H. P. Lovecraft sötét világa

[Ramiz]

Kevés olyan író van, aki képes egyfajta saját írói világot létrehozni, és azt olyan hatásosan kezelni, hogy írásaik olvasása közben azt sem tudom, hogy vagyok, és a stílusuk, hangulatuk mindig jól felismerhetõ. Számomra a leginkább Douglas Adams és H. P. Lovecraft a leginkább ilyen, és mindkettejük (hangulatilag nagyon eltérõ) világában szeretek elveszni.
Nem tudom, hogy ezt horrornak hívják-e vagy borzongató fantasy-nak vagy minek... de nagyon szeretem. A Lovecraft összes 1. kötetének bevezetõjében a fordító (nem ugrik be a neve) azt fejtegeti, hogy vajon mitõl ilyen hatásosak a mûvei, és ez szerintem egy nagyon érdekes kérdés.
Többrõl van szó, mint hogy kevesebbet mutatni jobb, mint többet, mert a képzelet ijesztõbb árnyakat fest, mint ami leírva megjelenhet... ez már valamiféle tudatalattival való játék...

[Djinn]

A Lovecraft összes 1. kötetének bevezetõjében a fordító (nem ugrik be a neve) azt fejtegeti, hogy vajon mitõl ilyen hatásosak a mûvei, és ez szerintem egy nagyon érdekes kérdés.

Hát nekem az Lovecraft összes nincs meg, de szerintem Kornya Zsolt-ról lesz szó. Neki legalábbis van egy ilyen írása a '93-ban kiadott (Valhallás) Cthulhu hívásában.

Ebben ezt (is) írja:"...Lovecraft rémtörténetei azért különlegesek a maguk nemében, mert nem csak az emberi elme felszínét borzolják föl néhány rövid pillanatra, hanem mélyen belemarnak a csontokba és idegekbe. ... "

Ha mégse errõl lenne szó, akkor bocsi.  

[Raggie]

Hohó! Loveceraft topic!

Szvsz azért is töb ez, mint horror(lsd Stephen King, amit hasonlítani is bûn Lovecraft-hoz) vagy fantasy(lsd MAGUS-regények vagy a GYU, amik teljesen más mûfaj szvsz), mert Lovecraft nem azt akarja, hogy elképzeljünk egy általa megalkotott világot, beleéljük megunkat általa megalkotott szereplõk, lények sorsába, hanem más. Általában álmokról, látomásszerû dolgokról/világokról ír. Ezek során megfigyeltem, hogy elég ritkán ír le valamit részletesen, mindenrõl inkább azt írja, hogy "ezt meg ezt éreztem/ezt meg ezt az érzést keltette bennem, amikor ránéztem". Ezzel sokkal inkább arra ösztökéli az olvasóit, hogy maguk építsék fel a saját álmaikból a saját álomvilágukat. Nem ad semmit készen, hanem az olvasó saját képzelõerejét, fantáziáit használja fel a minden olvasó számára egyedi világ megalkotásában.

[roderick]

Nos igen... Lovecraft egy ISTEN (abból az ösi fajtából:) )
összes még nekem sincs meg, de imádtam olvasni minden novelláját eddig, hihetetlenül tud a tudatalattira is hatni... én pl. sose félek a sötétben, mégis amikor olvasgattam, akkor a lépcsöházban mindig felkapcsoltam a villanyt, pedig azt szinte sose szoktam:) amúgy az a tragikus a sorsában, hogy gyakoratilag éhenhalt
Amúgy igazából a fantasy novelláit szerettem, szerintem még Tolkiennél is százszor jobb a stílusa (namhogy a mai tucatírókat említsem), tényleg valami ösi legende hangulat volt az egészben... vááh

amúgy sztem elég szomorú, hogy nagyon kevesen tudják ki ö, pedig pl. az Alone in the Dark elég sok emberben idéz kellemes emlékeket és az kezdetben lovecrafti ihletésü volt (a filmnek megmár semmi köze nincs hozzá még utalás szintjén se... elég gáz)

(mondjuk tömény adagban már kicsit kiszámítható lesz a dolog, ezért kell óvatosan adagolni és akkor a hatás tuti ráadásul akkor nem játsz úgy mint haverom, aki azért sír szegény, mertmár szinte nincs olyan novella amit nem olvasott volna hiába no, a jó dolgok függöséghez vezethetnek)

[Fazék]

Nekem az tetszik, Lovecraft stílusában, hogy eszméletlen, hogy legképtelenebbnek vélt dolgokat is ki tud találni, és úgy elõadni, hogy te is rettegj, te is elhidd, sõt lásd azt a világot, amit feltár. Ha valaki azt mondja, hogy izgatottan fogok olvasni egy könyvet, ahol egy színtõl kell félni, hát kiröhögöm, de Lovecraft képes volt megalkotni ezeket, és idõnként olyan hihetetlenül sokszínû, egyedi világot hoz létre, hogy tényleg kételkedni kezd az ember, tényleg csak az általunk ismert valóság létezik?

[Raggie]

Én is ezt mondom, hogy úgyír, hogy ne "csak" egy elképzelt félelmetes dolgot láss, hanem a számodra legfélelmetesebb dolgokat(amikrõl ugye te sem tudsz csak a tudatalattid) azokat képzeld bele, fesd le magadnak. A villanyfelkapcsolási reflex nálam is egybõl beindul, ha Lovecraftot látok!

[Pirula]

Egy bajom van csak a Lovecraft novellákkal. Mégpedig a fordítás. Angol eredetiben mondjuk egyet sem olvastam tõle, tehát nem ilyen alapon viszonyítok. Viszont néhányszor szívtam a fogamat egy-egy kifejezés láttán amivel seperc agyon tudták csapni a hangulatot. Fõleg a jelzõs szerkezeteit - mivel sokszor halmozza - nehéz úgy kezelni hogy jó is maradjon. Kornya Zsolt fordításai azok amik nekem leginkább tetszenek, jóval változatosabban, ízesebben fogalmaz.
Dicsekvés: a Cthhulhu hívása és a Zarándokút Kadathba még az eredeti Galaktika körös kiadásban feszít a könyvespolcomon!

[Raggie]

Dicsekvés: a Cthhulhu hívása és a Zarándokút Kadathba még az eredeti Galaktika körös kiadásban feszít a könyvespolcomon!

[Ramiz]

Megnyugodtam: nem mintha másra számítottam volna Lovecraft-tal kapcsolatban, de tök jó, hogy ide ilyen mûvelt és jó ízlésû emberek járnak.

Hát nekem az Lovecraft összes nincs meg, de szerintem Kornya Zsolt-ról lesz szó. Neki legalábbis van egy ilyen írása a '93-ban kiadott (Valhallás) Cthulhu hívásában.
Ebben ezt (is) írja:"...Lovecraft rémtörténetei azért különlegesek a maguk nemében, mert nem csak az emberi elme felszínét borzolják föl néhány rövid pillanatra, hanem mélyen belemarnak a csontokba és idegekbe. ... "
Ha mégse errõl lenne szó, akkor bocsi.  

Kornya Zsoltról van szó, bár nem errõl az idézetrõl. Arra gondoltam, amikor hasonlót ír, mint amit Raggie mondott: Lovecraft nem azzal rémiszt meg, hogy egy 13 csápjú és 7 szájú rém ront a hõsre, hanem olyan sötét, hatalmas árnyakat fest az olvasó elé, amik hasonló hatást érnek el, mint a Telepszihopatikus Turbomixer: szembesít azzal, hogy milyen aprók és fiatalok vagyunk itt ebben a világban, és hogy mennyire nem tudunk semmit igazából... hiába vagyunk "modern emberek", már a saját eszközeinket sem értjük. Ez az elidegenedés egy "modern érzés", habár nehezen körülírható, és Loecraft, akár tudatosan, akár nem, erre a belsõ titkos ösztönre hat.
Az a rész is nagyon érdekes, ahol Kornya azt írja: Lovecraft lényei nem gonoszak abban az értelemben, mint más írók történeteiben az idegen lények, vagy ahogy az ember "várná", hogy gonoszak - mert ami gonosz, ami rossz, az ellen könnyebb harcolni, könnyebb elképzelni. De az Öregek nem "gonoszak", csak mások, mint mi, más a léptékük, más a koruk, és szédítõ, szívszorító távolság van köztünk, és ez még mindig milyen kicsi az univerzum méreteihez képest... ez olyan hátborzongató (legalábbis számomra)...
Na jó, nem utalgatok tovább Kornya Zsoltra, olvassátok el, nekem segített Lovecraft sikerének és a Lovecraft életmûvéhez sikertelenül hozzátenni próbáló írók kudarcának megértésében.

Lovecraft angolul: nekem van két novelláskötetem. Egy kétoldalas novellát kb. húsz perc alatt tudtam elolvasni, végig szótáraztam, és jónéhány szavat még a nagyszótárban sem találtam meg. (A Galaxis Útikalauzból ennyi idõ alatt egy egész fejezetet elolvasok angolul - szóval nem csak a bénaságomnak köszönhetõen haladtam olyan lassan.) De sokat hozzátesz a hangulathoz, hogy eredeti a szöveg, mert Lovecraft prózában is versszerûen ír, és a szavak hangzása már legalább olyan erõsen körülfon, mint a szavak értelme...

Fordítás: azért van egypár jól sikeredett.

Lovecraft történeteken alapuló filmeket láttatok már? Engem a "Lurking Fear" és a The Reanimator" érdekel a legjobban. Részletek itt

Kedvenc novella, írás? Nálam a Szörnyû öregember és a Különös magas ház a ködben...  van a legelsõ helyeken, meg az Árnyék Innsmouth felett.

[Raggie]

Megnyugodtam: nem mintha másra számítottam volna Lovecraft-tal kapcsolatban, de tök jó, hogy ide ilyen mûvelt és jó ízlésû emberek járnak.

Hát ja! Pl én is ide járok!

Telepszihopatikus Turbomixer

Ez naggyon LOL! És teljesen lefesti azt amire gondoltam!(a tudatalattimból húztad ki a szót!)

Nálam a Szörnyû öregember és a Különös magas ház a ködben...  van a legelsõ helyeken, meg az Árnyék Innsmouth felett.

A második nekem is az elsõ!(öööö ezt hogyan is gondoltam?... ja igen a Különös magas ház a ködben-re gondoltam )

[Djinn]

Kornya Zsoltról van szó, bár nem errõl az idézetrõl. ...

Gondoltam, hogy nem errõl az idézetrõl van szó.   Azért írtam, be mert ez alapján felismerhetõnek véltem az általam ismet elemzést.
Én ezt ismerem: 1, 2, 3, 4  

Ha nem is az ami az "összes"-ben van, szerintem nem rossz írás.  

[Ramiz]

Ez az. (Ne szerénykedj. ) Köszönöm szépen.

[Pirula]

Árnyék Innsmouth felett

Ez nekem is egyik kedvencem. Az Ezüstkulcs még az ami nagyon jó, annyira sûrû, sötét atmoszférája van hogy szinte dagonyázhat benne az ember. Meg Charles Dexter Ward esete, szintén setét, de az szerintem inkább krimis hangulatú.

[Ramiz]

Tudom, hogy van egy szerepjátékos topic, de: valaki próbált Call of Chtulhu-zni? Mennyire "mûködik"?

[Pirula]

Tudom, hogy van egy szerepjátékos topic, de: valaki próbált Call of Chtulhu-zni? Mennyire "mûködik"?

Nagyon!!!  
Szegény játékosok egymás kezét fogva mentek haza a téli éjszakában.

[Ramiz]

És esetleg be is vállalsz egy mesélést? Lovecraft-imádó fórumosok közös parája?

[Pirula]

És esetleg be is vállalsz egy mesélést? Lovecraft-imádó fórumosok közös parája?

Bevállalnék szívesen csak hát még meetre sincs szabad idõm elruccanni, ez meg azért egy nagyobb lélegzetvételû dolog lenne. Egyébként is õsszel a legjobb játszani, mondjuk amikor kint szakad az esõ. Vagy valami jó kis viharban.
Nálunk mindig úgy ment hogy bekészítettünk szépen füstölõket, zenének beraktunk Black Sabbath-ot (Planet Caravan és Solitude c. számokat végtelenítve), redõnyök le, gyertyák meggyújt.
A harmadik alkalomnál már mindenki olyan volt mint Pavlov kutyája, a zene hallatára már borsódzott a hátu(n)k.

[Ramiz]

Tetszik... majd megügyezzük.

[Mattanja]

Tudom, hogy van egy szerepjátékos topic, de: valaki próbált Call of Chtulhu-zni? Mennyire "mûködik"?

Egy jó mesélõvel ... huhú ... Zene sem nagyon kell alá, egy idõ után úgysem hallod!

[Raggie]

:eeek: Húú ezt had én is!

[Fenrir]

Lovecraft az egyik kedven íróm, bless you, Ramiz!
Az elõttem szólókkal tökéletesen egyetértek abban, hogy azért olyan jó, mert sejtet. Mindig sokkal rémisztõbb az amit mi képzelünk el, mint amit elénk festenek.
Akkor olvastam el az elsõ novellát tõle (A rémület hegyei) mikor valahol azt olvastam, hogy irodalmi értelemben Edgar Allan Poe tanítványa. Nem tudom honnan szûrte le az illetõ a párhuzamot, (bár valóban van pár rokon vonás) ami szerintem nem létezik, de hogy zseniális írók mindketten az biztos.
Azt olvastam valahol hogy számítógépes játékot készítenek a novellái alapján. Érdekes lehet az biztos, úgy kezdõdik hogy a bevezetõben a fõhõs öngyilkos lesz...a játékban pedig az oda vezetõ utat járjuk be...
Szereti még itt valaki Poe-t?

[Ramiz]

Én szeretem Poe-t is, de Lovecraftot jobban. Attól függetlenül van jópár örökbecsû Poe novella (és külön említésre méltó a versírást fejtegetõ írása (A holló). Szerintem jól érezhetõ a párhuzam, ami nem párhuzam, mert Poe elõbb élt, Lovecraft késõbb, és sokat tanult tõle. Akire én kíváncsi vagyok: Bierce és Borges. Tõlük olvastatok?

Lovecraft az egyik kedven íróm, bless you, Ramiz!

Nyomd a rep-et, apuskám!

[Fenrir]

No, lásd kivel van dolgod.
Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál...
Amúgy Poe nem csak a Holló c. verset írta ám. A köztudatba a "short story"-val került be, de az irodalom a pálmát a versíró Poe-nak Ítéli.

[Ramiz]

Vannak más versei is, de az a leghíresebb, illetve ahhoz írta az "így készült" írást.

[Tyrael]

No, lásd kivel van dolgod.
Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál...
Amúgy Poe nem csak a Holló c. verset írta ám. A köztudatba a "short story"-val került be, de az irodalom a pálmát a versíró Poe-nak Ítéli.

Kút és az ingát ajanlom mindenkinek

Tyrael

[Djinn]

Akire én kíváncsi vagyok: Bierce és Borges. Tõlük olvastatok?

Én olvastam pár Bierce mûvet régebben. Róla mindig egy idézet jut eszembe elsõre: "Semmi sem számít". (Aztán sok másik idézet is eszembejut) Meglehetõsen naturalista, sötét, cinikus, kiábrándult érzések lengikk körül az írásait. De mondhatrjuk úgy is, hogy nem túl életvidám  
Töményen semmiképp nem ajánlom senkinek!!! Fõleg, ha valakinek kényes a gyomra... :eeek:

edit: Ez nem azt jelenti, hogy nem jók!! Nagyon is jók! (már amit én olvastam) Csak tessék figyelni a mértékre.

[Ramiz]

Jól hangzik... kipróbálom.

És a Necronomicon-t olvastátok?
Az az a Lovecraft könyv, aminek még nem volt erõm és bátorságom nekikezdeni.

[roderick]

Nemtom énmég osztálykarácsonyra vettem haveromnak poénból egy Necronomikon címü könyvet, amit tuti nem Lovecraft írt, de amit belenéztem valami retekszar izé volt, kamu babiloni varázslatokkal... és raadásul semmi olyan dolog nem volt benne, amit Lovecraft ténylegesen idéz a könyvböl... dehát inkább csak egy drága poén volt a dolog...
(igaz mióta elolvasta a haverom, azóta csak morfiummal tud aludni és nagyon durván összevissza beszél mindenféle "Lények"-röl... fenese érti )

[Flaser]

Hú, az *igazi* Necronomicon-t már mindenhol kerestem!
Képzeljétek, több Szabó Ervin Könytárban is megvolt...de mindenhol valami El Hazared nevû pasas nevén kikölcsönözve.

Igazság szerint én Lovecraft írásait abszolút nem tartom sejtetõnek - ellenkezõleg: Leírásai precízek, s a viktoriános jelzõk dacára sosincs bennük romantikus túlzás, elégia. Szinte matematikus módszerességgel megy végig mindenen amit a szereplõ átél.

Nekem a két összes kötet van meg - az elsõbõl sajnos még a lektorálatlan példány tele nyomdahibákkal.

A második kötetben lehet olvasni Lovecraft saját "rémtörténet-elméletét".
Saját szavaimmal (emlékezetbõl) röviden összefoglalva:

1) Minden a hangulatnak van alá rendelve, a cél a megfelelõ hangulat/rettegés keltése az olvasóban
2)  a leírt , a jelenség megjelenése a csúcspont amit a sejtetés, fokozás eszközeivel elõ kell készíteni
3) A történet minden más részében törekedni kell a realista ábrázolásra
4) Ne írd le a leírhatatlant! Ha így teszel jelenséged elveszti a varázsát, s akárcsak a vámpír és egyéb modern mondák unalmasan ismert klisék tárházává silányul.
Ezért ír Lovecraft pusztán arról, mit érzett a hõse. Ahogy azt önironikusan be is láttatja az Ezüstkulcsban, hõsei gyakran szenvednek emlékezett kieséstõl megkímélve az írót a leirástól.
5) A jelenség eltér a természettudomány kanonikus képétõl nem illeszthetõ szervesen a történetbe.
Mégha mégoly apró megszegése is a természet törvényeinek az író nem kezelheti flegmán, s érzékeltetni kell az írásbeli szemlélõ megrökönyödését *bármely* törvényszegés elementáris erejû, s alapjaiban rázza meg az ember világképét

Összefoglalva, nem azt mondom; hogy nincs semmi ebben a Lovecraft 'sejtet' dologban, hanem azt, hogy ezt nagyon tudatosan teszi s a sejtetés fokuszába a ténylegesen idegen - azaz leírhatatlan dolgot állítva; míg mindenhol máshol az aprólékos precízitásra törekszik.

[roderick]

4) Ne írd le a leírhatatlant! Ha így teszel jelenséged elveszti a varázsát, s akárcsak a vámpír és egyéb modern mondák unalmasan ismert klisék tárházává silányul.

Tadáám! ittenvan a kutya elásva... és pontosan a modern horror tragikusan silány minösége is ebböl következik... legalábbis szerintem

Hú, az *igazi* Necronomicon-t már mindenhol kerestem!

Necronomikon minden egyetemi könyvtárban van, csak egy titkos szobába leláncolva, széfbe zárva... és mégis vannak olyanok akik ezekután titokban beleolvasnak, igaz utánna nagyonis megbánják...
mondjuk nemtom Parsons* után szerintem már csak valami gyerekjáték lehet az egész

-----
*a név helyére illesz be bármit amit nagyon utálsz és mégis el kellet olvasni