Írások

[kisvirag]

Ramiz ménemlinkelted már be a irásaidat, he?
ajánlgatod itt, aztán meg hagyod éhezni a népet

[Ramiz]

Sajnos én nem szeretem a meséket. Ez gyerekkoromból származik, amikor mindig meséket nyomattak nekünk, és mind igazságtalan (miért pont a legkisebb?) volt, a happy end meg már akkor is olyan kamunak tûnt, hogy csak pesszimistábbá tett...

Nem történet szereplõiként, hanem a mindennapjaimban volt 5 szereplõ, akiket én találtam ki (azt hiszem). Ezért egy kicsit nem ide tartozik, de talán elfér: õk elméletben a látásmódom 5 különbözõ részét jelentették, akik segitettek különbözõ módon megközeliteni valamit. Leegyszerûsitve ilyeneket mint: lassú megfontoltság, célratörés, hatékonyság, mások helyzetébe a beleélés, kétkedés és végül az 5. volt az aki talán én lennék, ha jobban csinálnám a dolgokat (ebben nem vagyok biztos). Mindegyikõjüknek megvan a saját jelleme, alakja, hangja, és bár évek óta nem hivtam õket, néha elõ-elõjönnek, és a rájuk jellemzõ módon szólnak hozzám, adnak tanácsot, ha valamit nem tudok. Egyvalaki nem került elõ: az 5. a sorból. Hogy jelent-e ez az egész valamit, azt nem tudom. Hogy mit tudok csinálni, azt nem tudom.

Hmm, ez még érdekesebb. És honnan tudod egyáltalán, hogy van 5.?

kisvirag: nem tudtam, hogy ilyesmi mennyire érdekelhet valakit, ezért nem mertem belinkelni.
Dubarek I.
Dubarek II.
Husadek I.

[Ramiz]

Támasszuk fel az Írásokat? Ahhoz postolni kéne!
Én már lusta vagyok, öreg és béna, de egypár régebbi, béna, ám lelkes versemet re-postolom a topik érdekében (meg mert ez a kettõ tetszik).


Az Álmodó

Kapálódzik az öntudat, de visszatér a testbe
Elso tiszta gondolatával önmagát keresve
"Én még csak megvolnék, de a világot nem találom
Tudom, elég ócska volt, de azért mégis sajnálom!"

Hát visszatartott lélegzettel lebegek az urben
Kint a néma ürességben, bent a kavargó zurben
A szememben tükrözodik millió apró csillag képe
Most, hogy teljesen éber lettem, mindent értek végre

"Én álmodtam a világot!" - hiába, lélegzet nélkül
Csak egy percig bírom, örökké tart...

... mégis meghalok végül.


Az egyetlen ellenfelem

Úgy érzem, már nem bírom erõvel
Fáradt vagyok tovább törni az utat
A kötél a hurokkal otthon készen várt...
Most fáradtan ülök. Az óra tízet mutat.
Miért vagyok gyenge? Hisz' szomjazom a halált!
... Ma is legyõzött az életösztön.

Lassan haldokló percek, órák megint
Szürke napok, piszkos-mocskos masszaként
Gyûlölnek! Kiszállok. Konyhakést élezek.
Vajon sikerül? Körmömön próbálom az élét.
Utolsó szívdobbanás, utolsó nagy lélegzet...
... Ma is legyõzött az életösztön.

Hiába keresek, zárt ajtókra, zárt szívekre bukkanok
Hiszek, de vigasz már abban sem találok
"Mindegy vagyok"... csak kapaszkodom e ténybe
Éjszaka van, vonatra várok, remegve állok
És megigézve bámulok a közeledõ fénybe
... Ma még legyõzött az életösztön.


A kedvencem (mert ennek egy kis érdekes "története" van):

Elkésett üzenet

A nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kõ -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.


edit: nah 2 órája keresem, de csak meglett: a fórum szerintem legjobb írása. Kedvenc. Hangulatjelentés Tiarótól.

Hát, ha már itt tartunk, íme a mai hangulat:
Halkan csepeg az esõ, a köveken szép nagy pocsolyák isszák magukba a cseppeket.  A levegõ szürke, és nedves: az ég színtelen, valami koszos-fehér árnyalat, a nap fénye nem tör át a felhõkön, csak valami sápadt fény talál utat a földre. A kõfalak egyhangúan ölelnek körül, a téglákon lassan folyik az esõvíz- egy eresz alatt állva a hideg falnak dõlve figyelem a pocsolyák lassú gyûrûinek játékát, és valahogy az se zavar, hogy magam is egyre nedvesebb leszek. Az utcák üresek, és hidegek- az egész város halottnak tûnik, és még komorabbá válik, ahogy egy sötétebb felleg a maradék fényt is eltakarja. Vagy talán esteledik, nem tudom. Egykedvûen kotorászok a zsebemben öngyujtó után, a számban nedves csikk lóg. Rá kéne gyújtani. Nem szeretem az ízét, utálom a füstjét- mégis alig várom, hogy felpislákoljon a parázs. A kedvenc Zippom halk sercenéssel kel életre, és megvilágítja a nedves falat, majd ki is alszik azonnal. A fehér füst az esõvel dacolva, könnyen gomolyog az égre- figyelem, hátha látok benne valamit, komolyan elgondolkodva, mint az okos emberek. Hamar megunom ezt is, ellököm magam a faltól, és zsebre dugott kézzel elindulok az esõben.
Ideje tovább menni.

[Ramiz]

Vegyem célzásnak, hogy csak addig akartátok oly' hõn "feltámasztani" a topikot, amíg meg nem jelentem? Na jó, akkor újabb fél évre eltûnök, a topik érdekében.

[Aephidon]

Aephidon: elkezdtem, valahogy korábban átcsúsztam rajta. Szerintem vannak bene nagyon jó ötletek, amiket más formában jól ki lehetne hozni. Ez a krónikaszerû közlés is érdekes, de a részletesebb kifejtés talán javithatna a dolgokon. Másrészrõl viszont annak ellenére, hogy nem vagyok az érzékeny emberek közé tartozó, ebben valahogy mégis belekerült néhány dolog, amit nem szeretek igazából. Ez egyéni vélemény, kidolgozva még akár jó is lehet, éppen a nemtetszésemet kihasználva érhet el jó hatást. Most a felénél járok, és egy darabig nem is fogom tudni tovább olvasni, de majd ha befejezem, még szólok.

Köszi a véleményt! Azért ilyen krónikaszerû a közlés, mert sok-sok ötlet nincs kidolgozva, viszont már sok helyet foglaltak az agyamban, ezért inkább leírtam ilyen formában. Ezek majd késõbb kerülnek sorra, de van, amit nem is nagyon akarok kidolgozni. Viszont egy kérdés: mi az ami nem igazán tetszett? Roppant mód kíváncsi vagyok rá...

[Bruce]

Vegyem célzásnak, hogy csak addig akartátok oly' hõn "feltámasztani" a topikot, amíg meg nem jelentem? Na jó, akkor újabb fél évre eltûnök, a topik érdekében.

Nem kéne... Tök örültem, hogy végre ide is postolt valaki. De hát én amúgy is eltûntem, csak néha beirogatok valamit... de azért figyelem ám az eseményeket. Bár  még csak a Dubarek I-et olvastam, mert ugye a vizsgaidõszak közeledtével hajlamosak túlzásba vinni a zhkat is, de az nagyon tetszett. Szimpatikus figura, és sajna némely tekintetben kicsit emlékeztet magamra...
Majd eccer talán én is írok ide, dehát az ihlet elhagyott, de legalábbis bújócskázik. Erõltetni meg nem akarom. Szóval aki bújt, aki nem, megyek! Eccer csak megtalálom

[Ramiz]

Nem kéne... Tök örültem, hogy végre ide is postolt valaki. De hát én amúgy is eltûntem, csak néha beirogatok valamit... de azért figyelem ám az eseményeket. Bár  még csak a Dubarek I-et olvastam, mert ugye a vizsgaidõszak közeledtével hajlamosak túlzásba vinni a zhkat is, de az nagyon tetszett. Szimpatikus figura, és sajna némely tekintetben kicsit emlékeztet magamra...
Majd eccer talán én is írok ide, dehát az ihlet elhagyott, de legalábbis bújócskázik. Erõltetni meg nem akarom. Szóval aki bújt, aki nem, megyek! Eccer csak megtalálom

Nem azért mondtam, hogy olvassátok el... Nekem elég, ha postoltok saját mûveket.

Na jó, akkor: egy tegnapi "szabados szerzemény".

nem-angyalok

szikrázó havon sikító vér
ne tedd ne tedd ne tedd
a madarak hadd repüljenek
feszítsd magad négy fal közé
és nem kell kivárni a végét
köpd ki a tollakat
ne nézz az égre
ne nyalogatsd a szád szélét!
senki vagy senki VAGY
halott vagy, halott leszel
ugye hogy könnyebb így?
azt hiszed, mindegy, mit teszel
máris lágyan lebegnek lépteid
mert súlytalannak tûnnek tetteid
de feloldozás nincs soha
várnak rád a vétkeid, bent
ha nem gondolsz rá, õk teszik
lélegezz mélyet, tudod úgyis
fizetned kell mindenért, mondják,
az Úr sátánja embert eszik
de hidd az ellenkezõjét mert
neked félned nem tõle kell...
- most már lemoshatod a vért.

[Rounin]

edit: nah 2 órája keresem, de csak meglett: a fórum szerintem legjobb írása. Kedvenc. Hangulatjelentés Tiarótól.

Ah.. ezt most muszáj volt? Végre kezdtem kiheverni a hiányát :beken: (nem félreérteni ;>).

Tudja valaki, mi törpént vele? Él-e még egyáltalán? =( Bocsánat, ha már kérdeztem volna -.-"

[Bruce]

Na igen, Tiaro... hiányoznak a hangulatjelentései... még jó hogy egy kupaccal lementettem, és ilyenkor néha elõszedem õket.

Na ez meg a héten egy álomfoszlány eredménye... Nem vagyok egy verselõ, inkább próza, szal ezt nézzétek el nekem, de ezt csak így bírtam kinyögni

-----------------------

Most dúl a csend.
Õsz hajú férfi
Rettegve nézi:
Az éj leszállt.

És zúg a csend...
Hajába kapva
Szinte már hallja:
Nõ a sötét.

Nincs többé csend.
A sötét hívja...
Érte nyúl karja!
(Vihar dúl kint.)

Üvölt a szél...
Sikoltó rémkép:
Száll a sötétség
s karját nyújta...

Rebben egy szárny...
Futna de nem tud,
Hívja a hangjuk -
Bilincs lelkén.

"- Fekete arc!"
Ordít - hisz érzi,
lelkét mint tépi
Ezer karom.

Vicsorgó arc...
Már nincs sok vissza...
S hiába futna:
Mindenhol fal.

Csendes az éj.
Végre lenyugszik,
S tán kicsit alszik...
(Sosem volt szél...)

Soká ébred.
Fehér öltönybe'
Keze megkötve...
Rács ablakán.

-----------------------

Edit: Jobb ha nem kérdezitek, mi volt az álom...

[Ramiz]

Bruce: nekem tetszik! Szeretem a prózaközeli verseket, jobban átérezhetõek számomra.

[Zanador]

Bruce: tényleg jó. Az álomról nem kérdezlek, de ha nálad is úgy megy, mint nálam, hogy a rövid sorok a feszültség miatt alakulnak ki, akkor megértem miért nem akarod a kérdéseket.
Ramiz: bocsi, még nem tudtam elolvasni õket. Igazából mostanában semmivel se tudtam rendesen haladni, de amint lesz rá alkalmam megnézem õket.
Tiaroról meg: szerintem mindenkinek hiányzik, és ha jól emlékszem csak neki állitottunk szobrot valahol visszább, másoknál max emlegettük, hogy majd odakerül Tiaro mellé.

[Mirror]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!

[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"

ReFpekt éF tiFtelep Rootmen & Kontárnak
A fülbesugdolódzás mega laprítójának!
Akik szemet vetettek a Hosszúlábú Jányra
De a fejükre nem nõtt idõben szar u' hártya
Me' jötta RolLand
mint csõõdben uszó kalLand
Becsapott a finnyásfene a kiszabbott tervvbee
Nem esett a Jány egyikbe se belle
Hiába mosták - mosogatták a fejét,
Orroscska kimutatta kis foga fehérjét

Kukorált a kotkoda -
- gyött ám a Dév oda
Meglátta jazOrrocska
Lett ám némi utacska
Alvó Mennyét-Várpalota
Szeptemberben összejöttek
Gyökerékek kefét öttek
Próbáltak hát cincányolni
esztendeig turkányolni

[ugrálós motorháztetõ]
Tellik múlik az idõ
Beren-Tínúviel nem összeveszÕ
Folyton furkálás
bosszantó - üres kuruzslás
Dév dobjaa csalit
Ezza  dinnamit
Varázslõ ráharap
vót ám yó fallat
Bunkómen & Gyökér - kiderül da gazság
Kamu volt a fene-nagy okosság
"Beren-Tínúviel - kiür S edett kapcsolat!
 Jobban jársz öreg, ha bonto da vonalat!"
[mosógép]
Tûz, Föld, Levegõ Víz
ben ne sose bízz
Csak az ötödik ellem
(a szerelem)
igazabb a 24es aranynál
világítóbb Napnál

Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak

   Azóta!

Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

[Ramiz]

Furcsa egy ember vagy te, Tükör úr...

[Lazzaret]

Nem tudom betehetem-e ide, meg ilyen formában. De olvassátok el aztán várom a véleményeket. Ezzel eddig készültem eddig el.

"Bevezetõ


              Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
               A ház tetején történt valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkas szemet néz egymással.
               Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
   A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
   A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
   Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz a zenét saját maguk játszották. A halál zenéje volt ez.
   A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
   A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból A férfi a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
   Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Egész teste csupa vér volt, mintha leöntötték volna híg, vörös festékkel. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a  következõket mondja:
- Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn átölelte a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
              - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - mondta a férfi miközben zuhantak. – Majd én vigyázok rád kedvesem."

[Rounin]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!


Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

Köff =)
Ez jólesett^^

[Ramiz]

Lazzaret: nagyon képszerû, szinte látja maga elõtt az ember. Nekem kicsit túl meseszerû ("Angyal...").

[Yakumo]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!

[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"

...................................
...............
..................
.........................

Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak

   Azóta!

Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

Megmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! :kiraly:

Megmondtad a frankót és ez tetszik!
.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét. ............ És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"!
5.ellem/love Rulez!

[Ramiz]

.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét.

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

[sirtomi]

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

[Ramiz]

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

De. Azért ilyen bennfentes.

[Lazzaret]

Ramiz: hát még alakitva lesz. azért a történet nem lesz ilyen meseszerü. Csak lesz benne angyal is de nem ugy ahogy megszoktuk . Majd ha kész leszek a kövi fejezettel majd meglátod.

[Mirror]

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

De. Azért ilyen bennfentes.

höhö

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

reppesszennyes

Megmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"!
5.ellem/love Rulez!

köfi-köfi-köfi:D
köfönöm a MÁV-nak, aki helyet biftofított a "mû" megalkotáfához (a vonat negyed órán át vesztegelt az egyik állomáfon éf már nagyon untam magam:))

[Zanador]

Tudom, igértem, hogy jövök.
Igéretem, hogy a szavam örök
És nem hagylak el:
Követlek, ha menned kell.

Igen, még emlékszem,
Tisztán és szépen.
Ahogy áltál elõttem,
Többé el nem felejtem.

Láttalak, láttalak már téged.
És most a Hold fehére mosta a képet
Hiába mondtam, hogy vége,
Mégis újra látni szeretnélek.

Tanál tényleg jobb a nem.
Talán jobb, ha tovább megy minden.
Mégis vahogy nincs meg, hiányzik valami
Amiért némaságba hullva annyi hang kiáltozik.

Elvitted amit nem adtam
És itthagytad, amit nem kértem.
Azt mondtad, irni tanitasz;
Álmokat kapok mindezért cserébe.

Most te hallgasd amit mondtam:
Két megszegett eskü egymást bûnteti
Neked nincsen szavad,
Én az enyémeket hiába ejtem ki.

[Ramiz]

Vége felé a metaforákat(?) nem egészen tudtam összeegyeztetni a vers témájával, de ez sztem csak azért van, mert még nem éltem át szakítást. Egyébként tetszik.

[Zanador]

Mirror: bocs, de kb a 3. sorig tudtam elolvasni... ott már nem birtam tovább...

Lazzaret: eddig egy kicsit kiszámitható volt, de ez a kezdet még nem köt le semmit, úgyhogy hajrá, várom a folytatást.

Ramiz: az ilyen egyenes megfeletetésekkel a vers tartalma és énközöttem kicsit vigyázz kérlek. Igaz, hogy szinte mindenrõl meg tudom mondani, hogy mit jelent, és hogy hogyan került oda, de ha az ismerõseim értenék is amiket irok, akkor nagyon sokszor kéne magyarázkodnom, ha igy vesszük (nem sértegetés). Az is igaz mondjuk, hogy részben emiatt csak 5en tudják rólam az ismeretségi körömbõl, hogy egyáltalán valaha is irtam verset.
(egyébként azokat a verseket, amiknek valakiknek irtam, nem is tettem fel ide)
Amihez ez pl kötõdik, az nem egy tényleges szakitás. Egy ideje kicsit "összevesztem a múzsámmal", még ha ez igy hülyén is hangzik. Merthogy én 'iró' vagyok és nem költõ. Nem igazából én alkotok, hanem csak leirom amit a fejemben hallok. Ezért van az, hogy mostanában alig sikerül valami...

[Ramiz]

Ok. Akkor egyszerûbben mondom (ahogy elsõre akartam): nem értem. Persze, nem kell, hogy az ember értsen egy verset, attól még lehet benne gyönyörködni.

[Lazzaret]

Egy kicsitt változtattam az írásomon mert nem tetszet. Igy talán érthetõb és izgalmasabb mint volt:

              "Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
               A ház tetején mintha történne valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkasszemet néz egymással.
               Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Az egyik dolog, ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
   A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
   A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
   Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát, amelynek csak a vér érintése vethet véget. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz saját maguk játszották a halál dallamát.
   A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
   A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból, majd a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. Mondott valamit, amitõl a lányt a rettegés járta át. Nem hallotta mi az, de érezte a belõle jövõ rosszindulatot. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
   Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Bal vállából sûrû vér folyt le a karjára és a testére. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja:
            - Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl. Ha kell, az életem is feláldozom érte.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn ölelte át a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
              - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. – suttogta a fülébe a férfi miközben zuhantak. – Vigyázok rád kedvesem.
És csak zuhantak bele az éjsötét semmibe."

[Ramiz]

Ha már átírogattad, akkor én ezt is megváltoztatnám: "A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja: (...)". Túlságosan kimért, mûszakias, precíz ez a megfogalmazás ebben az izgalmas helyzetben, hogy "a következõket mondja:".

[Lazzaret]

"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."

Így már jobb???

[Ramiz]

"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."
Így már jobb???

Szerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt.