Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Acchan]

Megnézném az összeállítás hazai megfelelőjét, ahol mondjuk a Shakespeare-ek helyén Jókai összes áll...

Szerk.:

Kérdőív az e-könyvfalóknak:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGphYzdsMENBRVFUVnJNRXhHMmdBT0E6MQ

[LiaLia]

Érezhetően angolos a sor, rengeteg Dickens, és persze Shakespeare összes miatt is. Egy angolnak ez csak természetes Igaza van az előttem szólóknak, fele legalább csak felkapott divatkönyv, nagy részük a filmek után vált érdekessé, legalábbis a Da Vinci kód és Narnia, meg az oroszlános ruhásszekrény. Az Időutazó feleségét is csak véletlenül láttam filmen, szerintem csak a film miatt lett megemlítve a könyvek között.
A lista másik része a kötelező klasszikusok, és talán ha negyed rész az, ami tényleg érdekes, tartalmas, értékes, érdemes elolvasásra. Úgyhogy az, hogy legalább 6-ot olvasni ebből a százból, szerintem teljesen jó

Létezik egy magyar 100-as lista is, májusban fejeződött be a Libri hálózat Aranykönyv szervezése. Heteken keresztül lehetett szavazni az évtized legjobbnak tartott könyveire, 5 kategóriban, ezen belül külön magyar és külön külföldi könyvekre.
Szavazás közben is csak néztem, hogy milyen könyveket juttattak be. Ezek nagy része is a mostani sikerkönyvek, kötelező olvasmányok. Érdekes viszont, hogy a nyertes külföldi szépirodalmiak szintén szerepelnek az itteni BBC 100-as listáján.

Volt egy még régebbi 2005-ös Nagy Könyv szavazás, ott azt állapították meg, hogy
"... a 2005-ös Nagy Könyv programsorozat eredményeként akkor is le lehetett szűrni, hogy az élen végzett kedvencek nagy része az általános iskolai kötelező olvasmányok, vagy a gyermek-és kamaszkorban olvasott könyvek közül került ki. Az emberek rendkívül nagy részének alig van a közoktatás befejezése után szépirodalmi olvasásélménye, kortárs magyar irodalmi élményei pedig még sokkal kevesebbeknek."

[spoiler= Magyar Aranykönyv lista 2010.]
Szépirodalom:
Magyar
1. Szabó Magda: Abigél
2. Örkény István: Egyperces novellák
3. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
4. Jókai Mór: Az arany ember
5. Dr. Rideg Sándor: Indul a bakterház
6. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
8. Kertész Imre: Sorstalanság
9. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
10. Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Külföldi
1. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
2. Gabriel Garcíá Márquez: Száz év magány
3. George Orwell: 1984
4. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
5. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
6. Emily Brontë: Üvöltő szelek
7. Charlotte Brontë: Jane Eyre
8. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
9. Alexandre Dumas: A három testőr
10. Jane Austen: Értelem és érzelem


Szórakoztató irodalom
Magyar
1. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg terézanyut!
2. Müller Péter: Szeretetkönyv
3. Vavyan Fable: Mesemaraton
4. Rejtő Jenő: Piszkos Fred a kapitány
5. Lőrincz L. László: A tizenhárom kristálykoponya
6. Rejtő Jenő: Vesztegzár a grand hotelben
7. Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
8. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
9. Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában
10. Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!   

Külföldi
1. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.
2. Meyer Stephenie: Twilight - alkonyat
3. Dan Brown: A Da Vinci-kód
4. Ken Follett: A katedrális
5. Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
6. Joanne Harris: Csokoládé
7. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
8. Dan Brown: Angyalok és démonok
9. Stephenie Meyer: New Moon
10. Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen


Ismeretterjesztő:
Magyar
1. Szerb Antal: A világirodalom története
2. Popper Péter: A belső utak könyve
3. Ranschburg Jenő: Szülők könyve - A fogantatástól az iskolakezdésig
4. Nemere István: Egyiptom titkai. Piramisok, fáraók, idegenek?
5. Dr. Csernus Imre: Ki nevel a végén?
6. Vujity Tvrtko: Tvrtko könyve
7. Nemere István: Római regék és mondák
8. Köves J. Julianna: Illik tudni - a kulturált viselkedés szabályai
9. V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
10. Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
   
Külföldi
1. Steven Ray Schneider: 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
2. Charles Darwin: A fajok eredete - Természetes kiválasztás útján
3. Allan Pease: Testbeszéd - Gondolatolvasás gesztusokból
4. Michael Palin: Nyolcvan nap alatt a föld körül
5. Simona Cremante: Leonardo da vinci összes művei
6. Steven Saylor: Róma
7. Dr. John Gray: A férfiak a marsról, a nők a vénuszról jöttek
8. Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája
9. Eric Berne: Sorskönyv
10. Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia


Gyerek könyv
Magyar
1. Fekete István: Vuk
2. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
3. Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
4. Szabó Magda: Abigél
5. Fekete István: Tüskevár
6. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
7. Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
8. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
9. Weöres Sándor: Bóbita
10. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
   
Külföldi
1. J.K. Rowling: Harry Potter és a Bölcsek Köve
2. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
3. Stephenie Meyer: Twilight-alkonyat
4. Alan Alexander Milne: Micimackó
5. Erich Kastner: A két lotti
6. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura I-III.
7. Michael Ende: A Végtelen Történet
8. Jules Verne: 80 nap alatt a föld körül
9. Selma Lagerlöf: Nils holgersson csodálatos utazása
10. Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Gasztronómia
Magyar
1. Frank Júlia: Óriás szakácskönyv
2. Horváth Ilona: Szakácskönyv
3. Stahl Judit: Gyorsan, valami finomat! - 35 perces ételek
4. Horváth Ilona: Horváth ilona válogatott receptjei
5. Stahl Judit: Gyors muffinok
6. Váncsa István: Váncsa István szakácskönyve - Ezeregy recept
7. Stahl Judit: Enni jó!
8. Stahl Judit: Büntetlen örömök
9. Lajos Mari: 66 karácsonyi édesség
10. Stahl Judit: Gyors olaszos tészták

Külföldi
1. Jamie Oliver: Jamie természetesen   
2. France Christine: Nagy csokoládé enciklopédia - Több mint 200 recepttel
3. Ramsay Godron: Ízek bűvöletében
4. Jamie Oliver: Jamie vacsorái
5. Nigella Lawson: Hogyan váljunk házi istennőkké - Nigella süteményeskönyve
6. Jamie Oliver: A pucér szakács - Ahogyan a spektrum televízióban látható
7. Sallie Morris: Fűszer enciklopédia
8. Godron Ramsay: Vasárnapi ebéd
9. Nigella Lawson: Nigella Express
10. Nigella Lawson: Nigella Christmas
[/spoiler]

[Kvikveg]

Es a sci-fi szekcio? Semmi Asimov? Hat milyen lista ez??! Meg az is.
Amugy ha ugy nezzuk a konyveket, hogy a regiek az akkori szorakoztato konyvek, tehat kaland, leiras, de ennyi, akkor eleg sok regi klasszikus is megbukik azonnal.
A magyar listanal sok jo volt, Orkeny egypercesek pl. XD Arrol rogton eszembe jut a Romhányi József: Szamárfül is. XD
Pal utcai fiukat en tuti nem fogom a gyerekem kezebe adni. Sut belole az optimizmus...

[kikuchiyo]

Megosztó jellegű komment noriko listájáról:

Nem csak nagyon angol, de nagyon "csajos" lista is. Ennyi Jane Austen???



Cory Doctorow: Little Brother

Ramiz orgazmált róla egyet a geekzen, úgy írta le, mint az évtized legfontosabb és legjobb regényét.

Nem teljesen értek vele egyet: mint regény, nagyon-nagyon didaktikus, ami már-már az olvashatóság rovására megy. Persze, értem én, hogy a szerző a mondanivalóját minél világosabban bele akarta passzírozni az olvasói tudatába, és azt is értem, hogy ez a mondanivaló fontos (a legtömörebben talán Jefferson idézetével lehetne összefoglalni: "az a nemzet, amely a biztonságáért feláldozza a szabadságát, egyiket sem érdemli és mindkettőt elveszíti"), de a szöveg megsínyli a néhol wikipédiára, néhol erőltetetten könnyed blogbejegyzésre emlékeztető stílust.

Emellett azért a leírt dolgok némelyike kényelmetlenül közel csap be, pl. az a gondolat, hogy mit sem ér az olyan biztonsági rendszer, amely az eredeti funkcióját képtelen ellátni, de emberek százezreit alázza meg naponta, nagyon is élénken élt bennem, miközben a reptéri átvilágításon egyik kezemben a kipakoltatott laptopot szorongattam, a másikkal a lecsúszni készülő nadrágot próbáltam magamon tartani, és közben próbáltam nem lefejelni a tökeimet markolászó biztonsági trollt.

A főhős indokolatlan bebörtönzése és kínzása pedig bizonyos belpolitikai események miatt tűnt fájdalmasan aktuálisnak.

[Próféta]

20/100

+1
30 felett teljesítők:

A listát olvasgatva rá kellett jönnöm hogy műveletlen tahóparaszt vagyok.

+1

de totálisan leszarom, nem érzem magam emiatt műveletlen tahóparasztnak

Nyugi, én magad helyett is műveletlen tahóparasztnak érezlek

nagy részük a filmek után vált érdekessé, legalábbis a Da Vinci kód és Narnia, meg az oroszlános ruhásszekrény.

Mindkettőt vitatom. A DVC könyvként is elég népszerű volt itthon (meg is vették nekem, hogy ki ne maradjak a jóból). A Narniát mondjuk valóban nem könyvként ismerjük, de nem is feltétlenül a mostani filmek alapján; nekem gyerekkorom egyik emlékezetes meséje volt Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény élőszereplős BBC tévéváltozata (a folytatása Narnia Krónikák címen már valahogy nem fogott meg), de kicsit később rajzfilmként is ment (igaz annak csak az első részét kaptam el... ez lett volna az?).



Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála

Egyetemi éveim alatt egy kedves lányismerősöm folyamatosan próbált rávenni ennek a könyvnek az elolvasására. Nos, végre antikváriumból beszerezve ez megvalósult, egy életcél kipipálva Bár nagy kedvencem nem lett, de érdekes könyv.

A sztori keretét az adja, hogy egy öreg bácsi öreg lova szépen megadja magát, és a regény folyamán lassanként kileheli a lelkét (OMG spoiler!). Ez kitűnő apropó arra, hogy a bácsi visszaemlékezzen saját és a lova két évtizeddel korábbi ifjúságára. Arra, hogy Gülszári pazar paripa volt, poroszka ló, mindenki a csodájára járt, és még egy nagyobb lóversenyt is megnyert (nem csak helyi, hanem kazah lovak ellen is!). Meg arra is, ahogy a bácsi fiatal korában milyen tettre kész volt, és aztán hogy elszállt felette is az idő, meghaltak a barátai, stb. Időrendben ott kezdődik, hogy ifjú korában lelkes forradalmárként segített elkergetni a kisembereket szívató nagygazdákat, és jó pár évig minden sokkal szebb meg jobb lett a faluban. Még a sok áldozattal járó Nagy Honvédő Háborút is megvívták. Akkoriban már azonban a hozzáértő helyi emberek helyett lassan ideológiailag kellően képzett párttitkárokat kaptak a nyakukba Moszkvából, akikben eleinte mindenki bízott. De ők nem értettek a nomád kirgiz életmódhoz, mindent nagyvárosi technokrata szemmel néztek, meg le is tojták az egészet, és csak a Párt hegemóniáját és a saját előmenetelüket tartották fontosnak. A vidék meg tönkrement bele, de persze a Párt emberei fényűzően éltek. És amikor már sokan utálták a kommunistákat, akkor persze mindez az öreg forradalmár főhősünkön csapódott le, éppolyan arrogánsan és részvétlenül, ahogy anno ő viszonyult a kulákokhoz. Összességében tehát egy szép, bánatos történet a csalódásról, önvádról és elmúlásról, meg a nomád állattartók életéről. Persze szovjet író 1966-os könyvéről van szó, szóval másként hogy is végződhetne: a bácsi a ló halála után minden különösebb előzmény nélkül hirtelen rájön, hogy bizony mégis szereti a Pártot, és mostantól már minden jó lesz!

Sok új ismeretet is szereztem a könyvből. Kazahokkal már találkoztam, róluk eddig is tudtam, hogy muszlimok (persze elég lájtosan), ferdeszeműek, török származásúak és oroszos nevük van. Most már a kirgizekről is tudom hogy muszlimok, oroszosan -ov(a) végű a vezetéknevük és Ibrahim vagy akár Csingiz a keresztnevük, meg hogy egyesek jurtában élnek és nomád állattenyésztéssel foglalkoznak (legalábbis 40 éve így volt). Aztán amikor azt olvastam, hogy valaki betér az aulba, először azt hittem, csak az ól van népiesen írva. Pedig nem. Végül városi kölökként nem tudtam, milyen is az a juhtenyésztés; most már tudom: szar meló.

[Flaser]

Rájött, hogy szereti nagy testvért.
"BUM!"
sötét.

[Kvikveg]

...
Most már a kirgizekről is tudom hogy muszlimok, oroszosan -ov(a) végű a vezetéknevük és Ibrahim vagy akár Csingiz a keresztnevük, meg hogy egyesek jurtában élnek és nomád állattenyésztéssel foglalkoznak (legalábbis 40 éve így volt). Aztán amikor azt olvastam, hogy valaki betér az aulba, először azt hittem, csak az ól van népiesen írva. Pedig nem. Végül városi kölökként nem tudtam, milyen is az a juhtenyésztés; most már tudom: szar meló.

Azert az -ov(a) vegzodessel vigyaznek, akkori konyvnel nem biztos, hogy keszpenznek kell venni. (Most nem gugliztam utana)
Aul: LOL
Nekem akkor foszlott szet minden a magyar nepmesek altal kiepitett kepem a csillagszemu juhaszrol, minden mesek fohoserol amikor meglattam egy igazit.  Olyan igazi faluvege utani "Bela" volt.

En az egesz konyvbol mar csak a lo nevere emlekszem, azt hiszem a tartalom alapjan nem veletlenul.
Volt meg egy masik konyv, ahol egy nagyon jo versenyloval mennek talan reszegen, karamboloznak a loszallitoval, es a lo lassan felfordul. Talan sarga szinu a lo, de lehet, hogy ezzel keverem.

[Próféta]

Azert az -ov(a) vegzodessel vigyaznek, akkori konyvnel nem biztos, hogy keszpenznek kell venni. (Most nem gugliztam utana)

Hát hogy a SZU előtt mi volt, azt nem tudom, de biztosan nem korlátozódik a hatvanas évekre. A kazah csajnak legalábbis még tavaly is -ova neve volt.

Volt meg egy masik konyv, ahol egy nagyon jo versenyloval mennek talan reszegen, karamboloznak a loszallitoval, es a lo lassan felfordul. Talan sarga szinu a lo, de lehet, hogy ezzel keverem.

Nincs meg a másik sztori, de Gülszári mindenesetre valóban sárga.

[LiaLia]

Megosztó jellegű komment noriko listájáról:

Nem csak nagyon angol, de nagyon "csajos" lista is. Ennyi Jane Austen???

és még Bridget Jones naplója, Elfújta a szél, pár Bronté könyv.

A Narniát mondjuk valóban nem könyvként ismerjük, de nem is feltétlenül a mostani filmek alapján; nekem gyerekkorom egyik emlékezetes meséje volt Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény élőszereplős BBC tévéváltozata (a folytatása Narnia Krónikák címen már valahogy nem fogott meg), de kicsit később rajzfilmként is ment (igaz annak csak az első részét kaptam el... ez lett volna az?).

Narniából csak a legutóbbi filmet láttam, vagyis filmeket. Az oroszlános ruhásszekrényt barátnőmnél láttam, és akkor csak annyi maradt meg, hogy valamennyire hasonlít a Narniára, biztos koppintották és ezen kívül láttam a Caspian hercegét, ami eddig nekem volt a Narnia maga. Ezek szerint ez csak a folytatása.
A filmek alapján láttam kiadványokat inkább, az én gyerekkoromból kimaradt a BBC-s Narnia

[Ramiz]

Karácsonyra Gaimant vennék magamnak angolul. Idáig csak a Smoke and Mirrors-t olvastam, az váltakozó színvonalú (novellák ugyebár), de összességében jó volt, meg az Amerikai isteneket, ami néha fura volt, de visszatekintve egyre jobban tetszik. (Magyarul olvastam.) Na mármost, mit érdemes megvennem?

a) American Gods - amúgy is szívesen újraolvasnám, meg a gyűjteményemben is jó helye lesz, plusz ugye eredeti nyelven izgalmasabb,
b) Neverwhere - kíváncsi vagyok rá, de a neten azt olvastam róla, hogy regénynek rosszabb, meg hogy nagyon, már-már érthetetlenül angol (pl azért vannak Black Monks-ok a metróalagútban valahol, mert van egy ilyen nevű megálló stb), és Próféta sem volt hanyatt dobva tőle (az ő kritikáját találtam meg itt a fórumon most),
c) Anansi Boys vagy bármi más?


A felnőttesebb cuccai érdekelnek inkább, nem a mesések (jó, az Amerikai istenek mese-elemekkel bőven operál, de nagyon felnőtt).

[Acchan]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

[Nakedape]

én az anansit is nagyon kedveltem angolul, de a több ismerősöm azt kevésbé

AMerican gods, meg neverwhere  két nagyon alap és kedvenc, amúgy pedig nem monks, hanem friars

mindjárt elő is kerítem valamelyiket

de én ebből a  háromból választanék első körben.

a stardust is kiváló az jobban meseszerű, a graveyard book, pedig a dzsungel könyve tőle tulajdonképp, de az is egy fokkal mesébb, vagy nem is tudom

[Fazék]

Esetleg Fragile Things, mint Smoke & Mirrors-hoz hasonló novellagyűjtemény?
elsőre nem fogott meg különösebben, de pár hónapja újraolvastam és elég gyorsan végeztem vele, olvastatta magát

[noriko]

I vote Neverwhere.

(mesésebbekből a Graveyard book!! bár ezt a kategóriát nem kérted  )

tessék Ramiz: dézsavüm volt, leporoltam neked

[Ramiz]

tessék Ramiz: dézsavüm volt, leporoltam neked

Öregszem... Mindegy, szolgáljon vigaszul a felesleges újragépelésért, hogy legalább másodszor is bennetek bíztam meg, hogy segítséget kérjek a választásban.

[Próféta]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

[Fazék]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

[Próféta]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

Whatever Happened to the Caped Crusader?
Van a keménykötésűben pár régebbi Batman-rész is tőle.
Mondjuk a review-k alapján inkább a Batman-fanoknak tetszik, mint a Gaiman-fanoknak.

[Fazék]

Én csak a Soseholt olvastam tőle, és tetszett.
Mondjuk, karácsonyra inkább ezt szeretném. Pdf-ben megvan a gépen, de az mégsem ugyanaz.

Jut eszembe, egyszer még meg kéne tekintenem a Neil Gaiman-féle Batmant is

wut? 

Whatever Happened to the Caped Crusader?
Van a keménykötésűben pár régebbi Batman-rész is tőle.
Mondjuk a review-k alapján inkább a Batman-fanoknak tetszik, mint a Gaiman-fanoknak.

áhá. vmiért a képregényeiről folyton megfeledkezem. tudom, hogy szégyen, hogy azokat nem ismerem, de azokra egyszerűen nem tudnék pénzt áldozni, szgépen meg nincs túl sok kedvem elolvasni őket.

[Próféta]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi
A mozifilm nagy kampánya eszembe juttatta, hogy a sorozat záródarabja kimaradt. Nos, a brit hatóságok elvezethetik Anton Pavlovics Csehov orosz drámaírót, mivel számos lőfegyvere középiskolás diákok kezébe került, akik utána többek között a tanintézményükben lövöldöztek velük.

Kikuchiyo iménti véleményével szemben én nem kaptam kiütéseket a könyvtől, hiszen - bár az epilógus "must unread" - összességében lényegesen jobb lett az előző kettőnél. Ami nem volt nehéz feladat, hisz azokban együttesen mindösszesen annyi történt, hogy tudjukki (nem Tudjukki) meghalt a tudjukhányadik oldalon, és még jó fej voltam, mert nem árultam el, hogy a hogyishívják a gyilkosa és ő a Félvér Herceg is. A sorozat csúcspontja persze nem a vége, hanem a közepe: a legjobban összerakott, legizgalmasabb Harry Potter krimi a Tűz Serlege, és szintén az tágította leginkább a korábbi részek mókuskerékszerűen önismétlő világát.

Visszatérve a záródarabra, alapvetően izgalmas volt a történetvezetés. Ügyelt arra, hogy a hat könyvvel ezelőtti kiterveltség illúzióját megteremtse. A gonosz szereplők közül is többen már-már kétdimenzióssá tágultak. A kempelés se untatott annyira, és tényleg hozzáadott egy jó adag valószerűséget a küldetéshez (amely máskor helyenként túl erőfeszítésmentesen, túl sok szerencsével ment).

Viszont a főhősnek mióta szabad
[spoiler]főbenjáró átkokat szórni ártatlanokra? Nono! Az volna a morális mentség, hogy a gnómok imperálását nem tiltja a törvény, csak az emberekét? Vagy az, hogy bocsi, muszáj volt? Ez utóbbit simán elfogadnám, de nagyon elüt a korábbi regényektől.[/spoiler]

Aztán meg a győzelem is érdekesen alakult. A régi könyvekkel ellentétben most nem a szeretet és barátság és bátorság hatalma győzött, a McGuffin-kavarós finálé inkább a Máltai Sólyomba illik. Nem tudom, hogy tetszik-e, valahogy kicsit üresnek érződött. Nem az erkölcsi prédikáció, hanem a kihívás hiánya miatt. Most komolyan, elég nehezen tudták volna a srácok elveszteni ezt a meccset. Ha belegondolok, Voldemort victory conditionje:
[spoiler=szegény bácsi]
- meg kell ölnie Harryt, hiszen a prófécia szerint más út nincs,
- csak ő ölheti meg, a Mookjai nem,
- amíg a fiút az anyja szeretete védi, nem tudja megölni, és Harry érintéssel sebzi őt,
- ha ezt vérmágiával kivédi, akkor Harry 1UPot kap,
- az eredeti főnixpálcájával az ikerhatás miatt nem tudja megölni,
- amíg Harrynél van a saját főnixpálcája, a pálca önműködése miatt nem tudja megölni,
- amikor viszont már elromlott Harry pálcája, akkor megölhette volna, de ezt kizárólag egy félig romba döntött házban hagyott jellegtelen idegen pálca Priori Incantatemjében valamivel hátrébb található Reparo-ból tudhatta volna meg,
- ez az önműködő hatás csak a fellelhetetlennek tűnő legendás Bodzapálcával gyűrhető le,
- és ez a pálca természetesen szintén nem használható Harry Potter ellen, kivéve az említett 1UP elvételére,
- vagy ha egyik fő szövetségesének fiát annak kegyvesztetté válása előtt valamilyen okból megtámadta és legyőzte volna.
[/spoiler]
Szóval papírforma volt

Végül ami az egész regényciklusban se tetszett: a varázslás mese maradt. Addig rendben van, hogy vadnyugati harcmodorú a varázshasználat, de attól még nem értem a rendszert. Nincs mana. Nem világos hogy miben nyilvánul meg varázserő mértékében az egyes varázslók közt állítólag fennálló különbség. Ki nyer a párbajban, aki jobban céloz? Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?



Harry Harrison: A rozsdamentes acélpatkány
Távoli jövőben játszódó, rövid, habkönnyű és élvezetes ponyvaregény egy elmés csirkefogóról, a Soylent Green eredetijének írójától. Körülbelül ennyit érdemes mondani róla. Egynek jó volt, de a folytatásaira nem feltétlenül cuppanok rá.

[kikuchiyo]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi

Hogy ezért te mit fogsz kapni...

Kikuchiyo iménti véleményével szemben én nem kaptam kiütéseket a könyvtől, hiszen - bár az epilógus "must unread" - összességében lényegesen jobb lett az előző kettőnél. Ami nem volt nehéz feladat, hisz azokban együttesen mindösszesen annyi történt, hogy tudjukki (nem Tudjukki) meghalt a tudjukhányadik oldalon, és még jó fej voltam, mert nem árultam el, hogy a hogyishívják a gyilkosa és ő a Félvér Herceg is.

Ezzel csak félig értek egyet. A hatodik kötetben valóban nem történt semmi, azon kívül, hogy H. megpróbálja megfejteni, mit csinál Draco, de nem sikerül neki ([spoiler]ja, és Snape megöli Dumbledore-t a 653. oldalon[/spoiler]).

De az ötödik kötetet nem mondanám üresnek. Terjengős, az igaz, és semmiképp sem hibátlan, de az egész sorozat legjobban sikerült jelenetei itt vannak szerintem. Amiben eltér az 5-6-7. kötet az előzőektől, az az, hogy ekkorra vált végképp nagyobbá Harry Potter, mint jelenség egy egyszerű könyvsorozatnál, vagy egyszerűbben, ekkor szállt el végképp az írónő magától. A titkolózás, na meg a saját zsenialitásának tudata miatt (úgy tudom) nem is engedett szerkesztőt a kézirat közelébe, ezért lett 250000 szavas az ötödik könyv - ennek negyedét simán, de némi szigorral akár az egyharmadát is ki kellett volna húzni. Másrészt a későbbi kötetek végén látszik, hogy mintha eleve filmre írták volna őket: a hármas-négyesben van egy jól felépített, krimiszerű befejezés, amit olvasni lehet. Az ötös-hatos-hetes végén pedig hatalmas, kaotikus és átláthatatlan harcok vannak, ahol röpködnek a varázsigék és hullanak a szereplők. Grandiózusnak vannak szánva, de valójában nem működnek ezek a finálék. Továbbá az ötösben lehet észrevenni először, hogy az olvasói reakciók, azokon belül is az internetes fansite-ok stílusa hatással volt az írónőre. A csupa nagybetű, mint a kiabálás jelzése egy internetes fórumon megszokott, de egy regényben nem.

A sorozat csúcspontja persze nem a vége, hanem a közepe: a legjobban összerakott, legizgalmasabb Harry Potter krimi a Tűz Serlege, és szintén az tágította leginkább a korábbi részek mókuskerékszerűen önismétlő világát.

Megint nem értek egyet: talán a hármas kötet tette a legtöbbet a sorozat horizontjának kitágításáért. Az első két kötet gyermekmese volt, a kastély zárt világával, mint helyszínnel, egyszerű gonoszokkal és egyszerű jókkal. A harmadikban pedig egyszerre a szereplőknek múltja lett, régi sérelmekkel és begyógyíthatatlan lelki sebekkel. H. döntéseinek pedig erkölcsi dimenziói és következményei lettek - ha a hős bosszút áll a szülei gyilkosán, akkor maga is gyilkossá válik, de ha futni hagyja, akkor saját maga adja az eszközt az ellensége kezébe: ilyen kérdéseket az első két kötet meg sem próbált feltenni!

Emellett talán a harmadik kötetnek van a legjobban összerakva a cselekménye, a rafináltan összefűzött történetszálakkal. Mondom ezt annak ellenére, hogy az időutazást, mint ötletszerűen bedobott és később soha elő nem vett cselekményalakító csodaeszközt, nem tudom megbocsátani. (Az időutazás, mint motívum ugyebár nagyon veszélyes: ha a regény/novella fő témája, akkor nagyon érdekes sztorit eredményezhet; de csak úgy nem lehet alkalmazni, mert a szükségszerűen előálló paradoxonok agyonnyomják a történetet. Mint itt is: ha már van időutazás, akkor miért nem mennek vissza Voldemort gyerekkorába és intézik el egycsapásra az egész ügyet? A válasz a regényben: csak.)

Persze nem a negyedik kötetet akarom lehúzni: nekem is az a kedvencem. Pedig objektíven elemezve nem is állítható, hogy jól lenne összerakva. Éppen ellenkezőleg, az írónőnek volt egy majdnem egy éves kreatív válsága a kötet írása közben, és a végeredményen látszik, hogy a cselekmény fővonala csupán egy kétségbeesett szükségmegoldás. [spoiler]Az eredetileg csak egy szigorú, de jóságos pótapa-figurának szánt Mad-Eye, mint főgonosz, aki az egész évet álcázva töltötte, csak azért, hogy a számos kínálkozó alkalmat elszalasztva a lehető legbonyolultabb módon juttassa el H-t V-nak, és utána ostoba módon lebukjon? Come on.[/spoiler]

Viszont a főhősnek mióta szabad
[spoiler]főbenjáró átkokat szórni ártatlanokra? Nono! Az volna a morális mentség, hogy a gnómok imperálását nem tiltja a törvény, csak az emberekét? Vagy az, hogy bocsi, muszáj volt? Ez utóbbit simán elfogadnám, de nagyon elüt a korábbi regényektől.[/spoiler]

Az, hogy a főbenjáró átkok főbenjáróak, csak egyszer kerül elő, az átkok ismertetésekor. Utána boldog-boldogtalan használja őket.

Aztán meg a győzelem is érdekesen alakult. A régi könyvekkel ellentétben most nem a szeretet és barátság és bátorság hatalma győzött, a McGuffin-kavarós finálé inkább a Máltai Sólyomba illik. Nem tudom, hogy tetszik-e, valahogy kicsit üresnek érződött. Nem az erkölcsi prédikáció, hanem a kihívás hiánya miatt.

Egy szóval: a végkifejlet zavaros. Ennél talán csak az a nagyobb baja, hogy giccses is. Nem csak az utolsó fejezet hánytató idilljére mondom ezt: az előtte lévő erőszak-, halál- és önfeláldozás-kavalkád is a giccsig menően túlzó.

Végül ami az egész regényciklusban se tetszett: a varázslás mese maradt. Addig rendben van, hogy vadnyugati harcmodorú a varázshasználat, de attól még nem értem a rendszert. Nincs mana. Nem világos hogy miben nyilvánul meg varázserő mértékében az egyes varázslók közt állítólag fennálló különbség. Ki nyer a párbajban, aki jobban céloz? Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

A torkánál ragadtad meg a kérdést! Első olvasásra olyan meggyőző, teljesnek tűnő a regénybeli varázsvilág - ez az egyik fő vonzereje a sorozatnak. De csak egy kicsit is megkapargatva a felszínt, a legtöbb varázs-elemmel baj van.

A varázsvilág története légbőlkapott évszámszerűségek abszurd egyvelege. (Persze mondhatjuk, hogy a világot H. szemüvegén keresztül érzékeljük, és ő ennyit fogott fel a témából.)
Az iskolában csak bájitaltant, átváltozástant és hasonló kamutárgyakat tanulnak, a való világgal összefüggő dolgokat (számtan, rejtőzködés a muglik között stb.) nem. Az egész iskola igazából nem tűnik többnek, mint egy fantázia-célpont az iskolát utáló diákoknak: a keretek legyenek tök hasonlóak, hogy fel lehessen ismerni a világ elemeit és könnyen lehessen azonosulni a szereplőkkel, de azért a részletek legyenek poénosak és abszurdak, hogy legyen miért ebbe a fantáziába merülni.

A  varázslásnak ha vannak is törvényei, azokat nem ismerjük meg, és amúgy is irrelevánsak. Amikor kell, az írónő úgyis előhúz valami overkill deus ex machina-szerű eszközt vagy varázslatot (Gryffindor kardja, időutazás, szerencseital, pálca, amellyel nem lehet megölni a főhőst), amivel felrúgja a törvényeket és a főhőst pont a szükséges mértékben segíti.

A párbajokat én sem értettem. Ha valaki az életükre, sőt a jó oldal pusztulására tör, akkor miért az impedimenta és hasonló semmit sem érő játszótéri varázslatokat használják ellenük? A katonák sem úgy harcolnak a csatatéren, hogy banánhéjakat és rágógumikat dobálnak egymás felé véletlenszerűen.

A varázslatok megtanulásának és használatának módját sem értem. Az elején mintha az lett volna érzékeltetve, hogy egy varázslat alkalmazásához legalábbis a pontos varázsige megfelelően artikulált kimondása és a pontosan kivitelezett pálcamozdulat kell, de valószínűleg még ennél is több. Aztán később meg mintha a név is elég lenne, azaz egy varázslatot úgy is lehet használni, hogy az ember azt sem tudja, mit csinál. De ugyanakkor a támadó varázslatok mintha úgy működnének, mint a Star Wars lézerpisztolyai. Valamilyen irányba ki lehet őket lőni, aztán vagy találnak, vagy nem. A tereptárgyak is blokkolhatják őket, annak ellenére, hogy a gyilkos átokról azt mondja Mad-Eye, ill. az írónő, hogy nincs ellenszere és nem lehet blokkolni.
Tehát nem értem, hogy hogy is van. Meg kell tanulniuk a varázs-függvénykönyvtár interfészének használatát és az alatta lévő alacsony szintű implementációt is? Vagy elég annyit tudni, hogy

Code Select Expand

int sectumsempra(human_t *target_person)? Vagy valójában úgy működik, hogy

Code Select Expand

int avada_kedavra(vector target_direction, double strength)?

Szóval ez a része borzasztóan inkonzisztens és átgondolatlan szerintem is.

[Kvikveg]

Szőrös Fazekas 7 és a Halál Ereklyéi
...

Jelen agyatlan zombi allapotomban beletelt par hosszuuuu masodpercbe mire elkezdtem nevetni. 

[Makos]

Tehát nem értem, hogy hogy is van. Meg kell tanulniuk a varázs-függvénykönyvtár interfészének használatát és az alatta lévő alacsony szintű implementációt is? Vagy elég annyit tudni, hogy

Code Select Expand

int sectumsempra(human_t *target_person)? Vagy valójában úgy működik, hogy

Code Select Expand

int avada_kedavra(vector target_direction, double strength)?

De jogos.
Az elején még értelmesebben meg volt magyarázva az egész. De úgy a 3. résztől elvesztem a varázslás pontos végrehajtása terén. (Meg szerintem az írónő is )

[Ramiz]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

[Flaser]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

[Ramiz]

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

Nem vagyok programozó, de volt 2 félév C(++)-m és Java-ban írtam a szakdogámat, úgyhogy elolvasom, amint szerzek egy e-book-ot. Beleolvasva jónak tűnik (és tanultam valamit a SIZEOF függvényről is).

[Fazék]

na azért csak írok róluk pár szót.
szóval megrendeltem bookdepository-ról pár egyéb Neil Gaiman könyvet, tegnapra ki is olvastam őket, rövid véleményezés:

M is for Magic - olyasmi novellagyűjtemény, mint a Smoke & Mirrors és a Fragile Things. a nagyobbik gond, hogy ha valaki ezen kettőt olvasta, akkor összesen 2 új történet van benne számára (és gyanús hogy ezek közül is az egyiket, mintha már olvastam volna valahol), illetve még egy kivonat a Graveyard Book-ból
szóval ha a fenti kettő megvan, akkor ez kihagyható

Odd and the Frost Giants - egy rövid aranyos mese egy északi kölök és az asgardi istenek találkozásáról. szinte 100%-osan olyan történet, amit majd a kölködnek fölolvashatsz este, ő meg izgatottan hallgatja* Odd kalandját. 1.33€-t simán megért

Interworld - na emiatt határoztam el főleg, hogy írok ezekről pár sort, mert ez viszont nagyon bejött. szinte nem is bírtam letenni, még a 24 nézést is szüneteltettem a kiolvasásáig
Persze ez is az ifjabb korosztályt célozza meg elsődlegesen, és nem is egyedül írta, hanem Michael Reaves-szel közösen, és eléggé nyúltak innen-onnan ötleteket (Roger Zelazny - Amber könyvei ugrottak be többször), a főszereplő kölök is kimeríti a tipikus kliséket, háttérben lévő, átlagosnak tűnőként indul, aztán... szóval értitek, de mégis valahogy az egész marhajól működött és simán el tudnék képzelni belőle vmi folytatásos regényt, vagy tv-sorozatot.

ami érzést az utószóban meg is magyarázzák, mert ez így indult, szóval tv-sorozatnak vetették föl több stúdiónak a történetet, nem igazán érdekelte őket, majd megírták nagyjából a könyvet, ezzel se tudták meggyőzni őket, hogy ez fasza lenne a tv-ben, hát félretették pár évre, de szerencsére akiknek a kezébe jutott, meggyőzték őket, hogy erre valószínűleg kíváncsiak lennének az olvasóik, kicsit felpolírozták, kiadták és hurrá

szóval ez utóbbi( kettő)t nyugodtan javaslom olvasásra

*legalábbis ajánlom a büdös kölöknek, különben kidobom a PS4-ét az ablakon

[kikuchiyo]

Az se tiszta, hogy mi alapján váltogatják a különféle átkokat harc közben, miért nem mennek rá a sebzés/szótagszám maximalizálására?

Geek power!

Innen is látszik, hogy a mágia üti a geekséget (ld. még: Arcanum, igaz is, végre neki kéne állnom... na majd ha PSP-n emulálható lesz az a szaros PC ).

Nem igaz, az igazzy geek inkább saját mágiát kreál!
Rick Cook - Wizard's Bane
Rocl Cook - The Wizardry Compiled

Vigyázat, programozókban határtalan röhögést válthat ki, továbbá letehetetlen!

Köszönöm az ajánlást, elolvastam az elsőt.

Kiemelkedőnek nem nevezném, de vannak pillanatai.
[spoiler]"What does this do?" Shiara asked, tracing the slick surface of Wiz's latest creation dubiously.

"It's a Rapid Reconnaissance Directional Demon—R-squared D-squared for short." He grinned.

"Eh?"

"It's an automatic searcher. It transports to a place, searches for objects which match the pattern it's been given and if it doesn't find such an object, it transports again. When it does find the object, it reports back. It has a tree-traversing algorithm to find the most efficient search pattern."

"I doubt you'll find what you want in a tree," Shiara said doubtfully.

"No, that's just an expression. It's a way of searching. You see, you pick a point as the root and . . ."

"Enough, Sparrow, enough," said Shiara holding up her hand. "I will trust you in this." She frowned. "But why did you make it in this shape?"

"To match its name," Wiz grinned.[/spoiler]

Némi programozói agysérülés tudás tényleg kell az összes poén megértéséhez.

[spoiler=kockulás]Kár, hogy jobban nem bontotta ki azt varázs-nyelvet, amit a főhős alkotott. Így néhol úgy tűnt, mintha sumákolt vagy kamuzott volna az író. Egyáltalán miféle nyelv ez? Az elején Forth-ot emlegetett, de aztán voltak egészen Lisp-nek tűnő inkantációk, a végén meg "backslash"-sel kezdődnek a varázs-makrók, ami egyik nyelvre sem jellemző.[/spoiler]

[Kvikveg]

...

Köszönöm az ajánlást, elolvastam az elsőt.

Kiemelkedőnek nem nevezném, de vannak pillanatai.
[spoiler]"What does this do?" Shiara asked, tracing the slick surface of Wiz's latest creation dubiously.

"It's a Rapid Reconnaissance Directional Demon—R-squared D-squared for short." He grinned.

"Eh?"

"It's an automatic searcher. It transports to a place, searches for objects which match the pattern it's been given and if it doesn't find such an object, it transports again. When it does find the object, it reports back. It has a tree-traversing algorithm to find the most efficient search pattern."

"I doubt you'll find what you want in a tree," Shiara said doubtfully.

"No, that's just an expression. It's a way of searching. You see, you pick a point as the root and . . ."

"Enough, Sparrow, enough," said Shiara holding up her hand. "I will trust you in this." She frowned. "But why did you make it in this shape?"

"To match its name," Wiz grinned.[/spoiler]

Némi programozói agysérülés tudás tényleg kell az összes poén megértéséhez.

[spoiler=kockulás]Kár, hogy jobban nem bontotta ki azt varázs-nyelvet, amit a főhős alkotott. Így néhol úgy tűnt, mintha sumákolt vagy kamuzott volna az író. Egyáltalán miféle nyelv ez? Az elején Forth-ot emlegetett, de aztán voltak egészen Lisp-nek tűnő inkantációk, a végén meg "backslash"-sel kezdődnek a varázs-makrók, ami egyik nyelvre sem jellemző.[/spoiler]

Uristen. 

[Leara]

Na, befejeztem Terry Pratchett Manák trilógiáját. A második két rész tényleg nem volt annyira jó, mint az első, de attól még kellemes kis olvasmány volt, kikapcsolt . Arra mindenképp jó volt, hogy kíváncsi legyek a többi Pratchett könyvre is .