abba az üdülőbe megérkezett nővérem a ladával, és én meg odamentem hozzá, és nagyon halkan körbepislogva elmeséltem neki mi a helyzet, meg mi van. de sajna nem tom, hogy aztán mi történt, felébredtem