Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Darkstar]

én a fiamat választottam volna!

felesleges volt bármiféle vallást belekeverni, véleményem szerint.

A commentek meg... a szokásos, bár talán kicsit még gyomorforgatóbb nagy részük. Igaz, erre a vallásos marhaságra mindíg érzékeny voltam, különösen a "Az ember bűnösen születik." rész veri ki a biztosítékot, bár az ilyen gyöngyszemek sem rosszak

1. pont: Nem Isten bélyegez meg bűnösként senkit, bűnösök vagyunk. Isten megtehetné azt is, hogy hagyja az egészet a fenébe, és lemond rólunk. Megtehetné, De Isten nem ilyen. Prezentálta, mennyire szeret. (2. pont)Lehetőséget és receptet ad arra, hogy életed legyen itt, és odaát, Vele.

Még1 

Mondjak en neked valamit vilmarci, azt hogy Jezus valojaban el, es NAGYON szeret teged, es OROK eletet szeretne neked adni, de ehez meg kell terjel. A megteres azt jelenti, elfordulas a buntol! Mindenki bunbe szuletik, de hit altal van a megigazulas! En befogadtam Jezust a szivembe, es nagyon is boldog vagyok, Ot szolgalom, es TUDOM egy nap meglatom Ot szemtol szembe, es OROKKON OROKKE vele leszek!

[Zsiga]

Nehéz választás, meg szörnyű? Szerintem meg aki nem a saját fiát választotta volna az beteg, és alkalmatlan szülőnek.
Most komolyan, bennetek egy másodpercre is felmerülne hogy hagyjátok a gyereketeket meghalni ha bármi mód van rá hogy megmentsétek?

[Darkstar]

Esetemben csak rosszul idéztem, a lényeg, hogy a fiamat(/lányomat) választanám.

quote fix'd

[Lythis]

Bullshit! Mi a garancia rá, hogy mindenki nyekken a vonaton? Semmi.

[Cobra]

Azért elég erőltetett a film. Pl a mozdonyvezető miért nem állt meg? A gyerek egy dolog, hogy beesett a gépházba, de miért kerül automatikusan a kerekek közé?
Persze, nem így kéne hozzáállni a filmhez, de nekem ezek jutnak először eszembe.

[NLZ]

Nehéz választás, meg szörnyű? Szerintem meg aki nem a saját fiát választotta volna az beteg, és alkalmatlan szülőnek.
Most komolyan, bennetek egy másodpercre is felmerülne hogy hagyjátok a gyereketeket meghalni ha bármi mód van rá hogy megmentsétek?

QFT. Dögöljön meg mindenki más, legyen nekem jó. Ilyen esetben még az országomat is feladnám.

[Én]

Moar nem a lényeg nézése:
Most akkor a hídmester hibája volt a cucc vagy csak simán átment a piroson a masiniszta? Mindegy, papát ígyisúgyis lecsukják munkaköri gondatlanságból eredő népirtásért, gyerek meg mehet államiba. HAPPY END

[NLZ]

[Moha]

Valószínű én is inkább a fiamat választottam volna. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenki meghalna a vonaton.


Egy másik videójuk talán még gyengébb eresztés: http://www.youtube.com/watch?v=VyAIzNAJOZs&feature=related

Hát, azért a GDP per capita és az életszínvonal koránt sem ugyanaz. Nomeg azt szerintem senki nem vitatja, hogy van Magyarországtól rosszabb is, de hogy csak ezért maradjak itthon? Nevetséges! Hogy Európa sereghajtója vagyunk, az mellékes igaz?  Meg a film szerint boldogság = luxusautó, luxusvilla. Peeeersze. Nem is egy normális kapcsolat, normális család és normális élet, ahol nem kell fillérre kiszámolni mindent (kb. ez a probléma itthon, nem az, hogy nincs az embernek luxusautója)

[Próféta]

Azért elég erőltetett a film. Pl a mozdonyvezető miért nem állt meg? A gyerek egy dolog, hogy beesett a gépházba, de miért kerül automatikusan a kerekek közé?
Persze, nem így kéne hozzáállni a filmhez, de nekem ezek jutnak először eszembe.

A szitut nem értem én se teljesen (meg kéne nézni az eredeti filmet, ezt az összevágott egyházi kampányfilmet meg jól elfelejteni), de mintha a híd aknájába esett volna bele, ahol leengedéskor a hídtest vagy az ellensúly vagy mi összelapítaná... vagy nem tudom.

De tegyük fel azt az absztrakt szitut, amikor tényleg a gyerek vagy az utasok élete között kell választani,kizárva a Lythis-féle kerülőutakat. Ez az a bizonyos ezeréves klasszikus dilemma, hogy keressük a legkisebb n természetes számot, amelyre n db. random idegen élete fontosabb már a saját gyereked életénél. Azért klasszikus, mert mindig is megválaszolhatatlan volt Volt valami honlap, ahol csomó ilyen kedves kérdés volt, emlékszik még valaki rá?

A fószer munkaköri kötelessége egyébként nyilván az utasok védelme lett volna, a gyereke saját hibájából került életveszélybe. Tehát szerintem NLZ-nél az igazság. De ott helyben (mint valószínűleg a legtöbb egészséges ember) szerintem mindnyájan jó eséllyel gyarló módon az ösztöneinkre hallgattunk volna, ahelyett hogy kazohíniai erkölcsi példaképként viselkedtünk volna, szóval Zsiga kommentje is igaz, a kettő között nincs ellentmondás.

[Xzone]

A Wikipedia szerintem az egyik legjobb dolog a világon, de pár perce nagy pofont kaptam tőle, már nem is először. A Kimi ni Todoke oldaláról átléptem Noto Mamikoéra, ahol ezt olvastam:

[spoiler=HUGE Monster spoiler]Although she is typically typecast for playing gentle, calm, and feminine characters, she has since broken out into roles with different traits. This includes [...] characters with multiple personalities such as Rinko Jerrard in The Law of Ueki and Nina Fortner/Anna Liebert in Monster (she also did the female voice of Johan Liebert in his disguise as 'Anna')...[/spoiler]

HÁT KÖSZ BASZDMEG! A Monsterrel lassacskán haladok, igyekszem beosztani, hosszútávú projekt... és most kaptam az arcomba egy Snape kills Dumbledore-kaliberű spoilert. Bárki is írta ezt, remélem megkapja méltó büntetését amikor a Raptorjézus visszatér.

[kikuchiyo]

Tkp. nem annyira nagy spoiler, még rosszabbul is járhattál volna...

[Próféta]

Tkp. nem annyira nagy spoiler, még rosszabbul is járhattál volna...

+1

A vigasztalásodra saját rosszabbul járás története: a spoilermentesség kedvéért nem nevezem meg, melyik Agatha Christie remekművet olvastam éppen. Haver jön: "Jé, ezt ismerem. Ez az, amelyikben a bíró a gyilkos?" *falkaparás*

[kikuchiyo]

 

Más: angol nyelvi kérdés.

The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation no matter how subtle can (for me) change this.

A pirossal jelölt vessző érdekelne. Máshol is láttam már ezt a jelző, jelző, jelző, jelzett_szó szerkezetet, és szúrja a szemem.

Vagy ez itt nem is ez, csak egy közbevetett tagmondat?

[Cobra]

Én így írnám: honorable - but still purely primitive - legends  (vagy zárójellel).

[kikuchiyo]

Közben - csak hogy segget csináljak a számból - rájöttem, hogy helyes, ahogy az öreg Al írta: a közbevetett tagmondatokat vagy vesszők nélkül, vagy így, két vesszővel kell jelezni alapesetben. A kötőjelek (helyes tipográfiával asszem em dash-ek) a tagmondat jelentőségének kiemelésére szolgálnak, a zárójelek pedig a csökkentésére. Egy style guide-ban legalábbis így olvastam.

De a kérdés marad, hogy a jelző1, jelző2, jelző3, jelzett_szó szerkezet, amire a fenti nem húzható rá, mégis hogy jön össze.

[Xzone]

Kösz a felvilágosítást, ezek szerint örülhetek, hogy ennyivel megúsztam.



Az a jelzőlistás dolog magyarul minden bizonnyal hibás, de angolul simán lehet jó is. A vesszők helye olyan nyelvtan, amiről nem olvastam komolyabban sehol, de valószínű, hogy nagyon nagy különbségek vannak az angol és a magyar helyesírás között ezen a téren.

(És mellesleg magyarul sem tudtam szerintem soha normálisan használni őket, valószínűleg túl sok helyen teszem ki a vesszőket )

[motifator]

A vesszős témáról én is csak annyit tudok, hogy az angol nagyon más, mint a magyar. Sokszor magyar "érzésből" rakom a vesszőket angol emailekbe, aztán újraolvasáskor kitörlöm a felét. Pontos szabályt nem sokat tudok, de az a tapasztalat, hogy sokkal kevesebb vessző kell, mint magyarban. A fenti jelzős példát viszont nem nagyon láttam még.

A spoiler téma meg szopás. Én egyszer egy anime szócikkét néztem a wikipedián, direkt átugrottam minden spoilert, de a lap alján láttam, hogy az ED számnak van külön szócikk. Meglepett, nem gondoltam volna, hogy minden JPOP számnak van külön szócikke, rá is kattintottam, hogy mi lehet. A cikkben kb. a második mondat valami ilyesmi volt "az x-edik versszak y-odik sora a két főszereplő tragikus halálára utal." Kb. a sorozat negyedénél jártam akkor. Azóta mondjuk törölték a spoilert, de azért csak basszák meg

[Kuroi Tenshi]

Ma tegnap reggel/hajnalban(?) meghalt a nagymamám.
Szomorúnak kéne lennem és sajnálnom, de valahogy nem
vagyok az, s jobban sajnálom a nagypapám és édesanyám,
akiket ez leginkább érintett. Már sok éve egyre betegebb
volt, kb fél-egy éve már nem is tudott saját erejéből mozogni,
nagyjából egy hónapja volt kórházban kivizsgáláson, amitől
rengeteget romlott az állapota; két hete voltam nála, már fel
se ismert vagy észre se vette, hogy ott vagyok. Az utóbbi
időkben, amikor láttam, ahogy már ülve magát tartani is alig
volt ereje, néha már nézni is rosszul esett, mintha a saját
testemben kóválygott volna valami fájdalom. Ezért örültem,
hogy legalább tovább már nem kell szenvednie.

Does this make me a bad / strange person? Y/y / y/y?

Lehet, hogy azért, mert alig ismertem? Nagymamám, sőt, egy
utcában lakunk, mégis ritkán találkoztunk / látogattuk meg, s
talán sose beszélgettünk; mert sose beszélt magáról, többnyire
csöndben volt és hagyta, hogy mások beszéljenek?
Nem tudom.

[Lythis]

[spoiler]Már miért tenne azzá? Elmondásod alapján egyáltalán nem volt olyasvalaki, aki annyira közel állt volna hozzád, vagy akitől sokat kaptál volna az életben. Így szerintem valahol természetes, hogy az sem indít meg annyira, hogy megtudtad, hogy meghalt. Nyílván személyesebb, mint amikor xy "szegény kissrác" májműtétben meghal valami kórházban, stb, de az alaprecept kb hasonló. Van valaki, akihez nem kötődsz annyira, hogy komolyabban megindítson.
Tudom magamról, hogy vannak rokonaim, akikről ha megtudnám, hogy meghaltak, valószínüleg nem érdekelne különösebben. Nem azért, mert fura vagyok, és nem is kenhető arra, hogy mert egy rideg lelketlen dög volnék. Úgy gondolom, hogy akihez nem kötődünk eléggé, azt nem fogjuk annyira meggyászolni, esetlegesen egyáltalán nem. Ami miatt ilyen esetekben inkább kényelmetlenül érezheti magát az ember, az az, hogy kívülről elég komoly társadalmi nyomás nehezedik rá, hogy mégis egy rokona halt meg, neki most gyászolnia KELL. Másfelől ottvan az esetleges feszültség a család részéről is, hogy nekik talán sokat jelentett, ők talán nagyon le vannak törve miatta, és talán van egy kimondatalan elvárás a részükről, hogy osztozz az ő gyászukban, hogy megértsd azt.
Egyszóval nem hiszem, hogy emiatt rossz embernek kéne érezned magad. Furcsának meg... nem tudom, hogy ez mennyire furcsa. Nekem tavaly halt meg a nagyapám. Kereken egy éve temettük el. Szar volt, de nem voltam annyira összetörve, mint a rokonság többsége. Kedveltem azért, amilyen volt, és amiket tett, és tiszteltem azért, amilyen volt, hogy boldoggá tudta tenni a nagymamámat, hogy annyit törődött mindenkivel, hogy az idősebb unokatesóimnak gyakorlatilag pótapja volt. Pocsék volt látni, ahogy fokozatosan leépül, ahogy egyre inkább másokra szorul, mert már annyira képtelen sokmindent magától elvégezni. Viszont amikor utoljára találkoztam vele, még mosolygott. Egyvalamivel úgy éreztem még tartozom neki, de azt már sosem tudom beváltani. Ez van.
Szerintem ha tényleg fontos nekünk valaki, akkor igen, meggyászoljuk. De ha nem az, akkor talán nem kellene úgy csinálni mintha. És nem kéne frusztráltnak érezni magunkat azért, mert az folyik mindenhonnan, hogy gyászoljuk meg a rokonainkat, mert az úgy helyes.
A modern korban túlságosan is bele akarják verni az emberekben az empátiát, és valahogy nagyon az az érzésem, hogy elvárják, hogy kötelezően sajnáljunk embereket. Balesetek és katasztrófák áldozatait, olyan országok sínylődő lakosait, ahol talán még csak nem is jártunk, miegyéb. Nyílván az ember rokonai sokkal személyesebb dolog, meg mégiscsak vérségi kötelék. Ugyanakkor nem hiszem, hogy pusztán azért annyira fontos kell legyen számomra az illető, mert a rokonom.
Azt, hogy mennyire vagy emiatt fura, majd leszűröd a környezetedből. Viszont fenntartom, hogy emiatt nem vagy rossz ember.[/spoiler]

[Cobra]

Ha ennyire beteg volt már, akkor megváltás volt számára a halál. Ha ehhez hozzájön, hogy tényleg nem álltál túl közel hozzá, akkor szerintem normális, hogy nem érzed akkora veszteségnek.

[Member]

Teljesen normálisak az érzéseid, én is jobban szoktam sajnálni azokat, akiket az illető hátrahagy és tudom, hogy nagyon szerették. Mindig kérni szoktam ismerőseimet, ha egyre jobban leépülő, gépeken (nem PC ) függő "lénnyé" korcsosulnék, lőjenek le inkább.
Egyedül akkor szokott bántani valakinek a távozása, ha tudom, hogy még céljai voltak, és akart valamit kezdeni a földi létével, erre így elvágják a kibontakozását.

[Cloud]

K_T


Részvétem.

[Damnatus]

Részvétem.

[Kuroi Tenshi]

Köszönöm a részvét-nyilvánításokat, bár mint mondtam,
nem nekem van szükségem rájuk. Leginkább nagypapámért
aggódok, hogy vele mi lesz, 62 év házasság után egyedül.



Btw ez a temetkezési iparág mekkora egy mocskos pénzéhes
banda... hihetetlen árak vannak...

[Xzone]

Btw ez a temetkezési iparág mekkora egy mocskos pénzéhes
banda... hihetetlen árak vannak...

"It is our most modestly priced receptacle."

[Edina-chan]

@K_T: részvétem. átérzem, idén velem is ez történt, ráadásul a szülinapommal majdnem megy időben. akkor szoktam rá a dohányzásra, cöhh. *leszokóban* ja és temetkezés. most lett kész, sirkő 900 ezer HUF-ért ftw. durva, születés és halálozás egyaránt rohadtsok pénz ._.

[Én]

Én ezt az érzést akkor tapasztaltam meg, amikor meghalt az anyai nagyapám, majd még ugyanabban az évben apám szülei. Az előbbi eléggé nehéz volt, mert jobban kötődtem hozzá, plusz nálunk élte utolsó hónapjait, viszont utóbbi esetben csak apámat sajnáltam aki nagyon kibukott. Emlékszem nem is értettem, hogy miért a másik nagyapám jutott eszembe apám apjának halálhírére. Mondjuk ekkor még csak 10 éves voltam úgyhogy lehet azért is kezeltem furcsán az eseményeket.

[Próféta]

Does this make me a bad / strange person? Y/y / y/y?

N
Ez így működik. Akivel sok időt töltesz együtt, kötődsz hozzá, stb., az persze egészen más kategória lenne.

Én is hasonlóan jártam az apai nagyanyámmal: halála előtt évekkel durván leépült szellemileg, de testileg még elég fitt volt. A család kimondottan rajongott érte, de az utolsó éveiben már nem volt önmaga, és én sajnos csak így emlékezhetek rá

[Én]

Vicces, hogy a hinduk milyen jól megjósolták a dolgokat:
[spoiler=Kali Yuga]Hindus believe that human civilization degenerates spiritually during the Kali Yuga, which is referred to as the Dark Age because in it people are as far removed as possible from God. Hinduism often symbolically represents morality (dharma) as a bull. In Satya Yuga, the first stage of development, the bull has four legs, but in each age morality is reduced by one quarter. By the age of Kali, morality is reduced to only a quarter of that of the golden age, so that the bull of Dharma has only one leg.

Rulers will become unreasonable: they will levy taxes unfairly. Rulers will no longer see it as their duty to promote spirituality, or to protect their subjects: they will become a danger to the world. People will start migrating, seeking countries where wheat and barley form the staple food source.

Avarice and wrath will be common. Humans will openly display animosity towards each other. Ignorance of dharma will occur. People will have thoughts of murder for no justification, and they will see nothing wrong with that mind-set. Lust will be viewed as being socially acceptable, and sexual intercourse will be seen as the central requirement of life, with the result that even 13 to 16-year old girls will get pregnant. Sin will increase exponentially, whilst virtue will fade and cease to flourish. People will take vows only to break them soon after. People will become addicted to intoxicating drinks and drugs. Men will find their jobs stressful and will go to retreats to escape their work. Gurus will no longer be respected and their students will attempt to injure them. Their teachings will be insulted and followers of Kama will wrest control of the mind from all human beings.[/spoiler]
from wiki
Érdekes lenne tudni, hogy ebből mennyit éltek át már ők is...