Offtopic

[motifator]

Szevasztok!!!!!!!!!!4

Csá! Mostanában én is keveset jártam erre, meg nem is emlékszem, hogy is volt ez? Merre voltál? Arra emlékszem, hogy Barcelonában kezdtél, de nem igazán tudom, hogy hová mentetek meg meddig.
Milyen volt a couchsufing?
Röviden összefoglalva én közben Spanyolország után megjártam Hollandiát is, még mindig couchsurfinggel és kocsival, rohadt jó volt. Amszterdam az egyik legkirályabb város, amit valaha láttam 
Talán majd írok valami hosszabbat képekkel az utazás topikba.

@member: 

[szpeter]

...

 

Az a baglyos kép  Jó ide felnézni 

[Kvikveg]

Utalom az ilyen rejtvenyeket.
http://www.thescienceofdeduction.co.uk/hidden-messages/hiddenmessage3

[Member]

A Farost albumra eléggé elszívta a Belga az agyát az első 3 "pár száz forintjából", a 13. szám az első, ami összefüggőbb. Oo

[Member]

Hóseás könyve:4:14
Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.

Ha vki hivatkozni akar rá esetleg élete során.

[Cloud]

Segítseket légyszi. Mi lehet ennek a képrejtvénynek a megoldása?

[Kvikveg]

Szomszedok, imdb alapjan Taki ba (Zenthe Ferenc) es talan Kutya (Raksanyi Gellert), egyebkent lovesem sincs.

[Nakedape]

nem a kutya, hanem a művész úr.

szomszéd baja?
ja bajna, akkor nem  tom:D

[Cloud]

Taki bácsi és Sümeghy. Meg Bajna. Hát csakazért sem ugrik be.

[Member]

Bajnai Gordon?

[Fazék]

Bajnai Gordon?

nekem is ő ugrott be azonnal a képről, csak azt nem tudom hogyan jöhetne ki

[Cloud]

Jó megvan. áááááááá

A megoldás Epöl. 

[.Attila]

Jó megvan. áááááááá

A megoldás Epöl. 

wat

[Cloud]

Jó megvan. áááááááá

A megoldás Epöl. 

wat

Haver kérte tőlem a segítséget, fogalmam sem volt hogy miért. Erre kiderült hogy valami Apple Ipad-ot lehet nyerni valamilyen nyereményjátékon, és a két kérdés közül ez volt az egyik.

Térképen Bajna, meg ugye a szomszédokból a két ürge. Na most Bajna község legközelebbi szomszédja Epöl falu.
Epöl. Apple.

Gondolom így érthető.

Na asszem én is játszok, ha meg nyerek eladom és veszek valami jó dolgot amit úgyis eladok majd. Azért köszi a segítséget.

[Member]

Térképen Bajna, meg ugye a szomszédokból a két ürge. Na most Bajna község legközelebbi szomszédja Epöl falu.
Epöl. Apple.

Az nagyobb hülyeség, mint amikor Darth Vader-t tüdőgondozóba utalták.

[SaiyaGin]

http://www.foreca.com/Czech_Republic/Zelezna_Ruda?tenday
Úgy látom, pont jó időnk lesz a jövő héten. 

[Én]

Haver kérte tőlem a segítséget, fogalmam sem volt hogy miért. Erre kiderült hogy valami Apple Ipad-ot lehet nyerni valamilyen nyereményjátékon, és a két kérdés közül ez volt az egyik.

Térképen Bajna, meg ugye a szomszédokból a két ürge. Na most Bajna község legközelebbi szomszédja Epöl falu.
Epöl. Apple.

Gondolom így érthető.

Na asszem én is játszok, ha meg nyerek eladom és veszek valami jó dolgot amit úgyis eladok majd. Azért köszi a segítséget.

[spoiler][/spoiler]

[Ramiz]

Szevasztok!!!!!!!!!!4

Csá! Mostanában én is keveset jártam erre, meg nem is emlékszem, hogy is volt ez? Merre voltál? Arra emlékszem, hogy Barcelonában kezdtél, de nem igazán tudom, hogy hová mentetek meg meddig.
Milyen volt a couchsufing?
Röviden összefoglalva én közben Spanyolország után megjártam Hollandiát is, még mindig couchsurfinggel és kocsival, rohadt jó volt. Amszterdam az egyik legkirályabb város, amit valaha láttam 

Én szívesen olvasnám, különös tekintettel couchsurfing-infókra és az amszterdami 200 kilós fekete prosis részekre.


Spanyol önkéntes táborban voltam két hetet, aztán 9 nap Barcelona, couchsurfing kimaradt, béreltünk egy szobát albiban arra a másfél hétre.

Itt van családnak írt 3 levél, ha valakit érdekelne az utazás (most nincs energiám editálgatni nektek sorry ), még kettőt ígértem, de még nem írtam meg nekik.

PROTIP: tl;dr, elég minden bekezdés első mondatát elolvasni.

[spoiler=1]
Üdv otthoniak és hontalan kollégák! (Élménybeszámoló levél felütése.)

Talán az újdonság varázsa és a régóta várt utazás Borival is közrejátszik ebben, de teljesen beleszerettem Spanyolországba - a legkellemesebb európai ország, ahol eddig jártam.

Először is, vannak pálmafák és tenger, de nincs operaszó meg az a rengeteg unalmas tésztaétel, úgyhogy Olaszország kiesett a versenyből. Van menő világváros is (azt mondják, Barcelona sokkal turistább, mint Madrid), ráadásul ezerszer lazább, mint London vagy Berlin. Vannak színek és formák és mernek viccelni a várossal, épületekkel, hidakkal, mindennel, de nem szabályozzák agyon annyira a dolgokat, mint Bécsben. (Ott Hundertwasser, itt Gaudí kellett ahhoz, hogy az embert spontán mosolygásra késztesse egy-egy váratlanul felbukkanó szexi utcakép. Ha Barcelonában születek, jó eséllyel építésznek tanultam volna...)

De a legjobb dolog mégiscsak a spanyolok imádnivaló lazasága és az én biológiai órámhoz annyira hasonló életmódja.

A lazaságot nehéz megfognom - valahogy csak ott van a levegőben, az emberek viselkedésében, kis gesztusokban, úgy, ahogy Amerikában az individualizmus szabadsága (sőt már-már bizonyítási kényszere). Inkább csak példákon keresztül tudom érzékeltetni ezt az érzést. Volt egy távolsági busz Barcelonában, amit el kellett érnünk, de öt perccel előbb értünk csak oda, és az irodában (egy saroknyira az állomástól) hosszú sor állt. Angliában ilyenkor az ember lekési a buszt, és még szigorúan végig is mérik, ha izzadtan és egy nagy hátizsákkal nyomakodik be a sor végére a szűk szobába. Itt öt perccel az indulás kitűzött ideje után a sofőr leszállt a buszról, ráérősen elsétált az irodába, megnézte a tömeget, rágyújtott egy cigire, megvárta az utolsó sorban állót is, aztán visszament a buszhoz és negyed óra késéssel elindult.

Másik eset: itt, Beceitében (az önkéntes tábor helyszíne) répát kellett venni a gulyáshoz. Elmentünk a főszervező csajjal a vegyesboltba - krumpli és hagyma van, répa nincs. Mondom, nem hiszem, hogy répát ne lehetne kapni bármelyik spanyol faluban, kérdezősködjünk. Elküldtek a henteshez, répa ott sem volt, csak egy csomó más dolog, lekvár meg ilyesmi (logikát nem találtam ebben). Innen a pékségbe küldtek, ahol ki volt rakva a kenyerek mellé kosárba paprika és uborka (eddigre az volt a hipotézisem, hogy nincs zöldséges és kiosztották a zöldségeket a falu boltjainak és üzleteinek, hogy ki melyiket árulja...). Azért megkérdeztük. Volt répa, de csak úgy, hogy megmondtuk, mennyit akarunk, és a pultos srác hátrament (beláttunk a kemencékhez meg a tésztát dagasztó nénikhez) és öt perc múlva hozott (biztos akkor ásta ki a kertből). Eközben egy kenyérért sorban álló anyuka türelmesen várt mögöttünk a sorban. Tényleg mindenki baromi ráérős...

A spanyolok életmódja még jobban megragadott. A legtöbb bolt Barcelonában (ahol még csak fél napot voltunk, úgyhogy bővebbenmajd később írok róla, ha már több időd töltöttünk ott) tízkor nyit, de vannak reggelizős kávé-és-szendvics helyek, amik már kilenckor(!) kinyitnak. (Kíváncsi vagyok, az irodistáknak hányra kell bemenni melózni...) Ennek megfelelően reggel nincs élet, és nincs "Jó reggelt!" köszönés sem - ez különösen tetszik -, csak "Jó napot!", "Jó estét!" és "Jó éjszakát!" - végül is a normális emberek ekkor élnek, nem? Persze rá lehetne fogni a nagy melegre az éjszakai életmódot, de a kibírhatatlan nappali hőség nyáron itt kisebb (harmincpár fok), mint Magyarországon a csúcsok, úgyhogy ez is inkább csak hozzáállás kérdése... Bírtam azt is nagyon, amikor este elmentünk sörözni egy nyitott bárba, és fél tizenkettőkor még egy csomó öreg fickó meg nő verte a blattot a templom előtti téren ülve, és nem a szétcsúszott alkoholista fajtából! A csapos meg szorgalmasan hordta a söröket (1.5 euró a négydecis, úgyhogy nem is annyival drágább, mint számítottam), aztán a helyi vezetőnk kérésére még a vicces üveget is kihozta, amiből csak vékony sugárban ömlik a sör, és nyújtott kézzel magasra emelve kell inni belőle, mármint ha fasza gyerek az ember. (Azért a pólóinkat ki kellett mosni utána.)

A szállást tekintve ez a legjobb önkéntes táborom idáig: egy rurális hangulatú, mégis elegáns és modern többszintes házban lakunk, amit egyébként turistáknak szoktak kiadni, egyesével-kettesével saját szobánk van és kettő konyha, a háromból kettő szinten terasz, kilátással a mediterrán jellegű szűk utcás falura meg a hegyekre. A társaság szempontjából nem tökéletes a helyzet: ugyan megvan a szokásos nőtöbbség és nemzetiségekben is vegyesen vagyunk, de a szlávok mindig szlávul beszélnek (beszarok, de a bolgárok, a szerb és a horvátok simán megértik egymást a saját nyelvükön, és azt hiszem, valamennyire az oroszok és a szlovén csaj is őket), és a közösségi szellem az esti italozások kivételével valahogy hiányzik, nem is mindig egyszerre eszünk, sosem sikerült pontosan elindulnunk dolgozni és volt, hogy a fele csapat még dolgozott, a többiek meg már hazafelé tartottak ebédelni. Igaz, ebben a szervezés hiánya is közrejátszik, senkinek sem akaródzik elfoglalni a helyet a kormányrúdnál, a táborvezető csaj bevallotta, hogy az önkéntes szervezeténél kiosztották neki ezt a melót, a helyi arc meg nincs velünk annyit, hogy szervezzen, és tiltakozik is, ha főnöknek hívjuk. Mindegy, megoldjuk a dolgokat magunk is, lassan kialakul az életünk.

Első nap mi főztünk, sikerült több mint kétszerannyi gulyást csinálnom, mint amennyi elfogyott egy alkalommal, és a tejberizsből is túl sok lett - mindig elfelejtem, mennyi a kákabelű ember a világba magyar szemmel nézve (alig szokott valaki reggelizni!). A munka nem túl kemény és elsőre elég meglepő volt, ugyanis olyan korú épületeket, cserép-maradványokat renoválunk, amiknek múzeumban lenne a helye, csak nincs rá pénz. Egy félig romos templomban, ahol mászkáltunk, egy gödörben egy koponya hevert, ahhoz még nem kellett nyúlnunk, de cserepek összeragasztása már zajlik, sőt a hiányzó részeket állítólag meg akarják festetni velünk (Bori művtöris szíve egyszerre repes és sajog - rohadtul nem tudják, mi is volt a hiányzó részen, és kipótolni csak akkor szoktak, ha van valami információ...). Ez főleg női munka, a srácok idáig inkább vakolatot kapartak, háztetőt sepertek (totál másnaposan, fel nem mentem volna a helyükben oda...), cementet csináltak a munkát koordináló középkorú helyi arcnak, akit Javier-nek hívnak, fél fejjel alacsonyabb, mint bárki, a dehidratáció ellen vízivás helyett cigizéssel védekezik és nagyon jókat nevet az (állítólag) inkorrekt és gonosz viccein, amit viszont senki nem ért. Amúgy jó arcnak tűnik és egymillió dolláros huncut mosolya van, ha Hollywoodban születik, már biztos valami szívtipró világsztár lenne.

Apropó nem értés: itt még a katalánt is tájszólással beszélik és nagyon büszkék rá, úgyhogy viccesen zajlik a kommunikáció. No azért a kedvünkért persze néha spanyolul is megszólalnak, csak közülünk kevesen tudnak spanyolul. Én a néhány hónapnyi nyelvtanfolyam során elsajátított készségeimet drága nagyanyukámtól, Ancsi nagyitól tanult lelkesedéssel, vehemenciával és kézjelekkel egészítem ki (a múlt időt még nem tanultam meg, úgyhogy olyanokkal bombázom a mit sem sejtő helyieket, mint "tegnap érkeztünk volt" és "még csak három hónapig tanulok volt spanyolt", mert annyit tudok, hogy a legegyszerűbb igeidőben a "volt" úgy van, hogy "era").

Most pedig pletykarovatunk következik! Állítólag megvolt az első éjszakai rendez-vous az egyik horvát srác és az egyik bolgár csaj között. Az ilyesmi általában az utolsó éjszakára marad, de a horvátok hoztak két liter házi pálinkát, ami szerintük harminc fokos, szerintem meg egy kétszer lepárolt Fütyülős sem lenne ilyen erős (nem karcol, de baromira üt), és ez rendesen beindította a hangulatot már az első estén. Az első kört én ittam meg egyedül és ráadásul tök véletlenül: csak egy kis vizet akartam tölteni az egy deci boromra egy ásványvizes palackból, de nem az volt benne, és szomjasan jól meghúztam a háromdecis poharat, majd a függöny legördülése előtt még gyorsan átfutott az agyamon, hogy hú, milyen erős lehet ez a bor, hogy három-az-egy arányban keverve is rohadt erős pálinka-íze van...

Szabadidőnkben a klasszikus "égesd be magad vadidegenek előtt" ismerkedős játékokat játsszuk (én hoztam őket a korábbi táborokból, persze most már tudom, hol vannak a cölöpök a tóba verve, így nem leszek annyira vizes a mélyvízbe ugrós részeknél, ha-ha) meg a helyi strandon lazulunk, ami egy tiszta és jéghideg hegyi patak felduzzasztva egy kis, részben lebetonozott völgyben, és a végénél ugrálni is lehet pár méter magasról. A vízről eszembe jut még egy jóság: nincsenek szúnyogok, csak legyek, úgyhogy Balaton után ez itt a Kánaán. Meg amúgy is.

Na szervusztok! Válaszoljatok, meséljetek, ha van időtök.


Üdv,

Andris és Bori.[/spoiler]

[spoiler=2]
Szervusztok! Barcelona hívja Budapestet, Párizst és az USA különböző városait!

Miről is írjak? Azt hiszem, random dolgok jönnek, mint általában.

Vallás! Anélkül, hogy hatalmas igazságokat mondjak néhány véletlen benyomásra alapozva - ami egyébként szokásom -, elmondok néhány olyan érdekességet, amivel a spanyol lazaság és humor gazdagítja az általánosan megítélt, sőt "elvárt" mediterrán vallásosságot.

Az első egy furcsa, nagyon jellegzetes helyi figura, a caganer. Ő számomra a spanyolok Svejkje (nemhiába, a csehek tudnak még olyan könnyed, vicces módon hozzáálni az élethez Európában, mint a spanyolok), a hétköznapok hőse, a véletlenül éppen ott tartózkodó bármelyikünk, aki sosem teker nagyot a történelem kerekén, mégis része a képnek. A föld sója! De a lényegre térek inkább: a caganer egy olyan ember, aki a spanyol bábokból és makettekből összeállított betlehemek hátterében elrejtve, szerényen guggolva a nagydolgát végzi. Szűz Mária meghatódva áll, a bölcsek hajlonganak, a bárányok bégetnek, a caganer pedig véletlenül éppen a keresztény történelem eme legszentebb pillanatát választja ki, hogy egy kicsiny, látszólag jelentéktelen betlehemi ól mögött könnyítsen magán.

Gyönyörű őrültség, és még van tovább! A figurákat gyártó cég minden karácsonyi szezon elején választ egy híres embert, aki azután arcát kölcsönzi a caganernek. Tavaly például - kapaszkodjatok - Barack Obama guggolt a spanyol betlehemek hátterében...

Másik furcsa történet: van egy helyi szent, a nevét nem jegyeztem meg, akinek egy városban láttuk egy szentélyét. Érdekes módon ezek a szentélyek gyakran a városfalba vannak építve, a kapuk fölé, és ajtók takarják el, melyeket csak az adott szent napján nyitnak ki, és összegyűlnek a néhány méter magasan látható szentély előtt-alatt. Na szóval ennek a szentnek van egy olyan csodatétele, hogy megszállt egy helyi családnál, de mivel a családfő előre tudott a jöveteléről, főzni akart neki valami finomat, csakhogy nem volt semmilyük szegényeknek, így hát levágta a legkisebb fiát(!), és mielőtt tálalta, meg is kóstolta a kisujját, hogy finom-e. A szent annyira meghatódott ettől a nemes( ) gesztustól, hogy feltámasztotta a fiút. A festményen ott áll a család, a szent meg egy meztelen, frissen feltámadt kisfiú - kisujj nélkül... Betegek ezek a spanyolok, de most komolyan.

Szintén különös volt számomra látogatásunk Beceite (a mi falunk!) bőven műemlék-életkorú, sok száz éves templomában. Alberto, a helyi kultúrális attasé (nem tudom, mit jelent ez a szó, de már ezer éve akartam használni egy legalábbis látszólag helyénvaló szövegkörnyezetben, és ki tudja, mikor lesz ehhez fogható esélyem?) vitt körbe minket a faluban. A templomról is sok érdekeset mesélt, utána szólt, hogy nyugodtan nézzünk körül, és a minket kísérő néhány (polgármester-közeli) falusi is így tett, beleértve az oltár körüli mászkálást, az egymillió éves fafaragványok megtapogatását és más hasonló, az én fejemben magyarországi emlékeim alapján szentségtörés-számba menő cselekedeteket. Az örökégő mécses szerepét betöltő piros üvegedényben égő gyertyát úgy rakta arrébb valaki a földről, az út közepéről a fal mellé, hogy nehogy valaki felrúgja... És ez nem egy múzeum vagy egy rom, hanem egy működő templom, ma is.

A templomok belső terei is nagyon furák. A Bori erről majd többet és pontosabban tud mondani, művészettörténész tudásanyagának hála, de ami még nekem is szemet szúrt, azt megemlítem. A hagyományos alaprajzot - főbejárat, fölötte az orgona vagy énekkar, szemben az oltár, oldalt oldalhajók - el lehet felejteni, rengeteg az asszimetria. Az eddig (tábori társasággal) meglátogatott templomokban volt, hogy oldalt volt elhelyezve az orgona (az egyik helyen csak festve). Olyat is láttam, hogy a két oldalsó falon hatalmas, több méteres kapuk voltak (nem ki- és belépésre, az biztos - talán csakis körmenetekre szánták?). Szintén meglepett a sok nonfiguratív geometriai motívum, ami annak köszönhető, hogy a keresztény templomok építésében sokszor vettek részt muzulmánok is, akik számára tiltott az emberek ábrázolása. De itt még a gótika is "mediterrán gótika", kevés karcsú és magas toronnyal vagy díszítéssel, tágasabb terekkel, laposabb ívekkel.

Azért nem kell azt gondolni, hogy a helyiek nagyon meghatódnak ettől: büszkék a falujukra, de az utcák olyan szűkek és a meredek helyeket, kavicsos utakon is közlekedni képes kocsik olyan nagyok, hogy még a szép régi városfalak is meg vannak mindenhol karcolva-ütközve... Amúgy nyugisak a sofőrök, mindenki elenged mindenkit, mindenki türelmes. Kivéve egy fickó, akit a tábori vén kocsival sikerült bezárnunk egy zsákutcába fél órára, mert annyira elfoglalt minket a szűk utcákon közlekedés (van videó róla), hogy nem néztük a táblákat. Lo sientóztunk rendesen, meg hogy külföldi önkéntesek vagyunk, de ők meg csak azt ismételgették, hogy a tábla egész Európában ugyanazt jelenti.

Az eddigiekhez lazán kapcsolódó érdekesség: van egy helyi tánc, a jota (hota), youtube-on meg lehet találni "jota aragonia" keresőszavakkal, elvileg a tábor végén majd megtanuljuk. Na most ennek van egy érdekes, nehezen énekelhető dallama, amit a faluban hangszórókkal reggelenként (asszem 9-kor), ebédidő körül (du 2-kor) és estefelé lejátszanak - de úgy, hogy az egész falu hallja. Olyasmi, mint nálunk a harangozás, csak teljesen más hatása van a recsegő zenének, el tudjátok képzelni... Most délben még be is mondtak valamit utána, csak annyit értettem, hogy "Bona tarde!".

Legközelebb majd írok könnyedebb témákról is - hogyan próbáltam meg leküzdeni a csigáktól való beteges undoromat, milyen nyelveken folyik a társalgás, milyen videókat töltöget le a netről a helyi főnökünk, Julio és más zaftos apróságok. Addig is:

Adiós amigos!

Andris y Bori.[/spoiler]

Ha valakit érdekelnek a fotók, jelöljön be Facebook-on. Vannak képregényesek is.

Igaz is, Bonci, megvettem neked a Motokós posztert, majd valamikor odaadom (Filmmaraton vagy sörözés keretében), Fazék neked meg lógok pénzzel.

[Ramiz]

(folytatás - nem fért be egy posztba )

[spoiler=3]
HARMADIK FEJEZET,

amelyben hőseinket fejbe kólintja a multikulti-sokk, megmerítkeznek a spanyol gasztronómiában, harcba szállnak paráikkal, megmentenek egy templomot a biztos pusztulástól, kamutáncot lejtenek Beceite főterén, elérzékenyülnek saját elvégzett munkájuktól, szerelembe esnek egy világcsavargó hobóval, megkóstolják a legjobb spanyol házikosztot, aztán kétszer is útra kelnek Barcelonába.


1

Nyelvek terén ment a kavarás rendesen a táborban. Természetesen főleg a szlávot nyomták derék barátaink, úgyhogy szorgalmasan meg is tanultunk pár hasznos(?) kifejezést illetve piálós nótát oroszul, horvátul meg bolgárul - hihetetlen, . A szerb csaj, mint pár nap után kiderült, félig magyar (még később meg az, hogy félig német, úgyhogy már csak azt nem értem, hogy miért szerb egyáltalán), úgyhogy majdnem mindent ért, amit Borival magyarul beszéltünk. Szerencsére tartózkodtunk a társaság surmó kritizálásától, illetve csakazértis próbáltunk mindig angolul beszélgetni, még egymás között is, ha már a szlávok ennyire érzéketlenek erre a "tábor közös nyelve" dologra - jellemző, hogy maga a táborvezető kérdezte meg, miért nem magyarul beszélünk?

Szerbül viszont nem tanultunk meg semmit, mert ez a szerb csaj (úgy hívják, hogy Gea) annyira idegesítően alakoskodó, sznobul színészkedő és öntelt, hogy megpukkad tőle az ember... Ezt a képet próbáljátok meg összerakni: nem vega a csaj és a sörök is csúsznak neki rendesen, de azért minden kaja után tol egy kis jógát a közösségi teraszon (véletlenül sem a szobájában), hobbija pedig a "sungazing" - hisz abban, hogy csakis a napsugárzás által közvetített energiából meg lehet élni evés nélkül, és a többieket is igyekszik erre a hobbira rábeszélni (amit, lévén evett mindent a lány, két hét után sem tudok a napozástól megkülönböztetni).

A legrosszabb az egészben az, hogy a frankó gusztusos üvegkancsónkat állandóan lefoglalta, ugyanis napfényt gyűjtött és tárolt benne, azaz vizet töltött bele (szigorúan az üvegkancsót használta, nem műanyag flakonokat, mert az művi és semlegesíti a pozitív energiákat!) és kirakta a teraszra, hogy begyűjtse a nap sugarait. A végén már ő is kezdte unni a poshadt meleg vizet, úgyhogy rákapott a sungazing teára a kis hamis. Világos: a forralást túléli a vízben oldott napenergia, csak a műanyag flakonokat nem.

Szóval karcolnak a kultúrák egymáson rendesen. Ja igen, fontos megjegyzés: soha, soha ne próbálj a kisebbségi népcsoportok jogairól és kultúrájuk védelmének fontosságáról beszélgetni a Balkánról érkezett emberekkel, még ha önkéntesként érkeztek is a faludba!

De erről majd később.


2

A főzés minden multikulti közösség legizgalmasabb találkozási pontja (pontosítás: egyedülálló utazóknak csak a második legizgalmasabb). Mindenki hozza a "tipikus a hazámra" receptjeit, aztán van sok röhögés, ha valaki a tipikusan belga ételek között megemlíti a French fries-t (hasábburg.) és megy a viszálykodás, hogy a mindenfelé elterjedt kajákat ki mindenki tartja a sajátjának Kelet-Európában. Hja, nem csak a szerelem meg a barátság, de a receptek sem ismernek országhatárokat!

De gasztró szempontból, fájdalommal vallom meg, gyengén szerepelt a tábor, ugyanis minden második Kitchen Team a főtt tészta mellett döntött, paradicsommal és tonhalkonzervvel párosítva eme minden idők legunalmasabb étkét. Szerénytelenség nélkül állítom: a gulyásunknak és a csirkepaprikásunknak (by the way, minden idők legjobb paprikását hoztuk össze Borival és két üveg vörösborral, a recept szerint szakácsokba és ételbe egyaránt bőkezűen töltve) csak a horvátok és a holland lány tudtak a közelébe jönni, előbbiek egy burek nevű, hússal és zöldséggel töltött, majd összecsavart és megsütött tésztaétellel, utóbbi pedig valami furcsa, távolról a kruplifőzelékre emlékeztető, ám mogyoróval megszórt fogással, melyet lekváros szósszal tálalt. Talán ez a négy kaja volt csak igazán élvezhető a táborban. Amíg... amíg Xavi (hadd írjak Csavit!) meg nem vendégelt minket az otthonában.

De erről majd később.

Ami még tábori kajáláshoz tartozik, azok, hmm... Nos, igen, azok a csigák.


3

Világéletemben undorodtam a csigáktól. Férfiasan megvallom, hogy tökéletesen férfiatlanul ugrottam élesen sikkantva a mellettem haladók nyakába, mikor olykor véletlenül majdnem ráléptem egy megtermett példányra. Az ilyen parákat márpedig finoman, illő tisztelettel kell kezelni, nehogy a félelem és az undor kezelhetetlenné váljon - így hát elhatároztam, hogy berakok a számba egy rohadék, istenverte, héjából fogpiszkálóval kiráncigált főtt csigát.

Xavi volt a felbujtó. Az ötlet az egyik agymenése alkalmával született - mikor zuhogó esőben és sűrű ködben beállított egy szabad, pihenős délutánunkon, ki akar kirándulni menni?, kérdezte ártatlan arccal, mert van itt egy meredek sziklás hegy, és isteni a tetejéről a kilátás, milyen kilátás?, ebben a ködben a tökömig sem látok el, jót nevettem az indítványon, hát persze, Xavi, menjünk kirándulni, ő meg komoly arccal mondja, jó, de akkor siess, öltözz fel, úristen, jeges rettenet kúszik a hátamon, végre tiszta voltam és száraz, lekapartam magamról a délelőtt izzadtságát, mikor a hegyoldalban bozótot irtottam (akkor még tűző napsütésben), erre ez fel akar vinni egy meredek sziklás hegyre olyan melegben, hogy egy póló is sok, olyan esőben és szélben, hogy egy póló kevés, no de muszáj volt menni ezzel az őrült trekking-fanatikussal (aki egyszer legyalogolt a francia határtól Beceitéig), muszáj volt menni, mert egyszerűen annyira bizarr volt a fickó ("túl bizarr, hogy éljen, túl ritka, hogy meghaljon"), ahogy beállított azzal a lelkes, golyóálló, mániákus vigyorával, muszáj volt menni vele a halálba, ahol Borinak megrándult a bokája, én meg majdnem függőleges sziklafalon kúsztam felfelé egy vékony kötélbe kapaszkodva, és azon gondolkoztam, hogy hogyan ne gondoljak arra, hogy lefelé ugyanezt úgy kell megcsinálni, hogy nem látom a támaszpontokat a lábamnak...

Na mindegy, szóval eső volt, és előjöttek a csigák, és mi Xavi indítványára szedtünk egy nejlonzacskónyi nyálkás, egymáson csúszó-mászó csigát, és három napig vártunk, míg kiürült a belük, és aztán fűszeres vízben megfőzte őket nekünk Xavi (aki vegetáriánus), és mi kipiszkáltuk a nyamvadt puha testüket a házukból és elrágtuk a kis darab, seízű, gumiszerű csigahúsukat, én rögtön ötöt is.

De jó fél kiló így is megmaradt, békésen hűsölve a hűtőben napokig. Meg még legalább egy kiló, amit később szedett Alan, és elfelejtette, mi pedig nem tudtunk róla, hogy szedett, és berakta a mosogatóba, de vízbe és nejlonzacskóstul, úgyhogy azonnal meghaltak a csigák, de csak napokkal később találtuk meg őket, mert a másik lakrész konyháját használtuk egyébként.[/spoiler]

[.Attila]

Igaz is, Bonci, megvettem neked a Motokós posztert, majd valamikor odaadom (Filmmaraton vagy sörözés keretében)

Milyen Motokós posztert?

[Ramiz]

Igaz is, Bonci, megvettem neked a Motokós posztert, majd valamikor odaadom (Filmmaraton vagy sörözés keretében)

Milyen Motokós posztert?

Volt még egy ebből:




Upsz, ezeket a posztokat valaki át tudja tenni az Utazásokba?

[chilip]

[spoiler=munka félig rant]Mától van munkám, de majd meglátom, hogy mi lesz meg hogy megy. A Zepter medical részlegénél vagyok(inkább leszek) irodai értékesítő Gödöllőn... Kérdőíveket kitöltetni emberekkel, aztán akik megadták a telefonszámukat, azokat felhívni hátha eljönnek az irodába előadásra, és esetleg vásárolnak a rohadt drága cuccainkból. A fizetés teljesen jutalék alapú, és 3 hónapon belül számlaképesnek kéne lenni. Egyelőre megpróbáljuk.[/spoiler]

Kálmán, a bizniszmágus ajánlom figyelmedbe ezt a gyöngyszemet 

[Member]

http://anidb.net/perl-bin/animedb.pl?show=main

wat

[csacsa]

http://www.youtube.com/watch?v=hYS2TgppqEE&feature=player_embedded
ha volt már akkor sry, de ez nagyon komoly...lehet én is menekültem volna....

[NLZ]

http://anidb.net/perl-bin/animedb.pl?show=main

wat

wat wat?

[Member]

Eddig az volt kiírva, hogy domain eladó.

[NLZ]

Oh, szal a hírekben erre utalhattak a DNS hiba alatt.

[.Attila]

Nosztalgia.
Ezt látta valaki anno?
http://www.youtube.com/watch?v=NIMfqy_JPBI&feature=related

[NLZ]

Alapmű. Kár hogy nem találom sehol a jó magyar szinkronnal.

[SaiyaGin]

Ahoj!