Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Nakedape]

winter is coming..

ok ok júliusig kihúzom még az ötödik kötetig, de aztán grafomániát és jó egészséget George R R  Martin úrnak mert ez  egész izgalmas.
ja és kikérem magamnak nem azért olvastam mert hbo sorozat megy belőle!! hanem azért mert kezdtem, mert halottam, hogy hbo sorozat lesz majd belőle, nem ugyanaz

[Ramiz]

Én csak a filmet, és jól odab.szott. Ellenben a Nem vénnek való vidéket megéri a film után vagy előtt is elolvasni, majdnem ugyanaz, mégis más, és a monológok, amik a filmbe érthető okokból nem fértek be, szépen árnyalják a seriff jellemét, gondolkodásmódját (angolul olvastam amúgy, magyarul jobban idegesít ez a nem vesszős dolog, talán mert a magyar nyelv amúgy is remekül alkalmas bonyolult mondat-szörnyetegek összetákolására, az angolok meg alapban is nagyon lazán kezelik a vesszőket, mégsem nehéz kibogarászni a hosszabb mondatok értelmét, mert szerkezetileg - ellentétben mondjuk a némettel - egyszerűen és logikusan jönnek egymás után a tagmondatok).

Szintén nagyon tetszett a Vadlovak McCarthy-tól. Ebben sem sok a cselekmény, mégis leköti az embert, kicsit olyasmi e szempontból, mint Az öreg halász meg a tenger. A Véres délkörök viszont, hiába durva és groteszk és undorító és helyenként zseniális, számomra önismétlő és egyre érdektelenebb volt.

[Kvikveg]

... Nem vénnek való vidék...

Koszonom, van mit olvasnom.
Pont tegnap filoztam ezen, hogy a film utan megeri-e elolvasni. Es nem volt kedvem hozza.

[Ramiz]

És a Vadlovakat is!!!

[Próféta]

Hajrá srácok, de nagyon sokat kell dicsérnetek McCarthyt, hogy én még egy próbát tegyek vele.

grafomániát és jó egészséget George R R  Martin úrnak

<vészmadár mód>az utolsó könyv előtt ki fog purcanni, mint Rober Jordan</vészmadár mód>

[Ramiz]

Hajrá srácok, de nagyon sokat kell dicsérnetek McCarthyt, hogy én még egy próbát tegyek vele.

Én már kinőttem a térítő korból... Azaz nekem végül is mindegy, csíped-e.

Hanemhogy: a Zseniális William Gibson legújabb könyvét olvasta valaki (aki a trilógia előző 2 részét is)?

[kikuchiyo]

Eric Flint: 1632

Tök véletlenül akadtam erre a könyvre, amikor a gépem e-book-tárában keresgéltem olvasnivalót a végtelen vonatútra.

A címéből talán ki is található, hogy időutazásról szól. Konkrétan arról, hogy egy kozmikus véletlennek köszönhetően egy komplett nyugat-virginiai bányászvároska, összes lakosával és a 21. század összes technikai csodájával együtt átkerül a Harmincéves Háború sújtotta Thüringia kellős közepébe.

Korábban már elemeztem az időutazásos regényeknek azt az altípusát, amelyben a főhős a múltba kerülve a maga modern elveitől vezérelve, többszáz évnyi találmány és ismeret felhasználásával megváltoztatja a történelmet. Ez a regény annyiban tér el az ott bemutatott Lest Darkness Falltól, hogy itt nem egy ember (akinek, valljuk be, elég kevés esélye lenne a túlélésre a háború szántotta kora újkori Európában), hanem egy egész város kerül át a múltba - egy egész amerikai város, amint azt oly sokszor hangsúlyozzák a regény szereplői.

Ez a húzás lehetővé teszi az írónak, hogy még éppen ne legyen teljesen hihetetlen az az eszközmennyiség, amivel a szereplőit elhalmozza. Kényelmes módon akad ugyanis a múltba transzportált 3 mérföld sugarú gömbben egy modern középiskola könyvtárral, kémiai laborral és tévéstúdióval, széntüzelésű erőmű megfelelő szénkészlettel és vízellátással, fémmegmunkáló műhelyek tapasztalt szakikkal, na és persze, mivel Amerikáról van szó, minden házban legalább egy lőfegyverrel. A legfontosabb pedig, hogy a városkát csupa nagyszerű és dicsőséges amerikai lakja, akik mind szilárdan hisznek a maguk nagyszerű és dicsőséges amerikai elveiben.

A nyelvi problémát is viszonylag egyszerűen megoldja a szerző: épp arra jár egy svéd szolgálatban álló skót lovasdandár, akikkel kitűnően meg tudják értetni magukat - szövetséget is kötnek legott. A németül beszélő bennszülöttekkel így már közvetítők, vagy egy emlékezetes esetben szótár segítségével szót tudnak érteni. A négy évszázadnyi nyelvi fejlődés (úgy tudom, az akkori angol még éppen csak túl volt a great vowel shiften) úgy látszik, nem okoz fennakadást.

A fegyverek és az azokat használni tudó amerikaiak jelenléte végül kulcsfontosságúnak bizonyul: a kor elöltöltős muskétái nem vehetik fel a fegyvert a könnyű, pontos és főleg nagy tűzgyorsaságú karabélyokkal és automata fegyverekkel szemben (spoiler: az egyik vietnami veteránnak igen kényelmes módon még egy M-60 is akad a kertjében). Az aránytalan tűzerőkülönbség (na meg a bányagépekből MacGyver-esített APC-k és a kémiaszertárban improvizált napalm) lehetővé teszik, hogy hőseink hatékonyan és gyorsan terjesszék a liberalizmus és vallásszabadság nemes eszméit. Ezzel óhatatlanul felkeltik a körülöttük hadakozó koronás fők figyelmét, és maguk is tényezők lesznek a háborúban.

Ahogy haladt előre a történet, és az egyre újabb, az ismétlőfegyverek révén minimális veszteséggel megnyert, mészárszékkel felérő csaták mint a vérhabos hullámok buktak át a fejem felett, valami kezdett egyre kevésbé tetszeni. Aztán rájöttem: a könyv nagyjában és egészében nem több, mint az amerikai fegyverkultusz pátosszal teli dicshimnusza. Hiszen milyen jó is, hogy mindenkinek volt fegyvere, így még a hátramaradt nők és öregek is meg tudták védeni a várost a rajtaütő martalócoktól. És milyen nagyszerű, ahogy a szemüveges, dagadt D&D-nerd shotgunt ragad, megállítja az ellenséges sereget, és még aznap el is jegyzi a megmentett csajt. Továbbá milyen megindító, ahogy ezeknek a fegyvereknek köszönhetően egy tök ellenséges és idegen világban egy maroknyi amerikai lényegében kompromisszumok nélkül fenn tudja tartani a saját társadalmi rendszerét.

A történetbe belépő valós történelmi személyiségek ábrázolása némileg egysíkúra sikerült, például a valóságban II. Gusztáv Adolf svéd király nem volt olyan nemes népmesei hős, mint a regényben, és Wallenstein vagy Richelieu sem voltak olyan Szauron-Hókuszpók-szerűen gonosz figurák.

A téma miatt érdekes, helyenként egész izgalmas regény, de a hangulat és a kivitelezés egy kissé megfeküdte a gyomromat. A könyv sajátossága, hogy a szerző megnyitotta az univerzumot a rajongók előtt, így a számos társszerzős folytatás mellett rajongói antológiák is megjelentek. Végigolvasni biztos nem fogom mindet.

[Kvikveg]

 

[Próféta]

John Wyndham: The Chrysalids (1955)

kikuchiyo fáradhatatlan reklámjának köszönhetően csak elolvastam, és nem bántam meg: izgalmas és intelligens könyv; mindenféle X-men meg hasonló elfajzások ős-őse. Bármit is írnék róla, az csak halvány árnyéka lenne a fórumtársunk által monitorra vetett ismertetőnek, úgyhogy inkább csak idézem őt:

Sokszáz évvel egy totális háború után játszódik a történet: egy kis földmûvesközösség tengeti életét a halálzóna határvidékén. Az elsõdleges törvény az "óvakodj a mutánstól": a szabálytalan terményt elégetik, a torz állatokat leölik, és az Úr képmásától eltérõ gyermekek sem részesülnek kegyelemben. Ebben a kegyetlen légkörben követhetjük néhány különleges gyermek történetét: õk beszéd nélkül, a gondolataikkal tudnak kommunikálni egymással. Életük merõ színlelés, titkolózás és rettegés: hogy mikor derül fény a titkukra, mert akkor menekülniük kell. És amikor a fõhõs húgáról is kiderül, hogy rendelkezik ezzel a képességgel, az apja nem habozná megölni: így kénytelenek útjukat a sugárzástól leginkább érintett területek felé venni, a kiközösített, mutáns emberek közé.

Bár Wyndham szokás szerint nem tudja jól befejezni a könyvet, a fasisztoid, elfajzástól rettegõ társadalom és a telepatikus fiatalok belsõ világának leírása mégis felejthetetlenné teszik.
(...)
Ahogy az elõzõek is, ez a könyv is felveti a kérdést, hogy valóban az ember-e a teremtés koronája, illetve mi történik, ha egy új kihívó jelenik meg a színen, hogyan képes az emberiség ezt az új helyzetet kezelni.

Illetve máshonnan:

A végét egyesek kárhoztatják

Számomra a könyv hosszú filozófiai fejtegetései pont azokra a scifi történetekre emlékeztettek, ahol a regény csak ürügy a rezonőr számára, hogy kifejthesse az Álláspontot (igen, Mr. Heinlein, önre gondolok, bár ennyire erővel a ókori görögökre is tehetném, mert older than dirt). Helyesbítsünk: a két frakció világlátásáról hamar kiderül, hogy Wyndham nem támogatandóként akarja reklámozni, hanem csak a természetes felmerülésüket szőtte be a történetbe. Viszont Michael és főleg a Sea-Land nő nem ilyen elbánásban részesül. Szóval azt akartam mondani, hogy nekem emiatt nem tetszett a vége Nyilván Wyndham is érezte, hogy ez nem sikerült elég jól és mintha prédikálna a könyve; szerencsére lampshadingelte, innentől meg az olvasóra van bízva, hogy mennyire tudja vagy akarja befogadni az "üzenetet".

ha a regényt Wyndham másik könyvével, a Midwichi kakukkokkal állítjuk ellentétpárba[/spoiler]

Ötlet: ha már ellentét, akkor Asimovtól az Alapítvány keresi a Második Alapítványt? Hasonló a konfliktus, csak a "jó fej" és a "gonoszbácsi" kosztümök fel vannak cserélve. A mondanivaló is ellentétes - de nem teljesen; abban közös, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat.



feltehetőleg Szun-ce: A háború művészete (kurvarégen)

Kábé 2500 éves a könyv, ezzel éles kontrasztban ez az első, amelyet teljes egészében a mobiltelefonomon olvastam el Régi nagy hadvezérek bölcsességeit gyűjti össze a szerző. Aki nem biztos, hogy azonos Sun Tzu / Sun Zi / Szun-ce mesterrel, talán ő is csak egy a hivatkozott régiek közül (úgy szoktak a fejezetek kezdődni, hogy ezt meg azt mondta Sun Tzu). Egyrészt nagyon okos amit ír, máshol értékes (és néhol túl konkrét) ökölszabályokkal volt teli, harmadrészt meg viccesen túloz. Nézzük ezeket sorra.

Okos, amikor mélyebben elemezi a hadviselés pszichológiai eszköztárát. Például felismeri, hogy kétségbeesett helyzetben, mélyen ellenséges vonalak mögött, állandó fenyegetettségben a sereg összetartó lesz, ütőképes, és az élete árán is harcolni fog. Tehát: ilyen helyzetekbe kell belekényszeríteni a saját seregünket, persze gondosan eltitkolva előlük, hogy szándékosan csináljuk... Fordítva is igaz: az ellenség seregét sose szabad sarokba szorítani, se teljesen körülvenni; mindig hagyni kell egy kis menekülőfolyosót, hogy ne érezze végveszélyben magát és könnyű legyen kiszorítani. Ravasz emberek voltak ezek a kínai hadvezérek. Meg hát abban is igazuk van, hogy a győzelemnél már csak az a jobb, ha nem is volt háború.

Praktikus, amennyiben hosszú évtizedek háborús tapasztalatai alapján hasznos - de néha megmosolyogtató - ökölszabályokat ad. Ha a sereg a falu mellett táborozik, akkor a faluban másfélszeresre nő a kenyér és kétszeresre a hús ára. Egy fejedelmi sereg hadra fogása százezer ember után ezer uncia ezüstöt emészt fel havonta, kémekre pedig összesen kétszázat érdemes költeni. Hányszor lassabb dombok közt menetelni, mint sík mezőn. Hajított tűzzel támadni akkor szabad, ha a Hold ebben vagy ebben a csillagképben van, és persze a szél mifelőlünk fúj.

Röhejesen túloz amikor az alapelvekről szól, és állandóan szuperlatívuszokba ragadtatja magát, természetesen keresztül-kasul ellentmondásokba keveredve. Aki ismeri magát és az ellenfelét, az száz győzelmet fog vívni. Aki elárulja a katonáinak, merre menetelnek, az biztos vereségbe rohan. Aki megérteti magát a kapitányaival, az mindenképpen győz. Aki nem ismeri az ötféle terepformát, annak a seregét szétzúzzák. Aki ismeri a tűz, a víz, a föld és a mennyek előnyeit a hadszíntéren, az nem veszíthet. Stb.    

Mindenképpen érdekes olvasmány, és elég rövid.

Hanemhogy: a Zseniális William Gibson legújabb könyvét olvasta valaki (aki a trilógia előző 2 részét is)?

Csak a trilógia első darabját.

[Ramiz]

Én is csíptem A háború művészetét, és egyetértek a kritikáddal. Hasonló a Hagakure is: érdekes, de történelmi tanácsok keverednek általános emberi bölcsességekkel és filozófiákkal, valamint egy mai polgár számára embertelen és groteszk szabályok mentegetése-magyarázása. A Szellemkutya című Jarmusch-film után vettem meg, most az öcsém polcán van a MAGUS alapkönyv meg a Biblia között.

[Nakedape]

Beloved science fiction and fantasy writer Terry Pratchett has terminal early-onset Alzheimer's. He's determined to have the option of choosing the time and place of his death, rather than enduring the potentially horrific drawn-out death that Alzheimer's sometimes brings. But Britain bans assisted suicide, and Pratchett is campaigning to have the law changed. As part of this, he has visited Switzerland's Dignitas clinic, an assisted suicide facility, with a BBC camera crew, as part of a documentary will include Britain's first televised suicide. Pratchett took home Dignitas's assisted suicide consent forms.

nábázz..

http://en.wikipedia.org/wiki/Terry_Pratchett

én tök le voltam maradva, hogy beteg..

[Fazék]

Beloved science fiction and fantasy writer Terry Pratchett has terminal early-onset Alzheimer's. He's determined to have the option of choosing the time and place of his death, rather than enduring the potentially horrific drawn-out death that Alzheimer's sometimes brings. But Britain bans assisted suicide, and Pratchett is campaigning to have the law changed. As part of this, he has visited Switzerland's Dignitas clinic, an assisted suicide facility, with a BBC camera crew, as part of a documentary will include Britain's first televised suicide. Pratchett took home Dignitas's assisted suicide consent forms.

nábázz..

http://en.wikipedia.org/wiki/Terry_Pratchett

én tök le voltam maradva, hogy beteg..

pedig 100%, hogy mondtam neked vmikor 1 éve minimum

de ezt az öngyilkososdit nem gondoltam volna...
továbbra se nagyon tudom felfogni...

[Nakedape]

jja, ahogy írtál,beugrott, h mintha mondtad volna tán

[kikuchiyo]

Game of Thrones

Vallomás következik: annyira műveletlen vagyok, hogy eddig nem is került a kezembe ez a könyv, és annyira a tömegízlés rabja, hogy csak azután kezdtem el olvasni, hogy már mindenki a TV-sorozatról beszélt. Direkt nem néztem utána, igyekeztem becsukni a szemem, ha akárhol a történetről esett szó, a legmegdöbbentőbb fej-le-ményt így is sikerült elspoilereznem magamnak.

Jó ez, külön értékeltem, hogy a high fantasy műfaj alapvetésével szemben, ahol a jó és a rossz tipikusan abszolút kategóriák, itt a döntő fordulatok a szereplők jelleméből, de főleg a gyengeségeiből fakadnak. Talán nincs is olyan szereplő, aki egyoldalúan jó lenne minden tekintetben, még az egyértelműen pozitív szereplők jellemén is találni foltokat (bár a Harkonnen Lannister család egyes tagjai és hűbéresei elég közel állnak az abszolút rosszhoz). A szerelem és harc dolgában is túllép a középkori lovagregényekre jellemző eszményi hősiességen és tiszta szerelmen: itt bizony hátba döfik egymást és premier plánban dugnak. Sőt, a leginkább becsületes és tisztességes szereplő jár a legcsúnyábban. Ugyanakkor egy nagyon is szabványos középkori kardozós-lovagos világban játszódik a regény, ahol csak az ősi házak nemes sarjai számítanak, csak azok tettei alakítják a történelmet, a közönséges emberek jelentéktelenek, szóba sem kerülnek. Ha feminista lennék, kifogásolnám, hogy a nők szerepe egyoldalú (feladatuk, hogy szépek legyenek, előírás szerint házasodjanak és szüljenek utódokat a nemes lovagoknak) és kevés kivétellel negatív szerepben fordulnak elő.
[spoiler]Eddard kinyírása aljas dolog volt a szerzőtől. Pontosabban a halálát még megértem, a második fejezettől nyilvánvaló volt, hogy ez lesz. De azt nehezen bírtam megemészteni, hogy még meg is tört a halála előtt. Mit képzelt, hogyha lefekszik a Lannistereknek és beismeri a bűneit, akkor majd megkegyelmeznek neki? Amikor kiállt, elmondhatta volna az igazságot a tömeg előtt - igaz, ezzel vélhetően halálra ítéli magát és a lányát, de a népharag ill. a törvény elsöpörte volna a királynőt és a sleppjét.[/spoiler]

300 kword down, 1000 more to go - plusz még sok, ha megjelenik az ötödik kötet júliusban.

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

[Fazék]

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

hmm. erről a szerkesztésről már majdnem lemaradtam

itt találtam egy érdekes fejtegetést a témában: http://www.tor.com/blogs/2011/05/how-seasons-qworkq-in-a-song-of-ice-and-fire

[spoiler=a magyarázat:]"It's magic." [/spoiler]

[Nakedape]

Winter is coming
[spoiler]valahogy mindig ez a mondat ugrik be izlandi utazásom tervezése közben is[/spoiler]

[Fazék]

[spoiler=HP vs Game of Thrones][/spoiler]

[kikuchiyo]

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

hmm. erről a szerkesztésről már majdnem lemaradtam

itt találtam egy érdekes fejtegetést a témában: http://www.tor.com/blogs/2011/05/how-seasons-qworkq-in-a-song-of-ice-and-fire

[spoiler=a magyarázat:]"It's magic." [/spoiler]

[spoiler=nerd mode]
Meh. Én arra gondoltam olvasás közben, hogy a SoIaF világának napja egy szabálytalan, hosszú periódusú változócsillag - ez megmagyarázná a véletlenszerű hosszúságú hideg időszakokat.  Nem is kéne nagy ingadozás a napállandóban, 30% körüli változás már elég lenne. Viszont csak úgy lehet ez a magyarázat, hogy nem túl nagy amplitúdóval, de vannak "rendes" évszakok is, amelyek a tengelyferdeséggel vannak kapcsolatban, mint nálunk, és a nap teljesítményváltozása miatti klímaváltozás erre rakódik rá. Ezt támasztaná alá, hogy időnként vannak nyári havazások a könyv szerint. Viszont kizárja ezt a megoldást, hogy a telet következetesen a napok rövidüléseként írja le. Továbbá a legtöbb változócsillag-fajta nagytömegű, vagy az életének vége felé járó óriáscsillag, ami nem tesz jót az esetlegesen körülötte keringő bolygókon lévő életnek. Továbbá nem nagyon tudok olyan változó-fajtáról, amelynek ilyen hosszú és ilyen szabálytalan változása lenne.
[/spoiler]

[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]

[spoiler=HP vs Game of Thrones][/spoiler]

[Kvikveg]

...
[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]
...

Meg toronyora lanccal.

[Nakedape]

...
[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]
...

Meg toronyora lanccal.

jahh
egyrészről értelek Kiku, másrészről, meg egy fantasyben azért mértékkel lehet ezzel válaszolni én se kérem számon pl a [spoiler]sárkányok, otherek[/spoiler] evolúciós útját

[kikuchiyo]

Clash of Kings

Ez a GRR Martin egy sötét, szadista gazember. Először félve választottam magamnak kedvenc szereplőket, aztán teljesen le is szoktam erről, mert rendre halál vagy még annál is rosszabb sors várt rájuk.
A következő kötet előtt asszem tartok egy kis szünetet, mert ez most megfeküdte a gyomromat.

[Próféta]

Dawkins: The Selfish Gene

lenyűgöző, ahogy hideg logikával és tök nyugodtan levezeti a faszi a génbiológia néhány alapszabályából a "túlélőgépek" olyan mélyen gyökerező, érinthetetlen érzelmének okait és eredetét, mint a rokoni összetartás, a saját gyermek szeretete (miért ne kéne éppen ezt megmagyarázni?), vagy egy számomra különösen izgalmas terület, a szexuális vonzalom és párválasztás emberi kultúrába és társadalomba való beépülésének bonyolult szabályrendszerét

+1

A gondolatkör nagy részével persze találkoztam már itt-ott (pl. Mérő László könyvei), de így is bőven szolgált újdonsággal. Valóban nagyon összeszedett, kikezdhetetlen és "hideg" logikával elemez rengeteg fontos témát. Olvasmányos, és remek ötletekkel ad találó, laikus számára is érthető hasonlatokat. Kár is volt eddig halogatni.

[Nakedape]

Dawkins: The Selfish Gene

lenyűgöző, ahogy hideg logikával és tök nyugodtan levezeti a faszi a génbiológia néhány alapszabályából a "túlélőgépek" olyan mélyen gyökerező, érinthetetlen érzelmének okait és eredetét, mint a rokoni összetartás, a saját gyermek szeretete (miért ne kéne éppen ezt megmagyarázni?), vagy egy számomra különösen izgalmas terület, a szexuális vonzalom és párválasztás emberi kultúrába és társadalomba való beépülésének bonyolult szabályrendszerét

+1

A gondolatkör nagy részével persze találkoztam már itt-ott (pl. Mérő László könyvei), de így is bőven szolgált újdonsággal. Valóban nagyon összeszedett, kikezdhetetlen és "hideg" logikával elemez rengeteg fontos témát. Olvasmányos, és remek ötletekkel ad találó, laikus számára is érthető hasonlatokat. Kár is volt eddig halogatni.

befolyásolt tippre egyetemválasztáskor a dolog, jó könyv

[kikuchiyo]

Game of Thrones
Clash of Kings

Elolvastam a sorozat - ebben a pillanatban még - utolsó két kötetét is.

Nem vagyok teljesen elégedett.

[spoiler=népszerűtlen vélemény, spoilerekkel]Ezt a Varjak lakomáját, bármilyen káromlásnak hangzik is, a Harry Potter 6. kötetéhez tudnám hasonlítani, annyiban, hogy ebben sem történt szinte semmi. Jó, értem én, hogy finom vonásokkal rajzolja fel a hatalmi viszonyok átalakulását és a horizont fokozatos besötétedését, mindez igazán dicséretes, de nem ellensúlyozza azt, hogy ott volt Brienne, aki negyven fejezet alatt nem ért el semmit, vagy Sam, aki másik harminc fejezet alatt nem csinált semmit. A hajmeresztő jellemábrázolási fordulatok sem segítettek megszeretni a könyvet: kiderül például, hogy Jaime valójában egy áldott jótét lélek volt egész végig, csak a körülmények kényszerítették állandóan szegényt rossz cselekedetekre, Cersei pedig, amellett hogy egy gonosz bestia, aki fél King's Landingnek megvolt, még totálisan hülye is, minden lépésével egyre csak növelve a szarhalmot, ami végül a fejére omlik.
A sok one-off nézőpont nem tett jót a regénynek, túl sokat mond túl kevésről.

A harmadik könyv, éppen ellenkezőleg, plotitisben szenved, szinte hemzseg a szakirodalomban Ass Pullként jellemzett fordulatoktól. Azt például semmilyen racionális vagy irracionális indokkal nem lehet magyarázni, hogy Catelyn miért engedte el az elején Jaimet, azon kívül, hogy épp ez kellett a sztori előmozdításához (na meg Jaime jóságra ébredéséhez). Az is teljesen hihető, hogy Stannis serege épp a legjobb pillanatban ér oda a Falhoz, és az is magától értetődő, hogy a Night's Watch a legnagyobb veszély idején pont egy 16 éves fiút választ vezetőnek.

De mindezek csak apróságok ahhoz képest, hogy egyszerűen nem volt jó olvasni ezeket a könyveket. Nem is csak a közönséges, a végére már szinte megszokottá váló szörnyűségek miatt - már szinte fel sem tűnt, hogy állandóan oszlóban lévő akasztott hullákról olvasok -, hanem a hol kifinomult, hol páratlanul brutális aljasságok miatt, amiket a szereplői ellen elkövet. Winterfell elfoglalása és felgyújtása, Arya sztorija, vagy amit szerencsétlen Sansával művel - és mindenekfelett a Red Wedding. "Szerencsére" már elspoilereztem magam előtte, de még így is kedvem lett volna falhoz vágni a könyvet azután a fejezet után. Időnként, nagy ritkán, akadtak kivételesen szép jelenetek is (most az ugrik be, amikor Sansa várat épít hóból), de a szerző minden egyes alkalommal nagy gondot fordított arra, hogy ezeket a törékeny, szép jeleneteket valami válogatott mocsoksággal összezúzza.
Azt elismerem, GRRM nagyon ért ahhoz, hogy a rossz szereplőit megutáltassa, jókat pedig megkínozza, de ebben is, mint sok másban is, kevesebb több lett volna.[/spoiler]

[kikuchiyo]

Dance with Dragons

Fiam, csalódás vagyok.

[spoiler=az eddigieknél is népszerűtlenebb vélemény]
A sorozat leggyengébb kötete, és az, hogy a színvonal szigorúan monoton csökken, semmi jót nem jelent a továbbiakra nézve.

Durván szólva az a baj vele, hogy se eleje, se vége, és közben sem történik semmi. Így ez persze túlzás, de lássuk részletesebben:
Azt még meg lehetne érteni, hogy "a dolgok közepén" kezdődik, hiszen a Feast for Crows második feleként indult a könyv, illetve közvetlenül a Storm of Swords eseményei után veszi fel az újra az északi és keleti történetszálakat. De ez nem indokolhatja, hogy a könyv első fele, lényegében az, amelyik az előző kötettel párhuzamosan játszódik, egyszerűen unalmas. Nyoma sem volt az első könyv feszes történetének és az izgalomnak, ami miatt hajnali négyig nem tudtam letenni azt a könyvet - emennél minden Daenerys fejezet után ingert éreztem, hogy megnézzem a leveleiemet vagy elmenjek babot fejteni. Daenerysről szólva, az ő összes fejezetét össze lehetett volna foglalni annyiban, hogy "ohh Daario" és "how does I queen?", és akkor sem veszítettünk volna semmit. De Jon és a korábban mindig stabilan teljesítő Tyrion fejezetei sem voltak sokkal jobbak.

A végéről sem tudok semmi jót mondani: a legtöbb szereplő történetszála egyszerűen megszakad. Még csak cliffhangernek sem lehet nevezni ezeket, mert az implikálná, hogy valami izgalmas helyzet vagy megoldásra váró konfliktus közepén hagyja a szereplőt a szerző, de Jon kivételével semmi ilyenről nem beszélhetünk.

Az eleje és vége között pedig van vagy ezer oldal, többnek érződött az olvasással töltött időt nézve, de a tartalom talán ha négyszáz oldalra elég.
Martin megint beleesett abba a hibába, hogy túl sok szereplő túl sok történetszálát vette fel egyszerre, így hiába a könyv brutális terjedelme, a kevésbé fontos szereplőkre csak egy-két fejezet jut, és alig halad a történetük - ellenben a fontos szereplők, mint Jon és Dany, rengeteg fejezetében nagyon nyögvenyelősen haladnak a dolgok, sokkal tömörebben is el lehetett volna mondani a velük történteket.

Illetve a baj ennél alapvetőbb: a regényciklus címe az, hogy a Jég és Tűz dala, amiből az következik, hogy minden, ami nem a Másikakról vagy a sárkányokról szól, a végjáték szempontjából irreleváns. King's Landing eseményei, az egész westerosi hatalmi harc végső soron érdektelen, nem fog beleszólni a végkimenetelbe. Stannis nyilvánvalóan nem a megjövendölt bajnok, az ő szála is csak terelés. Az Iron islanderek bár érdekes színfoltot jelentettek, de mostanra világossá vált, hogy érdemben nem befolyásolták a fő történetszálat. De a sárkányok! Azok az igazán fontosak - ja várjunk, a könyv nagy részét egy pincébe zárva töltötték.

Tehát vagy az van, hogy GRRM tudja, merre tart a történet - de akkor miért húzza az időnket lényegtelen dolgokkal, vagy már ő is szem elől veszítette a célt, akkor viszont jaj nekünk, mert akkor az ebben és az előző kötetben tapasztalt céltalan keringés maga a történet.

Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy Martin majdhogynem feloldhatatlan helyzetbe manőverezte magát Daeneryssel és az ő nameki meereeni tartózkodásával: ezt az egész kitérőt el lehetett (és kellett) volna hagyni, akkor semmi ok nem lett volna a könyv kettébontására, és ma már talán az utolsó kötetet olvashatnánk.

A sztori részletein is látszik a kétségbeesett kapálózás nyoma: egyre többször kénytelen azzal a hamar unalmassá váló fordulattal élni, hogy egyes halottnak hitt szereplők mégsem haltak meg, hanem csak elcserélték/elvarázsolták/elrejtették őket. Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet elegánsnak nevezni, hogy a saga ötödik kötetében húzza elő a seggéből a szintúgy halottnak hitt Aegon Targaryent.

A jellemábrázolás színvonala is romlott: az első kötetnél még dicsértem az árnyalt, összetett motivációval rendelkező karaktereket, de itt kis túlzással már csak kétféle szereplő van: a velejéig gonoszok vagy bosszúért lihegők, mint a Texasi Láncfűrészest megszégyenítően kegyetlen Boltonok vagy a Freyekből pitét sütő Wyman Manderly, és a jóindulatú bolondok, Jon és Daenerys, akiket bár a jó szándék vezérel - "megmentem a falon túli vadembereket, mert én olyan jó vagyok" ill. "felszabadítom a rabszolgákat, mert én olyan jó vagyok" - végül folyamatosan a széllel szembe pisilnek. (Bár Jon mentségére azt el lehet mondani, hogy ő legalább felfogja, amit a környezetében senki más, hogy végső soron a Másikak a fő ellenség, és minden, a falon át nem hozott wildling az ő seregüket fogja gyarapítani.)

Összefoglalva: nem volt jó könyv.
Ha hat évig vártam volna erre, most mérges lennék.
[/spoiler]

[Próféta]

Az ember, aki csütörtök volt

Ramiz ajánlotta, ugye? Mint valami olyasminek a legnemesebb példányát, ami olyan, mint Dick, csak jobb?

Igen, ő ajánlotta, és most végre-valahára elolvasva tetszett is.
Nekem se lett leg-leg kedvencem, de igenis jól csinálja, amit csinál. A könyv sikeresen kiérdemelte a BKV-díjat, amely csak azon kiemelkedően magávalragadó alkotásoknak jár, amelyekbe belefeledkezve továbbmentem egy megállót. A fordulatok néha kiszámíthatóak, de ott se csinál nagy ügyet belőle. Terjengősnek terjengős a szövege, ez tény, de szerintem simán élvezhető.

[Kvikveg]

http://craphound.com/littlebrother/download/

A konyv is tetszett.
Tudom, regi.
Kivancsi lennek egy listara, hogy hanyfelekeppen lehet kovetni valakit: mobil, bankkartya, stb-stb.
Es hol lehet olyan tatyot venni, amibol nem lehet kiolvasni a bena VISA kartyamat. Mert az enyem lengetos modszerrel is mukodik, nem csak magnescsikos meg chipes-bedugossal.

[Próféta]

Tudom, regi.

WTF nem Doctorow a régi, hanem ez:

George Sava: A gyógyító kés (1938)

Ez a könyv önéletrajz, legalábbis az van ráírva. Ha ez igaz, akkor a jó Gyorgye doktorhoz képest Kvothe-nak unalmas élete volt. Bár én inkább arra tenném a pénzt, hogy némi Münchausen-szindróma van a dologban. Mindenesetre szeret színesen mesélni, és az első kb. 26 életévének története egy izgalmas, fordulatos regénnyé áll össze. Az orvosi hivatástudatra és az emberi jóságra is fel szeretné hívni a könyv a figyelmet, kicsit anvilosan.

A világháborúból kipenderülő Oroszországban egy hercegi család 17 éves ficsúrjának feje felett elindul a történelem. Gyorgye a fehér hadsereg tisztjeként egy vacak bicskával kioperálja barátjából a golyót, és ettől rájön, hogy orvos akar lenni - csak hogy pillanatokon belül elveszti rangját, vagyonát és hazáját. Lesz a sztoriban Bulgária, spanyol cigányok, Mussolini és Atatürk pasa. George mindeközben gyakran az éhhalállal vagy a betegségével küszködik, időnként hajléktalan, időnként potyautas, többnyire alantas munkákat vállal - szinte szó szerint "nappal José Pombio spanyol pincér, éjjel Wilson Hutchins amerikai fűtő", de máskor modell, táncos és médium(!) is, mindegyik mesterséget kivételes tehetséggel űzve. Természetesen jó orosz nagyregénybe illő hölgyekbe lesz szerelmes, és ez mindenféle bonyodalmakat fog okozni. De csak el fogja tudni kezdeni az egyetemet, aztán más országban folytatni; minden közbejövő fordulat ellenére rendre össze fogja tudni kaparni a tandíjat, és a legvégén 26 évesen már befutott sebész Angliában. Bár ebbe a könyvbe nem fért bele, de azóta sikeres tudós is lett, valamint több mint 100 regény szerzője, stb. Szóval ha csak a fele igaz, akkor is elég sűrűn élt ez a fickó

[noriko]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7

Nehezen szántam rá magam, hogy belekezdjek ebbe a sorozatba. Főleg azok után, ami Robert Jordan-nal történt, és az sem hatott ösztönzőleg, hogy már vagy 14 éve várom az egyik kedvenc sorozatom harmadik részét... 
Unokatesóm azonban rámtukmálta az első két kötetet és kellett valami olvasnivaló az útra, sőt előtte még a kártyajátékkal is játszottunk amit véletlenül sikerült megnyernem (annak ellenére, hogy alig értettem meg bármit a kártyákon szereplő leírásokból  ), így elkezdtem.

A könyv első kb kétharmada elég uncsi volt és sablonos nekem. Az utolsó harmadra viszont már egészen felpörögtek a dolgok és sokkal érdekesebb fordulatok jöttek. Onnantól sokkal jobban érdekelt, hogy vajon mi fog következni a következő fejezetben. Ezen a ponton kezdett idegesíteni az elbeszélések közötti ugrándozás is, és bevallom, az egyik szálat fejezetátugrásokkal vittem végig.
[spoiler]Eddard: amikor kitálalt Cersei-nek, onnantól már egyértelműen bukta volt az élete a királyéval együtt. kikut zavarta, hogy megtört a végén, de valamennyire várható volt, onnantól, hogy Sansa élete lett a tét. nyilván nem saját magának várt kegyelmet. főleg, hogy vagy ezerszer elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeit.

A szálak, amiket érdekesebbnek találtam: Jon (zombies!!), Arya (not the usual whore material), Tyrion (a beszólásai miatt), Dany (de csak kb az utolsó 3 fejezete).

Tényleg nem volt senki abszolút jó vagy rossz, de azért lényegében az jött le, hogy a Stark-ok a jók, a Lannisterek a gonoszak, a Lannisterek követői is gonoszak, a többiek meg a köztes, szürke zóna. Mondjuk biztos azért is, mert Tyrion kivételével az összes narráció Stark nézőpont volt.

Mindenesetre az érdekesebb karakterek pont azok voltak, akik nem voltak annyira kiszámíthatóak: Tyron és Littlefinger. Meg a farkasok

A sárkányokat meg elspoilerezte Bran álma az elején
[/spoiler]

[kikuchiyo]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7

A könyv első kb kétharmada elég uncsi volt és sablonos nekem.

Ha már az első könyvről is ez volt a véleményed, akkor a továbbiakkal kapcsolatban semmi jóval nem tudlak kecsegtetni

[spoiler]Eddard: amikor kitálalt Cersei-nek, onnantól már egyértelműen bukta volt az élete a királyéval együtt. kikut zavarta, hogy megtört a végén, de valamennyire várható volt, onnantól, hogy Sansa élete lett a tét. nyilván nem saját magának várt kegyelmet. főleg, hogy vagy ezerszer elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeit.
[/spoiler]

[spoiler]A második fejezettől egyértelmű volt, hogy Eddard King's landingi kirándulása bukással fog végződni. Tényleg zavarta az érzékeny lelkemet, hogy megtört a végén, de belátom, hogy miért tett így - csak nyafogtam igazából. Végső soron ő sem volt morálisan hibátlan karakter (átírta a király végakaratát, ugye), és a regény világának logikájával érthető, hogy a naivitása végül a sírba vitte.[/spoiler]