Main Menu

Álmok

Started by Meske, 2004-08-30, 13:46:43

Previous topic - Next topic

kikuchiyo

topic necro és duplaposzt, avagy a legbiztosabb módja a hülye álmok előállításának, hogy betegnek kell lenni:

Valami csoporttal külföldről, egy távolabbi európai országból jöttünk volna haza vonattal. A pályaudvaron eszembe jutott, hogy venni kéne a fényképezőgépembe SD kártyát vagy DV kazettát vagy mit. Volt egy ilyen nyitott kioszk, ott árultak is olyat, ami nekem kellett, kértem egyet, 370_000 euró. Utólag persze megütközést keltő összeg, de ott teljesen normálisnak tűnt, biztos az álom világában már egy infláció utáni Európa volt.

Érdekes módon a pénz nem a megszokott bankjegy volt, hanem kis, különböző színű és címletű műanyag kártyák. Venném elő az 500_000-est, de rögtön mondta a csaj - magyarul -, hogy nem tud visszaadni. Volt még nálam a százezres kártyából néhány, abból meg apróból leszámoltam neki. Erre mondja, hogy nem elég, mert az csak háromezer. Mi van?
Mutatom neki a százezres kártyát (sötétvörös, bankkártya méretű vacak volt), hogy dehát ott van rajta, hogy "HUNDRED 000", meghogy ez tényleg százezer, tíz az ötödiken, de nem értette :( Én meg teljesen kétségbeestem, hogy nem tudom neki megmagyarázni.
Aztán az egyik társam szólt, hogy azért nézzem meg, hogy egyáltalán megvan-e még a fényképezőgép, és a hátizsákot kibontva, tényleg nem volt meg.

Aztán a következő álom meg már kútfúrásról szólt.  :confused:
Failure is the default option

Cloud

Azért ez lol.  :lol:

Próféta

már megint nagyot alkottál  :lol:

kikuchiyo

Egyébként a fura címlet-felírási módról legalább tudom, hogy mi inspirálta:

Egyes német taxisok képesek felírni úgy a viteldíjat a quittungra, hogy "Sechszehn 64/100".
Failure is the default option

.Attila

Wtf álmokból nekem is kijutott mostanában. Bár többségüket elfelejtem. Az egyik, ami megmaradt:

Középiskolás/egyetemi környezet, idő, már nem emlékszem, melyik, de mindegy is.
Megérkezek a helyszínre (pontosan hol, nem tudom, de nincs jelentősége). Én vagyok a hvcs, az iskola menője és ez az álomban magától értetődő volt.
Meglátok két srácot, akiket (valószínűleg) korábban rendszeresen szívattam, legalábbis ez a szituáció is egyértelmű volt.
Az egyik felbátorodott és odajött hozzám, hogy na most már kiáll magáért és megver engem. Rendkívül béna módon próbált lefejelni, nem sikerült, én meg egy laza mozdulattal lekevertem egy pofont.
Itt egy schnitt, ugrunk 2-3 évtizedet.
A felnőtt, egykori lúzerekről kiderül, hogy ők: Mick Jagger és Bill Murray.

Kvikveg

 :lol:
Komolyan elvezet ezeket olvasni.  :lul:
A nemet taxis 12,65/100 az tenyleg UFO.
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

kikuchiyo

Ez még a németországi termés:

Egyik éjjel a Trónok Harca szereplői és díszletei szerepeltek az álomban. A plot lényege az volt, hogy Daenerys Targaryent halálra ítélték és ki akarták végezni, de ehhez először el kellett kapni. A fura az volt, hogy az ellene szövetkező westerosi nemesek között ott volt az egyik kollégám is (aki állandóan kint tartózkodik mostanában), a szokásos kék pulóverében kicsit elütött a sok kvázi-középkori ruhában szaladgáló embertől.
Aztán a végén becsalogatták Daeneryst egy aréna-szerű helyre (inkább olyasmi volt, mint a város a Balu kapitányban, ha még emlékszik valaki arra), ahova csak szűk szurdokokon át lehetett bejutni. Daenerys pedig hiába repkedett fel-alá a sárkányán, a magas falak miatt a tűz nem tett kárt senkiben és kijutni sem tudott. Hogy elkapták-e a végén, azt már nem tudom.

Egy másik éjjel pedig egy Waterworld-szerű disztópiában voltam. Egy nem túl nagy hajón voltunk, körös-körül a tenger, és ráadásul ebben a jövőben az emberiség már nem tudott természetes módon szaporodni, ehelyett a tengeren úszkáló tojásokat kellett kifognunk, mert azokban érkeztek az emberi embriók. De az utóbbi időben ezekből is egyre kevesebb volt, és sok kifogott tojásban csak vér volt, nem embrió. Úgyhogy ez volt a dolgom az álomban: hálóval tojásokat fogtam a tengerből, és feltörtem őket, és általában tényleg vér vagy valami dzsuva volt bennük.
Failure is the default option

kikuchiyo

(duplapost, mert megérdemlem)

Most sikerült olyat álmodnom, aminek az értelmezéséhez nem kellenek álomfejtői ismeretek.

Az volt, hogy Kanadába kellett volna mennem, és a reptérig három óra lett volna a vonatút, de a gép indulásáig már csak két óra volt. Én hazarohantam, és szembesültem vele, hogy még semmi sincs összepakolva, kétségbeesetten rohangáltam fel-alá, és próbáltam begyűrni a hátizsákba a cuccokat. Aztán eszembe jutott, hogy most már úgyis mindegy, a gépet lekéstem, aztán az is, hogy mégsem mindegy, mert talán még át lehet foglaltatni.

Aztán a következő snitten már a pályaudvaron voltam, de ott is eltökörésztem az időt, és futni kellett a vonathoz, ami már épp indult. Az messziről úgy nézett ki, mint egy közönséges MÁV-szerelvény, de közelebbről nyilvánvalóvá vált, hogy azok a kocsik, ahol fel lehet szállni, valójában kis kék műanyag izék, a játszótéri gyermekjátékokhoz hasonló méretű és kidolgozottságú játékmozdonyok csupán. Nagy nehezen felszálltam az egyikre, de túl kicsi volt az ajtó és a hátizsák miatt nem fértem be. Hogy aztán végül mi lett, nem tudom, mert felébredtem.
Failure is the default option

SaiyaGin

Úgy látom, egyedül is életben tartod a topikot.  :D

kikuchiyo

(csak én írok ide)

Ma reggel egy hosszú és teljesen összefüggő zombi(?)-apokalipszises álmot sikerült álmodnom, kár, hogy már nem emlékszem minden részletére.

A rokonoméknál voltam. Volt szép nagy házuk az erdő mellett, fák és zöldségek a kertben, minden, ami kell. Aztán valahogy mindenkinek romlani kezdett a hangulata. Valakik mindig bejártak a kertbe, letaposták és elvitték a zöldségeket, kivágták a fákat, végül csak egy sártenger maradt. Aztán az áram is kezdett kimaradozni.

Gondoltam magamban, hogy The Shit has just Hit The Fan, és elindultam befelé a városba, hogy megnézzem, mi van, annak ellenére, hogy akkor már nem volt biztonságos az utcákon járni. Miközben sétáltam (hol a 22. kerületben, hol a Hűvösvölgyi úton), mindenfelé elhagyott házakat, kiborogatott kukákat és útra hordott füvet láttam. Eközben rájöttem, hogy mindez egy Mág Bertalan-könyv feldolgozása, így azt is tudni véltem, hogy mi lesz a sztori vége (a valóságban sose olvastam tőle semmit).

Közben a szüleimhez is beugrottam, és sürgettem őket, hogy menjenek el, mert itt már nem biztonságos, de ők erősködtek, hogy maradnak, mert lám, még áram is van (bár víz már nem volt).

Az úticélom valami egyetem volt, hogy ott majd információkat szerezzek, de közben bementem egy boltba, ahol még mindig volt villany és voltak termékek a polcokon, és pár rosszarcú ember ténfergett bent. A falon lévő tévékből a kormány tájékoztatója szólt, amely szerint a súlyos válságért részben a fogyasztói társadalom is hibás, és hogy a helyzet kezelésének része, hogy a fogyasztói cikkek gyártását és terjesztését is a kormány fogja felügyelni. Körbenéztem, és valóban, a polcokon csupa egyen-csomagolású Nemzeti Válságkeksz, Nemzeti Válságchips stb. sorakozott.

Egyszer csak tévék élő adásra kapcsoltak, és egy sajtótájékoztatót közvetítettek, amit Putyin és az amerikai elnök tartott (aki akkor már nem Obama, hanem egy fehér fickó volt). Elmondták, hogy Magyarország súlyos helyzetben van, és ezért részben ők is felelősek, mert magára hagyták az országot, és részben azért is, mert a fegy... - és itt az elnök elharapta a szavát és összenézett Putyinnal -, mert a vírus, ami az egészet okozta, tulajdonképpen tőlük származik. De mostantól majd jóvá teszik és segítenek.

Aztán egy csomó mindenre nem emlékszem... A helyzet valahogy kezdett megoldódni, és én, egy android, meg egy volt kolléga Tokióba akartunk menni, mert az androidnak szervizelésre volt szüksége. Piros, lekvárszerű zseléből állt a szerencsétlen és már kezdett szétfoszlani. Szóval elindultunk - egy CH-53-as helikopterrel, alacsonyan repülve, a pesti rakparton. Aztán elkeveredtünk az M5-ös autópályára, ami teljesen üres volt, és afölött repültünk jó gyorsan, kb. 2 méterrel. Én aggódtam, hogy mi van, ha oldalról belénk hajt valaki, meg egyáltalán, mit fognak szólni az autósok, ha meglátják, hogy egy 10 tonnás helikopter jön feléjük az autópályán.

Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.
Ébredés után azon gondolkodtam, hogy Mág Bertalan helyett inkább a nemrégen elolvasott World War Z és a szintén nemrégen (újra)nézett Shaun of the Dead ihlethette az álmot.
Failure is the default option

Kvikveg

 :eek:
Mit ettel te elozo este?!  :ejnye:

A kedvencem az egyen nemzeti-izebe oltoztetett kajak voltak.  :lul:
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

Próféta

 :lul:
Az androidnál nem bírtam tovább, és muszáj volt hangosan felnevetnem...

kikuchiyo

Már megint mit álmodtam...

A nagykörúton, asszem az Oktogon és a Nyugati között valahol álltunk Prófétával, és néztük, ahogy néhány rosszarcú tizenéves az egyik gíroszos előtt ül és bombát készít. Vászonzsákokban és festékesvödrökben volt előttük többféle anyag, köztük egy élénk narancssárga színű kristályos por, és azokat keverték össze. Valahonnan tudtam, hogy ha a narancssárga port összekeverik a többivel, akkor már nagyon érzékeny, akár ütésre robban, a csávók ennek ellenére elég durván bántak vele. Így hát úgy döntöttünk, ideje arrébb menni. El is indultunk az Oktogon felé. Próféta közben elkezdett méltatlankodni, hogy ez nem elég, hidrogénbomba kéne ide. Mondtam, hogy azért az nem olyan egyszerű, mert annak a pontos terveit máig sem oldották fel a titkosság alól, magunk pedig nem tudnánk egyszerűen kiszámolni az energiátvitel geometriáját. De ő erősködött, hogy de igen, és elkezdte magyarázni a terelő lemezek megmunkálását és elhelyezését. Közbevetettem, hogy a szövetségiek lecsapnának ránk, mielőtt bármeddig eljutnánk, és különben is, hasadóanyagot nehéz szerezni, de ez sem érdekelte.

Közben leértünk az aluljáróba, ami nem olyan volt, mint valójában az Oktogonon, hanem inkább a Flórián térire emlékeztetett (tehát oldalt nyílt tér volt, meg alul is voltak autók valahogy). Lent rengeteg rendőr volt, nem engedtek tovább minket. Azt hittem, hogy lebuktunk, de nem, csak le volt zárva az út. Visszanéztünk, és vártuk a robbanást.
Jött is a robbanás, utána azonnal megszólaltak a riasztók meg a szirénák. Még volt idő arra gondolnom, hogy valami nem sikerült, mert nem robbant akkorát, mint vártuk, aztán felébredtem.

(Tisztelt elhárító elvtársak: természetesen sem én, sem Próféta nem tervezzük semmilyen terrorcselekmény végrehajtását, és hidrogénbombát sem szeretnénk építeni.)
Failure is the default option

Cloud

VIgyázz mert NSA tuti nézi USTEAM-et is. :D

Acchan

 :rotfl:

Ezt szépen összehoztad megint. :)

Próféta

És végre én is szerepelhetek az egyik álomepikádban :) Köszönöm a lehetőséget!

Fazék

#1276
Quote from: Próféta on 2013-07-16, 23:15:04
És végre én is szerepelhetek az egyik álomepikádban :) Köszönöm a lehetőséget!
bitch

kiku: szóval én már nem vagyok elég jó. szipp.

szerk: valamelyik nap már tényleg rakok az ágy mellé egy diktafont, mert állítólag beszélek álmomban, talán segítene az összerakásában utólag.

szerk2: ja igen, ajánlom az offtopic-os hírt kiku :haha:

frozenstein

Kivételesen megmaradt az emlékezetemben néhány jelenet az álmomból:
A Doki Fansubs-ban tevékenykedő Holo lakására mentem látogatóba (valójában a nickjén kívül semmit nem tudok róla :3x3:), hogy miért mentem arra már nem emlékszem. Jött velem Ilya a Prisma Illya-ból, és panaszkodott neki, hogy miért dobták a sorozatát 2 rész után. Erre Holo valami olyan kifogást mondott, hogy a Kanetsugu sorozatot akarják feliratozni, ezért erre nincs idejük.
Képszakadás
A következő jelenet valami Danganronpa prequel volt: az egyik főszereplő lány még a bizonyos játék előtt egy highschool tournament-en kinyírt valakit, és valami rendőr épp azt magyarázta nekem, hogy tudják, hogy ő tette, de nincs bizonyítékuk, ezután felébredtem.
Miket álmodhatok, amikre nem emlékszem? :_piszka:

Acchan

Quote from: frozenstein on 2013-07-18, 13:01:49
Kivételesen megmaradt az emlékezetemben néhány jelenet az álmomból:
A Doki Fansubs-ban tevékenykedő Holo lakására mentem látogatóba (valójában a nickjén kívül semmit nem tudok róla :3x3:), hogy miért mentem arra már nem emlékszem. Jött velem Ilya a Prisma Illya-ból, és panaszkodott neki, hogy miért dobták a sorozatát 2 rész után. Erre Holo valami olyan kifogást mondott, hogy a Kanetsugu sorozatot akarják feliratozni, ezért erre nincs idejük.
Képszakadás
A következő jelenet valami Danganronpa prequel volt: az egyik főszereplő lány még a bizonyos játék előtt egy highschool tournament-en kinyírt valakit, és valami rendőr épp azt magyarázta nekem, hogy tudják, hogy ő tette, de nincs bizonyítékuk, ezután felébredtem.
Miket álmodhatok, amikre nem emlékszem? :_piszka:
Nem nézel túl sok animét?  :__devil:

Darkstar

Quote from: Acchan on 2013-07-20, 23:13:29
Nem nézel túl sok animét?  :__devil:
Jártál mostanában a melyik animét láttad legutóbb topicban?  :__devil:
小野寺梓のラブリーすきぴちゃん

Acchan

Quote from: Darkstar on 2013-07-20, 23:17:34
Quote from: Acchan on 2013-07-20, 23:13:29
Nem nézel túl sok animét?  :__devil:
Jártál mostanában a melyik animét láttad legutóbb topicban?  :__devil:
Csak nem a frozenstein topicról beszélsz?

kikuchiyo

Megint sikerült olyat álmodnom, ami az érintett szerint is lejegyzésre érdemes (szerkesztett irclog):

11:47 <kikuchiyo> le kell irnom az almomat
11:47 <kikuchiyo> Kvikveg is szerepelt benne
11:48 <kikuchiyo> egy szimulatorkozpont-felesegben voltunk
11:48 <kikuchiyo> de elegge fura volt:
11:48 <kikuchiyo> egy nagy, kb. kocka alaku helyseg volt, aminek az egyik oldalan
                voltak a cockpitok
11:48 <kikuchiyo> de nem  volt dom meg ilyesmi, csak a negy cockpit egymas mellett
11:49 <kikuchiyo> (negy kulonbozo, nem ismertem fel milyenek)
11:49 <kikuchiyo> az egyes cockpiteken belul a pilotak egymastol fuggetlenul
                razkodtak meg minden
11:50 <kikuchiyo> kint pedig sulytalansag volt, kiveve a kocka szelein, mert ott
                volt egy kis arapalyero-szeruseg
11:50 <kikuchiyo> (ezt az alomban jol megmagyaraztam magamnak, hgoy miert van ugy)
11:50 <kikuchiyo> az eloterben volt nehany asztal, es az egyikhez leultunk Kvikveggel
                es $masik_kollegaval
11:51 <kikuchiyo> hogy malfunction specifikaciokat nezzunk at (-_-,)
11:51 <kikuchiyo> aztan hirtelen megbillent az egesz helyseg
11:52 <kikuchiyo> es csuszni kezdtunk oldalra
11:52 <kikuchiyo> a katonak eloszor fejetlenul rohangaltak
11:52 <kikuchiyo> aztan megtalaltak a terminalt, ahonnan iranyitani lehetett az
                egesz izet
11:52 <kikuchiyo> de akkor mar zuhantunk
11:53 <kikuchiyo> mert kiderult, hogy ez az egesz helyiseg, ahol voltunk, egy
                antigravitaciosan repulo ojjettum
11:53 <kikuchiyo> (ekkor mar kivulrol lattam, ahogy zuhan es letarolja a hazakat)
11:54 <kikuchiyo> nagy, kocka alaku ojjettum volt, amin felul volt egy
                nyel-szeruseg
11:55 <kikuchiyo> aztan nem tudom, mi lett
11:55 <kikuchiyo> utana felebredtem, visszaaludtam, es a felalomban azt almodtam,
                hogy ezt az almot probalom Kvikvegnek elmagyarazni
11:55 <kikuchiyo> -_-
11:55 <kikuchiyo> wtf
14:33 <Kvikveg> :D
Failure is the default option


Kvikveg

WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

kikuchiyo

"Már megint mit álmodtam" rovatunkban:

A nagy része homályos már, de volt egy olyan jelenet, ahol mentem le gyalog az utcánkban, közben elhaladtam az egyik ház előtt, ahol tárva-nyitva volt az ablak, és kiöltözött-kisminkelt nők ültek bent egy asztalnál, kívülről fotózták őket, én pedig tudtam, hogy ez egy dán hercegnő partija ( :wtf: ), ezért amikor elmentem az ablak előtt, akkor jól lehúztam a fejem, hogy ne legyek a képben.

Aztán nemsokára rájöttem, hogy tulajdonképpen hiába mentem, mert valami bankból egy széfben lévő dolgot akartam elhozni, de a kulcsot otthon felejtettem.

Aztán még később egy filmet néztem (a laptopomon, ami érdekes módon változtatta a súlyát és vastagságát, néha egy tabletre emlékeztetett, ezen az álomban is csodálkoztam). A filmet Mamoru Oshii rendezte, és Londonban játszódott, állandóan éjszaka volt, az emberek sötét ruhában és mogorva arccal mozogtak benne, és némelyiken hasonló termooptikai álcázás volt, mint amilyen a Ghost in the Shellben is volt, bár itt nem tűntek el teljesen, a homályos körvonaluk kivehető volt. A film cselekménye a csángó bevándorlók (  :wtf: ) körül forgott, és szerepett kapott még az is, hogy a kormány betiltotta a Mercurial nevű verziókövetőt (  :wtf:  :zomg: :confused: ), és annak a használóit üldözték, de azok nem adták fel és földalatti szervezkedéssel terjesztették.

Ahogy néztem a filmet, a mellettem ülő lány mondta, hogy ő olvasott kritikákat, amelyek egyöntentűen leírták a filmet és szerinte sem jó, erre én bocsánatkérő mosollyal mondtam, hogy tudom, szerintem sem igazán jók Oshii utóbbi filmjei, de már csak kötelességből is megnézem őket. (  :wtf: )

Ebből a maszlagból a Mercurialt értem, mert azzal szívtam pénteken, a többi nem tudom, honnan jött.
Failure is the default option

Fazék

azt hiszem a vágót ki fogom rúgni a francba.

már sokadszor fordul elő, hogy álom, kedves álomnő, aktuális világmegmentés/-elpusztítás után/előtt/közben éppen kellemes együttlétre kerülne sor, nadrág eltávolít, és VÁGÁS, következő jelenet...
ez már mindennek a teteje

Cloud

Micsoda problémák. :D

NLZ

Quote from: Fazék on 2013-09-01, 15:43:53
azt hiszem a vágót ki fogom rúgni a francba.

már sokadszor fordul elő, hogy álom, kedves álomnő, aktuális világmegmentés/-elpusztítás után/előtt/közben éppen kellemes együttlétre kerülne sor, nadrág eltávolít, és VÁGÁS, következő jelenet...
ez már mindennek a teteje
[reserved]

Próféta

Kollégákkal voltunk a Lázár lovasparkban (tényleg jártam ott). Meglepetésemre most ló helyett elefántot tartottak a karámokban. Sőt, ezek az állatok még annál is nagyobbak voltak, talán mammutok vagy egyenesen a Gyűrűk Ura filmek oliphauntjai. Ehhez képest maga a kerítés lovakra volt szabva, szóval igazából tökre veszélyben voltunk, az elefántok ki tudtak volna lépni és összetiporni, vagy az ormányukkal agyoncsapni. Felvilágosítottak, hogy az elefánt szemét kell nézni, a színéből lehet leolvasni, hogy békés kedvében van-e az állat, vagy ölni akar (mint az Ohmu, bár ezt az asszociációt nem kapcsoltam össze álmomban). Mivel bárki megsérülhetett volna, ezért megkérdezték tőlem, hogy ugye nálam van-e az elsősegélykönyvem, amellyel meg lehet gyógyítani az elefánttaposásban szenvedőket. Mindjárt rá is mutattam a természetszerűleg magammal hurcolt könyvespolcomra, de meglepve konstatáltam, hogy az említett könyv hiányzik róla. Akkor ugrott be, hogy feldugtam a fenekembe - így mindig kéznél volt (persze mivel mindenhova cipeltem a könyvespolcomat, oly mindegy).

Ha már így szóba került a könyvespolcom, elkezdtem tallózgatni rajta, és előkerült egy Tandori Dezső által írt kötet, amibe ott helyben, az elefántok közt bele is olvastam. Kicsit szociográfia volt, dokumentarista jelleggel; mindenféle szegénynegyedek, putrik és cigánysorok népével vegyült el az író, és az ott szerzett élményeiről számolt be, a közösség működéséről festett lesújtó képet, de felettébb olvasmányos stílusban. Például egy ózdi telepen az volt a helyi ifjúság fő kultúraforrása és szórakozása, hogy anime sorozatokat vetítettek projektorral egy tűzfalra (Cinema Paradiso!), és mindenki együtt nézte őket. Az író is feloldódott a szabad közösségi kultúrafogyasztás eme formájában, és meg is jegyezte, milyen kiváló, elsőrangú, páratlan japán műalkotásokat ismerhetett meg így - név szerint említette az Elfen Lied (ilyen van) és a Kimure (ilyen szvsz nincs) című animéket, mint nagy kedvenceit.

kikuchiyo

Uhh.

Kvikveggel voltam az egyik német tetthelyen, legalábbis tudtam, hogy ott vagyunk, de az épület inkább valami kémiai kutatóintézetre emlékeztetett, voltak nagy centrifugák meg kazánok meg minden.

Aztán Kvikveg ivott egy gyanús folyadékból, amit egy gyanús fickó ott állított elő az egyik géppel, és ettől teljesen furcsán kezdett viselkedni: nagy, széles mozdulatokkal közlekedett és engem ócsárolt olyan hangosan, hogy az négy emeleten át is felhallatszott. Én meg rosszul éreztem magam. :(

Aztán kicsit később már vissza kellett indulnunk, de mint kiderült, semennyire sem voltam összekészülve. A cuccaim (köztük egy műanyag kosárban kerti olló, spárga és hasonlók, ilyeneket általában nem hordok magamnál) szerteszét voltak, úgy kellett őket pillanatok alatt begyömöszölni a hátizsákba. Rohantunk ki a kapuhoz, közben nézem a kinyomtatott beszállókártyát, azon meg az volt, hogy Berlinbe megy a gép, egy átszállással, két órával ezelőtt. Szóval még valahogy rosszat is nyomtattam ki. A portánál már vártak ránk, hogy kivisznek a vonathoz, de aztán beültünk egy mikrobuszba, és nem indult. Aztán nem tudom mi lett, rémlik még valami óriási játékterem vagy vidámpark, de arra már nem emlékszem pontosan.

:zomg:
Failure is the default option