Álmok

[kisvirag]

nahogy miket álmodtam már megint!

Elsõ, idõutazós.
nem tudom hogy kerültünk oda, a lényeg, hogy valami idõutazással szvsz... valahol a múltba, egy rpg játszó csapattal, akinek én meséltem, és félig ilyen live jellegû volt ezért. szóval mászkáltunk egy kastélyszerûségben, és én mondtam, h mi a sztori, és h kb ugy néznek ki a dolgok, mint itt... igen ám, de akarva akaratlanul találkoztunk ottlakókkal, és kiderült, hogy engem ismernek, valami jósguru vagyok ott, és én kicsit értetlenkedve álltam a dolog felett... aztán eljutottunk egy szobába, ahol volt egy csomó nyomtatott könyv, a lényeg, hogy ebben a korban még nem ismerték a nyomtatást... nézegettem õket, kicsit viseltesek voltak, de volt köztük pár klasszikus mû, amikrõl elõször azt hittem az eredeti 1700-1800as évekbõl való nyomás, és mondtam az egyik srácnak, hogy ez a saját korunkban vagyonokat érne, az mohón odajött, de akkor megnéztem a dátumokat, és 197x volt jópár, de volt 3000es is!
ekkor leesett hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik idekerültek. azt ekkor még nem tudtuk, vissza tudunk e menni, tehát azt hittük, hogy itt ragadtunk, de ez elgondolkoztatott, hogy hátha mégis... két lehetõség volt, vagy találkozok majd saját magammal, és akkor az érdekes lesz, vagy pedig a másik visszament az idõben, és akkor jól átveszem a szerepét
végülis nem tudom mi lett
amit még kihagytam, hogy volt ott a mi idõnkbõl még néhány másik srác, koliból látomásbol ismerem õket, és próbáltam vele megértetni, hogy nem szabad az ittenieknek elmondani, hogy honnan jöttünk vagy kik vagyunk, és igazábol beavatkoznunk sem szabadna, de ha már annyira nagyon akar villogni, akkor csinálja természetesen, tehát ha valamit kitalál, csinálja úgy, ahogy itt szokás, de azért lehetõleg ne túl sok mi korunkbeli dolgot hozzon be ezeknek az embereknek az életébe. aki szokott SG-t nézni, az ismeri ezt a minél kevésbé avatkozzunk be az emberek életébe, nehogy megváltozzon nagyon a jövõ. én tudtam, hogy már megváltozott, igazábol nem volt tiszta, hogy is mûködik ez, de azért nem akartam, hogy az a hülye srác mégnagyobb galibát okozzon, mint ami igy is volt

a másik ilyen sliders szerû álom volt. mostani kor, de egy másik világ. itt az volt a lényeg, hogy az emberek nem mertek kimenni a házakból, és úgy voltak az alagút, meg folyosó meg minden rendszerek, hogy ne is kelljen... merthogy azok, akik kinn voltak az utcán, azok állandó veszélyt jelentettek, lényegében ha kimentél, bármikor lelõhettek... nem tudom honnan voltak fegyvereink... a lényeg, hogy mi 4en v 5en felvettük a harcot ezekkel a csúnya lövöldözõkkel. egy viszonylag nagy belsõ udvaron voltunk... jeges meg havas votl még a terep, és este volt. mindenesetre izgalmas volt, nemigen tudom leírni a pontos eseményeket, mert ignecsak pörgött a dolog, rohangálás, fedezékkeresés, lövöldözés, de mondhatom, ez egy igényes akciófilm volt (hátjóhogy, én rendeztem ) nahm, de aztán egyszer kifogytunk a municióból. szóval akkor már leginkább csak a fedezékkeresõs dolog ment. igaz volt egy rövid 1-2 órás idõszak, amikor nem kellett attól tartanunk, hogy egyes részeken bántanak, mert ott szépen megtisztitottuk a terepet
namindegy, aztán valamiért bementünk. de nem volt szabad, hogy találkozzunk az ottaniakkal, mert az szintén kellemetlen következményekkel járt volna... valamit kerestünk azt hiszem... egy lépcsõfordulóban volt egy pasi aki végülis segített, de elõször nem mondtuk meg neki, hogy kik vagyunk...márhogy kintrõl jövünk. elég sokat mászkáltunk a folyosókon, szobákon, termeken keresztül, de végülis egy helyen elakadtunk és vissza kellett menni egy lépcsõházba. ott volt néhány helybeli, akikkel dumáltunk, és azok ott szörnyülködtek mikor megmondtuk h kintrõl jövünk, mi meg jól kiosztottuk õket, hogy igazából õk a lúzerek, mert nekünk legalább van bátorságunk kimenni és szembeszállni, és hogy mi igy egészségesek vagyunk (sportok, friss levegõ) na akkor nemnagyon kaptak levegõt, de végülis belátták, de mondták h nemigen tudnak õk mitkezdeni a gyávaságukkal, de láthatóan elinditottunk egy folyamatot... aztán lövöldözést halottunk, kinéztünk hogy ki mi merre, valami fejes emberke volt, és halottuk, hogy valamiért arra akar jönni, ahol épp mi bujkáltunk... azt láttuk esélyesnek, ha majd lefele megy, igy felmentünk az emeletre, ott szétnéztem, régi újságok, magazinok, Logika, (rejtvényujság) csak más névvel, meg ilyenek voltak egy mappába. nah, meghúzódtunk, csendben, de az az ember (egyébként nagydarab, középkorú, kopasz volt) mégiscsak felfelé jött... de szernecsére kiderült hogy nem akar megölni minket, sõt, ilyen szövetségesfélének ajánlkozott. de itt kegyetlenül belesivitott az ébresztõ.

[kisvirag]

na, megint alkottam, most egy éjszakára jutott 3 is...

elsõ. Makón, a régi utcánkban, a Dobsa Lajoson voltunk. illetve ez így nem igaz, egy házban voltunk, ami arra az utcára nyílt, de nem abban az utcában volt (már a ház, szóval ez ilyen "térkapu" szerû volt.) katz is velem volt. a "rendes" környezetünkben tavasz volt, kellemes langyos idõ, viszont az utcában esett a hó, hideg volt, és igazábol minden halott... egy teljesen kihalt, szellemutca volt lényegében... leomlott falak a Vasas felõl (az utca zsákutca, a végében a sportpálya (Vasas)fala húzódott) fura alakok álltak ki egyébként a falból, mintha szobrok lettek volna korábban befalazva, és most hogy az idõ kikezdte a falat, újra felszínre bukkantak volna... a régi házunk elõl egy vasúti sín indult... látszott, hogy mielõtt kihalt volna az utca, még beruházásokba, fejlesztésekbe kezdtek, de aztán sosem fejezték be...
naszóval, két irányba ment a sín, az egyik felõl látszott, hogy nincs vége, a másik felõl nem... egy ilyen favonat (mint a játék fa kisvasút, csak nagyban) állt ott, arra szálltunk fel katzzal, és az hirtelen elindult... megilyedtünk, hogy ki tudja hova visz minket, így elõrementem, hogy az utasrészt leakasztom a mozdonyról. ugyanis csak egy karikába akasztott kampó fogta össze a kettõt (mint a játékfavonaton), de mire épp kiakasztottam, a mozdony falnak ütközött, vége volt a pályának...
még az elején, hogy kinyitva az ablakot megláttam az utcát volt, hogy kérdeztem katztól, jön-e megnézni, de aztán láttam hogy papucs van rajta, és gondoltam hogy papucsban a hóban nem biztos hogy szeretne mászkálni... aztán ahogy végül is ott szétnéztünk meséltem neki arról az idõrõl, amikor még ott laktunk. de ezzel titeket nem akarlak untatni

másik
az ilyen sci-fi szerû volt. volt valami központ, amiben a "szuperemberek" szóval ilyen ügynökszerûk gyûltek össze, és vigyázták a rendet. a világról annyit kell tudni, hogy egy nagy megacity, aminek a határain túlra csak különleges engedéllyel lehet kimenni, mert veszélyes, és fura alakok élnek arrafele (igazábol csak az urbanizálódott emberek annyira mások lettek, hogy már nem lennének képesek megérteni a "természet gyermekeit" emellett a "vidékiek"igen agresszivak tudnak lenni a lenézõ városiakkal )nahm, és nem csak sima emberek voltak, hanem idegen lények is, pl az egyik srác a központban. emberi alakot is tudott ölteni, de valódi formájában inkább egy hatalmas rájára hasonlít, amibõl mindenféle csápok állnak ki, és kékes-lilás szinü, a hasa felõl fehér, és tud repülni. na õ egy mókás srác volt egyébként az egész sztori belsõnézetes volt, de nem mindig ugyanaz voltam, vagy nem ugyanannak az embernek a szemszögébõl néztem a sztorit. szóval, elsõ epizód, ez a vicces idegen lény kap üzenetet, hogy küldetés kívül a városhatáron. megkértek engem (férfi, ilyen James Bond szerû ügynök) hogy kísérjem el, a határig, nehogy baj legyen, mert az emberek nem szeretik az idegeneket, és nem szeretnének balhét. jó. jól is tettem, mert párszor igen erõsen rá kellett szólni az egyébként barátra, hogy lesszives de azonnal visszaalakulni az emberi alakra, ha nem akarja, hogy meglincseljék... nah, elértünk határt, innentõl kezdve idegen szemszögébõl látom a történéseket. a határõrök elkísérnek, de emberek, és nem érdekli õket hogy milyenigazolvány, milyen engedély, elvezetnek, és szépen ki akarnak nyírni. viszont amellett, hogy idegengyûlölõk, nem ismerik eléggé a fajt szóval valami türülközõszerû alakra változva, úgy tettem mintha halott lennék, és azok kiraktak a "mezõre". aztán jött valami emberke, akkor már az õ szemszögébõl látom a dolgokat, aki tovább vezeti a küldetés szinhelyére az idegent, és az idegen meg felháborodottan (de igazábol kis mosoly bujkált a hangjában, szóval mûbalhéval) ecseteli, hogy milyen dolog ez, órákig halottnak kellett tetetnie magát ezek miatt a ... emberek miatt... persze nyugtatgatom... aztán valami erdei táborhelyen, sátortábor, volt valami gyûlés, de arra igazábol nem emlékszem. a következõ pontos rész, ami beugrik, az már megint a központ épülete, ahol az elõbb emlitett JB szerû emberkét elkapja egy gonosz néni, aki épp átvette a hatalmat a központban, és egy székbe van kötözve, és egy plasztikai sebész ügyködik rajta. a következõ jelenetek csak erõs idegzetûeknek valók... szerencsére a fájdalmat nem éreztem, csak láttam, amint szerencsétlen ügynöknek lenyuzza az orvos a bõrét, aztán szépen elkezdi lefaragni az izmait, meg a csontjaiból itt-ott, egy rövid uszonyszerû lábat alakít ki neki, aztán szépen visszarakja a bõrét... szóval egy ilyen kicsi, gyenge, uszonyos valami lett belõle... azt mondjuk halottam, ahogy ott a tehetetlenségében meg fájdalmában üvöltözik, és átkozódik. közben volt képváltás is, ezzel egy idõben a kettes számú legjobb ügynök kezd el behatolni a központba, hogy az elõbb emlitettet kiszabaditsa, és rendezze a helyzetet... sajna nem tom mi lett a sztori vége.
A harmadik evezéssel kapcsolatos, lenn voltunk edzésen, és ugy volt hogy nem megyünk ki vízre, de aztán jött még 3 srác, és úgy döntött az edzõnk hogy jó, akkor menjünk ki 8asban, pedig még nem eveztem oar hajóban (amikor egy embernek csak 1 lapátja van) valaki lehozott egy lapátot, de az nem jó volt, törött vagy sérült volt, akkor visszavittem, kerestem másikat, levittem, aztán még visszaszaladtam vécére, és végül szálltunk be.

Meg ébredtem fel

[Ramiz]

Hogy tudsz ennyit álmodni? :eeek: Minden este tépsz?

[kisvirag]

bah
amiota katz elment meg zavarosabbak az almaim.
most epp azt almodtam, hogy pasi vagyok (az egyik ismerosom) es hogy van egy csaj, akivel addig is joba voltunk, es most, hogy kiment a kedves (poen, hogy gondolatban helyen voltak a dolgok, tehat no voltam, es katz ugye kiment) a csaj ugy gondolta, h szabad preda, es este beszelgettunk es ra akart venni hogy maradjak (hogy aztan kicsit meghitebbe valjanak a dolgok) de mondtam h nem, megyek, akkor utanam jott, es atkarolt hatulrol, meg a keze "veletlenul" a nagy lendulettel a nemesbik szervem kapta el, es nekiallt sirni, hogy ne hagyjam el, akkor megfordultam, o aszitte h vegre "megterek" en meg hidegen kozoltem vele, hogy nem tudom elhagyni, mert soha nem is voltam az ove, es hogy allitsa le magat. raadasul a csaj veszesen hasonlitott anyukamra, csak fiatalabb kiadasban... brrr, szornyu volt
egyebkent volt egy masik is, ott meg vmi olyat almodtam, h az iskolaban vagyunk (ami az en altalanosom volt, meg anyu ott tanit) es hogy anyu kinn ugyeletes, es odamegyek hozza, koszonok neki es o mondja, hogy lehet h ma ejjel nem megy haza ,mert megy valami paphoz, e shogy lehet h ott kell aludnia... ezt valami olyasmi miatt, emrt szellemek, vagy hangok vagy mik allandoan zaklatjak, es a pap segit neki megszabadulni ettol...

[kisvirag]

változó de általában én is szoktam

[sirtomi]

Így olvasom mindenki vidám álmait...
Tök jó nekem hogy sosem emlékszem reggelre hogy miről is álmodtam:D

Ja de, tegnap még is. Ilyen X szerű álmom volt. Viszont szivás mert a végén kinyírtak. És aszem pont erre ébredtem fel:)

amúgy csak én érzem a fájdalmat meg a többit álmomban vagy mások is?

Bennem reggelre csak érzések maradnak általában, Hogy vidám, szomorkás álmom volt vagy ilyesmi, meg néha apróbb részletek.

[Moha]

Bennem reggelre csak érzések maradnak általában, Hogy vidám, szomorkás álmom volt vagy ilyesmi, meg néha apróbb részletek.

Nálam szintén ez a jellemző. Nagyon ritkán emlékszem konkrétan egy álomra. Általában csak akkor, ha pont felébredek a közepén. (tipikusan rémálmok közben) Előfordul, hogy álmodok valami szörnyűt (leggyakrabban olyan témájút, hogy a családdal történik valami rossz) aztán hirtelen felébredek és azt veszem észre, hogy teljesen kivert a veríték. Még szerencse, hogy tényleg csak ritkán van ilyen, mert sokszor utána nem tudok elaludni - éjjel 3-tól 1-2 órán át csak forgolódok, de aludni nem sikerül.

De a legdurvább - igaz ez már nem álom miatt volt - az volt, mikor éjszaka elfeküdtem a karomat. De olyan szinten, hogy mikor reggel felébredtem, abszolút nem éreztem, és úgy viselkedett, mint egy darab rongy. Na az eléggé megrémített. Szerencsére egy kis tornáztatás után rendbejött. Eddig 2x fordult elő ilyen velem... azóta inkább nem alszok hason.

[sirtomi]

Nálam szintén ez a jellemző. Nagyon ritkán emlékszem konkrétan egy álomra. Általában csak akkor, ha pont felébredek a közepén. (tipikusan rémálmok közben) Előfordul, hogy álmodok valami szörnyűt (leggyakrabban olyan témájút, hogy a családdal történik valami rossz) aztán hirtelen felébredek és azt veszem észre, hogy teljesen kivert a veríték. Még szerencse, hogy tényleg csak ritkán van ilyen, mert sokszor utána nem tudok elaludni - éjjel 3-tól 1-2 órán át csak forgolódok, de aludni nem sikerül.

De a legdurvább - igaz ez már nem álom miatt volt - az volt, mikor éjszaka elfeküdtem a karomat. De olyan szinten, hogy mikor reggel felébredtem, abszolút nem éreztem, és úgy viselkedett, mint egy darab rongy. Na az eléggé megrémített. Szerencsére egy kis tornáztatás után rendbejött. Eddig 2x fordult elő ilyen velem... azóta inkább nem alszok hason.

Karomat csak egyszer feküdtem el. Fejem folé raktam a párnára és reggel nem tudtam megmozdítani, a mási kezemmel kellett magam mellé tenni. Tényleg elég ilyesztő dolog 

Az igazán rémisztő álmaimban nekem zombik vannak  :biggrin:

[Kazenokizu]

Huhhh, ma olyat álmodtam, ami még hozzám képest is elég idétlen volt. (Fura, de nekem kb. 15 éve 1x sem volt rémálmom, viszont olyan hülyeségeket képes vagyok összeálmodni, hogy na...)
Szóval azt álmodtam, hogy az egyetem élettani könyvtárában vagyok, és patológiából szigorlatzok. A boncasztal simán a könyvek között volt. Odamentem az egyikhez, és vártam a boncmesterre, hogy majd odajön kérdezgetni. Meg is jelent, és Zelgadis volt a Slayersből... Nekem mondjuk kicsit fura volt, de nem az, hogy mit keres ott, hanem, hogy Lina hangján szólalt meg.  :icon_eek: (Hogy ez honnan jött? Ezer éve nem nléztem már Slayerset...) Na mindegy, lement a szigorlat gyakorlati része (a kérdésekre már nem emlékszem, csak arra, hogy tudom, hogy Zel jól megszivatott...), és felmentem tételt húzni. Fura mód a szóbeli vmi kávéházban volt, ahol ráadásul vizsga közben a Sláger Rádió szólt... Na mindegy, kihúztam a 3 tételemet, amiből az elsö: vmi animelányka anatómiáját kellett összehasonlítanom a normál emberével, a második pedig az volt, hogy a réti boglárkáról kell beszélnem. Mondom erre a tanárnak, hogy mi ez, hát ilyen tétel nekünk nem is volt a könyvünkben, mire az a szemét szó nélkül kirúgott...És itt megcsörrent az órám.

[kisvirag]

az éjjel kellemetlen álmom volt... elméletileg az osztálytársaimmal voltam valami vadaspark/állatkert/múzeum kombo helyen Pesten. volt ott egy fiatal konyvtáros srác, aki ott dolgozott, ő kalauzolgatott minket, meg beszélt erről arról. volt ott egy állatka, ami úgy nézett ki, mint egy mókusszerűség, de madárlábai voltak, és tudott repülni, és tollas volt, de ha nem repült, a tolla úgy nézett ki, mintha szőr lenne. ez az állatka jóban volt a sráccal és ilyen kis kabala volt, aki szabadon mászkálhatott (igazábol csak hagyták, valojában ketrecben vagy miben kellett volna lennie) szoval az a srác nyugodtan simogatta, és én is megakartam, errefel megharapott, az ujjamon. fura, hogy bár fakadt pár csepp vér a harapásbol (ami iszonyuan fájt, merthogy nem csőre hanem apró tűszerű fogai voltak) inkább ilyen tiszta folyadék szivárgott belőle, ami átlátszóan rózsaszines lett a vértől. mondta srác, jó kössük be. igen ám, de a fomuftik nem tudhatják meg, hogy engem megharaptak, mert akkor megtudják hogy az állat szabadon van, igy sutyiba kell hoznia nekem kötszert. végül is el is ment, hozott, én addig kinn sétálgattam, láttam valami lovakat, illetve nem messze a kerítésen túl a kivilágitott, 4 emeletes, hatalmas Nemzeti szinházat (nem, nemugy nezett ki mint a valosagban) minden emelete valamaelyik eloadasanak a plakatjaval volt kitapetazva) na ezt nezegettem, kozben megjott a srac, amikor is radobbentem, hogy o valojaban a baratom (de nem katz), es hogy aznap jottunk ossze (de hogy mikor, azt nemtom, csak egyszer mar az volt) szoval hozott kotszert. ekkor mar este 7 korul volt, mondom mennem kell, 8kor megy a vonatom, ok, menjunk vissza segit osszepakolni. az alom elejen ugy tunt ez csak egynapos kirandulas volt, de ekkorra rajottem, hogy ez egy hetvegi vagy meg hosszabb tabor, es hogy egy fahazban aludtunk, es ott vannak a cuccaim. jo, mentunk vissza, valahogy tudtam hogy a bicajom is ott van. az egyik epulet hata mogott volt egy kicsi kutya, aki hirtelen agressziv lett, es nekem ugrott, sikerult elkapnom, de rosszul fogtam meg, es a csuklomra harapott, nag ynehezen lefejtettem rola, es elvagtam a picsaba, hogy csak nyekkent, gyors el is futott, bar elobb meg megint nekem akart jonni, de mikor rauvoltottem, hogy takarodj, akkor meggondolta magat... na mosmar nem csak a bal kezemen az ujjak voltak defektesek, hanem a jobb kezemen a csukon is csunya harapas volt...

visszamentunk, osszepakoltam (ekkor mar valahogy nem volt a serulesem, vagy nem ereztem) elkezdtem pakolni. kihuztam fiokot, benne kozepiskolaban hasznalt angolkonyvek, meg egy nyelvtani osszefoglalo, amin a angoltanarom neve, aki egyebkent nem epp az angoltanarok gyongye volt a tudasat illetoen... naszoval, ahogy a fiokban nezem h mi az enyem, megcsorren egy mobil, kikapom, viszem ki hogy kie (az emlitett srac az egyik kanapen ult ekozben benn) senki nem jelentkezik erte. megyek vissza, mondom jo, teszem vissza helyere, es errefol beledobtam egy pohar enyhepiros (talan malnaszorp?) lötyibe, hogy ott volt a helye... srac ekkor felkiallt ,hogy de az az ove volt, mondom nem tudtam, bocs, es kihalasztam a vizbol es kirazogattam (valaki egyebkent az almomban telleg egy pohar lotyibe tartotta a telefonjat) es odaadtam neki.

aztan felebredtem

[kikuchiyo]

De furcsát álmodtam ma...

Mentem hazafelé, késő este volt, sötét, és talán esett is.
Megláttam magam előtt egy ázsiainak látszó nőt, először thainak néztem. Megszólítottam angolul, de csak motyogott valamit, mintha japán lett volna. Rákérdeztem, hogy "nihonjin desu ka?" - és tányleg az volt.
Nem nagyon szoktam japánul álmodni, de ez most teljesen valószerű volt, ugyanúgy keresnem kellett a szavakat, mint a valóságban.
Aztán valahogy eljutottunk a nő házához, beinvitált. Szép nagy ház volt, drága, elegáns bútorokkal berendezve, és fényesen kivilágítva. A nő a fényben egész csinosnak tűnt. A konyhába vezetett - közben beszélgettünk, de már nem emlékszem, miről -, aztán megkínált csokis sütivel.
És ekkor felébredtem.

Így visszagondolva talán jobb is, hogy nem álmodtam tovább, mert elég nyilvánvaló, hogy ez az álom miből jött: lefekvés előtt néztem a Higurashi no naku koro ni 3. részét felirat nélkül, és abban volt egy ilyen jelenet, hogy főszereplő fiút csokis sütivel kínálják a gonosz pszichopata lányok. És abban a sütiben kellemetlen meglepetés volt >_<

Visszaaludtam, de az már más álom volt: valami hatalmas wc-komplexumban vagy öltözőben keringtem, de nem tudom miért.

Talán jobb is, hogy nem emlékszem vissza az álmaimra. Illetve ha álom közven ébredek fel, emlékszem egy darabig, de a részletek gyorsan elhalványodnak és délutnra elfelejtem az egészet.

[Mattanja]

Azt álmodtam, hogy véletlenül megborotválkoztam. Akik voltak meet-en tudják, hogy ez mekkora csapás.

[kisvirag]

nahm, kaparjuk elő ezt a topicot is.
fura álmom volt. kalauzszerűség voltam egy vonaton. a vonat megállt egy megállóban, ami egy aluljárószerűségben volt, és azt hiszem autópálya, vagy autóút húzódott felette, és nem olyan messzire innen volt egy városka.
nahm, megállt a vonat (de lehet h inkább HÉV?) szemben a másik, emberek fel le szálltak. aztán valamiért nélkülem ment tovább. ekkor megjelentek feketeruhás emberkék és elkezdtek csinálni ott valamit... én rájöttem, hogy basszus, ezek ezt itt fel akarják robbantani! szóval gyors a lifthez (nálam volt a nagy csomag, hiszen megyek este katzhoz olaszba) fel a lifttel, de tudtam, hogy megláttak, és én is megláttam 2-3juk arcát. a feluljáróban lévő embereknek elorditottam magam, hogy futás, mert ez itt mingyárt fel fog robbani, jól elfutottunk arrébb, le a betonról, a jómagas fűbe. aztán lláttuk, hogy felrobban. szép nagy kitörő tűzoszlop, nagy hang, etc. kisvirag meg fut tuvább, mert biztos jönnek utána. betértem valami bárba, át akartam öltözni. ja, és tudom már, az elején még pasi voltam! vagy legalábbis annak hittek. szóval próbálok valami álruhát magamra kapni ott egy kabinszerűségben, mikor kopognak, mondom nem szabad, éppen öltözöm, hát, bár akkor volt még rajtam ruha, de féltem hogy akik el akarnak kapni, azok, hát az is volt a srác, egyébként nem is nézett ki roszul, meg kellemesen izmos is volt. és bejött, én próbáltam az arcom takargatni, meg mondtam hogy nem tudom mit akar, de biztos nem engem keres, és hagyjon, az meg nem akarta elhinni, hogy nő vagyok, és hogy a melleim biztos műmellek, és elkapott és le akarta szedni, de aztán rájött, hogy igaziak... de modnta nem számit, tudja, hogy én voltam, és szépen elvitt. aztán ő vigyázott rám, és időnként fenyegetőzött, én meg mondtam neki, hogy biztos nem fog megölni, mert ha már megakart volna, akkor régen megtette volna, és akkor mondta hogy csak várjam ki, hogy a Szilvi megérkezzen. én meg kezdtem parázni,hiszen igy lekésem a buszomat! valahogy meg kéne szökni. a faszi tett valami olyan utalást, hogy afelső kis ablak mittom hova visz, és ezt én ugy értelmeztem, hogy lehetőséget nyújt a megszökésre. aztán elment aludni, én meg tudtam kicist szabadabban mászkálni, és akkor abba az üdülőbe megérkezett nővérem a ladával, és én meg odamentem hozzá, és nagyon halkan körbepislogva elmeséltem neki mi a helyzet, meg mi van. de sajna nem tom, hogy aztán mi történt, felébredtem

[kisvirag]

Valaki túl sok akciófilmet néz manapság

idejét nem tudom, mikor láttam utoljára nem hogy filmet, de akár TVt is...

[Necrid^]

Tegnap vmi nagybaromságot álmodtam, pár napja elkeztem a "shenmue"-t vmi nagyon fantasztikus RPG.
Az álmomban utazok hongkong-ba miútán megérkezek keztem keresni LAN DI ( fő gonosz bácsi), megyek és mindegyik sárkon áló ember kezdem kérdezni hol találom LAN DI-t de senki nem mond értelmeset. igy megyek és megyek a végen találom magam a "nyugati pályaudvaron" a vonat mellet ott szól nekem egy nagy oreg asszony hogy LAN DI találod a játékterembe a westendbe. igy gyorsan oda rohanok és ténleg ott látom LAN DI ul az egyik gépen játszik "Tekken4". oda megyek szólok neki hogy "Ryo" jón (fő csávó) felál röhög egy nagyot és megver agyon... árra sikerült felébredni

[Member]

Érdekes volt, szinte mindent összemosott, ami az elmúlt 2 hétben történt.
Szóval egy kis csoport tagja voltam és mint a Haibane-knek, szürke szárnyaink voltak, és vmi hatalmas, fekete palota pályaudvarán voltunk kötelesek szerelni a magasfeszültségű vezetékeket. Arra a mondatra kifejezetten emlékszem, hogy "Gyorsvonat érkezik Debrecenből a 3-as vágányra, kérem, vigyázzanak.".
Aki dolgoztatott minket, Ceausescu volt (akinek a nevét normálisan leírni életemben nem tudtam), de úgy nézett ki, mint az Elfen Liedben az a faszi, aki vezette a diclonius kutatólabort. Szóval egy nap megelégedtem azzal, hogy itt kockáztatom az életem, és elkezdtem a falakat egy kanállal átvágni, hihetetlen sebességgel, aztán a palota oldalán elkezdtem egyre fentebb mászni, mire rájöttem, hogy vissza sehol sem tudok menni. Végül vhogy lejutottam (nem hinném, hogy leugrottam volna, mert külön gondoltam rá, hogy belehalhatok), ott lenn elkaptak vmi csórikák, hiába rúgtam, kabálóztam, utolértek és a főnök elé vittek (innen tudom, hogyan is nézett ki). Aztán nekivetettem magam vmi késekkel és itt lett vége.

[kisvirag]

na ezt tegnap éjjel álmodtam még ,csak nem tudtam befejezni, mert jött katz, és ne mvolt külső mikrofonom és a beépitett mellett meg ha gépelek, olyan mintha a fején kopognék.

na ma éjjel több fura álmom is volt.
az első elejére már nem nagyon emlékszem, de valami háború volt, és én meg másik 4 lány fogságból menekültünk, vagy hogy ,de még francia területen voltunk, és spanyolhonba kellett átjutni a tenger felett, hogy már ne legyen gondunk, különben jönnek a portugál csunya bácsik, és mehetünk szépen vissza ahonnan jöttünk. namost, hogy jussunk át a tenger (nem egy túl nagy sáv, de azért mégis) felett?
volt egy jó játék, a városokban egyébként nem látszott h háború lenne, pedig tudtuk h van, az volt a lényege, hogy egy hatalmas, héliummal telt lufira aggattak rá, és akkor orr száldostál. persze a madzag vége rögzítve volt lenn, vagy tartotta valaki. mi kitaláltuk, hogy ezekkel el tudunk jutni ahova kell. öten mentünk, szereltük fel a hevedert magunkra, es a pasi helyett fogtam önállósítottam magam, pumpáltam az anyagot a gömbökbe. persze ötünk madzagját összekötöttük, hogy ne szakadjunk egymástól el. az volt a lényeg, hogy lassan lassan kellett kiengedni a héliumot a lufikból, így mentünk előrefele, és holmi csápolással meg tudtuk többékevésbé irányitani magunkat. oszlopok, autók és épületek között kanyarogtunk, utána pedig jött a tenger. persze ne mvolt elég a szufla, hogy kitartson a legvégéig, igy a tengerbe potyogtunk bele, de már barátságos partiőrség halászott ki minket

a másik meg ilyen X-men fantasi keverék volt. Azt hiszem, az öngyógyítás volt nekem is a speckóm, és itt is háboúban álltunk. egy iszonyú magas sziklafal tetején volt a bázisunk, és annak az aljában Magnetoék csapata mindenféle gépekkel, meg ilyen nagy mutáns szörnyekkel próbáltak utat vájni a falba felfelé. viszont én nem tudtam tenni semmit, mert meg voltam sebesülve. korábban egy nyíl lőtte át a vállamat, és nem voltam képes meggyógyítani, sőt, a seb, bár nem vérzett, tehát varas volt, de nem akart gyógyulni, egyébként láttam is, nem volt nagy seb, de folyamatosan éreztem, és fájt, mert a nyivessző, vagy azon valami, mágikus volt, és gátolta az én képességemet, meg azt, hogy meggyógyuljak, és éreztem, ahogy ez az anyag kering a véremben, és ez fájdalmat is okozott. nem volt erős, de elég kellemetlen. és emiatt gyenge voltam, kb feküdni tudtam, meg néha arrébb mászni, és nagyon kellemetlenüül éreztem magam, mert tudtam, ennek nem így kellene lenni, szükség lenne rám a harcban...

aztán a mai.
kicsit zavaros volt, ez most evezős féle. versenyen voltunk, és fura módon az előfutamok nem evezés, hanem futás volt. én csak poénbol indultam, gondoltam ugysem jutok sehova, Ági (az edzőm) úgyis sokkal jobb nálam, bár tudtam hogy az egyik csajt, ha ügyes vagyok, lenyomom, mert ő az elején ki szokta futni amgát és a végére nem marad neki. a pálya úgy nézett ki, hogy viszonylag meredeken felfelé kellett futni, kicsit a gerincen, majd vissza le a kiindulási ponthoz. na, a két lány, akik az elején szokták meghajtani, elindultak, és szép rendes tempóban utánuk, Ági si mögöttem akkor még. aztán Ági megelőzött, én meg kb mikor majdnem felértünk a csúcsra, rákapcsoltam, és nem tudom hogy hogy, de lefutottam mindenkit, és első lettem, kicsit meg is ilyedtem, mert nem akartam, még nem éreztem magam felkészültnek egy rendes versenyre. aztán mentem, és a csongrádiaknak gratuláltam én is, meg ők is nekem.
aztán meg a vízben úszkáltunk, de fura volt, a kikötőben hajók, és én nem mertem sehol sem megnézni, hogy leér e a lábam, mert féltem hogy valami gusztustalant ér a lábam (szörnyű érzés egyébként az a nyálkás iszapszerű, ami lenn tud lenni) és ott úszkáltunk, aztán jó, menjünk visszafele, de mondják, h ne másszak ki a vízből, mert megfázok, mert kinn hidegebb van, és tényleg, a víz melegebb volt (érzésre) mint a levegő.
aztán menjünk tusolni. két ilyen épület volt egymás mellett egyikre az volt irva, hogy king, a másikra meg gondolom h Queen, de ezt nem tudom megerősiteni. mi sikeresen bementünk először a srácokhoz, mert nem figyeltünk a feliratra
aztán bementünk jó helyre. ilyen törökös, keleti beütéssel volt berendezve, és úgy nézett ki, hogy 1 eurót kellett bedobni, és aztán ha megnyomtad a tusoló közepén a talajban lévő nagy réz gombot, akkor jött a víz egy percig. annyi volt a "szerencse", hogy nem folyamatosan jött a víz, meg nem a megnyomástól számitott egy percig, hanem amig nyomtad a gombot. ha elengedted, akkor megállt addig a számláló.
egy 5 eurós volt nálam, mondon csajoknak, nem tudjátok felváltani? mondják megnézik, és valami terembe mentünk le, ami a fürdő alatt volt, az is ilyen keleti módon berendezve. tudtak adni egy 50 centest, meg egy egy euróst, meg aztán találtak pénzeket, de olyan ritkafajtákat, látszott a hely gazdája pénzgyűjtő is, na onnan meglovasítottak még nekem 2 2 euróst. én meg közben találtam valami szappant, vagy valami hasonlót és szárazon azzal kentem be a bőröm. megyünk föl, nyomom a gombot, alátartom a kezem, hát valami iszonyatosan habzik az, amit magamra kentem, hajaj mondom, ez egy szép szivatás... igen ám, de ekkor még nem voltam levetkőzve, ekkor álltam neki, de elromlott a gombom, és vetkőzés közben is folyt a víz, és persze mire levetkőztem és aláálltam, épp elfogyott az 1 perc. akkor bedobtam a másikat, és akkor végülis le tudtam tusolni, igaz igen nagy mennyiségű hab keletkezett, bár nem annyi, amennyit várt volna az ember, hogy majd lesz.

[kisvirag]

az éjjel megint álmodtam, és megint elfelejtettem, bár egy epizód megmaradt belőle.
vonaton utaztunk, nagyon hosszú vonatút volt, talán napokban mérhető, de huszonórában biztos. nagy sok csomagunk volt, de olyan 30-as évek stylban, régi bőrtáskaszerűség, nem a mai utazótáskák. meg vlaami szőrös hátizsákom, vagy állatom is volt... és elaludtam a vonatúton, valami csoporttal utaztunk, de nem emlékszem közülük olyanra, akit valóban ismernék. szóval elaludtam, és arra ébredtem fel, hogy megáll a vonat, és a többiek nagy része már leszállt, emrt át kellett szállni... persze katz is aludt, én ráztam föl, mert a többiek nem szóltak volna nekünk... alig bitruk összekapni a csomagunk, és leugrani a vonatról, az már csukta is az ajtaját és ment tovább. ezen a vonaton kényelmesen volt helyünk, végig tudtunk nyúlni, de olyan volt belül, mint a metró, mármint az ülések elhelyezkedését illetően, csak fapados, meg bársonyboritásu, az is olyan oldschool. a másik viszont az a rendes vonatberendezésű volt, és rengetegen voltak, és nem tudtunk leülni... azt hiszem, a vonatok kívül zöldek voltak, belül pedig biztos volt vörös, és a padok pedig nyers fa színűek voltak...

[kisvirag]

megint csak foszlányok maradtak meg...
de valami nagy ház volt, amolyan villaszerű... és nagy szobám volt, de valamiért ki volt pakolva...
és ott volt a sok unokaöcsi hugi, mert családi banzai volt...
ültünk az egyik kanapén, illetve valamiért álltunk... akkor kisebbik nővérem nekem támaszkodott, de ugy h teljes testtel a falnak szorított, én emg mondtam neki, hogy ne, mert fulladok, ő meg azt hitte, csak hülyülök, meg ugyan már, mit. de akkor valahogy kijöttem onnan, nekitámaszkodtam a szekrénynek, és kapkodtam levegő után, elég kellemetlen volt,szinte sípolt a tüdőm ahogy levegőt próbáltam juttatni bele... aztán meg nővérem nagy levegőt vett, és elkezdett szájon át lélegeztetni, de vagy nem jól csinálta, vagy nem tudom, de az sem volt jó, köhögni kezdtem, és kapkodni továbbra is a levegőt. végülis aztán normalizálódott.

utána volt valami olyan, hogy a srácok pakoltak be a szobámba vissza, ilyen agyag meg nemtom milyen szobrokat... én meg mondtam nekik, hogy csak tegyék le, majd inkább én elpakolom, mint ők, mert annak nem lesz jó vége...
aztán meg mentem fel, volt valami nagy terem, előtte ivócsap, és akkor Péter unokaöcsém elszerencsétlenkedett valamit, és félig elöntötte az emeletet egy sávban a víz... gratuláltam neki és a kezébe nyomtam a felmosót..
aztán meg füst volt, azt hittük ég valami (ekkor a hely már inkább koli volt, mint ház), és láttuk, hogy egyik szobából jön a hatalamas füst, mentünk oda, de mire odaértünk, abbahagyta, és semmi sem volt megégve, de a füstakármit sem találtuk, mert akkorra rájöttünk, hogy valaki szórakozott, és nem is égett semmi, csak ilyen füstbombát vagy mit tett a szobába... igen ám, de bár nem találtuk azt a kis akármit, amiből jött a füst, viszont nagyon jól tudtuk, hogy ki az az egy ember, aki hozzáférhetett a szobához, és lehet ilyenje... mentünk is hozzá, de aztán nem tudom mi volt...

[Meske]

Ném is olyan rég olyan tök jót álmodtam, hogy már tudom is, hogy mi lesz a következő regényem! (Az elsővel is haladok most már, mert újra van időm írni... ) Már sok tervem van, hogy milyen regényeket fogok még írni, de mostmár kettő is álomból készül majd.
Ez utóbbi olyan hosszú, hogy még csak röviden sem próbálom elmesélni, mert nem tudnám, meg a fejemben már megvannak a különböző fejezetek a regényhez, már csak le kéne írni, na meg a másikat befejezni...

Egyébként mostanában nem szoktam olyan érdekeseket álmodni... De ez az egy olyan hosszú és izgalmas volt, hogy tuti regény lesz belőle. Egyébként egy-két eleme már régebbi álmaimban is benne voltak.

[kisvirag]

az utóbbi időben rengeteget álmodtam, de legtöbbjére nem emlékszem, mert mindig szinte riadtam.
de talán érdemes szemezgetnem abból, amire emlékszem

12 órás Magus játék után hajnali 5 körül zuhantam barátném ágyába. persze kinn hamarosan elkezdtek füvet nyirni, beszélgetni, locsolni, meg valami épitkezésszerűt művelni.
nah, ezek kicsit beépültek az álmomba.

ott is mindenféle pasik dumáltak az ablak alatt, trágár módon, és egyébként is, azok a bunkó fajták voltak. felkeltem, kimásztam az ablakon, de akkor még nem láttam, hogy a másik oldalán a háznak dumálnak, és egy kissrácot, a testvérét meg a nagypapájukat próbáltam kioktatni, hogy nem kellene ilyen hangosan, aztán rájöttem hogy nem ők voltak, elnézést kértem, de a hangom rekedt és nagyon halk volt.
aztán visszamásztam az ablakon, miközben barátném valami teát reklámozott nagyban az ablakba felbámuló embereknek, amit én kivettem a kezéből és megittam.
aztán visszafeküdtem, de ekkorra már nagyon irritálóak voltak a dumáló faszik. kinéztem az ablakon, épp a szomszéd házba dobáltak be molotovkoktélszerűségeket, mert megtudták, hogy ott egy olyan srác lakik, aki korábban volt "nyomozó" olyan ember, aki egy ügyben a rendőrségnek segített. szóval oda dobálták be. aztán jött egy babakocsit toló kismama, azt meg felbuktatták, meg rámásztak. na ezt megelégeltük. kinyúltam az ablakon, berántottam az egyik cingárabb faszit, hozzávágtam a szemközti falhoz, majd kihajitottam az ablakon
ekkor emiatt egy nagydarabb majdnem szumobirkozo méretű egyén lépett be, hogy akkor vele kezdjek ki ha már ilyen kedvemben vagyok. tudtam mi az egyetlen pont, ahol meg tudom fogni... na most ez amilyen nagydarab volt, olyan kicsi
de azért kiboxoltam a heréinél fogva az ablakon
akkorra jött a rendőrség és szépen elvitte a csapatot

az előtte lévő álmom is valami harcolós volt, de arra nem nagyon emlékszem.
illetve volt két "rémálmom" is az utóbbi időben, ami két komoly félelmemet jelenitette meg előttem. az egyik az, hogy lekésem a repülőm, a másikhoz túl sok magánéleti adalékot kellene elmesélnem, amit nem szeretnék.

[kisvirag]

no
mint mondtam, mostanában mindig alkotok
kicsit zavarosak, ezért nem biztos, hogy mindig értelmes lesz amit írok.
nézzük a ma éjszakait.

Valami házban voltunk, ahol egy házaspár lakott. elég scifi szerű volt az egész, és mint kiderült , a harmadikon van egy szoba. namost onnan előkerült valami műanyagzabáló kisfiúnak kinéző alien, aki ha az útjába álltak, csúnya dolgokat tudott művelni. namost a házban szinte minden műanyagból volt, igy muszáj volt harcolni ellene. eleinte nem is tudtunk erről a micsodáról, hogy ki ez mi ez, mert a házaspár elhallgatta. aztán mikor szembekerültünk vele, akkor végre előszedte a cuccokat, és elmondták, hogy miről van szó. az a lényeg, hogy ezek az izék nem gonoszak (még egy prospektus is volt róluk) csak vissza akarnak változni az igazi alakjukba, ami egy nagy fekete műanyag tipliszerűség, és hogy igazábol mi vagyunk a hibásak, amiért ilyen alakba kellett kerülniük. a faszi mutatott is egy dobozban 4-5 ilyen tiplit, akiket már visszasegítettek. és hogy így teljesen ártalmatlanok.
aztán adott nekünk egy túlméretezett svájcibicskaszerűt. 10 lövedék volt benne, ami hatásos ez ellen az izé ellen, meg kihajtható toll, meg még pár hasznos szerszám. aztán elindultunk a nyomába. sajnos felébredtem, így nem tudom mi lett a vége, de biztos elkaptuk

aztán tegnap...
megihlethetett Xipe LOLba linkelt korcsolyás muvija, mert azt álmodtam, hogy valami korcsolyaversenyre bejutottam, és hogy ott bénázok össze vissza. iszonyúan ideges voltam, remegett a kezem, alig birtam megcsinálni a gyakorlatokat, nem tudtam, hogy mikor mit is kellene csinálnom. aztán egy csaj segített, mert látta mennyit bénázom. viszont az tény, hogy álmomban még igy is jobban ment a korizás, mint egyébként. mármint, tudok korcsolyázni, de ilyen figurákat, meg hátrafele menni, ilyeneket nem na az itt ment

aztán utána volt egy másik (hajnal 6 körül mostanában mindig felébredek, hogy ki kell mennem)
abban valami beach szerűségen jártunk, a kirakodósoknak pálmafalevéltetejű pavilonjaik voltak, meg bambuszból a rudak, na és itt voltunk, katz, én, meg asszem nővéremék, talán anyuék is. katz bement valami kaszinószerűségbe, én meg nem tudtam, hogy miért meg micsinál, mert nem szólt. aztán utána szerettem volna menni, de nem engedtek be... aztán mikor legközebb arra jártam, és valami két méter környékére megközelitettem a bejáratot, hogy bekukucskáljak, hátha látom, akkor az egyik biztonságiőr szépen tarkón vágott, leütött, hogy már megmondta, hogy ne ólálkodjak itt, nem mehetek be...
aztán volt valami, arra nem emlékszem, és az a ház kihalt lett, de többen is voltunk benn, és át kellett volna mennem egy függőhídon, ami a házikóban volt (az is bambuszstyle), de nagyon rozogának tűnt, akkor elindultak inkább akik a túloldalt voltak, és leszakadt ez a híd, de a csajok szépen leugráltak a lenn álló pasik kezébe és a ruhák alatt meglebbent az a táncos/korcsolyás ruha... aztán katz meg kiment, megint a tipikusan nem ő volt, de ő volt, meg én sem én voltam, de én voltam érzés (ergo, egyikünk sem úgy nézett ki, mint a valóságban) én meg utána, akkor ő elkezdett futni, én utána, dombokon, meg nehéz terepen keresztül, elég kifullasztó volt, aztán az egyik dombtető után megállt, és mondta, hogy kiváncsi volt, utána megyek-e, illetve egyáltalán birom-e majd a terepet, és hogy valamiért titkolnunk kell, hogy nekünk közünk van egymáshoz, de ott már biztonságban vagyunk, a domb aljában volt egy patak, lementünk  oda, aztán nem részletezem, és aztán visszamentünk a városba

[kisvirag]

no megint itt vagyok
tegnap délután nagy szervezkedés ment játékostársaimmal az ügyben, hogy holnap nálam lesz a játék.
Azt hiszem, ez ihlette a mai álmom.

Itthon voltam, vártam a többieket. többször csöngettek, mindig valami ismerős (vagy valójában nem tudom ki, de álmomban ismerős) jött, egyre többen, mind mind játszani, merthogy halották hogy játék lesz, meg hogy ráadásul aznapra verseny lett hirdetve, szóval jöttek. beengedtem őket, és vártam Animát, a mesélőnket, főleg, mert hogy igaz hogy jöttek egy csomóan sok lány is volt köztük) de egyikük sem azért, hogy meséljen, vagy nem is tudott volna. én meg gondban voltam, hiszen mi most életutat játszunk, de ha verseny, akkor egy este lemesélhető kaland kell és hátizé... Anima nagyon nem akart jönni, végül felcsörgettem, mire azt mondta, hogy hát igazábol elment a  kedve a mai naptól, és nem is akart jönni, dehát jólvan, akkor jön. mire ideért már sötét volt, de ugye annyi embernek nem lehetett egyszerre mesélni, behivta az első 4-5 embert, a többiek kinn a kapunk előtt álltak sorba. mikor az első kaland majdnem véget ért, mondta, hogy menjek ki és kérdezzem meg, hogy ki az, akinek még karaktere sincs, és akkor csináljunk nekik a többiekkel. jó kimentem, kérdeztem, valami 8-9 jelentkeztek (a kinn ácsorgok fele kb) és akkor mondtam a másik felének, hogy jó, akkor most álljanak neki, és csinálják meg a többiek karakterét

a többi sajnos homályos és nem tudom szavakba önteni, pontosan mi is volt...

[Meske]

Vajon miért van az, hogy nekem mostanában olyan álmaim vannak, amiket már régen is megálmodtam? 

A mai nap is egy ilyen álmom volt. Régen is szinte hajszál pontosan ugyan így álmodtam meg, kivéve, hogy most volt egy elég hosszú repülős szakasz is, vagyis az, hogy én, meg még két társam repültünk.

Röviden a történet:

Egy bankrabló voltam, s volt két társam is, s volt egy velünk ellenszenves banda is, akiknek a mi zsákmányukra fájt a foguk. Azt taláéltam ki, hogy úgy lehet a legegyszerűbben ellógni előlük, ha a legszigorúbban őrzött börtönbe szökünk be, ahol ők utánunk jönnek, őket elfogják, lecsukják, mi meg a világ másik felére mehetünk.Régen ez úgy történt, hogy átmásztunk a keritásen, s futottunk, de most ehelyett repültünk, s olyan magasra mentünk, hogy már ne is láthassanak... Csak az volt a gáz, hogy még így is megtaláltak, így egy kis csetepatéval lehetett eldönteni a dolgot, viszont pechemre a másik banda vezetője egy jól megtermett, köpcös pasi volt, akit nehezen lehetett volna lenyomni. Egyszerű botokkal mentrünk egymásnak, de mindekettőnké ripityára tört, de sajnos, hogy hogy végződött, arra már nem emlékszem...

[kisvirag]

na ássuk elő ezt a topicot

ezt nem most álmodtam. ezt azon az éjjelen álmodtam, illetve már hajnalban, mikor legutóbb katz visszarepült olaszba.

az elejére már nem emlékszem, de talán volt valami esemény, amin voltunk, nem tudom. Nővéreméknél voltunk, és egyre közelebb jött az az időpont, hogy indulni kellene a repülőhöz. estefelé volt. katz gyorsan összeszedte a holmiját, kicsit kapkodni kellett, mert késében voltunk, mingyárt jött a busz. katz már készen volt, nekem még el kellett mennem WCre, amikor bekanyarodott a busz. mondtam neki, menjen ki, állitsa meg, én addig gyors elszaladok Wcre. katz kiment, én elintéztem amit kellett, és mentem utána. viszont a buszon nem volt rajta, ahogy végigjártam az egészet. viszont volt ott két másik busz leparkolva.
ezután kicsit zavaros az egész, nem tudnám pontosan leírni, de a lényeg az volt, hogy mindketten meghaltunk, viszont az egyikünknek elintézetlen ügye maradt a másikkal (forditva nem, szoval kicsit fura volt), ezért meg kellett találnia a másikat, hogy lerendezhesse... nem mondhatom, hogy ki-ki volt, mert egyszerre voltam mindkettő és egyik sem... végül egy terhes nő pocakjában, már egy új, kicsi testhez kötődve találtam meg a másikat, belékaroltam, húztam magam felé, és közben zokogtam, hogy mennyire szeretem, és hogy ez így nem lehet...
zokogva ébredtem.

[Rounin]

Részlet:

Lábamputációra készülő középkori orvosként az altatást 15 kilós kalapáccsal végeztem (melléütöttem, hogy elájuljon az ijedségtől ) de végül láb helyett a fejtetőt vágtam le egy orvosi szikével és csipesszel egy kapálózó, böszme, fekete bogarat rángattam ki az agyából... közben a páciens felébredt és sikongatott. Nyam.

Részlet vége^^

[Asuka III]

Hmm álmos topik király jó ijesztőek is vannak itt ahogy látom...
Kérdés: szoktatok mindenféle mitológiai meg fantazi lénnyel álmodni? Amik pl szerepjátszás vagy rajzolgatás közben este előjönnek és álmotokban visszatér?!

[Rounin]

Sárkányokkal elég gyakran, de ez nem csoda, lévén eléggé bolondja vagyok szerencsétleneknek. De álmodtam már egyszarvúval, pegazussal, küklopsszal, gólemekkel, ogrékkal, goblinokkal, etc etc etc is..

Sőt, mutáns rákkal is, ami háztömb méretű volt.

[kisvirag]

jeah, végre nem felejtettem el, főleg mert most egész jót álmodtam

szóval a világ fura volt. tekintve, hogy mindenféle fenevadak, mutáns majdemberméretű cicuskák mászkáltak benne mindenfelé.arról nem szólt a fáma, hogy hogyan szaporodtak el vagy kerültek oda, de régóta voltak, és voltak normális emberek, meg voltak a vadászok. A történet során kiderült, hogy a normális embereket _általában_ nem bántják, de ennek ellenére sok félelmet meg kárt csinálnak, és ezért is irtjuk őket. én is egy vadászcsapat tagja voltam (kicsit azért megvolt az MMORPG gildes feeling). Volt egy csodás kétcsövű vadászpuskám, és este volt, mászkáltam, mikor előkerült először egy kiscica-tigris/jaguár (jaj, egyébként baromi édes volt). utána persze az anyja is. céloztam lőttem. találtam, de nem döglött meg, pedig elméletileg szívtájékon találta. akkor közelebb jött, volt egy kis dulakodás, végül a pofááján az orránál is sikerült meglőni. ekkor már feküdt, rángatózott, de még mindig élt. tölteni akartam, de valami nem volt rendben a tölténnyel, szerencsétlenkedtem, és közben sikeresen előkerült apuci/nagy farkas, már nem is tudom. szóval a futást választottam. az egész egyébként egy nagy épületben játszódott, aminek egymás mellett három hatlamas ajtó/kapu kijárata volt, ahova lépcső vezetett le, na én a legszélsőn kifutottam, és becsuktam a kaput, reménykedve hogy nem jön utánam. nem is jött, de sikeresen elhagytam a fegyveremet is. nagyszerű gondoltam... másnap visszamentem, és a környéki csapatoknál kezdtem el puhatolózni, hogy nem látták e a fegyverem, mert mikor visszamentem már nem volt ott, és elég szégyen volt elhagyni egyébként. rengeteg sok szép vadász és egyéb puskát láttam (némelyik kicsit futurisztikus/fantasztikus volt) sőt, kardokat is, meg azt is sikerült kipuhatolni, hogy "konkurencia" jött, azaz idegen vadászok próbálnak betörni a mi területünkre. sajnos a fegyverem nem találtam meg, aztán elmondtam az enyéimnek, hogy mi történt, meg mit láttam. és egyébként ezen a beszélgetés során derült ki, hogy ha valaki vadásszá válik, azt onnantól az állatok megérzik, és ezért nem lehetünk onnantól biztonságban azzal, hogy úgymond "normális" azaz fegyvertelen embernek adjuk ki magunkat.
ennyi

[Fénymarék]

jeah, végre nem felejtettem el, főleg mert most egész jót álmodtam

szóval a világ fura volt. tekintve, hogy mindenféle fenevadak, mutáns majdemberméretű cicuskák mászkáltak benne mindenfelé.arról nem szólt a fáma, hogy hogyan szaporodtak el vagy kerültek oda, de régóta voltak, és voltak normális emberek, meg voltak a vadászok. A történet során kiderült, hogy a normális embereket _általában_ nem bántják, de ennek ellenére sok félelmet meg kárt csinálnak, és ezért is irtjuk őket. én is egy vadászcsapat tagja voltam (kicsit azért megvolt az MMORPG gildes feeling). Volt egy csodás kétcsövű vadászpuskám, és este volt, mászkáltam, mikor előkerült először egy kiscica-tigris/jaguár (jaj, egyébként baromi édes volt). utána persze az anyja is. céloztam lőttem. találtam, de nem döglött meg, pedig elméletileg szívtájékon találta. akkor közelebb jött, volt egy kis dulakodás, végül a pofááján az orránál is sikerült meglőni. ekkor már feküdt, rángatózott, de még mindig élt. tölteni akartam, de valami nem volt rendben a tölténnyel, szerencsétlenkedtem, és közben sikeresen előkerült apuci/nagy farkas, már nem is tudom. szóval a futást választottam. az egész egyébként egy nagy épületben játszódott, aminek egymás mellett három hatlamas ajtó/kapu kijárata volt, ahova lépcső vezetett le, na én a legszélsőn kifutottam, és becsuktam a kaput, reménykedve hogy nem jön utánam. nem is jött, de sikeresen elhagytam a fegyveremet is. nagyszerű gondoltam... másnap visszamentem, és a környéki csapatoknál kezdtem el puhatolózni, hogy nem látták e a fegyverem, mert mikor visszamentem már nem volt ott, és elég szégyen volt elhagyni egyébként. rengeteg sok szép vadász és egyéb puskát láttam (némelyik kicsit futurisztikus/fantasztikus volt) sőt, kardokat is, meg azt is sikerült kipuhatolni, hogy "konkurencia" jött, azaz idegen vadászok próbálnak betörni a mi területünkre. sajnos a fegyverem nem találtam meg, aztán elmondtam az enyéimnek, hogy mi történt, meg mit láttam. és egyébként ezen a beszélgetés során derült ki, hogy ha valaki vadásszá válik, azt onnantól az állatok megérzik, és ezért nem lehetünk onnantól biztonságban azzal, hogy úgymond "normális" azaz fegyvertelen embernek adjuk ki magunkat.
ennyi

egész jó film..izé álom
mostanában nem emlékszem az álmaimra, de szoktak hasonlók lenni...
elszoktál gondolkodni azon h vajon mit jelenthet egy-egy álmod?
Hiszen a bennünk mélyen lejátszódó dolgok többnyire alvás közben "törnek elő".