Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Bishop]

Bocs csak egy másik fórumba próbálok egy kérdést megválaszolni aminek a része hogy tudjam az isten fogalmát,ezért próbáltam minden szemszögből leírni,talánt télleg zavaros lett

[Pirula]

most meg egyenlőre kivárok míg valaki megírja a véleményemhez legközelebb álló hozzászólást és akkor majd rábólintok. Lusta vagyok írni.

Nincs is olyan. Volt a semmi, vagy mégsem, aztán történt valami, vagy mégsem, és lassan kialakult minden, megszülettél, meg is fogsz halni, és ennyi. Ugye erre gondoltál?

Mindig is sejtettem hogy könnyen letapogatható az észjárásom.
Pláne azért mert hiányzik belőlem a bizonyosság ezeket illetően, valamint a magabiztosság hogy azt mondjam: így volt és kész. Ez persze nem feltétlen jó, vagy előny. Három ponton viszont máshogy gondolom: Nem biztos hogy nincs olyan; tuti hogy történt valami (jó, ebben az egyben biztos vagyok na); halál után nem biztos hogy ennyi.
Várom a választ. Akár tőletek, de inkább az időtől-élettől - kinek hogy tetszik.

Második lehetőség: az észlelés magában is létezik, mert észleli magát: ha észlelsz, az valamiféle öntudatot feltételez, márpedig ha öntudatod van (nem "szabadítod fel" a sok piálással, mint a Kugli Jóska), akkor tudsz róla, hogy észlelsz, azaz észleled az észlelést...

(Remélem legalább te Pirula elolvasod ezt a sok szöveget... teljesen belefáradtam a gépelésbe, hosszú napom volt... )

El hát. Az aláhúzott rész holmi istenfogalomra emlékeztet engem, a végén még carfanaticnak is válaszolsz egyben.

[Lythis]

"all societies and human organisation is about being judged and observed. Without that, there'd be no society, since people wouldn't conform, and thus not accomplish common goals, which is of course the purpose of any society."

"God was a dream of good government"

imho ha minden más vonatkoztatástól megszabadítjuk a dolgot (ki miben hisz, és mennyire, stb), akkor szerintem ez elég jól leírja, hogy az ember mit tart istennek.

[Tycho]

* : A mostanában elterjedő "személyes isten", amit mindenkitől hallani, hogy szerinte ilyen meg ilyen isten meg ő így meg így gondolja, az tapasztalataim szerint egyfajta liberalizált, ízlés szerint átgyúrt keresztény isten. Azért érzem így, mert egy darabig én is csináltam ezt, aztán rájöttem, hogy mekkora ostobaság és értelmetlenség - Isten, ha létezik, vagy olyan, amilyennek a Biblia mondja, vagy nem tudhatod, hogy milyen, nincs értelme magadnak megalkotnod szerintem.

Értelme van vagy nincs azt mellőzzük, ez mindenkinek saját magának kell eldöntenie hogy elhiszi-e magának azt amit gondol Istenről vagy egy személyes istenről, vagy nem veszi ezt az egészet komolyan... A dolognak itt az a nyitja hogy régen ugye nem mondhattál semmit Istenről, el kellett fogadnod azt ami kialakult vagy kihajítottak, ez egyúttal meg is erősítette a hitet abban a közösség által elfogadott istenben ami kialakult a generációk folyamán, hiszen általad megváltoztathatatlan volt. Most viszont nincsenek retorziók szinte. Azt hiszel és úgy, ahogy akarsz lassan, ezért egyre inkább elferdül a dogmáktól az egyénben kialakult isten tudat...
Hogy miért van szerintünk isten, az meg talán azért van, mert sokaknak megnyugvást jelent egy, a tőlük függetlenül történő eseményekért felelős tudat vagy lény, hogy el tudják fogadni azt amit a véletlen hoz, hogy okolhasson mást sorsuk rosszul végződéséért, hogy legyen kinek könyörögnie azért hogy ne így legyen ahogy most van...
Végülis saját elménk rabjai vagyunk, ahogy azt rengeteg féle formában láthatjuk, hogy mi is a valóság, az egyén számára az, amit érzékel és felfog... Namármost amikor felmerül a kétség abban, hogy nem lehet, hogy az érzékeid csalnak-e meg és ez nem így van vagy ez valami egész más és te vagy elveszve valamiben, akkor egy kitalált istenkép amit saját sorsod alakulása befolyásol olyanná amilyen sokszor egy képzelt biztos pontot ad saját elbizonytalanodott érzékeid számára és mivel európában a kereszténység dominál az utóbbi 1500 évben ezért elég egyértelmű hogy egyfajta keresztény istenből eltorzított saját  istenképünk alakul ki, miután a vallás már nem egy olyan sziklaszilárd és elváltoztathatatlan érvényű dolog kezd lenni...
Nade ha ez így van most, akkor gondoljuk el, hogy ez régen is így volt az ősembereknél is, amikor a világ számukra még csupa ismeretlen dologból állt akkor nekik biztosan kellett kapaszkodó, hogy ne adják fel a reményt és eljussunk ide ahol ma vagyunk.
Ez volt a vallás szerintem, de ha ez így változik most, akkor minden jogom megvan azt hinni, hogy ez a legelején is hasonlóképp alakult ki, majd megszilárdult a csoport együttmaradása és egysége érdekében...
Aztán hogy milyen vallások maradtak meg, azt persze már ismerjük és a folyamat megint ehhez a saját isten kialakulásához hasonlít, hiszen minden kornak megvoltak az ideális vallásai, amik az akkori 'igényeket' kielégítették. (közösség összefogása, kapaszkodó az ismeretlen világban stb...)

Najó legyen elég belefáradtam a post gépelésébe... még elő akartam cibálni azt a jelenséget amikor a túszok elkezdik tisztelni a túszejtőiket és erős érzelmeket táplálni irántuk, ahelyett hogy a menekülésre és a túszejtők objektív elitélésére gondolnának, valamint arra a tanulmányra, ami kimutatta a vallásosság  és az erre való hajlam kapcsolatát és feszegette a vallás kialakulásának és a szindróma kialakulásának okait. Ki akartam térni arra is, hogy a vallás efféle egyénenként torzuló változatai, valamint az ahogy kialakultak a vallások szerintem (nem merem mondani hogy igazam van, mert régen olvastam ilyeneket és lehet, hogy már hülyeségeket beszélek...) azt mutatják hogy istenek nincsenek, ezek csak fogódzkodók a világban bizonytalan emberek számára.... Én speciel nem vagyok vallásos, hanem egyszerűen az ember akaraterejének képességeinek végtelenségében hiszek...
Hiszen ha elhiszem hogy meggyógyulok estére, akkor meg is szoktam... persze lehet fordítva is magyarázni, azért hiszem azt, mert tudom hogy meg fogok satöbbi, vagy lehet megint istennel jönni...
De énszerintem pont ezért vannak 'csodák', mert el akarjuk hinni hogy ez van, és annyira akarunk hinni, és annyira hiszünk, hogy végül találunk valami olyat amibe bele lehet magyarázni valamit... (na meg persze most ennyi erővel a másk oldalról is lehet érvelni ahogyan a Futuramában van is egy rész [spoiler] ->Amikor Bender találkozik Istennel (vagy egy műholddal ami ütközött istennel  ) és az mondja neki hogy akkor csinálod jól, hogyha úgy avatkozol bele a dolgokba, hogy az emberek ne is igazán higgyék, hogy te voltál... [/spoiler]
De nem akarom elspoilerezni a részt, mert még vannak akik nem látták  (ha már ennyit filóztunk az új Futu részeken... ))

*random stream of thoughts on god and stuff by Tycho - azaz bocsi ha zagyva vagyok... kérdezzetek és megpróbálom érthetővé tenni magam. Hosszú hetem volt eddig, innét meg lógok *

EDIT: tuti tele van elgépeléssel, lemaradt vesszőkkel és rossz toldalékokkal satöbbi, nézzétek el, nem bírom visszaolvasni

Tényleg tele volt.
-Yakumo

[Próféta]

*random stream of thoughts on god and stuff by Tycho

1. Nos, az elgépelések nem is olyan gyakoriak, de illik a szöveget mondatokra tagolni. Ha sok szabad időd van, esetleg bekezdésekre is.
2. Tök jól mutat, hogy a szöveg közepén úgy csinálsz, mintha zárszót adnál.
3. Stockholm syndrome (mai 2. mémterjesztési gerillaakcióm!)
4. isten vs. Isten, god vs. God. Az ilyesminél mindig leállok gondolkodni, mert könnyű megsérteni valakit.
5. Most kéne valami érdemi, tartalmi hozzáfűzést is adni, de ahhoz már fáradt vagyok, kötekedtem eleget, dolgom is van, meg részben egyet is értek vele

[Kvikveg]

A tagolas/helyesiras gatyaba razasa jo lenne, te az irasaba faradsz bele, en az elolvasasaba. Tomoriteni sem artana. Biztos jo, hogy kiontod magadbol csak olvasni maceras. Szerintem egyistenhitnel Isten, tobbistenhitnel istenek. Az Isten mindenhato vs az istenek a fejukre estek.

[Próféta]

SPOILER WARNING Futurama és American Gods mild spoilerek

Szerintem egyistenhitnel Isten, tobbistenhitnel istenek. Az Isten mindenhato vs az istenek a fejukre estek.

Hát én nem így tudtam... szerintem egyistenhitnél is isten a köznév, és Isten a tulajdonnév, csak a köznevet egész egyszerűen nem használjuk, mert ugye csak egy Isten van Isten egy isten, és a keresztény (zsidó, mohamedán) vallás szerint az egyetlen isten. Az American Gods szerint csak az egyik
Én azt hiszem, hogy "egyfajta keresztény istenből eltorzított saját istenképünk alakul ki" OK, de Bender Istennel találkozott (vagy egy műholddal, amelyik összeütközött vele... )

[Kvikveg]

SPOILER WARNING Futurama és American Gods mild spoilerek

Szerintem egyistenhitnel Isten, tobbistenhitnel istenek. Az Isten mindenhato vs az istenek a fejukre estek.

Hát én nem így tudtam... szerintem egyistenhitnél is isten a köznév, és Isten a tulajdonnév, csak a köznevet egész egyszerűen nem használjuk, mert ugye csak egy Isten van Isten egy isten, és a keresztény (zsidó, mohamedán) vallás szerint az egyetlen isten. Az American Gods szerint csak az egyik
Én azt hiszem, hogy "egyfajta keresztény istenből eltorzított saját istenképünk alakul ki" OK, de Bender Istennel találkozott (vagy egy műholddal, amelyik összeütközött vele... )

Nyilvan.
Leirhatom-e, hogy isten, hiszen ezzel feltetelezem, hogy nem o az egyetlen egyedulallo Isten, hanem megadom a lehetoseget tobbre is, micsoda sertes.

[Tycho]

Yaku köszi a gatyába rázást   

Próféta, igen én is gondba vagyok Isten vagy isten között, igazából szerintem a leghelyesebb ha úgy teszünk különbséget hogy amikor  a keresztény vagy zsidó istenről beszélünk, akkor nagy betű, (mert személynév, bár pont annak a kikerülése, azért van.. nem?) amúgy meg ha csak főnév akkor nem...  (nade kibogozni most mikor mit akarok mondani, ahoz kicsit energiadúsabb elmeállapotban kell leülni gondolkodni )
jah és  köszi a stockholm szindrómát, nem akart beugrani, pedig kísértett a városnév majd megkeresem az említett cikket, ne csak a levegőbe lógassam a mondandómat

Kvik, ezért nem bírtam visszaolvasni én se  sorry 

[Lythis]

Isten -> keresztények, vagy ha ez a neve (lásd kereszténység - nem, a jahvés, jehovás "de-nem-is-mert-az-írás-alapján-úgy-ejtik-hogy" parázsvitákra nem vagyok kíváncsi) és/vagy a saját kánonukban így referálnak rá. Ábrahámita vallásokban, valamint a Hinduizmusban jellemző, máshol nem annyira.
isten-> politeizmus, vagy olyan esetekben, ahol ez csupán jelzőként szolgál és/vagy nem ezen a néven referálnak rá. (pl Kínai néphiedelem, Buddhizmus, etc.)

[Pirula]

Mennyivel könnyebb a németeknél. Gott nagy G-vel és kész, mert főnév.
A latin betűs írásbeliséget a keresztény egyháznak köszönhetjük, ők meg naná hogy nagy I-vel írták mert értették alatta az egy Istent. Aki meg más istenekről akart írni - mondjuk valami antik görögről-rómairól az írta kicsivel mert a nagy I már foglalt volt.
Most meg egy hívő - bármilyen vallású is - a saját istenét írja naggyal, a többit kicsivel, mert neki az a fontos, a kiemelt.

[Ramiz]

Más megfogalmazás a "minek hinni - minek nem hinni" témához:

Senki nem tudja, milyen a Világ. (Így, nagy v-vel. Lehet vitatkozni. ) De mivel élnünk kell benne, kölcsönhatásba kell kerülnünk a benne lévő dolgokkal, ezért muszáj valamennyire értenünk a működését. A megismerés nagyjából tapasztalati úton folyik, ami elmélet, az már vagy olyan elmélet, amit végül is mi találtunk ki, hogy passzoljon a tapasztalati eredményekhez (fizika, kémia stb), vagy filozófikus, mert ellenőrizhetetlen. Magyarul egy _modellt_ készítünk magunknak, hogy élhessünk, és a modellnek csak annyira kell szofisztikáltnak lennie, hogy éppen működjön. Nem mondjuk, hogy ilyen a világ, csak azt, hogy ha úgy vesszük, hogy ilyen, akkor egész jól meg tudjuk tippelni, hogy mi fog történni. (Ezek a modellek még csak nem is azonosak, főleg a szociális részei. Például egy tizenhat éves lány és egy ötvenéves kiégett alkesz, akit elhagyott a felesége, egész máshogy fog beszélni a férfi és női kapcsolatokról, állítva, hogy "ez márpedig így van".)
A kérdés pedig ez: minek ebbe a modellbe belefoglalni egy bármiféle isten (ha úgy tetszik: AZ Isten) fogalmát/létét? Amit nem tudunk leírni a modellel, azt miért kell kitöltenünk egy olyan dologgal, ami maga is ezer kérdést vet fel, mire választ nem találhatunk? Miért van szükségünk modellt alkotni olyasmi dolgokra, hogy mi van a születésünk előtt és halálunk után, ha egyrészt fogalmunk sem lehet az igazságról és nem tudunk tapasztalati úton ismereteket gyűjteni, amit még életünkben hasznosíthatnánk, másrészt meg nem tök mindegy addig is?
Ez ilyen mérnöki hozzáállás ahhoz az "érdektelenségből elkövetett nem-magabiztos nem-hívéshez" (ez nem is ateizmus, mert nem 100%-os nem-hit, hanem egyszerű, szükségszerű és egészséges _kétely_), ami szerintem még a leglogikusabb álláspont a hit kérdésében.
De még azt is meg tudom érteni, aki így gondolkozik és mégis vallásos, mert azt mondja, hogy neki márpedig kell egy modell, ha nem is lehet biztos benne, hogy jó, meg amúgy is, tök poén a templomi esküvő meg az éjféli mise. Csak azt nem értem, hogy lehet bárki BIZTOS bármiben (van Isten/vannak istenek, és az egyik halálod után leméri a szívedet egy mérlegen/nincsen isten/volt isten, Elvisnek hívták, de már meghalt/stb).

[Edina-chan]

Na most csak úgy hirtelen belecsöppenek a témába...
Nekem pl. nincsen szükségem olyen "modellre" amiben benne van Isten, de akinek van, azt nem vetem meg, meg lehet érteni végülis...(csak azt vetem meg, aki már annyira vallásos, hogy ilyenmegolyan dolgokat nem csinál, mert "Isten megbüntet érte"...lehet hogy csak azért utáltam meg az ilyeneket, mert a párom (aki már szakított velem) egyszer egy ilyen dumával jött.  nah mindegy...a szülei szerint is beteges, meg szerintem is.)És különben is, mindenkinek mást jelent isten (Isten...nah ), mindenki másképp képzeli el, mindenki mást ért az "isten" szó alatt. ' Van egy könyvem, címe: "A tudomány felfedezi Istent". Vannak benne érdekes dolgok, de igazából nem jutottam vele semmire, és még mindig nem tudom, miben higyjek, de szerintem maradok annál, hogy hiszek is meg nem is (ja, hülyén hangzik). Szerintem lehetetlen kideríteni, hogy hogyan lett a Világ, igaz, vannak elméletek, de egyikben sem lehetünk biztosak. A tudós sem lehet benne biztos, a vallásos meg főleg nem.

Az írásával meg úgy vagyok, ahogy jön..valamikor kisbetűvel, valamikor naggyal.'

[Pirula]

(Ezek a modellek még csak nem is azonosak, főleg a szociális részei. Például egy tizenhat éves lány és egy ötvenéves kiégett alkesz, akit elhagyott a felesége, egész máshogy fog beszélni a férfi és női kapcsolatokról, állítva, hogy "ez márpedig így van".)
A kérdés pedig ez: minek ebbe a modellbe belefoglalni egy bármiféle isten (ha úgy tetszik: AZ Isten) fogalmát/létét? Amit nem tudunk leírni a modellel, azt miért kell kitöltenünk egy olyan dologgal, ami maga is ezer kérdést vet fel, mire választ nem találhatunk? Miért van szükségünk modellt alkotni olyasmi dolgokra, hogy mi van a születésünk előtt és halálunk után, ha egyrészt fogalmunk sem lehet az igazságról és nem tudunk tapasztalati úton ismereteket gyűjteni, amit még életünkben hasznosíthatnánk, másrészt meg nem tök mindegy addig is?

Miért mondja a 16 éves lány és az 50-es alkesz azt amit? Nyilván az ő tapasztalataikból ez épült fel.
Miért mondja egy hívő hogy igenis van Isten, te meg hogy minek egy olyan modell amibe feltétlenül szükséges? Mert az ő tapasztalataiból az a modell épült fel, a tiédből meg a te modelled. Már ha a gondolatmenetedet követem én így tudom értelmezni.

leglogikusabb álláspont a hit [...] hogy lehet bárki BIZTOS bármiben

A hitben nem kell feltétlenül logikát keresni, mert pont hogy egy érzelmi alapú bizonyosságon nyugszik. Félrevezető lehet mondjuk ezért azt mondani hogy ott vannak az ontológiai istenérvek, tessék bebizonyították. Ugyan tudományosnak tűnik, de inkább csak logikusnak mondható, mert tudja hogy hová fog eljutni - Isten szükségszerű létezéséhez.
Akár egy matematikai tétel aminek érvényességében biztosak vagyunk, csak azért vezetjük le a bizonyítást hogy megmutassuk ez így igenis logikus. Itt tehát a bizonyosság megelőzi a kérdést - ezáltal viszont nem jutnak olyan kérdéshez ami bizonytalanságot okozhatna. A szkeptikusoknál pedig a kérdés a bizonyosságot - nem is lesz olyan kérdésük amire biztos választ kaphatnának.

Ja, és azért tudok csodálni vén rabbikat és zen-buddhista apátokat mert e kettő lehetőség mellé még fel tudják vázolni a harmadikat is ami szintetizálja a kettőt. Én még csak eddig jutottam. 

[Ramiz]

Akár egy matematikai tétel aminek érvényességében biztosak vagyunk, csak azért vezetjük le a bizonyítást hogy megmutassuk ez így igenis logikus. Itt tehát a bizonyosság megelőzi a kérdést - ezáltal viszont nem jutnak olyan kérdéshez ami bizonytalanságot okozhatna. A szkeptikusoknál pedig a kérdés a bizonyosságot - nem is lesz olyan kérdésük amire biztos választ kaphatnának.

Úgy érzem, a matematika és a hit annyira különböző témakörbe tartoznak, hogy nehéz őket összehasonlítani. A matematika(i logika) nem vesz alapul semmit, csak önmagát; egy-két axióma kimondása után (amiben nem lehet kételkedni, mert nem "van vagy nincs", hanem "induljunk ki abból...") csak magára támaszkodva, a külvilágra fittyet hányva épül fel, és csak az "oldalágai" (fizika, kémia stb, szóval az alkalmazott matematika) piszkítják be magukat azzal, hogy a valósággal "érintkeznek", mert kényszerük van rá, hogy megfeleljenek a világban tapasztalható dolgoknak. A matematika "tisztán" nem jelenik meg, ezért nincs ilyen kényszere.

De a vallás szerintem a világkép teljességének igénye által születetett meg, mert az emberek meg akarják érteni azt is, amit nem tapasztalhatnak meg. De éppen ezért nem indulhatnak ki semmiből, nincsen semmiféle konkrét alapja a hitnek, nem lehet bizonyításokat meg logikai eszközöket használni, mert az egész hit úgy ahogy van idegen a matematikai logikától! Ezért tartom én a filozófiát sokkal inkább érdekesnek ("agytorna"), mint hasznosnak: az egész arról szól véleményem szerint, hogy "alkalmazzunk egy módszert (azaz a matematikát) egy olyan modellre, olyan témakörre, ami alapjába véve alkalmatlan arra, hogy matematikai megközelítéssel éljünk vele kapcsolatban, és lássuk, mi sül ki belőle". Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, a kedvencem az a (ha jól emlékszem, görög) fickó volt, aki bebizonyította, hogy semmi sem létezik a világon... (A Semmi mint a létező dolgok hiányát kitöltő és ezáltal létező valami szintén nem, úgyhogy tényleg egy nagyon-nagyon üres (és mellesleg nemlétező) ürességet kell elképzelni...)

Egyszóval nem értem, hogy ha valakinek lelki szükséglete van is a hitre (miért ne lehetne az embernek bármire lelki igénye? nem kell ehhez racionális érv, nem vitatom), az miért akar / hogyan tud szellemileg teljesen "tisztába kerülni" a dologgal, azaz logikusan, magabiztosan gondolkozni róla? Amikor körülbelül nulla információ áll a rendelkezésére az egész üggyel kapcsolatban?

[Tycho]

Egyszóval nem értem, hogy ha valakinek lelki szükséglete van is a hitre (miért ne lehetne az embernek bármire lelki igénye? nem kell ehhez racionális érv, nem vitatom), az miért akar / hogyan tud szellemileg teljesen "tisztába kerülni" a dologgal, azaz logikusan, magabiztosan gondolkozni róla? Amikor körülbelül nulla információ áll a rendelkezésére az egész üggyel kapcsolatban?

A hazugságnak nevezett Biblia és a nevetséges kitaláció/hallucinációnak tartott szellemi/érzelmi/testi tapasztalások nem egyenlőek körülbelül nulla információval. Ha szerinted az általam írt negatív jelzőknek semmi helyük az előző mondatomban, akkor már tudod, hogy igenis van mire építeni. És nem csak az lesz hívő, akinek szükséglete van hitre - az is, aki abban talál sokmindenre magyarázatot.

ez most egy saját farkába harapó kígyóhóz hasonlít... az lesz hívő akinek szükksége vana hitre, az talál benne magyarázatot, akinek szüksége van rá, mert másban nem talál. legalábbis szerintem ez így logikus  amúgy meg a biblia miért lenne hiteles forrás? és ha létezett Jézus? nem jelenti, azt hogy Isten fia... legalábbis átvitt értelemben biztosan állíthatja, de nagy eséllyel nem volt több egy prédikátornál, aki jól beszélt és jót az ószövetség meg annyira reális mint a régi görög istenek sztorijai ennyi erővel

persze a régi időkben volt értelme a dolognak, mert szentesítette a törvényeket és rendet tett a hívő közösségben, de ez a szerepe már kihalt a vallásnak, azért burjánzik ennyire szerteszét egyénenként változó elképzelésekké...

[Ramiz]

A hazugságnak nevezett Biblia és a nevetséges kitaláció/hallucinációnak tartott szellemi/érzelmi/testi tapasztalások nem egyenlőek körülbelül nulla információval. Ha szerinted az általam írt negatív jelzőknek semmi helyük az előző mondatomban, akkor már tudod, hogy igenis van mire építeni. És nem csak az lesz hívő, akinek szükséglete van hitre - az is, aki abban talál sok mindenre magyarázatot.

Rendben, nem egyenlőek nulla információval, de egyenlőek nulla "100%-os valószínűségű" információval. Másrészt pedig ugyan a Biblia igazságtartalma az én nézetem szerint ugyanúgy nem bizonyítható hazugságnak, mint igazságnak - senki által. Mert a múltba látni és ott még az igazságot is meglátni lehetetlen. És miért higgyek valószínűségek vagy megérzések alapján?
A testi, szellemi tapasztalás más kérdés: akinek megjelent Isten, vagy üzent neki, és ő biztos ebben, az kénytelen hinni. De ez már csak félig hit. És nagyon kevés emberrel történik meg.
Aki pedig tapasztalás nélkül hisz, az milyen alapon választ? Miért nem az egyiptomi vagy inka istenekben hisz vagy bármi másban?

Tycho: igazad van, de a vallás régen sem volt soha egységes. Próbálkoztak mindig hittételekkel egységbe kovácsolni a tanokat, de így is mindenki úgy magyarázta, ahogy akarta. Néha pedig fellángolt a dolog, szerzetesrendek, valláshasadások meg ilyesmik mentén.

[Tycho]

Tycho: igazad van, de a vallás régen sem volt soha egységes. Próbálkoztak mindig hittételekkel egységbe kovácsolni a tanokat, de így is mindenki úgy magyarázta, ahogy akarta. Néha pedig fellángolt a dolog, szerzetesrendek, valláshasadások meg ilyesmik mentén.

naja... Aztán jól be is törték rajta egymás arcát és megint hallgatás lett, és ez jó sokáig így ment azért 

[Ramiz]

Könnyedebb téma?
Hogyan veszitek rá magatokat a tanulásra? Kéne pár tipp. Mert nekem nem megy. (Aztán addig is fórumozhatok és nem kell tanulnom, amíg a tippeket olvasom... )

[Angellore]

Hehe. Ülj Be Bauer Tanár Úr órájára, és olyan szorgos leszel, hogy magad sem hiszed el.

[kisvirag]

leginkább ugy, hogy már iszonyu lelkiismeretfurdalasom van a hatarido elott nem sokkal.
egyebkent ha erdekel a tema, akkor egyaltalan nem okoz gondot. ha nem, na akkor van hogy amolyan "valami ugyis lesz" alapon belelapozok, majd repul is a sarokba

[Angellore]

előbb utóbb úgy is meg kell tanulni...

[Groven]

Hmm... én már nem koptatom az iskolapadot 1 ideje (persze ez nem azt jelenti, h 1x újra nem fogom), így azért irigylem a problémád Ramiz.
*Memóriafrissítés, keresés indul ---> 1 találat  * Mikor ilyen helzyetbe kerültem, akkor kicsit hagytam, aztán mikor már nagyon zavart, h meg kell tanulni nekiültem. Próbáltam keresni vm-t, ami lekötheti a figyelmemet benne ( ez persze nem minden esetben jött be... )

[Ramiz]

előbb-utóbb úgy is meg kell tanulni...

Ha lehet halasztani, akkor megéri!

[Angellore]

előbb-utóbb úgy is meg kell tanulni...

Ha lehet halasztani, akkor megéri!

Ahogy gondolod... Én jobb szeretem minél hamarabb lerendezni az ilyeneket, bár gyanítom ez idén nem fog sikerülni...

[Próféta]

Ami érdekel, azt önmagáért hajlandó vagyok megtanulni. Vagy azért, mert szép; vagy ha nem szép, de fáradságos, akkor hitegethetem magam azzal, hogy ettől jobb szakember leszek. Ami nem érdekel: csakazértis megmutatom én ezeknek a surmóknak, hogy nem tudnak megszívatni, és átmegyek én mindenből, vessenek csak oroszlánok közé, egy BME nem fog rajtam kifogni...
Azért érezhető, hogy jobban szeretem a témákat az első csoportban tudni. Ehhez megfelelő szakmaválasztás is kell, természetesen.

EDIT: egyébként tök jó eredménnyel veszem az akadályokat, szóval elfogadhatónak tűnik a stratégia. Persze néha már magamat is hülyének nézem a maximalizmusom miatt, hogy XY tárgyból ötöst akarok...

[Ramiz]

csakazértis megmutatom én ezeknek a surmóknak, hogy nem tudnak megszívatni, és átmegyek én mindenből, vessenek csak oroszlánok közé, egy BME nem fog rajtam kifogni...

Rajtam ki fog... (Nem is kell egy egész BME, elég egy-két szopatós tárgy... )

[Tycho]

Ramiz te őrült... kell ilyen témát felvetned  , most aztán elveszed az utolsó lelkiismeret furdalást kiváltó ezközét a sorsnak, hogy csak én vagyok olyan, mint amit Kocsis atya az "öreg zsidó és az özönvíz" kezdetű kiszólásában jellemez: amíg jön teszek rá, amikor meg már itt van, csak kapálódzok és belefulladok...  ( a ZH és vizsgaidőszak... )    

[Ramiz]

Tegnap esős és nyálkás volt az út mindenütt a városban, a Blahánál álltunk a gyalogátkelőhelyen (az áruház előtt), aztán miután átmentünk az úton, egy kocsi nagy fékezéssel és nulla lassulással felrohant a járdára oda, ahol az előbb hárman-négyen álltunk, nekicsattant egy oszlopnak, aztán visszatolatott és mérgelődve elhajtott. Nagyon különös érzés volt, összenéztünk a többi gyalogosokkal, csupa vadidegen, akiket egy pillanatra összekapcsolt egy lehetséges idő-szál az éppen csak múlttá vált múltban, ami végül is nem vált valóra, aztán a jelen meglóduló fókuszával együtt továbbmásztunk a jövő egyik szálán a millió közül...

[Ramiz]

Nem akarlak kiábrándítani, de nagy valószínűséggel sem nekem, sem neked nem lesznek unokáink, ha véletlenül mégis, akkor pedig egymást fogják levadászni és megenni, mesélgetni pedig nem lesz idejük.

Jól van na, nem azt mondtam, hogy biztosra veszem az öregkort, sőt amilyen tempóban pusztítom magam és amilyen ökörségeket poénból megcsinálok, sokkal valószínűbb számomra egy Darwin-díjas halálnem harminc éves korom előtt vagy az, hogy az alkoholista tüdőrákommal beszélgetek az elvonón , de ha mégsem, akkor meg az lesz, amint fent leírtam. Különben meg sokan temették már az emberiséget, de még mindig itt vagyunk! (Szarrá pusztítva a földünket, gyilkolva egymást, felzabálva az állatokat és a közeljövőnkkel a minimális mértékben sem törődve, igazi előrelátás-hiányról téve tanúbizonyságot. Azaz igazi punkok vagyunk mind. )