Álmok

[Cloud]

Az szép...

[NLZ]

Magam nevében is elnézést kérek az álmodban tanusított viselkedésemért.

[Kvikveg]

  epic

[Rin]

Magam nevében is elnézést kérek az álmodban tanusított viselkedésemért.

Már az ébredés pillanatában megbocsátottam, mert legalább röhögés és némi értetlen pislogás is vegyült a rettegésembe.

[NLZ]

Ám valószínű azért löktelek le, mert egyébként elkapott volna a banya és csúnya dolgokat művelt volna veled.

[Lythis]

Meghaltam.

Hát, a lényeg, hogy nem viselt meg


Egyébként az is lehet, hogy a banya NLZ volt álruhában - urambocsá NLZ egy banya, álruhában, és még mi sem tudjuk...

[NLZ]

Meghaltam.

Hát, a lényeg, hogy nem viselt meg


Egyébként az is lehet, hogy a banya NLZ volt álruhában - urambocsá NLZ egy banya, álruhában, és még mi sem tudjuk...

Pics, lebuktam!
Most meg kell, hogy egyelek titeket...

Hmm...

Köv tali mikor?

[Lythis]

Meghaltam.

Hát, a lényeg, hogy nem viselt meg


Egyébként az is lehet, hogy a banya NLZ volt álruhában - urambocsá NLZ egy banya, álruhában, és még mi sem tudjuk...

Pics, lebuktam!
Most meg kell, hogy egyelek titeket...

Hmm...

Köv tali mikor?

Az a minimum, hogy rittyentessz előtte egy mézeskalács-házat

[NLZ]

Meghaltam.

Hát, a lényeg, hogy nem viselt meg


Egyébként az is lehet, hogy a banya NLZ volt álruhában - urambocsá NLZ egy banya, álruhában, és még mi sem tudjuk...

Pics, lebuktam!
Most meg kell, hogy egyelek titeket...

Hmm...

Köv tali mikor?

Az a minimum, hogy rittyentessz előtte egy mézeskalács-házat

Lehet megcsinálom 

[Én]

Ma álmomban megjelent egy fószer és kakas nyalókát akart nekem eladni 30 euróért. Alkudoztam vele, hogy 10ért megveszem, de nem adta.

[Darkstar]

 

[Fazék]

Álmomban egy jóbarátném esküvője volt éppen azt hiszem, ahol megszerveztem egy American Horror Story-nak megfelelő stílusú kis meglepetés horrorjelenetet, ami természetesen teljesen valóságos volt hullával, meg minden, aztán mindenkinek ajánlottam a sorozatot a nagy rémüldözések és siker közepette.
Itt is tenném. mmint az ajánlást, mert a jelenet megszervezést most inkább mellőzném

[kikuchiyo]

Avagy mit eredményez a későig fetrengés és a gyakori, macska miatti felébredés.

Először (ami lehet, hogy nem az eleje volt, mert így is csak részleteire emlékszem az álmoknak) egy vulkán belsejét felfedező tudós voltam. Először egy több kilométer mély függőleges kürtőbe eresztettek le minket, aztán a járat vízszintes irányba elkanyarodott. Ott alakítottunk ki egy bázist vagy mit. Annak ellenére, hogy elvileg mi fedeztük fel a járatot, egy sziklahasadékban találtunk egy embert, aki már régóta ott lakott, és méltatlankodott is, hogy zavarjuk. Én voltam az egyetlen, aki tudtam, hogy a vulkán ki fog törni, és ezt mindenféle műszerrel ki is mutattam, de a többiek nem hitték el.

Egy másik álomban a közelebbről meg nem nevezett németországi munkahelyre hasonlító katonai bázison voltam. Volt egy nagy tornaterem-szerű csarnok, annak a szélén voltak kis egyszemélyes asztalok meg székek, és ott kellett csinálnunk valamit, nem emlékszem már mit. Mintha régi, középiskolás osztálytársaim is ott lettek volna. Valamiért az álomban is nagyon álmos voltam, szinte leragadt a szemem, nem tudtam koncentrálni. Így amikor elindultam haza, akkor már csak a vonaton vettem észre, hogy a táskámat otthagytam. Visszamentem érte, pedig ki volt kötve, hogy munkaidő után nem szabad ott tartózkodni, mert éjszaka az ún. első műszak dolgozik a bázison, ők kapcsolják ki a gépeket, aztán reggel ők felelnek azért, hogy minden működjön. Napközben sosem láttuk őket.

Bent az épületben a folyosó furcsa vöröses fényben úszott, és a szembejövő emberek, nők és gyerekek is voltak köztük, zombiszerűen mozogtak. Aztán sziréna hallatszott, és az egyik falmélyedésben, ami egy ilyen ipari leöntőnyílás vagy mi volt (gyárszerű volt az egész épület), nagy mennyiségű emberi testrészt öntöttek le, és ekkor megértettem, hogy miért nem volt szabad éjszaka idejönni.

Aztán mindenki elindult egy nagy víztartály-szerűség nyílása felé, én is mentem velük. Valahogy bemásztak a tartályba, és elkezdek fölfelé úszni. Innentől már rajzfilmszerű külső nézetből láttam az egészet: az emberek nagyon aprók, szinte pontszerűek és átlátszók voltak, mint a papucsállatkák a mikroszkóp alatt, úgy is kavarogtak. Nagyobb, rémisztő külsejű, de még mindig apró és átlátszó ragadozók jelentek meg közöttük és elkezdtek lakmározni az emberek között. Aztán megjelent egy hatalmas, kígyószerű izé, aminek egy foga is nagyobb volt egy embernél, és válogatás nélkül falni kezdte az embereket és a ragadozókat egyaránt.

Aztán valahogy kint voltam a szabadban, az épületen kívül, a tartály külső kijáratát fedő biztonsági fedél mellett. Tudtuk, hogy ami a tartályban folyik, az nagyon rossz, főleg azért, mert az előző leírásban szereplő én, aki valójában Captain Planet volt, még bent volt. Aztán egy daruval elkezdték leemelni a biztonsági fedelet, hogy így menekülőutat biztosítsanak, ami ellen én tiltakoztam, mert így az óriási kígyó is kijuthatott. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a távolban óriási vihar tombol, és sorra ledönti a nagy csarnokhoz vezető elektromos vezetékek oszlopait. Kérdeztem, hogy ez nem baj-e, mert ha megszűnik a betáplálás, akkor minden szörnyűség, amit bent őriznek, kijuthat. Mondták, hogy nem baj, mert az oszlopok önjavítóak, és valóban, egyik a másik után magától kiegyenesedett.

Hogy aztán mi lett ebből, arra nem emlékszem.

[kikuchiyo]

topic necro és duplaposzt, avagy a legbiztosabb módja a hülye álmok előállításának, hogy betegnek kell lenni:

Valami csoporttal külföldről, egy távolabbi európai országból jöttünk volna haza vonattal. A pályaudvaron eszembe jutott, hogy venni kéne a fényképezőgépembe SD kártyát vagy DV kazettát vagy mit. Volt egy ilyen nyitott kioszk, ott árultak is olyat, ami nekem kellett, kértem egyet, 370_000 euró. Utólag persze megütközést keltő összeg, de ott teljesen normálisnak tűnt, biztos az álom világában már egy infláció utáni Európa volt.

Érdekes módon a pénz nem a megszokott bankjegy volt, hanem kis, különböző színű és címletű műanyag kártyák. Venném elő az 500_000-est, de rögtön mondta a csaj - magyarul -, hogy nem tud visszaadni. Volt még nálam a százezres kártyából néhány, abból meg apróból leszámoltam neki. Erre mondja, hogy nem elég, mert az csak háromezer. Mi van?
Mutatom neki a százezres kártyát (sötétvörös, bankkártya méretű vacak volt), hogy dehát ott van rajta, hogy "HUNDRED 000", meghogy ez tényleg százezer, tíz az ötödiken, de nem értette Én meg teljesen kétségbeestem, hogy nem tudom neki megmagyarázni.
Aztán az egyik társam szólt, hogy azért nézzem meg, hogy egyáltalán megvan-e még a fényképezőgép, és a hátizsákot kibontva, tényleg nem volt meg.

Aztán a következő álom meg már kútfúrásról szólt. 

[Cloud]

Azért ez lol. 

[Próféta]

már megint nagyot alkottál 

[kikuchiyo]

Egyébként a fura címlet-felírási módról legalább tudom, hogy mi inspirálta:

Egyes német taxisok képesek felírni úgy a viteldíjat a quittungra, hogy "Sechszehn 64/100".

[.Attila]

Wtf álmokból nekem is kijutott mostanában. Bár többségüket elfelejtem. Az egyik, ami megmaradt:

Középiskolás/egyetemi környezet, idő, már nem emlékszem, melyik, de mindegy is.
Megérkezek a helyszínre (pontosan hol, nem tudom, de nincs jelentősége). Én vagyok a hvcs, az iskola menője és ez az álomban magától értetődő volt.
Meglátok két srácot, akiket (valószínűleg) korábban rendszeresen szívattam, legalábbis ez a szituáció is egyértelmű volt.
Az egyik felbátorodott és odajött hozzám, hogy na most már kiáll magáért és megver engem. Rendkívül béna módon próbált lefejelni, nem sikerült, én meg egy laza mozdulattal lekevertem egy pofont.
Itt egy schnitt, ugrunk 2-3 évtizedet.
A felnőtt, egykori lúzerekről kiderül, hogy ők: Mick Jagger és Bill Murray.

[Kvikveg]

 
Komolyan elvezet ezeket olvasni. 
A nemet taxis 12,⁶⁵/₁₀₀ az tenyleg UFO.

[kikuchiyo]

Ez még a németországi termés:

Egyik éjjel a Trónok Harca szereplői és díszletei szerepeltek az álomban. A plot lényege az volt, hogy Daenerys Targaryent halálra ítélték és ki akarták végezni, de ehhez először el kellett kapni. A fura az volt, hogy az ellene szövetkező westerosi nemesek között ott volt az egyik kollégám is (aki állandóan kint tartózkodik mostanában), a szokásos kék pulóverében kicsit elütött a sok kvázi-középkori ruhában szaladgáló embertől.
Aztán a végén becsalogatták Daeneryst egy aréna-szerű helyre (inkább olyasmi volt, mint a város a Balu kapitányban, ha még emlékszik valaki arra), ahova csak szűk szurdokokon át lehetett bejutni. Daenerys pedig hiába repkedett fel-alá a sárkányán, a magas falak miatt a tűz nem tett kárt senkiben és kijutni sem tudott. Hogy elkapták-e a végén, azt már nem tudom.

Egy másik éjjel pedig egy Waterworld-szerű disztópiában voltam. Egy nem túl nagy hajón voltunk, körös-körül a tenger, és ráadásul ebben a jövőben az emberiség már nem tudott természetes módon szaporodni, ehelyett a tengeren úszkáló tojásokat kellett kifognunk, mert azokban érkeztek az emberi embriók. De az utóbbi időben ezekből is egyre kevesebb volt, és sok kifogott tojásban csak vér volt, nem embrió. Úgyhogy ez volt a dolgom az álomban: hálóval tojásokat fogtam a tengerből, és feltörtem őket, és általában tényleg vér vagy valami dzsuva volt bennük.

[kikuchiyo]

(duplapost, mert megérdemlem)

Most sikerült olyat álmodnom, aminek az értelmezéséhez nem kellenek álomfejtői ismeretek.

Az volt, hogy Kanadába kellett volna mennem, és a reptérig három óra lett volna a vonatút, de a gép indulásáig már csak két óra volt. Én hazarohantam, és szembesültem vele, hogy még semmi sincs összepakolva, kétségbeesetten rohangáltam fel-alá, és próbáltam begyűrni a hátizsákba a cuccokat. Aztán eszembe jutott, hogy most már úgyis mindegy, a gépet lekéstem, aztán az is, hogy mégsem mindegy, mert talán még át lehet foglaltatni.

Aztán a következő snitten már a pályaudvaron voltam, de ott is eltökörésztem az időt, és futni kellett a vonathoz, ami már épp indult. Az messziről úgy nézett ki, mint egy közönséges MÁV-szerelvény, de közelebbről nyilvánvalóvá vált, hogy azok a kocsik, ahol fel lehet szállni, valójában kis kék műanyag izék, a játszótéri gyermekjátékokhoz hasonló méretű és kidolgozottságú játékmozdonyok csupán. Nagy nehezen felszálltam az egyikre, de túl kicsi volt az ajtó és a hátizsák miatt nem fértem be. Hogy aztán végül mi lett, nem tudom, mert felébredtem.

[SaiyaGin]

Úgy látom, egyedül is életben tartod a topikot. 

[kikuchiyo]

(csak én írok ide)

Ma reggel egy hosszú és teljesen összefüggő zombi(?)-apokalipszises álmot sikerült álmodnom, kár, hogy már nem emlékszem minden részletére.

A rokonoméknál voltam. Volt szép nagy házuk az erdő mellett, fák és zöldségek a kertben, minden, ami kell. Aztán valahogy mindenkinek romlani kezdett a hangulata. Valakik mindig bejártak a kertbe, letaposták és elvitték a zöldségeket, kivágták a fákat, végül csak egy sártenger maradt. Aztán az áram is kezdett kimaradozni.

Gondoltam magamban, hogy The Shit has just Hit The Fan, és elindultam befelé a városba, hogy megnézzem, mi van, annak ellenére, hogy akkor már nem volt biztonságos az utcákon járni. Miközben sétáltam (hol a 22. kerületben, hol a Hűvösvölgyi úton), mindenfelé elhagyott házakat, kiborogatott kukákat és útra hordott füvet láttam. Eközben rájöttem, hogy mindez egy Mág Bertalan-könyv feldolgozása, így azt is tudni véltem, hogy mi lesz a sztori vége (a valóságban sose olvastam tőle semmit).

Közben a szüleimhez is beugrottam, és sürgettem őket, hogy menjenek el, mert itt már nem biztonságos, de ők erősködtek, hogy maradnak, mert lám, még áram is van (bár víz már nem volt).

Az úticélom valami egyetem volt, hogy ott majd információkat szerezzek, de közben bementem egy boltba, ahol még mindig volt villany és voltak termékek a polcokon, és pár rosszarcú ember ténfergett bent. A falon lévő tévékből a kormány tájékoztatója szólt, amely szerint a súlyos válságért részben a fogyasztói társadalom is hibás, és hogy a helyzet kezelésének része, hogy a fogyasztói cikkek gyártását és terjesztését is a kormány fogja felügyelni. Körbenéztem, és valóban, a polcokon csupa egyen-csomagolású Nemzeti Válságkeksz, Nemzeti Válságchips stb. sorakozott.

Egyszer csak tévék élő adásra kapcsoltak, és egy sajtótájékoztatót közvetítettek, amit Putyin és az amerikai elnök tartott (aki akkor már nem Obama, hanem egy fehér fickó volt). Elmondták, hogy Magyarország súlyos helyzetben van, és ezért részben ők is felelősek, mert magára hagyták az országot, és részben azért is, mert a fegy... - és itt az elnök elharapta a szavát és összenézett Putyinnal -, mert a vírus, ami az egészet okozta, tulajdonképpen tőlük származik. De mostantól majd jóvá teszik és segítenek.

Aztán egy csomó mindenre nem emlékszem... A helyzet valahogy kezdett megoldódni, és én, egy android, meg egy volt kolléga Tokióba akartunk menni, mert az androidnak szervizelésre volt szüksége. Piros, lekvárszerű zseléből állt a szerencsétlen és már kezdett szétfoszlani. Szóval elindultunk - egy CH-53-as helikopterrel, alacsonyan repülve, a pesti rakparton. Aztán elkeveredtünk az M5-ös autópályára, ami teljesen üres volt, és afölött repültünk jó gyorsan, kb. 2 méterrel. Én aggódtam, hogy mi van, ha oldalról belénk hajt valaki, meg egyáltalán, mit fognak szólni az autósok, ha meglátják, hogy egy 10 tonnás helikopter jön feléjük az autópályán.

Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.
Ébredés után azon gondolkodtam, hogy Mág Bertalan helyett inkább a nemrégen elolvasott World War Z és a szintén nemrégen (újra)nézett Shaun of the Dead ihlethette az álmot.

[Kvikveg]

 
Mit ettel te elozo este?! 

A kedvencem az egyen nemzeti-izebe oltoztetett kajak voltak. 

[Próféta]

 
Az androidnál nem bírtam tovább, és muszáj volt hangosan felnevetnem...

[kikuchiyo]

Már megint mit álmodtam...

A nagykörúton, asszem az Oktogon és a Nyugati között valahol álltunk Prófétával, és néztük, ahogy néhány rosszarcú tizenéves az egyik gíroszos előtt ül és bombát készít. Vászonzsákokban és festékesvödrökben volt előttük többféle anyag, köztük egy élénk narancssárga színű kristályos por, és azokat keverték össze. Valahonnan tudtam, hogy ha a narancssárga port összekeverik a többivel, akkor már nagyon érzékeny, akár ütésre robban, a csávók ennek ellenére elég durván bántak vele. Így hát úgy döntöttünk, ideje arrébb menni. El is indultunk az Oktogon felé. Próféta közben elkezdett méltatlankodni, hogy ez nem elég, hidrogénbomba kéne ide. Mondtam, hogy azért az nem olyan egyszerű, mert annak a pontos terveit máig sem oldották fel a titkosság alól, magunk pedig nem tudnánk egyszerűen kiszámolni az energiátvitel geometriáját. De ő erősködött, hogy de igen, és elkezdte magyarázni a terelő lemezek megmunkálását és elhelyezését. Közbevetettem, hogy a szövetségiek lecsapnának ránk, mielőtt bármeddig eljutnánk, és különben is, hasadóanyagot nehéz szerezni, de ez sem érdekelte.

Közben leértünk az aluljáróba, ami nem olyan volt, mint valójában az Oktogonon, hanem inkább a Flórián térire emlékeztetett (tehát oldalt nyílt tér volt, meg alul is voltak autók valahogy). Lent rengeteg rendőr volt, nem engedtek tovább minket. Azt hittem, hogy lebuktunk, de nem, csak le volt zárva az út. Visszanéztünk, és vártuk a robbanást.
Jött is a robbanás, utána azonnal megszólaltak a riasztók meg a szirénák. Még volt idő arra gondolnom, hogy valami nem sikerült, mert nem robbant akkorát, mint vártuk, aztán felébredtem.

(Tisztelt elhárító elvtársak: természetesen sem én, sem Próféta nem tervezzük semmilyen terrorcselekmény végrehajtását, és hidrogénbombát sem szeretnénk építeni.)

[Cloud]

VIgyázz mert NSA tuti nézi USTEAM-et is.

[Acchan]

 

Ezt szépen összehoztad megint.

[Próféta]

És végre én is szerepelhetek az egyik álomepikádban Köszönöm a lehetőséget!

[Fazék]

És végre én is szerepelhetek az egyik álomepikádban Köszönöm a lehetőséget!

bitch

kiku: szóval én már nem vagyok elég jó. szipp.

szerk: valamelyik nap már tényleg rakok az ágy mellé egy diktafont, mert állítólag beszélek álmomban, talán segítene az összerakásában utólag.

szerk2: ja igen, ajánlom az offtopic-os hírt kiku